Nincs játékban - Griff fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Griff fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dorast már most eszi az epe, úgy irigyli a kis köpcöstől azt a gondoskodást, amivel a lány körülveszi. A cuppanós csókocska, a meleget csempésző dörzsölés, amivel a karját érinti. Már-már a száján van, hogy reklamációval éljen, mert hát ő is bőrig ázott! Neki is járna! Nagyobb is, mint Brudo, ha úgy vesszük, nagyobb felületen is ázott el, szóval neki duplán is kijárna! A gondolatmenet nagyvonalúan lépi át a tényt, hogy míg a köpcös rokona a lánynak, őt még egy órája sem ismeri.
Rájátszva a dologra fázósan borzong meg, de aztán teleszívja a tüdejét, hogy mély és férfiasságot prüszkölő morgással rázza le magáról a fránya hideget. Mert a kemény legények ezt már csak így csinálják.*
- Téged se kímélt *biccent az ázott fűző felé.* - Felajánlanám a köpenyem, szépségem, de csak még vizesebb lennél tőle *vonja meg a vállát. Ez a legjobb: tettek nélkül tetszelegni a gavallérság fényes páncéljában.
Az érdeklődésére válaszul kapott visszakérdezésben újból cserfesség bujkál. Legalábbis Dorasnak ez az érzése. A zsoldos tekintete önkéntelenül is azonnal válaszol. ~ Mindent! A legpikánsabb, legbizsergetőbb részleteket mindjárt az elején! ~ Le is dönti a pálinkát a lány után, mintha azzal le tudná hűteni magát vagy valami. A szesz persze sokkal inkább az ellenkező hatást erősíti. A dolog feltűnhet Brudonak is, mert kisvártatva egyértelműen hangot ad a véleményének, méghozzá a rá jellemző kerek perec stílusban.*
- Egyszeri? Én? *simít végig Doras az esőtől csatakos ing nyitott gombolásán. A tiltakozás eleje még egészen úgy hangzik, mint aki tisztességében sértve ágál a feltételezés ellen, hogy ő aztán sosem tenne olyat; viszont a szakállas képén elinduló kivagyi mosolygás később egész mást sugall. A hangsúlyt áthelyezi az "egyszer" részre, amit kikér magának. Ha ezt a kis csibécskét elnézi, egynél jóval több menetben gondolkodik már alapból.*
- Ejj, Brudo, ismersz *taszajtja oldalba a köpcöst évődve.* - Úriember vagyok. *Valamiért Doras szájából ez az úriemberség inkább úgy hangzik, mint aki sosem vetemedne arra, hogy egy ilyen formás fehérnépet kevesebbszer részesítsen a kegyében, mint kijár neki. De nyilván Brudonak nem kell mindenről tudnia. Ha tisztességesen benyakal, máris szabad a pálya. Még annyit is megérne a dolog, hogy utána Doras tartsa a száját. Az ilyesmi általában vagy sikerül neki vagy nem. Na jó, általában nem, mert szépen fogalmazva is hajlik a hetvenkedésre.*
- Ne aggodalmaskodj *mondja megnyugtatásképp, majd egy kicsit rá is kísér a kezével a köpcös kupicájára, hogy ösztökélje. Hogy ösztökélje az állapot felé, amikor már tényleg nem aggodalmaskodik semmin.
Mondjuk nem pont így gondolta.*
- Szerintem az árnyékszék a... *szól a kiviharzó Brudo után.* - Mindegy *ereszti ki felhasználatlanul a mondat második felének levegőjét. Amúgy se venne rá mérget, hogy a koma elérne addig, de ha igen, remélhetőleg maga is felfedezi majd az általában klasszikusan felismerhető építményt.*
- Szóval, hogy mit szeretnék tudni? *fordul vissza a lányhoz egy testes nyelet sör után.* - Ha nem lennék úriember, azt kérdezném, hogy melyik porcikádon tudnál leginkább elképzelni egy csókot egy magamfajta férfitól *húzódik a szája kaján vigyorra.* - Kíváncsi természet vagyok. Estig sorolhatnám a kérdéseket. De talán egyszerűbb lenne, ha azt mondanád el, mit érdemes tudni rólad *rebbenti meg a szemöldökét, aztán újabbat kortyol a söréből. Azért kipillant arra is, amerre Brudo elviharzott, de az teljesen biztos, hogy ő aztán semmi affinitást nem érez magában, hogy utánamenjen asszisztálni a dologhoz. Talán illene kikiabálni az ajtón, hogy "Brudo, minden rendben?", de ő leginkább semmit nem szeretne tudni arról, ami most odakint történik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 45-64
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-10 17:02:48
Üzenet elküldve: 2020-07-10 17:02:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Kerkiad odaér a fogadóhoz. Háta mögé nézz, hogy közölje a gnómmal azt, hogy ide értek, de Rath nincs mögötte. A zsoldos meglepődik azon, hogy nem követte őt. Nincs kedve vissza menni megkeresni, mivel így is már kicsit elfáradt a páncél cipelésétől. Inkább leteszi a páncélt a földre, leül a fogadó tövébe és vár egy kis ideig a gnómra, hogy ide érjen. Addig is legalább pihen és van ideje jobban szemügyre venni a fogadót kívülről. Kerkiadnak sokkal szebbnek tűnik az épület, mint ahogy emlékezet. *
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-10 08:53:35
Üzenet elküldve: 2020-07-10 08:53:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dorast már most eszi az epe, úgy irigyli a kis köpcöstől azt a gondoskodást, amivel a lány körülveszi. A cuppanós csókocska, a meleget csempésző dörzsölés, amivel a karját érinti. Már-már a száján van, hogy reklamációval éljen, mert hát ő is bőrig ázott! Neki is járna! Nagyobb is, mint Brudo, ha úgy vesszük, nagyobb felületen is ázott el, szóval neki duplán is kijárna! A gondolatmenet nagyvonalúan lépi át a tényt, hogy míg a köpcös rokona a lánynak, őt még egy órája sem ismeri.
Rájátszva a dologra fázósan borzong meg, de aztán teleszívja a tüdejét, hogy mély és férfiasságot prüszkölő morgással rázza le magáról a fránya hideget. Mert a kemény legények ezt már csak így csinálják.*
- Téged se kímélt *biccent az ázott fűző felé.* - Felajánlanám a köpenyem, szépségem, de csak még vizesebb lennél tőle *vonja meg a vállát. Ez a legjobb: tettek nélkül tetszelegni a gavallérság fényes páncéljában.
Az érdeklődésére válaszul kapott visszakérdezésben újból cserfesség bujkál. Legalábbis Dorasnak ez az érzése. A zsoldos tekintete önkéntelenül is azonnal válaszol. ~ Mindent! A legpikánsabb, legbizsergetőbb részleteket mindjárt az elején! ~ Le is dönti a pálinkát a lány után, mintha azzal le tudná hűteni magát vagy valami. A szesz persze sokkal inkább az ellenkező hatást erősíti. A dolog feltűnhet Brudonak is, mert kisvártatva egyértelműen hangot ad a véleményének, méghozzá a rá jellemző kerek perec stílusban.*
- Egyszeri? Én? *simít végig Doras az esőtől csatakos ing nyitott gombolásán. A tiltakozás eleje még egészen úgy hangzik, mint aki tisztességében sértve ágál a feltételezés ellen, hogy ő aztán sosem tenne olyat; viszont a szakállas képén elinduló kivagyi mosolygás később egész mást sugall. A hangsúlyt áthelyezi az "egyszer" részre, amit kikér magának. Ha ezt a kis csibécskét elnézi, egynél jóval több menetben gondolkodik már alapból.*
- Ejj, Brudo, ismersz *taszajtja oldalba a köpcöst évődve.* - Úriember vagyok. *Valamiért Doras szájából ez az úriemberség inkább úgy hangzik, mint aki sosem vetemedne arra, hogy egy ilyen formás fehérnépet kevesebbszer részesítsen a kegyében, mint kijár neki. De nyilván Brudonak nem kell mindenről tudnia. Ha tisztességesen benyakal, máris szabad a pálya. Még annyit is megérne a dolog, hogy utána Doras tartsa a száját. Az ilyesmi általában vagy sikerül neki vagy nem. Na jó, általában nem, mert szépen fogalmazva is hajlik a hetvenkedésre.*
- Ne aggodalmaskodj *mondja megnyugtatásképp, majd egy kicsit rá is kísér a kezével a köpcös kupicájára, hogy ösztökélje. Hogy ösztökélje az állapot felé, amikor már tényleg nem aggodalmaskodik semmin.
Mondjuk nem pont így gondolta.*
- Szerintem az árnyékszék a... *szól a kiviharzó Brudo után.* - Mindegy *ereszti ki felhasználatlanul a mondat második felének levegőjét. Amúgy se venne rá mérget, hogy a koma elérne addig, de ha igen, remélhetőleg maga is felfedezi majd az általában klasszikusan felismerhető építményt.*
- Szóval, hogy mit szeretnék tudni? *fordul vissza a lányhoz egy testes nyelet sör után.* - Ha nem lennék úriember, azt kérdezném, hogy melyik porcikádon tudnál leginkább elképzelni egy csókot egy magamfajta férfitól *húzódik a szája kaján vigyorra.* - Kíváncsi természet vagyok. Estig sorolhatnám a kérdéseket. De talán egyszerűbb lenne, ha azt mondanád el, mit érdemes tudni rólad *rebbenti meg a szemöldökét, aztán újabbat kortyol a söréből. Azért kipillant arra is, amerre Brudo elviharzott, de az teljesen biztos, hogy ő aztán semmi affinitást nem érez magában, hogy utánamenjen asszisztálni a dologhoz. Talán illene kikiabálni az ajtón, hogy "Brudo, minden rendben?", de ő leginkább semmit nem szeretne tudni arról, ami most odakint történik.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-09 09:28:22
Üzenet elküldve: 2020-07-09 09:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
- Látom ti ketten rokonszenvesek vagytok egymásnak. Én nem szólok bele de nem ajánlom neked Dorast unokahúgom. Neki úgyis csak egy egyszeri alkalomra kellenél. Nem mintha szerintem az nem lenne jó dolog, de ne is haragudjatok én nem szeretném. * Előkerülnek a Doras által rendelt italok, és ezzel Brudo szája be is lett fogva. Jó ízűen húzza le az alma pálinkát. Aztán megkordul Brudo nagy hasa. *
- Ajaj Doras most mit tegyek?
* Sugja oda barátjának *
-Rám jött a hasmenés. Juj!
* Brudo küzd minden erejével, hogy ne csináljon be. Egyszer csak ki szalad a fogadóból az udvarra, hogy ott intézze el e dolgát. *
- Látom ti ketten rokonszenvesek vagytok egymásnak. Én nem szólok bele de nem ajánlom neked Dorast unokahúgom. Neki úgyis csak egy egyszeri alkalomra kellenél. Nem mintha szerintem az nem lenne jó dolog, de ne is haragudjatok én nem szeretném. * Előkerülnek a Doras által rendelt italok, és ezzel Brudo szája be is lett fogva. Jó ízűen húzza le az alma pálinkát. Aztán megkordul Brudo nagy hasa. *
- Ajaj Doras most mit tegyek?
* Sugja oda barátjának *
-Rám jött a hasmenés. Juj!
* Brudo küzd minden erejével, hogy ne csináljon be. Egyszer csak ki szalad a fogadóból az udvarra, hogy ott intézze el e dolgát. *
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-08 22:31:52
Üzenet elküldve: 2020-07-08 22:31:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
*Rik részéről a problémát egyedül az okozza, hogy apja nevelése alatt többet állt, mint anyjáén. Noha ő is látja lelki szemei előtt azt a szerencsétlen, segítségre szoruló Brudot, de azután a józan ész hamar ad egy határozott nyakast, amitől a kép hamar szerte is foszlik. Valahogy az örökség elherdálásának története nem igazán bolygatja fel amúgy is kissé sivár lelkiismeretét. Sajnos, vagy talán épp szerencsére, apja határozott épelméjűségéből sokkal több jutott neki, mint anyja szánalmából és állandó együttérzéséből. De ezt teszi, ha a gondos, óvó női kéz nem sokáig játszott szerepet az életében.*
- Talán, de hangsúlyozom, hogy talán egy kis induló tőkét tudok majd adni. De az összes vélt és valós istenre megesküszöm, hogy ha nem a tetőre megy el...
*Itt hagyatkozik a drámai homályra és bácsikájának fantáziájára, hogy ebben az esetben, ha a kölcsönt csak szintén zenész elherdálja, mi is történhet a köpcös kis emberrel. Persze Rik nem az a kemény kezű fajta, de azt ő sem szereti, ha átvágják. Ilyenkor pedig nem sokat számít egy olyan rokonság, aki nem is játszott komolyabb szerepet az életében. Persze kislány korában odáig volt a bácsiért, akármit is mesélt neki róla az apja. de azóta már sok idő eltelt és hosszú évek óta nem is látta a férfit. Így az erős családi kötelék igencsak meggyengült.*
- Akkor nevezzünk csak meggondolatlannak.
*Villannak is meg egy pillanatra a smaragd íriszek, de a komoly arc egy kedves mosollyal hamar ki is virágzik.
Csak akkor tűnik el az arcáról ismét a felfele görbülő szájhúzás, mikor abban a látványban mélyülhet el, hogy a két férfi hogyan igyekszik minél hamarabb gyomorba juttatni a sört. Noha Dorast nem ismeri Brudo mohóságában nem igazán csalódott. A festői képek után viszont végre annak is eljött az ideje, hogy kicsit mélyebben szentelhesse figyelmét új szakállas ismerősére.*
- Senki sem választhatja meg a rokonságát.*Rándít is vállain, de ismét csak megenyhül, amit résszint Doras szavainak is lehet köszönni.* Valóban lehetne. Senki sem tökéletes, igaz bácsikám?
*Vigyorodik el szélesen, majd a kis köpcös feje búbjához hajolva nyom is egy puszit rá, hogy az csak úgy cuppan a kopaszodó részen. Világ életében szerette heccelni, hát miért most mondjon le eme kedélyes kis szokásáról.
Meg amúgy sem lehet benne harag a férfi iránt, hisz egy igen kellemes látványt nyújtó asztaltársaságot köszönhet most neki. Noha igaz, ami igaz, hogy eddig egyetlen férfi sem tudta meghatni, de az ilyen marcona férfi, aki komoly arcszőrzettel rendelkezik mindig hamar le tudta venni a lábáról. Addig legalábbis, amíg kényelmesen tudta legeltetni a szemét az olyan alkatokon, amelyek erélyességet, határozottságot sugallnak. Az ilyen férfiakból kinézi azt, hogy egy nővel is olyan határozottsággal bánjanak, amire a lányt körülvevő nyeszlett suhancok sosem lennének képesek. Ezt bizonyítja az is, hogy a kézcsók sem szégyenlős kis ajakérintés a kézfején, hanem valódi férfihoz méltó, ami kellemes borzongással tölti el a nőt. Kár, hogy nem csapodár, fehérmájú alkat, aki valóban elfoglalná már most a helyet a férfi ölében.*
- Nagyon örvendek Doras.
*Ismét csak színtelen hangon diskurál, ahogy mosolya is teljesen átlagos és semmitmondó. Egyszerűen csak olyan, mit a barátságos ismerkedés illeme megkövetel. Korai még, hogy a fejében játszódó gondolatok kiüljenek az arcára.*
- És még ti is kifogtátok azt a fránya zuhit. *Szinte gügyögi, miközben tettetett féltéssel dörzsöl finoman bácsikájának karjára.* Igyál csak Brudo bácsi, az alkohol felmelegít.
*Emeli is meg teljes egyetértéssel saját poharát, hogy aztán az aljában lötykölődő maradék kis bort ő is eltüntesse végre. Kicsit meg is hozza a várt eredményt az ital. A fázás alábbhagy, ahogy a libabőr is lassan eltünedezik a bőréről.
A kiérkező italokra csak halvány vigyorral ingatja meg a fejét. Szóval nagy piálásnak nézhetnek elébe, legalábbis Brudot ismerve. A maga részéről inkább csak szokás szerint a kényelmesen nézelődő közönség lesz, aki kellemesen kortyolgat el pár italt, ami csak bódít, de nem veszi el az eszét. Le nem maradna arról a szórakoztató eseményről, mikor két férfi az asztal alá issza magát.*
- Az attól függ, hogy mit szeretnél tudni? *Mosolyodik el szélesen, majd a kapott pálinkáspoharat megmarkolva emeli is meg kissé. Ő átveszi a tósztmondó szerepét.* De amíg kitalálod, addig igyunk erre a remek újraegyesülésre és egy igen kellemes új asztaltársaságra.
*Ejti is negédesen a köszöntőt, majd a szemeit lehunyva dönti is le a pohárka italt. Ahogy a pálinka kegyetlenül végigmarja a torkát megborzong, de hamar felváltja a kellemetlen érzést a kellemesebb meleg, amely lassanként kúszik be minden porcikájába.*
*Rik részéről a problémát egyedül az okozza, hogy apja nevelése alatt többet állt, mint anyjáén. Noha ő is látja lelki szemei előtt azt a szerencsétlen, segítségre szoruló Brudot, de azután a józan ész hamar ad egy határozott nyakast, amitől a kép hamar szerte is foszlik. Valahogy az örökség elherdálásának története nem igazán bolygatja fel amúgy is kissé sivár lelkiismeretét. Sajnos, vagy talán épp szerencsére, apja határozott épelméjűségéből sokkal több jutott neki, mint anyja szánalmából és állandó együttérzéséből. De ezt teszi, ha a gondos, óvó női kéz nem sokáig játszott szerepet az életében.*
- Talán, de hangsúlyozom, hogy talán egy kis induló tőkét tudok majd adni. De az összes vélt és valós istenre megesküszöm, hogy ha nem a tetőre megy el...
*Itt hagyatkozik a drámai homályra és bácsikájának fantáziájára, hogy ebben az esetben, ha a kölcsönt csak szintén zenész elherdálja, mi is történhet a köpcös kis emberrel. Persze Rik nem az a kemény kezű fajta, de azt ő sem szereti, ha átvágják. Ilyenkor pedig nem sokat számít egy olyan rokonság, aki nem is játszott komolyabb szerepet az életében. Persze kislány korában odáig volt a bácsiért, akármit is mesélt neki róla az apja. de azóta már sok idő eltelt és hosszú évek óta nem is látta a férfit. Így az erős családi kötelék igencsak meggyengült.*
- Akkor nevezzünk csak meggondolatlannak.
*Villannak is meg egy pillanatra a smaragd íriszek, de a komoly arc egy kedves mosollyal hamar ki is virágzik.
Csak akkor tűnik el az arcáról ismét a felfele görbülő szájhúzás, mikor abban a látványban mélyülhet el, hogy a két férfi hogyan igyekszik minél hamarabb gyomorba juttatni a sört. Noha Dorast nem ismeri Brudo mohóságában nem igazán csalódott. A festői képek után viszont végre annak is eljött az ideje, hogy kicsit mélyebben szentelhesse figyelmét új szakállas ismerősére.*
- Senki sem választhatja meg a rokonságát.*Rándít is vállain, de ismét csak megenyhül, amit résszint Doras szavainak is lehet köszönni.* Valóban lehetne. Senki sem tökéletes, igaz bácsikám?
*Vigyorodik el szélesen, majd a kis köpcös feje búbjához hajolva nyom is egy puszit rá, hogy az csak úgy cuppan a kopaszodó részen. Világ életében szerette heccelni, hát miért most mondjon le eme kedélyes kis szokásáról.
Meg amúgy sem lehet benne harag a férfi iránt, hisz egy igen kellemes látványt nyújtó asztaltársaságot köszönhet most neki. Noha igaz, ami igaz, hogy eddig egyetlen férfi sem tudta meghatni, de az ilyen marcona férfi, aki komoly arcszőrzettel rendelkezik mindig hamar le tudta venni a lábáról. Addig legalábbis, amíg kényelmesen tudta legeltetni a szemét az olyan alkatokon, amelyek erélyességet, határozottságot sugallnak. Az ilyen férfiakból kinézi azt, hogy egy nővel is olyan határozottsággal bánjanak, amire a lányt körülvevő nyeszlett suhancok sosem lennének képesek. Ezt bizonyítja az is, hogy a kézcsók sem szégyenlős kis ajakérintés a kézfején, hanem valódi férfihoz méltó, ami kellemes borzongással tölti el a nőt. Kár, hogy nem csapodár, fehérmájú alkat, aki valóban elfoglalná már most a helyet a férfi ölében.*
- Nagyon örvendek Doras.
*Ismét csak színtelen hangon diskurál, ahogy mosolya is teljesen átlagos és semmitmondó. Egyszerűen csak olyan, mit a barátságos ismerkedés illeme megkövetel. Korai még, hogy a fejében játszódó gondolatok kiüljenek az arcára.*
- És még ti is kifogtátok azt a fránya zuhit. *Szinte gügyögi, miközben tettetett féltéssel dörzsöl finoman bácsikájának karjára.* Igyál csak Brudo bácsi, az alkohol felmelegít.
*Emeli is meg teljes egyetértéssel saját poharát, hogy aztán az aljában lötykölődő maradék kis bort ő is eltüntesse végre. Kicsit meg is hozza a várt eredményt az ital. A fázás alábbhagy, ahogy a libabőr is lassan eltünedezik a bőréről.
A kiérkező italokra csak halvány vigyorral ingatja meg a fejét. Szóval nagy piálásnak nézhetnek elébe, legalábbis Brudot ismerve. A maga részéről inkább csak szokás szerint a kényelmesen nézelődő közönség lesz, aki kellemesen kortyolgat el pár italt, ami csak bódít, de nem veszi el az eszét. Le nem maradna arról a szórakoztató eseményről, mikor két férfi az asztal alá issza magát.*
- Az attól függ, hogy mit szeretnél tudni? *Mosolyodik el szélesen, majd a kapott pálinkáspoharat megmarkolva emeli is meg kissé. Ő átveszi a tósztmondó szerepét.* De amíg kitalálod, addig igyunk erre a remek újraegyesülésre és egy igen kellemes új asztaltársaságra.
*Ejti is negédesen a köszöntőt, majd a szemeit lehunyva dönti is le a pohárka italt. Ahogy a pálinka kegyetlenül végigmarja a torkát megborzong, de hamar felváltja a kellemetlen érzést a kellemesebb meleg, amely lassanként kúszik be minden porcikájába.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-08 21:37:15
Üzenet elküldve: 2020-07-08 21:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
*Épp csak vissza tudja nyelni a nevetést, amikor a lány Brudo elé tálalja a válaszát. Felvágták a nyelvét, az biztos, de legalább megvan a magához való esze. Mintha a tékozló nagybácsi próbálná menteni a menthetőt, kijátszásra kerül a szegény, kvázi hajléktalanná lett rokon kártya. Amilyen képet Brudo vág hozzá, szinte látja is maga előtt a beomlott tető alatt ücsörögni, nyomorult csimbókká ázott bajusszal, ahogy csöpög a nyakába az eső. Erre emel még rá a munkában görnyedő, igyekvő Brudo lappal. Erre már Doras is megforgatja a szemeit. Elvégre épp nemrég ajánlott fel neki tisztes osztalékért egy olyan munkát, ahol gyakorlatilag mást se kellett volna csinálnia a pénzéért, mint állni mögötte és nézni ki a fejéből, míg ő elrendezi a behajtást.*
- Száz arany pikk-pakk meglesz cimbora. A dokkoknál például mindig keresnek markos legényeket *húzza a munka önjelölt hősét, míg a szemét legelteti azon a szemtelenül kihívón ringó csípőn, ami mintha kifejezetten neki illegetné magát a pult felé menet.*
- A tiédre, szépségem *kacsint a kisvártatva visszatérő lányra, aztán megemeli felé a korsót és öblöset kortyol bele. Na nem olyan öblöset, mint Brudo, akinek szinte az állán folyik az egy hajtásra benyakalt sör. Igaz, ami igaz, van egy pillanat, amikor felszívja magát a zsoldosban a versenyszellem, de ő végül megáll a fele korsónál. Letörli a bajuszáról a habot, aztán kifordít magának egy széket és leteszi magát. Épp csak nem csap a combjára, hogy az ölébe invitálja a kicsikét, pedig nagy kedve volna hozzá. Amilyen kis pajkos a tekintete, lehet, hogy hajlana is rá.*
- Hogy az övé? *biccent a köpcös felé, de a szemét le sem veszi a lányról, amikor az megerősíti az egészen valószínűtlennek tetsző rokoni szálat.* - Én nem is ismerem, csak megbabonázott az asztaltársasága *humorizál cukros bókkal körítve. A pillantása közben jóllakatja magát a kellemes idomokon, de a csibécskét se kell félteni. A becézésre tett megjegyzése nagyon kihívó, amit Doras egy féloldalas, gazemberes mosollyal honorál.*
- Amúgy tényleg kelekótya néha, de lehetne rosszabb is *pillant Brudora egy kicsit mindkettejük pártjára állva.*
- Doras Nache *viszonozza a bemutatkozást, és a felé nyújtott kacsóra prezentál egy kézcsókot. Amolyan Doras típusút, ami elidőzik az ujjacskák hajlatában, több helyen is illetve őket, mielőtt elengedi.
Mostanra teljesen megérik benne a gondolat, hogy ideje felrúgni a cimboraság egyik fő szabályát, aminek ő amúgy se volt soha a bajnoka.*
- Látom, szomjas voltál *villant alamuszi vigyort Brudora.* - Nehogy még itt kiszáradj nekem *mondja.* - Hosszú volt az út. *Kétes színészi tehetséggel adja elő az aggodalmat, aztán int a pult felé. Rövid, egyértelműsítő mutogatás és néma artikuláció keretében jelzi, hogy hozzák csak folyamatosan a Világos sört. Egyelőre ötöt fizet ki, ami 60 aranyat kóstál
. Egy erszényben le is rendezi az árát, megfejelve további 51 arannyal, a három Almapálinka árával , amit biztos, ami biztos még hozzácsap a rendeléséhez. Ha kihozzák a töményet, mindenki elé odatol egy-egy kupicát, de a pohárköszöntőt most másra hagyja.*
- És, mit lehet tudni az én drága cimborám családjának dekoratívabb ágáról? *érdeklődik kedélyesen.*
*Épp csak vissza tudja nyelni a nevetést, amikor a lány Brudo elé tálalja a válaszát. Felvágták a nyelvét, az biztos, de legalább megvan a magához való esze. Mintha a tékozló nagybácsi próbálná menteni a menthetőt, kijátszásra kerül a szegény, kvázi hajléktalanná lett rokon kártya. Amilyen képet Brudo vág hozzá, szinte látja is maga előtt a beomlott tető alatt ücsörögni, nyomorult csimbókká ázott bajusszal, ahogy csöpög a nyakába az eső. Erre emel még rá a munkában görnyedő, igyekvő Brudo lappal. Erre már Doras is megforgatja a szemeit. Elvégre épp nemrég ajánlott fel neki tisztes osztalékért egy olyan munkát, ahol gyakorlatilag mást se kellett volna csinálnia a pénzéért, mint állni mögötte és nézni ki a fejéből, míg ő elrendezi a behajtást.*
- Száz arany pikk-pakk meglesz cimbora. A dokkoknál például mindig keresnek markos legényeket *húzza a munka önjelölt hősét, míg a szemét legelteti azon a szemtelenül kihívón ringó csípőn, ami mintha kifejezetten neki illegetné magát a pult felé menet.*
- A tiédre, szépségem *kacsint a kisvártatva visszatérő lányra, aztán megemeli felé a korsót és öblöset kortyol bele. Na nem olyan öblöset, mint Brudo, akinek szinte az állán folyik az egy hajtásra benyakalt sör. Igaz, ami igaz, van egy pillanat, amikor felszívja magát a zsoldosban a versenyszellem, de ő végül megáll a fele korsónál. Letörli a bajuszáról a habot, aztán kifordít magának egy széket és leteszi magát. Épp csak nem csap a combjára, hogy az ölébe invitálja a kicsikét, pedig nagy kedve volna hozzá. Amilyen kis pajkos a tekintete, lehet, hogy hajlana is rá.*
- Hogy az övé? *biccent a köpcös felé, de a szemét le sem veszi a lányról, amikor az megerősíti az egészen valószínűtlennek tetsző rokoni szálat.* - Én nem is ismerem, csak megbabonázott az asztaltársasága *humorizál cukros bókkal körítve. A pillantása közben jóllakatja magát a kellemes idomokon, de a csibécskét se kell félteni. A becézésre tett megjegyzése nagyon kihívó, amit Doras egy féloldalas, gazemberes mosollyal honorál.*
- Amúgy tényleg kelekótya néha, de lehetne rosszabb is *pillant Brudora egy kicsit mindkettejük pártjára állva.*
- Doras Nache *viszonozza a bemutatkozást, és a felé nyújtott kacsóra prezentál egy kézcsókot. Amolyan Doras típusút, ami elidőzik az ujjacskák hajlatában, több helyen is illetve őket, mielőtt elengedi.
Mostanra teljesen megérik benne a gondolat, hogy ideje felrúgni a cimboraság egyik fő szabályát, aminek ő amúgy se volt soha a bajnoka.*
- Látom, szomjas voltál *villant alamuszi vigyort Brudora.* - Nehogy még itt kiszáradj nekem *mondja.* - Hosszú volt az út. *Kétes színészi tehetséggel adja elő az aggodalmat, aztán int a pult felé. Rövid, egyértelműsítő mutogatás és néma artikuláció keretében jelzi, hogy hozzák csak folyamatosan a Világos sört. Egyelőre ötöt fizet ki, ami 60 aranyat kóstál
. Egy erszényben le is rendezi az árát, megfejelve további 51 arannyal, a három Almapálinka árával , amit biztos, ami biztos még hozzácsap a rendeléséhez. Ha kihozzák a töményet, mindenki elé odatol egy-egy kupicát, de a pohárköszöntőt most másra hagyja.*- És, mit lehet tudni az én drága cimborám családjának dekoratívabb ágáról? *érdeklődik kedélyesen.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-08 10:47:22
Üzenet elküldve: 2020-07-08 10:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
-Hé Rikshi! Honnan tudod, hogy nem adnám meg az aranyat? De tudod mit? Nem is ez a fontos, hanem, hogy láthatlak téged. A pénz csak a házam kijavítására kellett volna, de mindegy. Igazad van majd munkával meg keresem.
*Hazudja Brudo. A nagybácsi nagyon megörül mikor a lány elé rakja a nagy korsó világos sört. *
~ Hm. Már megérte! ~
* Végig várja, hogy unokahúga bemutatkozzon Dorasnak. *
- Illendően beszélj a bácsikádról! Én nem vagyok kelekótya!
* Szinte egy csapásra bevedeli a korsó sört, ami nem mutat valami gusztusos látványt. *
~ Na ennek a lánynak is csak egy iszákos nagybácsi hiányzott. ~
* Elmosolyodik magában, próbál nem hangosan nevetni. *
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.08 10:57:08
-Hé Rikshi! Honnan tudod, hogy nem adnám meg az aranyat? De tudod mit? Nem is ez a fontos, hanem, hogy láthatlak téged. A pénz csak a házam kijavítására kellett volna, de mindegy. Igazad van majd munkával meg keresem.
*Hazudja Brudo. A nagybácsi nagyon megörül mikor a lány elé rakja a nagy korsó világos sört. *
~ Hm. Már megérte! ~
* Végig várja, hogy unokahúga bemutatkozzon Dorasnak. *
- Illendően beszélj a bácsikádról! Én nem vagyok kelekótya!
* Szinte egy csapásra bevedeli a korsó sört, ami nem mutat valami gusztusos látványt. *
~ Na ennek a lánynak is csak egy iszákos nagybácsi hiányzott. ~
* Elmosolyodik magában, próbál nem hangosan nevetni. *
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.08 10:57:08
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-08 07:57:21
Üzenet elküldve: 2020-07-08 07:57:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
*Szerencsére nem kell sokat várnia. Még a forralt bor alig fogyatkozott meg, mikor korpulens nagybátyja, s annak egyelőre még felfedezetlen utazótársa feltűnnek a fogadóban. Először még majdhogynem meg is örül a régóta halogatott viszontlátásnak, de ahogy Brudo belekezd a mondandója elhadarásába az örömittas mosoly apránként tünedezik is el arcáról. Mondjuk az őszintét megvallva annyira nem is lepődött meg. Apja figyelmeztette, hogy jól gondolja meg kihez is akar utazni, de a lány figyelmen kívül hagyta az intelmet. Noha Brudo néhai anyja részéről rokona, így az asszony sosem beszélt róla rossz szóval, az apja viszont egyszer sem volt elragadtatva bácsikájától. Noha Rik sosem fordulna hozzá semmi segítségért, azért az jó érzés, hogy van egy ismerős, akihez szólni tud egy pár szót egy vadidegen helyen.
Mielőtt még bármi reakciót kicsalna Brudo rázúdított megannyi blablája azért a "de most nem is ez a lényeg" cimborát veszi szemügyre. Noha futó pillantásokat kap Doras először, azért igyekszik minél alaposabb munkát végezni. Ajkai pajkos mosolyra húzódnak, ahogy smaragd szemei kissé bepillantanak a lazán gombolt ing alá. Az esőnek legalább van egy olyan jótékony hatása, hogy a tőle átázott ruha szeret az ember testére tapadni. Ez Doras esetében igen lenyűgöző látványt nyújt, de bácsikája esetében azért a libabőr nem csak a hideg miatt futkos a nő bőrén. Ha már a bemutatkozás nem zökkenőmentes azért egy apró biccentést ő is küld a férfi felé, majd halk sóhajjal szenteli figyelmét a bácsinak. Az asztal lapjára könyökölve hajtja állát összekulcsolt kézfejeire, majd pár csendes pillanatig megemésztgeti az elhangzottakat. Szerencsére ő nem az a háborgós fajta, pedig más az ő cipőjében már biztos patáliát rendezett volna, hogy ilyen viszontlátásban van része. De Rik röviden és tömören egyáltalán nem lepődött meg.*
- Én köszönöm megvagyok, viszont neked ennyire rosszul megy a sorod?
*Görbülnek is le az ajkai, mint aki valóban őszinte sajnálatot érez a férfi iránt. Pedig ez hatalmas tévedés. Főleg annak az információnak a fejében, hogy minden vagyonát elherdálta a férfi.*
- Hát kedves bátyám a rossz hír az, hogy mindenre van aranyam, csak arra nem, hogy neked adjak olyan kölcsönt, amit a büdös életben nem fogok viszont látni.
*Sóhajt is fel drámaian, ahogy hátrébb dőlve söpri hátra a haját, ezzel is szabadabb belátást biztosítva a libabőrös dekoltázsra. Majd kezeit ölbe pakolva billenti félre a fejét. Hangjában továbbra sem cseng ki sem harag, sem csalódottság, még a lenézés legapróbb szikrája sem. Színtelen hangon szól bácsikájához. Persze, ha felvetné az arany biztos lenne olyan ostoba, hogy kisegítse kissé féleszűnek tűnő bácsikáját, de ő sincs abban a helyzetben, hogy dorbézolni tudjon.*
- Amúgy munkával próbálkoztál már?
*Kérdezi őszintének tűnő érdeklődéssel, amolyan félvállról, mint akinek csak úgy futólag jutott eszébe a gondolat. Bár sejti előre, hogy a válasz valami igen érdekesen összehozott kikerülés lesz, így igazából el sem várja, hogy a férfi válaszoljon rá.*
- De legyen, azért vigaszdíjat kapsz.
*Támaszkodik az asztal lapjára, majd felkelve indul is a pult felé vissza. Kényelmesen, lassan, időt hagyva magának, hogy művészire csiszolt csípőringással lejtsen a célállomáshoz. Hogy ez tudatalatti, vagy tudatosan játssza az eszét az egyelőre rejtély marad.*
- Üdvözletem!
*Ki is kér két nagy korsó Világos sört, majd a pultra helyezi a 22 aranyat.*
*Noha Doras szájízét nem ismeri, azt sem tudja, hogy bácsikájának megfelelő lesz e az ital, de kétli, hogy bármelyik akadékoskodni kezdene. A megkapott italokkal visszaballag a helyére, majd az asztalra helyezi a két korsót.*
- Egészségetekre!
*Mosolyodik el szélesen, majd visszaülve nyújtja kezét Doras felé. Amíg Brudo emészti a hallottakat, addig most már kihasználja az alkalmat az illendő bemutatkozásra.*
- A Rikshilva Loneryst, de becézz ahogy akarsz. A kelekótyának volnék az unokahúga.
*Vigyorodik el halványan, miközben fejével Brudo felé biccent. Ha a kézrázás vagy akármi megtörtént, akkor ismét a poharáért nyúlva kortyol ismét egy nagyobbat.*
*Szerencsére nem kell sokat várnia. Még a forralt bor alig fogyatkozott meg, mikor korpulens nagybátyja, s annak egyelőre még felfedezetlen utazótársa feltűnnek a fogadóban. Először még majdhogynem meg is örül a régóta halogatott viszontlátásnak, de ahogy Brudo belekezd a mondandója elhadarásába az örömittas mosoly apránként tünedezik is el arcáról. Mondjuk az őszintét megvallva annyira nem is lepődött meg. Apja figyelmeztette, hogy jól gondolja meg kihez is akar utazni, de a lány figyelmen kívül hagyta az intelmet. Noha Brudo néhai anyja részéről rokona, így az asszony sosem beszélt róla rossz szóval, az apja viszont egyszer sem volt elragadtatva bácsikájától. Noha Rik sosem fordulna hozzá semmi segítségért, azért az jó érzés, hogy van egy ismerős, akihez szólni tud egy pár szót egy vadidegen helyen.
Mielőtt még bármi reakciót kicsalna Brudo rázúdított megannyi blablája azért a "de most nem is ez a lényeg" cimborát veszi szemügyre. Noha futó pillantásokat kap Doras először, azért igyekszik minél alaposabb munkát végezni. Ajkai pajkos mosolyra húzódnak, ahogy smaragd szemei kissé bepillantanak a lazán gombolt ing alá. Az esőnek legalább van egy olyan jótékony hatása, hogy a tőle átázott ruha szeret az ember testére tapadni. Ez Doras esetében igen lenyűgöző látványt nyújt, de bácsikája esetében azért a libabőr nem csak a hideg miatt futkos a nő bőrén. Ha már a bemutatkozás nem zökkenőmentes azért egy apró biccentést ő is küld a férfi felé, majd halk sóhajjal szenteli figyelmét a bácsinak. Az asztal lapjára könyökölve hajtja állát összekulcsolt kézfejeire, majd pár csendes pillanatig megemésztgeti az elhangzottakat. Szerencsére ő nem az a háborgós fajta, pedig más az ő cipőjében már biztos patáliát rendezett volna, hogy ilyen viszontlátásban van része. De Rik röviden és tömören egyáltalán nem lepődött meg.*
- Én köszönöm megvagyok, viszont neked ennyire rosszul megy a sorod?
*Görbülnek is le az ajkai, mint aki valóban őszinte sajnálatot érez a férfi iránt. Pedig ez hatalmas tévedés. Főleg annak az információnak a fejében, hogy minden vagyonát elherdálta a férfi.*
- Hát kedves bátyám a rossz hír az, hogy mindenre van aranyam, csak arra nem, hogy neked adjak olyan kölcsönt, amit a büdös életben nem fogok viszont látni.
*Sóhajt is fel drámaian, ahogy hátrébb dőlve söpri hátra a haját, ezzel is szabadabb belátást biztosítva a libabőrös dekoltázsra. Majd kezeit ölbe pakolva billenti félre a fejét. Hangjában továbbra sem cseng ki sem harag, sem csalódottság, még a lenézés legapróbb szikrája sem. Színtelen hangon szól bácsikájához. Persze, ha felvetné az arany biztos lenne olyan ostoba, hogy kisegítse kissé féleszűnek tűnő bácsikáját, de ő sincs abban a helyzetben, hogy dorbézolni tudjon.*
- Amúgy munkával próbálkoztál már?
*Kérdezi őszintének tűnő érdeklődéssel, amolyan félvállról, mint akinek csak úgy futólag jutott eszébe a gondolat. Bár sejti előre, hogy a válasz valami igen érdekesen összehozott kikerülés lesz, így igazából el sem várja, hogy a férfi válaszoljon rá.*
- De legyen, azért vigaszdíjat kapsz.
*Támaszkodik az asztal lapjára, majd felkelve indul is a pult felé vissza. Kényelmesen, lassan, időt hagyva magának, hogy művészire csiszolt csípőringással lejtsen a célállomáshoz. Hogy ez tudatalatti, vagy tudatosan játssza az eszét az egyelőre rejtély marad.*
- Üdvözletem!
*Ki is kér két nagy korsó Világos sört, majd a pultra helyezi a 22 aranyat.*
*Noha Doras szájízét nem ismeri, azt sem tudja, hogy bácsikájának megfelelő lesz e az ital, de kétli, hogy bármelyik akadékoskodni kezdene. A megkapott italokkal visszaballag a helyére, majd az asztalra helyezi a két korsót.*
- Egészségetekre!
*Mosolyodik el szélesen, majd visszaülve nyújtja kezét Doras felé. Amíg Brudo emészti a hallottakat, addig most már kihasználja az alkalmat az illendő bemutatkozásra.*
- A Rikshilva Loneryst, de becézz ahogy akarsz. A kelekótyának volnék az unokahúga.
*Vigyorodik el halványan, miközben fejével Brudo felé biccent. Ha a kézrázás vagy akármi megtörtént, akkor ismét a poharáért nyúlva kortyol ismét egy nagyobbat.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-07 20:14:49
Üzenet elküldve: 2020-07-07 20:14:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
*Másnaposság, kutyagolás egy hasmarsos Brudóval, aztán meg ez a rohadt eső is a nyakukba szakadt, mert nem bírta volna ki már addig, amíg elérnek abba a nyomorult fogadóba! Doras olyan morcosan rázza meg magát az ajtóban, mint egy ázott, öreg vadászkutya.*
- Hogy a ragya cifrázza ki ezt az ótvar időt! *morgolódik a bajsza alatt, míg lekanyarítja a válláról az esőtől csatakos köpenyt. Tenyerével lehúzza a képéről vizet és hátrébb paterolja ázott loboncát. A félhangos dohogás közben egy pillanatra se marad abba. Még csak most jár itt először, de máris rühelli a helyet.
~ Ó, helló! ~ golyózza ki a zsigeri ellenszenvét a fordulat, amikor Brudo egy nagyon is formás csibécskében azonosítja rég nem látott rokonát. A kicsike így ázottan abban a kacér kis fűzőben, az édesen libabőrös dekoltázzsal... ~ Bocs, Brudo, de száradjon le, ha ezt az ínycsiklandó falatkát nem kapom el. ~
Brudo nyomába ered, természetesen kihúzza magát és felölti a legszívtipróbb féloldalas vigyorgását.
A nadrágja kissé viseltes, a csizmáján se igazán esik hasra a holdfény, de a fegyveröve és az alkarvédői mondjuk egész mutatósak és a lazán gombolt fekete ing is minőségi, pirtianesi darab. Épp bevetné magát a bemutatást követően, de Brudo elvágja a nagyjelenetét egy "de most nem is ez a lényeg" félmondattal. Szóval Dorad egyelőre csak megpöccinti nem létező kalapját a kicsike felé és exponenciálisan torzuló kifejezésekkel az arcán hallgatja Brudo csaknem egy szuszra előadott szómenését. Nem elég, hogy az a tuskó kerek perec kitálalja, hogy szó szerint elherdálta az örökölt vagyont, de ennek a kijelentésnek a farvizén kér kölcsön úgy, hogy közben azon sápítozik, hogy pontosan tudja, hogy a lány is segítségre szorulna, és az egészet megfejeli azzal, hogy meghívatja magukat egy italra.
Szinte már Doras pofája ég, ami nagy szó, mert ha önzésről meg gazemberségről és kizsigerelésről van szó, akkor ő aztán igazán nem megy tanácsért a szomszédba. Mindenesetre most csak végigsimít a pofaszőrzetén és figyel, hogy mi sül ki ebből.*
*Másnaposság, kutyagolás egy hasmarsos Brudóval, aztán meg ez a rohadt eső is a nyakukba szakadt, mert nem bírta volna ki már addig, amíg elérnek abba a nyomorult fogadóba! Doras olyan morcosan rázza meg magát az ajtóban, mint egy ázott, öreg vadászkutya.*
- Hogy a ragya cifrázza ki ezt az ótvar időt! *morgolódik a bajsza alatt, míg lekanyarítja a válláról az esőtől csatakos köpenyt. Tenyerével lehúzza a képéről vizet és hátrébb paterolja ázott loboncát. A félhangos dohogás közben egy pillanatra se marad abba. Még csak most jár itt először, de máris rühelli a helyet.
~ Ó, helló! ~ golyózza ki a zsigeri ellenszenvét a fordulat, amikor Brudo egy nagyon is formás csibécskében azonosítja rég nem látott rokonát. A kicsike így ázottan abban a kacér kis fűzőben, az édesen libabőrös dekoltázzsal... ~ Bocs, Brudo, de száradjon le, ha ezt az ínycsiklandó falatkát nem kapom el. ~
Brudo nyomába ered, természetesen kihúzza magát és felölti a legszívtipróbb féloldalas vigyorgását.
A nadrágja kissé viseltes, a csizmáján se igazán esik hasra a holdfény, de a fegyveröve és az alkarvédői mondjuk egész mutatósak és a lazán gombolt fekete ing is minőségi, pirtianesi darab. Épp bevetné magát a bemutatást követően, de Brudo elvágja a nagyjelenetét egy "de most nem is ez a lényeg" félmondattal. Szóval Dorad egyelőre csak megpöccinti nem létező kalapját a kicsike felé és exponenciálisan torzuló kifejezésekkel az arcán hallgatja Brudo csaknem egy szuszra előadott szómenését. Nem elég, hogy az a tuskó kerek perec kitálalja, hogy szó szerint elherdálta az örökölt vagyont, de ennek a kijelentésnek a farvizén kér kölcsön úgy, hogy közben azon sápítozik, hogy pontosan tudja, hogy a lány is segítségre szorulna, és az egészet megfejeli azzal, hogy meghívatja magukat egy italra.
Szinte már Doras pofája ég, ami nagy szó, mert ha önzésről meg gazemberségről és kizsigerelésről van szó, akkor ő aztán igazán nem megy tanácsért a szomszédba. Mindenesetre most csak végigsimít a pofaszőrzetén és figyel, hogy mi sül ki ebből.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-07 08:37:31
Üzenet elküldve: 2020-07-07 08:37:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Rikshilva, Doras, Brudo //
* Végre megérkezett Brudo, és cimborája a fogadóba. Brudo szétnéz és meglátja az unokahúgát. Leül az asztalhoz ahol a lány ül. *
- Szia Rikshi bemutatom a cimborámat Dorast, de most nem is ez a lényeg, hogy vagy? Minden rendben van veled? * Tettetett féltéssel kérdezi a lányt. *
- Bár tudnák segíteni rajtad, de sajnos én még magamon sem tudok segíteni. Nagyon szegény vagyok. A régi kis házban élek amit örököltem. A vagyont amit rám hagytak elherdáltam. Szóval arra szeretnék kilyukadni, hogy tudnál-e úgy száz arany körül kölcsönadni egy kis pénzt.
* Brudo magában drukkol hátha a lány megsajnálja és ad neki valamennyi aranyat *
- Bárcsak olyan lenne a helyzet, hogy én tudnák neked adni, de hát sajnos máshogy alakult a sorsom.
Ha nem tudsz pénzt adni akkor hívj meg engem és a barátomat valami italra.
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.07 08:38:18
// Rikshilva, Doras, Brudo //
* Végre megérkezett Brudo, és cimborája a fogadóba. Brudo szétnéz és meglátja az unokahúgát. Leül az asztalhoz ahol a lány ül. *
- Szia Rikshi bemutatom a cimborámat Dorast, de most nem is ez a lényeg, hogy vagy? Minden rendben van veled? * Tettetett féltéssel kérdezi a lányt. *
- Bár tudnák segíteni rajtad, de sajnos én még magamon sem tudok segíteni. Nagyon szegény vagyok. A régi kis házban élek amit örököltem. A vagyont amit rám hagytak elherdáltam. Szóval arra szeretnék kilyukadni, hogy tudnál-e úgy száz arany körül kölcsönadni egy kis pénzt.
* Brudo magában drukkol hátha a lány megsajnálja és ad neki valamennyi aranyat *
- Bárcsak olyan lenne a helyzet, hogy én tudnák neked adni, de hát sajnos máshogy alakult a sorsom.
Ha nem tudsz pénzt adni akkor hívj meg engem és a barátomat valami italra.
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.07 08:38:18
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-07 08:10:25
Üzenet elküldve: 2020-07-07 08:10:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aki nappal legény//
*Varázslatos időt fogott ki arra, hogy éppen most próbáljon meg a családegyesítéssel. Az ide úton sikeresen bőrig ázott. Mondjuk bolond, hogy nem gondolt arra, hogy lehet ilyen baj a későbbiekben. A lassan kúszó sötét felhők igencsak annak a jele volt, hogy egy alapos zuhany lesz a jutalma, ha felkészületlenül kel útra. És így is lett. Mindezt azért, mert az egyetlen környéken élő rokona, egyetlen, drága nagybácsija épp a környéken él. Így pedig ki máshoz is fordulhatna, mint éppen hozzá. Bár azt elég ostobaságnak tartotta, hogy a városon kívül találkozzanak egy fogadóban, de ha nagybácsijának ez az óhaja ám legyen. Meg így utólag nem is bánja, hogy a városba már nem a zuhogó esőben kell bebattyognia.*
- A fene esne bele.
*Esik is be a fogadó ajtaján ezzel a nem éppen finom hölgyekhez illő köszöntéssel.
Arcából félresöpri a víztől rátapadt tincseket, majd sóhajtva egyenesedik ki. Futó pillantást vet a bennlévőkre. Nem nagy a tumultus, így hamar ki tudná szúrni köpcös nagybátyját, de egyelőre annak még se híre, se hamva.*
- Remek, még várhatok is. Már, ha tényleg eljön.
*Húzza is el kissé a száját, majd az ajtót becsukva maga mögött indul is meg a pult felé. Apró biccentést küld a vendégek felé, hogy az elmaradt köszöntést pótolja, majd lépkedése közben megszabadul átázott köpenyétől. nem éppen az időnek megfelelő viselet így már a ledér kis fűzője, ugyanis az eső igencsak lehűtötte az időt. Libabőrösödik és kissé vacog, így az itallap megszerzése után máris olyan folyadékot keres magának, ami egy kicsit lángra lobbantja.*
*Választása hamar meg is lesz. Az itallapról egy jó nagy pohár Forralt bort rendel, amiért le is számolja a 11 aranyat, s a fogadós elé tolja.*
- Hálás köszönet.
*Vigyorodik el szélesen, majd a kiérkezett itallal együtt pillant újból körbe, hogy hol foglaljon helyet. Végül annál a padnál adja le a voksát, ahol annyira nincs útban, sem szem előtt, viszont rendesen szemmel tudja tartani a bejáratot, ha idő közben Brudo bácsikája is beérkezik. Addig pedig kényelmesen helyet foglal, s már csak a várakozás marad a borkortyolgatás közben.*
*Varázslatos időt fogott ki arra, hogy éppen most próbáljon meg a családegyesítéssel. Az ide úton sikeresen bőrig ázott. Mondjuk bolond, hogy nem gondolt arra, hogy lehet ilyen baj a későbbiekben. A lassan kúszó sötét felhők igencsak annak a jele volt, hogy egy alapos zuhany lesz a jutalma, ha felkészületlenül kel útra. És így is lett. Mindezt azért, mert az egyetlen környéken élő rokona, egyetlen, drága nagybácsija épp a környéken él. Így pedig ki máshoz is fordulhatna, mint éppen hozzá. Bár azt elég ostobaságnak tartotta, hogy a városon kívül találkozzanak egy fogadóban, de ha nagybácsijának ez az óhaja ám legyen. Meg így utólag nem is bánja, hogy a városba már nem a zuhogó esőben kell bebattyognia.*
- A fene esne bele.
*Esik is be a fogadó ajtaján ezzel a nem éppen finom hölgyekhez illő köszöntéssel.
Arcából félresöpri a víztől rátapadt tincseket, majd sóhajtva egyenesedik ki. Futó pillantást vet a bennlévőkre. Nem nagy a tumultus, így hamar ki tudná szúrni köpcös nagybátyját, de egyelőre annak még se híre, se hamva.*
- Remek, még várhatok is. Már, ha tényleg eljön.
*Húzza is el kissé a száját, majd az ajtót becsukva maga mögött indul is meg a pult felé. Apró biccentést küld a vendégek felé, hogy az elmaradt köszöntést pótolja, majd lépkedése közben megszabadul átázott köpenyétől. nem éppen az időnek megfelelő viselet így már a ledér kis fűzője, ugyanis az eső igencsak lehűtötte az időt. Libabőrösödik és kissé vacog, így az itallap megszerzése után máris olyan folyadékot keres magának, ami egy kicsit lángra lobbantja.*
*Választása hamar meg is lesz. Az itallapról egy jó nagy pohár Forralt bort rendel, amiért le is számolja a 11 aranyat, s a fogadós elé tolja.*
- Hálás köszönet.
*Vigyorodik el szélesen, majd a kiérkezett itallal együtt pillant újból körbe, hogy hol foglaljon helyet. Végül annál a padnál adja le a voksát, ahol annyira nincs útban, sem szem előtt, viszont rendesen szemmel tudja tartani a bejáratot, ha idő közben Brudo bácsikája is beérkezik. Addig pedig kényelmesen helyet foglal, s már csak a várakozás marad a borkortyolgatás közben.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-06 11:31:34
Üzenet elküldve: 2020-07-06 11:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
//A zokni volt a tét//
-Még új a kocsma, akkor még a kaja is friss! *Csap rá a pultra a felismerés örömétől. Érkezik is az étel, gőzölög és valóban úgy fest, mint ami egy órán belül készült. ~Remélem nem az elhullott vaddisznókból csinálják. ~ Piszkálja meg az evőeszközzel egy kicsit, majd nekilát enni. Közben hallgatja a férfi beszámolóját a Sellőről.*
-Báömit? *Nyeli le a falatot.*
-Jaja, ez így stimmel, főz, most takarít, felszolgál, ha megfizeted őket még fel is öltöztetnek reggel biztos.*Ez még teljesen beleillik a képbe, így erőteljesen bólogat.*
-Borbély? Még hajat is nyírnak? Megáll az ész… *Esik ki egy falat a szájából, majd, mintha a másik nem épp szemből látta volna a jelenetet gyorsan a kanállal visszatömi a helyére.*
-Most, hogy így mondod… tényleg elment a szobalánnyal egy időre, hogy alvós ruhát keressen neki. De mi az a megketerintette? *Fordítja oldalra a fejét értetlenül, miközben halkan kérdi, mert nem akar a pultos előtt tudatlannak tűnni.*
-Ugye a faliórához van köze? *Hajol közelebb, hogy esetleg a másik megsúghassa a dolgot neki, mert valószínű ezt egy tanult városinak azért illik tudni. Ha már ilyen előkelő helyen is csinálják.*
-Amikor még visszajött volt haja, ez biztos… *Tanakszik magában, de a kép egyre jobban kezd szétesni a fejében. Majd visszaterelődik a szó a piacra meg az üvegcsékre.*
-Biztos, azt mindig a vén satrafák szokták árulni, olyan bibircsókos fajták. *Mondja nagy magabiztossággal majd betömi a maradékot gyorsan a szájába, hogy esélye se legyen többet elárulni.*
-Dincsenrá zükséged? Me? *Lepődik meg, hiszen azért az sose árt, ha van néhány varázsital kéznél, majd érkezik egy kérdés is, de azt már a nyelés után tisztázza.*
-Jah. *Teszi le a tányérra a kanalat és tolja vissza a putos felé a mosatlant.*
-Ez a terv, aztán eldugom az összes zoknimat egy extrabiztonságos helyre, ez után pedig kiszőkítem a hajam és elfnek álcázom magam vagy ilyesmi... Talán még meg is fürdöm. *Fintorodik el.*
-Az a gazember. *Lábad könyvbe a szeme, ha a szappanra gondol.*
//A zokni volt a tét//
-Még új a kocsma, akkor még a kaja is friss! *Csap rá a pultra a felismerés örömétől. Érkezik is az étel, gőzölög és valóban úgy fest, mint ami egy órán belül készült. ~Remélem nem az elhullott vaddisznókból csinálják. ~ Piszkálja meg az evőeszközzel egy kicsit, majd nekilát enni. Közben hallgatja a férfi beszámolóját a Sellőről.*
-Báömit? *Nyeli le a falatot.*
-Jaja, ez így stimmel, főz, most takarít, felszolgál, ha megfizeted őket még fel is öltöztetnek reggel biztos.*Ez még teljesen beleillik a képbe, így erőteljesen bólogat.*
-Borbély? Még hajat is nyírnak? Megáll az ész… *Esik ki egy falat a szájából, majd, mintha a másik nem épp szemből látta volna a jelenetet gyorsan a kanállal visszatömi a helyére.*
-Most, hogy így mondod… tényleg elment a szobalánnyal egy időre, hogy alvós ruhát keressen neki. De mi az a megketerintette? *Fordítja oldalra a fejét értetlenül, miközben halkan kérdi, mert nem akar a pultos előtt tudatlannak tűnni.*
-Ugye a faliórához van köze? *Hajol közelebb, hogy esetleg a másik megsúghassa a dolgot neki, mert valószínű ezt egy tanult városinak azért illik tudni. Ha már ilyen előkelő helyen is csinálják.*
-Amikor még visszajött volt haja, ez biztos… *Tanakszik magában, de a kép egyre jobban kezd szétesni a fejében. Majd visszaterelődik a szó a piacra meg az üvegcsékre.*
-Biztos, azt mindig a vén satrafák szokták árulni, olyan bibircsókos fajták. *Mondja nagy magabiztossággal majd betömi a maradékot gyorsan a szájába, hogy esélye se legyen többet elárulni.*
-Dincsenrá zükséged? Me? *Lepődik meg, hiszen azért az sose árt, ha van néhány varázsital kéznél, majd érkezik egy kérdés is, de azt már a nyelés után tisztázza.*
-Jah. *Teszi le a tányérra a kanalat és tolja vissza a putos felé a mosatlant.*
-Ez a terv, aztán eldugom az összes zoknimat egy extrabiztonságos helyre, ez után pedig kiszőkítem a hajam és elfnek álcázom magam vagy ilyesmi... Talán még meg is fürdöm. *Fintorodik el.*
-Az a gazember. *Lábad könyvbe a szeme, ha a szappanra gondol.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-04 22:02:42
Üzenet elküldve: 2020-07-04 22:02:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
//A zokni volt a tét//
- Talán azért ilyen, mert ez egy új kocsma. *jegyzi meg halkan a gnóm fennakadt kérdéseire. A támadó kijelentésre, miszerint a gnóm nem hazudik. Felemeli kezeit és hátrébb húzódik.*
- Jól van na, egy szóval se mondtam én ilyet. *védekezik, hát hogyne ha támadják. Magában pedig levonja ama következtetést, hogy a gnóm nem tudja mi az a Sellő a kikötőben.*
- A Sellőház a kikötőben egy bordélyház. Az ott lakó összes lány, kellő pénzért bármit megtesz neked.*jelenti ki, elárulva a ház funkcióját. Reméli azért a bordély szóval tisztában van a gnóm.
~Bár ki tudja lehet azt sem ismeri.~
Nagyot sóhajt, és inkább hozzáteszi.*
- Lefogadom az a Taitos vagy ki, míg ott voltatok elvonult az egyikkel és megkettyintette. ~Szóval nem gondolnám, hogy a zoknid érdekelte, inkább a lányok harisnyája.~
*Fejezi be csak a gondolatai között, nem akarná megsérteni a gnóm lányt, aki valóban ismerős neki. Szinte biztos látta már a piacon vagy a Pegazusban vagy valami másik helyen a városban.*
- Ilyesmit szabad és lehet is egy bordélyban. A Kikötőben, aki biztonságosabb helyen akar megszállni az inkább a Sellőben alszik, mint a Rumos Rókában. *fejtegeti tovább a gnóm lány gondolat menetét. Némán hallgatja a rendelést, és egyelőre Lainor nem kér egyebet. Csak inna valami egyszerűt.*
- Én csak egy kupa Forrásvízet szeretnék. *Az árát pedig a pultra teszi. 1 aranyat.*
*Kicsit furán néz rá a csapos, de talán a nagyszájú gnóm lány mellett nem tűnik ki mégsem. A kérdésre közben csak bólint.*
- Most hogy így mondod, lehet az, akitől vettem az üvegcséket idősebb volt nálad. *esik gondolkodóba a férfi. Abban egyetértenek, hogy Arthenior nagy város, de a piacon, ha sokat megfordul, bizony néha ugyanazokba az arcokba fut.*
- Biztos, hogy nem. Üvegcsék színes löttyökkel, és mikor még nem voltam városőr gyakran vettem. Most már nem sok szükségem van ilyesmire. *mondja kicsit elkomorodva.*
- A városba tartasz majd vissza? *érdeklődik, míg megkapja a forrás vizét. Belekortyol és hűsítően csúszik le kiszáradt torkán. ~Lehet kettőt kellett volna kérnem, ha ennyit beszélek ez a kis boszorka mellett~ gondolataira el kéne mosolyodnia, de mégsem teszi, csak a jóleső korty után a gnómot fürkészi tovább.*
//A zokni volt a tét//
- Talán azért ilyen, mert ez egy új kocsma. *jegyzi meg halkan a gnóm fennakadt kérdéseire. A támadó kijelentésre, miszerint a gnóm nem hazudik. Felemeli kezeit és hátrébb húzódik.*
- Jól van na, egy szóval se mondtam én ilyet. *védekezik, hát hogyne ha támadják. Magában pedig levonja ama következtetést, hogy a gnóm nem tudja mi az a Sellő a kikötőben.*
- A Sellőház a kikötőben egy bordélyház. Az ott lakó összes lány, kellő pénzért bármit megtesz neked.*jelenti ki, elárulva a ház funkcióját. Reméli azért a bordély szóval tisztában van a gnóm.
~Bár ki tudja lehet azt sem ismeri.~
Nagyot sóhajt, és inkább hozzáteszi.*
- Lefogadom az a Taitos vagy ki, míg ott voltatok elvonult az egyikkel és megkettyintette. ~Szóval nem gondolnám, hogy a zoknid érdekelte, inkább a lányok harisnyája.~
*Fejezi be csak a gondolatai között, nem akarná megsérteni a gnóm lányt, aki valóban ismerős neki. Szinte biztos látta már a piacon vagy a Pegazusban vagy valami másik helyen a városban.*
- Ilyesmit szabad és lehet is egy bordélyban. A Kikötőben, aki biztonságosabb helyen akar megszállni az inkább a Sellőben alszik, mint a Rumos Rókában. *fejtegeti tovább a gnóm lány gondolat menetét. Némán hallgatja a rendelést, és egyelőre Lainor nem kér egyebet. Csak inna valami egyszerűt.*
- Én csak egy kupa Forrásvízet szeretnék. *Az árát pedig a pultra teszi. 1 aranyat.*
*Kicsit furán néz rá a csapos, de talán a nagyszájú gnóm lány mellett nem tűnik ki mégsem. A kérdésre közben csak bólint.*
- Most hogy így mondod, lehet az, akitől vettem az üvegcséket idősebb volt nálad. *esik gondolkodóba a férfi. Abban egyetértenek, hogy Arthenior nagy város, de a piacon, ha sokat megfordul, bizony néha ugyanazokba az arcokba fut.*
- Biztos, hogy nem. Üvegcsék színes löttyökkel, és mikor még nem voltam városőr gyakran vettem. Most már nem sok szükségem van ilyesmire. *mondja kicsit elkomorodva.*
- A városba tartasz majd vissza? *érdeklődik, míg megkapja a forrás vizét. Belekortyol és hűsítően csúszik le kiszáradt torkán. ~Lehet kettőt kellett volna kérnem, ha ennyit beszélek ez a kis boszorka mellett~ gondolataira el kéne mosolyodnia, de mégsem teszi, csak a jóleső korty után a gnómot fürkészi tovább.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:25:34
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:25:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Időjárásjelentés//
*Arthenior közelében a fellegek nem kímélnek épp senkit, és ez alól a Griff fogadó sem kivétel. Még láthatják, hogy az észak felől lopva érkező, szürkés-feketés felhők nem tréfálnak, valami nagy zuhé van készülőben, de aki valamit tenni akar ellene, az bizony nem ússza meg szárazon, mivel azonnal le is szakad az ég. Bizony, kövér esőcseppek csattognak a földön, és a szomjas talaj már magába is szívja a vizet, mint a szivacs, csak nagy sokára válik sárrá. A nagy csatazajba pedig villámok fénye és dörgések vegyülnek, mintegy körítésnek. Zápor ez, frissítő, áztató.*
//Időjárásjelentés//
*Arthenior közelében a fellegek nem kímélnek épp senkit, és ez alól a Griff fogadó sem kivétel. Még láthatják, hogy az észak felől lopva érkező, szürkés-feketés felhők nem tréfálnak, valami nagy zuhé van készülőben, de aki valamit tenni akar ellene, az bizony nem ússza meg szárazon, mivel azonnal le is szakad az ég. Bizony, kövér esőcseppek csattognak a földön, és a szomjas talaj már magába is szívja a vizet, mint a szivacs, csak nagy sokára válik sárrá. A nagy csatazajba pedig villámok fénye és dörgések vegyülnek, mintegy körítésnek. Zápor ez, frissítő, áztató.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-29 09:52:34
Üzenet elküldve: 2020-06-29 09:52:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
//A zokni volt a tét//
*A válasz kicsit meglepi, sőt valahogy nem igazán tisztázza a helyzetet, talán pont eszményi tömörsége okán.*
-Újat? Itt? Hát ez a pangás egy kocsmában nekem új. *Néz körbe, bár inkább a fogadó elhelyezkedése adja ez a szokatlan bájt. Majd belekezd a történetbe a másik meggondolatlan kérdése alapján és ahogy észleli annak hitetlenkedve kerekedő szemeit, azonnal felé bök az ujjával.*
-Nem hazudok! Így volt ám! *Mondja hangosan, mintha a hangerő biztosíthatná neki, hogy a férfi elhiggye minden egyes szavát. Mikor a fiatal férfi visszakérdez, hogy valóban a Sellő volt-e az a hely, ahova vitte, kicsit meglepődik.*
-Miért? Puccos helynek nézett ki de beengedtek minket. *Gondolkodik el a dolgon, bár valóban furcsálta, hogy nem hajították ki azonnal. Majd érkezik az észrevétel a Sellő funkciójával kapcsolatosan, ami kicsit összezavarja.*
-Hát de az, adtak enni meg enni és ott aludtunk. *Sorolja és még az ujjain is számolja, ha pedig csak sejtené, hogy az ő becses zokniját egy polcra teszik egy bugyogóval vérig lenne sértve.*
-Hát eddig én se ismertem, sőt, most, hogy mondod, olyan bugyután hangzik, biztos csak állnév! *Csap hirtelen a pultra a felismeréstől, hogy ő most nagyon is rátapintott valamire. Ekkor érkezik oda a pultos hozzájuk, mindjárt meg is szólítja, nehogy a feje felett elnézzen.*
-Jó napokat! Van tej? *Először látszik a borostás férfi arcán a megdöbbenés, aztán végre képes is választ adni.*
-Tehénből? Ne szórikázzunk itt mán! *Nevet fel, miközben törölget egy korsót, látszik a reakció kicsit megszínezi az orcáit, még szerencse, hogy a füle nem füstöl el.*
-Akkor adjon egy vadpörköltet. * Számol le mogorva képpel 9 aranyat a férfinek a Vadpörkölt árát.*
-Üvegcséket a piacon? *Kerekednek el a szemei, még be is vallaná, ha nem a városi őrség egyik tagjával beszélgetne, mert akkor azt hihetné, talán leendő vevő.*
-Áááááh! Dehogy! *Legyint többször is egymás után, fejével a másik irányba kacsintgatva, mikor jön végre az a kaja.*
-Biztos összekeversz valakivel. Arthernior nagy város, sok ilyen kócos huligán lakja. *Lassan már a legyezés szelét is érezheti a férfi a bőrén annyira hesseget.*
//A zokni volt a tét//
*A válasz kicsit meglepi, sőt valahogy nem igazán tisztázza a helyzetet, talán pont eszményi tömörsége okán.*
-Újat? Itt? Hát ez a pangás egy kocsmában nekem új. *Néz körbe, bár inkább a fogadó elhelyezkedése adja ez a szokatlan bájt. Majd belekezd a történetbe a másik meggondolatlan kérdése alapján és ahogy észleli annak hitetlenkedve kerekedő szemeit, azonnal felé bök az ujjával.*
-Nem hazudok! Így volt ám! *Mondja hangosan, mintha a hangerő biztosíthatná neki, hogy a férfi elhiggye minden egyes szavát. Mikor a fiatal férfi visszakérdez, hogy valóban a Sellő volt-e az a hely, ahova vitte, kicsit meglepődik.*
-Miért? Puccos helynek nézett ki de beengedtek minket. *Gondolkodik el a dolgon, bár valóban furcsálta, hogy nem hajították ki azonnal. Majd érkezik az észrevétel a Sellő funkciójával kapcsolatosan, ami kicsit összezavarja.*
-Hát de az, adtak enni meg enni és ott aludtunk. *Sorolja és még az ujjain is számolja, ha pedig csak sejtené, hogy az ő becses zokniját egy polcra teszik egy bugyogóval vérig lenne sértve.*
-Hát eddig én se ismertem, sőt, most, hogy mondod, olyan bugyután hangzik, biztos csak állnév! *Csap hirtelen a pultra a felismeréstől, hogy ő most nagyon is rátapintott valamire. Ekkor érkezik oda a pultos hozzájuk, mindjárt meg is szólítja, nehogy a feje felett elnézzen.*
-Jó napokat! Van tej? *Először látszik a borostás férfi arcán a megdöbbenés, aztán végre képes is választ adni.*
-Tehénből? Ne szórikázzunk itt mán! *Nevet fel, miközben törölget egy korsót, látszik a reakció kicsit megszínezi az orcáit, még szerencse, hogy a füle nem füstöl el.*
-Akkor adjon egy vadpörköltet. * Számol le mogorva képpel 9 aranyat a férfinek a Vadpörkölt árát.
*-Üvegcséket a piacon? *Kerekednek el a szemei, még be is vallaná, ha nem a városi őrség egyik tagjával beszélgetne, mert akkor azt hihetné, talán leendő vevő.*
-Áááááh! Dehogy! *Legyint többször is egymás után, fejével a másik irányba kacsintgatva, mikor jön végre az a kaja.*
-Biztos összekeversz valakivel. Arthernior nagy város, sok ilyen kócos huligán lakja. *Lassan már a legyezés szelét is érezheti a férfi a bőrén annyira hesseget.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-28 20:17:02
Üzenet elküldve: 2020-06-28 20:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
//A zokni volt a tét//
*Érdeklődve pillantgat a gnóm felé, nem tagadhatná, hogy ismerős neki valahonnan.
~Csak honnan?~ Gondolja, ám nem vezetheti végig ezt, mert egy kiakadós felkiáltással kell szembesülnie.*
- Valami újat. *felel most is szűkösen mérve a szavakat. A közelebb hajoló gnómot megnézi, úgy véli ez kölcsönös most. Kicsit hátrébb húzódik, hátát kiegyenesíti, hogy valamivel távolabb kerüljön a lánytól. Aki eléggé szabad szájúnak és bőbeszédűnek tűnik. A szemöldöke rezdül csak a következőkre, ezzel jelezve valami enyhe meglepődést. Arra a nem túl szép szóra csak szemöldökét vonja összébb, egyre nyakatekertebbnek tűnik neki ez a kis történet. Vagy inkább az egész gnóm lány. Mindenesetre elhatározza, hogy nem szól közbe és végig hallgatja csendben. De amikor a lány szóba hozza fogadást, a Rumos Rókát, az ételt és a Sellőt, már rendesen fenn akadnak a szemei.
~Hogy micsooodaa???!!~ Akad meg ezen.*
- A Sellőbe vitt téged? *kérdezz vissza, és ha azt hinné, hogy ennél már rosszabb nem lehet, akkor folytatja tovább. Azt pedig még inkább megdöbbentőnek tartja, hogy a gnóm a Sellőt a jelek szerint egy fogadóval azonosítja.*
- Azért azt ugye tudod, hogy a Sellő nem egy fogadó? *az hogy miről szólt a fogadás az majdhogynem mindegy, hogy zokni volt vagy bugyogó az ebben az esetben eltörpül. Ahogyan mellette állva a gnóm lány is. Azt azért mindenki tudja, hogy a Kikötőben a Sellő az miféle építmény.*
- Nem ismerek semmilyen Taitost. *jegyzi meg, de kérdéseire attól még jó lenne, ha felelne a lány. Azt pedig, hogy ennek a lapulevélre vadászó fura szerzetnek pont egy gnóm lány zoknija kell, ezt már nem akarja megemészteni. Elég az előtte levő is neki. Közben ismét próbálja a fogadóban a csapos figyelmét felhívni magukra. De most is sikertelen.
~Felőle ki is száradhatunk.~ Gondolja, majd ismét a gnóm felé fordul, és jól megnézi.*
- Nem árultál üvegcsékben löttyöket az artheniori piacon? *kérdez még egyet, egy utolsót, aztán vár, úgy van vele eleget kérdezett, és előbb kapjon ezekre valamit, hogy újakkal árassza el a lányt.*
//A zokni volt a tét//
*Érdeklődve pillantgat a gnóm felé, nem tagadhatná, hogy ismerős neki valahonnan.
~Csak honnan?~ Gondolja, ám nem vezetheti végig ezt, mert egy kiakadós felkiáltással kell szembesülnie.*
- Valami újat. *felel most is szűkösen mérve a szavakat. A közelebb hajoló gnómot megnézi, úgy véli ez kölcsönös most. Kicsit hátrébb húzódik, hátát kiegyenesíti, hogy valamivel távolabb kerüljön a lánytól. Aki eléggé szabad szájúnak és bőbeszédűnek tűnik. A szemöldöke rezdül csak a következőkre, ezzel jelezve valami enyhe meglepődést. Arra a nem túl szép szóra csak szemöldökét vonja összébb, egyre nyakatekertebbnek tűnik neki ez a kis történet. Vagy inkább az egész gnóm lány. Mindenesetre elhatározza, hogy nem szól közbe és végig hallgatja csendben. De amikor a lány szóba hozza fogadást, a Rumos Rókát, az ételt és a Sellőt, már rendesen fenn akadnak a szemei.
~Hogy micsooodaa???!!~ Akad meg ezen.*
- A Sellőbe vitt téged? *kérdezz vissza, és ha azt hinné, hogy ennél már rosszabb nem lehet, akkor folytatja tovább. Azt pedig még inkább megdöbbentőnek tartja, hogy a gnóm a Sellőt a jelek szerint egy fogadóval azonosítja.*
- Azért azt ugye tudod, hogy a Sellő nem egy fogadó? *az hogy miről szólt a fogadás az majdhogynem mindegy, hogy zokni volt vagy bugyogó az ebben az esetben eltörpül. Ahogyan mellette állva a gnóm lány is. Azt azért mindenki tudja, hogy a Kikötőben a Sellő az miféle építmény.*
- Nem ismerek semmilyen Taitost. *jegyzi meg, de kérdéseire attól még jó lenne, ha felelne a lány. Azt pedig, hogy ennek a lapulevélre vadászó fura szerzetnek pont egy gnóm lány zoknija kell, ezt már nem akarja megemészteni. Elég az előtte levő is neki. Közben ismét próbálja a fogadóban a csapos figyelmét felhívni magukra. De most is sikertelen.
~Felőle ki is száradhatunk.~ Gondolja, majd ismét a gnóm felé fordul, és jól megnézi.*
- Nem árultál üvegcsékben löttyöket az artheniori piacon? *kérdez még egyet, egy utolsót, aztán vár, úgy van vele eleget kérdezett, és előbb kapjon ezekre valamit, hogy újakkal árassza el a lányt.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-25 10:06:03
Üzenet elküldve: 2020-06-25 10:06:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
//A zokni volt a tét//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pultot támasztó alak igazán szótlannak bizonyul, viszont annyit megtud tőle, hogy megfelelő helyen jár. Ahogy a köpenyt vizsgálgatja, mert hát ismerős neki, de halvány lila gőze sincsen róla, hogy honnan, hirtelen rakja össze az egész címert és, mint a tűztől, úgy hátrahőköl és elereszti az anyagot. Az meg puhán visszacsapódik a férfi hátára, ahol a helye van.*
-Neeee máár! A városi őrség tagja vagy? Mit keresel errefelé? *Eddig nem igazán szívlelte az őrség tagjait, mert jószerével csak abban voltak tevékenyek, hogy az ő üzletüket megnehezítsék. Folyton engedélyeket követelnek meg bizonylatokat a városházáról. ~Cöh, elveszik a keményen dolgozó emberek pénzét! Nem ismerős, még biztos nem találkoztunk… ~ Szűkíti össze a szemét és hajol közelebb, talán elég zavaró módon is, hogy tüzetesen megvizsgálja a férfi arcát. Csak akkor támolyog ki a révületből, mikor érkezik a nyilvánvaló kérdés, hogy üldözik e? Szinte el is feledtette vele a városi őr jelenléte a másik veszedelmet.*
-Hallod-e bizony! A Kikötőben találkoztam egy botos férfival, aki lapuleveleket baszkurált a víz tetején. Erre, mivel épp éhes voltam betértünk egy kicsit csipegetni. *Meséli nagy kidülledő szemekkel, mintha bizonyos lenne benne, hogy ilyen történetet még a világon senki nem hallott.*
-Aztán előjött ezzel a fogadással, hogy eladja a zoknimat, ha a Sellőben jobban főznek, mint a Rumosban, ahol voltunk. Aztán megdobált kajával. Már ott gyanúsnak kellett volna lennie.*Rázza meg a mutató ujját maga előtt, mint egy dorgálást, hogy aztán legközelebb az ilyen félőrültekkel jobb lesz neki vigyáznia.*
-Elvitt a Sellőbe. Olyan furcsán beszélt, aztán ott volt az a lány is, megmondta, hogy ő bizony egy szemernyit se tud főzni. Gyanús is volt az egész, mert bár a ruháinkat kimosta, de fel se takarított a szobában, meg aztán olyan kényelmetlennek tűnő ruhákat viselt. A cselédek nem ilyen ruhában szoktak mászkálni. Aztán meg azt akarta, hogy a szobalány még velünk is aludjon. Tiszta dilis, mondom én neked, csak a zoknimra fájt a foga. *Hajol közelebb, hogy a végső következtetést odasúgja, nehogy meghallja valaki.*
-Valami Taitosnak hívják, de korán megszöktem arról a fura helyről, még ébren se voltak, de nem csodálnám, ha lassan beérne. Nagyon kell neki az a zokni. *Néz félve az ajtó irányába, valóban látszik, komolyan beszél.*
//A zokni volt a tét//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pultot támasztó alak igazán szótlannak bizonyul, viszont annyit megtud tőle, hogy megfelelő helyen jár. Ahogy a köpenyt vizsgálgatja, mert hát ismerős neki, de halvány lila gőze sincsen róla, hogy honnan, hirtelen rakja össze az egész címert és, mint a tűztől, úgy hátrahőköl és elereszti az anyagot. Az meg puhán visszacsapódik a férfi hátára, ahol a helye van.*
-Neeee máár! A városi őrség tagja vagy? Mit keresel errefelé? *Eddig nem igazán szívlelte az őrség tagjait, mert jószerével csak abban voltak tevékenyek, hogy az ő üzletüket megnehezítsék. Folyton engedélyeket követelnek meg bizonylatokat a városházáról. ~Cöh, elveszik a keményen dolgozó emberek pénzét! Nem ismerős, még biztos nem találkoztunk… ~ Szűkíti össze a szemét és hajol közelebb, talán elég zavaró módon is, hogy tüzetesen megvizsgálja a férfi arcát. Csak akkor támolyog ki a révületből, mikor érkezik a nyilvánvaló kérdés, hogy üldözik e? Szinte el is feledtette vele a városi őr jelenléte a másik veszedelmet.*
-Hallod-e bizony! A Kikötőben találkoztam egy botos férfival, aki lapuleveleket baszkurált a víz tetején. Erre, mivel épp éhes voltam betértünk egy kicsit csipegetni. *Meséli nagy kidülledő szemekkel, mintha bizonyos lenne benne, hogy ilyen történetet még a világon senki nem hallott.*
-Aztán előjött ezzel a fogadással, hogy eladja a zoknimat, ha a Sellőben jobban főznek, mint a Rumosban, ahol voltunk. Aztán megdobált kajával. Már ott gyanúsnak kellett volna lennie.*Rázza meg a mutató ujját maga előtt, mint egy dorgálást, hogy aztán legközelebb az ilyen félőrültekkel jobb lesz neki vigyáznia.*
-Elvitt a Sellőbe. Olyan furcsán beszélt, aztán ott volt az a lány is, megmondta, hogy ő bizony egy szemernyit se tud főzni. Gyanús is volt az egész, mert bár a ruháinkat kimosta, de fel se takarított a szobában, meg aztán olyan kényelmetlennek tűnő ruhákat viselt. A cselédek nem ilyen ruhában szoktak mászkálni. Aztán meg azt akarta, hogy a szobalány még velünk is aludjon. Tiszta dilis, mondom én neked, csak a zoknimra fájt a foga. *Hajol közelebb, hogy a végső következtetést odasúgja, nehogy meghallja valaki.*
-Valami Taitosnak hívják, de korán megszöktem arról a fura helyről, még ébren se voltak, de nem csodálnám, ha lassan beérne. Nagyon kell neki az a zokni. *Néz félve az ajtó irányába, valóban látszik, komolyan beszél.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-25 08:43:35
Üzenet elküldve: 2020-06-25 08:43:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
//A zokni volt a tét//
*Nem igazán reagál arra, hogy valaki nagy sebbel-lobbal betér a Griffbe. Sőt inkább szeretné, ha a csapos reagálna itt létére. De úgy fest a férfi most a kihalt fogadóban mással van elfoglalva. Hallott erről az újonnan nyílt fogadóról, és úgy gondolta megnézi magának. Nagyon öltözködni nem volt kedve visszatérni a kaszárnyába levetni az egyenruhát miután lejárt a szolgálati ideje. Így van az hogy teljes artheniori városőri felszerelésben támasztja a pultot. Aztán a második vendégre pillant, ahogy hallja valami patkányokat emleget. Jobban megnézi a gnómot. Kócos, és az a csúcsos kalap. Kevés alkalom van amikor Lainort meglepődésen lehet kapni, de ez most az. A varázslókat szokta ilyen kalappal azonosítani, és ha magának bevallja még nem látott gnóm varázslót. Viszont illetlenség valakit csakúgy nézni, így amint gnóm abbahagyja a székre való felmászást és a kalap is a pultra kerül, rögtön előre néz megint. Kényszerítenie is kell magát, hogy ne pillantson a közelben ülő apró szerzetre. A kérdő vállböködésre ismét a sötéthajúra néz.*
- Az. *válaszol nagyon röviden a kérdésre, lepillantva a gnóm lányra. A soron következő kérdésre egy picit bővebben felel.*
- Azt hiszem. *a köpenyt dicsérő szavakra csak biccent, úgy véli arra annyi is elég. Nem igazán zavarja, hogy hozzáér a gnóm lány a köpenyhez. Jelenleg úgy tartja az a városi őrség tulajdona, és ő csak viseli, hogy megkülönböztesse a városban járó többi íjásztól. Megint végig méri a gnómot, láthatóan sietve tért be még most is látszik rajta a futás nyoma, leginkább a hajzatán. ~Vagy üldözték?~ Villan elméjébe. Majd azonosítja magát, hogy már illik az ilyesmivel foglalkoznia. Mert hát mi is egy városőr dolga, ha nem az hogy megvédi a gyengéket.*
- Csak nem üldöz valaki? *kérdezi meg aztán. Igen válasz esetén elő kell kapni a szolgálaton kívüli városőrt, úgy bizony. Segítenie kell, úgy a gnóm varázsló lánynak. Közben zöldes szemei érdeklődve vizslatják a mellette ülőt. A válaszát roppantul kíváncsian várja.*
//A zokni volt a tét//
*Nem igazán reagál arra, hogy valaki nagy sebbel-lobbal betér a Griffbe. Sőt inkább szeretné, ha a csapos reagálna itt létére. De úgy fest a férfi most a kihalt fogadóban mással van elfoglalva. Hallott erről az újonnan nyílt fogadóról, és úgy gondolta megnézi magának. Nagyon öltözködni nem volt kedve visszatérni a kaszárnyába levetni az egyenruhát miután lejárt a szolgálati ideje. Így van az hogy teljes artheniori városőri felszerelésben támasztja a pultot. Aztán a második vendégre pillant, ahogy hallja valami patkányokat emleget. Jobban megnézi a gnómot. Kócos, és az a csúcsos kalap. Kevés alkalom van amikor Lainort meglepődésen lehet kapni, de ez most az. A varázslókat szokta ilyen kalappal azonosítani, és ha magának bevallja még nem látott gnóm varázslót. Viszont illetlenség valakit csakúgy nézni, így amint gnóm abbahagyja a székre való felmászást és a kalap is a pultra kerül, rögtön előre néz megint. Kényszerítenie is kell magát, hogy ne pillantson a közelben ülő apró szerzetre. A kérdő vállböködésre ismét a sötéthajúra néz.*
- Az. *válaszol nagyon röviden a kérdésre, lepillantva a gnóm lányra. A soron következő kérdésre egy picit bővebben felel.*
- Azt hiszem. *a köpenyt dicsérő szavakra csak biccent, úgy véli arra annyi is elég. Nem igazán zavarja, hogy hozzáér a gnóm lány a köpenyhez. Jelenleg úgy tartja az a városi őrség tulajdona, és ő csak viseli, hogy megkülönböztesse a városban járó többi íjásztól. Megint végig méri a gnómot, láthatóan sietve tért be még most is látszik rajta a futás nyoma, leginkább a hajzatán. ~Vagy üldözték?~ Villan elméjébe. Majd azonosítja magát, hogy már illik az ilyesmivel foglalkoznia. Mert hát mi is egy városőr dolga, ha nem az hogy megvédi a gyengéket.*
- Csak nem üldöz valaki? *kérdezi meg aztán. Igen válasz esetén elő kell kapni a szolgálaton kívüli városőrt, úgy bizony. Segítenie kell, úgy a gnóm varázsló lánynak. Közben zöldes szemei érdeklődve vizslatják a mellette ülőt. A válaszát roppantul kíváncsian várja.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-24 13:00:05
Üzenet elküldve: 2020-06-24 13:00:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
//A zokni volt a tét//
*Pont szökésben van, úgy is néz ki, a haja kócos és koszos, a hátizsákja amúgy is hasonlít egy kupac rongyra, ez most is megállja a helyét. Egy nagyobb erőkifejtéssel löki be a fogadó ajtaját és miután odatrappolt a pulthoz meg is törli éppen csak verejtékező homlokát. Az arca vörös, a levegőt pedig ziláltan és rendszertelenül vételezi, látszik nagyon sietett, hogy ide, az már kérdéses, de, hogy ki van tikkadva az biztos. Leveszi a csúcsos kalapját, hogy hűtse az arcát némi legyezgetéssel, segít is, néhány mély lélegzet után már úgy fest, mint aki túléli a dolgot.*
-Az a patkánykolbászát neki! Nem is tudtam, hogy itt is van egy kocsma. *Jegyzi meg, csak úgy maga elé, vagy talán a pultosnak, akinek bizonyára feltűnt már az érkezése, avagy nem. A kócos lobonc mindenesetre a pult fölé emelkedve jelzi ottlétét, azonban felmászni csak néhány perc eltelte után mászik, az egyik pult köré rendezett székre. A nehéz zsákot ledobja a pult tövébe, aztán uzsgyi, egy lendülettel felkapaszkodik. Miután végre a fenekén van a súly elkezd nézelődni körbe, a kalapot szépen a pultra helyezve maga mellé.*
-Milyen kihalt ez a hely… ugye ez tényleg egy fogadó? *Fordul oda a jelenleg egyetlen pultot támasztó vendégféleséghez és odahajolva megbökdösi a vállát.*
-Szép köpeny, csak nem új? *Emeli is meg a kezével, nem mintha valaki is engedélyezte volna neki a mások holmijaihoz való nyúlkálást. Valahogy viszont el kell terelnie a figyelmét arról, hogy jelenleg egy félbolond üldözi és a zokniját akarja valahogy kicsalni tőle.*
//A zokni volt a tét//
*Pont szökésben van, úgy is néz ki, a haja kócos és koszos, a hátizsákja amúgy is hasonlít egy kupac rongyra, ez most is megállja a helyét. Egy nagyobb erőkifejtéssel löki be a fogadó ajtaját és miután odatrappolt a pulthoz meg is törli éppen csak verejtékező homlokát. Az arca vörös, a levegőt pedig ziláltan és rendszertelenül vételezi, látszik nagyon sietett, hogy ide, az már kérdéses, de, hogy ki van tikkadva az biztos. Leveszi a csúcsos kalapját, hogy hűtse az arcát némi legyezgetéssel, segít is, néhány mély lélegzet után már úgy fest, mint aki túléli a dolgot.*
-Az a patkánykolbászát neki! Nem is tudtam, hogy itt is van egy kocsma. *Jegyzi meg, csak úgy maga elé, vagy talán a pultosnak, akinek bizonyára feltűnt már az érkezése, avagy nem. A kócos lobonc mindenesetre a pult fölé emelkedve jelzi ottlétét, azonban felmászni csak néhány perc eltelte után mászik, az egyik pult köré rendezett székre. A nehéz zsákot ledobja a pult tövébe, aztán uzsgyi, egy lendülettel felkapaszkodik. Miután végre a fenekén van a súly elkezd nézelődni körbe, a kalapot szépen a pultra helyezve maga mellé.*
-Milyen kihalt ez a hely… ugye ez tényleg egy fogadó? *Fordul oda a jelenleg egyetlen pultot támasztó vendégféleséghez és odahajolva megbökdösi a vállát.*
-Szép köpeny, csak nem új? *Emeli is meg a kezével, nem mintha valaki is engedélyezte volna neki a mások holmijaihoz való nyúlkálást. Valahogy viszont el kell terelnie a figyelmét arról, hogy jelenleg egy félbolond üldözi és a zokniját akarja valahogy kicsalni tőle.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-06-23 23:07:15
Üzenet elküldve: 2020-06-23 23:07:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A barna hajú elf férfi kedvence mind között a Pegazus fogadó. Azért néha szakítani kell a hagyományokkal, és most éppen nem is ide tér be, megpihenni. Szobát nem biztos, hogy kivesz, ahogy eddig sem tette. De éhségét előszeretettel csillapítja a fogadókban. A Griff fogadó új lehet, az ingovány szélén, így éppen arra járt, hát gondolja miért is ne térjen be megnézni. Most is látható rajta a artheniori városőrség köpenye. Mióta belépett eszébe sem jutott ezt titkolni.
A vaskos fa ajtó kinyílik és egy magas barna hajú elf lép be rajta. Ruházata hosszú út viszontagságairól árulkodik, vagy mindig ilyen a megjelenése. Barna kopott nadrág, hozzá barna poros bőrcsizma látszik. Fentebb zöld kifakult ing, és barnás színű mellény van. A bőrvértje a mellény alatt van, így az nem feltétlen látható. Végül pedig a szürkés köpeny fedi teljes öltözetét, mely térdéig ér le.
Nadrágtartó övén egy hosszútőr van a tokjában. Kedvelt fegyvere inkább mégis az íj, hiszen csak íjász felderítő volna az elf. Hátán tegezben nyílvesszői sorakoznak, és mellette elcsomagolva egy barna bőrbe az íj felajzatlanul, ez nem feltétlen egyértelmű.
Beljebb lépve a fogadóba elsőre a kör alakú pultot csodálja meg. Ilyent biza még nem látott. Úgy dönt a pultnál foglal egyelőre helyet. Óvatosan lepakolja a hátán hordott eszközeit, aztán az oldaltáskáját, mely a tőrjével átellenes oldalon lóg. Legvégén a köpenyt veszi le, és megoldja elől a mellényt is. Elrendezi szerény holmiját, majd éppen, ha szabad a csapos, tekintetével a férfit keresi. Úgy fest még akad dolga bőven a pult mögött állónak, így egyelőre körbe néz, amúgy is van mit. Hisz még sosem járt errefelé.*
*A barna hajú elf férfi kedvence mind között a Pegazus fogadó. Azért néha szakítani kell a hagyományokkal, és most éppen nem is ide tér be, megpihenni. Szobát nem biztos, hogy kivesz, ahogy eddig sem tette. De éhségét előszeretettel csillapítja a fogadókban. A Griff fogadó új lehet, az ingovány szélén, így éppen arra járt, hát gondolja miért is ne térjen be megnézni. Most is látható rajta a artheniori városőrség köpenye. Mióta belépett eszébe sem jutott ezt titkolni.
A vaskos fa ajtó kinyílik és egy magas barna hajú elf lép be rajta. Ruházata hosszú út viszontagságairól árulkodik, vagy mindig ilyen a megjelenése. Barna kopott nadrág, hozzá barna poros bőrcsizma látszik. Fentebb zöld kifakult ing, és barnás színű mellény van. A bőrvértje a mellény alatt van, így az nem feltétlen látható. Végül pedig a szürkés köpeny fedi teljes öltözetét, mely térdéig ér le.
Nadrágtartó övén egy hosszútőr van a tokjában. Kedvelt fegyvere inkább mégis az íj, hiszen csak íjász felderítő volna az elf. Hátán tegezben nyílvesszői sorakoznak, és mellette elcsomagolva egy barna bőrbe az íj felajzatlanul, ez nem feltétlen egyértelmű.
Beljebb lépve a fogadóba elsőre a kör alakú pultot csodálja meg. Ilyent biza még nem látott. Úgy dönt a pultnál foglal egyelőre helyet. Óvatosan lepakolja a hátán hordott eszközeit, aztán az oldaltáskáját, mely a tőrjével átellenes oldalon lóg. Legvégén a köpenyt veszi le, és megoldja elől a mellényt is. Elrendezi szerény holmiját, majd éppen, ha szabad a csapos, tekintetével a férfit keresi. Úgy fest még akad dolga bőven a pult mögött állónak, így egyelőre körbe néz, amúgy is van mit. Hisz még sosem járt errefelé.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-05-22 15:05:27
Üzenet elküldve: 2020-05-22 15:05:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Vissza a városba //
* Éhségét mélyre elnyomva menetel a város irányába. Mivel útja néhol gyümölcsös kertek mellet vezet el, ezért magához tud venni pár falatott, de ezektől csak még éhesebb lesz. Éppen egy kőből készült épület mellet halad el, amikor az orrát íncsiklandó ételek illata csapja meg. Ennyi elég is neki ahhoz, hogy megálljt parancsoljon lábainak. Ahogy jobban szemügyre veszi a helyet kiderül, hogy valamilyen fogadó féleségről van itt szó. ~ Pont kapóra jött ez a hely. Ideje reggelizni most már, mert mindjárt megveszek az éhségtől.~ Lábai szinte maguktól viszik az épület felé. Az ajtóban leporolja magát és aztán belép. Annyira nem veti szét a helyet a forgalom, de ez betudható még a kora reggeli óráknak. Egy-két álmos utazón és a személyzeten kívül nem nagyon talál itt senkit. A pulthoz robog, hogy rendeljen, mert a finom illatok már borzalmasan kínozzák a gyomrát.*
- Jó reggelt!* Köszön oda, de figyelme inkább egy hatalmas kondérra összpontosul, amiben ha jól látja pörkölt rotyog.*
- Abból a pörköltből adjon egy nagy tányérral jó uram, meg hozzá kísérőbe egy pofa sört is kérnék még.* Mondja a kocsmárosnak. A egy Vadpörköltért csupán 9 aranyat a Világos sörért viszont 12 aranyat fizet, amit kicsit drágáll érte. Nincs mit tenni, így hát szó nélkül kifizeti az ételt és egy üres asztal felé veszi az irányt. Cókmókját ledobja az asztal mellé a földre és mohón elkezdi befalni a pörköltett. ~ Ez nagyszerű! Végre rendes ételt ehetek. ~ Áradozik magában, miközben majd megfúl, úgy gyűri befelé. A sört sem sajnálja magától, mivel azt is szorgalmasan küldi lefelé. Nem telik bele sok idő és már üres is a tányérja. Maradék sörét lehúzza és elégedetten böffent egy kicsit. Elnyúlik a székben és hagyja, hogy a jóllakottság érzése kellemesen átjárja a testét. Ha tudta volna, hogy itt ez a hely, akkor még lehet megerőltette volna magát az este és eljött volna idáig. Na, de most már mindegy, mert így járt. Egy ideig még pihentet ott csendben, mert nagyon nem akaródzik neki tovább indulnia, de aztán csak erőt vesz magán. Feltápászkodik és miután intett a fogadósnak az ajtó felé veszi az irányt. Azt még hallja mielőtt távozik, hogy asztalától elviszik a mosatlant. Újfent a város felé veszi az irányt.*
* Éhségét mélyre elnyomva menetel a város irányába. Mivel útja néhol gyümölcsös kertek mellet vezet el, ezért magához tud venni pár falatott, de ezektől csak még éhesebb lesz. Éppen egy kőből készült épület mellet halad el, amikor az orrát íncsiklandó ételek illata csapja meg. Ennyi elég is neki ahhoz, hogy megálljt parancsoljon lábainak. Ahogy jobban szemügyre veszi a helyet kiderül, hogy valamilyen fogadó féleségről van itt szó. ~ Pont kapóra jött ez a hely. Ideje reggelizni most már, mert mindjárt megveszek az éhségtől.~ Lábai szinte maguktól viszik az épület felé. Az ajtóban leporolja magát és aztán belép. Annyira nem veti szét a helyet a forgalom, de ez betudható még a kora reggeli óráknak. Egy-két álmos utazón és a személyzeten kívül nem nagyon talál itt senkit. A pulthoz robog, hogy rendeljen, mert a finom illatok már borzalmasan kínozzák a gyomrát.*
- Jó reggelt!* Köszön oda, de figyelme inkább egy hatalmas kondérra összpontosul, amiben ha jól látja pörkölt rotyog.*
- Abból a pörköltből adjon egy nagy tányérral jó uram, meg hozzá kísérőbe egy pofa sört is kérnék még.* Mondja a kocsmárosnak. A egy Vadpörköltért csupán 9 aranyat
a Világos sörért viszont 12 aranyat fizet, amit kicsit drágáll érte. Nincs mit tenni, így hát szó nélkül kifizeti az ételt és egy üres asztal felé veszi az irányt. Cókmókját ledobja az asztal mellé a földre és mohón elkezdi befalni a pörköltett. ~ Ez nagyszerű! Végre rendes ételt ehetek. ~ Áradozik magában, miközben majd megfúl, úgy gyűri befelé. A sört sem sajnálja magától, mivel azt is szorgalmasan küldi lefelé. Nem telik bele sok idő és már üres is a tányérja. Maradék sörét lehúzza és elégedetten böffent egy kicsit. Elnyúlik a székben és hagyja, hogy a jóllakottság érzése kellemesen átjárja a testét. Ha tudta volna, hogy itt ez a hely, akkor még lehet megerőltette volna magát az este és eljött volna idáig. Na, de most már mindegy, mert így járt. Egy ideig még pihentet ott csendben, mert nagyon nem akaródzik neki tovább indulnia, de aztán csak erőt vesz magán. Feltápászkodik és miután intett a fogadósnak az ajtó felé veszi az irányt. Azt még hallja mielőtt távozik, hogy asztalától elviszik a mosatlant. Újfent a város felé veszi az irányt.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 45-64