Nincs játékban - Griff fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Griff fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 45-64
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-20 19:27:17
Üzenet elküldve: 2020-07-20 19:27:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A horkolás témájában a zsoldos csak talányosan megvonja a vállát. Most mit mondjon erre? Lehet, hogy mutatnak rá jelek? Adjon olyasvalakik szavára, akik éjjel alvás helyett inkább hallgatóznak?
Azt bizton alá tudná támasztani, hogy Brudo viszont horkol. Olykor még szellent is, ha elnyomja a buzgóság egy ital mellet. Márpedig a köpcös nem nagyon bírja az italt, úgyhogy ezt nem egyszeri eset alapján állítaná. Szerencsére ennek kivesézésére nem kerül sor.
Hogy, hogy nem az elrendezett házasság gondolata mintha nem lenne a kisasszony kedvére való. Pedig ha az ilyen bakfisok egyszerűen hajlanának az atyai bölcsességre az elszökdösés helyett, egy részük biztos sok csalódástól kímélné meg magát. De hála a poétáknak meg a romantikus maszlagban tapicskoló igriceknek, a Doras-féléknek is csurran-cseppen az ilyen zsenge falatkákból. Igaz, ami igaz, a formásabb férjes asszonyok ellen sincs semmi kifogása, amíg nem jár túlzott bonyodalmakkal. Arthenior például kifejezetten bővelkedik a fehérmájú asszonykákban.*
- Ha már megtaláltam volna az igazit, most bizonyára ágyban lennék vele, szépségem. A testes sör és a jó étel meghozza a férfiember kedvét az ilyesmire *kacsint, mint aki most ingyen és bérmentve egy nagy titkot árult el.
Az okfejtést hallgatva Doras az asztalra könyökölve hörpölgeti az italát. Hol élesebbre húzódik az a féloldalas mosolygás a képén, hol csak a másik irányba biccenti a fejét a szavak tartalmát ízlelgetve.*
- Édesem *mondja egy öblös korty után végre kiadva magából azt a nagy sóhajt, ami már a monológ legelejétől gyűlt* - a férfiak mind disznók. Legalábbis az a részük, akire hajlandó lennél rávetni azt a kacér kis pillantásod *húzza le a bajuszáról a habot a nagy igazság után.*
- De aki lukakról beszél, aki minden szemérmesség nélkül mér végig és aki olyan műgonddal riszál el a férfiember előtt, mint te az imént, az azt kapja, amit rendel. Nem lelki társat, nem hős lovagot, hanem egy féktelen numerát. Nincs ezzel baj. *Doras a monogámia eleven megcsúfolásaként vonja meg a vállát.* - Én amondó vagyok, hogy ki kell élvezni az életet, amíg lehet. Nálam az amíg lehet, annyit tesz, hogy ameddig lélegzem, de a magadfajták, kiscsibe, a magadfajták megállapodnak.
*Fesztelenül beszél és teljesen őszintén. Most nem próbálja tenni a szépet vagy játszani az úriembert. Most tényeket terít, méghozzá mindenféle előítélet és erkölcsi terelgetés nélkül.*
- Válogass kedvedre, míg kitapasztalod, hogy mit szeretnél igazán *mondja.* - Csak tartsd észben, hogy a világ egy mocsadék hely, a férfiak pedig erősebbek és aljasabbak, mint te, csibécske. De legyek én az első bitang a sorban, ha kedvet kaptál rám, és a zsiványkódexre mondom, tetszeni fog. *Egyértelmű és szégyentelen ajánlatot tesz minden lelkifurdalás nélkül. Bár sokkal jobban kedveli a tapasztalt szeretőket, nem lenne tőle nagy áldozat, hogy az éjjel ágyba vigye a lányt.*
- A behálózásnak pedig az a lényege, hogy nem azon múlik, hogy hagyják-e. Ez olyasvalami, ami felett senkinek nincs feltétlen hatalma. Persze vannak, akik jól kufárkodnak vele, átkozottul jól *húzódik kéjenc vigyorra a zsoldos szája.* - De a hálók elég kiszámíthatatlan dolgok.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A horkolás témájában a zsoldos csak talányosan megvonja a vállát. Most mit mondjon erre? Lehet, hogy mutatnak rá jelek? Adjon olyasvalakik szavára, akik éjjel alvás helyett inkább hallgatóznak?
Azt bizton alá tudná támasztani, hogy Brudo viszont horkol. Olykor még szellent is, ha elnyomja a buzgóság egy ital mellet. Márpedig a köpcös nem nagyon bírja az italt, úgyhogy ezt nem egyszeri eset alapján állítaná. Szerencsére ennek kivesézésére nem kerül sor.
Hogy, hogy nem az elrendezett házasság gondolata mintha nem lenne a kisasszony kedvére való. Pedig ha az ilyen bakfisok egyszerűen hajlanának az atyai bölcsességre az elszökdösés helyett, egy részük biztos sok csalódástól kímélné meg magát. De hála a poétáknak meg a romantikus maszlagban tapicskoló igriceknek, a Doras-féléknek is csurran-cseppen az ilyen zsenge falatkákból. Igaz, ami igaz, a formásabb férjes asszonyok ellen sincs semmi kifogása, amíg nem jár túlzott bonyodalmakkal. Arthenior például kifejezetten bővelkedik a fehérmájú asszonykákban.*
- Ha már megtaláltam volna az igazit, most bizonyára ágyban lennék vele, szépségem. A testes sör és a jó étel meghozza a férfiember kedvét az ilyesmire *kacsint, mint aki most ingyen és bérmentve egy nagy titkot árult el.
Az okfejtést hallgatva Doras az asztalra könyökölve hörpölgeti az italát. Hol élesebbre húzódik az a féloldalas mosolygás a képén, hol csak a másik irányba biccenti a fejét a szavak tartalmát ízlelgetve.*
- Édesem *mondja egy öblös korty után végre kiadva magából azt a nagy sóhajt, ami már a monológ legelejétől gyűlt* - a férfiak mind disznók. Legalábbis az a részük, akire hajlandó lennél rávetni azt a kacér kis pillantásod *húzza le a bajuszáról a habot a nagy igazság után.*
- De aki lukakról beszél, aki minden szemérmesség nélkül mér végig és aki olyan műgonddal riszál el a férfiember előtt, mint te az imént, az azt kapja, amit rendel. Nem lelki társat, nem hős lovagot, hanem egy féktelen numerát. Nincs ezzel baj. *Doras a monogámia eleven megcsúfolásaként vonja meg a vállát.* - Én amondó vagyok, hogy ki kell élvezni az életet, amíg lehet. Nálam az amíg lehet, annyit tesz, hogy ameddig lélegzem, de a magadfajták, kiscsibe, a magadfajták megállapodnak.
*Fesztelenül beszél és teljesen őszintén. Most nem próbálja tenni a szépet vagy játszani az úriembert. Most tényeket terít, méghozzá mindenféle előítélet és erkölcsi terelgetés nélkül.*
- Válogass kedvedre, míg kitapasztalod, hogy mit szeretnél igazán *mondja.* - Csak tartsd észben, hogy a világ egy mocsadék hely, a férfiak pedig erősebbek és aljasabbak, mint te, csibécske. De legyek én az első bitang a sorban, ha kedvet kaptál rám, és a zsiványkódexre mondom, tetszeni fog. *Egyértelmű és szégyentelen ajánlatot tesz minden lelkifurdalás nélkül. Bár sokkal jobban kedveli a tapasztalt szeretőket, nem lenne tőle nagy áldozat, hogy az éjjel ágyba vigye a lányt.*
- A behálózásnak pedig az a lényege, hogy nem azon múlik, hogy hagyják-e. Ez olyasvalami, ami felett senkinek nincs feltétlen hatalma. Persze vannak, akik jól kufárkodnak vele, átkozottul jól *húzódik kéjenc vigyorra a zsoldos szája.* - De a hálók elég kiszámíthatatlan dolgok.
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-18 19:56:11
Üzenet elküldve: 2020-07-18 19:56:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Először csak elmosolyodik a válaszon, majd ismét a falat rágását választja haladéknak, míg ismét valami fifikás megjegyzés ötlik a fejébe. A kettejük között kialakuló macska-egér játék Rik fejében is sokkalta másabb elfoglaltságokra enged következtetni, de természetesen megőrizve a szelíd, jóhiszemű és naiv lány képét nem adja jelét, hogy neki bármi ilyesmi megfordulna akár csak egy pillanatra is a buksijában. Persze részletesebb elképzelései tapasztalat hiányában neki nincsenek, ahogyan az sem jutna eszébe, hogy milyen is lehet egy igazán felhergelt férfi 'bosszúja'. Ő csak pusztán kihasználja, s minden ízében kiélvezi azt, hogy teheti a fejét a férfi előtt, valamint nem tud betelni Doras reakcióival, amit egy-egy beszélgetésük vált ki belőle.
Így még abba sem gondolt bele, hogy ha bármi felé is haladnának éppen most, akkor milyen vége lenne a dolgoknak. Nagyszájú menekülő lenne, aki egy édes kettesben befoglalt szobában visszavonulót fúj, vagy kíváncsi meghunyászkodó, aki enged a férfiúi csábításnak és meg akarja tapasztalni milyen is egy érzéki ölelésben elmerülni? Talán mire erre megkapja a választ addigra már késő, s helyette Doras fogja eldönteni, hogy melyik térfelet is válassza. De most elválasztja őket egy asztal, meg hát nincsenek is egyedül, így a meggondolatlan szavakat, mozdulatokat és cselekedeteket nem igazán fogja vissza. Meg jelen álláspontja szerint Doras egy igazi úriember, akitől nincs tartani valója, hisz csak szerzett neki pokrócot a fagyhalál ellen.*
- Vagy talán nem horkolsz úgy, mint egy barlangi medve?
*Pillázik is őszinte kíváncsisággal, mint akinek a fejében tényleg csak ez az egy lehetőség lenne az éjszaka eltöltésére.*
- Ha szokták, ha nem én nem vagyok otthon, így oly mindegy, hogy feladja e vagy sem. *Húzza is el a száját kelletlenül.* Kétlem, hogy ha visszamennék haza akkor ott várna a jövendőbelim. Ha meg igen, akkor igen kellemetlen helyzet elé nézünk mind a hárman.
*Szavait egy határozott mozdulattal nyugtázza is, amiben egy pórul járt májdarabot nagyobb lendülettel szúr is a villájára. Az evőeszköz kellemetlenül csikordul meg a tányéron, s szinte hallani lehet, ahogy a falat szinte felsikít a lány fogai között, miközben morcosan elrágódik rajta.
Az hiányozna még, hogy valami pojáca legyen a fogadó bizottsága. Vagy még rosszabb, utána utazna meglepetésként. Na nem mintha Rikshi szívbajos lenne. Olyan válogatott szitkokkal zavarná vissza, haza, hogy a fajankó biztos magzatpózban kuporodna össze kedves édesanyja szoknyája alatt. Ha valamilyen csoda folytán még apja számára szimpatikus férfit is választana egyszerű dacból sem lenne hajlandó egy elrendezett ostobaságba belemenni.*
- Van egy olyan érzésem, hogy te már sok igazit találtál. Bár nem vagyok jó emberismerő.
*Na azért ő sem olyan naiv, mint amilyennek kinéz. Csak szereti magát annak tetetni. De a második pohár borocska azért már az ő száját is jobban megnyitja, így vannak olyan gondolatok, amiket már nem tud magába fojtani. Egy jó vágású, marcona zsoldos valahogy nem azt a képet festi le neki, amiben hűen keresné az egy igaz asszonyt, kivel örök hűségben élheti le az életét egy tanyán a gyerkőcökkel, megannyi házi jószág társaságában.
Viszont ahogy a téma kezd belegabalyodni a kinek mi az esete, hova tartogatja magát dolgokba, már kissé feszültebb komolysággal vonja fel a szemöldökeit. Bár az igaz, hogy a feszültség csupán csak azért uralkodik rajta, mert tisztában van azzal, hogy őszintén fog válaszolni. Amivel egyből meg is adja a fel sem tett kérdésre a választ, miszerint annyi köze volt eddig férfihoz, mint kopasz embernek a hajgöndörítéshez.*
- Bármilyen, aki nem egy kölyökképű, nyálas fajankó. *Horkan is fel dacosan, a következő kérdésbe pedig akarva akaratlanul bele is pirul, így a szemeit lesütve teljes eltökéltséggel bámulja maga előtt a tányért, de mielőtt még arra kitérne először befejezi az előző válaszadást, valamint okfejtést.* Mármint... sokkal jobban vonzanak az erős, marcona férfiak, ha a külsőt nézzük, de végül is mindegy. Lenyűgöznek az olyan hapsik, akikkel el lehet viccelődni, de komolyan is beszélgetni, aki megvéd, meg hát, aki férfi.
*Vakar is az állára eltűnődve. Még napestig sorolhatná mit is keres egy férfiban, de első tálalásnak ennyi épp elégnek tűnik a számára. Így már át is térhet a beszélgetés kínosabb pontjára.*
- Nem kell ahhoz nászéjszaka. Nem az a lány vagyok, aki elhiszi a könyvekbe firkált egy igaz szerelmet. Persze azt sem akarom, hogy egy fél városnyi kandúr kóstoljon meg. Szóval eléggé patthelyzet az enyém, azt hiszem. De az biztos, hogy akinek először oda akarom adni magam azt legalább egy kicsit magamba akarom bolondítani. *Teszi is karba a kezeit, s miközben beszél szinte tüntetőlegesen kerüli Doras pillantását. Azt mondjuk nem érti, hogy mire fel ez a nagy nyíltsága, mert annyit azért még nem ivott, de annyira nem rossz így kiadni magából egy-két olyan dolgot, ami már régóta frusztrálja.* Azt hiszem az én ízlésembe tartozóknál nehéz lehet nem egy luknak lenni a sok közül, de ha már így is lesz, akkor legalább ki akarom harcolni, hogy tényleg engem akarjon megfektetni, ne csak az alkalommal éljen.
*Végül nagy nehezen visszapillant a férfira, s arcán már olyan természetesség van, mintha az előbb csak arról beszélt volna, hogy milyen pocsék is ma az idő.*
- Ha már én ennyire őszintére vettem, akkor mesélhetnél te is arról, hogy az ilyen fickók, mint te miért nem hagyják, hogy egy nő sikeresen be tudja hálózni magának.
*Valamiért úgy érzi, hogy Doras egy igen gyenge pontjára tapintott a kérdésével, így a kesztyűt neki is fel kell vennie, s revansként muszáj volt valami valóban személyes, talán túlzottan belemászós dolgot kérdeznie. Hisz ismételten ő csak tapasztalatlan, de nem hülye, így nehezen tudja elhinni azt az elé tárt képet, hogy egy ilyen ínyére való zsoldos figura az igazi keresésébe van belemélyülve. Még akkor is, ha így is volna valójában.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Először csak elmosolyodik a válaszon, majd ismét a falat rágását választja haladéknak, míg ismét valami fifikás megjegyzés ötlik a fejébe. A kettejük között kialakuló macska-egér játék Rik fejében is sokkalta másabb elfoglaltságokra enged következtetni, de természetesen megőrizve a szelíd, jóhiszemű és naiv lány képét nem adja jelét, hogy neki bármi ilyesmi megfordulna akár csak egy pillanatra is a buksijában. Persze részletesebb elképzelései tapasztalat hiányában neki nincsenek, ahogyan az sem jutna eszébe, hogy milyen is lehet egy igazán felhergelt férfi 'bosszúja'. Ő csak pusztán kihasználja, s minden ízében kiélvezi azt, hogy teheti a fejét a férfi előtt, valamint nem tud betelni Doras reakcióival, amit egy-egy beszélgetésük vált ki belőle.
Így még abba sem gondolt bele, hogy ha bármi felé is haladnának éppen most, akkor milyen vége lenne a dolgoknak. Nagyszájú menekülő lenne, aki egy édes kettesben befoglalt szobában visszavonulót fúj, vagy kíváncsi meghunyászkodó, aki enged a férfiúi csábításnak és meg akarja tapasztalni milyen is egy érzéki ölelésben elmerülni? Talán mire erre megkapja a választ addigra már késő, s helyette Doras fogja eldönteni, hogy melyik térfelet is válassza. De most elválasztja őket egy asztal, meg hát nincsenek is egyedül, így a meggondolatlan szavakat, mozdulatokat és cselekedeteket nem igazán fogja vissza. Meg jelen álláspontja szerint Doras egy igazi úriember, akitől nincs tartani valója, hisz csak szerzett neki pokrócot a fagyhalál ellen.*
- Vagy talán nem horkolsz úgy, mint egy barlangi medve?
*Pillázik is őszinte kíváncsisággal, mint akinek a fejében tényleg csak ez az egy lehetőség lenne az éjszaka eltöltésére.*
- Ha szokták, ha nem én nem vagyok otthon, így oly mindegy, hogy feladja e vagy sem. *Húzza is el a száját kelletlenül.* Kétlem, hogy ha visszamennék haza akkor ott várna a jövendőbelim. Ha meg igen, akkor igen kellemetlen helyzet elé nézünk mind a hárman.
*Szavait egy határozott mozdulattal nyugtázza is, amiben egy pórul járt májdarabot nagyobb lendülettel szúr is a villájára. Az evőeszköz kellemetlenül csikordul meg a tányéron, s szinte hallani lehet, ahogy a falat szinte felsikít a lány fogai között, miközben morcosan elrágódik rajta.
Az hiányozna még, hogy valami pojáca legyen a fogadó bizottsága. Vagy még rosszabb, utána utazna meglepetésként. Na nem mintha Rikshi szívbajos lenne. Olyan válogatott szitkokkal zavarná vissza, haza, hogy a fajankó biztos magzatpózban kuporodna össze kedves édesanyja szoknyája alatt. Ha valamilyen csoda folytán még apja számára szimpatikus férfit is választana egyszerű dacból sem lenne hajlandó egy elrendezett ostobaságba belemenni.*
- Van egy olyan érzésem, hogy te már sok igazit találtál. Bár nem vagyok jó emberismerő.
*Na azért ő sem olyan naiv, mint amilyennek kinéz. Csak szereti magát annak tetetni. De a második pohár borocska azért már az ő száját is jobban megnyitja, így vannak olyan gondolatok, amiket már nem tud magába fojtani. Egy jó vágású, marcona zsoldos valahogy nem azt a képet festi le neki, amiben hűen keresné az egy igaz asszonyt, kivel örök hűségben élheti le az életét egy tanyán a gyerkőcökkel, megannyi házi jószág társaságában.
Viszont ahogy a téma kezd belegabalyodni a kinek mi az esete, hova tartogatja magát dolgokba, már kissé feszültebb komolysággal vonja fel a szemöldökeit. Bár az igaz, hogy a feszültség csupán csak azért uralkodik rajta, mert tisztában van azzal, hogy őszintén fog válaszolni. Amivel egyből meg is adja a fel sem tett kérdésre a választ, miszerint annyi köze volt eddig férfihoz, mint kopasz embernek a hajgöndörítéshez.*
- Bármilyen, aki nem egy kölyökképű, nyálas fajankó. *Horkan is fel dacosan, a következő kérdésbe pedig akarva akaratlanul bele is pirul, így a szemeit lesütve teljes eltökéltséggel bámulja maga előtt a tányért, de mielőtt még arra kitérne először befejezi az előző válaszadást, valamint okfejtést.* Mármint... sokkal jobban vonzanak az erős, marcona férfiak, ha a külsőt nézzük, de végül is mindegy. Lenyűgöznek az olyan hapsik, akikkel el lehet viccelődni, de komolyan is beszélgetni, aki megvéd, meg hát, aki férfi.
*Vakar is az állára eltűnődve. Még napestig sorolhatná mit is keres egy férfiban, de első tálalásnak ennyi épp elégnek tűnik a számára. Így már át is térhet a beszélgetés kínosabb pontjára.*
- Nem kell ahhoz nászéjszaka. Nem az a lány vagyok, aki elhiszi a könyvekbe firkált egy igaz szerelmet. Persze azt sem akarom, hogy egy fél városnyi kandúr kóstoljon meg. Szóval eléggé patthelyzet az enyém, azt hiszem. De az biztos, hogy akinek először oda akarom adni magam azt legalább egy kicsit magamba akarom bolondítani. *Teszi is karba a kezeit, s miközben beszél szinte tüntetőlegesen kerüli Doras pillantását. Azt mondjuk nem érti, hogy mire fel ez a nagy nyíltsága, mert annyit azért még nem ivott, de annyira nem rossz így kiadni magából egy-két olyan dolgot, ami már régóta frusztrálja.* Azt hiszem az én ízlésembe tartozóknál nehéz lehet nem egy luknak lenni a sok közül, de ha már így is lesz, akkor legalább ki akarom harcolni, hogy tényleg engem akarjon megfektetni, ne csak az alkalommal éljen.
*Végül nagy nehezen visszapillant a férfira, s arcán már olyan természetesség van, mintha az előbb csak arról beszélt volna, hogy milyen pocsék is ma az idő.*
- Ha már én ennyire őszintére vettem, akkor mesélhetnél te is arról, hogy az ilyen fickók, mint te miért nem hagyják, hogy egy nő sikeresen be tudja hálózni magának.
*Valamiért úgy érzi, hogy Doras egy igen gyenge pontjára tapintott a kérdésével, így a kesztyűt neki is fel kell vennie, s revansként muszáj volt valami valóban személyes, talán túlzottan belemászós dolgot kérdeznie. Hisz ismételten ő csak tapasztalatlan, de nem hülye, így nehezen tudja elhinni azt az elé tárt képet, hogy egy ilyen ínyére való zsoldos figura az igazi keresésébe van belemélyülve. Még akkor is, ha így is volna valójában.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-18 18:08:46
Üzenet elküldve: 2020-07-18 18:08:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
*A horkolni szóra kissé megemelkedik Doras szemöldöke, aztán féloldalas mosolygás kúszik a szája szegletébe.*
- Olyan biztos nincs. *Ha egyszer egy szobát magára zárna ezzel a kis csibécskével, az biztos, hogy egész mással töltené az éjszakát, mint horkolással. Legalábbis a nagyobbik részét.
Játszik vele a kicsike. Az a pillogás, az ahogy az ajkába harap. Ha ez nem invitálás az édes combocskák közé, akkor semmi. Persze Doras látott már egyet s mást. A nőknél sosem lehet az ilyesmit biztosra venni. Flörtölnek, édesgetik, aztán amikor meg arra kerülne a sor, fel vannak háborodva, kéjenc gazembernek nevezik és igazából egy egész sor minden másnak, aztán faképnél hagyják. Kivéve, ha a zsoldos másképp nem gondolja. Aztán vagy megbékélnek vele vagy nem, de egy férfi gerjedelmével nem bölcs dolog játszadozni, ha nem gondolják komolyan. Egy Doras-féle férfiéval meg pláne nem.*
- Az apák nem szokták az ilyesmit csak úgy feladni *mondja, miközben újabb falatot tüntet el a bajusza meg a szakálla között.
De a lányt se kell félteni. Hamar visszaforgatja a kérdést Doras felé. A zsoldosnak az a szerencséje, hogy épp egy nagyobb darab húson rágódik, ami kívánja, hogy leöntse még egy kis sörrel is, így nem mondja ki, ami először a szájára szökne: ~Itt is meg ott is.~ Aztán míg iszik, már megfogalmazódik benne a finomított változat: ~Még keresgélek.~ Aztán az alkohol meghozza az isteni szikrát: *
- Még nem találtam meg az igazit *vigyorodik el a saját fifikás válaszán. Igaz, ami igaz, jól fogalmazott válasz ide vagy oda, pontosan és tökéletesen a képére van írva, hogy nem tétlenkedik a keresésben.*
- És, ha már így említed *törli meg a száját az egyik szövetszalvétában.* - Milyen lenne a te ízlésed? A férjjelölt szempontjából *teszi hozzá sietve, mintha a kiegészítés nélkül valami udvariatlan értelmezést kaphatna a kérdés* - természetesen, nem a szeretők terén, mert nyilván... Vagy... *kezd fesztelenül újabb szelet vágásába, ahogy egy teljesen általános témájú beszélgetés alatt szokás* - a nászéjszakára tartogatod magad?
*A horkolni szóra kissé megemelkedik Doras szemöldöke, aztán féloldalas mosolygás kúszik a szája szegletébe.*
- Olyan biztos nincs. *Ha egyszer egy szobát magára zárna ezzel a kis csibécskével, az biztos, hogy egész mással töltené az éjszakát, mint horkolással. Legalábbis a nagyobbik részét.
Játszik vele a kicsike. Az a pillogás, az ahogy az ajkába harap. Ha ez nem invitálás az édes combocskák közé, akkor semmi. Persze Doras látott már egyet s mást. A nőknél sosem lehet az ilyesmit biztosra venni. Flörtölnek, édesgetik, aztán amikor meg arra kerülne a sor, fel vannak háborodva, kéjenc gazembernek nevezik és igazából egy egész sor minden másnak, aztán faképnél hagyják. Kivéve, ha a zsoldos másképp nem gondolja. Aztán vagy megbékélnek vele vagy nem, de egy férfi gerjedelmével nem bölcs dolog játszadozni, ha nem gondolják komolyan. Egy Doras-féle férfiéval meg pláne nem.*
- Az apák nem szokták az ilyesmit csak úgy feladni *mondja, miközben újabb falatot tüntet el a bajusza meg a szakálla között.
De a lányt se kell félteni. Hamar visszaforgatja a kérdést Doras felé. A zsoldosnak az a szerencséje, hogy épp egy nagyobb darab húson rágódik, ami kívánja, hogy leöntse még egy kis sörrel is, így nem mondja ki, ami először a szájára szökne: ~Itt is meg ott is.~ Aztán míg iszik, már megfogalmazódik benne a finomított változat: ~Még keresgélek.~ Aztán az alkohol meghozza az isteni szikrát: *
- Még nem találtam meg az igazit *vigyorodik el a saját fifikás válaszán. Igaz, ami igaz, jól fogalmazott válasz ide vagy oda, pontosan és tökéletesen a képére van írva, hogy nem tétlenkedik a keresésben.*
- És, ha már így említed *törli meg a száját az egyik szövetszalvétában.* - Milyen lenne a te ízlésed? A férjjelölt szempontjából *teszi hozzá sietve, mintha a kiegészítés nélkül valami udvariatlan értelmezést kaphatna a kérdés* - természetesen, nem a szeretők terén, mert nyilván... Vagy... *kezd fesztelenül újabb szelet vágásába, ahogy egy teljesen általános témájú beszélgetés alatt szokás* - a nászéjszakára tartogatod magad?
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-17 19:56:37
Üzenet elküldve: 2020-07-17 19:56:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
*Doras nyugtatására ő is halkan felnevet, majd már kevésbé bűntudatos pofival eszeget lassan.*
- Akkor jó. Igazából nekem még óvatosan kell bánnom vele. Elég kicsi voltam, amikor utoljára láttam, szóval én nem igazán tudom, hogy milyen.
*Vonja meg a vállait, aztán tényleg túl is teszi magát a dolgokon.*
- Van itt egyáltalán szoba, ahol ittasan át tudnád horkolni az éjszakát?
*Vigyorodik el hamiskásan, majd mélyen eltűnődve fürkészi a férfi arcát. Mint aki emiatt a probléma miatt most komolyan kétségbe lenne esve.*
- Vállalhatjuk ezt a kockázatot?
*Harapja is be mű ijedtséggel az ajkát, majd ismét haloványan elvigyorodik, őszinte büszkeséggel eme remek színészi előadása végett.*
- Azt hittem már nem is viszonozod a májacskát.
*Nyújtózik is kényelmesen a falatért. Kényelmesen elnyammog rajta, majd az újabb kérdésre válaszát alaposan megfontolja. Bár azért előbb a hús mennyei ízét élvezi ki, majd mikor lenyeli drámai sóhajjal tárja szét a karjait.*
- Nem fog féltékeny vőlegény ránk rontani. Apámmal nem egyeztünk meg ezen a téren, azután feladta a dolgot. Meg az én ízlésem nem egészen olyan, mint amit apám elképzel nekem.
*Ingatja meg a fejét, majd szusszanva eszeget egy darabig csendben. Na még az hiányozna az életéből. Egy elrendezett házasság. Egy olyan fickó, akit biztos úgy sem viselne el. Inkább akkor marad egyedül, minthogy apjának akármilyen választottjával kelljen ágyba bújnia.*
- Egyéb iránt mellőled hol van a takaros menyecske, esetlegesen még egy-két kölyök is?
*Bujkáló mosollyal húzza össze sunyin a szemeit.*
*Doras nyugtatására ő is halkan felnevet, majd már kevésbé bűntudatos pofival eszeget lassan.*
- Akkor jó. Igazából nekem még óvatosan kell bánnom vele. Elég kicsi voltam, amikor utoljára láttam, szóval én nem igazán tudom, hogy milyen.
*Vonja meg a vállait, aztán tényleg túl is teszi magát a dolgokon.*
- Van itt egyáltalán szoba, ahol ittasan át tudnád horkolni az éjszakát?
*Vigyorodik el hamiskásan, majd mélyen eltűnődve fürkészi a férfi arcát. Mint aki emiatt a probléma miatt most komolyan kétségbe lenne esve.*
- Vállalhatjuk ezt a kockázatot?
*Harapja is be mű ijedtséggel az ajkát, majd ismét haloványan elvigyorodik, őszinte büszkeséggel eme remek színészi előadása végett.*
- Azt hittem már nem is viszonozod a májacskát.
*Nyújtózik is kényelmesen a falatért. Kényelmesen elnyammog rajta, majd az újabb kérdésre válaszát alaposan megfontolja. Bár azért előbb a hús mennyei ízét élvezi ki, majd mikor lenyeli drámai sóhajjal tárja szét a karjait.*
- Nem fog féltékeny vőlegény ránk rontani. Apámmal nem egyeztünk meg ezen a téren, azután feladta a dolgot. Meg az én ízlésem nem egészen olyan, mint amit apám elképzel nekem.
*Ingatja meg a fejét, majd szusszanva eszeget egy darabig csendben. Na még az hiányozna az életéből. Egy elrendezett házasság. Egy olyan fickó, akit biztos úgy sem viselne el. Inkább akkor marad egyedül, minthogy apjának akármilyen választottjával kelljen ágyba bújnia.*
- Egyéb iránt mellőled hol van a takaros menyecske, esetlegesen még egy-két kölyök is?
*Bujkáló mosollyal húzza össze sunyin a szemeit.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-16 20:45:18
Üzenet elküldve: 2020-07-16 20:45:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
- Brudót? *horkan fel a bajsza alatt göcögve.* - Brudót nem lehet. De tudod milyen *von vállat.* - Az eszébe jut valami és még a mondatot se fejezi be, már neki is indul. Az más kérdés, hogy talán már félúton el is felejti, miért indult *legyint nevetve.* - Ő már csak ilyen.
*Doras igyekszik minél feltűnésmentesebben elsikálni a bűntudatot a körükből, hogy a pocakos távozásának inkább az előnyeit élvezhesse mielőbb.*
- Sörre *hümment megjátszott ámulattal. Mikor elkezdi felszeletelni a sültet a tányérján, még mindig ingatja a fejét, mintha erősen morfondírozna a meglepő felajánláson.* - Hát, szépségem *mondja, aztán a szájába vesz egy falatot. Finom, fűszeres és omlós a hús. Igazán nem lehet rá panasza.* - Ha ezek után *mutat végig a sülttől szaftos késsel az asztalon sorakozó korsókon* - még egyre meg akarsz hívni, már nem biztos hogy teljes felelősséget tudnék vállalni magamért *pillant fel gazemberes vigyorgással.* - A végén még itt kellene töltenünk az éjszakát.
*A sóhaj kétes hitelességgel sopánkodik eme esetleges következmény felett.*
- Ó, milyen faragatlan vagyok *kap észbe és nagy műgonddal vág egy darabot a húsból, hogy a villájára tűzve ezúttal ő kínálja a csibécskének a kóstolót. Ha a lány elfogadja, kéjenc élvezettel figyeli végig ahogy a falat eltűnik az ajkak között.*
- Mondd csak, drága, hogyhogy az apád még nem sózott a nyakadba valami kiváló férjjelöltet? Nem azért kérdezem, de jobb felkészültnek lenni, ha benne van a pakliban, hogy egy féltékeny vőlegény ránk rúgja az ajtót *mondja, mint akinek már kifejezetten nagy rutinja van az ilyesmiben.*
- Brudót? *horkan fel a bajsza alatt göcögve.* - Brudót nem lehet. De tudod milyen *von vállat.* - Az eszébe jut valami és még a mondatot se fejezi be, már neki is indul. Az más kérdés, hogy talán már félúton el is felejti, miért indult *legyint nevetve.* - Ő már csak ilyen.
*Doras igyekszik minél feltűnésmentesebben elsikálni a bűntudatot a körükből, hogy a pocakos távozásának inkább az előnyeit élvezhesse mielőbb.*
- Sörre *hümment megjátszott ámulattal. Mikor elkezdi felszeletelni a sültet a tányérján, még mindig ingatja a fejét, mintha erősen morfondírozna a meglepő felajánláson.* - Hát, szépségem *mondja, aztán a szájába vesz egy falatot. Finom, fűszeres és omlós a hús. Igazán nem lehet rá panasza.* - Ha ezek után *mutat végig a sülttől szaftos késsel az asztalon sorakozó korsókon* - még egyre meg akarsz hívni, már nem biztos hogy teljes felelősséget tudnék vállalni magamért *pillant fel gazemberes vigyorgással.* - A végén még itt kellene töltenünk az éjszakát.
*A sóhaj kétes hitelességgel sopánkodik eme esetleges következmény felett.*
- Ó, milyen faragatlan vagyok *kap észbe és nagy műgonddal vág egy darabot a húsból, hogy a villájára tűzve ezúttal ő kínálja a csibécskének a kóstolót. Ha a lány elfogadja, kéjenc élvezettel figyeli végig ahogy a falat eltűnik az ajkak között.*
- Mondd csak, drága, hogyhogy az apád még nem sózott a nyakadba valami kiváló férjjelöltet? Nem azért kérdezem, de jobb felkészültnek lenni, ha benne van a pakliban, hogy egy féltékeny vőlegény ránk rúgja az ajtót *mondja, mint akinek már kifejezetten nagy rutinja van az ilyesmiben.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-14 21:34:28
Üzenet elküldve: 2020-07-14 21:34:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
- Azért nem lesz olyan vészes a helyzet két pohárka bortól.
*Ölti is ki a nyelvét a szigorú tekintetre, majd mikor a borospohár megmarad előtte elégedetten húzza is jobban maga elé.
Egy ideig végül tényleg csak csendben hallgatja, ahogy Brudo a ház problémáit eléjük tárja, de a végére az arca igencsak megszeppenté válik, mikor bácsikája közli is a távozás iránti igényét.
A bűntudata hamar fellángol, hisz nem kizárt, hogy végül csak ő maga lett a probléma okozója azzal, hogy galád mód elcsábította a pocakos cimboráját. Szépen belerondított a kanbuliba. Viszont azért a halvány önzőség csillapítja ezt a galád érzést, hiszen nagyon jól elszórakozik Doras társaságában, abban pedig nem lehet hibás, hogy minél inkább szeretné is ezt kiélvezni.
Persze az lenne az illendő, ha most szépen felpattanna és megindulna Brudo után, hisz mégis csak a rokona. De neki sem nagyon kívánkozik ismét csatakra ázni, hisz még az előző záporból sem sikerült kigyógyulnia.
Persze azért annyira szó nélkül nem hagyja, hogy távozzon a bácsi, de úgy néz ki, hogy most megmarad az édes kettes. Persze nem bánja, de azért fáj a szíve, hogy hagyja egyedül elmenni Brudot.*
- Vigyázz magadra! Igyekszem haza.
*Válaszolja is megnyugtatásul, de az biztos, hogy azért annyira nem kapkodja el a hazamenetelt. Mosolyogva integet a kiinduló férfi után, majd mikor becsukódik mögötte az ajtó halk sóhajjal pillant vissza a tányérjára, kicsit megpiszkálva a krumplit.*
- Most elüldöztem? *Húzza el a száját, egy kicsit mellőzve a hálálkodásra tett kérdést. Majd vállat vonva szúr végül fel egy szerencsétlen kiválasztott krumplit, s eltűnődve rágódik el a falaton.* Még nem pontosítottál. De hálám jeléül akár még egy sörre is meghívhatlak.
*Válaszolja meg végül a kérdést, olyan mosollyal, ami sunyiságában a rókákat is megszégyenítené.*
- Azért nem lesz olyan vészes a helyzet két pohárka bortól.
*Ölti is ki a nyelvét a szigorú tekintetre, majd mikor a borospohár megmarad előtte elégedetten húzza is jobban maga elé.
Egy ideig végül tényleg csak csendben hallgatja, ahogy Brudo a ház problémáit eléjük tárja, de a végére az arca igencsak megszeppenté válik, mikor bácsikája közli is a távozás iránti igényét.
A bűntudata hamar fellángol, hisz nem kizárt, hogy végül csak ő maga lett a probléma okozója azzal, hogy galád mód elcsábította a pocakos cimboráját. Szépen belerondított a kanbuliba. Viszont azért a halvány önzőség csillapítja ezt a galád érzést, hiszen nagyon jól elszórakozik Doras társaságában, abban pedig nem lehet hibás, hogy minél inkább szeretné is ezt kiélvezni.
Persze az lenne az illendő, ha most szépen felpattanna és megindulna Brudo után, hisz mégis csak a rokona. De neki sem nagyon kívánkozik ismét csatakra ázni, hisz még az előző záporból sem sikerült kigyógyulnia.
Persze azért annyira szó nélkül nem hagyja, hogy távozzon a bácsi, de úgy néz ki, hogy most megmarad az édes kettes. Persze nem bánja, de azért fáj a szíve, hogy hagyja egyedül elmenni Brudot.*
- Vigyázz magadra! Igyekszem haza.
*Válaszolja is megnyugtatásul, de az biztos, hogy azért annyira nem kapkodja el a hazamenetelt. Mosolyogva integet a kiinduló férfi után, majd mikor becsukódik mögötte az ajtó halk sóhajjal pillant vissza a tányérjára, kicsit megpiszkálva a krumplit.*
- Most elüldöztem? *Húzza el a száját, egy kicsit mellőzve a hálálkodásra tett kérdést. Majd vállat vonva szúr végül fel egy szerencsétlen kiválasztott krumplit, s eltűnődve rágódik el a falaton.* Még nem pontosítottál. De hálám jeléül akár még egy sörre is meghívhatlak.
*Válaszolja meg végül a kérdést, olyan mosollyal, ami sunyiságában a rókákat is megszégyenítené.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-14 20:41:27
Üzenet elküldve: 2020-07-14 20:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
- Hohó! *húzza vissza a megjegyzésre a lány elé szánt kupát, aztán némi színészi szigort csempészve a képére azért csak lerakja az italt.* - Akkor csak óvatosan vele!
*Nem nagyon lehet mit szépíteni rajta, ez a kölcsönösségre talált turbékolás egyre-másra bukik ki, hiába igyekeznek moderálni magukat Brudo előtt. Lehet, hogy a köpcösnél épp az teszi be a kaput, amikor szeretett unokahúga már a saját villájáról eteti a szakállas zsiványt. Egészen érthető. Senki se szeret gyertyát tartani. A jelek szerint Brudo a rokona erényén szigorú pesztraként őrködő szerepben is csak annyira kitartó, mint bármi másban. Hamar a lovak közé ejti a gyeplőt és feladja hogy tisztes távolságtartást próbáljon szuszakolni a kettős közé.
Ha Dorasban lenne bármi erkölcsi érzék, biztos rosszul érezné magát emiatt, de a zsoldos nem az az ilyesmin tépelődő fajta. Tessék-lássék azért próbálja marasztalni Brudót, hogy szó ne érje a ház elejét. A nagyját persze inkább a lányra hagyja. Szerencsére ebben viszont hajthatatlan a köpcös és bárhogy próbálnak rá hatni, elindul hazafelé. Vele is mehetnének, de épp csak megkapták az ételt és még az italokból is jócskán van az asztalon, ráadásul bár az eső mintha egy időre alábbhagyott volna, de a dörgésből ítélve a java talán még csak most közeledik. Dorasnak semmi kedve újfent bőrig ázni. Főleg, ha a másik alternatíva, hogy ezzel a kis csibécskével összegubancolódjon.
A tető dolgát is épp hogy kibeszélték. Nem mintha Doras túlzottan értene az ácsmesterség csínjához-bínjához, akármennyire részletesen taglalnák ki a beázás természetét.*
- Ne aggódj, cimbora *mondja búcsúzóul a távozó Brudonak.* - Gondom lesz a hölgyre. Hazakísérem rendben *teszi hozzá a pontosítást, mert az előző mondatához kerekedett kaján vigyor a képén egy kicsit talán elharapózott.*
- Brudo *sóhajt, aztán fejcsóválva legyint a pocakos mögött záródó ajtó felé.*
- Nos, mit is mondtál arról a hálálkodásról? *fordul vissza a lány felé. Láthatóan nagyjából ennyi idő elég is volt a zsoldosnak, hogy túltegye magát az egyedül hazainduló komája miatti aggodalmon.*
- Hohó! *húzza vissza a megjegyzésre a lány elé szánt kupát, aztán némi színészi szigort csempészve a képére azért csak lerakja az italt.* - Akkor csak óvatosan vele!
*Nem nagyon lehet mit szépíteni rajta, ez a kölcsönösségre talált turbékolás egyre-másra bukik ki, hiába igyekeznek moderálni magukat Brudo előtt. Lehet, hogy a köpcösnél épp az teszi be a kaput, amikor szeretett unokahúga már a saját villájáról eteti a szakállas zsiványt. Egészen érthető. Senki se szeret gyertyát tartani. A jelek szerint Brudo a rokona erényén szigorú pesztraként őrködő szerepben is csak annyira kitartó, mint bármi másban. Hamar a lovak közé ejti a gyeplőt és feladja hogy tisztes távolságtartást próbáljon szuszakolni a kettős közé.
Ha Dorasban lenne bármi erkölcsi érzék, biztos rosszul érezné magát emiatt, de a zsoldos nem az az ilyesmin tépelődő fajta. Tessék-lássék azért próbálja marasztalni Brudót, hogy szó ne érje a ház elejét. A nagyját persze inkább a lányra hagyja. Szerencsére ebben viszont hajthatatlan a köpcös és bárhogy próbálnak rá hatni, elindul hazafelé. Vele is mehetnének, de épp csak megkapták az ételt és még az italokból is jócskán van az asztalon, ráadásul bár az eső mintha egy időre alábbhagyott volna, de a dörgésből ítélve a java talán még csak most közeledik. Dorasnak semmi kedve újfent bőrig ázni. Főleg, ha a másik alternatíva, hogy ezzel a kis csibécskével összegubancolódjon.
A tető dolgát is épp hogy kibeszélték. Nem mintha Doras túlzottan értene az ácsmesterség csínjához-bínjához, akármennyire részletesen taglalnák ki a beázás természetét.*
- Ne aggódj, cimbora *mondja búcsúzóul a távozó Brudonak.* - Gondom lesz a hölgyre. Hazakísérem rendben *teszi hozzá a pontosítást, mert az előző mondatához kerekedett kaján vigyor a képén egy kicsit talán elharapózott.*
- Brudo *sóhajt, aztán fejcsóválva legyint a pocakos mögött záródó ajtó felé.*
- Nos, mit is mondtál arról a hálálkodásról? *fordul vissza a lány felé. Láthatóan nagyjából ennyi idő elég is volt a zsoldosnak, hogy túltegye magát az egyedül hazainduló komája miatti aggodalmon.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:17:27
Üzenet elküldve: 2020-07-14 16:17:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Kerkiad felkel az ágyból, teljesen kipihentnek érzi magát. Arca se annyira sápadt. Nyújtózkodás után leül az ágy szelére és kezébe veszi a páncélt. *
~Még mindig kiváló állapotba van. Ideje használni, ha már megvettem. ~
*Ezt követően a zsoldos nagy nehezen felaggatja magára a mellvértet, majd jár egy kört a szobába, hogy kipróbálja milyen benne mozogni. Mozgása lomhább, mint szokót lenni. Nincs hozzá szokva páncél viseléséhez. Nincs céljába levenni a páncélt, mivel elbírja. Inkább felveszi még a sisakot és az alkarvédőt. *
~Nem olyan könnyű, de elbírom hordani. Legalább most már biztos zsoldosnak néznek. ~
*Páncélra még felveszi a subáját és elteszi a bojtos sapkáját, majd távozik a szobából. *
~Még mindig kiváló állapotba van. Ideje használni, ha már megvettem. ~
*Ezt követően a zsoldos nagy nehezen felaggatja magára a mellvértet, majd jár egy kört a szobába, hogy kipróbálja milyen benne mozogni. Mozgása lomhább, mint szokót lenni. Nincs hozzá szokva páncél viseléséhez. Nincs céljába levenni a páncélt, mivel elbírja. Inkább felveszi még a sisakot és az alkarvédőt. *
~Nem olyan könnyű, de elbírom hordani. Legalább most már biztos zsoldosnak néznek. ~
*Páncélra még felveszi a subáját és elteszi a bojtos sapkáját, majd távozik a szobából. *
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-14 08:57:32
Üzenet elküldve: 2020-07-14 08:57:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
* Elmeséli, hogy a háznak a tető szerkezetével lehet valami, mert folyton beázik. Már magában gondolkozik, hogy szóvá tegye jó lenne indulni, de nem akarja, hogy láthatóan Rik jó élményét elrontsa. Hagyja, hogy még felizgatják itt egymást, de hogy miért hagyja ezt ő sem tudja. Talán átérzi a két ember helyzetét. Ő csak tudja milyen rossz ha az embernek sokáig nincs nemi élete. Ezért, hogy megadja az esélyt a két fiatalnak hamarabb elindul haza.*
- Na köszönök mindent Rik, ha szeretnél Artheniorba költözni az én házam nyitva áll előtted. Én most elindulok haza. Doras tudja merre lakok majd ő elkísér téged, de ha nem így történne azért elmondom hol az én házam.
* Elmagyarázza a lánynak, hogy a polgárnegyedben melyik az ő háza és, hogyan talál oda. Aztán odébb áll. *
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.14 12:01:25
* Elmeséli, hogy a háznak a tető szerkezetével lehet valami, mert folyton beázik. Már magában gondolkozik, hogy szóvá tegye jó lenne indulni, de nem akarja, hogy láthatóan Rik jó élményét elrontsa. Hagyja, hogy még felizgatják itt egymást, de hogy miért hagyja ezt ő sem tudja. Talán átérzi a két ember helyzetét. Ő csak tudja milyen rossz ha az embernek sokáig nincs nemi élete. Ezért, hogy megadja az esélyt a két fiatalnak hamarabb elindul haza.*
- Na köszönök mindent Rik, ha szeretnél Artheniorba költözni az én házam nyitva áll előtted. Én most elindulok haza. Doras tudja merre lakok majd ő elkísér téged, de ha nem így történne azért elmondom hol az én házam.
* Elmagyarázza a lánynak, hogy a polgárnegyedben melyik az ő háza és, hogyan talál oda. Aztán odébb áll. *
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.14 12:01:25
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-13 21:03:42
Üzenet elküldve: 2020-07-13 21:03:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
- A tányérokkal majd segíts.
*Ismétli meg töretlen vigyorral a bamba szépfiúnak, majd valóban a tettek mezejére is lép, s a pultnál intézi is a rendelést. Szerencsére, noha voltak pillanatnyi aggályai a dolgot illetőleg, azért eljutott Doras tudatáig, hogy szívesen szerezne maguknak még egy pár pillanatnyi meghitt légkört a pultnál, ha valóban segítene a tányérokkal. Így mikor a rendelés kiérkezik a fess úriember is megérkezik mellé. Már épp akadékoskodni kezdene, mikor a dohányon kívül a férfi visszapakol a kezéből a pultra. Hát nem erőszak a disznótor, szerencsére azon nem fog megsértődni, hogy nem kell visszaegyensúlyoznia az ételekkel az asztalok között. Viszont a további szavakat egy szemvillanás alatt belefojtja az ujjaira hintett csók, abba pedig még a lábai is beleremegnek kissé, mikor ajkán simít végig a férfi.
Nehéz ügy ez az édes ismerkedés. Itt van először is a bácsikája, aki óvja, mint egy hű, gondoskodó rokonhoz illik, a másik fele meg hát mégis csak az, hogy Doras Brudoé volt először. Nem akar belerondítani ennél jobban a cimborás éjszakába, határozottan a szívére venné, persze majd csak jóval később, ha bácsikája most miatta maradna magára. Pedig biztos nem járna rosszul, ha most a pokrócon túl is nyújtana némi önzetlen segítséget a férfi, ami ilyen fázós időben kellemesen felmelegítené. De a bökkenő ott kezdődik, hogy a kis macska-egér kergetőzésük már olyan gondolatokat is becsempésznek abba a tapasztalatlan, barna kis buksiba, hogy az sem érdekli, hogy ha az esőben, a fogadó közelében megbújva ismerkednének meg egy kicsit idillibb közelségben.
De nincs mit tenni, jól nevelt csitri lévén szót fogad a férfinak, majd a fenékpaskolós noszogatásra, kissé villámló szemekkel hátrapillantva totyog vissza Brudo mellé.*
- Tessék bácsikám. Egészségedre váljék.
*Tolja is mosolyogva elé a dohányt, de a mosoly hamar fintorrá válik, mikor a kis köpcös valóban rágni kezdi azt. Mondjuk ízlések és pofonok, de valahogy őt sosem nyűgözte le a dohányon rágódok látványa, meg annak későbbi hatásai. Viszont érdekes, hogy a füstjének illatát, ahogy felszáll a pipából azt szereti. Apja is pöfékel előszeretettel, így bőven volt ideje hozzászokni.*
- A végén nem lesz elég kapacitásom hálálkodni.
*Jegyzi meg félmosollyal, ahogy a felmentő borral együtt visszaérkezik Doras is. A megérkező harapnivalók illatát ő is magába szívja, majd elégedett pofival nyal is végig az ajkain. A pokrócot addig ki is hajtja magán, a kétértelmű megjegyzés pedig tökéletesen célba is talál.*
- Kérsz egy falatot?
*Szúr is fel a villájára egy darab májat és krumplit, majd komisz mosollyal tolja a bajusz elé.
Közben pedig hosszú idő után először végre elhallgat egy kicsit és hagyja a két férfit ismét érvényhez jutni, ha már ez az ő meghitt estéjük lenne. Ezen a gondolt megjegyzésen el is vigyorodik kissé, de jó kislányhoz méltón tényleg nem szól egy szót sem. Amúgy is ő is kíváncsi arra, hogy mi minden vár rá a házfelújítás miatt. Aztán majd kiderül, hogy Doras vélt vagy valós lelkesedése meddig fog kitartani a munkával kapcsolatban, ha bácsikája kiböki, hogy mi munka lenne azzal a kalyibával.*
- A tányérokkal majd segíts.
*Ismétli meg töretlen vigyorral a bamba szépfiúnak, majd valóban a tettek mezejére is lép, s a pultnál intézi is a rendelést. Szerencsére, noha voltak pillanatnyi aggályai a dolgot illetőleg, azért eljutott Doras tudatáig, hogy szívesen szerezne maguknak még egy pár pillanatnyi meghitt légkört a pultnál, ha valóban segítene a tányérokkal. Így mikor a rendelés kiérkezik a fess úriember is megérkezik mellé. Már épp akadékoskodni kezdene, mikor a dohányon kívül a férfi visszapakol a kezéből a pultra. Hát nem erőszak a disznótor, szerencsére azon nem fog megsértődni, hogy nem kell visszaegyensúlyoznia az ételekkel az asztalok között. Viszont a további szavakat egy szemvillanás alatt belefojtja az ujjaira hintett csók, abba pedig még a lábai is beleremegnek kissé, mikor ajkán simít végig a férfi.
Nehéz ügy ez az édes ismerkedés. Itt van először is a bácsikája, aki óvja, mint egy hű, gondoskodó rokonhoz illik, a másik fele meg hát mégis csak az, hogy Doras Brudoé volt először. Nem akar belerondítani ennél jobban a cimborás éjszakába, határozottan a szívére venné, persze majd csak jóval később, ha bácsikája most miatta maradna magára. Pedig biztos nem járna rosszul, ha most a pokrócon túl is nyújtana némi önzetlen segítséget a férfi, ami ilyen fázós időben kellemesen felmelegítené. De a bökkenő ott kezdődik, hogy a kis macska-egér kergetőzésük már olyan gondolatokat is becsempésznek abba a tapasztalatlan, barna kis buksiba, hogy az sem érdekli, hogy ha az esőben, a fogadó közelében megbújva ismerkednének meg egy kicsit idillibb közelségben.
De nincs mit tenni, jól nevelt csitri lévén szót fogad a férfinak, majd a fenékpaskolós noszogatásra, kissé villámló szemekkel hátrapillantva totyog vissza Brudo mellé.*
- Tessék bácsikám. Egészségedre váljék.
*Tolja is mosolyogva elé a dohányt, de a mosoly hamar fintorrá válik, mikor a kis köpcös valóban rágni kezdi azt. Mondjuk ízlések és pofonok, de valahogy őt sosem nyűgözte le a dohányon rágódok látványa, meg annak későbbi hatásai. Viszont érdekes, hogy a füstjének illatát, ahogy felszáll a pipából azt szereti. Apja is pöfékel előszeretettel, így bőven volt ideje hozzászokni.*
- A végén nem lesz elég kapacitásom hálálkodni.
*Jegyzi meg félmosollyal, ahogy a felmentő borral együtt visszaérkezik Doras is. A megérkező harapnivalók illatát ő is magába szívja, majd elégedett pofival nyal is végig az ajkain. A pokrócot addig ki is hajtja magán, a kétértelmű megjegyzés pedig tökéletesen célba is talál.*
- Kérsz egy falatot?
*Szúr is fel a villájára egy darab májat és krumplit, majd komisz mosollyal tolja a bajusz elé.
Közben pedig hosszú idő után először végre elhallgat egy kicsit és hagyja a két férfit ismét érvényhez jutni, ha már ez az ő meghitt estéjük lenne. Ezen a gondolt megjegyzésen el is vigyorodik kissé, de jó kislányhoz méltón tényleg nem szól egy szót sem. Amúgy is ő is kíváncsi arra, hogy mi minden vár rá a házfelújítás miatt. Aztán majd kiderül, hogy Doras vélt vagy valós lelkesedése meddig fog kitartani a munkával kapcsolatban, ha bácsikája kiböki, hogy mi munka lenne azzal a kalyibával.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-13 19:41:58
Üzenet elküldve: 2020-07-13 19:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
*Ó, pontosítaná ő nagyon szívesen, hogy mi minden járna neki, de az már valóban gazemberségnek számítana, ha most azt mint belesúgná az édes kis fülecskébe.
A Brudo okfejtése nyomán elharapott káromkodásra azért felszökik a zsoldos szemöldöke. A szitkozódás egy dolog. Mindenki száján kihúz ilyesmit az élet, ha más nem is, egy félálomban kislábujjal betalált szekrénysarok biztosan, de nem ez lett volna az első verzió az igencsak széles palettáról, amire Doras tippelt volna a lánytól.
Brudo végül bocsánatot kér, és a pocakos fickó tipikusan olyan azokkal a vizenyős, bamba szemeivel, hogy nem lehet rá sokáig haragudni. Doras ifjabb korában maga is rágott dohányt, de amikor a kikötői kocsmákban szembesült vele, hogy mit is művel ez az arrafelé felkapott szokás a fogakkal, inkább maradt az alkalmankénti pöfékelésnél.
Amikor a lány áthajol a válla felett és Doras felé fordul, a zsoldos fejéből egy pillanat alatt kiszökik a megjegyzés, amit az imént még Brudonak szánt. Ha agyonütnék se tudná felidézni, mert... mert hajlandóságot csillogó szemek, mert hívogató ajkak, mert egek! az a dekoltázs! A legszívesebben belefúrná az arcát itt és most.*
- Hmmm... mi? *kérdez vissza pár szívdobbanásnyi idő után, amíg a tudatos érzékelés terén az elé toluló látvány némi fennakadást keltett a küldés-fogadás rendszerében. Remélhetőleg a tündérke lesz oly jó és megismétli neki a kérést. Azért tekintetét rátapasztja a pult felé billegő csípőre, mert, ó, a risza az nagyon megy a drágának.*
- Hát, Brudo *húz rá a soron következő söröskorsóra* - az unokahúgod igazi tünemény *mondja. Szó se róla, ha nem rokonról lenne szó, egészen másképp fogalmazna. Zaftos őszinteséggel, ahogy férfiak egymás között rendes esetben szokták. No meg a képére kívánkozó kéjenc vigyorgást se igyekezne így moderálni.
Mikor a rendelés elkészül, Doras kilöki maga alól a széket, a támlájára löki a válláról a pokrócot és indul is a felé érkező pillantás felhívására. A lány mellé érve viszont nem kezd el felpakolni a tányérokból, sőt, amit Rikshilva esetleg már megfogott, azt is kiveszi a kezéből és visszateszi a pultra.*
- Hagyd ezt a személyzetre, drága *helyez csókot a dolgos ujjacskák tövébe, aztán mielőtt a másik szólhatna bármit, érzékien a lány álla alá nyúl és hüvelykjével végigsimít a selymes ajkakon.* - Majd ha beköltöztél Brudohoz és nálatok vendégeskedek, lesz módod kiszolgálni, ígérem. Vidd csak a dohányt a bácsikádnak. Ezt majd intézem én. *Kacsint és engedve a kísértésnek és finoman rá is paskol a kicsike hátsójára, ahogy az asztal felé noszogatja.
A rendelés mellé még hozzácsap egy kupa Forralt bor. Annak az illatát érezte korábban, ebben biztos, és az a legkevesebb, hogy vendéglátója italával 12 arannyal
hozzájárul ehhez a lakomához. Az ital kivételével mindent tálcára rakat és megkéri a személyzetet, hogy hozzák ki az asztalukhoz az evőeszközökkel együtt.*
- Parancsolj, gyönyörűm *teszi le a poharat a lány elé, amikor visszatér az asztalhoz. Úgy várja végig, hogy a felszolgáló lepakolja eléjük a fogásokat, mint egy úr, aztán a tányérja fölé hajolva elégedetten szippant az ínycsiklandó illatokba.*
- Hmm, jól néz ki *mondja.* - És a tiéd is gusztusos *teszi hozzá kis csibészséggel a bajsza alatt, mert az a szétnyíló pokróc alól továbbra is kifejezetten hívogatóan mosolyog rá az a dekoltázs. De tény, ami tény, a lány elé letett étel is jól néz ki.*
- Persze, hogy segítünk, Brudo komám *mondja, mint ami magától értetődő, de a megjegyzésre azért horkant magában egyet. Nyilvánvaló, hogy a pocakos úgy gondolja, így majd legalább rajtuk tarthatja a szemét.*
- Öhm... milyen javításokra is szorul pontosan az a ház? *érdeklődik azért finoman puhatolózva, mert a munka rohadt egy dolog és Doras nem szívesen keveredik ilyesmibe.*
*Ó, pontosítaná ő nagyon szívesen, hogy mi minden járna neki, de az már valóban gazemberségnek számítana, ha most azt mint belesúgná az édes kis fülecskébe.
A Brudo okfejtése nyomán elharapott káromkodásra azért felszökik a zsoldos szemöldöke. A szitkozódás egy dolog. Mindenki száján kihúz ilyesmit az élet, ha más nem is, egy félálomban kislábujjal betalált szekrénysarok biztosan, de nem ez lett volna az első verzió az igencsak széles palettáról, amire Doras tippelt volna a lánytól.
Brudo végül bocsánatot kér, és a pocakos fickó tipikusan olyan azokkal a vizenyős, bamba szemeivel, hogy nem lehet rá sokáig haragudni. Doras ifjabb korában maga is rágott dohányt, de amikor a kikötői kocsmákban szembesült vele, hogy mit is művel ez az arrafelé felkapott szokás a fogakkal, inkább maradt az alkalmankénti pöfékelésnél.
Amikor a lány áthajol a válla felett és Doras felé fordul, a zsoldos fejéből egy pillanat alatt kiszökik a megjegyzés, amit az imént még Brudonak szánt. Ha agyonütnék se tudná felidézni, mert... mert hajlandóságot csillogó szemek, mert hívogató ajkak, mert egek! az a dekoltázs! A legszívesebben belefúrná az arcát itt és most.*
- Hmmm... mi? *kérdez vissza pár szívdobbanásnyi idő után, amíg a tudatos érzékelés terén az elé toluló látvány némi fennakadást keltett a küldés-fogadás rendszerében. Remélhetőleg a tündérke lesz oly jó és megismétli neki a kérést. Azért tekintetét rátapasztja a pult felé billegő csípőre, mert, ó, a risza az nagyon megy a drágának.*
- Hát, Brudo *húz rá a soron következő söröskorsóra* - az unokahúgod igazi tünemény *mondja. Szó se róla, ha nem rokonról lenne szó, egészen másképp fogalmazna. Zaftos őszinteséggel, ahogy férfiak egymás között rendes esetben szokták. No meg a képére kívánkozó kéjenc vigyorgást se igyekezne így moderálni.
Mikor a rendelés elkészül, Doras kilöki maga alól a széket, a támlájára löki a válláról a pokrócot és indul is a felé érkező pillantás felhívására. A lány mellé érve viszont nem kezd el felpakolni a tányérokból, sőt, amit Rikshilva esetleg már megfogott, azt is kiveszi a kezéből és visszateszi a pultra.*
- Hagyd ezt a személyzetre, drága *helyez csókot a dolgos ujjacskák tövébe, aztán mielőtt a másik szólhatna bármit, érzékien a lány álla alá nyúl és hüvelykjével végigsimít a selymes ajkakon.* - Majd ha beköltöztél Brudohoz és nálatok vendégeskedek, lesz módod kiszolgálni, ígérem. Vidd csak a dohányt a bácsikádnak. Ezt majd intézem én. *Kacsint és engedve a kísértésnek és finoman rá is paskol a kicsike hátsójára, ahogy az asztal felé noszogatja.
A rendelés mellé még hozzácsap egy kupa Forralt bor. Annak az illatát érezte korábban, ebben biztos, és az a legkevesebb, hogy vendéglátója italával 12 arannyal
hozzájárul ehhez a lakomához. Az ital kivételével mindent tálcára rakat és megkéri a személyzetet, hogy hozzák ki az asztalukhoz az evőeszközökkel együtt.*- Parancsolj, gyönyörűm *teszi le a poharat a lány elé, amikor visszatér az asztalhoz. Úgy várja végig, hogy a felszolgáló lepakolja eléjük a fogásokat, mint egy úr, aztán a tányérja fölé hajolva elégedetten szippant az ínycsiklandó illatokba.*
- Hmm, jól néz ki *mondja.* - És a tiéd is gusztusos *teszi hozzá kis csibészséggel a bajsza alatt, mert az a szétnyíló pokróc alól továbbra is kifejezetten hívogatóan mosolyog rá az a dekoltázs. De tény, ami tény, a lány elé letett étel is jól néz ki.*
- Persze, hogy segítünk, Brudo komám *mondja, mint ami magától értetődő, de a megjegyzésre azért horkant magában egyet. Nyilvánvaló, hogy a pocakos úgy gondolja, így majd legalább rajtuk tarthatja a szemét.*
- Öhm... milyen javításokra is szorul pontosan az a ház? *érdeklődik azért finoman puhatolózva, mert a munka rohadt egy dolog és Doras nem szívesen keveredik ilyesmibe.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:30:42
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:30:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Kerkiad már jó ideje várja a gnómot a fogadó elött, de nem érkezik meg. A zsoldosnak egy kicsit furcsa, de nincs kedve megkeresni. A nap is lassan lemegy. Bemegy a fogadóba, hogy megpihenjen. Váratlan számára, hogy a félkész fogadónak vannak vendégei, de nem zavartatja magát. Céltudatosan elmegy az poros asztalok mellett és felmegy a lépcsőn. A lépcső fokai recsegnek lába alatt, azért jobban odafigyel Kerkiad, hogy hova lép. Miután felért a lépcsőn odalép a legközelebbi ajtóhoz. Az ajtóban benne hagyták a kulcsot, azt ki is veszi. Ajtón belépve egy poros berendezett szobába találja magát. Első dolga, hogy leteszi a páncélt a földre, majd bezárja az ajtót, hogy senki ne zavarja a pihenésben. Subáját felakasztja a fogasra, hogy ne legyen útba. Ezt követően nyújtózkodik egy keveset, majd lefekszik az ágyba. Néhány perc gondolkodás után elalszik. *
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-13 11:32:03
Üzenet elküldve: 2020-07-13 11:32:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
* Brudo már bánja, hogy tréfálkozott, és bocsánatot kér mind a két féltől. Mikor megkapja a pokrócot amit nem túl kedvesen adott át neki Doras megköszöni azt. Mikor megkapja dohányát szinte gyermeki öröm csillan fel szemében. Elkezdi rágni a dohányt. *
-Hm! Ez nagyon jó fajta! Köszi Rik drága. De ha nem baj akkor arról is eshetne szó, hogy segítetek-e rendbe rakni a házam. Addig legalább együtt vagytok meg minden. Ja és Rik én nem szólok bele az életedbe. Azt csinálsz amit akarsz.
* Magában már eldöntötte ha Doras erőszakkal akarja megkapni unokahúgát akkor elő karül a szablya. *
* Brudo már bánja, hogy tréfálkozott, és bocsánatot kér mind a két féltől. Mikor megkapja a pokrócot amit nem túl kedvesen adott át neki Doras megköszöni azt. Mikor megkapja dohányát szinte gyermeki öröm csillan fel szemében. Elkezdi rágni a dohányt. *
-Hm! Ez nagyon jó fajta! Köszi Rik drága. De ha nem baj akkor arról is eshetne szó, hogy segítetek-e rendbe rakni a házam. Addig legalább együtt vagytok meg minden. Ja és Rik én nem szólok bele az életedbe. Azt csinálsz amit akarsz.
* Magában már eldöntötte ha Doras erőszakkal akarja megkapni unokahúgát akkor elő karül a szablya. *
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-13 07:28:41
Üzenet elküldve: 2020-07-13 07:28:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
*Az újabb kérdés újabb fejtörést okoz a lánynak. Azt tudja, hogy a 'olyan mindegy mit csinálok' kategóriás munka ötlete először is elég ostobán hangzana másodszor pedig még félre is kombinálható. De való igaz, hogy halvány lila gőze sincs róla mihez is tudna kezdeni. Abszolút nem harcos alkat, így ez a gondolat, a vele járó minden lehetőséggel hamar szemétbe is söpörhető. Azon felül viszont akár cselédkedhetne is, árus lehetne a piacon, felszolgáló, takarítónő, azért a lehetőségek elég széleskörűek. De természetesen konkrét ötlettel nem rendelkezik. Világcsavargó is lehetne, de az nem valami fizetős álláslehetőség, főleg nem akkor, ha valóban segítene kicsit rendbe szednie magát Burdonak.*
- Ostoba, éretlen és felkészületlen libának fogsz gondolni, ha azt mondom, hogy fogalmam sincs, majd akad valami, ahol helyt állok, igaz?
*Pillant is fel a férfira esetlen őzike szemekkel, de a nyílt lapos kérdés most tényleg őszinte. Noha tetszik neki a szerep, hogy a férfinak tetszelegjen egy kicsit (nagyon), a nyakát merné tenni rá, hogy Doras nálánál jóval érettebb nőkhöz van szokva. De a terv nélküli útnak indulás sajnos nem vall az érett és józanul gondolkodó nőkre. Szerencsére, mielőtt beleragadna véglegesen a valóság magába szippantó mocsarába tovább is állnak a témától. Itt már csak jóízűen nevet fel a férfi válaszán.*
- Szép próbálkozás, de mindent nem lehet megmagyarázni a természet áldásos, olykor átkos munkálkodásaival.
*Hajol is az asztal fölé, majd annak lapjára könyökölve támasztja állát kézfejeire, s olyan bájos, de ravasz arccal pislog fel a szakállasra, mint amilyen arccal talán még ezidáig senkire sem nézett. De további frappáns és szórakoztató válaszokkal már nem bombázza a férfi, ahogy kardjának élezése kerül a terítékre. Mielőtt ezt szóvá is tehetné bácsikája megmenti a helyzetet. Azután pedig Doras kedvessége varázsolja el, ahogy a pokrócok megérkeznek. Meleg és száraz, maga az égi tökéletesség. Ezzel az apró gesztussal pedig már le is lett véve a lábáról végérvényesen. Így a fülébe súgott apró megjegyzés már az arcára is csalja a pírt, amely egészen füle hegyéig kúszik.*
- Pontosíthatnád, hogy mit is érdemelsz ezért.
*Suttogja válaszul, majd a nyakát érő sóhajra kellemes borzongás fogja el, s hiába a meleg pokróc a bőrét újfent a libabőr árulkodása borítja be. Persze ennek most semmi köze sincs ahhoz, hogy fázik. De a vágyfokozó közelség okozta tüzet bácsikája isteni pontossággal folytja is el. Az álla azonnal le is esik, ahogyan szemei is nagyra nyílnak. Olyan hitetlenkedő pofival mered a pocakosra, mint aki most lett tanúja, ahogy egy démon mászik elő az alvilág mocskos bugyraiból.*
- Mi... mi... mi a fa... *Folytja is torokköszörülésbe a kikívánkozó káromkodást, majd el is kapva a tekintetét csak egy durcás kislányhoz illő felfújt pofival mered a fogadó túlvégébe.* Hát kösz az áldásod.
*Mormogja bele a pokrócba, majd mikor már igencsak mély vizek fölé kezd evezni Brudo komolyan nem tudja, hogy felröhögjön vagy inkább elsírja magát. Szóval az időpont tényleg tökéletes arra, hogy a pulthoz ballagjon a kívánalmakkal.*
- Szóval dohány és sült.
*Bólint, majd pár pillanatig Doras mögött lefékezve eltűnődik. Amikor döntésre jut a vállát megvonva hajol is át a férfi válla fölött, kissé bedőlve az arca elé. Az orruk épphogy nem ér össze, ennek ellenére, meg hát a mellett, hogy még mindig óriási a zavara Brudo előbbi szómenése miatt mégis széles vigyorral pillant a férfi szemeibe.*
- Ugye leszel olyan lovagias, hogy visszafele segítesz cipekedni?
*A választ már nem várja meg, hanem meg is indul a dolgára, kényelmesen a pokrócba bugyolálva.*
- Sült, dohány, meg nekem valami.
*Először letudja Brudot egy adag Lágy dohánykeverékel, amiért kikészíti a 27 aranyat. Azután, amíg azt sem felejti el jön Doras Sült vadja és mellé a 15 pénzecske lepakolása. Végezetül pedig leszámolja az utolsó 11 aranyat a saját adagjáért, ami Sült máj burgonya körettel. *
*A megérkező rendelésén gyorsan végigpillant, ha Doras segít neki, akkor pedig kényelmesen tér vissza az asztalukhoz. Ha nem, akkor művészi szerencsétlenkedéssel.*
*Az újabb kérdés újabb fejtörést okoz a lánynak. Azt tudja, hogy a 'olyan mindegy mit csinálok' kategóriás munka ötlete először is elég ostobán hangzana másodszor pedig még félre is kombinálható. De való igaz, hogy halvány lila gőze sincs róla mihez is tudna kezdeni. Abszolút nem harcos alkat, így ez a gondolat, a vele járó minden lehetőséggel hamar szemétbe is söpörhető. Azon felül viszont akár cselédkedhetne is, árus lehetne a piacon, felszolgáló, takarítónő, azért a lehetőségek elég széleskörűek. De természetesen konkrét ötlettel nem rendelkezik. Világcsavargó is lehetne, de az nem valami fizetős álláslehetőség, főleg nem akkor, ha valóban segítene kicsit rendbe szednie magát Burdonak.*
- Ostoba, éretlen és felkészületlen libának fogsz gondolni, ha azt mondom, hogy fogalmam sincs, majd akad valami, ahol helyt állok, igaz?
*Pillant is fel a férfira esetlen őzike szemekkel, de a nyílt lapos kérdés most tényleg őszinte. Noha tetszik neki a szerep, hogy a férfinak tetszelegjen egy kicsit (nagyon), a nyakát merné tenni rá, hogy Doras nálánál jóval érettebb nőkhöz van szokva. De a terv nélküli útnak indulás sajnos nem vall az érett és józanul gondolkodó nőkre. Szerencsére, mielőtt beleragadna véglegesen a valóság magába szippantó mocsarába tovább is állnak a témától. Itt már csak jóízűen nevet fel a férfi válaszán.*
- Szép próbálkozás, de mindent nem lehet megmagyarázni a természet áldásos, olykor átkos munkálkodásaival.
*Hajol is az asztal fölé, majd annak lapjára könyökölve támasztja állát kézfejeire, s olyan bájos, de ravasz arccal pislog fel a szakállasra, mint amilyen arccal talán még ezidáig senkire sem nézett. De további frappáns és szórakoztató válaszokkal már nem bombázza a férfi, ahogy kardjának élezése kerül a terítékre. Mielőtt ezt szóvá is tehetné bácsikája megmenti a helyzetet. Azután pedig Doras kedvessége varázsolja el, ahogy a pokrócok megérkeznek. Meleg és száraz, maga az égi tökéletesség. Ezzel az apró gesztussal pedig már le is lett véve a lábáról végérvényesen. Így a fülébe súgott apró megjegyzés már az arcára is csalja a pírt, amely egészen füle hegyéig kúszik.*
- Pontosíthatnád, hogy mit is érdemelsz ezért.
*Suttogja válaszul, majd a nyakát érő sóhajra kellemes borzongás fogja el, s hiába a meleg pokróc a bőrét újfent a libabőr árulkodása borítja be. Persze ennek most semmi köze sincs ahhoz, hogy fázik. De a vágyfokozó közelség okozta tüzet bácsikája isteni pontossággal folytja is el. Az álla azonnal le is esik, ahogyan szemei is nagyra nyílnak. Olyan hitetlenkedő pofival mered a pocakosra, mint aki most lett tanúja, ahogy egy démon mászik elő az alvilág mocskos bugyraiból.*
- Mi... mi... mi a fa... *Folytja is torokköszörülésbe a kikívánkozó káromkodást, majd el is kapva a tekintetét csak egy durcás kislányhoz illő felfújt pofival mered a fogadó túlvégébe.* Hát kösz az áldásod.
*Mormogja bele a pokrócba, majd mikor már igencsak mély vizek fölé kezd evezni Brudo komolyan nem tudja, hogy felröhögjön vagy inkább elsírja magát. Szóval az időpont tényleg tökéletes arra, hogy a pulthoz ballagjon a kívánalmakkal.*
- Szóval dohány és sült.
*Bólint, majd pár pillanatig Doras mögött lefékezve eltűnődik. Amikor döntésre jut a vállát megvonva hajol is át a férfi válla fölött, kissé bedőlve az arca elé. Az orruk épphogy nem ér össze, ennek ellenére, meg hát a mellett, hogy még mindig óriási a zavara Brudo előbbi szómenése miatt mégis széles vigyorral pillant a férfi szemeibe.*
- Ugye leszel olyan lovagias, hogy visszafele segítesz cipekedni?
*A választ már nem várja meg, hanem meg is indul a dolgára, kényelmesen a pokrócba bugyolálva.*
- Sült, dohány, meg nekem valami.
*Először letudja Brudot egy adag Lágy dohánykeverékel, amiért kikészíti a 27 aranyat.
Azután, amíg azt sem felejti el jön Doras Sült vadja és mellé a 15 pénzecske lepakolása. Végezetül pedig leszámolja az utolsó 11 aranyat a saját adagjáért, ami Sült máj burgonya körettel. **A megérkező rendelésén gyorsan végigpillant, ha Doras segít neki, akkor pedig kényelmesen tér vissza az asztalukhoz. Ha nem, akkor művészi szerencsétlenkedéssel.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-13 06:15:26
Üzenet elküldve: 2020-07-13 06:15:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
*Hallgatja az okfejtést a tervekről, és határozottan az az érzése, hogy ez így konkrétan most először vonul végig a maga száraz tényszerűségével a csinos kis kobakon. A nagy, kalandvágytól fűtött nekiindulások általában nem ilyesmivel előkészítve kezdődnek. Szép is lenne. Álmodozó csitrik és semmirekellő kis uracskák szülőinek garmadája rebegne hálát, ha így történne.*
- És miféle munkára gondoltál, tündérem? *kérdi a zsoldos a szakállát morzsolgatva. Mi tagadás, egy kicsit azért szórakoztatja ez a dolog, ahogy a valóság mocsarába egyre mélyebbre noszogatja a fényes hajóról és szikrázó víztükrű messzeségekről ábrándozó lánykát. Munka. Olyan egyszerűen hangzik. Csak amikor odakerül az ember, szembesül vele, hogy jóval büdösebb, mocskosabb vagy fárasztóbb, mint azt valaha életében gondolta. Doras kerüli is, mint az izzó parazsat. A zsoldosok élete azért merőben más, mint a tisztességes munkából élőké. Persze akadnak olyan zsoldosok is, akiknek tisztességes munkájuk van, de Doras a szakma egy jóval árnyaltabb oldalán dolgozik.*
- Ejj *ingatja a fejét.* - Kigúnyolod egy férfi a női nem varázsa iránti védtelenségét. Mit tehetnék? A természet így alkotott meg bennünket *vonja meg a vállát, így egy mozdulattal pöccinti a felelősséget a teremtésre önnön frivolsága miatt.* - A varázsos dolgokat imádni kell *hajol közelebb, és a kebleken meg a karcsú nyakon végigkúszó dévaj pillantás nagy vonalakban le is írja, hogy ezt hogy képzeli el. A vigyorgásban csak a kardélezésre vonatkozó megjegyzés akasztja meg. Hirtelen megzavarodik és nem tudja pontosan, hogyan is kéne értelmeznie a dolgot. Talán túlságosan elmerült már a szemérmetlen gondolatokban, azért társít hozzá sikamlós tartalmat, ami úgy kapaszkodik a hevült jelenetekben úszó képzeletébe, hogy képtelen enélküli jelentésben gondolkodni. Márpedig ha a kicsike így célozgat, az kicsit átírja a helyzetet. De vajon tényleg célozgat? ~A rosseb enné meg az ilyen csűrés-csavarást!~ Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak odasúgná Dorasnak, hogy menjenek ki az istállóba. Még azt is kibogozná, ha valamilyen ürügybe csomagolná a dolgot. Persze ha nem ürügy lenne, Doras most azt is úgy értelmezné.
Brudo érkezése szerencsére megmenti tőle, hogy ez a tanácstalan tekintet túl sokáig a képén ragadjon.
Az átfázott kisasszonyka tekintetében magára vállalja a tettek mezejére lépést és keres egy illetékest, hogy orvosolja a problémát. Rövid diskurzus után a fogadóssal [Mesélő (Meia)] Doras 30 arany ellenében szerez maguknak néhány meleg pokrócot. Igaz, ami igaz, jóval szívesebben javasolna a csibécskének más módot a felmelegedésre, de most egyelőre be kell érniük ennyivel.*
- Ezek után már a lekötelezettem vagy *súgja oda a lánynak, míg a vállára teríti a pokrócot.* - Mert egy ilyen testet vétek eltakarni. Ilyen súllyal a lelkemen kárhoztatsz élni, szépségem *sóhajt, mint aki a világ minden bűnét vette a nyakába.* - Ezért kijár nekem valami cserébe. *A nyakacska illatába szippant és már-már éhesen mordulva fújja ki a levegőt. A széptevésbe viszont Brudo úgy csörtet bele, mint egy hatalmas, pocakos vadkan. Doras képe egészen elnyúlik a váratlan áldásadástól. Attól meg főleg, ami az utána jön. Ha nem lenne társaságuk és Brudo nem lenne pont eme társaság kedves rokona, a zsoldos már rég a veséjén térdelne. De így csak hozzávágja a neki szánt pokrócot és igyekszik megelégedni azzal, hogy csak gondolatban fojtja meg... fojtja meg, veri pépesre, gyújtja fel és ássa el az udvaron.*
- Inkább a záróizmaiddal foglalkozz, nehogy baj legyen, te beles tulok! *csikorogja oda neki. Brudo ért hozzá, hogyan tiporja lábbal az édelgést a realitás valószínűségtől mocskos csizmájával. Az elmondottak eléggé pontosan fedik a zsoldos ilyen jellegű kalandjainak koreográfiáját. Kivéve persze a pár percet. Azt határozottan kikéri magának! Jó, volt, hogy előfordult, de kivel nem? Mi lett a betyárbecsülettel? Ilyesmit hölgyek előtt nem hánytorgatunk fel!*
- Hogy hogy állok a dohánnyal? *zökken le a helyére és még mindig szúrósan sandít a pocakosra.* - Brudo, a te marhaságodat egy kocsiderék ördögvigyor füstje se fedné be, úgy állok!
*Morcosan burkolózik a pokrócába. Elég nehéz így visszatalálni a szívtipró szerepbe, úgyhogy iszik egy kis sört, hátha az kisegíti.*
- Valami rendes sült jólesne *válaszolja a lánynak.* - Mert ez a sültbolond bácsikád lassan kezdi megfeküdni a gyomromat *böki oda azért féloldalasan Brudora sandítva.* - Ha te is csatlakozol *fordul vissza a lány felé* - hálásan elfogadom a meghívást.
*Hallgatja az okfejtést a tervekről, és határozottan az az érzése, hogy ez így konkrétan most először vonul végig a maga száraz tényszerűségével a csinos kis kobakon. A nagy, kalandvágytól fűtött nekiindulások általában nem ilyesmivel előkészítve kezdődnek. Szép is lenne. Álmodozó csitrik és semmirekellő kis uracskák szülőinek garmadája rebegne hálát, ha így történne.*
- És miféle munkára gondoltál, tündérem? *kérdi a zsoldos a szakállát morzsolgatva. Mi tagadás, egy kicsit azért szórakoztatja ez a dolog, ahogy a valóság mocsarába egyre mélyebbre noszogatja a fényes hajóról és szikrázó víztükrű messzeségekről ábrándozó lánykát. Munka. Olyan egyszerűen hangzik. Csak amikor odakerül az ember, szembesül vele, hogy jóval büdösebb, mocskosabb vagy fárasztóbb, mint azt valaha életében gondolta. Doras kerüli is, mint az izzó parazsat. A zsoldosok élete azért merőben más, mint a tisztességes munkából élőké. Persze akadnak olyan zsoldosok is, akiknek tisztességes munkájuk van, de Doras a szakma egy jóval árnyaltabb oldalán dolgozik.*
- Ejj *ingatja a fejét.* - Kigúnyolod egy férfi a női nem varázsa iránti védtelenségét. Mit tehetnék? A természet így alkotott meg bennünket *vonja meg a vállát, így egy mozdulattal pöccinti a felelősséget a teremtésre önnön frivolsága miatt.* - A varázsos dolgokat imádni kell *hajol közelebb, és a kebleken meg a karcsú nyakon végigkúszó dévaj pillantás nagy vonalakban le is írja, hogy ezt hogy képzeli el. A vigyorgásban csak a kardélezésre vonatkozó megjegyzés akasztja meg. Hirtelen megzavarodik és nem tudja pontosan, hogyan is kéne értelmeznie a dolgot. Talán túlságosan elmerült már a szemérmetlen gondolatokban, azért társít hozzá sikamlós tartalmat, ami úgy kapaszkodik a hevült jelenetekben úszó képzeletébe, hogy képtelen enélküli jelentésben gondolkodni. Márpedig ha a kicsike így célozgat, az kicsit átírja a helyzetet. De vajon tényleg célozgat? ~A rosseb enné meg az ilyen csűrés-csavarást!~ Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak odasúgná Dorasnak, hogy menjenek ki az istállóba. Még azt is kibogozná, ha valamilyen ürügybe csomagolná a dolgot. Persze ha nem ürügy lenne, Doras most azt is úgy értelmezné.
Brudo érkezése szerencsére megmenti tőle, hogy ez a tanácstalan tekintet túl sokáig a képén ragadjon.
Az átfázott kisasszonyka tekintetében magára vállalja a tettek mezejére lépést és keres egy illetékest, hogy orvosolja a problémát. Rövid diskurzus után a fogadóssal [Mesélő (Meia)] Doras 30 arany ellenében szerez maguknak
néhány meleg pokrócot. Igaz, ami igaz, jóval szívesebben javasolna a csibécskének más módot a felmelegedésre, de most egyelőre be kell érniük ennyivel.*- Ezek után már a lekötelezettem vagy *súgja oda a lánynak, míg a vállára teríti a pokrócot.* - Mert egy ilyen testet vétek eltakarni. Ilyen súllyal a lelkemen kárhoztatsz élni, szépségem *sóhajt, mint aki a világ minden bűnét vette a nyakába.* - Ezért kijár nekem valami cserébe. *A nyakacska illatába szippant és már-már éhesen mordulva fújja ki a levegőt. A széptevésbe viszont Brudo úgy csörtet bele, mint egy hatalmas, pocakos vadkan. Doras képe egészen elnyúlik a váratlan áldásadástól. Attól meg főleg, ami az utána jön. Ha nem lenne társaságuk és Brudo nem lenne pont eme társaság kedves rokona, a zsoldos már rég a veséjén térdelne. De így csak hozzávágja a neki szánt pokrócot és igyekszik megelégedni azzal, hogy csak gondolatban fojtja meg... fojtja meg, veri pépesre, gyújtja fel és ássa el az udvaron.*
- Inkább a záróizmaiddal foglalkozz, nehogy baj legyen, te beles tulok! *csikorogja oda neki. Brudo ért hozzá, hogyan tiporja lábbal az édelgést a realitás valószínűségtől mocskos csizmájával. Az elmondottak eléggé pontosan fedik a zsoldos ilyen jellegű kalandjainak koreográfiáját. Kivéve persze a pár percet. Azt határozottan kikéri magának! Jó, volt, hogy előfordult, de kivel nem? Mi lett a betyárbecsülettel? Ilyesmit hölgyek előtt nem hánytorgatunk fel!*
- Hogy hogy állok a dohánnyal? *zökken le a helyére és még mindig szúrósan sandít a pocakosra.* - Brudo, a te marhaságodat egy kocsiderék ördögvigyor füstje se fedné be, úgy állok!
*Morcosan burkolózik a pokrócába. Elég nehéz így visszatalálni a szívtipró szerepbe, úgyhogy iszik egy kis sört, hátha az kisegíti.*
- Valami rendes sült jólesne *válaszolja a lánynak.* - Mert ez a sültbolond bácsikád lassan kezdi megfeküdni a gyomromat *böki oda azért féloldalasan Brudora sandítva.* - Ha te is csatlakozol *fordul vissza a lány felé* - hálásan elfogadom a meghívást.
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-12 12:50:04
Üzenet elküldve: 2020-07-12 12:50:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
* Brudo jobban érzi magát, és huncutul Doras felé kacsint *
- Neked lassan ideje volna megállapodnod. Mire való ez az állandó csavargás. Itt van az unokahúgom én áldásom adnám a dologra!
* Brudo egy picit kivár, majd hangos kacajba tör ki. *
- Ti ketten? Doras elintézné a dolgát pár perc alatt aztán nyomát se látnánk. Utána meg lehet jönne a baba. Ne haragudj drága Rik csak vicceltem. Ami az ételt illeti nekem hozz valami mást. Egy kis dohányt. Csak úgy nosztalgiából, mert régen mindig azt rágtam. Te Doras, hogy állsz a dohánnyal?
* Brudo jobban érzi magát, és huncutul Doras felé kacsint *
- Neked lassan ideje volna megállapodnod. Mire való ez az állandó csavargás. Itt van az unokahúgom én áldásom adnám a dologra!
* Brudo egy picit kivár, majd hangos kacajba tör ki. *
- Ti ketten? Doras elintézné a dolgát pár perc alatt aztán nyomát se látnánk. Utána meg lehet jönne a baba. Ne haragudj drága Rik csak vicceltem. Ami az ételt illeti nekem hozz valami mást. Egy kis dohányt. Csak úgy nosztalgiából, mert régen mindig azt rágtam. Te Doras, hogy állsz a dohánnyal?
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-12 07:38:38
Üzenet elküldve: 2020-07-12 07:38:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy Brudo féltése most áldás e vagy teher az jelen helyzetben eléggé kérdéses. Így első feltérképezésre annyira nem bánná, ha Dorassal jutna egy kicsit több édes kettes hangulat, viszont, ha a bácsinak igaza van, akkor, még, ha Rik engedne is a férfinak, nem árt, ha kicsit megizzasztja előtte. A jártasabb asszonyok úgy is gyakran mesélték, hogy egy feltüzelt férfi vágyánál kielégítőbb úgy sincs.*
- Hogy én? Megszökni? *Kap is művies megszeppentséggel a szívéhez, s még szapora pillázással is megtoldja a lehetőleg minél ártatlanabb nézést.* Ugyan kérlek.
*Legyinti le a férfit, s igazából ez így igaz. Noha persze először úgy indult az egész, hogy az éj leple alatt kioson és viszont látásra, de éber, szemfüles apja hamar keresztül húzta a számításait.*
- Apám csak nem nagyon bír az anyámtól örökölt temperamentumommal.
*Von is vállat, majd az újabb kérdésre valóban elgondolkodik. Igazából teljesen kész tervek nélkül vágott neki mindennek. Persze tudja, hogy ez ostobaság, de a lényege az egésznek az volt, hogy kiszakadjon a szürke közegből. Aztán meg a tudat, hogy bácsikája Artheniorban él elég nagy bizakodással töltötte el. Most már persze így, hogy tudja, hogy Brudo igencsak legatyásodott már az egész elcseszett egy ötletnek tűnik, de későnek tartja már, hogy meggondolja magát. Meg hát apja is biztos megszakadna a röhögéstől, ha önfejű lánya kudarcot vallva kullogna haza.*
- Azt hiszem először is kitalálok valamit, hogy hol is lakhatnék. Nem tudom meddig maradnék itt. Ha sokáig lecövekelek a fogadói éjszakázások nem lennének túl erszénykímélőek. Meg, hát magamat ismerve biztos besegítenék Brudonak is, ha már jobban lesz miből. Szóval munkát kell keresnem.
*Bólogat is szavaira teljes eltökéltséggel, majd figyelmét már Doras bemutatkozásának szenteli.*
- Szóval egy világjáró szoknyavadász. *teljesíti ki magában a képet, persze nem mellőzve a gonoszkás mosolyt is. Hiszen Brudo figyelmeztetését azóta sem tudja figyelmen kívül hagyni.* De gondolom azért vannak olyan helyek, ahol a kardodat aranyat mellőzve is szívesen élezed.
*Nevet is fel halkan, de el is hallgat, mikor bácsikája visszatér, így ezt a témát egyelőre hagyja is a levegőben lógni.*
- Biztos minden rendben?
*Fog is finoman Brudo karjára, s az arcára ismét csak aggodalom ül ki. Azért akármilyen is a pocakos, de csak a rokona. S annak ellenére, hogy az arannyal nem bánik jól, akkor is egy szerethető, kedves ember. Amiben csak megerősíti a férfi iránta érzett féltése. Halvány mosollyal karol is a vállára, majd finoman megszorongatja bácsikáját.*
- Köszönöm. Majd kijavítgatjuk, amit tudunk. Látod, még egy igen fess segítségünk is akad, legalább a kisebb munkákhoz. A többit meg elintézzük, ha futja rá.
*Pillant is először hálás pofival Dorasra, de ahogy tekintete akarva-akaratlanul is levándorol a kissé szétgombolt ingre egy halk, talán vágyakozással fűszerezett sóhajjal harapja be az alsó ajkát. Örül annak, hogy Brudo félti és óvja, de ebben a helyzetben néha kicsit tehernek érzi. Persze azért jó tudni, hogy az otthon biztonságából kiszakadt lánynak legalább így van józan esze. Csak hát a felfedezések iránti vágya igencsak erős, s néha szeretné, ha hagynák, hogy elhatalmasodjon. Hiszen biztos abban, hogy azok az izmoktól duzzadó karok bepillantást tudnának nyújtani, hogy milyen is lehet az artheniori vendégszeretet.*
- Éhes nem vagy, bácsikám? Lehet, hogy az bántja a gyomrodat, hogy csak folyékonyat viszel be magadba. Lehet, hogy nem ártana valami finomat enned. *Már kel is fel a helyéről, hogy ha Brudo él a lehetőséggel, hogy Rikshi egy vacsorát is finanszírozzon akkor indulhasson is a pult felé. Közben smaragdjaival Dorasra pillant.* És, ha már úgy alakult, hogy nem a főztömmel tudlak elcsábítani titeket, akkor azért téged is megvendégellek valamire. Szóval találjátok ki, hogy mihez volna kedvetek.
*Kacsint is pajkosan a férfira. Igazából ő be tudna kapni pár finom falatot, így akármilyen választ is kap lassan megindul a pult felé.*
- Meg igazából élvezem ezt a kellemes társaságot, de a vizes ruha már zavar. Szóval ötletelhetnétek, hogy hogyan legyünk szárazak mert megfagyok.
*Mosolyodik el bájosan, majd az újbóli önkéntelen, ösztönös csípőringással indul is meg, hogy felmérje a terepet az ételek vidékén.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az, hogy Brudo féltése most áldás e vagy teher az jelen helyzetben eléggé kérdéses. Így első feltérképezésre annyira nem bánná, ha Dorassal jutna egy kicsit több édes kettes hangulat, viszont, ha a bácsinak igaza van, akkor, még, ha Rik engedne is a férfinak, nem árt, ha kicsit megizzasztja előtte. A jártasabb asszonyok úgy is gyakran mesélték, hogy egy feltüzelt férfi vágyánál kielégítőbb úgy sincs.*
- Hogy én? Megszökni? *Kap is művies megszeppentséggel a szívéhez, s még szapora pillázással is megtoldja a lehetőleg minél ártatlanabb nézést.* Ugyan kérlek.
*Legyinti le a férfit, s igazából ez így igaz. Noha persze először úgy indult az egész, hogy az éj leple alatt kioson és viszont látásra, de éber, szemfüles apja hamar keresztül húzta a számításait.*
- Apám csak nem nagyon bír az anyámtól örökölt temperamentumommal.
*Von is vállat, majd az újabb kérdésre valóban elgondolkodik. Igazából teljesen kész tervek nélkül vágott neki mindennek. Persze tudja, hogy ez ostobaság, de a lényege az egésznek az volt, hogy kiszakadjon a szürke közegből. Aztán meg a tudat, hogy bácsikája Artheniorban él elég nagy bizakodással töltötte el. Most már persze így, hogy tudja, hogy Brudo igencsak legatyásodott már az egész elcseszett egy ötletnek tűnik, de későnek tartja már, hogy meggondolja magát. Meg hát apja is biztos megszakadna a röhögéstől, ha önfejű lánya kudarcot vallva kullogna haza.*
- Azt hiszem először is kitalálok valamit, hogy hol is lakhatnék. Nem tudom meddig maradnék itt. Ha sokáig lecövekelek a fogadói éjszakázások nem lennének túl erszénykímélőek. Meg, hát magamat ismerve biztos besegítenék Brudonak is, ha már jobban lesz miből. Szóval munkát kell keresnem.
*Bólogat is szavaira teljes eltökéltséggel, majd figyelmét már Doras bemutatkozásának szenteli.*
- Szóval egy világjáró szoknyavadász. *teljesíti ki magában a képet, persze nem mellőzve a gonoszkás mosolyt is. Hiszen Brudo figyelmeztetését azóta sem tudja figyelmen kívül hagyni.* De gondolom azért vannak olyan helyek, ahol a kardodat aranyat mellőzve is szívesen élezed.
*Nevet is fel halkan, de el is hallgat, mikor bácsikája visszatér, így ezt a témát egyelőre hagyja is a levegőben lógni.*
- Biztos minden rendben?
*Fog is finoman Brudo karjára, s az arcára ismét csak aggodalom ül ki. Azért akármilyen is a pocakos, de csak a rokona. S annak ellenére, hogy az arannyal nem bánik jól, akkor is egy szerethető, kedves ember. Amiben csak megerősíti a férfi iránta érzett féltése. Halvány mosollyal karol is a vállára, majd finoman megszorongatja bácsikáját.*
- Köszönöm. Majd kijavítgatjuk, amit tudunk. Látod, még egy igen fess segítségünk is akad, legalább a kisebb munkákhoz. A többit meg elintézzük, ha futja rá.
*Pillant is először hálás pofival Dorasra, de ahogy tekintete akarva-akaratlanul is levándorol a kissé szétgombolt ingre egy halk, talán vágyakozással fűszerezett sóhajjal harapja be az alsó ajkát. Örül annak, hogy Brudo félti és óvja, de ebben a helyzetben néha kicsit tehernek érzi. Persze azért jó tudni, hogy az otthon biztonságából kiszakadt lánynak legalább így van józan esze. Csak hát a felfedezések iránti vágya igencsak erős, s néha szeretné, ha hagynák, hogy elhatalmasodjon. Hiszen biztos abban, hogy azok az izmoktól duzzadó karok bepillantást tudnának nyújtani, hogy milyen is lehet az artheniori vendégszeretet.*
- Éhes nem vagy, bácsikám? Lehet, hogy az bántja a gyomrodat, hogy csak folyékonyat viszel be magadba. Lehet, hogy nem ártana valami finomat enned. *Már kel is fel a helyéről, hogy ha Brudo él a lehetőséggel, hogy Rikshi egy vacsorát is finanszírozzon akkor indulhasson is a pult felé. Közben smaragdjaival Dorasra pillant.* És, ha már úgy alakult, hogy nem a főztömmel tudlak elcsábítani titeket, akkor azért téged is megvendégellek valamire. Szóval találjátok ki, hogy mihez volna kedvetek.
*Kacsint is pajkosan a férfira. Igazából ő be tudna kapni pár finom falatot, így akármilyen választ is kap lassan megindul a pult felé.*
- Meg igazából élvezem ezt a kellemes társaságot, de a vizes ruha már zavar. Szóval ötletelhetnétek, hogy hogyan legyünk szárazak mert megfagyok.
*Mosolyodik el bájosan, majd az újbóli önkéntelen, ösztönös csípőringással indul is meg, hogy felmérje a terepet az ételek vidékén.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-11 22:26:09
Üzenet elküldve: 2020-07-11 22:26:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
*Az a végigmérés bizakodással kecsegteti Dorast. Ennek megfelelően is viseli. Gondolkodik rajta, hogy megugráltatja egy kicsit a mellizmait, hadd legyen mit nézni, de aztán inkább csak kiüríti a kupából a maradék sört. A mozdulatban úgy feszít, mintha a duhajság istenéről készülő szoborhoz pózolna. Teleszívja a mellkasát és befeszíti a bicepszét, hogy a lehető legjobb formáját mutassa a mustrához.
Brudo kiviharzása után egy kicsit intimebbé sűrűsödhet köztük a légkör, amit a zsoldos véletlenül se szalasztana el. Az arcátlan kérdésre sikamlós válasz érkezik. ~ Ajj, husom, csak kerülj a kezem közé... ~ szívja a fogát senyvedve, mert ilyenkor már rendes esetben rég a tettek mezejére lépne, de most kicsit kacifántosabb a helyzet.*
- És az apád csak úgy elengedett egyedül? * vonja fel a szemöldökét.* - Kisasszony *szűkíti a szemét gyanakvón* - csak nem elszöktél? *Feddőn ingatja az ujját a lány felé, aztán csak maga elé húz egy újabb korsó sört, az üreset meg félrerakja.*
- Ejj, kislány *sóhajt, mint a keresztutak simlis démonai, akik nem is rejtik véka alá, hogy kínált alkuikban csalárdság van.* - És mihez akarsz kezdeni Artheniorban? *Ha a kicsike most röppent ki az óvó atyai szárnyak alól, valószínűleg megtapasztalja majd, hogy a megélhetés a városban épp elég nagy kaland és kihívás lesz, főleg, ha a tékozló nagybácsi is a nyakán marad.*
- Hát, szülők terén nem jeleskedem, de már tízévesen én voltam a legfessebb utcakölyök Pirtianesben *bólint szerénytelenül.* - Azóta bejártam Lanawint. Megyek, ahová a lábam visz, ahol jó pénzt fizetnek a kardomért. *Megvonja a vállát, ahogy egy jólmenő világfihoz illik és végszóra Brudo is beesik.*
- Mintha jobb színed lenne, komám *mondja bátorítólag.* - Épp csak arról diskuráltunk, hogy mik a kis hölgy tervei. De ha hozzád költözik, akkor tényleg nem árt rendbe hozatnod azt a kalyibát! Egy-két dologban talán én is segíthetek, de a javát inkább mesteremberekre bíznám. *Doras általában úgy kerüli a munkát, mint macska a lubickolást, de egy kis barkácsolás vagy legalábbis annak imitálása jó ürügy, hogy tovább sertepertéljen a formás kis unokahúgocska körül, míg sikerül befűznie.*
*Az a végigmérés bizakodással kecsegteti Dorast. Ennek megfelelően is viseli. Gondolkodik rajta, hogy megugráltatja egy kicsit a mellizmait, hadd legyen mit nézni, de aztán inkább csak kiüríti a kupából a maradék sört. A mozdulatban úgy feszít, mintha a duhajság istenéről készülő szoborhoz pózolna. Teleszívja a mellkasát és befeszíti a bicepszét, hogy a lehető legjobb formáját mutassa a mustrához.
Brudo kiviharzása után egy kicsit intimebbé sűrűsödhet köztük a légkör, amit a zsoldos véletlenül se szalasztana el. Az arcátlan kérdésre sikamlós válasz érkezik. ~ Ajj, husom, csak kerülj a kezem közé... ~ szívja a fogát senyvedve, mert ilyenkor már rendes esetben rég a tettek mezejére lépne, de most kicsit kacifántosabb a helyzet.*
- És az apád csak úgy elengedett egyedül? * vonja fel a szemöldökét.* - Kisasszony *szűkíti a szemét gyanakvón* - csak nem elszöktél? *Feddőn ingatja az ujját a lány felé, aztán csak maga elé húz egy újabb korsó sört, az üreset meg félrerakja.*
- Ejj, kislány *sóhajt, mint a keresztutak simlis démonai, akik nem is rejtik véka alá, hogy kínált alkuikban csalárdság van.* - És mihez akarsz kezdeni Artheniorban? *Ha a kicsike most röppent ki az óvó atyai szárnyak alól, valószínűleg megtapasztalja majd, hogy a megélhetés a városban épp elég nagy kaland és kihívás lesz, főleg, ha a tékozló nagybácsi is a nyakán marad.*
- Hát, szülők terén nem jeleskedem, de már tízévesen én voltam a legfessebb utcakölyök Pirtianesben *bólint szerénytelenül.* - Azóta bejártam Lanawint. Megyek, ahová a lábam visz, ahol jó pénzt fizetnek a kardomért. *Megvonja a vállát, ahogy egy jólmenő világfihoz illik és végszóra Brudo is beesik.*
- Mintha jobb színed lenne, komám *mondja bátorítólag.* - Épp csak arról diskuráltunk, hogy mik a kis hölgy tervei. De ha hozzád költözik, akkor tényleg nem árt rendbe hozatnod azt a kalyibát! Egy-két dologban talán én is segíthetek, de a javát inkább mesteremberekre bíznám. *Doras általában úgy kerüli a munkát, mint macska a lubickolást, de egy kis barkácsolás vagy legalábbis annak imitálása jó ürügy, hogy tovább sertepertéljen a formás kis unokahúgocska körül, míg sikerül befűznie.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-11 10:25:59
Üzenet elküldve: 2020-07-11 10:25:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
* Brudo az udvaron elvégezte a dolgát. Azt reméli, hogy Dorason és Rikshin kívül senki sem tudja miért szaladt ki. *
- Na most már jobban vagyok, hogy így könnyítettem magamon, de ma már nem szabad innom, és holnapra jobban is leszek. Na miről beszélgettetek míg én kint intéztem a dolgom?
* Brudon látszik, hogy félti kedves unokahúgát Dorastól. *
- Rikshi drága, meg sem kérdeztem tőled, hogy neked van-e házad? Van hol laknod? Mert ha nincs megosztom veled az én házamat. Mint már mondtam kijavításra vár, de azért el lehet benne lenni.
* Brudo az udvaron elvégezte a dolgát. Azt reméli, hogy Dorason és Rikshin kívül senki sem tudja miért szaladt ki. *
- Na most már jobban vagyok, hogy így könnyítettem magamon, de ma már nem szabad innom, és holnapra jobban is leszek. Na miről beszélgettetek míg én kint intéztem a dolgom?
* Brudon látszik, hogy félti kedves unokahúgát Dorastól. *
- Rikshi drága, meg sem kérdeztem tőled, hogy neked van-e házad? Van hol laknod? Mert ha nincs megosztom veled az én házamat. Mint már mondtam kijavításra vár, de azért el lehet benne lenni.
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-07-11 08:11:16
Üzenet elküldve: 2020-07-11 08:11:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért akármilyen is volt a neveltetése a szíve nincsen kőből. Csak aggódik azért a köpcös kis kelekótyáért. Persze, hogy a törődés is fellobban benne szinte ösztönként. Ettől sajnos Doras még messze van. Noha a megborzongó férfi azért felkelti benne a hajlandóságot, hogy egy kicsit őt is átdörzsölgesse, még akkor is, ha Doras más porcikáit is kezelésbe venné.*
- Talán a váltás ruhám megúszta.
*Legyint, de azért hálás pillantásokat vet a férfi felé, még akkor is, ha felesleges is lenne használnia a felkínált köpenyt. Bár az is igaz, hogy nem túl bizakodó arccal pislog a táskájára, ami hasonló állapotban van, mint a csatakra ázott köpenye.
Ebből a sajnálkozó hangulatból bácsikája zökkenti ki hamar. Amikor Dorasról alkotott véleményét fejti ki. A férfi aggódása megdobogtatja szívét, közben pedig a hallottaktól kaján mosolyra húzza az ajkait.*
~Szóval így állunk?~
*Magában felkuncogva dől hátra székén, majd a lábait keresztbe pakolva méri végig bácsikája cimboráját. Igazából, ha jobban belegondol nem is lepődött meg. Az pedig nem bűn, ha valaki hajszolja az élvezeteket, s ha az ölébe pottyan a lehetőség él is vele. Persze az kérdéses a jelen helyzetben, hogy egyáltalán Rik horogra való falat lenne e.*
- Brudo?
*Vonja is fel a szemöldökeit, miközben a kiviharzó férfi után pillant. Az arcára egyből ki is ül az aggodalom, de egy kis időre Doras ezt is hamar kiveri a fejéből. Halkan felnevetve billenti félre a fejét, majd mélyen elgondolkodva fürkészi a szakállas arcot. Szeretne valami izgalmasat mesélni, valami olyat, amivel tényleg felvághatna. Amivel bebizonyíthatná, hogy ő egy igen nyerő választás lenne a férfi számára, de ez sajnos nincs így.*
- Arról nem mesélni szoktam. Azt hagyom, hogy kitapasztalják. *Kacsint is a férfira, mint aki valóban teljesen képben van a dolgokban. Persze ez közel sincs így, de ez ismét nem olyan dolog, amit a férfi orrára kötne.* Nos az anyám már régóta meghalt. Apám nevelt onnantól. Ő és Brudo az egyetlen rokonaim, de bácsikámat is csak akkor láttam utoljára, mikor anyám még élt. Apám nem igazán volt érte odáig, de ez igazából az ő dolguk.
*Vonja is meg a vállait egyszerűen, közben pedig időnként az ajtó felé pillantgat aggodalmas arccal.*
- Aztán otthon már untam a dolgokat, hogy minden nap ugyan úgy indult és végződött. Kalandot akartam, újdonságot, szerelmet, talán pénzt is, tudod olyan ostobaságokat, mint az éretlen, négy fal között nevelkedett csitrik. *Legyint is rá.* Sokat hallottam Artheniorról, főleg régen a bácsikámtól, így itt próbálok szerencsét először. Legalább itt van kihez szólni, ha már támogatást nem igen kaphatok.
*Meg sem fordult a fejében, hogy Brudot pénzzel húzza le, ha találkoznak. Persze arra sem számított, hogy majd a férfi teríti ki ezen lapjait rögtön az elején. Riknek pusztán csak kellemes volt a tudat, hogy nem lesz egyedül, mint a kisujja. Ha pedig ehhez az kell, hogy ő támogassa a bácsit, ha van lehetősége, hát akkor attól sem zárkózik el teljesen.*
- És rólad mit lehet tudni, azon kívül, hogy szoknyapecér vagy? *Vigyorodik el gunyorosan, ahogy ismét Dorasnak szenteli a figyelmét.* Közben nem kéne megnézni, hogy jól van e?
*Noha az nem kívánkozik neki, hogy végig asszisztálja, ahogy bácsikája bokán tojja magát, de az lehet nem árt, ha kikukkantanának utána, hogy egyáltalán egyben van e még a pocakos.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért akármilyen is volt a neveltetése a szíve nincsen kőből. Csak aggódik azért a köpcös kis kelekótyáért. Persze, hogy a törődés is fellobban benne szinte ösztönként. Ettől sajnos Doras még messze van. Noha a megborzongó férfi azért felkelti benne a hajlandóságot, hogy egy kicsit őt is átdörzsölgesse, még akkor is, ha Doras más porcikáit is kezelésbe venné.*
- Talán a váltás ruhám megúszta.
*Legyint, de azért hálás pillantásokat vet a férfi felé, még akkor is, ha felesleges is lenne használnia a felkínált köpenyt. Bár az is igaz, hogy nem túl bizakodó arccal pislog a táskájára, ami hasonló állapotban van, mint a csatakra ázott köpenye.
Ebből a sajnálkozó hangulatból bácsikája zökkenti ki hamar. Amikor Dorasról alkotott véleményét fejti ki. A férfi aggódása megdobogtatja szívét, közben pedig a hallottaktól kaján mosolyra húzza az ajkait.*
~Szóval így állunk?~
*Magában felkuncogva dől hátra székén, majd a lábait keresztbe pakolva méri végig bácsikája cimboráját. Igazából, ha jobban belegondol nem is lepődött meg. Az pedig nem bűn, ha valaki hajszolja az élvezeteket, s ha az ölébe pottyan a lehetőség él is vele. Persze az kérdéses a jelen helyzetben, hogy egyáltalán Rik horogra való falat lenne e.*
- Brudo?
*Vonja is fel a szemöldökeit, miközben a kiviharzó férfi után pillant. Az arcára egyből ki is ül az aggodalom, de egy kis időre Doras ezt is hamar kiveri a fejéből. Halkan felnevetve billenti félre a fejét, majd mélyen elgondolkodva fürkészi a szakállas arcot. Szeretne valami izgalmasat mesélni, valami olyat, amivel tényleg felvághatna. Amivel bebizonyíthatná, hogy ő egy igen nyerő választás lenne a férfi számára, de ez sajnos nincs így.*
- Arról nem mesélni szoktam. Azt hagyom, hogy kitapasztalják. *Kacsint is a férfira, mint aki valóban teljesen képben van a dolgokban. Persze ez közel sincs így, de ez ismét nem olyan dolog, amit a férfi orrára kötne.* Nos az anyám már régóta meghalt. Apám nevelt onnantól. Ő és Brudo az egyetlen rokonaim, de bácsikámat is csak akkor láttam utoljára, mikor anyám még élt. Apám nem igazán volt érte odáig, de ez igazából az ő dolguk.
*Vonja is meg a vállait egyszerűen, közben pedig időnként az ajtó felé pillantgat aggodalmas arccal.*
- Aztán otthon már untam a dolgokat, hogy minden nap ugyan úgy indult és végződött. Kalandot akartam, újdonságot, szerelmet, talán pénzt is, tudod olyan ostobaságokat, mint az éretlen, négy fal között nevelkedett csitrik. *Legyint is rá.* Sokat hallottam Artheniorról, főleg régen a bácsikámtól, így itt próbálok szerencsét először. Legalább itt van kihez szólni, ha már támogatást nem igen kaphatok.
*Meg sem fordult a fejében, hogy Brudot pénzzel húzza le, ha találkoznak. Persze arra sem számított, hogy majd a férfi teríti ki ezen lapjait rögtön az elején. Riknek pusztán csak kellemes volt a tudat, hogy nem lesz egyedül, mint a kisujja. Ha pedig ehhez az kell, hogy ő támogassa a bácsit, ha van lehetősége, hát akkor attól sem zárkózik el teljesen.*
- És rólad mit lehet tudni, azon kívül, hogy szoknyapecér vagy? *Vigyorodik el gunyorosan, ahogy ismét Dorasnak szenteli a figyelmét.* Közben nem kéne megnézni, hogy jól van e?
*Noha az nem kívánkozik neki, hogy végig asszisztálja, ahogy bácsikája bokán tojja magát, de az lehet nem árt, ha kikukkantanának utána, hogy egyáltalán egyben van e még a pocakos.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 45-64