Nincs játékban - Talmid templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Talmid templom | Nincs "kisebb" helyszín |  |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 8-27
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-28 16:13:02
Üzenet elküldve: 2021-02-28 16:13:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zárás//
* Kicsit meglepődik, amikor őt is odahívják a gömbhöz, de azért engedelmeskedik a szépséges halnőnek. Páros jóslatot kapnak, ami igazán érdekesen hangzik. Csak meredten pislog a jósnőre.*
~ Szóval egymásnak rendeltek minket? ~*Lopva Eraira pillant, majd aztán újra a talmid nőre. Nem tudja, hogy mi járhat a fejében, de ezt majd mindenképpen meg szeretné vele beszélni. Ez a hely és az idő nem igazán alkalmas ilyesmire.*
- Hát köszönjük a jóslatot!* Kézen fogná a szöszit és kótyagos fejjel kifelé indulna meg. Várnak még mások is a gömbre, szóval inkább tartaná fel a sort.*
//Zárás//
* Kicsit meglepődik, amikor őt is odahívják a gömbhöz, de azért engedelmeskedik a szépséges halnőnek. Páros jóslatot kapnak, ami igazán érdekesen hangzik. Csak meredten pislog a jósnőre.*
~ Szóval egymásnak rendeltek minket? ~*Lopva Eraira pillant, majd aztán újra a talmid nőre. Nem tudja, hogy mi járhat a fejében, de ezt majd mindenképpen meg szeretné vele beszélni. Ez a hely és az idő nem igazán alkalmas ilyesmire.*
- Hát köszönjük a jóslatot!* Kézen fogná a szöszit és kótyagos fejjel kifelé indulna meg. Várnak még mások is a gömbre, szóval inkább tartaná fel a sort.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-28 14:47:45
Üzenet elküldve: 2021-02-28 14:47:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nézd! Az ott mi?! Az-az eddig nem volt ott? Ugye? Ugye, hogy nem? Menjünk oda! Naaa! Menjünk már! - *Sipákol izgatottan a kis manó Krestvir vállán, nyugtalanul izegve-mozogva, miközben amúgy is gülü szemei csak még nagyobbra nyílnak, ahogy a furcsa újdonságot bámulja a tó vizén.
A lány maga is meglepetten nézi az ismeretlen épületet, de Kilencediknek még várnia kell, Krestvirnek ugyanis az óvatossága nagyobbnak bizonyul a kíváncsiságánál.
Elhalad mellette egy-egy ember, mire végre összeszedi magát és az egyiket megszólítja, kifaggatva róla, hogy mi is ez az épület és mi történik odabent. A manó persze csak még izgágább lesz a hallottaktól, Krestvirt viszont jobban érdeklik maguk a lények, akik őrt állnak és... az elmondottak alapján jósolnak. Talmidok... Nem emlékszik, hogy hallott volna róluk.
Végül azzal a reménnyel indul el a bejárat felé, hogy esetleg többet is megtudhat erről a fajról. A jóslatokra nem sokat ad, valójában még egy kicsit veszélyesnek is tartja őket...
Bár meg kell hagyni, ezektől a lándzsás alakoktól is hevesebben ver a szíve, ahogy közelebb érnek és az egyik már lép is mellé. Egyébként sem igazán kedveli, ha hozzáérnek, de végül szerencsésen túlesnek a motozáson.*
- Nézd, Krestvir! Ők is kopaszok, mint én! Kicsit olyanok, mint a halak, nem? Szerinted finomak volnának, ha megsütnénk őket? - *Kuncog a manó, Krestvir meg kínlódva emeli fel ujját, hogy jelezze neki, hogy maradjon már csöndben, mert a végén még bajba sodorja őket.
Ha az őrök haragszanak is, jelét szerencsére nem adják.*
- Hé! Naaa! De aztán nem ám elveszítitek! Így is van elég keresgetni valóm! - *Fogadja morcosan a manó, mikor még az ő pici tőreit is elkobozzák.
Majd Krestvir már nyúl a kilincsért, mikor a manó megállítja...*
- Hé, hé várj! Ide kell egy kicsit több szerencse, nem? Mielőtt még azt jósolják, hogy elvisz minket a Manóevő!... A kockát! Lássuk a kockát! - *Fogja kis markába a mágikus holmit, jól megrázza, aztán tenyerét kinyitva minő meglepő... a kocka úgy találtatik, hogy a kilences van felül. Ami tekintve, hogy minden oldalán kilences van, valójában nem is olyan meglepő.*
- Na, kész is. Most már mehetünk! - *Vágja zsebre elégedetten a holmit.
Aztán végre beljebb kerülnek, a látványtól pedig még a cserfes Kilencedik szava is eláll egy kis időre.
Persze őket is rögtön csalogatják közelebb a gömbökhöz. Krestvir nincs róla meggyőződve, hogy ez jó ötlet, de abban bízik, hogy utána esetleg másról is beszélgethet ezekkel a titokzatos teremtményekkel.
Közelebb lép hát az egyik gömbhöz, és kinyújtja felé a kezét. Persze vele együtt Kilencedik is kíváncsian böködi meg, de tekintve, hogy kettejük sorsa nagyon úgy néz ki, hogy eggyé vált, ez talán nem okoz kavarodást.*
- Nézd! Az ott mi?! Az-az eddig nem volt ott? Ugye? Ugye, hogy nem? Menjünk oda! Naaa! Menjünk már! - *Sipákol izgatottan a kis manó Krestvir vállán, nyugtalanul izegve-mozogva, miközben amúgy is gülü szemei csak még nagyobbra nyílnak, ahogy a furcsa újdonságot bámulja a tó vizén.
A lány maga is meglepetten nézi az ismeretlen épületet, de Kilencediknek még várnia kell, Krestvirnek ugyanis az óvatossága nagyobbnak bizonyul a kíváncsiságánál.
Elhalad mellette egy-egy ember, mire végre összeszedi magát és az egyiket megszólítja, kifaggatva róla, hogy mi is ez az épület és mi történik odabent. A manó persze csak még izgágább lesz a hallottaktól, Krestvirt viszont jobban érdeklik maguk a lények, akik őrt állnak és... az elmondottak alapján jósolnak. Talmidok... Nem emlékszik, hogy hallott volna róluk.
Végül azzal a reménnyel indul el a bejárat felé, hogy esetleg többet is megtudhat erről a fajról. A jóslatokra nem sokat ad, valójában még egy kicsit veszélyesnek is tartja őket...
Bár meg kell hagyni, ezektől a lándzsás alakoktól is hevesebben ver a szíve, ahogy közelebb érnek és az egyik már lép is mellé. Egyébként sem igazán kedveli, ha hozzáérnek, de végül szerencsésen túlesnek a motozáson.*
- Nézd, Krestvir! Ők is kopaszok, mint én! Kicsit olyanok, mint a halak, nem? Szerinted finomak volnának, ha megsütnénk őket? - *Kuncog a manó, Krestvir meg kínlódva emeli fel ujját, hogy jelezze neki, hogy maradjon már csöndben, mert a végén még bajba sodorja őket.
Ha az őrök haragszanak is, jelét szerencsére nem adják.*
- Hé! Naaa! De aztán nem ám elveszítitek! Így is van elég keresgetni valóm! - *Fogadja morcosan a manó, mikor még az ő pici tőreit is elkobozzák.
Majd Krestvir már nyúl a kilincsért, mikor a manó megállítja...*
- Hé, hé várj! Ide kell egy kicsit több szerencse, nem? Mielőtt még azt jósolják, hogy elvisz minket a Manóevő!... A kockát! Lássuk a kockát! - *Fogja kis markába a mágikus holmit, jól megrázza, aztán tenyerét kinyitva minő meglepő... a kocka úgy találtatik, hogy a kilences van felül. Ami tekintve, hogy minden oldalán kilences van, valójában nem is olyan meglepő.*
- Na, kész is. Most már mehetünk! - *Vágja zsebre elégedetten a holmit.
Aztán végre beljebb kerülnek, a látványtól pedig még a cserfes Kilencedik szava is eláll egy kis időre.
Persze őket is rögtön csalogatják közelebb a gömbökhöz. Krestvir nincs róla meggyőződve, hogy ez jó ötlet, de abban bízik, hogy utána esetleg másról is beszélgethet ezekkel a titokzatos teremtményekkel.
Közelebb lép hát az egyik gömbhöz, és kinyújtja felé a kezét. Persze vele együtt Kilencedik is kíváncsian böködi meg, de tekintve, hogy kettejük sorsa nagyon úgy néz ki, hogy eggyé vált, ez talán nem okoz kavarodást.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-28 09:25:53
Üzenet elküldve: 2021-02-28 09:25:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Miután a papnő elé tárta a gömbben látott jeleket, az hideg, úszóhártyás kezeibe veszi az arcát, és mélyen a szemébe néz. Sárgás íriszei teljesen betöltik Nawanthiri látóterét, fekete pupilláin át a vizek hallgatag mélye tekint vissza a szerzetesre.*
- Hallgass leány! *suttogja, de a hangját visszhangozzák az oszlopok* Nem mind nagy, s erős, ki bosszúságot okoz. Apró tolvaj lesi étked, s körülötted sürög forog! Ég alatt ha jó ízűen csillapítod beled tüzét, ne lepődj meg ha kenyerednek találod csak hűlt helyét!
*A papnő mindezt annyira jelentőségteljesen adja elő, hogy Nawanthirishardipandrának minden önuralmára szüksége van, hogy hangosan fel ne kacagjon. Valószínűleg nem sikerül teljesen elrejteni a vidámságot, mert egy szívdobbanással később, mikor a talmid elengedi az arcát, az ő pengevékony szája is mosolyra húzódik. Nem egy biztató látvány a százkilencvenhárom hegyes fogával, de ettől még a jóslat borzasztó aranyos. Mielőtt felállna, Nawanthiri guggolásból térdelésbe helyezkedik, a mellei előtt bal tenyerével ráfog a jobb öklére, és köszönetképpen szertartásosan meghajol a papnőnek.
A kapuban az egyik őrtől visszakapja a tőreit, aztán magában hol még mindig nevetgélve, hol a fejét csóválva elindul vissza Artheniorba.*
~Csak az a baj, hogy két nap, mire gyalog hazaérek...~
*Nem emlékszik rá, esik-e útba fogadó addig. Ha nem, akkor alighanem már ma este új barátokra fog szert tenni.*
~Vajon ha teszek ki nekik enni, odaszoknak hozzám?~
*Csak az idő a megmondhatója, de a lány őszintén kíváncsi rá, mi fog ebből kisülni.*
//Zárás//
*Miután a papnő elé tárta a gömbben látott jeleket, az hideg, úszóhártyás kezeibe veszi az arcát, és mélyen a szemébe néz. Sárgás íriszei teljesen betöltik Nawanthiri látóterét, fekete pupilláin át a vizek hallgatag mélye tekint vissza a szerzetesre.*
- Hallgass leány! *suttogja, de a hangját visszhangozzák az oszlopok* Nem mind nagy, s erős, ki bosszúságot okoz. Apró tolvaj lesi étked, s körülötted sürög forog! Ég alatt ha jó ízűen csillapítod beled tüzét, ne lepődj meg ha kenyerednek találod csak hűlt helyét!
*A papnő mindezt annyira jelentőségteljesen adja elő, hogy Nawanthirishardipandrának minden önuralmára szüksége van, hogy hangosan fel ne kacagjon. Valószínűleg nem sikerül teljesen elrejteni a vidámságot, mert egy szívdobbanással később, mikor a talmid elengedi az arcát, az ő pengevékony szája is mosolyra húzódik. Nem egy biztató látvány a százkilencvenhárom hegyes fogával, de ettől még a jóslat borzasztó aranyos. Mielőtt felállna, Nawanthiri guggolásból térdelésbe helyezkedik, a mellei előtt bal tenyerével ráfog a jobb öklére, és köszönetképpen szertartásosan meghajol a papnőnek.
A kapuban az egyik őrtől visszakapja a tőreit, aztán magában hol még mindig nevetgélve, hol a fejét csóválva elindul vissza Artheniorba.*
~Csak az a baj, hogy két nap, mire gyalog hazaérek...~
*Nem emlékszik rá, esik-e útba fogadó addig. Ha nem, akkor alighanem már ma este új barátokra fog szert tenni.*
~Vajon ha teszek ki nekik enni, odaszoknak hozzám?~
*Csak az idő a megmondhatója, de a lány őszintén kíváncsi rá, mi fog ebből kisülni.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-27 19:56:29
Üzenet elküldve: 2021-02-27 19:56:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A szóbeszéd szárnyra kapott a tóból kiemelkedő bronz templomról. Ez egy olyan szóbeszéd, amit elegen magyaráznak ahhoz, hogy legalább a fele igaz legyen. Nimeril, hát erre nyakába veszi a lábát, hogy utána járjon. Ha tényleg van mögötte igazság, akkor érdemes lesz megnéznie magának. Úgy tűnik, hogy volt igazság a hallottakban, mert a templom ott van, ahol lennie kell. Izgatottan közelíti meg. Amennyire csak tudja megbámulja az összes oszlopot, de még a bronz téglasornak is szentel néhány percet. Viszont leginkább a kint ácsorgó őrök keltik fel az érdeklődését.*
~ Egy értelmes víz alatti civilizáció képviselőivel állok szemben. Hihetetlen! ~ Örömmel veti alá magát a tapizásnak, hiszen így közelről van néhány perce megvizsgálni őket. Kár, hogy annyira nem beszédesek, meg egy sor is kígyózik, szóval sokat nem cseveghet velük. Viszont az épület belülről is kecsegtet egy csomó látnivalóval. Egyszerűen lenyűgöző a belső építészetük. Nem győzi kapkodni a fejét.*
~ Hogyan képesek bronz gyártására a víz alatt? ~ Teszi fel a kérdést, de nagyon mágia gyanús a dolog. Közben az egyik nőstény talmid neki kezd el integetni. Még szép, hogy rögtön oda is siet hozzá. Nem semmi egy szépség ül előtte. Ezt még ő is látja pedig nem a nőkhöz vonzódik. Arra biztatják, hogy tegye kezét az előtte fénylő gömbre. A jövőbe pillantásnak ígérete csábító, így hát nem is habozik a lány, hanem rátapasztja kezeit a fénylő gömbre.*
* A szóbeszéd szárnyra kapott a tóból kiemelkedő bronz templomról. Ez egy olyan szóbeszéd, amit elegen magyaráznak ahhoz, hogy legalább a fele igaz legyen. Nimeril, hát erre nyakába veszi a lábát, hogy utána járjon. Ha tényleg van mögötte igazság, akkor érdemes lesz megnéznie magának. Úgy tűnik, hogy volt igazság a hallottakban, mert a templom ott van, ahol lennie kell. Izgatottan közelíti meg. Amennyire csak tudja megbámulja az összes oszlopot, de még a bronz téglasornak is szentel néhány percet. Viszont leginkább a kint ácsorgó őrök keltik fel az érdeklődését.*
~ Egy értelmes víz alatti civilizáció képviselőivel állok szemben. Hihetetlen! ~ Örömmel veti alá magát a tapizásnak, hiszen így közelről van néhány perce megvizsgálni őket. Kár, hogy annyira nem beszédesek, meg egy sor is kígyózik, szóval sokat nem cseveghet velük. Viszont az épület belülről is kecsegtet egy csomó látnivalóval. Egyszerűen lenyűgöző a belső építészetük. Nem győzi kapkodni a fejét.*
~ Hogyan képesek bronz gyártására a víz alatt? ~ Teszi fel a kérdést, de nagyon mágia gyanús a dolog. Közben az egyik nőstény talmid neki kezd el integetni. Még szép, hogy rögtön oda is siet hozzá. Nem semmi egy szépség ül előtte. Ezt még ő is látja pedig nem a nőkhöz vonzódik. Arra biztatják, hogy tegye kezét az előtte fénylő gömbre. A jövőbe pillantásnak ígérete csábító, így hát nem is habozik a lány, hanem rátapasztja kezeit a fénylő gömbre.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-27 07:58:11
Üzenet elküldve: 2021-02-27 07:58:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahogy elér a tópartra, nem messze Abogr tornyától, már meglátja a különös, bronzszínű építményt. A lányka tehát igazat mondott! Valóban itt van!
Óvatosan lépdel a bejárathoz vezető hosszú, bronzszínű, a víz felett lebegő téglasoron, de nem fél attól, hogy a vízbe esne. Izgatott, és kíváncsi.
A kapuban őrök. Arja sosem látott még közelről talmidokat. Különös lények.
A szigorú jelzésre engedi, hogy végigmotozzák, hogy azután tovább engedjék, be, a furcsa templom belsejébe.
Belépve elámul. Rögtön elsőként a haloványan derengő kristályos gömbök azok, amik magukhoz vonják a tekintetét. Azután a jósnők. Földöntúlian szépek, másképp, mint a legszebb elf nők, de csodálatosan vonzó az aurájuk.
Víz, hínár és tómély illat illat üli meg a homályos termet.
Arja megilletődve lépked oda az egyikükhöz, aki csendben int, hogy üljön elébe. A gömb életre kel, pára gomolyog benne, majd képek formálódnak. Arja leszegett szemmel várakozik, figyel. Azután elhangzik a jóslat, idegenes hangzással, furcsán, ő pedig elmosolyodik.*
*Ahogy elér a tópartra, nem messze Abogr tornyától, már meglátja a különös, bronzszínű építményt. A lányka tehát igazat mondott! Valóban itt van!
Óvatosan lépdel a bejárathoz vezető hosszú, bronzszínű, a víz felett lebegő téglasoron, de nem fél attól, hogy a vízbe esne. Izgatott, és kíváncsi.
A kapuban őrök. Arja sosem látott még közelről talmidokat. Különös lények.
A szigorú jelzésre engedi, hogy végigmotozzák, hogy azután tovább engedjék, be, a furcsa templom belsejébe.
Belépve elámul. Rögtön elsőként a haloványan derengő kristályos gömbök azok, amik magukhoz vonják a tekintetét. Azután a jósnők. Földöntúlian szépek, másképp, mint a legszebb elf nők, de csodálatosan vonzó az aurájuk.
Víz, hínár és tómély illat illat üli meg a homályos termet.
Arja megilletődve lépked oda az egyikükhöz, aki csendben int, hogy üljön elébe. A gömb életre kel, pára gomolyog benne, majd képek formálódnak. Arja leszegett szemmel várakozik, figyel. Azután elhangzik a jóslat, idegenes hangzással, furcsán, ő pedig elmosolyodik.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-26 18:57:32
Üzenet elküldve: 2021-02-26 18:57:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem gondolta volna, hogy valaha is visszatér erre a vidékre, de lám, mégis itt találja magát, a lihanechi tó partján. S tekintete akaratlanul, minduntalan egy bizonyos irányba téved, elidőzve a horizonton. Amint tudatosul benne, hogy ismét abba a bizonyos irányba néz, magában szitkozódva, gyorsan elkapja a szemeit, de pár perc elteltével kezdődik minden elölről. A hely, a ház, amit egykor otthonának nevezett, nincs messze, a varázslatos Lihanech ölelésében áll, ugyanott, ahol az elmúlt évtizedekben. Atyja is alighanem otthon van, élvezi a tágas tereket, drága szobrokat, s a szolgálókat.*
~Térj észhez, csak egy jóslatért jöttél.~
*Szüntelen győzködi magát, hogy bizony nem akar ő itt semmi mást, csak megnézni magának azt a frissen kiemelkedett templomot, s megkísérteni a sorsot. A világért sem ismerné be, hogy megkeményített lelkének egy apró darabja hazahúz. Szívesen bekopogtatna a kúria nehéz faajtaján, s komoly arccal mutatkozna be az ajtót nyitó személynek, kérve, hogy kísérjék atyja elé. Ő pedig köpni-nyelni nem tudna, csak nézne bambán. Anyja is berontana a hírre, ő talán megsiratná a halottnak hitt fiú hazatértét. Milyen szép is lenne. De a valóság ennél sötétebb. Apja nem az a típus, aki megilletődik. Zord, kemény, és büszke természet, aki élete végéig kitart a döntései mellett. Úgy kezelné a fiát, mintha idegent látna, mert számára már rég megszűnt létezni. Édesanyja pedig, habár belé több szeretet szorult, hideg, elegáns jégvirág. Jelenléte tekintélyt parancsol, hangját sosem emeli fel, de egyetlen egy pillantással láthatatlan tőrt tud döfni az áldozatba. S ha igazak a hírek, már egy ideje másik fiút nevel, így kevéske szeretetéből aligha jut az elveszett gyermeknek.
Amint ráébred, hogy ilyeneken gondolkodik, megint elönti az indokolatlan düh, s sietősebbé válnak léptei.*
~Csak egy jóslat. Gyorsan meglesz.~
*A templomre nem rest őszintén rácsodálkozni, a különleges épüet látványa segít elengednie a keserű múlt gondolatait. Ezek a talmidok aztán tudják, mi fán terem az igazi, grandiózus, dicsőséget és erőt sugárzó építészet, ami a maga nemében mégis letisztult, s nyugalmat áraszt.
Nincs egyedül, bizonyára mindenfelől érkeznek a kíváncsi lelkek, s kisebb torlódás alakul ki a bejáratnál. Aldo is szó nélkül leadja fegyvereit, hagyja, hogy áttapogassák hosszú kabátját, majd belép. A legközelebbi szabad kristálygömbhöz sétál, hogy lejjebb guggolva megérinthesse.*
*Nem gondolta volna, hogy valaha is visszatér erre a vidékre, de lám, mégis itt találja magát, a lihanechi tó partján. S tekintete akaratlanul, minduntalan egy bizonyos irányba téved, elidőzve a horizonton. Amint tudatosul benne, hogy ismét abba a bizonyos irányba néz, magában szitkozódva, gyorsan elkapja a szemeit, de pár perc elteltével kezdődik minden elölről. A hely, a ház, amit egykor otthonának nevezett, nincs messze, a varázslatos Lihanech ölelésében áll, ugyanott, ahol az elmúlt évtizedekben. Atyja is alighanem otthon van, élvezi a tágas tereket, drága szobrokat, s a szolgálókat.*
~Térj észhez, csak egy jóslatért jöttél.~
*Szüntelen győzködi magát, hogy bizony nem akar ő itt semmi mást, csak megnézni magának azt a frissen kiemelkedett templomot, s megkísérteni a sorsot. A világért sem ismerné be, hogy megkeményített lelkének egy apró darabja hazahúz. Szívesen bekopogtatna a kúria nehéz faajtaján, s komoly arccal mutatkozna be az ajtót nyitó személynek, kérve, hogy kísérjék atyja elé. Ő pedig köpni-nyelni nem tudna, csak nézne bambán. Anyja is berontana a hírre, ő talán megsiratná a halottnak hitt fiú hazatértét. Milyen szép is lenne. De a valóság ennél sötétebb. Apja nem az a típus, aki megilletődik. Zord, kemény, és büszke természet, aki élete végéig kitart a döntései mellett. Úgy kezelné a fiát, mintha idegent látna, mert számára már rég megszűnt létezni. Édesanyja pedig, habár belé több szeretet szorult, hideg, elegáns jégvirág. Jelenléte tekintélyt parancsol, hangját sosem emeli fel, de egyetlen egy pillantással láthatatlan tőrt tud döfni az áldozatba. S ha igazak a hírek, már egy ideje másik fiút nevel, így kevéske szeretetéből aligha jut az elveszett gyermeknek.
Amint ráébred, hogy ilyeneken gondolkodik, megint elönti az indokolatlan düh, s sietősebbé válnak léptei.*
~Csak egy jóslat. Gyorsan meglesz.~
*A templomre nem rest őszintén rácsodálkozni, a különleges épüet látványa segít elengednie a keserű múlt gondolatait. Ezek a talmidok aztán tudják, mi fán terem az igazi, grandiózus, dicsőséget és erőt sugárzó építészet, ami a maga nemében mégis letisztult, s nyugalmat áraszt.
Nincs egyedül, bizonyára mindenfelől érkeznek a kíváncsi lelkek, s kisebb torlódás alakul ki a bejáratnál. Aldo is szó nélkül leadja fegyvereit, hagyja, hogy áttapogassák hosszú kabátját, majd belép. A legközelebbi szabad kristálygömbhöz sétál, hogy lejjebb guggolva megérinthesse.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-26 14:58:46
Üzenet elküldve: 2021-02-26 14:58:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A pletykák, amelyek idevezették a kíváncsi elfet, igaznak bizonyulnak, s Yathlanae nem győz ámulni és bámuli a templom misztikus, nem e világi szépségén. Először kissé tétován, majd egyre határozottabb léptekkel indul meg a szokatlanul sima bronztéglákon. Egyszerű, kényelmes sarut visel, amelybe hamar utat találnak a rakoncátlan hullámok, de ez most egy cseppet sem zavarja. Minden figyelmét leköti, hogy befogadja ezt az egyszeri, s páratlan élményt, aminek szépen lassan a részese lesz.
A talmid őrök megálljt parancsoló jelzésére ijedten földbe gyökerezik a lába, hiszen nem találkozott még ilyen lényekkel, csupán mesékből, legendákból hallott létezésükről. Feszültsége némileg engedni látszik, amikor némán megmotozzák, de azért libabőr dereng hófehér bőrén. Készségesen átadja elegáns, inkább dísznek szolgáló tőrét, s csuklójáról is letekeri az ostort, habár lehet, ezt a fegyvert észre sem vették volna az őrök.
Miután szabad utat kap, belép az épületbe, s hirtelen azt sem tudja, hova nézzen. Kis híján kiszalad szájából egy áhitattal átitatott "hűha", de végül erőt vesz magán, s összezárja ajkait. Egy kevés ideig tehetetlenül toporog, majd észrevesz egy szabad gömböt, s szerény mosollyal az arcán, megindul felé. Közben lopva oldalvást pillant, bár tudja, hogy elvileg nincs más dolga, csak megérinteni a gömböt, azért meglesi, mit csinálnak a többiek. Mikor odaér, bátor képet igyekszik vágni, féltérdre ereszkedik, s határozottan nyújtja jobbját, hogy megérintse a gömböt.*
*A pletykák, amelyek idevezették a kíváncsi elfet, igaznak bizonyulnak, s Yathlanae nem győz ámulni és bámuli a templom misztikus, nem e világi szépségén. Először kissé tétován, majd egyre határozottabb léptekkel indul meg a szokatlanul sima bronztéglákon. Egyszerű, kényelmes sarut visel, amelybe hamar utat találnak a rakoncátlan hullámok, de ez most egy cseppet sem zavarja. Minden figyelmét leköti, hogy befogadja ezt az egyszeri, s páratlan élményt, aminek szépen lassan a részese lesz.
A talmid őrök megálljt parancsoló jelzésére ijedten földbe gyökerezik a lába, hiszen nem találkozott még ilyen lényekkel, csupán mesékből, legendákból hallott létezésükről. Feszültsége némileg engedni látszik, amikor némán megmotozzák, de azért libabőr dereng hófehér bőrén. Készségesen átadja elegáns, inkább dísznek szolgáló tőrét, s csuklójáról is letekeri az ostort, habár lehet, ezt a fegyvert észre sem vették volna az őrök.
Miután szabad utat kap, belép az épületbe, s hirtelen azt sem tudja, hova nézzen. Kis híján kiszalad szájából egy áhitattal átitatott "hűha", de végül erőt vesz magán, s összezárja ajkait. Egy kevés ideig tehetetlenül toporog, majd észrevesz egy szabad gömböt, s szerény mosollyal az arcán, megindul felé. Közben lopva oldalvást pillant, bár tudja, hogy elvileg nincs más dolga, csak megérinteni a gömböt, azért meglesi, mit csinálnak a többiek. Mikor odaér, bátor képet igyekszik vágni, féltérdre ereszkedik, s határozottan nyújtja jobbját, hogy megérintse a gömböt.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-26 12:05:24
Üzenet elküldve: 2021-02-26 12:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zárás//
*Learon látott már sokféle varázsszerkezetet és mindenféle mágikus szerkentyűt így nem ijed meg, amikor meglátja a két jelet a gömbben. Az egyik egyértelműen egy tálka, a másikról viszont nincsen rögtön pontos elképzelése.* ~Egy felhő? Egy gombolyag?~ *Azonban ahogy felhúzza a szemöldökét és már kérdezne is rá, hogy mi is ez, megszólal a talmid kisasszony egészen szép hangja.*
-Jövődet látom, csodatevő pásztor! Kézművesek egyízben járnak a határon, s lesik ahogyan valóban működik kezednek munkája, a kecskeszőrből nemezelt leveses tálka! *Először a felhúzott szemöldökei szalad fel egy kicsit magasabbra, aztán a szája szélei húzódnak oda azokhoz meglepően közel, ahogy megmosolyogja ezt az egészen hihetetlen jóslatot.* ~Úgy látszik mégse Abogr bolondult meg, hanem ez a talmid nő!~ *Aztán egyetlen pillanat alatt átfut az agyában az egész élete minden varázslattal, meghalással, kezének lebénulásával és újra működőképessé válásával és sokszoros démonöléssel és istenek megjelenésével, nem is beszélve Ar Theniorral aki a sírból kelt ki, hogy átadja ajándékait.*
-Pont ez lenne olyan hihetetlen? *Hízeleg neki, hogy csodatevőnek hívja a hallány és arra jut, hogy ez a része nem is a jövő, hiszen már most olyanokat tett, amit mások csodának vélnek.*
-Szóval nemez tálka, hmm? *Semmi sem állna olyan közel hozzá, mint ez, hiszen nemezelni már tud és éppenséggel tálkára is lenne szüksége.* ~Akkor Fachuta készülhet egy jó alapos nyári nyírásra, ha hazaérek! Készülj drága kecském, maholnap belőled eszem a levesem!~ *Ezen nevetgél magában, miközben meghajol a jósnő felé.*
-Köszönöm szépen ezt a próféciát, remélem hamarosan újra eljönnek ide hozzánk újabbat mondani! Megjegyzem azt a szép arcát, kisasszony, hogy önnél jósoltassak és ha legközelebb látom, hozok egy jó kulacs bort is önnek! *Ezzel megfordul és távozik.* ~Nemeztálka! Kíváncsian várom az eredményt! Milyen jó is lesz ez!~
//Zárás//
*Learon látott már sokféle varázsszerkezetet és mindenféle mágikus szerkentyűt így nem ijed meg, amikor meglátja a két jelet a gömbben. Az egyik egyértelműen egy tálka, a másikról viszont nincsen rögtön pontos elképzelése.* ~Egy felhő? Egy gombolyag?~ *Azonban ahogy felhúzza a szemöldökét és már kérdezne is rá, hogy mi is ez, megszólal a talmid kisasszony egészen szép hangja.*
-Jövődet látom, csodatevő pásztor! Kézművesek egyízben járnak a határon, s lesik ahogyan valóban működik kezednek munkája, a kecskeszőrből nemezelt leveses tálka! *Először a felhúzott szemöldökei szalad fel egy kicsit magasabbra, aztán a szája szélei húzódnak oda azokhoz meglepően közel, ahogy megmosolyogja ezt az egészen hihetetlen jóslatot.* ~Úgy látszik mégse Abogr bolondult meg, hanem ez a talmid nő!~ *Aztán egyetlen pillanat alatt átfut az agyában az egész élete minden varázslattal, meghalással, kezének lebénulásával és újra működőképessé válásával és sokszoros démonöléssel és istenek megjelenésével, nem is beszélve Ar Theniorral aki a sírból kelt ki, hogy átadja ajándékait.*
-Pont ez lenne olyan hihetetlen? *Hízeleg neki, hogy csodatevőnek hívja a hallány és arra jut, hogy ez a része nem is a jövő, hiszen már most olyanokat tett, amit mások csodának vélnek.*
-Szóval nemez tálka, hmm? *Semmi sem állna olyan közel hozzá, mint ez, hiszen nemezelni már tud és éppenséggel tálkára is lenne szüksége.* ~Akkor Fachuta készülhet egy jó alapos nyári nyírásra, ha hazaérek! Készülj drága kecském, maholnap belőled eszem a levesem!~ *Ezen nevetgél magában, miközben meghajol a jósnő felé.*
-Köszönöm szépen ezt a próféciát, remélem hamarosan újra eljönnek ide hozzánk újabbat mondani! Megjegyzem azt a szép arcát, kisasszony, hogy önnél jósoltassak és ha legközelebb látom, hozok egy jó kulacs bort is önnek! *Ezzel megfordul és távozik.* ~Nemeztálka! Kíváncsian várom az eredményt! Milyen jó is lesz ez!~
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-26 07:29:33
Üzenet elküldve: 2021-02-26 07:29:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//zárás//
*Ahogy letérdel a gömb elé és megérinti, mindjárt körvonalazódni is kezd benne valamilyen szimbólum. Mintha egy szemet vélne felfedezni benne, majd a homályból kibontakozik egy másik is, ami egy csillagot formáz talán. A jósnő, most előrébb hajol, hogy maga is megbizonyosodhasson a szimbólumok felől, majd visszadőlve belefúrja a tekintetét az övébe és számára is érthető módon kezd el beszélni.*
- Látom, mit látok, és te is látsz leány! Szemed az égen egy nap elkapja egy lángnyaláb, s utad végén ott lesz egy megkésett csillagszilánk! *Hangzik el a ködös jóslat a talmid szájából, majd elcsendesedik. Egy fél percig gondolkodik és magában ismétli a jóslatot, hátha több értelmet nyer, mint első hallásra. ~A szememet elkapja egy lángnyaláb az égen és találok valamit, ami egy szilánk egy csillagból? ~ Nagyon érdekesnek találja a felvetést, bizonyos, hogy ezentúl sokkal gyakrabban fog az égre tekinteni majd a lába elé nézni. Egy kicsit hihetetlenül is cseng ez az egész, de szeretné fenntartani a reményt és a lehetőséget, hogy egy ilyen dolog megeshet vele életében. Feláll.*
-Nagyon köszönöm. *Hajol meg a tisztelete jeléül, majd kifelé visszakapja a fegyverét és visszasétál a Mágustoronyba, hogy folytassa a tanulást. Bizonyára sokat fog még ezen a rejtélyen járni az esze, sőt, ha visszaér le is jegyzi, nehogy idő közben kikopjon a fejéből. ~Egy csillagszilánk, bizonyára messziről fog érkezni. ~ Tekint fel út közben az égre, de egyelőre semmi furcsát nem lát. ~De hogy fogja elkapni a ... lehet, hogy egyszerre csak úgy megpillantom majd? ~*
//zárás//
*Ahogy letérdel a gömb elé és megérinti, mindjárt körvonalazódni is kezd benne valamilyen szimbólum. Mintha egy szemet vélne felfedezni benne, majd a homályból kibontakozik egy másik is, ami egy csillagot formáz talán. A jósnő, most előrébb hajol, hogy maga is megbizonyosodhasson a szimbólumok felől, majd visszadőlve belefúrja a tekintetét az övébe és számára is érthető módon kezd el beszélni.*
- Látom, mit látok, és te is látsz leány! Szemed az égen egy nap elkapja egy lángnyaláb, s utad végén ott lesz egy megkésett csillagszilánk! *Hangzik el a ködös jóslat a talmid szájából, majd elcsendesedik. Egy fél percig gondolkodik és magában ismétli a jóslatot, hátha több értelmet nyer, mint első hallásra. ~A szememet elkapja egy lángnyaláb az égen és találok valamit, ami egy szilánk egy csillagból? ~ Nagyon érdekesnek találja a felvetést, bizonyos, hogy ezentúl sokkal gyakrabban fog az égre tekinteni majd a lába elé nézni. Egy kicsit hihetetlenül is cseng ez az egész, de szeretné fenntartani a reményt és a lehetőséget, hogy egy ilyen dolog megeshet vele életében. Feláll.*
-Nagyon köszönöm. *Hajol meg a tisztelete jeléül, majd kifelé visszakapja a fegyverét és visszasétál a Mágustoronyba, hogy folytassa a tanulást. Bizonyára sokat fog még ezen a rejtélyen járni az esze, sőt, ha visszaér le is jegyzi, nehogy idő közben kikopjon a fejéből. ~Egy csillagszilánk, bizonyára messziről fog érkezni. ~ Tekint fel út közben az égre, de egyelőre semmi furcsát nem lát. ~De hogy fogja elkapni a ... lehet, hogy egyszerre csak úgy megpillantom majd? ~*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 19:27:35
Üzenet elküldve: 2021-02-25 19:27:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még soha nem járt ilyen messze északon, de amikor meghallotta, hogy a Lihanechi-tóból kiemelkedett egy csodálatos szépségű templom, ahol talmid papnők jósolják meg mindenki jövőjét, nem volt kétséges, hogy útra kel. A hidegre való tekintettel combközépig érő, erős fekete posztókabátot visel, amit bordó sálöv fog össze. A fején széles, viharvert bőrkalap, lábán alig használt, bőrlapocskákból fűzött saruk.
A kristályvizű tó önmagában is szép látvány lenne a télvégi napsütésben, de a bronzszínű, fazettás oszlopokkal díszített templom kiragadja a valóságból és álomszerűvé teszi a tájat.
A hideg víz ki-be jár Nawanthiri saruinak résein, ahogy áthalad a téglasoron. A lány tisztelettudóan köszön az őröknek, akik megmotozzák, és elveszik a tőreit, mielőtt beengednék. Odabent csillogó szemekkel tekint körbe a kristálygömbökkel megvilágított termen. A mennyezetről lógó hínár különös árnyakat vet, a hullámok pedig a falakon játszanak a derengő fényekkel. Néhány kérelmező már oda is járult a gömbökhöz, hogy belenézzen. Egy magas, aranyhajú nő épp morogva távozik - a hangját visszasuttogják az oszlopok: "Pedig csak egy dinnye volt az istenek verjék meg!" Nawanthiri a szemébe húzza a kalapját, hogy ne látszódjon, ahogy mosolyog.*
~Lehet, nekem se lesz jobb!~
*Odasétál tehát az egyik kristálygömbhöz, és belenéz. Egy ideig csak a különös, sárgás derengést látja, de lassanként alakok kezdenek kavarogni benne. Amennyire ki tudja venni, két emberi talpat vagy lábnyomot lát, és nyolc állati lábnyomot - talán macskáét - amelyek jobbra vezetnek. Gyorsan kipislogja a szeméből a jelenést, aztán leguggol a gömb mellett ülő, túlvilágian szép papnőhöz, hogy megossza vele a látomást. A talmid különös áhítattal hallgatja végig - már csak az a kérdés, mit jelentenek a jelek!*
*Még soha nem járt ilyen messze északon, de amikor meghallotta, hogy a Lihanechi-tóból kiemelkedett egy csodálatos szépségű templom, ahol talmid papnők jósolják meg mindenki jövőjét, nem volt kétséges, hogy útra kel. A hidegre való tekintettel combközépig érő, erős fekete posztókabátot visel, amit bordó sálöv fog össze. A fején széles, viharvert bőrkalap, lábán alig használt, bőrlapocskákból fűzött saruk.
A kristályvizű tó önmagában is szép látvány lenne a télvégi napsütésben, de a bronzszínű, fazettás oszlopokkal díszített templom kiragadja a valóságból és álomszerűvé teszi a tájat.
A hideg víz ki-be jár Nawanthiri saruinak résein, ahogy áthalad a téglasoron. A lány tisztelettudóan köszön az őröknek, akik megmotozzák, és elveszik a tőreit, mielőtt beengednék. Odabent csillogó szemekkel tekint körbe a kristálygömbökkel megvilágított termen. A mennyezetről lógó hínár különös árnyakat vet, a hullámok pedig a falakon játszanak a derengő fényekkel. Néhány kérelmező már oda is járult a gömbökhöz, hogy belenézzen. Egy magas, aranyhajú nő épp morogva távozik - a hangját visszasuttogják az oszlopok: "Pedig csak egy dinnye volt az istenek verjék meg!" Nawanthiri a szemébe húzza a kalapját, hogy ne látszódjon, ahogy mosolyog.*
~Lehet, nekem se lesz jobb!~
*Odasétál tehát az egyik kristálygömbhöz, és belenéz. Egy ideig csak a különös, sárgás derengést látja, de lassanként alakok kezdenek kavarogni benne. Amennyire ki tudja venni, két emberi talpat vagy lábnyomot lát, és nyolc állati lábnyomot - talán macskáét - amelyek jobbra vezetnek. Gyorsan kipislogja a szeméből a jelenést, aztán leguggol a gömb mellett ülő, túlvilágian szép papnőhöz, hogy megossza vele a látomást. A talmid különös áhítattal hallgatja végig - már csak az a kérdés, mit jelentenek a jelek!*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 19:22:53
Üzenet elküldve: 2021-02-25 19:22:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
*Erai egy része mindig is félte a varázslatot, a jövő kiláthatatlanságát, aminek látványát ígéri neki a templom. A csodák és szinte lehetetlen történések mellett mindig, úgy érzi ő maga, csak egy szerencsés szemlélő. Tiszteli az efféle helyeket. A csillogó bronz, a kecsesen bugyborékoló vízen tükröződik, amíg saját szívének szinte hallja heves dobogását. Izgatott és ajkai széjjel nyílnak az ámulattól, arcán széles mosoly terül el. A művészi oldala szinte teljesen megbabonázódott. Ám abban egyet kell értenie, hogy az itteni őrök rendkívül ijesztőek. Tiszteli a helyet, így hát állja a motozást, mégis kellemetlenül érzi magát, míg Nazron igencsak jól szórakozik. Belépve nem tudja, nem észrevenni párja mennyire barátkoztatja szemeit a jósnőkön, de efféle látványt ritkán lát az ember hagyja, hogy kiélvezze a másik. A szíve, már régen nem aggódik efféle butaságokon, mint féltékenység egy nézés végett. Alig pár szívdobbanással később pedig, már a gömb őt hívogatja. Finoman lehajol hozzá és tenyerét gyengéden a gömbhöz érinti. *
- Mit tartogatsz rám jövő? *Suttogja maga elé, közben szemeit megbabonázza a csodás tárgy mit kezei érintenek. Mégis minden izgatottság és kusza érzés mellett egy pillanatig bevillan a szemei előtt párja képe is. ~Furcsa~ gondolja magában, majd a sors szavára bízza dolgait*
*Erai egy része mindig is félte a varázslatot, a jövő kiláthatatlanságát, aminek látványát ígéri neki a templom. A csodák és szinte lehetetlen történések mellett mindig, úgy érzi ő maga, csak egy szerencsés szemlélő. Tiszteli az efféle helyeket. A csillogó bronz, a kecsesen bugyborékoló vízen tükröződik, amíg saját szívének szinte hallja heves dobogását. Izgatott és ajkai széjjel nyílnak az ámulattól, arcán széles mosoly terül el. A művészi oldala szinte teljesen megbabonázódott. Ám abban egyet kell értenie, hogy az itteni őrök rendkívül ijesztőek. Tiszteli a helyet, így hát állja a motozást, mégis kellemetlenül érzi magát, míg Nazron igencsak jól szórakozik. Belépve nem tudja, nem észrevenni párja mennyire barátkoztatja szemeit a jósnőkön, de efféle látványt ritkán lát az ember hagyja, hogy kiélvezze a másik. A szíve, már régen nem aggódik efféle butaságokon, mint féltékenység egy nézés végett. Alig pár szívdobbanással később pedig, már a gömb őt hívogatja. Finoman lehajol hozzá és tenyerét gyengéden a gömbhöz érinti. *
- Mit tartogatsz rám jövő? *Suttogja maga elé, közben szemeit megbabonázza a csodás tárgy mit kezei érintenek. Mégis minden izgatottság és kusza érzés mellett egy pillanatig bevillan a szemei előtt párja képe is. ~Furcsa~ gondolja magában, majd a sors szavára bízza dolgait*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 18:33:31
Üzenet elküldve: 2021-02-25 18:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Eraival már be volt tervezve egy kis kiruccanás a városba. Ha pedig már eljöttek a városig, akkor még szép, hogy megnézik a híres lebegő tornyot is. Ám most még érdekesebb pletykákat lehet hallani, mert arról beszélnek az emberek, hogy valamilyen templom emelkedett ki a vízből. Ráadásul még jósolnak is ott, ami igazán csábítóan hangzik. Rágta is a lány fülét, hogy nézzenek be. Már kívülről is lenyűgöző a bronz építmény.*
- Menjünk és nézzünk széjjel!* Mert ő nem fog megelégedni a kinti látvánnyal. Kézen fogva sétálna keresztül a bronz téglasoron a szöszivel. Az őröket meglátva pedig elismerően füttyent.*
- Ejha! Ezek aztán veszélyes fickóknak tűnnek.* Engedelmesen veti alá magát a tapizásnak, viszont összehúzott szemöldökkel figyeli, hogy ugyan ezt megteszik nőjével is. Később majd fog ezzel viccelődni. Belépve még inkább lenyűgöző látvány fogadja őket. Nem rossz a templom, de azok a halcsajok. Talán tovább is bámulja őket, mint kellene. Szólna ő valami disznóságot is, hogy cukkolja Erait, de nem mer ezen a helyen ilyet tenni. Inkább beáll az egyik gömb előtt lévő sorba. Amint rájuk kerül a sor ő szépen előre engedi a szőkét.*
- Menj csak én meg majd megyek utánad.* Türelmesen várja ki, hogy a lány végezzen és végre ő léphessen a gömb elé.*
- Helló!* Mosolyog rá a szépséges halnőre. A kacér halcsaj pedig arra buzdítja, hogy tapizza meg azt a gömböt.*
- Akkor hát lássuk!* Azzal szépen ráteszi kezeit a gömbre, hogy jövőjével szembenézzen.*
* Eraival már be volt tervezve egy kis kiruccanás a városba. Ha pedig már eljöttek a városig, akkor még szép, hogy megnézik a híres lebegő tornyot is. Ám most még érdekesebb pletykákat lehet hallani, mert arról beszélnek az emberek, hogy valamilyen templom emelkedett ki a vízből. Ráadásul még jósolnak is ott, ami igazán csábítóan hangzik. Rágta is a lány fülét, hogy nézzenek be. Már kívülről is lenyűgöző a bronz építmény.*
- Menjünk és nézzünk széjjel!* Mert ő nem fog megelégedni a kinti látvánnyal. Kézen fogva sétálna keresztül a bronz téglasoron a szöszivel. Az őröket meglátva pedig elismerően füttyent.*
- Ejha! Ezek aztán veszélyes fickóknak tűnnek.* Engedelmesen veti alá magát a tapizásnak, viszont összehúzott szemöldökkel figyeli, hogy ugyan ezt megteszik nőjével is. Később majd fog ezzel viccelődni. Belépve még inkább lenyűgöző látvány fogadja őket. Nem rossz a templom, de azok a halcsajok. Talán tovább is bámulja őket, mint kellene. Szólna ő valami disznóságot is, hogy cukkolja Erait, de nem mer ezen a helyen ilyet tenni. Inkább beáll az egyik gömb előtt lévő sorba. Amint rájuk kerül a sor ő szépen előre engedi a szőkét.*
- Menj csak én meg majd megyek utánad.* Türelmesen várja ki, hogy a lány végezzen és végre ő léphessen a gömb elé.*
- Helló!* Mosolyog rá a szépséges halnőre. A kacér halcsaj pedig arra buzdítja, hogy tapizza meg azt a gömböt.*
- Akkor hát lássuk!* Azzal szépen ráteszi kezeit a gömbre, hogy jövőjével szembenézzen.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 18:03:31
Üzenet elküldve: 2021-02-25 18:03:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Kíváncsi tekintettel, és lenyűgözött mosollyal az arcán sétál végig a templomban, egyenesen az egyik jósnő elé. Lenyűgözi őt a templom, még sosem látott hasonlót, és még azt sem bánja, hogy odakint megmotozták, és vélhetően elvették a fegyvereit, mert ez a látvány mindent megér. Türelmesen vár, ha szükséges, hogy az egyik jós elé tárulhasson, ahol kíváncsian nézi a gömböt, illetve az egyik papnőt, hiszen gondolatban annak hívja őket. Biccentéssel köszönti a jövendőmondót, és tekintetét a gömbre szegezi, amiben két szimbólum bontakozik ki érintése nyomán. Nem tudja hova tenni, bár egyértelműen felismeri azokat, de nem is ez a dolga. A csuklyás alak egy fa tövében, ötlete sincs, hogy ez mit jelenthet. *
- Nos? * Teszi fel a kérdést, mert nem bír magával, furdalja az oldalát a kíváncsiság. Csak remélni tudja, hogy semmi rosszat nem hoz neki a jövő. *
* Kíváncsi tekintettel, és lenyűgözött mosollyal az arcán sétál végig a templomban, egyenesen az egyik jósnő elé. Lenyűgözi őt a templom, még sosem látott hasonlót, és még azt sem bánja, hogy odakint megmotozták, és vélhetően elvették a fegyvereit, mert ez a látvány mindent megér. Türelmesen vár, ha szükséges, hogy az egyik jós elé tárulhasson, ahol kíváncsian nézi a gömböt, illetve az egyik papnőt, hiszen gondolatban annak hívja őket. Biccentéssel köszönti a jövendőmondót, és tekintetét a gömbre szegezi, amiben két szimbólum bontakozik ki érintése nyomán. Nem tudja hova tenni, bár egyértelműen felismeri azokat, de nem is ez a dolga. A csuklyás alak egy fa tövében, ötlete sincs, hogy ez mit jelenthet. *
- Nos? * Teszi fel a kérdést, mert nem bír magával, furdalja az oldalát a kíváncsiság. Csak remélni tudja, hogy semmi rosszat nem hoz neki a jövő. *
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 13:42:06
Üzenet elküldve: 2021-02-25 13:42:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy Learon a szokásos útját teszi meg a Mágustorony közelébe, először csak néhány mellette elsétáló alakot vesz észre.* ~Mi ez a nagy nyüzsgés erre? Nem szoktak itt ennyien lenni!~ *Aztán ahogy mélázó bámészkodásából elnéz a toronyra, a szeme egyből elkerekedik.* ~Már megint Abogr csinált valamit? Hát nem elég az öregnek egy lakóhely? Rögtön kettő! A másik is milyen furcsa. Teljesen megbolondult az öreg?~ *Persze nem gondolja ezeket komolyan a nagymesterről, hiszen eddig mindig nagyon megfontolt volt. Ezzel is biztos megvan a maga terve. Aztán ahogy odaér, hiszen végül nem is a toronyba ment, hanem inkább ide, egyből látja, hogy ez nem olyasmi, mint amit a mágusmester szokott csinálni.* ~Őrök? Ahogy látom ezek olyan talmidok!~ *Olvasott már róluk, de látni még nem látott egyet se. Leírásuk volt egy ezzel foglalkozó könyvben, meg egy kézzel rajzolt kép, de így életnagyságban sokkal hátborzongatóbbak, mint ott voltak. Ahogy odaér melléjük, látja, hogy milyen magasak is. Fegyver most nincs nála, mert lerakta a szekerére, amit lova és Nayka őriz nem messze innen.*
-Jó napot urak! *Biccent is oda nekik a motozás előtt és aztán besétál. Ott már egész sok ember összegyűlt és mindegyik egy-egy talmid asszonynál csinál valamit.* ~Megnézem ezt magamnak!~ *Ezzel a legközelebbi szabadon lévő nőhöz sétál.*
-Szép napot hölgyem! *Mosolyog fel annak szemébe és azt teszi, amit mindenki más is. Megérinti a gömböt.* ~Na lássuk mi ez itt!~ *Bámul oda a kezére.*
*Ahogy Learon a szokásos útját teszi meg a Mágustorony közelébe, először csak néhány mellette elsétáló alakot vesz észre.* ~Mi ez a nagy nyüzsgés erre? Nem szoktak itt ennyien lenni!~ *Aztán ahogy mélázó bámészkodásából elnéz a toronyra, a szeme egyből elkerekedik.* ~Már megint Abogr csinált valamit? Hát nem elég az öregnek egy lakóhely? Rögtön kettő! A másik is milyen furcsa. Teljesen megbolondult az öreg?~ *Persze nem gondolja ezeket komolyan a nagymesterről, hiszen eddig mindig nagyon megfontolt volt. Ezzel is biztos megvan a maga terve. Aztán ahogy odaér, hiszen végül nem is a toronyba ment, hanem inkább ide, egyből látja, hogy ez nem olyasmi, mint amit a mágusmester szokott csinálni.* ~Őrök? Ahogy látom ezek olyan talmidok!~ *Olvasott már róluk, de látni még nem látott egyet se. Leírásuk volt egy ezzel foglalkozó könyvben, meg egy kézzel rajzolt kép, de így életnagyságban sokkal hátborzongatóbbak, mint ott voltak. Ahogy odaér melléjük, látja, hogy milyen magasak is. Fegyver most nincs nála, mert lerakta a szekerére, amit lova és Nayka őriz nem messze innen.*
-Jó napot urak! *Biccent is oda nekik a motozás előtt és aztán besétál. Ott már egész sok ember összegyűlt és mindegyik egy-egy talmid asszonynál csinál valamit.* ~Megnézem ezt magamnak!~ *Ezzel a legközelebbi szabadon lévő nőhöz sétál.*
-Szép napot hölgyem! *Mosolyog fel annak szemébe és azt teszi, amit mindenki más is. Megérinti a gömböt.* ~Na lássuk mi ez itt!~ *Bámul oda a kezére.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 12:52:28
Üzenet elküldve: 2021-02-25 12:52:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Már régóta tervezi, hogy ellátogat a tóhoz, s eleve ezen a környéken megfordul, azonban talán most jött el az ideje, talán maga Teysus sugallata vezeti apró lábait, bár természetesen most sem gyalogszerrel járja a vidéket, hanem hűséges szamara, s az azáltal húzott kordé tetején. A tó mellett nem messze pihen meg, mikor szeme valami furcsát vél felfedezni. ~Mi ez a hely?~ Hallani nem hallott róla, látni meg főleg nem látta azelőtt, így gyermeki kíváncsisággal, és kaján mosollyal az arcán közeledik óvatos léptekkel. Furcsa szerzeteket lát, szokatlan öltözékben, ha lehet annak nevezni, egy gyönyörűnek tetsző helyet őrizve.*
-Szép napot!
*Köszön, ahogy illik. Talán vissza köszönnek neki, talán nem, ez nem is olyan fontos, azonban ruháját hamarabb átvizsgálják, minthogy annyit mondhatna, hogy buk, vagy bak. Természetesen nem lep meg annyira a dolog, hisz ebben igencsak jártas, így készségesen emeli fel a kezeit, hogy rövid idő elteltével már beljebb is kerülhessen az oszlopos építményben. Fülét hamar megcsapja a hívogató szó, ami egy kecses, elegáns lényt sejtet. Nem is igen gondolkozik, hisz ha már idáig eljött, kár lenne visszafordulni. Szemei a gömböket is hamar megpillantják, és mivel alapvetően nem egy buta tündérszerzet, sikerül összeraknia a képet. Félelmet nem ismerve nyújtja jobb kezét az egyik gömb felé, s kíváncsian várja, hogy mit hoz a közeljövő, s egyúttal a távoli is.*
*Már régóta tervezi, hogy ellátogat a tóhoz, s eleve ezen a környéken megfordul, azonban talán most jött el az ideje, talán maga Teysus sugallata vezeti apró lábait, bár természetesen most sem gyalogszerrel járja a vidéket, hanem hűséges szamara, s az azáltal húzott kordé tetején. A tó mellett nem messze pihen meg, mikor szeme valami furcsát vél felfedezni. ~Mi ez a hely?~ Hallani nem hallott róla, látni meg főleg nem látta azelőtt, így gyermeki kíváncsisággal, és kaján mosollyal az arcán közeledik óvatos léptekkel. Furcsa szerzeteket lát, szokatlan öltözékben, ha lehet annak nevezni, egy gyönyörűnek tetsző helyet őrizve.*
-Szép napot!
*Köszön, ahogy illik. Talán vissza köszönnek neki, talán nem, ez nem is olyan fontos, azonban ruháját hamarabb átvizsgálják, minthogy annyit mondhatna, hogy buk, vagy bak. Természetesen nem lep meg annyira a dolog, hisz ebben igencsak jártas, így készségesen emeli fel a kezeit, hogy rövid idő elteltével már beljebb is kerülhessen az oszlopos építményben. Fülét hamar megcsapja a hívogató szó, ami egy kecses, elegáns lényt sejtet. Nem is igen gondolkozik, hisz ha már idáig eljött, kár lenne visszafordulni. Szemei a gömböket is hamar megpillantják, és mivel alapvetően nem egy buta tündérszerzet, sikerül összeraknia a képet. Félelmet nem ismerve nyújtja jobb kezét az egyik gömb felé, s kíváncsian várja, hogy mit hoz a közeljövő, s egyúttal a távoli is.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:40:53
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:40:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//zárás//
*Nem kell sokat kérlelni a dolgot, ugyanis miután megjelenik a két nehezen kivehető szimbólum, mind a ketten tekintetüket a gömbre szögezik. ~Az ott mi a jó szagú… neeee…~ Kerekednek hatalmasra a szemei, mikor felismeri a furcsa vonalakban kirajzolódó állatalakot. ~Ez nem lehet más, biztos egy kutya… megint. ~ A másik szimbólum ennyire nem felismerhető vagy egyértelmű, de mikor mind a kettő megmutatja magát a jósnőnek már ömlenek is a szavak a szájából kifelé.*
-Kétszer nézi majdan eb a lábadnak szárát fatörzsnek, s öntözé meg azt belső vizével, bűzössé téve bokádat. *Mormolja el a furcsa teremtmény fapofával. Az ő arcáról pedig lerí, hogy bizony nem ilyesmire számított, bár még ilyen eddigi élete során soha nem történt vele.*
-Azok a rohadt dögök, még bosszút is állnak mi? Pedig csak egy dinnye volt az istenek verjék meg! *Áll fel morogva, hiszen nem a jósnőre mérges, hanem inkább magára, hogy eljött, mert elhitte, hogy bármi értelmeset is tudnak majd ezek mondani neki. ~Víz van az agyuk helyén is. ~ Néz rosszallóan kifelé az őrökre, majd távozik a templomból. Bizony ő senkinek nem fogja tanácsolni, hogy jöjjön el csak ezért idáig.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.25 13:43:06
//zárás//
*Nem kell sokat kérlelni a dolgot, ugyanis miután megjelenik a két nehezen kivehető szimbólum, mind a ketten tekintetüket a gömbre szögezik. ~Az ott mi a jó szagú… neeee…~ Kerekednek hatalmasra a szemei, mikor felismeri a furcsa vonalakban kirajzolódó állatalakot. ~Ez nem lehet más, biztos egy kutya… megint. ~ A másik szimbólum ennyire nem felismerhető vagy egyértelmű, de mikor mind a kettő megmutatja magát a jósnőnek már ömlenek is a szavak a szájából kifelé.*
-Kétszer nézi majdan eb a lábadnak szárát fatörzsnek, s öntözé meg azt belső vizével, bűzössé téve bokádat. *Mormolja el a furcsa teremtmény fapofával. Az ő arcáról pedig lerí, hogy bizony nem ilyesmire számított, bár még ilyen eddigi élete során soha nem történt vele.*
-Azok a rohadt dögök, még bosszút is állnak mi? Pedig csak egy dinnye volt az istenek verjék meg! *Áll fel morogva, hiszen nem a jósnőre mérges, hanem inkább magára, hogy eljött, mert elhitte, hogy bármi értelmeset is tudnak majd ezek mondani neki. ~Víz van az agyuk helyén is. ~ Néz rosszallóan kifelé az őrökre, majd távozik a templomból. Bizony ő senkinek nem fogja tanácsolni, hogy jöjjön el csak ezért idáig.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.25 13:43:06
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 10:40:28
Üzenet elküldve: 2021-02-25 10:40:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A Mágustorony felől érkezik, ott hallotta a bent lévőktől, hogy nem mindennapi jelenségnek lehet tanúja, ha kimegy. Mivel még nem járt erre ez előtt, így nem tudta, hogy a vízből kiemelkedő építmény nem a teljes természetes része. Átsétál a tó part mentén, hogy ügyeskedve ugyan, hogy ne legyen csurom víz, de végül sikerül neki a lépcsőkig eljutni. Kicsit tart az őröktől, akik szintén egy igazán érdekes faj egyedei, eddig még sose hallott róluk, de bizonyára többen is lehetnek. Meg is állítják, meglepetésére érti szinte minden szavukat, amit hozzá intéznek. A motozásra csak felemeli a karjait, van nála egy tőr, amit megőrzésre el is kérnek, mondván, hogy odabenn úgysem veszi hasznát. Rájuk hagyja, hiszen egy igazán kivételes esemény részese lehet, ha minden igaz. Odabenn lassan lépked előre és hallgatja, ahogy a falakról visszaverődik a csizma sarkának kopogása. A látási viszonyok rosszabbak, mint odakinn, de annyi világító alkalmatosság azért akad, amelyek fényétől nem sétál bele az ember a tóba egyenesen. Ha még egyáltalán a tóban vannak, mert úgy fest, mint egy teljesen másik hely, ahogy a sejtelmes fényben felfedezi a plafonról lelógó hínárokat. Megáll az egyik gömbnél és letérdel elé, hogy jól láthassa a vízben ülő, különösen szépen díszített ruhában lévő más fajút. Mikor felnéz rá, mintha csak kérlelné a szemével, hogy az előtte derengő gömbre tegye rá a kacsóját. Eleinte óvatosan közelíti a tenyerét, hiszen, ha forró nem fog rámarkolni nyilván. De semmi fennakadást vagy kellemetlenséget nem tapasztal így ráhelyezi az oldalára a kezét és közelebb hajolva figyeli a gömbben felsejlő két szimbólumot.*
*A Mágustorony felől érkezik, ott hallotta a bent lévőktől, hogy nem mindennapi jelenségnek lehet tanúja, ha kimegy. Mivel még nem járt erre ez előtt, így nem tudta, hogy a vízből kiemelkedő építmény nem a teljes természetes része. Átsétál a tó part mentén, hogy ügyeskedve ugyan, hogy ne legyen csurom víz, de végül sikerül neki a lépcsőkig eljutni. Kicsit tart az őröktől, akik szintén egy igazán érdekes faj egyedei, eddig még sose hallott róluk, de bizonyára többen is lehetnek. Meg is állítják, meglepetésére érti szinte minden szavukat, amit hozzá intéznek. A motozásra csak felemeli a karjait, van nála egy tőr, amit megőrzésre el is kérnek, mondván, hogy odabenn úgysem veszi hasznát. Rájuk hagyja, hiszen egy igazán kivételes esemény részese lehet, ha minden igaz. Odabenn lassan lépked előre és hallgatja, ahogy a falakról visszaverődik a csizma sarkának kopogása. A látási viszonyok rosszabbak, mint odakinn, de annyi világító alkalmatosság azért akad, amelyek fényétől nem sétál bele az ember a tóba egyenesen. Ha még egyáltalán a tóban vannak, mert úgy fest, mint egy teljesen másik hely, ahogy a sejtelmes fényben felfedezi a plafonról lelógó hínárokat. Megáll az egyik gömbnél és letérdel elé, hogy jól láthassa a vízben ülő, különösen szépen díszített ruhában lévő más fajút. Mikor felnéz rá, mintha csak kérlelné a szemével, hogy az előtte derengő gömbre tegye rá a kacsóját. Eleinte óvatosan közelíti a tenyerét, hiszen, ha forró nem fog rámarkolni nyilván. De semmi fennakadást vagy kellemetlenséget nem tapasztal így ráhelyezi az oldalára a kezét és közelebb hajolva figyeli a gömbben felsejlő két szimbólumot.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-25 07:49:18
Üzenet elküldve: 2021-02-25 07:49:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ez a szóbeszéd olyasmi, ami felkelti egy magafajta érdeklődését is. Fiatalabb fivére bizonyára súlyos összegeket is hajlandó volna adni azért, hogy itt lehessen. Tulajdonképpen miatta gondolta, hogy mindenképp eljön és megnézi magának ezt a dolgot.
Amikor a vízfelszínen lebegő, bronz építményt megpillantja, szinte eláll a lélegzete. Alaposan megnézi magának az egészet kívülről is, már amennyire ez lehetséges. Minden részletet meg akar jegyezni, mert Quillyn biztos órákig faggatja majd, ő pedig szeretné, ha mindenre tudna válaszolni.
Befelé menet nem támaszt kifogást a motozás ellen. Ha a fegyvereit le kell adni, hát leadja. Látott már talmidot, de ilyen közelről még soha. Elképesztő, hogy most itt állnak szemtől szemben. Egész megkapó a magas, nyúlánk alakok nem mindennapi megjelenése. Nem tudja nem megbámulni őket. Mindig azt hitte, hogy csak a tengerben élnek meg. Nem emlékszik rá, hogy hallott-e már egyáltalán olyasmiről, hogy édesvízben láttak talmidot. Quillyn biztos érdekesnek találja majd ezt az újdonságot.
Bent is alaposan körülnéz. Lassú léptekkel halad a gömbök és a jósnők felé. Ahogy viszont közelebb ér, a figyelmét egészen magához vonzzák a nedves, fehér ruhában ülő szépségek. Nem tagadhatná, hogy gyönyörűnek találja őket, méghozzá szégyen, nem szégyen, férfiszemmel. Készséggel enged hát az invitálásnak és megérinti a gömböket, hogy ennek a magában is különleges élménynek a megkoronázásaként meghallgathassa a jóslatot is. Pillantása érdeklődőn kutatja a megjelenő szimbólumokat, de ezeket megfelelően olvasni csak e duruzsoló hangú, szépséges talmid szirének tudják.*
*Ez a szóbeszéd olyasmi, ami felkelti egy magafajta érdeklődését is. Fiatalabb fivére bizonyára súlyos összegeket is hajlandó volna adni azért, hogy itt lehessen. Tulajdonképpen miatta gondolta, hogy mindenképp eljön és megnézi magának ezt a dolgot.
Amikor a vízfelszínen lebegő, bronz építményt megpillantja, szinte eláll a lélegzete. Alaposan megnézi magának az egészet kívülről is, már amennyire ez lehetséges. Minden részletet meg akar jegyezni, mert Quillyn biztos órákig faggatja majd, ő pedig szeretné, ha mindenre tudna válaszolni.
Befelé menet nem támaszt kifogást a motozás ellen. Ha a fegyvereit le kell adni, hát leadja. Látott már talmidot, de ilyen közelről még soha. Elképesztő, hogy most itt állnak szemtől szemben. Egész megkapó a magas, nyúlánk alakok nem mindennapi megjelenése. Nem tudja nem megbámulni őket. Mindig azt hitte, hogy csak a tengerben élnek meg. Nem emlékszik rá, hogy hallott-e már egyáltalán olyasmiről, hogy édesvízben láttak talmidot. Quillyn biztos érdekesnek találja majd ezt az újdonságot.
Bent is alaposan körülnéz. Lassú léptekkel halad a gömbök és a jósnők felé. Ahogy viszont közelebb ér, a figyelmét egészen magához vonzzák a nedves, fehér ruhában ülő szépségek. Nem tagadhatná, hogy gyönyörűnek találja őket, méghozzá szégyen, nem szégyen, férfiszemmel. Készséggel enged hát az invitálásnak és megérinti a gömböket, hogy ennek a magában is különleges élménynek a megkoronázásaként meghallgathassa a jóslatot is. Pillantása érdeklődőn kutatja a megjelenő szimbólumokat, de ezeket megfelelően olvasni csak e duruzsoló hangú, szépséges talmid szirének tudják.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-24 20:21:05
Üzenet elküldve: 2021-02-24 20:21:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lenyűgözőnek találja a vízfelszín felett lebegő, talping bronz építményt. Meglehet, bármit is tartogatna falai között, parfümkészítőnk vágyná a bebocsájtást. Akár egy szarka, ha kiszúr valami csillogót, olyan elragadtatással közelíti meg a templomnak tetsző épület bejáratát, az erre szolgáló téglasoron szedve lépteit. A bejáratnál egészen különös szerzetekkel találja szemben magát, korábban még csak hasonlókkal sem találkozott. Kissé meghökkenve enged a motozásnak, hagyva, hogy, ha akarják, zálogba vegyék fegyverét, majd tovább halad, egészen a belső tér közepéig, ahol megtorpan némi nézelődésre. Ahogy számította, innen bentről még lélegzetelállítóbb az egész. Furcsállva fogadta a találgatásokat, miszerint a tóból emelkedhetett ki a templom, ám innen már nem is tűnik ez olyan bolondos elképzelésnek. Hiszen szerte hínárok lógnak, s ezek a lények is olyanok, mintha vízi élethez lennének berendezkedve.
A bronz, úgy tűnik igazán jól vezeti a hangot, vagy a belső tér akusztikája kitűnő, mindenesetre egyfajta folytonos, susorgó morajlás uralja, s teszi nem e világivá a hangulatot, jól összedolgozva a lentről nyaldosó hullámzással, s a fentről derengő kristálygömbök fátyolos fényével. Mindezeket összegezve már meg sem lepi igazán, mikor valaki jóslást ajánl neki. Az a valaki pedig, habár ugyanazon nemzetség nőstény példányát képviselheti, mint a kinti őrök, szépsége megkérdőjelezhetetlen, még női szemmel nézve is borzongató. Képtelen ellenállni az invitálásnak, bár nem is akar különösebben, sokat nem kell duruzsolni füleibe, hogy két kezét a felkínált gömb felületére helyezze. A felgomolygó füstben összeszűkült szemei keresik a homályosan kibontakozó ábrákat, s feszített figyelemmel várja, vajon mit jövendöl számára a nem mindennapi jósnő.*
*Lenyűgözőnek találja a vízfelszín felett lebegő, talping bronz építményt. Meglehet, bármit is tartogatna falai között, parfümkészítőnk vágyná a bebocsájtást. Akár egy szarka, ha kiszúr valami csillogót, olyan elragadtatással közelíti meg a templomnak tetsző épület bejáratát, az erre szolgáló téglasoron szedve lépteit. A bejáratnál egészen különös szerzetekkel találja szemben magát, korábban még csak hasonlókkal sem találkozott. Kissé meghökkenve enged a motozásnak, hagyva, hogy, ha akarják, zálogba vegyék fegyverét, majd tovább halad, egészen a belső tér közepéig, ahol megtorpan némi nézelődésre. Ahogy számította, innen bentről még lélegzetelállítóbb az egész. Furcsállva fogadta a találgatásokat, miszerint a tóból emelkedhetett ki a templom, ám innen már nem is tűnik ez olyan bolondos elképzelésnek. Hiszen szerte hínárok lógnak, s ezek a lények is olyanok, mintha vízi élethez lennének berendezkedve.
A bronz, úgy tűnik igazán jól vezeti a hangot, vagy a belső tér akusztikája kitűnő, mindenesetre egyfajta folytonos, susorgó morajlás uralja, s teszi nem e világivá a hangulatot, jól összedolgozva a lentről nyaldosó hullámzással, s a fentről derengő kristálygömbök fátyolos fényével. Mindezeket összegezve már meg sem lepi igazán, mikor valaki jóslást ajánl neki. Az a valaki pedig, habár ugyanazon nemzetség nőstény példányát képviselheti, mint a kinti őrök, szépsége megkérdőjelezhetetlen, még női szemmel nézve is borzongató. Képtelen ellenállni az invitálásnak, bár nem is akar különösebben, sokat nem kell duruzsolni füleibe, hogy két kezét a felkínált gömb felületére helyezze. A felgomolygó füstben összeszűkült szemei keresik a homályosan kibontakozó ábrákat, s feszített figyelemmel várja, vajon mit jövendöl számára a nem mindennapi jósnő.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Talmid templom
Üzenet elküldve: 2021-02-24 08:04:03
Üzenet elküldve: 2021-02-24 08:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Erre járva hallotta, hogy valami furcsa templom szerű épületről beszélnek az erre járók, amely nemrégiben emelkedett ki a Lihanechi tóból. A mágustoronyról már hallott, de azt beszélik, ez egészen más. Odaérve mindjárt szembe is tűnik az építmény, eltéveszthetetlen. A lovát még a part mentén, egy bozótosabb részre kiköti, hogy még itt legyen, mikor kijön. Azt is hallotta, hogy a furcsa teremtmények, akik őrzik, az érdeklődőket beeresztik, odabenn pedig jósnők fogadják a látogatót. Kit ne érdekelne a jövendője, ha pedig már úgyis erre járt, hát szeretné próbára tenni a sajátját. Lassan közelíti meg a partról az építményt, amelyet talmid őrök vigyáznak, némelyik alámerül a vízben, némelyiknek szinte teljese alakja látszik, de az biztos, a vízben jobban érzik magukat, mint a felett. Mikor odalépked a bejárathoz meg is állítják és szemügyre veszik. A fegyverei most nincsenek nála, úgy tudja azokat kereshetik, de mivel nem lelnek egyet sem, visszatérnek az őrhelyükre, így ő szabadon bebocsátást nyerhet a templom belsejébe. Tekintete a hatalmas belső teret pásztázza, főleg a hínárral ékesített mennyezetet és a halványan derengő, világításul szolgáló gömböket. Mikor a víz felcsap a bokájáig egy pillanatra megrémül, de mikor látja, hogy csak a hullámzó tó nyaldossa, megnyugszik. Az kéne még, hogy itt valami berántsa a vízbe, aztán többet fel se bukkanjon. Nem rest elsétálni a terem légvégében található gömbig, hogy attól tudja meg a jövendőt. Bár talán ez csak egy ok arra, hogy elsétálva mellettük lopva szemügyre vehesse ezeket a különös teremtményeket. Még sosem látott ilyet az előtt. Mikor odaér a gömbhöz, amelyet kiválasztott magának, leguggol. Mivel pedig az őrök egészen jól beszélték odakinn a nyelvüket, így azt feltételezi, hogy az idebenn megtalálható jósnők is ezzel így lehetnek. ~Hát, valahogy meg kell értetniük velem a jóslatot nem igaz? Meg azzal, aki már járt idebenn. ~*
-Minden tiszteletem. *Kezd egy köszönésnek is beillő szókapcsolattal, ami utána többször is visszhang formájában visszaköszön a fülébe.*
-A jövőmbe szeretnék belelátni. Kérlek jósolj nekem! *Csak ezt követően nyúl a padlón lévő gömbbért, hogy megértse. Hatalmas szemekkel figyeli, mi az, ami megjelenik benne.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.24 09:23:49
*Erre járva hallotta, hogy valami furcsa templom szerű épületről beszélnek az erre járók, amely nemrégiben emelkedett ki a Lihanechi tóból. A mágustoronyról már hallott, de azt beszélik, ez egészen más. Odaérve mindjárt szembe is tűnik az építmény, eltéveszthetetlen. A lovát még a part mentén, egy bozótosabb részre kiköti, hogy még itt legyen, mikor kijön. Azt is hallotta, hogy a furcsa teremtmények, akik őrzik, az érdeklődőket beeresztik, odabenn pedig jósnők fogadják a látogatót. Kit ne érdekelne a jövendője, ha pedig már úgyis erre járt, hát szeretné próbára tenni a sajátját. Lassan közelíti meg a partról az építményt, amelyet talmid őrök vigyáznak, némelyik alámerül a vízben, némelyiknek szinte teljese alakja látszik, de az biztos, a vízben jobban érzik magukat, mint a felett. Mikor odalépked a bejárathoz meg is állítják és szemügyre veszik. A fegyverei most nincsenek nála, úgy tudja azokat kereshetik, de mivel nem lelnek egyet sem, visszatérnek az őrhelyükre, így ő szabadon bebocsátást nyerhet a templom belsejébe. Tekintete a hatalmas belső teret pásztázza, főleg a hínárral ékesített mennyezetet és a halványan derengő, világításul szolgáló gömböket. Mikor a víz felcsap a bokájáig egy pillanatra megrémül, de mikor látja, hogy csak a hullámzó tó nyaldossa, megnyugszik. Az kéne még, hogy itt valami berántsa a vízbe, aztán többet fel se bukkanjon. Nem rest elsétálni a terem légvégében található gömbig, hogy attól tudja meg a jövendőt. Bár talán ez csak egy ok arra, hogy elsétálva mellettük lopva szemügyre vehesse ezeket a különös teremtményeket. Még sosem látott ilyet az előtt. Mikor odaér a gömbhöz, amelyet kiválasztott magának, leguggol. Mivel pedig az őrök egészen jól beszélték odakinn a nyelvüket, így azt feltételezi, hogy az idebenn megtalálható jósnők is ezzel így lehetnek. ~Hát, valahogy meg kell értetniük velem a jóslatot nem igaz? Meg azzal, aki már járt idebenn. ~*
-Minden tiszteletem. *Kezd egy köszönésnek is beillő szókapcsolattal, ami utána többször is visszhang formájában visszaköszön a fülébe.*
-A jövőmbe szeretnék belelátni. Kérlek jósolj nekem! *Csak ezt követően nyúl a padlón lévő gömbbért, hogy megértse. Hatalmas szemekkel figyeli, mi az, ami megjelenik benne.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.24 09:23:49
1-20 , 8-27