Nincs játékban - Griff fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Griff fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 64. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 45-64
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-15 06:18:12
Üzenet elküldve: 2020-08-15 06:18:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nache úr? Vagy inkább Doras úr? Melyik a hangzatosabb?
*Kuncog fel halkan. Arra már nem tér ki, hogy ott van azért az a szemtelen titulus is. Úgy is tudja, hogy Doras direkt hagyta figyelmen kívül.
Ha a zsoldos fejébe látna minden bizonnyal megkapná a megerősítést, hogy teljesen felesleges ez az egyezség. A férfi ugyan úgy tépelődik, ahogy ő maga is. De, ha így akarja, akkor a lány is ehhez tartja magát.*
- Biztos, hogy nem fogja Brudo elcsavarni a fejed?
*Cirógat is fel a mellkasán komisz kis mosollyal, majd hozzá hajolva harap is kissé erősebben bele. Nem is attól tart, hogy bácsikája elcsavarja a fejét. Ugyan melyik idióta tartana ettől. Viszont nem olyan rövid az idő a viszontlátásig. Amíg pedig külön lesznek sok emberrel találkozhat a férfi. Sok emberrel, sok nővel. A féltékenység démona pedig talán a kelleténél erősebben dolgozik benne. Most szüneteltetik a bujálkodást, viszont vannak olyan könnyűvérű fruskák, akiket fele ennyire sem kéne Dorasnak megdolgoznia ahhoz, hogy a karjaiba vessék magukat. Akkor pedig másnap már nem sok szükség lesz Rikshi bájaira.
A férfi ellenkezése viszont hamar kizökkenti. A szemöldökeit felvonva billenti félre a fejét.*
- Majd akkor idővel világossá teszem, hogy azért benned is bujkál jóság. Na nem vagy egy földre szállt isteni követ, de több van benned, mint gondolnád. Vagy, ha nem így van, akkor magyarázd el nekem, hogy miért vagy ennyire türelmes, ahelyett, hogy épp itt szeretkezz velem vadul?
*Húzza össze a szemeit, ahogy az arcát fürkészi. Ez a kissé morcosan kíváncsi tekintet akkor sem apad le, amikor visszahelyezi magát a férfi mellé. Persze nem ismeri igazán Dorast, talán soha nem is fogja, viszont akárhogy is, amit mond magáról az igencsak szemben áll azzal, amit tesz. A bókolásnak is beillő megnyugtatás viszont azért kicsit csillapítja a morcos kedélyeit. Az orrkoppintásra már elmosolyodva fog az ujjára.*
- Azért, mert még nem voltam együtt férfival, attól még nem vagyok olyan kis nebánts virág, mint milyennek gondolsz.
*Ölt is ki nyelvét a férfira, mikor amaz nem hajlandó semmi izgalmas zsoldos történetet elmesélni. Pedig igazán szereti a történeteket hallgatni. Abból kiindulva, hogy apja szeretői épp elég pironkodós mesével traktálták, annyira nem venne már a lelkére semmit. Legalábbis most így gondolja.*
- Akkor majd kitalálsz nekem olyan mesét, ami szerinted nekem való.
*Vigyorodik el kissé, közben a fejét félrebillentve ad szabad utat a csókoknak. Mikor pedig a lepedő is félreáll az útból Doras jóvoltából teste ismét izzani kezd. A mellekkel játszadozó ajkak gonosz kis démonként tüzelik fel újból egy pillanat alatt. Az ujjak már ösztönösen túrnak a hajába kissé jobban a mellkasára vonva a férfi fejét. A bajusz és a szakáll csiklandozása ismét libabőrbe borítja, ami halk kuncogást húz ki belőle, közben az ujjai gyengéden fésülik ki a pár gubancot a hajából.*
- Nagyon tetszik a szőrzeted, de a hajaddal nem akarsz kezdeni valamit?
*Vigyorodik el kissé. De természetesen csak saját feszültségét igyekszik oldani. Hiszen szinte elmerül abban, ahogy a kusza tincsekkel játszadozik.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nache úr? Vagy inkább Doras úr? Melyik a hangzatosabb?
*Kuncog fel halkan. Arra már nem tér ki, hogy ott van azért az a szemtelen titulus is. Úgy is tudja, hogy Doras direkt hagyta figyelmen kívül.
Ha a zsoldos fejébe látna minden bizonnyal megkapná a megerősítést, hogy teljesen felesleges ez az egyezség. A férfi ugyan úgy tépelődik, ahogy ő maga is. De, ha így akarja, akkor a lány is ehhez tartja magát.*
- Biztos, hogy nem fogja Brudo elcsavarni a fejed?
*Cirógat is fel a mellkasán komisz kis mosollyal, majd hozzá hajolva harap is kissé erősebben bele. Nem is attól tart, hogy bácsikája elcsavarja a fejét. Ugyan melyik idióta tartana ettől. Viszont nem olyan rövid az idő a viszontlátásig. Amíg pedig külön lesznek sok emberrel találkozhat a férfi. Sok emberrel, sok nővel. A féltékenység démona pedig talán a kelleténél erősebben dolgozik benne. Most szüneteltetik a bujálkodást, viszont vannak olyan könnyűvérű fruskák, akiket fele ennyire sem kéne Dorasnak megdolgoznia ahhoz, hogy a karjaiba vessék magukat. Akkor pedig másnap már nem sok szükség lesz Rikshi bájaira.
A férfi ellenkezése viszont hamar kizökkenti. A szemöldökeit felvonva billenti félre a fejét.*
- Majd akkor idővel világossá teszem, hogy azért benned is bujkál jóság. Na nem vagy egy földre szállt isteni követ, de több van benned, mint gondolnád. Vagy, ha nem így van, akkor magyarázd el nekem, hogy miért vagy ennyire türelmes, ahelyett, hogy épp itt szeretkezz velem vadul?
*Húzza össze a szemeit, ahogy az arcát fürkészi. Ez a kissé morcosan kíváncsi tekintet akkor sem apad le, amikor visszahelyezi magát a férfi mellé. Persze nem ismeri igazán Dorast, talán soha nem is fogja, viszont akárhogy is, amit mond magáról az igencsak szemben áll azzal, amit tesz. A bókolásnak is beillő megnyugtatás viszont azért kicsit csillapítja a morcos kedélyeit. Az orrkoppintásra már elmosolyodva fog az ujjára.*
- Azért, mert még nem voltam együtt férfival, attól még nem vagyok olyan kis nebánts virág, mint milyennek gondolsz.
*Ölt is ki nyelvét a férfira, mikor amaz nem hajlandó semmi izgalmas zsoldos történetet elmesélni. Pedig igazán szereti a történeteket hallgatni. Abból kiindulva, hogy apja szeretői épp elég pironkodós mesével traktálták, annyira nem venne már a lelkére semmit. Legalábbis most így gondolja.*
- Akkor majd kitalálsz nekem olyan mesét, ami szerinted nekem való.
*Vigyorodik el kissé, közben a fejét félrebillentve ad szabad utat a csókoknak. Mikor pedig a lepedő is félreáll az útból Doras jóvoltából teste ismét izzani kezd. A mellekkel játszadozó ajkak gonosz kis démonként tüzelik fel újból egy pillanat alatt. Az ujjak már ösztönösen túrnak a hajába kissé jobban a mellkasára vonva a férfi fejét. A bajusz és a szakáll csiklandozása ismét libabőrbe borítja, ami halk kuncogást húz ki belőle, közben az ujjai gyengéden fésülik ki a pár gubancot a hajából.*
- Nagyon tetszik a szőrzeted, de a hajaddal nem akarsz kezdeni valamit?
*Vigyorodik el kissé. De természetesen csak saját feszültségét igyekszik oldani. Hiszen szinte elmerül abban, ahogy a kusza tincsekkel játszadozik.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-13 19:51:38
Üzenet elküldve: 2020-08-13 19:51:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tetszik, ha úrnak nevezel *morogja elégedetten két csók közé. A titulus "szemtelen" részét nemes egyszerűséggel ignorálja, hiszen triviális dolog, amin fölösleges túl sokat lovagolni. De ami a lovaglást illeti, hát, meg kell hagyni, a kicsike csípője nincs híján a csáberőnek. Kész csoda, hogy Doras egyáltalán ki tudja nyögni az egyezség feltételeit. A lánynak igaza van, tényleg nem akarja ezt a rohadt alkut, de valami megmagyarázhatatlan és még a számára is idegen irányelv nem hagyja, hogy ezúttal is csak menjen az ösztönei után, mint általában. Bár hivatalosan Brudo meg a betyárbecsület az indok, de a pocakos bajuszdilettáns aligha lenne elég oknak, a betyárbecsület meg pont annyit jelent, mint amennyit az elnevezése sugall. Lehet, hogy a csibécske zavarta össze? Mert korábban Doras nem szokott az ilyesmiből lelkiismereti kérdést csinálni.
A démoni dolgokat említve, az az apró mozdulat felér egy közepesen professzionális inkvizíciós tortúrával. A férfi egész teste megfeszül és a torkába szorul a nyögés. Elmondhatatlanul kínzó a tudat, hogy alig kellene hozzá mozdulnia és okafogyottá válna ez a rossebes szócséplés. Még az igazán szörnyű másnapos reggeleken se utálta még magát úgy, mint most. Egy istent se tisztelt soha, de most legalább háromhoz kapkodó és összeszedetlen imát mormol magában, hogy a kicsike ne ficeregjen ennél jobban, mert úgy tényleg nem fog jótállni magáért.*
- A bácsikád bájai nem versenyképesek, ne aggódj *próbál humorizálni és mély levegőket venni, hogy egy kicsit visszaszerezze a gyeplőt a kelletlenül feszülő ágyékától.
Próbál arra gondolni, hogy nemsokára úgyis az övé lesz a csibe. Fel sem vetődik benne más opció. A becsület kétes hírű bajnokaként aléltra hágni alig egy nap múlva, az olyan kompenzáció, amit talán mégis csak érdemes lesz kivárni. Ezzel a gondolattal sóhajt nagyot, amikor a drága végül kicsusszan az öléből. A szavai viszont felrázzák a zsoldost. Összevont szemöldökkel tolja feljebb magát az ágyon.*
- Nem vagyok. És ezt jobb, ha az eszedbe vésed, csibécske! *ingatja a lány felé az ujját, de ezúttal nincs bolondozás a hangjában. Nagyon is komolyan beszél. Nem ragad a képén a mogorvaság, főleg, miután a lepedőruhás teremtés visszamászik hozzá az ágyba, méghozzá a borral felszerelkezve.*
- Ne szabadkozz. Kedvemre való kis fruska vagy úgy, ahogy vagy. *Rákoppint a lány orrára a mutatóujjával, aztán elveszi a felkínált palackot és ő is ráhúz.*
- A kedvencem? *neveti el magát.* - Hát mondjuk, mikor a... ejj... *ingatja a fejét, mint aki csalafintaságon kapta a másikat.* - Nem ilyen kis csibécske fülének való az ilyesmi *mondja, aztán közelebb hajol és csókra furakszik a lány nyakához. Nem is nagyon akaródzik megállni itt, közben kezdi is kibontogatni a lepedőköntöst, hogy a formás mellek is prédái lehessenek.
Fiatal még az este. Épp, hogy alkonyodik. Doras pedig amúgy se az a fajta, aki egy ilyen kívánatos lányka mellett alvásra adná a fejét. Megegyeztek, hogy másnapig az ártatlansága biztonságban lesz a zsoldostól, de azért kóstolni csak szabad.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tetszik, ha úrnak nevezel *morogja elégedetten két csók közé. A titulus "szemtelen" részét nemes egyszerűséggel ignorálja, hiszen triviális dolog, amin fölösleges túl sokat lovagolni. De ami a lovaglást illeti, hát, meg kell hagyni, a kicsike csípője nincs híján a csáberőnek. Kész csoda, hogy Doras egyáltalán ki tudja nyögni az egyezség feltételeit. A lánynak igaza van, tényleg nem akarja ezt a rohadt alkut, de valami megmagyarázhatatlan és még a számára is idegen irányelv nem hagyja, hogy ezúttal is csak menjen az ösztönei után, mint általában. Bár hivatalosan Brudo meg a betyárbecsület az indok, de a pocakos bajuszdilettáns aligha lenne elég oknak, a betyárbecsület meg pont annyit jelent, mint amennyit az elnevezése sugall. Lehet, hogy a csibécske zavarta össze? Mert korábban Doras nem szokott az ilyesmiből lelkiismereti kérdést csinálni.
A démoni dolgokat említve, az az apró mozdulat felér egy közepesen professzionális inkvizíciós tortúrával. A férfi egész teste megfeszül és a torkába szorul a nyögés. Elmondhatatlanul kínzó a tudat, hogy alig kellene hozzá mozdulnia és okafogyottá válna ez a rossebes szócséplés. Még az igazán szörnyű másnapos reggeleken se utálta még magát úgy, mint most. Egy istent se tisztelt soha, de most legalább háromhoz kapkodó és összeszedetlen imát mormol magában, hogy a kicsike ne ficeregjen ennél jobban, mert úgy tényleg nem fog jótállni magáért.*
- A bácsikád bájai nem versenyképesek, ne aggódj *próbál humorizálni és mély levegőket venni, hogy egy kicsit visszaszerezze a gyeplőt a kelletlenül feszülő ágyékától.
Próbál arra gondolni, hogy nemsokára úgyis az övé lesz a csibe. Fel sem vetődik benne más opció. A becsület kétes hírű bajnokaként aléltra hágni alig egy nap múlva, az olyan kompenzáció, amit talán mégis csak érdemes lesz kivárni. Ezzel a gondolattal sóhajt nagyot, amikor a drága végül kicsusszan az öléből. A szavai viszont felrázzák a zsoldost. Összevont szemöldökkel tolja feljebb magát az ágyon.*
- Nem vagyok. És ezt jobb, ha az eszedbe vésed, csibécske! *ingatja a lány felé az ujját, de ezúttal nincs bolondozás a hangjában. Nagyon is komolyan beszél. Nem ragad a képén a mogorvaság, főleg, miután a lepedőruhás teremtés visszamászik hozzá az ágyba, méghozzá a borral felszerelkezve.*
- Ne szabadkozz. Kedvemre való kis fruska vagy úgy, ahogy vagy. *Rákoppint a lány orrára a mutatóujjával, aztán elveszi a felkínált palackot és ő is ráhúz.*
- A kedvencem? *neveti el magát.* - Hát mondjuk, mikor a... ejj... *ingatja a fejét, mint aki csalafintaságon kapta a másikat.* - Nem ilyen kis csibécske fülének való az ilyesmi *mondja, aztán közelebb hajol és csókra furakszik a lány nyakához. Nem is nagyon akaródzik megállni itt, közben kezdi is kibontogatni a lepedőköntöst, hogy a formás mellek is prédái lehessenek.
Fiatal még az este. Épp, hogy alkonyodik. Doras pedig amúgy se az a fajta, aki egy ilyen kívánatos lányka mellett alvásra adná a fejét. Megegyeztek, hogy másnapig az ártatlansága biztonságban lesz a zsoldostól, de azért kóstolni csak szabad.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-11 23:23:50
Üzenet elküldve: 2020-08-11 23:23:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rikshi még korai szakaszában van annak, hogy olyan bölcsen gondolkodjon, mint például Doras. A tanulási fázis ezen szakaszában a kíváncsiság igencsak diadalmaskodik a józan ész felett. De most az, hogy itt van a férfival pőre valójukban egy szoba rejtekében ahhoz nem csak a kíváncsiság segítette hozzá. Doras a nyersesége, szabadszájúsága ellenére is szimpatikus lett igen hamar. Az pedig, hogy a kedvéért még türelmet is erőszakolt magára csak plusz strigula a napi jó cselekedetek listáján. De a tetőpont az, hogy a pimaszságával sem tudta kihozni a sodrából, így az szinte felbecsülhetetlen érték a jelen helyzetben. Pedig volt alkalma megérezni mennyire indulatos és vad szerető is lehet a zsoldos, mégis gyengéd, s szinte atyaian gondoskodó volt vele. Nem hiába hagyta végül abba a játszadozást.*
- Pimasznak neveztél, de előtted is le a kalappal szemtelen úr.
*Vigyorodik a férfi ajkaira, majd szemeit lehunyva gyakorlatiasabban, s forróbban csüng rajtuk, mint az ezelőtti bármelyik pillanatban. Egyre inkább éli bele magát ezekbe a kettesben töltött, kéjes pillanatokba.
Ahogy Doras színt vall egy kéjes, elégedett sóhajjal tolja is ki a mellkasát. Kezével a hajába túr, gyengédebben markolva a szálakra, miközben liba bőrösödve élvezi ki az ajkak kényeztetését. Az arcán már olyan önbizalom terül el, amely eddig egész éjszaka csak gyáva nyúlként bujkált. Ideje, hogy végre ő is nyílt lapokkal játsszon, s ismét megvallja, hogy ő mennyire kívánja a férfit. Ölével jobban Doraséra feszül, hogy végül... ne történjen semmi.*
- Milyen... egyezséget?
*Nyögi is kínjában, ahogy az arcára pillant. A színvallás így bele is szorul, majd ahogy hallgatja Doras egyezségnek álcázott emberkínzását, halvány, de kissé csalódott mosollyal billenti félre a fejét.*
- Démoni dolog, hogy ilyenre kérsz, miközben érzem, hogy nem akarod.
*Mozdít egy aprót a csípőjén, hogy a harcra kész férfi testrész épphogy nem nyer bepillantást a lány erényébe. Végül vidám mosolyt erőltetve magára nyugton is marad, így beleegyezvén a dologba.*
- Rendben van, de azt azért ne felejtsd el, hogy holnapra már a bácsikámnak ígérkeztél. De megígérem, hogy átrágom magam a dolgokon és, ha úgy ítélem, hogy megérdemelsz, akkor hagyom, hogy úúúgy, de úúúúgy...
*Nevet fel halkan, ahogy az oldalába csippant, majd karjait a nyaka köré fonva merül el ismét a csókjaiban. Igyekszik nem jelét adni annak, hogy a bűntudat kissé elhatalmasodott felette. Ha nem játszotta volna az eszét, akkor most Dorast sem juttatta volna ebbe a kínzó helyzetbe. De igaza van a férfinak, hisz olyan dologra készül, ami visszafordíthatatlan. De eddig nem úgy tűnik a számára, hogy a férfi csalódást fog neki okozni. Amúgy sem vágyik egy kis figyelemnél többre. Nem kell neki romantika, nyálas bujálkodás. Egy erős, határozott és figyelmes férfit akar, eddig pedig Dorasra igencsak ráillik a jellemzés.*
- Ha nem is átlagos a becsületkódexed igazán jó ember vagy te, Doras Nache.
*Kuncog fel halkan, majd kelletlenül, de csak felkel az öléből mielőtt az egyezséget ideje korán felrúgják. A kiteregetett ruháihoz ballag, de még nincs épkézláb, száraz darabja, így a száját húzva egy tartalék lepedőbe bugyolálja magát. Ebben a teljes harci díszben, a lágybort felkapva dobja vissza magát Doras mellé.*
- A probléma csak az, hogy még nem nagyon vagyok álmos.
*Ingatja meg a fejét, majd a dugót kihúzva az üvegből kortyol is párat mohóbban. Egy ideig az üveget forgatja a kezében, majd a férfi felé nyújtva sandít rá.*
- Hm? *Adja is át, ha a férfi él a felkínált bor lehetőségével.* Ne haragudj. Biztos megőrjít egy ilyen tapasztalatlan kényes fruska tépelődése. *Dünnyögi vigyorogva, mintha ismét csak viccelődni akarna, de a bocsánatkérés jelen esetben igen is komoly. Ezzel zárja le az igen kellemes, de más fordulatot vett este ezen részét.* Na mondd csak melyik volt a kedvenc zsoldos kalandod?
*Mosolyodik el végül. Amíg várja az álmot vagy a különválást addig egy kicsit csak kikérdezi a férfit, ne üljenek bugyután, csendben egymás mellett. Azután majd a kora reggel eljövetelekor pedig indulhat a munka Brudo viskójában.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rikshi még korai szakaszában van annak, hogy olyan bölcsen gondolkodjon, mint például Doras. A tanulási fázis ezen szakaszában a kíváncsiság igencsak diadalmaskodik a józan ész felett. De most az, hogy itt van a férfival pőre valójukban egy szoba rejtekében ahhoz nem csak a kíváncsiság segítette hozzá. Doras a nyersesége, szabadszájúsága ellenére is szimpatikus lett igen hamar. Az pedig, hogy a kedvéért még türelmet is erőszakolt magára csak plusz strigula a napi jó cselekedetek listáján. De a tetőpont az, hogy a pimaszságával sem tudta kihozni a sodrából, így az szinte felbecsülhetetlen érték a jelen helyzetben. Pedig volt alkalma megérezni mennyire indulatos és vad szerető is lehet a zsoldos, mégis gyengéd, s szinte atyaian gondoskodó volt vele. Nem hiába hagyta végül abba a játszadozást.*
- Pimasznak neveztél, de előtted is le a kalappal szemtelen úr.
*Vigyorodik a férfi ajkaira, majd szemeit lehunyva gyakorlatiasabban, s forróbban csüng rajtuk, mint az ezelőtti bármelyik pillanatban. Egyre inkább éli bele magát ezekbe a kettesben töltött, kéjes pillanatokba.
Ahogy Doras színt vall egy kéjes, elégedett sóhajjal tolja is ki a mellkasát. Kezével a hajába túr, gyengédebben markolva a szálakra, miközben liba bőrösödve élvezi ki az ajkak kényeztetését. Az arcán már olyan önbizalom terül el, amely eddig egész éjszaka csak gyáva nyúlként bujkált. Ideje, hogy végre ő is nyílt lapokkal játsszon, s ismét megvallja, hogy ő mennyire kívánja a férfit. Ölével jobban Doraséra feszül, hogy végül... ne történjen semmi.*
- Milyen... egyezséget?
*Nyögi is kínjában, ahogy az arcára pillant. A színvallás így bele is szorul, majd ahogy hallgatja Doras egyezségnek álcázott emberkínzását, halvány, de kissé csalódott mosollyal billenti félre a fejét.*
- Démoni dolog, hogy ilyenre kérsz, miközben érzem, hogy nem akarod.
*Mozdít egy aprót a csípőjén, hogy a harcra kész férfi testrész épphogy nem nyer bepillantást a lány erényébe. Végül vidám mosolyt erőltetve magára nyugton is marad, így beleegyezvén a dologba.*
- Rendben van, de azt azért ne felejtsd el, hogy holnapra már a bácsikámnak ígérkeztél. De megígérem, hogy átrágom magam a dolgokon és, ha úgy ítélem, hogy megérdemelsz, akkor hagyom, hogy úúúgy, de úúúúgy...
*Nevet fel halkan, ahogy az oldalába csippant, majd karjait a nyaka köré fonva merül el ismét a csókjaiban. Igyekszik nem jelét adni annak, hogy a bűntudat kissé elhatalmasodott felette. Ha nem játszotta volna az eszét, akkor most Dorast sem juttatta volna ebbe a kínzó helyzetbe. De igaza van a férfinak, hisz olyan dologra készül, ami visszafordíthatatlan. De eddig nem úgy tűnik a számára, hogy a férfi csalódást fog neki okozni. Amúgy sem vágyik egy kis figyelemnél többre. Nem kell neki romantika, nyálas bujálkodás. Egy erős, határozott és figyelmes férfit akar, eddig pedig Dorasra igencsak ráillik a jellemzés.*
- Ha nem is átlagos a becsületkódexed igazán jó ember vagy te, Doras Nache.
*Kuncog fel halkan, majd kelletlenül, de csak felkel az öléből mielőtt az egyezséget ideje korán felrúgják. A kiteregetett ruháihoz ballag, de még nincs épkézláb, száraz darabja, így a száját húzva egy tartalék lepedőbe bugyolálja magát. Ebben a teljes harci díszben, a lágybort felkapva dobja vissza magát Doras mellé.*
- A probléma csak az, hogy még nem nagyon vagyok álmos.
*Ingatja meg a fejét, majd a dugót kihúzva az üvegből kortyol is párat mohóbban. Egy ideig az üveget forgatja a kezében, majd a férfi felé nyújtva sandít rá.*
- Hm? *Adja is át, ha a férfi él a felkínált bor lehetőségével.* Ne haragudj. Biztos megőrjít egy ilyen tapasztalatlan kényes fruska tépelődése. *Dünnyögi vigyorogva, mintha ismét csak viccelődni akarna, de a bocsánatkérés jelen esetben igen is komoly. Ezzel zárja le az igen kellemes, de más fordulatot vett este ezen részét.* Na mondd csak melyik volt a kedvenc zsoldos kalandod?
*Mosolyodik el végül. Amíg várja az álmot vagy a különválást addig egy kicsit csak kikérdezi a férfit, ne üljenek bugyután, csendben egymás mellett. Azután majd a kora reggel eljövetelekor pedig indulhat a munka Brudo viskójában.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-11 20:40:24
Üzenet elküldve: 2020-08-11 20:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az életbölcsesség egy olyan dolog, amit a zsoldos óhatatlanul magára szedett. Az ő munkája elég nyersen tálalja az ilyesmit, hogy csak úgy elmenjen mellette az ember. Persze az sem tagadható, hogy a tanulság nem minden része számít olyan intelemnek, amit Doras meg is fogad. Mert hát ugye vannak ezek a dolgok, amiket a magafajta vagy nem fogad meg, vagy túlságosan sokszor is. A nagyon mocskosul másnapos reggelek különösen bővelkedni szoktak az ilyen nemes esküvésekben. Mindahányszor.*
- Hogy miért? Csak szárítkozom *duruzsolja pofátlanul, aztán élveteg csókot rabol, nyelvével körüludvarolja a lányét.
Ahogy ez a kicsike ostromolja, már-már biztosra veszi, hogy ha a reggel kevésbé is lesz macskajajtól terhes, a fogadkozást nem ússza meg.
Ha nem lenne ilyen helyzetben, biztos a térdét csapkodná már a nevetéstől Brudo szörnyű haragját elképzelve. Így viszont leginkább csak a szavakban bujkáló élc csiklandozza. Nem is tud egészen odafigyelni már. Nagy kortyokban veszi a levegőt. Hiába igyekszik ellenállni a kísértésnek, a dereka meg-megfeszül. Annak a nedves kis ölnek a csábítása már a hetedik bőrt nyúzza le az önuralmáról.*
- Shil... *súgja az egyik bársonyos mellet falva.* - Én annyira... *nyel egy hatalmasat* - kívánlak, hogy azt el se tudod képzelni. De... *parancsol megálljt magának és a lány édes ajkainak is. Az állacskára fog és felemeli, hogy a szemébe nézhessen.* - Kössünk egyezséget! *mondja, bár balja még mindig görcsösen markolja a csitri fenekét.* - Alszunk rá egyet. Holnap tiszta fejjel átgondolod, megrágod ezt a dolgot és ha utána még mindig akarod, akkor én úgy, de úgy... *már a gondolat is elveszi az eszét. Vad csókkal fejezi csak be az ígéretét, tenyerei pedig mohón simítják a kívánatos domborulatokat, melyekkel nemigen tud betelni.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az életbölcsesség egy olyan dolog, amit a zsoldos óhatatlanul magára szedett. Az ő munkája elég nyersen tálalja az ilyesmit, hogy csak úgy elmenjen mellette az ember. Persze az sem tagadható, hogy a tanulság nem minden része számít olyan intelemnek, amit Doras meg is fogad. Mert hát ugye vannak ezek a dolgok, amiket a magafajta vagy nem fogad meg, vagy túlságosan sokszor is. A nagyon mocskosul másnapos reggelek különösen bővelkedni szoktak az ilyen nemes esküvésekben. Mindahányszor.*
- Hogy miért? Csak szárítkozom *duruzsolja pofátlanul, aztán élveteg csókot rabol, nyelvével körüludvarolja a lányét.
Ahogy ez a kicsike ostromolja, már-már biztosra veszi, hogy ha a reggel kevésbé is lesz macskajajtól terhes, a fogadkozást nem ússza meg.
Ha nem lenne ilyen helyzetben, biztos a térdét csapkodná már a nevetéstől Brudo szörnyű haragját elképzelve. Így viszont leginkább csak a szavakban bujkáló élc csiklandozza. Nem is tud egészen odafigyelni már. Nagy kortyokban veszi a levegőt. Hiába igyekszik ellenállni a kísértésnek, a dereka meg-megfeszül. Annak a nedves kis ölnek a csábítása már a hetedik bőrt nyúzza le az önuralmáról.*
- Shil... *súgja az egyik bársonyos mellet falva.* - Én annyira... *nyel egy hatalmasat* - kívánlak, hogy azt el se tudod képzelni. De... *parancsol megálljt magának és a lány édes ajkainak is. Az állacskára fog és felemeli, hogy a szemébe nézhessen.* - Kössünk egyezséget! *mondja, bár balja még mindig görcsösen markolja a csitri fenekét.* - Alszunk rá egyet. Holnap tiszta fejjel átgondolod, megrágod ezt a dolgot és ha utána még mindig akarod, akkor én úgy, de úgy... *már a gondolat is elveszi az eszét. Vad csókkal fejezi csak be az ígéretét, tenyerei pedig mohón simítják a kívánatos domborulatokat, melyekkel nemigen tud betelni.*
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-10 23:16:55
Üzenet elküldve: 2020-08-10 23:16:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy része igen élvezi a játszadozást, az pedig külön öröm, hogy Doras még nem szenved hiányt a türelemben. Persze a végtelenségig ő sem akar elkapni való egérke szerepben tündökölni. De az igaz, hogy valóban nem egészen olyan a bátorsága, ami most ide kellő lenne. Izgul és be van tojva, ez Doras számára sem kérdéses. Így a szobában való sündörgéssel végül lassan fel is hagy.*
- Nem unod még, hogy mindig igazad van?
*Sóhajtja, ahogy kissé durcásan összefonja karjait mellei előtt. Pedig a szégyenlősséggel felhagyhatna, ha már teljes pőreségében itt áll a szoba közepén. Meg az sem elhanyagolható dolog, hogy Doras érintését, csókjait felettébb élvezte. S nem szeretne abba a hibába csúszni, hogy a férfi megunja, azután meg itt hagyja.*
- Akkor te most miért vagy itt velem? Bár az is igaz, hogy ha te csak egy szűzlány meghágását látnád, már valószínűleg rég túl lennénk a dolgon.
*Ballag is oda, ahogy a férfi magához inti, majd arra a kezére fogva ül is szemből az ölébe.*
- Magam döntök. Itt vagyok, pedig senki sem erőszakolta rám a dolgot. Veled vagyok itt, mert most veled akarok itt lenni. Ha valami más fajankó keltette volna fel a figyelmem, akkor most bizonyára vele lennék itt, mert vele akarnék.
*Tudálékoskodik is félmosollyal, majd karjait a nyaka köré fonva nyom egy apró puszit az orrára. A rokonos eszmefuttatásra először csak elvigyorodik. Halk drámai sóhajjal tör utat a férfi szakálla mögé egészen a nyakáig, hogy forró csókjaival ott tisztelhesse meg a bőrét.*
- Hát igen, Brudo egyetlen kis unokahúga vagyok. *Susogja is rá két csók között.* El sem tudnám képzelni mekkora haraggal kéne szembenézned, ha ezt a bácsikám megtudná.
*Közben nedves kis ölével a tagja fölé simít, ajkai pedig rendületlenül falják nyakát, majd vállait, hogy aztán a mellkasán időzhessenek.*
- A harcias bácsikám kegyetlen megtorlásától kéne rettegned, ami lehet, hogy egész életeden át végigkísérne.
*Simít le Doras kezére, majd megfogva húzza tenyerét melleihez.*
- Van olyan dolog, amihez még ezek sem érnek fel. Nem lehet gyógyír a tudatra, hogy Brudo rettentő mérges lehetne rád azért, hogy féltett kishúga ártatlanságára törsz.
*Villantja is fel sunyi mosollyal smaragdjait a férfi arcára, de most végre eljött az idő, hogy nem mozdul, eszében sincs menekülőre fogni. Ha Dorast tényleg visszatartja a tény, hogy nagy komájának rokonával van dolga, hát akkor ennyiben maradnak. De egy kis kényeztető játék még belefér a ma este repertoárjába.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy része igen élvezi a játszadozást, az pedig külön öröm, hogy Doras még nem szenved hiányt a türelemben. Persze a végtelenségig ő sem akar elkapni való egérke szerepben tündökölni. De az igaz, hogy valóban nem egészen olyan a bátorsága, ami most ide kellő lenne. Izgul és be van tojva, ez Doras számára sem kérdéses. Így a szobában való sündörgéssel végül lassan fel is hagy.*
- Nem unod még, hogy mindig igazad van?
*Sóhajtja, ahogy kissé durcásan összefonja karjait mellei előtt. Pedig a szégyenlősséggel felhagyhatna, ha már teljes pőreségében itt áll a szoba közepén. Meg az sem elhanyagolható dolog, hogy Doras érintését, csókjait felettébb élvezte. S nem szeretne abba a hibába csúszni, hogy a férfi megunja, azután meg itt hagyja.*
- Akkor te most miért vagy itt velem? Bár az is igaz, hogy ha te csak egy szűzlány meghágását látnád, már valószínűleg rég túl lennénk a dolgon.
*Ballag is oda, ahogy a férfi magához inti, majd arra a kezére fogva ül is szemből az ölébe.*
- Magam döntök. Itt vagyok, pedig senki sem erőszakolta rám a dolgot. Veled vagyok itt, mert most veled akarok itt lenni. Ha valami más fajankó keltette volna fel a figyelmem, akkor most bizonyára vele lennék itt, mert vele akarnék.
*Tudálékoskodik is félmosollyal, majd karjait a nyaka köré fonva nyom egy apró puszit az orrára. A rokonos eszmefuttatásra először csak elvigyorodik. Halk drámai sóhajjal tör utat a férfi szakálla mögé egészen a nyakáig, hogy forró csókjaival ott tisztelhesse meg a bőrét.*
- Hát igen, Brudo egyetlen kis unokahúga vagyok. *Susogja is rá két csók között.* El sem tudnám képzelni mekkora haraggal kéne szembenézned, ha ezt a bácsikám megtudná.
*Közben nedves kis ölével a tagja fölé simít, ajkai pedig rendületlenül falják nyakát, majd vállait, hogy aztán a mellkasán időzhessenek.*
- A harcias bácsikám kegyetlen megtorlásától kéne rettegned, ami lehet, hogy egész életeden át végigkísérne.
*Simít le Doras kezére, majd megfogva húzza tenyerét melleihez.*
- Van olyan dolog, amihez még ezek sem érnek fel. Nem lehet gyógyír a tudatra, hogy Brudo rettentő mérges lehetne rád azért, hogy féltett kishúga ártatlanságára törsz.
*Villantja is fel sunyi mosollyal smaragdjait a férfi arcára, de most végre eljött az idő, hogy nem mozdul, eszében sincs menekülőre fogni. Ha Dorast tényleg visszatartja a tény, hogy nagy komájának rokonával van dolga, hát akkor ennyiben maradnak. De egy kis kényeztető játék még belefér a ma este repertoárjába.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-07 19:18:05
Üzenet elküldve: 2020-08-07 19:18:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ó, hát... jogos *bólint hümmögve az érvre. Azok az igazán kiváltságosok majd bizonyára szerencsés flótások lesznek. Jó is, ha egy lánynak vannak elvei. Azért a zsoldos képén is ott bujkál a kajánság. Nincs kétség afelől, hogy szívesen nyitná meg azoknak a szerencsés flótásoknak a sorát.
A kicsike nem kertel, amikor válaszolnia kell. ~Szőröstől-bőröstől. Tokostól és vonóstól.~ Erre az őszinteségre az a vonó kis híján önállósítja magát. Dorasban hullámot ver a gerjedelem. A lány nyakába harap, tenyerei pedig keményen rámarkolnak az asztalon trónoló csinos hátsó két félgömbjére. A csípőjét önkéntelenül tolja előre. Talán utat is találna magának, ha a kacsó nem lépne közbe a kényeztető mozdulatokkal. Nem volt sok híja, de Doras igyekszik lehűteni a fejét. A lány nyakába dőlve szuszog. Morran egyet-egyet kéjesen, ahogy élvezi az ujjacskák langy játékát. Érdes tenyere betúr a meglazított fűző alá, hogy rámarkolhasson az egyelőre még rejtegetett kebelre.*
- Pimasz *csóválja a fejét cinkos vigyorral a bögre kakaóra. A kicsike eztán ledobja magáról az utolsó ruhadarabot is, de egyúttal ki is bújik Doras markából. Mórikálja magát és incselkedik, amire a zsoldos csak mosolyog a bajsza alatt.*
- Ó, dehogynem *mondja magabiztosan.* - Szerintem csak félsz egy kicsit és húzod az időt. *A férfinak csak a szeme követi a csitri érzéki sündörgését, ahogy végig fedezékben maradva billeg körbe a szobában. Nem lép utána, pedig szívesen sarokba szorítaná, hogy elkaphassa. Ehelyett inkább lazán lehuppan az ágyra, a támlának dönti a hátát és úgy figyeli tovább a bájos fruskát.*
- Ha engem kérdezel, az ártatlanságot túlértékelik *vonja meg a vállát.* - Az első alkalom csak azoknak az aberrált szarháziaknak a rögeszméje, akik csak attól érzik magukat férfinak, ha meghághatnak egy gyereklányt, aki túl tapasztalatlan és ijedt hozzá, hogy kiröhögje őket. *Doras felemeli a jobbját és hívogatón inti magához a lányt.*
- Nem csodálom, ha te inkább magad döntenél erről. *A zsoldos alapvetően nem lenne ehhez a legjobb választás, de most a körülmények és a hangulatok egyedi összjátéka szinte atyáskodón nagylelkűvé juhászította. Vagy lehet, hogy az a lágybor tehet róla, a franc se tudja.*
- De így vagy úgy, a komám rokona vagy *sóhajtja a fejét ingatva, mint aki valami hatalmas erkölcsi dilemmában vergődik. Persze, ha a lány mellé telepszik, azért a kezét meg a csókjait nem igazán fogja vissza ez a nagy tépelődés.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ó, hát... jogos *bólint hümmögve az érvre. Azok az igazán kiváltságosok majd bizonyára szerencsés flótások lesznek. Jó is, ha egy lánynak vannak elvei. Azért a zsoldos képén is ott bujkál a kajánság. Nincs kétség afelől, hogy szívesen nyitná meg azoknak a szerencsés flótásoknak a sorát.
A kicsike nem kertel, amikor válaszolnia kell. ~Szőröstől-bőröstől. Tokostól és vonóstól.~ Erre az őszinteségre az a vonó kis híján önállósítja magát. Dorasban hullámot ver a gerjedelem. A lány nyakába harap, tenyerei pedig keményen rámarkolnak az asztalon trónoló csinos hátsó két félgömbjére. A csípőjét önkéntelenül tolja előre. Talán utat is találna magának, ha a kacsó nem lépne közbe a kényeztető mozdulatokkal. Nem volt sok híja, de Doras igyekszik lehűteni a fejét. A lány nyakába dőlve szuszog. Morran egyet-egyet kéjesen, ahogy élvezi az ujjacskák langy játékát. Érdes tenyere betúr a meglazított fűző alá, hogy rámarkolhasson az egyelőre még rejtegetett kebelre.*
- Pimasz *csóválja a fejét cinkos vigyorral a bögre kakaóra. A kicsike eztán ledobja magáról az utolsó ruhadarabot is, de egyúttal ki is bújik Doras markából. Mórikálja magát és incselkedik, amire a zsoldos csak mosolyog a bajsza alatt.*
- Ó, dehogynem *mondja magabiztosan.* - Szerintem csak félsz egy kicsit és húzod az időt. *A férfinak csak a szeme követi a csitri érzéki sündörgését, ahogy végig fedezékben maradva billeg körbe a szobában. Nem lép utána, pedig szívesen sarokba szorítaná, hogy elkaphassa. Ehelyett inkább lazán lehuppan az ágyra, a támlának dönti a hátát és úgy figyeli tovább a bájos fruskát.*
- Ha engem kérdezel, az ártatlanságot túlértékelik *vonja meg a vállát.* - Az első alkalom csak azoknak az aberrált szarháziaknak a rögeszméje, akik csak attól érzik magukat férfinak, ha meghághatnak egy gyereklányt, aki túl tapasztalatlan és ijedt hozzá, hogy kiröhögje őket. *Doras felemeli a jobbját és hívogatón inti magához a lányt.*
- Nem csodálom, ha te inkább magad döntenél erről. *A zsoldos alapvetően nem lenne ehhez a legjobb választás, de most a körülmények és a hangulatok egyedi összjátéka szinte atyáskodón nagylelkűvé juhászította. Vagy lehet, hogy az a lágybor tehet róla, a franc se tudja.*
- De így vagy úgy, a komám rokona vagy *sóhajtja a fejét ingatva, mint aki valami hatalmas erkölcsi dilemmában vergődik. Persze, ha a lány mellé telepszik, azért a kezét meg a csókjait nem igazán fogja vissza ez a nagy tépelődés.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-06 17:50:36
Üzenet elküldve: 2020-08-06 17:50:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha nem is rendelkezik egy vérbeli lepedőakrobata tehetségével azért nem okozhatott csalódást, ha a férfi nem hagyta faképnél. Bár az is igaz, hogy anno arról is kapott intelmet, hogy ártatlanságát óvatosan használja fel. A sokat látott férfiaknak kincs, meg hát melyik hapsi ne örülne annak, hogy ő az első, aki bevezethet egy tapasztalatlan lányt a kéjelgés buja kertjébe.*
- Azt mondod? De ez csak bemutató volt. Azt hiszem ebből majd csak az igazán kiváltságosak kapnak.
*Vigyorodik el hamiskásan, ahogy kényszerűen a szemeibe pillant. Valahol a szemérmesség mögött azért bujkál még abból a határozottságból. A csókot készségesen viszonozza, miközben már a férfi csípőjére simítva vonja közelebb magához. Az ujjak újabb játéka egy halk sóhajt csal ki belőle. Ha Doras tudná, hogy mihez is volna igazán kedve már valószínűleg nem egymással játszadoznának. Természetes, hogy Rikshi fejében is érlelődik a mozdulat, amivel teljes egészében magába fogadhatja a zsoldost, de talán épp ez a buja játék lesz az, ami az első igazán nagy beteljesüléshez vezet majd.*
- Mihez volna kedvem? Mit csinálj?
*Halkan pihegve ismétli meg a kérdéseket, míg a csóknak helyet adva billenti félre a fejét. Mintha a férfi számára egyértelműnek kéne lennie, hogy minek kéne következnie.*
- Természetesen hozzád volna kedvem. Szőröstől-bőröstől. Tokostól és vonóstól.
*Válaszolja is magától értetődően, miközben szavainak nyomatékot adva fonja ujjait a férfi éke köré. Ha már ajkai okozta kényeztetést egyelőre megvonja, addig a kezecske veszi át a játékos szerepet. Szíve szerint utasítaná Dorast, hogy azonnal tegye a magáévá, ne játszadozzanak tovább, de a felfedezésre hajló énje viszont tökéletesen jól érzi magát ebben a lassan ismerkedős pozícióban. Meg az sem kizárható ok, hogy egy ilyen méretekkel rendelkező dorongtól igencsak meg van szeppenve, ugyanis arról is kapott okítást, hogy az első belépés nem csak kellemes érzéseket fog nyújtani. S mivel az ő kertje még nem fogadott látogatót, főleg nem ekkorát, ki tudja mi elé néz.*
- Mondjuk csinálhatnál egy bögre kakaót.
*Mondja teljes komolysággal, de arcán széles vigyorral, miközben szabad kezének ujjaival a férfi hajába fésül.*
- Azt hiszem ismered már annyira a nőket, hogy tudd erre a választ. Azt szeretném, ha érezhetnélek teljesen és vadul, de még nem győztél meg arról, hogy megérdemelnéd. Hiszen az előbbivel már úgy hiszem megkaptad a pokrócért járó viszonzást.
*Támaszkodik is két kezével a férfi mellkasára, majd hátrébb tolva huppan le az asztalról. A meglazított fűzőből már könnyű szerrel ki tud bújni, így teljes pőreségében kezdi körbejárni a szobát, néha megbújva a félhomályban úgy hogy az asztal közte és Doras között maradjon. Mint egy macska, aki a láncra vert kutya előtt illegeti magát, kihasználva azt, hogy a szerencsétlen csahos nem érhet hozzá a lánc miatt. Tetszeleg és játszadozik, feszíti a húrokat, mint nem olyan rég az asztaloknál ülve. Kihasználja, azt, hogy Doras még hajlandó türtőztetni magát.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha nem is rendelkezik egy vérbeli lepedőakrobata tehetségével azért nem okozhatott csalódást, ha a férfi nem hagyta faképnél. Bár az is igaz, hogy anno arról is kapott intelmet, hogy ártatlanságát óvatosan használja fel. A sokat látott férfiaknak kincs, meg hát melyik hapsi ne örülne annak, hogy ő az első, aki bevezethet egy tapasztalatlan lányt a kéjelgés buja kertjébe.*
- Azt mondod? De ez csak bemutató volt. Azt hiszem ebből majd csak az igazán kiváltságosak kapnak.
*Vigyorodik el hamiskásan, ahogy kényszerűen a szemeibe pillant. Valahol a szemérmesség mögött azért bujkál még abból a határozottságból. A csókot készségesen viszonozza, miközben már a férfi csípőjére simítva vonja közelebb magához. Az ujjak újabb játéka egy halk sóhajt csal ki belőle. Ha Doras tudná, hogy mihez is volna igazán kedve már valószínűleg nem egymással játszadoznának. Természetes, hogy Rikshi fejében is érlelődik a mozdulat, amivel teljes egészében magába fogadhatja a zsoldost, de talán épp ez a buja játék lesz az, ami az első igazán nagy beteljesüléshez vezet majd.*
- Mihez volna kedvem? Mit csinálj?
*Halkan pihegve ismétli meg a kérdéseket, míg a csóknak helyet adva billenti félre a fejét. Mintha a férfi számára egyértelműnek kéne lennie, hogy minek kéne következnie.*
- Természetesen hozzád volna kedvem. Szőröstől-bőröstől. Tokostól és vonóstól.
*Válaszolja is magától értetődően, miközben szavainak nyomatékot adva fonja ujjait a férfi éke köré. Ha már ajkai okozta kényeztetést egyelőre megvonja, addig a kezecske veszi át a játékos szerepet. Szíve szerint utasítaná Dorast, hogy azonnal tegye a magáévá, ne játszadozzanak tovább, de a felfedezésre hajló énje viszont tökéletesen jól érzi magát ebben a lassan ismerkedős pozícióban. Meg az sem kizárható ok, hogy egy ilyen méretekkel rendelkező dorongtól igencsak meg van szeppenve, ugyanis arról is kapott okítást, hogy az első belépés nem csak kellemes érzéseket fog nyújtani. S mivel az ő kertje még nem fogadott látogatót, főleg nem ekkorát, ki tudja mi elé néz.*
- Mondjuk csinálhatnál egy bögre kakaót.
*Mondja teljes komolysággal, de arcán széles vigyorral, miközben szabad kezének ujjaival a férfi hajába fésül.*
- Azt hiszem ismered már annyira a nőket, hogy tudd erre a választ. Azt szeretném, ha érezhetnélek teljesen és vadul, de még nem győztél meg arról, hogy megérdemelnéd. Hiszen az előbbivel már úgy hiszem megkaptad a pokrócért járó viszonzást.
*Támaszkodik is két kezével a férfi mellkasára, majd hátrébb tolva huppan le az asztalról. A meglazított fűzőből már könnyű szerrel ki tud bújni, így teljes pőreségében kezdi körbejárni a szobát, néha megbújva a félhomályban úgy hogy az asztal közte és Doras között maradjon. Mint egy macska, aki a láncra vert kutya előtt illegeti magát, kihasználva azt, hogy a szerencsétlen csahos nem érhet hozzá a lánc miatt. Tetszeleg és játszadozik, feszíti a húrokat, mint nem olyan rég az asztaloknál ülve. Kihasználja, azt, hogy Doras még hajlandó türtőztetni magát.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-05 22:16:26
Üzenet elküldve: 2020-08-05 22:16:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Miért unnám, gyönyörűm *dörmögi elégedett hangulatban. Ki ne élvezné, ha egy ilyen kis falat rajonganá körül kíváncsi áhítattal? Az azért kellőképp szórakoztatja, amilyen hatást kivált a lányból a nadrág lekerülése.*
- Miért ne? Talán nem tetszik, drága? *tesz rá egy lapáttal. Még meg is mozgatja egy kicsit a csípőjét a hatás kedvéért, de azért nem viszi túlzásba. Nem akarja éretlen tréfálkozással eltéríteni a hangulatot, de mit van mit tenni, nem tud kibújni a bőréből.
Ha eddig kiskirálynak érezhette magát, a készségesen térdre ereszkedő kicsikével maga előtt már egyenesen kisistennek. Kéjenc mosolygással figyeli a kissé bátortalan ismerkedést, aztán amikor körbeöleli a lány ajkainak forró, puha igyekezete, nagy, elégedett sóhajjal veti hátra a fejét. Ráhúz a borra és minden szemérmesség nélkül élvezi ki a helyzetet. Hagyja a drágát kibontakozni, csak a gesztenyebarna fürtök közé túr finoman. Épp csak noszogatja olykor, nem veszi át a gyeplőt. Még nem túl ügyes a kicsike, látszik, hogy nincs benne gyakorlata, viszont az is kiderül, hogy mégsem lódíthatott arról, hogy hallomásból azért tud egyet s mást az ilyesmiről. Mielőtt azonban igazán belejönne, abbahagyja a zsoldos kényeztetését és felállva az asztalra huppan. Doras nem mondhatni, hogy örül a hirtelen befejezésnek, de hamar elillan a képéről a csalódottság. A lány után lép és a térdeire simítva finoman szétnyitja a lábait, hogy hozzá hajolhasson.*
- Van hozzá tehetséged *súgja.* - Az ilyesmi nagy hasznára válhat egy lánynak. *Felemeli az állacskát, hogy a smaragdszín szemekbe nézhessen. Végig az élénk íriszeket nézi, míg megcsókolja, mintha olvasni akarna benne.*
- Szeretnéd kitanulni? Vagy máshoz lenne kedved? *Leteszi a bort és lassan a lány combjai közé simít. Jobbjának ujjai a kéjes kis tájékot cirógatják, míg balja elkezdi meglazítani azt a fűzőt.
Most nagyon szívesen igazítaná tettre kész dorongját combocskák sikamlós közéhez, hogy az élvezetek előszobájából a báltermébe lépjenek, de türtőzteti magát. Oda kell figyelnie, mert a megszokás nagy úr, de egyelőre még épp eléggé élvezi a helyzetet, hogy ne türelmetlenkedjen.*
- Mit szeretnél, mit csináljak? *kérdi két csók közt, melyek épp a lány nyakát vagy a keble ívét falják.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Miért unnám, gyönyörűm *dörmögi elégedett hangulatban. Ki ne élvezné, ha egy ilyen kis falat rajonganá körül kíváncsi áhítattal? Az azért kellőképp szórakoztatja, amilyen hatást kivált a lányból a nadrág lekerülése.*
- Miért ne? Talán nem tetszik, drága? *tesz rá egy lapáttal. Még meg is mozgatja egy kicsit a csípőjét a hatás kedvéért, de azért nem viszi túlzásba. Nem akarja éretlen tréfálkozással eltéríteni a hangulatot, de mit van mit tenni, nem tud kibújni a bőréből.
Ha eddig kiskirálynak érezhette magát, a készségesen térdre ereszkedő kicsikével maga előtt már egyenesen kisistennek. Kéjenc mosolygással figyeli a kissé bátortalan ismerkedést, aztán amikor körbeöleli a lány ajkainak forró, puha igyekezete, nagy, elégedett sóhajjal veti hátra a fejét. Ráhúz a borra és minden szemérmesség nélkül élvezi ki a helyzetet. Hagyja a drágát kibontakozni, csak a gesztenyebarna fürtök közé túr finoman. Épp csak noszogatja olykor, nem veszi át a gyeplőt. Még nem túl ügyes a kicsike, látszik, hogy nincs benne gyakorlata, viszont az is kiderül, hogy mégsem lódíthatott arról, hogy hallomásból azért tud egyet s mást az ilyesmiről. Mielőtt azonban igazán belejönne, abbahagyja a zsoldos kényeztetését és felállva az asztalra huppan. Doras nem mondhatni, hogy örül a hirtelen befejezésnek, de hamar elillan a képéről a csalódottság. A lány után lép és a térdeire simítva finoman szétnyitja a lábait, hogy hozzá hajolhasson.*
- Van hozzá tehetséged *súgja.* - Az ilyesmi nagy hasznára válhat egy lánynak. *Felemeli az állacskát, hogy a smaragdszín szemekbe nézhessen. Végig az élénk íriszeket nézi, míg megcsókolja, mintha olvasni akarna benne.*
- Szeretnéd kitanulni? Vagy máshoz lenne kedved? *Leteszi a bort és lassan a lány combjai közé simít. Jobbjának ujjai a kéjes kis tájékot cirógatják, míg balja elkezdi meglazítani azt a fűzőt.
Most nagyon szívesen igazítaná tettre kész dorongját combocskák sikamlós közéhez, hogy az élvezetek előszobájából a báltermébe lépjenek, de türtőzteti magát. Oda kell figyelnie, mert a megszokás nagy úr, de egyelőre még épp eléggé élvezi a helyzetet, hogy ne türelmetlenkedjen.*
- Mit szeretnél, mit csináljak? *kérdi két csók közt, melyek épp a lány nyakát vagy a keble ívét falják.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:40:35
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:40:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Szóval te sem tudod mi is az pontosan. Persze azon felül, hogy bor.
*Jegyzi meg rosszmájú vigyorgása közepette. Persze nem is várja el Dorastól, hogy mestere legyen a bor szakértelemnek, meg hát igazából Riket sem igazán érdekli. A bor az bor legyen és finom. Ennyi neki bőven elég. A komoly tudást meghagyja azoknak, akik ezzel foglalkoznak. Meg az őszintét megvallva jelen helyzetében abszolúte nem érdekli mi is az a lágybor. Most az sem rángatná meg a figyelmét, ha maga Eeyr jelenne meg a szoba közepén.
Sokkal inkább lefoglalja a szemrevételezés minden egyes eltűnt ruhadarab után. Tisztában van azzal, hogy Doras is tudja mennyire kíváncsi. Szerencsére a férfi hagyja is, hogy kielégíthesse ezen vágyát.*
- Csodálom, hogy még nem unod a dolgot.
*Billenti félre a fejét, ahogy a mezítelen mellkast fürkészi. Mint egy orvostanonc, aki először találkozik egy felboncolt, tanulmányozni való hullával. Persze éles hasonlat, de valóban olyan arcot vág, pedig azért egy meztelen felsőtest nem szokatlan látvány a számára. A nyári forróságban, a földeken dolgozó parasztok gyakran szabadulnak meg a felsőruházattól. De ez most mégis más. Talán a helyzetből fakadóan. Ujjhegyeivel finoman végigcirógat az izmokon, majd egy-egy rájuk hintett csók után mélyebben szívja be bőrének illatát. Szinte még érezni rajta az esőt. Bár az sem kizárt, hogy a száradó ruhákból lengedezik az illat, de nem is lényeges most ez.
Viszont mikor a nadrág is lekerül az már teljesen más helyzetet vonz magával. A szeme elé ágaskodó bájdorong igen gyorsan, s igen erős pírt ültet az arcára. Amit Doras önelégült mosolya csak tovább fokoz. Persze igyekszik nem belemerülni a megszeppent lányka bőrébe, így a szemeit összehúzva pillog a férfi arcára.*
- Azért ennyire ne legyél eltelve magaddal.
*Horkantja is, leplezve, hogy mennyire kezd elhatalmasodni rajta a szégyenlősség. Persze azért az sincs elfelejtve, hogy Doras felettébb kíváncsi volt arra, micsoda fondorlatos praktikákról hallott annak idején apja szajháitól. Mondjuk abban bízni sem mer, hogy egy sokat látott zsoldosnak újat tud majd mutatni, de legalább abban megerősítheti a férfit, hogy ha nem is tapasztalt, azért van a tarsolyában pár dolog, ami a hasznára válhat. Így a szűzies kislányt most mélyen elrejti magában. Hagyja, hogy Doras kortyolgassa az istenített borocskát, ő maga pedig teljes kényelemmel önállósítja magát. Lassan térdel is le a padlóra, miközben a férfi csípőjét cirógatja. Noha az ismét vesz el az időből pár hosszú pillanatot, míg a termetes taggal szemez, de szerencsére fagyása nem tart a kelleténél tovább. Csupán csak kényelmes ismerkedés, miközben jobbjával a tagra simít. Cirógatja, az ujjait köré fonja, gyengéden masszírozza, mint egy kisgyerek, aki most kapta meg élete első játékát, s próbálja felmérni mihez is kezdjen vele. Sejti, hogy Doras nem igazán híve az ilyen elnyújtott tempónak, de azt eszi, amit főzött. Felpiszkálta a lány kíváncsiságát, aki most igenis él azzal a lehetőséggel, hogy szinte minden apró porcikát alaposabban szemügyre vegyen. Jelen esetben pedig még kézügybe is, meg nos, hát... ~Na ezt figyeld.~ Szusszan fel halkan, majd szemeit lehunyva fészkelődik közelebb. Kezeire egyelőre nem lesz szüksége, így azok most hátra simítva pihennek az izmos fenéken. Aprót nyelve még ad egy utolsó pillanatot magának arra, hogy fejéből minden szemérmességet kiürítsen, így másodpercek múlva már kíváncsiságának legfőbb tárgya hamarosan el is tűnik a csábító, telt kis ajkak között. Azért egy zavart nyögés még kibújik belőle, de csak pár pillanat kell ahhoz, hogy az elmesélt technikát most fizikai megvalósításba eszközölje. Nyelvének játékával, ajkainak szorításával igyekszik jobban feltüzelni a férfi vágyát, hol mindkettejük számára kényelmes tempóban, hol pedig Doras számára kínzó lassúságba csapva át. Szinte meglepi Riket a felismerés, hogy még ez is tovább tudja hergelni azt a tüzet, ami most tetőtől talpig uralkodik rajta, pedig most ő az, aki igyekszik az élvezetnyújtó szerepében tetszelegni. De mégis a tudata annak, amit jelenleg tesz csak egyre inkább felkorbácsolja a vágyát. Nehéz is elszakadni a művelettől, de ugyebár ő is csak kóstolót kapott, így Dorasnak is egy röpke bemutató jár. A fejét elhúzva süti le a szemeit, ahogy ajkain végignyalva áll is talpra. Majd hirtelen, mint egy jó dolga végzett úrhölgy fel is huppan az asztalra, s lábait keresztbe pakolva, kezeit pedig karba téve mosolyodik el szemérmetlenül bájosan.*
- Nos valami ilyesmiről is hallottam régebben.
*Vonja is meg vállait, mintha ez számára olyan semmis dolog lenne, de az azért igen feltűnő lehet a férfi számára, hogy a pillantását igen erőteljesen kerüli, inkább a padlót fürkészi sűrűbben. Valamint a pír most már a füle hegyéig vöröslik.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Szóval te sem tudod mi is az pontosan. Persze azon felül, hogy bor.
*Jegyzi meg rosszmájú vigyorgása közepette. Persze nem is várja el Dorastól, hogy mestere legyen a bor szakértelemnek, meg hát igazából Riket sem igazán érdekli. A bor az bor legyen és finom. Ennyi neki bőven elég. A komoly tudást meghagyja azoknak, akik ezzel foglalkoznak. Meg az őszintét megvallva jelen helyzetében abszolúte nem érdekli mi is az a lágybor. Most az sem rángatná meg a figyelmét, ha maga Eeyr jelenne meg a szoba közepén.
Sokkal inkább lefoglalja a szemrevételezés minden egyes eltűnt ruhadarab után. Tisztában van azzal, hogy Doras is tudja mennyire kíváncsi. Szerencsére a férfi hagyja is, hogy kielégíthesse ezen vágyát.*
- Csodálom, hogy még nem unod a dolgot.
*Billenti félre a fejét, ahogy a mezítelen mellkast fürkészi. Mint egy orvostanonc, aki először találkozik egy felboncolt, tanulmányozni való hullával. Persze éles hasonlat, de valóban olyan arcot vág, pedig azért egy meztelen felsőtest nem szokatlan látvány a számára. A nyári forróságban, a földeken dolgozó parasztok gyakran szabadulnak meg a felsőruházattól. De ez most mégis más. Talán a helyzetből fakadóan. Ujjhegyeivel finoman végigcirógat az izmokon, majd egy-egy rájuk hintett csók után mélyebben szívja be bőrének illatát. Szinte még érezni rajta az esőt. Bár az sem kizárt, hogy a száradó ruhákból lengedezik az illat, de nem is lényeges most ez.
Viszont mikor a nadrág is lekerül az már teljesen más helyzetet vonz magával. A szeme elé ágaskodó bájdorong igen gyorsan, s igen erős pírt ültet az arcára. Amit Doras önelégült mosolya csak tovább fokoz. Persze igyekszik nem belemerülni a megszeppent lányka bőrébe, így a szemeit összehúzva pillog a férfi arcára.*
- Azért ennyire ne legyél eltelve magaddal.
*Horkantja is, leplezve, hogy mennyire kezd elhatalmasodni rajta a szégyenlősség. Persze azért az sincs elfelejtve, hogy Doras felettébb kíváncsi volt arra, micsoda fondorlatos praktikákról hallott annak idején apja szajháitól. Mondjuk abban bízni sem mer, hogy egy sokat látott zsoldosnak újat tud majd mutatni, de legalább abban megerősítheti a férfit, hogy ha nem is tapasztalt, azért van a tarsolyában pár dolog, ami a hasznára válhat. Így a szűzies kislányt most mélyen elrejti magában. Hagyja, hogy Doras kortyolgassa az istenített borocskát, ő maga pedig teljes kényelemmel önállósítja magát. Lassan térdel is le a padlóra, miközben a férfi csípőjét cirógatja. Noha az ismét vesz el az időből pár hosszú pillanatot, míg a termetes taggal szemez, de szerencsére fagyása nem tart a kelleténél tovább. Csupán csak kényelmes ismerkedés, miközben jobbjával a tagra simít. Cirógatja, az ujjait köré fonja, gyengéden masszírozza, mint egy kisgyerek, aki most kapta meg élete első játékát, s próbálja felmérni mihez is kezdjen vele. Sejti, hogy Doras nem igazán híve az ilyen elnyújtott tempónak, de azt eszi, amit főzött. Felpiszkálta a lány kíváncsiságát, aki most igenis él azzal a lehetőséggel, hogy szinte minden apró porcikát alaposabban szemügyre vegyen. Jelen esetben pedig még kézügybe is, meg nos, hát... ~Na ezt figyeld.~ Szusszan fel halkan, majd szemeit lehunyva fészkelődik közelebb. Kezeire egyelőre nem lesz szüksége, így azok most hátra simítva pihennek az izmos fenéken. Aprót nyelve még ad egy utolsó pillanatot magának arra, hogy fejéből minden szemérmességet kiürítsen, így másodpercek múlva már kíváncsiságának legfőbb tárgya hamarosan el is tűnik a csábító, telt kis ajkak között. Azért egy zavart nyögés még kibújik belőle, de csak pár pillanat kell ahhoz, hogy az elmesélt technikát most fizikai megvalósításba eszközölje. Nyelvének játékával, ajkainak szorításával igyekszik jobban feltüzelni a férfi vágyát, hol mindkettejük számára kényelmes tempóban, hol pedig Doras számára kínzó lassúságba csapva át. Szinte meglepi Riket a felismerés, hogy még ez is tovább tudja hergelni azt a tüzet, ami most tetőtől talpig uralkodik rajta, pedig most ő az, aki igyekszik az élvezetnyújtó szerepében tetszelegni. De mégis a tudata annak, amit jelenleg tesz csak egyre inkább felkorbácsolja a vágyát. Nehéz is elszakadni a művelettől, de ugyebár ő is csak kóstolót kapott, így Dorasnak is egy röpke bemutató jár. A fejét elhúzva süti le a szemeit, ahogy ajkain végignyalva áll is talpra. Majd hirtelen, mint egy jó dolga végzett úrhölgy fel is huppan az asztalra, s lábait keresztbe pakolva, kezeit pedig karba téve mosolyodik el szemérmetlenül bájosan.*
- Nos valami ilyesmiről is hallottam régebben.
*Vonja is meg vállait, mintha ez számára olyan semmis dolog lenne, de az azért igen feltűnő lehet a férfi számára, hogy a pillantását igen erőteljesen kerüli, inkább a padlót fürkészi sűrűbben. Valamint a pír most már a füle hegyéig vöröslik.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-03 21:09:54
Üzenet elküldve: 2020-08-03 21:09:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csalódott sóhaj ellenére Doras egy mártír önajnározó szerénységével mosolyog a kortyok között. ~A kis telhetetlen~ hümmenti azért magában, hiszen ő a lehetetlent környékezve teljesített. De a nőknek ugyebár soha semmi nem elég, főleg, ha ilyesfajta kényeztetésről van szó.
A kérdés valószínűleg csak költői volt, de a zsoldos (a palack címkéjét tudós gnómokat megszégyenítő ábrázattal tanulmányozva) felel rá: *
- Ez kérlek, olyan drága lőre, ami nem rántja grimaszba az ember arcát az első kortyra se. *Az átlag, amit az ilyen út menti fogadókban mérnek, legalább az üveg feléig grimaszt húz a vendég képére. Utána már gyakorlatilag minden mindegy állapotba süllyeszti a tudatot, szóval az arcizmok ellenállása is exponenciálisan oldódik benne. A kikötői népeknél ez a szabály nem feltétlenül igaz. Azok a törpeszakállból erjesztett pancsot is úgy húzzák le, hogy a szemük se rebben. Feltéve, hogy elég erős főzet.
A vetkőztetést úgy tűri, mint valami kiskirály. Élvetegen figyeli a csibécskét, aki láthatóan igen élvezi, hogy szabadon engedheti a kíváncsiságát felfedezőútra. Hagyja az inget a földre esni. Csak az üveget veszi át egyik kezéből a másikba, hogy az utolsó akadály is elháruljon ez elől.
Olykor azért csak a combocskák közé simít, vagy arra a kívánatosan gömbölyödő fenékre, míg a kicsike körbecsókolja. Ha alkalma van rá, ő is elhint egyet-egyet a lány bőrén.*
- Máris intézem, szépségem *vigyorodik, és egyik lábával a csizmasarkára lépve már húzza is ki a lábát, aztán a műveletet megismételve a másik lábbelitől is megszabadul, mire a lány a nadrágját meglazítja. Hagyja, hadd intézze a csibe a vetkőztetést olyan tempóban, ahogy akarja. A zsoldos alapvetően nem a türelméről híres, de ez a játék most kifejezetten tetszik neki. Az, hogy mennyire, elég szemléletesen látszik is, ha a lány addig jut az ügyködésben. A szégyenlősség sosem volt jellemző Dorasra és nem is most fogja elkezdeni. Amikor lefejtik róla a nadrágot, büszkén kortyol a borba és széles mosollyal adja a csibécske tudtára, hogy bizony kivételesen szerencsés teremtés, hogy egy ilyen pazar és kackiás lőccsel megáldott férfiúval hozta össze a sors.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csalódott sóhaj ellenére Doras egy mártír önajnározó szerénységével mosolyog a kortyok között. ~A kis telhetetlen~ hümmenti azért magában, hiszen ő a lehetetlent környékezve teljesített. De a nőknek ugyebár soha semmi nem elég, főleg, ha ilyesfajta kényeztetésről van szó.
A kérdés valószínűleg csak költői volt, de a zsoldos (a palack címkéjét tudós gnómokat megszégyenítő ábrázattal tanulmányozva) felel rá: *
- Ez kérlek, olyan drága lőre, ami nem rántja grimaszba az ember arcát az első kortyra se. *Az átlag, amit az ilyen út menti fogadókban mérnek, legalább az üveg feléig grimaszt húz a vendég képére. Utána már gyakorlatilag minden mindegy állapotba süllyeszti a tudatot, szóval az arcizmok ellenállása is exponenciálisan oldódik benne. A kikötői népeknél ez a szabály nem feltétlenül igaz. Azok a törpeszakállból erjesztett pancsot is úgy húzzák le, hogy a szemük se rebben. Feltéve, hogy elég erős főzet.
A vetkőztetést úgy tűri, mint valami kiskirály. Élvetegen figyeli a csibécskét, aki láthatóan igen élvezi, hogy szabadon engedheti a kíváncsiságát felfedezőútra. Hagyja az inget a földre esni. Csak az üveget veszi át egyik kezéből a másikba, hogy az utolsó akadály is elháruljon ez elől.
Olykor azért csak a combocskák közé simít, vagy arra a kívánatosan gömbölyödő fenékre, míg a kicsike körbecsókolja. Ha alkalma van rá, ő is elhint egyet-egyet a lány bőrén.*
- Máris intézem, szépségem *vigyorodik, és egyik lábával a csizmasarkára lépve már húzza is ki a lábát, aztán a műveletet megismételve a másik lábbelitől is megszabadul, mire a lány a nadrágját meglazítja. Hagyja, hadd intézze a csibe a vetkőztetést olyan tempóban, ahogy akarja. A zsoldos alapvetően nem a türelméről híres, de ez a játék most kifejezetten tetszik neki. Az, hogy mennyire, elég szemléletesen látszik is, ha a lány addig jut az ügyködésben. A szégyenlősség sosem volt jellemző Dorasra és nem is most fogja elkezdeni. Amikor lefejtik róla a nadrágot, büszkén kortyol a borba és széles mosollyal adja a csibécske tudtára, hogy bizony kivételesen szerencsés teremtés, hogy egy ilyen pazar és kackiás lőccsel megáldott férfiúval hozta össze a sors.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-31 19:23:00
Üzenet elküldve: 2020-07-31 19:23:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A simítások, a csókok lassan, de annál biztosabban kezdik teljesen feltüzelni. Ahogy az már nyilvánvaló ilyenhez még csak hasonlóban sem volt része. Az kérdéses, hogy erény e az, hogy egy zsoldos karjaiban tapasztalja meg, vagy jobb lett volna, ha vár egy kis hozzá hasonló nyápic ficsúrra. De Doras javára szól az a tény, hogy a tapasztaltságában egy pillanatra sem kételkedik. Azután egyszer csak huss és a lila köd hamar el is illan. ~Te kis sunyi!~ Vigyorodik el szélesen, ahogy a kiskaput fel is fedi előtte.*
- Ebben teljesen igazad van. Sajnos most még bele sem tudok kötni.
*Pihegi miközben végighallgatja a cimborája viszonyának történetét. Mondhatná, hogy jellemző a férfiakra, de ugyebár erről sincs tapasztalata, csak ő is hallott ezt azt.
Inkább áldozza a figyelmét továbbra is az érzéki simításokra és csókokra, miközben már azon tűnődik melyik darab ruhát cincálja is le először a férfiról. Kissé csalódott sóhajjal jutalmazza, hogy hamarosan vége is a mókának, s már pukkan is a dugó a borosüvegből.*
- Igyekszem a tőlem telhető legjobb mód viszonozni ezt a szívességet.
*Mosolyodik el bájosan, majd a felkínált borra nemlegesen rázza meg a fejét.*
- Most nem kérek köszönöm, de te iszogass csak. *Búgja halkan, ahogy kiegyenesedve fordul felé.* Mi a fene az a lágybor?
*Vonja fel egy pillanatra a szemöldökeit, majd vállat vonva teszi is hamar túl magát a kérdésen. Míg Doras a bort kortyolgatja közvetlenül elé lépve simít fel a mellkasán, hogy először a vizes ingtől mondhasson búcsút. Lassú mozdulatokkal gombolgatja szét, a feltáruló csupasz mellkasra pedig minden egyes gomb után apró csókot nyom. Ahogy az ing teljesen szétnyílik az ing alatt simít fel a vállaira, le is túrva a hasztalanná váló ruhadarabot.*
- Mi legyen a következő?
*Szuszogja halkan, eltűnődve pillantva fel a férfira. Azt nem tudja Doras mihez van szokva. Valószínűleg nem a lassan ütemezett tempóhoz és a gyengédséghez, mégis hálás azért, hogy a lányt most ebben részesíti, akármi is lesz az este végkimenetele. Rikshi most élvezi a felfedező szerepet, ahogy ismerkedhet a férfi testével. Ahogy apró csókokkal borítja a vállait, néhol erősebben a bőrébe harapva. Ezt pedig később a nyakán is megismétli, miközben a szorgos kis ujjak már a nadrág meglazításával játszadoznak.*
- Azt hiszem a csizma rád marad.
*Susogja halkan, ahogy kissé türelmetlenné válva tűri is lejjebb a zavaró nadrágot.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A simítások, a csókok lassan, de annál biztosabban kezdik teljesen feltüzelni. Ahogy az már nyilvánvaló ilyenhez még csak hasonlóban sem volt része. Az kérdéses, hogy erény e az, hogy egy zsoldos karjaiban tapasztalja meg, vagy jobb lett volna, ha vár egy kis hozzá hasonló nyápic ficsúrra. De Doras javára szól az a tény, hogy a tapasztaltságában egy pillanatra sem kételkedik. Azután egyszer csak huss és a lila köd hamar el is illan. ~Te kis sunyi!~ Vigyorodik el szélesen, ahogy a kiskaput fel is fedi előtte.*
- Ebben teljesen igazad van. Sajnos most még bele sem tudok kötni.
*Pihegi miközben végighallgatja a cimborája viszonyának történetét. Mondhatná, hogy jellemző a férfiakra, de ugyebár erről sincs tapasztalata, csak ő is hallott ezt azt.
Inkább áldozza a figyelmét továbbra is az érzéki simításokra és csókokra, miközben már azon tűnődik melyik darab ruhát cincálja is le először a férfiról. Kissé csalódott sóhajjal jutalmazza, hogy hamarosan vége is a mókának, s már pukkan is a dugó a borosüvegből.*
- Igyekszem a tőlem telhető legjobb mód viszonozni ezt a szívességet.
*Mosolyodik el bájosan, majd a felkínált borra nemlegesen rázza meg a fejét.*
- Most nem kérek köszönöm, de te iszogass csak. *Búgja halkan, ahogy kiegyenesedve fordul felé.* Mi a fene az a lágybor?
*Vonja fel egy pillanatra a szemöldökeit, majd vállat vonva teszi is hamar túl magát a kérdésen. Míg Doras a bort kortyolgatja közvetlenül elé lépve simít fel a mellkasán, hogy először a vizes ingtől mondhasson búcsút. Lassú mozdulatokkal gombolgatja szét, a feltáruló csupasz mellkasra pedig minden egyes gomb után apró csókot nyom. Ahogy az ing teljesen szétnyílik az ing alatt simít fel a vállaira, le is túrva a hasztalanná váló ruhadarabot.*
- Mi legyen a következő?
*Szuszogja halkan, eltűnődve pillantva fel a férfira. Azt nem tudja Doras mihez van szokva. Valószínűleg nem a lassan ütemezett tempóhoz és a gyengédséghez, mégis hálás azért, hogy a lányt most ebben részesíti, akármi is lesz az este végkimenetele. Rikshi most élvezi a felfedező szerepet, ahogy ismerkedhet a férfi testével. Ahogy apró csókokkal borítja a vállait, néhol erősebben a bőrébe harapva. Ezt pedig később a nyakán is megismétli, miközben a szorgos kis ujjak már a nadrág meglazításával játszadoznak.*
- Azt hiszem a csizma rád marad.
*Susogja halkan, ahogy kissé türelmetlenné válva tűri is lejjebb a zavaró nadrágot.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-30 23:13:56
Üzenet elküldve: 2020-07-30 23:13:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedetten konstatálja, hogy a lány teste bizony teszi a dolgát, mint cinkostárs, ebben az élveteg jótéteményben.*
- Talán egy fivér nem imádhatja a húgocskáját? *falja lassú csókokkal a kívánatos combokat egyre feljebb haladva.* - Nem kényeztetheti? *Úgy maszatolja a ajkai alatt a vérfertőzés bűnét, mintha semmiségről beszélne, aztán felpillant ő is. Viszonozza a ravaszdi mosolyt.* - De egy szóval se mondtam, hogy édestestvérekre gondolok *fedi fel a kiskaput, ami talán tudatosan ott bujkált az ígéretben a kezdetektől.*
- Tudod, van egy cimborám. Az apja újranősült. Az új feleségének pedig volt egy lánya az előző házasságából. Szemrevaló teremtés. Az én drága cimborám pedig el is kényeztette, amennyire csak tőle telt *vigyorodik kajánul, de már folytatja is a csókokat.*
- Ne aggódj, hagyom, hogy viszonozd a szívességet *mondja.* - Azt veszel le rólam, amit csak akarsz.* Tenyerei a lány fenekének igéző formáin időznek, hol markolva, hol cirógatva, miközben a csókok egészen a combok tövébe furakszanak. Bőven hagy időt a kicsikének és magának is, hogy kiélvezze. Végül a gömbölyded hátsón elhelyezett gyengéd harapással kegyelmez meg egyelőre és felkelve igen elégedetten törli bajuszát az ingujjába. Mindjárt nyúl is az üvegért, kimocorgatja belőle a dugót és rá is húz két-három kortyra. Utána a lánynak kínálja a nedűt.*
- Lágybor *mondja, mint egy igazi hozzáértő.* - A jobbikból.
*Nem mutatja jelét, hogy a kéjek ígérete felülkerekedne rajta, de az a képére van írva, hogy nagyon a kedvére van ez a szemérmetlen incselkedés a lánnyal. Ő aztán igazán szívesen feláldozza magát a kicsike kíváncsiságának nemes oltárán, és Doras most tényleg (és meglepő módon), magához mérten valóban igazi úriembernek számít.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedetten konstatálja, hogy a lány teste bizony teszi a dolgát, mint cinkostárs, ebben az élveteg jótéteményben.*
- Talán egy fivér nem imádhatja a húgocskáját? *falja lassú csókokkal a kívánatos combokat egyre feljebb haladva.* - Nem kényeztetheti? *Úgy maszatolja a ajkai alatt a vérfertőzés bűnét, mintha semmiségről beszélne, aztán felpillant ő is. Viszonozza a ravaszdi mosolyt.* - De egy szóval se mondtam, hogy édestestvérekre gondolok *fedi fel a kiskaput, ami talán tudatosan ott bujkált az ígéretben a kezdetektől.*
- Tudod, van egy cimborám. Az apja újranősült. Az új feleségének pedig volt egy lánya az előző házasságából. Szemrevaló teremtés. Az én drága cimborám pedig el is kényeztette, amennyire csak tőle telt *vigyorodik kajánul, de már folytatja is a csókokat.*
- Ne aggódj, hagyom, hogy viszonozd a szívességet *mondja.* - Azt veszel le rólam, amit csak akarsz.* Tenyerei a lány fenekének igéző formáin időznek, hol markolva, hol cirógatva, miközben a csókok egészen a combok tövébe furakszanak. Bőven hagy időt a kicsikének és magának is, hogy kiélvezze. Végül a gömbölyded hátsón elhelyezett gyengéd harapással kegyelmez meg egyelőre és felkelve igen elégedetten törli bajuszát az ingujjába. Mindjárt nyúl is az üvegért, kimocorgatja belőle a dugót és rá is húz két-három kortyra. Utána a lánynak kínálja a nedűt.*
- Lágybor *mondja, mint egy igazi hozzáértő.* - A jobbikból.
*Nem mutatja jelét, hogy a kéjek ígérete felülkerekedne rajta, de az a képére van írva, hogy nagyon a kedvére van ez a szemérmetlen incselkedés a lánnyal. Ő aztán igazán szívesen feláldozza magát a kicsike kíváncsiságának nemes oltárán, és Doras most tényleg (és meglepő módon), magához mérten valóban igazi úriembernek számít.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-29 11:37:45
Üzenet elküldve: 2020-07-29 11:37:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ajtó végül nyílik, s meg is jelenik a férfi. A lány szíve dobban egy nagyot, de igyekszik, hogy sem az izgatottság, sem a zavar ne üljön ki az arcára. Nehezebb dolog, mint azt hitte, de szerencsére nem lehetetlen.*
- Muszáj volt. A táskában csak megbüdösödne a ruhám.
*Szusszantja, miközben smaragd szemeit egy pillanatra sem veszi le a férfiról. Nem hátrány, hogy igen kellemes a légköre a szobának, de Doras jelenléte jobban leköti a figyelmét.
A kézcsók után mosolyogva támaszkodik meg a férfin, majd a csizmákat hamarost le is rúgva billenti félre a fejét a férfi segítőkész felajánlására.*
- Nagy lány vagyok ám. Menne egyedül is.
*Jegyzi meg amolyan félvárról, de nem állja útját annak, hogy az ázott göncök szépen sorjában csússzanak is le a testéről. A bőrét érő apró csókok viszont már jobban meghatják, s ezt időnként egy halk sóhajjal meg is jutalmazza. Közben igen szerencsésnek érzi magát, hogy háttal áll, így az orcáját ékesítő erős pír még egyelőre titokban maradhat. Az érdes tenyér simítása, a szakálltól szúrós csókok elsőre kissé megrémítik, de csak pillanatok kellenek hozzá, hogy a kíváncsiság teljesen átvegye a hatalmat, s egyetlen mozdulattal se tegyen az ellen, hogy ezek az idegen érzések kiteljesedhessenek.*
- A párától meg sem száradnának rajtam a ruhák.
*Szuszogja miközben az asztalkán előrébb támaszkodva dől is be jobban, ezzel biztosítva azt a kényelmes pozíciót, mely a férfi számára megkönnyíti a helyzetet. Testében még remeg egy kicsit, de ez inkább már csak az izgalomnak és a hűvös levegőnek tudható be, amit bőrének még meg kell szoknia.*
- Lehet, hogy csak a tapasztalatlanságom, mivel nincsen testvérem, de... biztos, hogy egy fivér ily segítségére van a húgocskájának?
*Ravaszdi mosollyal az arcán pillant kissé hátra, de hamar Doras tudtára is adja, hogy bizony eddig semmi sincs ellenére. Ezt erősítve lép is jobban terpeszbe, majd az ajkát beharapva fürkészi a férfi arcát, már amennyit ebből a szögből lát is belőle.*
- De a fránya eső veled is kibabrált, nem? Rajtad viszont még minden holmi rajtad van.
*Ejti el a megjegyzését csupán csak úgy mellékesen. Persze mostani helyzetét felettébb élvezi, s még nem igen esik kedvére váltani belőle, úgy, hogy alig kezdődött el a vetkőzés ezen szokatlannak tűnő rítusa. De az sem titok a számára, hogy igencsak megnézné magának egy zsoldos férfi mezítelen testét. A két vágy és akarat pedig igencsak feltüzeli a türelmetlenségét, mindeközben az utolsó józan gondolattal hátráltatva magát, hogy az ő tapasztalatlan bugris fejével jobb, ha mindent csak szépen sorjában enged meg magának.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ajtó végül nyílik, s meg is jelenik a férfi. A lány szíve dobban egy nagyot, de igyekszik, hogy sem az izgatottság, sem a zavar ne üljön ki az arcára. Nehezebb dolog, mint azt hitte, de szerencsére nem lehetetlen.*
- Muszáj volt. A táskában csak megbüdösödne a ruhám.
*Szusszantja, miközben smaragd szemeit egy pillanatra sem veszi le a férfiról. Nem hátrány, hogy igen kellemes a légköre a szobának, de Doras jelenléte jobban leköti a figyelmét.
A kézcsók után mosolyogva támaszkodik meg a férfin, majd a csizmákat hamarost le is rúgva billenti félre a fejét a férfi segítőkész felajánlására.*
- Nagy lány vagyok ám. Menne egyedül is.
*Jegyzi meg amolyan félvárról, de nem állja útját annak, hogy az ázott göncök szépen sorjában csússzanak is le a testéről. A bőrét érő apró csókok viszont már jobban meghatják, s ezt időnként egy halk sóhajjal meg is jutalmazza. Közben igen szerencsésnek érzi magát, hogy háttal áll, így az orcáját ékesítő erős pír még egyelőre titokban maradhat. Az érdes tenyér simítása, a szakálltól szúrós csókok elsőre kissé megrémítik, de csak pillanatok kellenek hozzá, hogy a kíváncsiság teljesen átvegye a hatalmat, s egyetlen mozdulattal se tegyen az ellen, hogy ezek az idegen érzések kiteljesedhessenek.*
- A párától meg sem száradnának rajtam a ruhák.
*Szuszogja miközben az asztalkán előrébb támaszkodva dől is be jobban, ezzel biztosítva azt a kényelmes pozíciót, mely a férfi számára megkönnyíti a helyzetet. Testében még remeg egy kicsit, de ez inkább már csak az izgalomnak és a hűvös levegőnek tudható be, amit bőrének még meg kell szoknia.*
- Lehet, hogy csak a tapasztalatlanságom, mivel nincsen testvérem, de... biztos, hogy egy fivér ily segítségére van a húgocskájának?
*Ravaszdi mosollyal az arcán pillant kissé hátra, de hamar Doras tudtára is adja, hogy bizony eddig semmi sincs ellenére. Ezt erősítve lép is jobban terpeszbe, majd az ajkát beharapva fürkészi a férfi arcát, már amennyit ebből a szögből lát is belőle.*
- De a fránya eső veled is kibabrált, nem? Rajtad viszont még minden holmi rajtad van.
*Ejti el a megjegyzését csupán csak úgy mellékesen. Persze mostani helyzetét felettébb élvezi, s még nem igen esik kedvére váltani belőle, úgy, hogy alig kezdődött el a vetkőzés ezen szokatlannak tűnő rítusa. De az sem titok a számára, hogy igencsak megnézné magának egy zsoldos férfi mezítelen testét. A két vágy és akarat pedig igencsak feltüzeli a türelmetlenségét, mindeközben az utolsó józan gondolattal hátráltatva magát, hogy az ő tapasztalatlan bugris fejével jobb, ha mindent csak szépen sorjában enged meg magának.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-28 22:02:38
Üzenet elküldve: 2020-07-28 22:02:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ajtó nem szorul meg kulccsal ráfordított zárnyelv akadályán, ez már magában is fél siker. Belépvén a zsoldos máris elmosolyodik, hiszen a szoba máris tele van teregetve.*
- Látom, tüsténkedtél *mondja. A köpenyét felakasztja az ajtó hátoldalán lévő fogasra, a pokrócokat pedig leszórja az ágy szélére. Egész takaros kis szoba. Az feltétlenül pozitív, hogy valami dohos, áporodott szag helyett csak a mosott ágynemű illata lengi be. De lehet, hogy ez csak a lány száradó holmijaiból árad, amik mostanra nagyjából minden teregetésre alkalmas felületet beborítanak. A bort lerakja az asztalra és már mar is rá a finom kis kacsóra, hogy egy gavalléros kézcsók után támaszt nyújtson.*
- Tessék most már kibújni abból a vizes csizmából *mondja és készségesen megvárja, míg a lábbeli lekerül.* - Meg a többiből is, szépségem, mielőtt meghűlsz. Várj, segítek *ajánlkozik is mindjárt. A kezecskét az asztal szélére delegálja, hogy támaszkodhasson, ő maga pedig a lány mögött féltérdre ereszkedve kezdi el lefelé húzni azt a nadrágot. Doras rutinja révén a laza mozdulat szinte talán észrevétlen is maradt, amivel a ruhadarabot szabad kezével meglazította.
Nem siet, óvatosan halad a művelettel, viszont visz mindent. Nadrágot, fehérneműt egyaránt. Ahogy a napbarnított bőr előtűnik a fűző vonala alatt, apró csókocskákkal követi az egyre lejjebb húzott ruhaneműk útját. Feltéve persze, hogy a csibécske nem állítja meg ebben. Igazán kár lenne a dologért, mert a leányzó zsenge teste, a bőre illata, ifjúi üdeségének íze nagyon is Doras kedvére van.*
- Fránya, fránya eső *hümmög elmélyülten, mintha nem is valami arcpirító dolgot csinálna. Mert hogy ha a kicsike nem ágál a dolog ellen, egy kicsit leragad a mozzanatnál. Érdes tenyere nagyon szívesen fedezné
fel a hosszú combokat, a gömbölyű hátsót, míg bajszos-szakállas csókjai ugyanezt teszik. S ha a lány még előrébb is dőlne, még finomabb helyek felé is elkalandozik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ajtó nem szorul meg kulccsal ráfordított zárnyelv akadályán, ez már magában is fél siker. Belépvén a zsoldos máris elmosolyodik, hiszen a szoba máris tele van teregetve.*
- Látom, tüsténkedtél *mondja. A köpenyét felakasztja az ajtó hátoldalán lévő fogasra, a pokrócokat pedig leszórja az ágy szélére. Egész takaros kis szoba. Az feltétlenül pozitív, hogy valami dohos, áporodott szag helyett csak a mosott ágynemű illata lengi be. De lehet, hogy ez csak a lány száradó holmijaiból árad, amik mostanra nagyjából minden teregetésre alkalmas felületet beborítanak. A bort lerakja az asztalra és már mar is rá a finom kis kacsóra, hogy egy gavalléros kézcsók után támaszt nyújtson.*
- Tessék most már kibújni abból a vizes csizmából *mondja és készségesen megvárja, míg a lábbeli lekerül.* - Meg a többiből is, szépségem, mielőtt meghűlsz. Várj, segítek *ajánlkozik is mindjárt. A kezecskét az asztal szélére delegálja, hogy támaszkodhasson, ő maga pedig a lány mögött féltérdre ereszkedve kezdi el lefelé húzni azt a nadrágot. Doras rutinja révén a laza mozdulat szinte talán észrevétlen is maradt, amivel a ruhadarabot szabad kezével meglazította.
Nem siet, óvatosan halad a művelettel, viszont visz mindent. Nadrágot, fehérneműt egyaránt. Ahogy a napbarnított bőr előtűnik a fűző vonala alatt, apró csókocskákkal követi az egyre lejjebb húzott ruhaneműk útját. Feltéve persze, hogy a csibécske nem állítja meg ebben. Igazán kár lenne a dologért, mert a leányzó zsenge teste, a bőre illata, ifjúi üdeségének íze nagyon is Doras kedvére van.*
- Fránya, fránya eső *hümmög elmélyülten, mintha nem is valami arcpirító dolgot csinálna. Mert hogy ha a kicsike nem ágál a dolog ellen, egy kicsit leragad a mozzanatnál. Érdes tenyere nagyon szívesen fedezné
fel a hosszú combokat, a gömbölyű hátsót, míg bajszos-szakállas csókjai ugyanezt teszik. S ha a lány még előrébb is dőlne, még finomabb helyek felé is elkalandozik.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-26 22:30:11
Üzenet elküldve: 2020-07-26 22:30:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hencegek, ahogyan te is.
*Veti oda pimaszul, de sokáig már nem tart, hogy a határozottság és a mókás kedv hatalmasodjon felette. A felfedező ujjak, a csók túlzottan hamar elveszi az eszét, így a vicceskedő hangulat hamar csappanni is látszik.*
- Ne csitítgass. *Mormogja is halkan, ahogy villámló szemekkel pillant fel a férfira.* Akkor ne csinálj ilyeneket és nem leszek hangos.
*Suttogja is szinte vére sértetten, de igencsak pironkodva, ahogy körbekémlel a vendégeken, valakinek feltűnt e a dolog, amit az asztal takarásában művelnek. Miután megigazgatja magán a nadrágot szorosan a férfi nyomában követi is a pultig. Míg a szobakulcsot elkéri a figyelme szintén a vendégeké. Próbálja kiszúrni az esetleges rosszalló nézéseket, melyek ebben az esetben igencsak jogtalanok lennének. Hisz Doras azt mondta megszárítkozni mennek fel a szobába ugyebár, s ő készségesen issza is minden szavát.*
- Hogy? *Kapja is vissza bárgyú tekintetét a férfira, de ahogy a kulcsra fókuszál hamar le is esik neki mi a teendő.*
- Már itt sem vagyok.
*Szusszan is fel szégyenlős kislányként, ahogy a kulcsot elmarva siet is a szobájukhoz. Az ajtó előtt állva egy ideig tépelődik, de túl nagy a kísértés a száraz ruháért, meg a vendégek elől is szívesebben bújna el most, így be is nyit. Amíg a férfira vár legalább lesz egy kis ideje alaposabban szemügyre venni mindent. Körbejár és megvizsgál töviről hegyire mindent, majd mikor a raporttal végzett kényelmesen pakol ki csurom víz táskájából, s a szintén megszenvedett ruháit teregeti ki oda, ahol éppen helyet ér neki. De pillantásai közben azért igencsak sűrűn irányulnak az ajtó felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hencegek, ahogyan te is.
*Veti oda pimaszul, de sokáig már nem tart, hogy a határozottság és a mókás kedv hatalmasodjon felette. A felfedező ujjak, a csók túlzottan hamar elveszi az eszét, így a vicceskedő hangulat hamar csappanni is látszik.*
- Ne csitítgass. *Mormogja is halkan, ahogy villámló szemekkel pillant fel a férfira.* Akkor ne csinálj ilyeneket és nem leszek hangos.
*Suttogja is szinte vére sértetten, de igencsak pironkodva, ahogy körbekémlel a vendégeken, valakinek feltűnt e a dolog, amit az asztal takarásában művelnek. Miután megigazgatja magán a nadrágot szorosan a férfi nyomában követi is a pultig. Míg a szobakulcsot elkéri a figyelme szintén a vendégeké. Próbálja kiszúrni az esetleges rosszalló nézéseket, melyek ebben az esetben igencsak jogtalanok lennének. Hisz Doras azt mondta megszárítkozni mennek fel a szobába ugyebár, s ő készségesen issza is minden szavát.*
- Hogy? *Kapja is vissza bárgyú tekintetét a férfira, de ahogy a kulcsra fókuszál hamar le is esik neki mi a teendő.*
- Már itt sem vagyok.
*Szusszan is fel szégyenlős kislányként, ahogy a kulcsot elmarva siet is a szobájukhoz. Az ajtó előtt állva egy ideig tépelődik, de túl nagy a kísértés a száraz ruháért, meg a vendégek elől is szívesebben bújna el most, így be is nyit. Amíg a férfira vár legalább lesz egy kis ideje alaposabban szemügyre venni mindent. Körbejár és megvizsgál töviről hegyire mindent, majd mikor a raporttal végzett kényelmesen pakol ki csurom víz táskájából, s a szintén megszenvedett ruháit teregeti ki oda, ahol éppen helyet ér neki. De pillantásai közben azért igencsak sűrűn irányulnak az ajtó felé.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-24 20:21:35
Üzenet elküldve: 2020-07-24 20:21:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Akkor mégse mondod el? *hunyorít a lányra csalódott szájbiggyesztéssel.* - Tudtam, hogy csak hencegsz.
*A csók terén legalább nincs hiba. Ha egy kicsit meg is kell emberelnie magát az elején, de megéri, mert a csibe határozottan kapható az élvezetekre. Nyílnak a selyembőrű combocskák is, hogy utat engedjenek neki. Érzi, hogy a leányzó teste nagyon is megérett már az efféle érintésre és alig várja, hogy mélyebben elmerülhessen az ilyenfajta élményekben. Az apró nyögésre Doras csak elvigyorodik, de nem hagyja abba a kéjes cirógatást.*
- Ssss *inti csendre aljas mosolygással a lányt, hiszen az ilyesmit nem biztos, hogy jó szemmel nézi a fogadó személyzete.*
- Dehogy pihen *súgja ugyanazzal a kajánsággal.* - Dolgozik serényen.
*Lám-lám, a csibécske máris a továbbiakon ábrándozik. Doras ebből el is könyveli, hogy ezek szerint eddig sikere van nála. Mikor a cirógatás terén megkegyelmez a lánynak, a bűnös ujjak a maradék szeletke sültért nyúlnak a tányérján és mintha mi sem történt volna, elégedetten nyalja is le őket, míg a drága elrendeződik.
Ezután már csak az van hátra, hogy a pulthoz menjenek a szállást intézni.*
- A legszebb szobájukat kérném, fogadós uram *pödörinti meg a bajuszát vidoran, mint aki megnyerte az újévi tombolát.*
- Menj előre, szépségem, míg én ezt itt elrendezem *nyomja a lány kezébe a kulcsot, míg ő az aranyakkal bíbelődik. Mivel az nincs sehol feltüntetve, hogy a szoba mennyibe kerül egy éjszakára, így leszámol érte 30 érmét és a fogadós [Mesélő (Meia)] elé tolja.
Valószínűleg marad belőle a személyzetnek is.*
- Mi a nyüvesrosseb az a Lágybor? *ráncolja a homlokát, aztán legyint és kicsengeti érte a 48 aranyat.* - Mindegy. Adjad. Az üveggel.
*Mielőtt megindulna fölfelé, még a hóna alá csapja a palackot és kilép egy kis kitérőre a fogadó elé. Igen, az elfogyasztott sör kívánkozik ki. Egyszer egy nagyon bölcs komája azt mondta: ha lehetőséged van enni vagy brunyálni, élj vele! Ő pedig meg is fogadta ezt a bölcs tanácsot. Mikor végzett, bent még felnyalábolja a szék támlájáról a vizes köpenyét meg a pokrócokat, aztán sietős léptekkel indul a lány után. Nem kopogtat, csak benyit és nagyon reméli, hogy nem nem zárták ki máris. Tervei szerint készséges úremberként segít majd kivetkőzni a csibécskének azokból a vizes ruhákból.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Akkor mégse mondod el? *hunyorít a lányra csalódott szájbiggyesztéssel.* - Tudtam, hogy csak hencegsz.
*A csók terén legalább nincs hiba. Ha egy kicsit meg is kell emberelnie magát az elején, de megéri, mert a csibe határozottan kapható az élvezetekre. Nyílnak a selyembőrű combocskák is, hogy utat engedjenek neki. Érzi, hogy a leányzó teste nagyon is megérett már az efféle érintésre és alig várja, hogy mélyebben elmerülhessen az ilyenfajta élményekben. Az apró nyögésre Doras csak elvigyorodik, de nem hagyja abba a kéjes cirógatást.*
- Ssss *inti csendre aljas mosolygással a lányt, hiszen az ilyesmit nem biztos, hogy jó szemmel nézi a fogadó személyzete.*
- Dehogy pihen *súgja ugyanazzal a kajánsággal.* - Dolgozik serényen.
*Lám-lám, a csibécske máris a továbbiakon ábrándozik. Doras ebből el is könyveli, hogy ezek szerint eddig sikere van nála. Mikor a cirógatás terén megkegyelmez a lánynak, a bűnös ujjak a maradék szeletke sültért nyúlnak a tányérján és mintha mi sem történt volna, elégedetten nyalja is le őket, míg a drága elrendeződik.
Ezután már csak az van hátra, hogy a pulthoz menjenek a szállást intézni.*
- A legszebb szobájukat kérném, fogadós uram *pödörinti meg a bajuszát vidoran, mint aki megnyerte az újévi tombolát.*
- Menj előre, szépségem, míg én ezt itt elrendezem *nyomja a lány kezébe a kulcsot, míg ő az aranyakkal bíbelődik. Mivel az nincs sehol feltüntetve, hogy a szoba mennyibe kerül egy éjszakára, így leszámol érte 30 érmét és a fogadós [Mesélő (Meia)] elé tolja.
Valószínűleg marad belőle a személyzetnek is.*- Mi a nyüvesrosseb az a Lágybor? *ráncolja a homlokát, aztán legyint és kicsengeti érte a 48 aranyat.* - Mindegy. Adjad. Az üveggel.
*Mielőtt megindulna fölfelé, még a hóna alá csapja a palackot és kilép egy kis kitérőre a fogadó elé. Igen, az elfogyasztott sör kívánkozik ki. Egyszer egy nagyon bölcs komája azt mondta: ha lehetőséged van enni vagy brunyálni, élj vele! Ő pedig meg is fogadta ezt a bölcs tanácsot. Mikor végzett, bent még felnyalábolja a szék támlájáról a vizes köpenyét meg a pokrócokat, aztán sietős léptekkel indul a lány után. Nem kopogtat, csak benyit és nagyon reméli, hogy nem nem zárták ki máris. Tervei szerint készséges úremberként segít majd kivetkőzni a csibécskének azokból a vizes ruhákból.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-24 18:06:23
Üzenet elküldve: 2020-07-24 18:06:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valószínűleg a hozzá hasonló tapasztalatlan fruskák az ilyen szavakat jókora pofonnal jutalmaznák. A megszeppent csibék azonnal pattannának is fel, s hagynák faképnél a Doras-féle fazonokat, akik az ártatlanságukkal játszadoznak. Az, hogy a férfi ilyen nyíltan felvezeti milyen más elfoglaltságot is találhatnának azért őt is kissé arra készteti, hogy visszavonulót fújjon. De a kíváncsiság nagy úr, ahogy mondani szokás, az pedig nem egy utolsó szempont, hogy a férfi sem hagyja hidegen, így persze, hogy képtelen megálljt parancsolni magának. Noha apja intelmeinek képében egy jó kis lélek képzeletben ott csücsül a vállán, de a másikon már előbb foglalt helyet egy kis démon, aki újból és újból meggondolatlanságra biztatja a lányt. Az olyan lányok, akikkel egy szinten képzelheti el Doras irtóznának a gondolatától, hogy egy hűtlen zsoldos karjaiban élvezzék ki mindenek első alkalmát, de Rikshi sosem tartozott a mindennapi lányok közé. Mindig is kíváncsibb és szabadabb volt, ez pedig felfogására is igaz.*
- Hallani? Inkább majd egyszer valaki megmutatja mikről meséltek nekem azok a nők.
*Mosolyodik el bájosan, majd tétován csüng először a férfi ajkain. Szinte meglepetésként éri, hogy Doras szinte regénybe illő gyengédséggel csókol viszont, s ezért ha az őszintét kéne megvallania hálás is. Idő kell, míg ráérez milyen is a szenvedély, de addig ki akarja élvezni az oda vezető utat is. Még akkor is, ha a férfi keze már olyan helyet készül felfedezni, amihez eddig mások nem jutottak hozzá. Ez pillanatnyi megtorpanásra készteti, de szinte ösztönszerűen nyitja is jobban szét a lábait.
Határozottan nem így tervezte az estét, de az élet kusza és mókás. Ha mára ilyesmi tervei voltak a lánnyal, akkor miért ne élhetne a lehetőséggel. A nyelvnek sem állít akadályt, a karjait a nyaka köré fonva simul is szorosabban hozzá, s nem is telik bele sok idő, hogy önmagát meglepje a ténnyel, hogy Doras igen nagy sikert tudhat a magáénak. Eddig féltett része most nedvesebb valóját ölti magára, ahogy a vágyódás egyre inkább lángra lobbantja a testét. Egy pillanatra megtorpan a csókban, így az akaratlan, de annál elégedettebb sóhaj ki is szökik, hogy a végén egy halkabb nyögéssel távozzon.*
- A becsületet emlegeted, mikor éppen egy ártatlan, magára maradt lány nadrágjában pihen a kezed *Vigyorodik el ravaszdin.* De örömmel hallom, hogy nem egyedül fogok sínylődni a tetővel. Meg ki tudja, még talán ott is élvezhetjük kicsit egymás társaságát, ha a bácsikámnak egy kis időre kedve támadna lepihenni.
*Kuncog is fel halkan, majd míg a dicsérő szavakat hallva lát is neki magában az öntömjénezésnek, addig a férfi ajkaitól váltva hajol annak nyakához, s hol egy apró csókkal, hol egy kellemesebb harapással jutalmazza az elhangzottakat. Arról most nem ejt szót, hogy csókok terén hogy áll, de az biztos, hogy a hazai felhozatal nem igazán volt az ínyére sosem. A ragyás képű, pelyhedző arcú, zsíros bőrű pubertálók sosem voltak a zsánerei.*
- Hát akkor szárítkozzunk meg.
*Szusszantja kissé kelletlenül. A helyzet és a pozíció eléggé kedvére való volt ahhoz, hogy ne nagyon akaródzon most felkelni neki. De igaz, ami igaz a ruha még nem szikkadt meg rajta annyira, hogy az kellemes viselet legyen. Így egy pont Doras javára az ötletért, egy pedig a lányé, hogy hajlandó már megtekinteni az egyik szobát. A nadrágját sebtiben visszaigazítja, majd miután futólag kifújja magából a felgyülemlett tüzeltséget fel is kel az elfoglalt ölből.*
- Akkor indulhatunk te úriember.
*Kacsint rá vigyorogva, kissé visszatérve önmagához.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valószínűleg a hozzá hasonló tapasztalatlan fruskák az ilyen szavakat jókora pofonnal jutalmaznák. A megszeppent csibék azonnal pattannának is fel, s hagynák faképnél a Doras-féle fazonokat, akik az ártatlanságukkal játszadoznak. Az, hogy a férfi ilyen nyíltan felvezeti milyen más elfoglaltságot is találhatnának azért őt is kissé arra készteti, hogy visszavonulót fújjon. De a kíváncsiság nagy úr, ahogy mondani szokás, az pedig nem egy utolsó szempont, hogy a férfi sem hagyja hidegen, így persze, hogy képtelen megálljt parancsolni magának. Noha apja intelmeinek képében egy jó kis lélek képzeletben ott csücsül a vállán, de a másikon már előbb foglalt helyet egy kis démon, aki újból és újból meggondolatlanságra biztatja a lányt. Az olyan lányok, akikkel egy szinten képzelheti el Doras irtóznának a gondolatától, hogy egy hűtlen zsoldos karjaiban élvezzék ki mindenek első alkalmát, de Rikshi sosem tartozott a mindennapi lányok közé. Mindig is kíváncsibb és szabadabb volt, ez pedig felfogására is igaz.*
- Hallani? Inkább majd egyszer valaki megmutatja mikről meséltek nekem azok a nők.
*Mosolyodik el bájosan, majd tétován csüng először a férfi ajkain. Szinte meglepetésként éri, hogy Doras szinte regénybe illő gyengédséggel csókol viszont, s ezért ha az őszintét kéne megvallania hálás is. Idő kell, míg ráérez milyen is a szenvedély, de addig ki akarja élvezni az oda vezető utat is. Még akkor is, ha a férfi keze már olyan helyet készül felfedezni, amihez eddig mások nem jutottak hozzá. Ez pillanatnyi megtorpanásra készteti, de szinte ösztönszerűen nyitja is jobban szét a lábait.
Határozottan nem így tervezte az estét, de az élet kusza és mókás. Ha mára ilyesmi tervei voltak a lánnyal, akkor miért ne élhetne a lehetőséggel. A nyelvnek sem állít akadályt, a karjait a nyaka köré fonva simul is szorosabban hozzá, s nem is telik bele sok idő, hogy önmagát meglepje a ténnyel, hogy Doras igen nagy sikert tudhat a magáénak. Eddig féltett része most nedvesebb valóját ölti magára, ahogy a vágyódás egyre inkább lángra lobbantja a testét. Egy pillanatra megtorpan a csókban, így az akaratlan, de annál elégedettebb sóhaj ki is szökik, hogy a végén egy halkabb nyögéssel távozzon.*
- A becsületet emlegeted, mikor éppen egy ártatlan, magára maradt lány nadrágjában pihen a kezed *Vigyorodik el ravaszdin.* De örömmel hallom, hogy nem egyedül fogok sínylődni a tetővel. Meg ki tudja, még talán ott is élvezhetjük kicsit egymás társaságát, ha a bácsikámnak egy kis időre kedve támadna lepihenni.
*Kuncog is fel halkan, majd míg a dicsérő szavakat hallva lát is neki magában az öntömjénezésnek, addig a férfi ajkaitól váltva hajol annak nyakához, s hol egy apró csókkal, hol egy kellemesebb harapással jutalmazza az elhangzottakat. Arról most nem ejt szót, hogy csókok terén hogy áll, de az biztos, hogy a hazai felhozatal nem igazán volt az ínyére sosem. A ragyás képű, pelyhedző arcú, zsíros bőrű pubertálók sosem voltak a zsánerei.*
- Hát akkor szárítkozzunk meg.
*Szusszantja kissé kelletlenül. A helyzet és a pozíció eléggé kedvére való volt ahhoz, hogy ne nagyon akaródzon most felkelni neki. De igaz, ami igaz a ruha még nem szikkadt meg rajta annyira, hogy az kellemes viselet legyen. Így egy pont Doras javára az ötletért, egy pedig a lányé, hogy hajlandó már megtekinteni az egyik szobát. A nadrágját sebtiben visszaigazítja, majd miután futólag kifújja magából a felgyülemlett tüzeltséget fel is kel az elfoglalt ölből.*
- Akkor indulhatunk te úriember.
*Kacsint rá vigyorogva, kissé visszatérve önmagához.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-24 16:17:29
Üzenet elküldve: 2020-07-24 16:17:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- És ha én tőled szeretném hallani? *morogja édelgőn azokra a feslett részletekre, amiket a lány az imént belengetett, de most már mintha igyekezne kibújni a kifejtés alól.
Mintha a csibécske bátorsága egy kicsit visszavonulót fújna, de ennek ellenére nem állítja meg Doras pimasz kezét, hiába súgta a fülébe az imént a terveit. A csók kapcsán felvetett lehetőségekre viszont nem harap rá. Első lépésnek viszont azért még így is megteszi a dolog. Még a marcona zsoldos képére is derűt csal, az az ifjú lelkület, ami szinte költői túlzások pátoszába emeli ezt a jelenetet. Lehunyt pillák, félszeg elszántsággal közelítő hamvas ajkak. Lányos atyák jeges verejtékben úszó rémálma ez a kép, ahogy az ő kincsük így hajol egy Doras-féle alakhoz. A zsoldos ráadásul a rosszabb fajtából való, mert megadja a kicsikének, amivel a lányregények maszlaga a bakfisok fejét tömi. Gyengéden fogadja a csókot. Figyelmesen. Csak lassacskán csúsztatja kezét a lány tarkóján a fürtök közé, ahogy csalja magával szenvedélybe. Hagyja akkor elválni az ajkaikat, amikor a másik akarja, de azért igyekszik marasztalni minél tovább. Ha hajlik rá, hogy a nyelvét adja a dologhoz, akkor bizony Doras tilosban járó keze is finoman beveszi magát abba a nadrágba és még annál is szégyentelenebb helyekre, míg el nem éri a csibécske puha, forró ölének érzékeny kis ékét.*
- Sose tennék olyat *hazudja a leheletnyi távolságba súgva. Nem ez lenne az első eset és biztos nem is az utolsó, hogy egy légyott után a színét se látják többet, de ez azért nem törvényszerű. Szívesen elszórakoztatná magát egy ilyen hamvas kis falatkával, amíg a városban van. Nem lenne szép Brudoval szemben, de hát ki mondta, hogy meg kell tudnia?*
- Úri becsületszavamat adom, hogy nem fogom cserben hagyni azt a pocakos ku~rafit~ ...tyaütőt a házfelújítással. Megnyugodhatsz. *Mondjuk az úri becsületszó és a lányka alsóneműjébe furakodó kéz felvethet némi disszonanciát a történetben, de a zsoldos látott már igazi, köztiszteletben álló urakat ennél sokkal cifrábbakat is tenni.
Figyeli a lány arcát. Ha úgy látja, kedvére van a szégyentelen cirógatás, akkor folytatja és ki is élvezi a látványt. Ha viszont úgy tűnik, ez még túl korai, akkor visszakozik.*
- Mézédes az ajkad, szépségem *nyalja meg a száját.* - Gondolom csókból már nem én voltam az első. Bárhogy is, meg kell mondjam, van hozzá tehetséged. Az ilyen tehetséget pedig érdemes kibontakoztatni. Ha esetleg megjött hozzá a kedved, nekem nem probléma, hogy kísérletezz még egy kicsit. Egy megmentett lányka hálája sosem csordulhat túl, ugyebár. De ha megint megkérded, hogy kell-e ahhoz szoba, akkor talán a mostohád mégsem mesélt neked annyit.
*Doras képére sokatmondó vigyor kúszik, de nem akarja elvetni a sulykot. Még a keze is végleg visszavonulót fúj.*
- Nem venném a szívemre, ha miattam fáznál meg. Tényleg. Megszárítkozunk odafönt és ígérem, úgy tekintek rád, mint fivér a húgocskájára *mondja nagy komolyan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- És ha én tőled szeretném hallani? *morogja édelgőn azokra a feslett részletekre, amiket a lány az imént belengetett, de most már mintha igyekezne kibújni a kifejtés alól.
Mintha a csibécske bátorsága egy kicsit visszavonulót fújna, de ennek ellenére nem állítja meg Doras pimasz kezét, hiába súgta a fülébe az imént a terveit. A csók kapcsán felvetett lehetőségekre viszont nem harap rá. Első lépésnek viszont azért még így is megteszi a dolog. Még a marcona zsoldos képére is derűt csal, az az ifjú lelkület, ami szinte költői túlzások pátoszába emeli ezt a jelenetet. Lehunyt pillák, félszeg elszántsággal közelítő hamvas ajkak. Lányos atyák jeges verejtékben úszó rémálma ez a kép, ahogy az ő kincsük így hajol egy Doras-féle alakhoz. A zsoldos ráadásul a rosszabb fajtából való, mert megadja a kicsikének, amivel a lányregények maszlaga a bakfisok fejét tömi. Gyengéden fogadja a csókot. Figyelmesen. Csak lassacskán csúsztatja kezét a lány tarkóján a fürtök közé, ahogy csalja magával szenvedélybe. Hagyja akkor elválni az ajkaikat, amikor a másik akarja, de azért igyekszik marasztalni minél tovább. Ha hajlik rá, hogy a nyelvét adja a dologhoz, akkor bizony Doras tilosban járó keze is finoman beveszi magát abba a nadrágba és még annál is szégyentelenebb helyekre, míg el nem éri a csibécske puha, forró ölének érzékeny kis ékét.*
- Sose tennék olyat *hazudja a leheletnyi távolságba súgva. Nem ez lenne az első eset és biztos nem is az utolsó, hogy egy légyott után a színét se látják többet, de ez azért nem törvényszerű. Szívesen elszórakoztatná magát egy ilyen hamvas kis falatkával, amíg a városban van. Nem lenne szép Brudoval szemben, de hát ki mondta, hogy meg kell tudnia?*
- Úri becsületszavamat adom, hogy nem fogom cserben hagyni azt a pocakos ku~rafit~ ...tyaütőt a házfelújítással. Megnyugodhatsz. *Mondjuk az úri becsületszó és a lányka alsóneműjébe furakodó kéz felvethet némi disszonanciát a történetben, de a zsoldos látott már igazi, köztiszteletben álló urakat ennél sokkal cifrábbakat is tenni.
Figyeli a lány arcát. Ha úgy látja, kedvére van a szégyentelen cirógatás, akkor folytatja és ki is élvezi a látványt. Ha viszont úgy tűnik, ez még túl korai, akkor visszakozik.*
- Mézédes az ajkad, szépségem *nyalja meg a száját.* - Gondolom csókból már nem én voltam az első. Bárhogy is, meg kell mondjam, van hozzá tehetséged. Az ilyen tehetséget pedig érdemes kibontakoztatni. Ha esetleg megjött hozzá a kedved, nekem nem probléma, hogy kísérletezz még egy kicsit. Egy megmentett lányka hálája sosem csordulhat túl, ugyebár. De ha megint megkérded, hogy kell-e ahhoz szoba, akkor talán a mostohád mégsem mesélt neked annyit.
*Doras képére sokatmondó vigyor kúszik, de nem akarja elvetni a sulykot. Még a keze is végleg visszavonulót fúj.*
- Nem venném a szívemre, ha miattam fáznál meg. Tényleg. Megszárítkozunk odafönt és ígérem, úgy tekintek rád, mint fivér a húgocskájára *mondja nagy komolyan.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-24 13:03:07
Üzenet elküldve: 2020-07-24 13:03:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira nem is csodálkozik, hogy a filozófiai mélységekbe merülő szavai nem nagyon jutottak el Dorashoz. Vagy, ha igen, különösebb reakciót nem csikartak ki a férfiból. Persze egy zsoldosnak ezek minden bizonnyal érdektelen információk, nem úgy, mint a többi, ami ezután jön. Mindenesetre jobban élvezi ezt a beszélgetést, mint a hazai okostojások fennkölt szavait, amitől még most is borsódzik a háta. Ez a beszélgetés valós, nem szépít meg semmit és elé is tár egy darabot abból, milyen is a való világ.*
- Hogy mi?
*Pillázik is egy pár pillanatig, azután lassan fejébe jut a tudás, hogy bizony egy zsoldossal beszél. Azok pedig szakavatottan tudnának lépésről-lépésre elregélni egy kizsigerelést, úgy, hogy Rikshi szinte érezné is minden mozzanatát. A gondolatra ki is rázza a hideg, de ahogy újfent témát váltanak az már kellemes meleggel járatja át az egész testét.*
- Ezekhez az információkhoz vannak nálam szakavatottabb... hölgyek is. De gondolom ezzel te tisztában vagy.
*Vonja is fel szemöldökeit egy ravasz vigyor kíséretében. A helyzetváltoztatás az ínyére van, így kevésbé vágja a hátát az asztallap. Viszont a magabiztosság lassan, de biztosan tűnik is el az arcáról, mikor az ajkak a fülét, majd nyakát térképezik fel. A szakáll kellemesen csiklandozza végig bőrét, ami egy igen elégedett sóhajt szakít fel a tüdejéből. Arról meg már nem is beszélve, hogy a szíve is hevesebb tempóban dobog, mikor a nadrág lazulni tetszik csípőjén.*
- Kell ahhoz nekem szoba? Itt is megmutathatom, hogy egy pokrócért cserébe hová is jár az a csók.
*Szedi össze megmaradt bátorságát, miközben kamillázva fog az álla alá, hogy a nyaktól elszakítva ismét a szemébe nézhessen.*
- Ha felmennénk félő, hogy olyasmi történne ott, ami kielégít, azután sejtem szokásodhoz hűen eltűnsz, s mivel kétlem, hogy te több futamos partner lennél ezért, amíg Brudonál vagyok elő sem keverednél, hogy ne kelljen velem találkoznod, így a házjavítás felejtős dolog lenne.
*Billenti félre a fejét, a monológ végét pedig már úgy susogja a férfi ajkaira, hogy alig van egy aprócska távolság az övé és a sajátja között. Itt az ideje, hogy kiegyenlítse a számlát, így a szemeit lehunyva hajol is teljesen közel, hogy egy apró csókot nyomjon rá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira nem is csodálkozik, hogy a filozófiai mélységekbe merülő szavai nem nagyon jutottak el Dorashoz. Vagy, ha igen, különösebb reakciót nem csikartak ki a férfiból. Persze egy zsoldosnak ezek minden bizonnyal érdektelen információk, nem úgy, mint a többi, ami ezután jön. Mindenesetre jobban élvezi ezt a beszélgetést, mint a hazai okostojások fennkölt szavait, amitől még most is borsódzik a háta. Ez a beszélgetés valós, nem szépít meg semmit és elé is tár egy darabot abból, milyen is a való világ.*
- Hogy mi?
*Pillázik is egy pár pillanatig, azután lassan fejébe jut a tudás, hogy bizony egy zsoldossal beszél. Azok pedig szakavatottan tudnának lépésről-lépésre elregélni egy kizsigerelést, úgy, hogy Rikshi szinte érezné is minden mozzanatát. A gondolatra ki is rázza a hideg, de ahogy újfent témát váltanak az már kellemes meleggel járatja át az egész testét.*
- Ezekhez az információkhoz vannak nálam szakavatottabb... hölgyek is. De gondolom ezzel te tisztában vagy.
*Vonja is fel szemöldökeit egy ravasz vigyor kíséretében. A helyzetváltoztatás az ínyére van, így kevésbé vágja a hátát az asztallap. Viszont a magabiztosság lassan, de biztosan tűnik is el az arcáról, mikor az ajkak a fülét, majd nyakát térképezik fel. A szakáll kellemesen csiklandozza végig bőrét, ami egy igen elégedett sóhajt szakít fel a tüdejéből. Arról meg már nem is beszélve, hogy a szíve is hevesebb tempóban dobog, mikor a nadrág lazulni tetszik csípőjén.*
- Kell ahhoz nekem szoba? Itt is megmutathatom, hogy egy pokrócért cserébe hová is jár az a csók.
*Szedi össze megmaradt bátorságát, miközben kamillázva fog az álla alá, hogy a nyaktól elszakítva ismét a szemébe nézhessen.*
- Ha felmennénk félő, hogy olyasmi történne ott, ami kielégít, azután sejtem szokásodhoz hűen eltűnsz, s mivel kétlem, hogy te több futamos partner lennél ezért, amíg Brudonál vagyok elő sem keverednél, hogy ne kelljen velem találkoznod, így a házjavítás felejtős dolog lenne.
*Billenti félre a fejét, a monológ végét pedig már úgy susogja a férfi ajkaira, hogy alig van egy aprócska távolság az övé és a sajátja között. Itt az ideje, hogy kiegyenlítse a számlát, így a szemeit lehunyva hajol is teljesen közel, hogy egy apró csókot nyomjon rá.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-24 10:14:48
Üzenet elküldve: 2020-07-24 10:14:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hát, Dorasnak valóban nem erőssége a türelem és ezen valószínűleg akármilyen hosszúra nyújtott filozofálgatás se fog már segíteni. Ahogy azt sem lehetne neki megmagyarázni, hogy az olyan dolgok a jobbak, amikért küzdeni kell. Doras mindig is a kevés munkával megszerzett javak híve volt, meg azé, hogy dolgozzon meg más érte, ő majd el tőle elveszi erővel. A nők terén sincs ez másképp. Nem az a teperős fajta. A gáláns pénzszórás (ha van miből) meg a széptevés az más tészta. Ha túl sokáig kéreti magát a fehérnép, akkor ráun. Persze egyes nők még ennek is értik a módját. Kiváltképp a felvágott nyelvű, kikötői söpredéken edződött csapláros némberek. Na, azok megérik a pénzüket.
A csibécske játszik vele. Kóstolgatja. Szó szerint is, amikor finoman az ujjára harap. A zsoldos pedig nem is rejti véka alá, mennyire izgalmasnak találja a kis csínyt, főleg, hogy a képére van írva, hogy a fantáziája csöppet elszaladt vele a dolog kapcsán. Főleg emiatt van, hogy elsőre le sem esik neki szójáték.*
- Nem, drága *mondja szinte oda se figyelve a szavaira* -, sokkal könnyebb úgy, ha felülről lefelé itt... *érinti meg kulcscsont feletti részt.* - Tudod, úgy a belek meg minden nem... *csak itt kapcsol. A tekintete a tovább cirógatott, igéző ajkacskákról a lány szemére szökik.* - Mindegy *rándul a képe ártatlan vigyorba. Ám az ártatlanság amúgy is kétes álarca hamar átadja a helyét a leplezetlen kaján érdeklődésnek.*
- Ó, hát... így hallgatva, az összesre. *Nem tréfál. Tényleg elhallgatná, ahogy mindezt részletesen ecseteli neki a csibécske. Főleg, ha nem feltétlenül egy fogadó közepén teszi. Doras élvetegen merül el a női praktikák édes ármányainak hálójában. Fordít a kicsikén annyit, hogy kényelmesen helyezkedjenek.*
- Tudod *súgja a lány fülébe* - most a legszívesebben meglazítanám a nadrágod korcát és megnézném, hogy csak gonoszkodsz velem vagy egy cipőben járunk. *Ajkai megízlelik a cimpácskát, aztán a karcsú nyakat is. Közben a kezei valóban elkezdik bontogatni azt a passzos nadrágot.*
- Hát... egy ilyen hős egy csókot biztosan megérdemelne tőled *mondja.* - Kérjünk egy szobát, míg megszárítkozunk, és odafönt majd eldöntöd, hová szeretnéd adni. Mit szólsz? *vigyorodik egy csepp nem sok, annyi szégyenérzet nélkül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hát, Dorasnak valóban nem erőssége a türelem és ezen valószínűleg akármilyen hosszúra nyújtott filozofálgatás se fog már segíteni. Ahogy azt sem lehetne neki megmagyarázni, hogy az olyan dolgok a jobbak, amikért küzdeni kell. Doras mindig is a kevés munkával megszerzett javak híve volt, meg azé, hogy dolgozzon meg más érte, ő majd el tőle elveszi erővel. A nők terén sincs ez másképp. Nem az a teperős fajta. A gáláns pénzszórás (ha van miből) meg a széptevés az más tészta. Ha túl sokáig kéreti magát a fehérnép, akkor ráun. Persze egyes nők még ennek is értik a módját. Kiváltképp a felvágott nyelvű, kikötői söpredéken edződött csapláros némberek. Na, azok megérik a pénzüket.
A csibécske játszik vele. Kóstolgatja. Szó szerint is, amikor finoman az ujjára harap. A zsoldos pedig nem is rejti véka alá, mennyire izgalmasnak találja a kis csínyt, főleg, hogy a képére van írva, hogy a fantáziája csöppet elszaladt vele a dolog kapcsán. Főleg emiatt van, hogy elsőre le sem esik neki szójáték.*
- Nem, drága *mondja szinte oda se figyelve a szavaira* -, sokkal könnyebb úgy, ha felülről lefelé itt... *érinti meg kulcscsont feletti részt.* - Tudod, úgy a belek meg minden nem... *csak itt kapcsol. A tekintete a tovább cirógatott, igéző ajkacskákról a lány szemére szökik.* - Mindegy *rándul a képe ártatlan vigyorba. Ám az ártatlanság amúgy is kétes álarca hamar átadja a helyét a leplezetlen kaján érdeklődésnek.*
- Ó, hát... így hallgatva, az összesre. *Nem tréfál. Tényleg elhallgatná, ahogy mindezt részletesen ecseteli neki a csibécske. Főleg, ha nem feltétlenül egy fogadó közepén teszi. Doras élvetegen merül el a női praktikák édes ármányainak hálójában. Fordít a kicsikén annyit, hogy kényelmesen helyezkedjenek.*
- Tudod *súgja a lány fülébe* - most a legszívesebben meglazítanám a nadrágod korcát és megnézném, hogy csak gonoszkodsz velem vagy egy cipőben járunk. *Ajkai megízlelik a cimpácskát, aztán a karcsú nyakat is. Közben a kezei valóban elkezdik bontogatni azt a passzos nadrágot.*
- Hát... egy ilyen hős egy csókot biztosan megérdemelne tőled *mondja.* - Kérjünk egy szobát, míg megszárítkozunk, és odafönt majd eldöntöd, hová szeretnéd adni. Mit szólsz? *vigyorodik egy csepp nem sok, annyi szégyenérzet nélkül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 45-64