Archívum - Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 773. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-26 20:21:53
Üzenet elküldve: 2019-12-26 20:21:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Garsinnak éppen elég egyetlen köpeny is, tekintve, hogy ezek az időjárás viszontagságaitól is védték egykoron az őröket. Kellemes melegbe burkolózva, a gyertya lángjaival játszva észreveheti, hogy az bizony nem ad igazán meleget, sőt, valójában semmit sem, annak ellenére sem, hogy a kellemes fényű lángok lágyan simogatva bőrét táncolják azt körbe. Sajnos számára egyelőre unalmasan telik a felfedezés, hiszen láthatóan senki nem szándékozik visszajönni érte, és az ügyesen felkutatott információkért. Egyelőre viszont nyugalma van, és már nem is fázik, így mondhatni nem járt olyan rosszul.
A két férfi megindul az ismeretlen felé, ami első ránézésre kellemesebb látvány, mint a cellák, és az azokban bomló tetemek baljós látványa. A gyertyák száma ritkulni kezd, láthatóan pár a földön hever összetörve, kialudva, így a fény mennyisége éppen csak elég ahhoz, hogy lássák hova lépnek. A hőmérséklet érzékelhetően csökkeni kezd, és ahogy haladnak, egyre inkább azt érezhetik, hogy egy labirintusba keveredtek. A folyosók között nincs lényeges különbség, mind ugyanolyan egyszerű, éppen csak egy csákány, vagy törött hordó jelzi, hogy más és más helyeken járnak.
Ami talán érdekesebb lehet számukra a jól megpakolt szállítókocsik, amik mindig színültig vannak a bánya bizonyos részeiből fejtett kövekkel. Ráadásként a távolban érzékelhetően nagyobb fényt vesznek észre az egyik folyosó végéről, és ha nagyon koncentrálnak, a falról csepegő víz két koppanása között fojtott beszédre emlékeztető hangokra is felfigyelhetnek.*
*Garsinnak éppen elég egyetlen köpeny is, tekintve, hogy ezek az időjárás viszontagságaitól is védték egykoron az őröket. Kellemes melegbe burkolózva, a gyertya lángjaival játszva észreveheti, hogy az bizony nem ad igazán meleget, sőt, valójában semmit sem, annak ellenére sem, hogy a kellemes fényű lángok lágyan simogatva bőrét táncolják azt körbe. Sajnos számára egyelőre unalmasan telik a felfedezés, hiszen láthatóan senki nem szándékozik visszajönni érte, és az ügyesen felkutatott információkért. Egyelőre viszont nyugalma van, és már nem is fázik, így mondhatni nem járt olyan rosszul.
A két férfi megindul az ismeretlen felé, ami első ránézésre kellemesebb látvány, mint a cellák, és az azokban bomló tetemek baljós látványa. A gyertyák száma ritkulni kezd, láthatóan pár a földön hever összetörve, kialudva, így a fény mennyisége éppen csak elég ahhoz, hogy lássák hova lépnek. A hőmérséklet érzékelhetően csökkeni kezd, és ahogy haladnak, egyre inkább azt érezhetik, hogy egy labirintusba keveredtek. A folyosók között nincs lényeges különbség, mind ugyanolyan egyszerű, éppen csak egy csákány, vagy törött hordó jelzi, hogy más és más helyeken járnak.
Ami talán érdekesebb lehet számukra a jól megpakolt szállítókocsik, amik mindig színültig vannak a bánya bizonyos részeiből fejtett kövekkel. Ráadásként a távolban érzékelhetően nagyobb fényt vesznek észre az egyik folyosó végéről, és ha nagyon koncentrálnak, a falról csepegő víz két koppanása között fojtott beszédre emlékeztető hangokra is felfigyelhetnek.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:10:04
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:10:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A gondolat miszerint az őrök, eleve rabok voltak, elgondolkodtatja a lovagot. Mély hangja elméjében visszhangként terjed, és próbálja az összes lehető logikai összerőt felhasználni.*
~Lehet, hogy igaza van, de ha én valakit bezárok...~
*Meghagyja az örömet Perchipfellnek, hogy befejezze a mondatot. Hagy érezze magát, egy kicsit okosnak. Megérdemli, ha már ilyen hősiesen várja mi vár rá.*
~... Akkor minden rangjától, és köpenyétől megfosztom.~
*Fejezi be a mesterkard büszkén. Egy észrevehetetlen félmosoly kúszik a lovag arcára. Fejében mély hangján, dicséri kardja észjárását, és egy úttal kicsit megpróbálja csitítani, mielőtt nagyon rájátszana.*
~Noha igazad van barátom, ez nem bizonyít semmit.~
*A mesterkard ennél a pontnál nem kissé zavarodott össze. Ennek természetesen hangot is ad.*
~Ne haragudj, de most mi van?~
*Az értetlen kérdésére, már nem kizárólagos választ kap. Immáron a mély hang is felcsendül, az elmén kívül is, Bredocot, is beavatva ezzel a gondolataiba.*
-Reménykedjünk benne, hogy igazad van.
*Másnak nem ad hangot, és követi a parancsnokhelyettest. Egyenesen az ismeretlenbe.*
*A gondolat miszerint az őrök, eleve rabok voltak, elgondolkodtatja a lovagot. Mély hangja elméjében visszhangként terjed, és próbálja az összes lehető logikai összerőt felhasználni.*
~Lehet, hogy igaza van, de ha én valakit bezárok...~
*Meghagyja az örömet Perchipfellnek, hogy befejezze a mondatot. Hagy érezze magát, egy kicsit okosnak. Megérdemli, ha már ilyen hősiesen várja mi vár rá.*
~... Akkor minden rangjától, és köpenyétől megfosztom.~
*Fejezi be a mesterkard büszkén. Egy észrevehetetlen félmosoly kúszik a lovag arcára. Fejében mély hangján, dicséri kardja észjárását, és egy úttal kicsit megpróbálja csitítani, mielőtt nagyon rájátszana.*
~Noha igazad van barátom, ez nem bizonyít semmit.~
*A mesterkard ennél a pontnál nem kissé zavarodott össze. Ennek természetesen hangot is ad.*
~Ne haragudj, de most mi van?~
*Az értetlen kérdésére, már nem kizárólagos választ kap. Immáron a mély hang is felcsendül, az elmén kívül is, Bredocot, is beavatva ezzel a gondolataiba.*
-Reménykedjünk benne, hogy igazad van.
*Másnak nem ad hangot, és követi a parancsnokhelyettest. Egyenesen az ismeretlenbe.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-18 19:03:48
Üzenet elküldve: 2019-12-18 19:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nagyot sóhajt Soreyl szavaira, no nem azért, mert nem értene vele egyet, vagy nem látná a lényegét, csupán maga ez a szürreális, abszurd helyzet hozza ki belőle.*
-Tudod lehet, hogy az őrök eleve rabok voltak, csak mikor kiszabadult a többi rab, ellenszenvből itt hagyhatták őket, révén talán sokukat ők maguk juttattak ide. Nem tudom.
*Még a fejét is megcsóválja, majd a sötét barlang felé veszi a tekintetét.*
-Úgy tudom, hogy a lázadáskor ide hozták az akkori városőröket, mert kiderült ez-az róluk.
*Még teszi hozzá kurtán, majd egyre sejtelmesebben, vészjóslóbban néz körbe még utoljára, majd a férfi szavaira csak egyszerűen ránéz, majd sokatmondóan, némán bólint egyet, majd óvatos léptekkel elindul az ismeretlenbe.*
*Nagyot sóhajt Soreyl szavaira, no nem azért, mert nem értene vele egyet, vagy nem látná a lényegét, csupán maga ez a szürreális, abszurd helyzet hozza ki belőle.*
-Tudod lehet, hogy az őrök eleve rabok voltak, csak mikor kiszabadult a többi rab, ellenszenvből itt hagyhatták őket, révén talán sokukat ők maguk juttattak ide. Nem tudom.
*Még a fejét is megcsóválja, majd a sötét barlang felé veszi a tekintetét.*
-Úgy tudom, hogy a lázadáskor ide hozták az akkori városőröket, mert kiderült ez-az róluk.
*Még teszi hozzá kurtán, majd egyre sejtelmesebben, vészjóslóbban néz körbe még utoljára, majd a férfi szavaira csak egyszerűen ránéz, majd sokatmondóan, némán bólint egyet, majd óvatos léptekkel elindul az ismeretlenbe.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-10 17:54:35
Üzenet elküldve: 2019-12-10 17:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A termek kezdeti, felületesebb átnézése után arra jut, hogy ha maradt is itt valaki, az nagyon jól elbújt. Aztán felfedezi az irodát, vagyis a fiókos asztalt, rajta és benne papírokkal.
Ezeket egy helyre gyűjti, az asztal lapjára, külön kis kupacokba rendezve, amit más-más helyen talált. Bele is pillant az írásokba, de mivel ő maga olvasni nem tud, csak egy-egy betűt és számjegyeket ismer fel, túl sokáig tartana, mire kibogarászna valamit a szöveg tartalmából, ha egyáltalán sikerülne. Bízik benne, hogy a férfiak legalább egyike tud olvasni, mondjuk a parancsnokhelyettes, hiszen címe alapján elég fontos ember lehet, talán ért ehhez is.
Miután minden fellelhető papírt összegyűjtött és tüzetesebben is átnézte magát az irodát, valami gyanúsat keresve - legyen az bármi is -, tovább indulna, hogy a többi teremmel is hasonlóképpen járjon el. Ekkor rúg bele az összegyűrt, széttépett lapba. Mivel szemétként kezelték, úgy gondolja, nem lehet fontos, de azért szépen széthajtogatja és elrendezi a többi lap között, lefedve egy nehezékkel.
Aztán tényleg indul már tovább. Ám a többi teremben sem talál semmit, ami számára valamit is jelentene és közelebb vinné a rejtély megfejtéséhez. Még a kis ládika kelti fel leginkább a figyelmét, de személyes értékeken kívül abban sem talál igazán érdekeset. Nem vesz el belőle semmit, hiszen a ládika valakihez tartozik, aki talán még vissza szeretné kapni ezt a holmit.
Nézelődik még egy darabig, nézi a padlót, a plafont, a falakat, beles a zugokba, ágyak alá, de tanácstalanná válik, hogy mit is kellene keresnie és a sérülései miatt hamar ki is merül a mozgásban, hajlongásban. Tart egy kis pihenőt.
Megnyugtatja, hogy nem talált semmit. Nem úgy ez a nagy csönd...
A kutatást ideiglenesen föladva, fájó törzsét fogva visszabotorkál a folyosóra, ahonnan a cellákhoz vezető járat is nyílik és légzését visszafogva hallgatózik, hátha a férfiak hírt adnak magukról, akár csak lépteik, vagy távoli szavaik zajával.
Közben meg vacog és mikor egy hűvös fuvallat végigszurkálja a testét, ismét szemezni kezd a köpenyekkel. Talán, ha kölcsön venné az egyiket, csak míg itt tartózkodnak... abból nem lehet baj.
Lassan odasétál a fogasokhoz, majd kiválaszt egyet, kiporolja...*
- Csak kölcsön veszem. - *Suttogja, mintha bárki is csúnyán nézne rá, majd magára ölti a ruhadarabot. Ha pedig nem túl vastag, akkor egyből egy másikat is fölé terít és úgy igyekszik átmelegedni. Máris sokkal jobb!
A magány rátelepszik a félhomályban és a gyertyák sercegését kezdi figyelni. Ha eléri, óvatosan odatartja a kezét az egyik fölé, csak kíváncsiságból, hogy mennyire meleg a lángja. Nagyon jó gyertyák ezek, sokat bírnak, erősen égnek...*
*A termek kezdeti, felületesebb átnézése után arra jut, hogy ha maradt is itt valaki, az nagyon jól elbújt. Aztán felfedezi az irodát, vagyis a fiókos asztalt, rajta és benne papírokkal.
Ezeket egy helyre gyűjti, az asztal lapjára, külön kis kupacokba rendezve, amit más-más helyen talált. Bele is pillant az írásokba, de mivel ő maga olvasni nem tud, csak egy-egy betűt és számjegyeket ismer fel, túl sokáig tartana, mire kibogarászna valamit a szöveg tartalmából, ha egyáltalán sikerülne. Bízik benne, hogy a férfiak legalább egyike tud olvasni, mondjuk a parancsnokhelyettes, hiszen címe alapján elég fontos ember lehet, talán ért ehhez is.
Miután minden fellelhető papírt összegyűjtött és tüzetesebben is átnézte magát az irodát, valami gyanúsat keresve - legyen az bármi is -, tovább indulna, hogy a többi teremmel is hasonlóképpen járjon el. Ekkor rúg bele az összegyűrt, széttépett lapba. Mivel szemétként kezelték, úgy gondolja, nem lehet fontos, de azért szépen széthajtogatja és elrendezi a többi lap között, lefedve egy nehezékkel.
Aztán tényleg indul már tovább. Ám a többi teremben sem talál semmit, ami számára valamit is jelentene és közelebb vinné a rejtély megfejtéséhez. Még a kis ládika kelti fel leginkább a figyelmét, de személyes értékeken kívül abban sem talál igazán érdekeset. Nem vesz el belőle semmit, hiszen a ládika valakihez tartozik, aki talán még vissza szeretné kapni ezt a holmit.
Nézelődik még egy darabig, nézi a padlót, a plafont, a falakat, beles a zugokba, ágyak alá, de tanácstalanná válik, hogy mit is kellene keresnie és a sérülései miatt hamar ki is merül a mozgásban, hajlongásban. Tart egy kis pihenőt.
Megnyugtatja, hogy nem talált semmit. Nem úgy ez a nagy csönd...
A kutatást ideiglenesen föladva, fájó törzsét fogva visszabotorkál a folyosóra, ahonnan a cellákhoz vezető járat is nyílik és légzését visszafogva hallgatózik, hátha a férfiak hírt adnak magukról, akár csak lépteik, vagy távoli szavaik zajával.
Közben meg vacog és mikor egy hűvös fuvallat végigszurkálja a testét, ismét szemezni kezd a köpenyekkel. Talán, ha kölcsön venné az egyiket, csak míg itt tartózkodnak... abból nem lehet baj.
Lassan odasétál a fogasokhoz, majd kiválaszt egyet, kiporolja...*
- Csak kölcsön veszem. - *Suttogja, mintha bárki is csúnyán nézne rá, majd magára ölti a ruhadarabot. Ha pedig nem túl vastag, akkor egyből egy másikat is fölé terít és úgy igyekszik átmelegedni. Máris sokkal jobb!
A magány rátelepszik a félhomályban és a gyertyák sercegését kezdi figyelni. Ha eléri, óvatosan odatartja a kezét az egyik fölé, csak kíváncsiságból, hogy mennyire meleg a lángja. Nagyon jó gyertyák ezek, sokat bírnak, erősen égnek...*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-10 17:36:56
Üzenet elküldve: 2019-12-10 17:36:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Értem mire célzol. Akkor is olyan mintha a karomat tépnék, mikor elváltunk Garsinnal.
*Mondja a lovag, majd elképedve nézi, ahogy az eléjük táruló látvány szépen lassan felfedi magát. Ahogyan a pocsék sárga fény pázmák apró gömbje, amit a leheletnyi gyertyák adnak ki magukból felfedve ezzel a titkos múlt maradványait. Azokat a maradványokat, amikbe kapaszkodva a két harcosnak ki kell találnia, hogy mi legyen, és merre tovább. A hirtelen feltűnő alakok, mintha egy pillanatra megnyugtatják a lovagot. Soreyl még egy nagyobb levegőt is vesz, sőt amíg csak a néma hullák kérlelő sziluettjeit látják csak, még Perchipfell is egyet ért vele.*
~Végre valami nyom.~
*Mondja akard, majd kapja rá a különösen egybehangzó véleményt.*
~Bizony.~
*Ám közelebb érve, ahelyett hogy tisztázna néhány dolgot a szerencsétlen holtak itt maradt testi maradványa, csak jobban összezavarja a lovagot.*
-Mi a fasz?
*Tör föl belőle halkan Perchipfell stílusa, ahogy a fehéres csontvázak, és rovarok rágta rothadó hullákon felvöröslő köpenyeket látja. Brox elmondja a maga gondolatait, a helyzetről, miszerint eléggé kérlelőek a testhelyzetek. Azonban Soreyl még azelőtt szólal közbe, mielőtt a parancsonkhelyettes levonhatná a végső következtetését.*
-Tényleg? Valóban, de engem jobban zavar, hogyan kerültek őrök a cellákba.
*Mondja, miközben halkan, és finoman előhúzza Perchipfellt a tokjából. A levegő városának mesterkardja, jó idő óta először érez, komoly szorítást bőrkötéses markolatán. Ekkor hangzik el a mondat, miszerint talán túl mélyre ástak a rabok. Ám erre az ötletre Soreyl a saját véleményét hozza elő.*
-Egy tárnai rémség sem magyarázza a nyitott cellákat, és a bezárt őröket. Legalább is nem teljesen.
*Sóhajt egyet halkan, és nézi ahogy a levegőt megtölti a hidegtől kicsapódó lehelete.*
-Csak egy módon deríthetjük ki... Parancsnokhelyettes?
*Kérdezi azon a hangsúlyon, hogy elkerülhetetlen legyen az érzés, hogy most a lovag parancsot vár. Ő képes lemenni, és megnézni mi folyt lenn a tárnában, sőt úgy érzi készen van rá lelkileg. De ha a parancs másként szól, akkor nem erőlteti a dolgot. Mindenesetre Perchipfell hetykén áll a kezében, és várja, hogy valami történjen.*
~VÉGRE EGY KIS SZESZÉLYESSÉG!~
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Értem mire célzol. Akkor is olyan mintha a karomat tépnék, mikor elváltunk Garsinnal.
*Mondja a lovag, majd elképedve nézi, ahogy az eléjük táruló látvány szépen lassan felfedi magát. Ahogyan a pocsék sárga fény pázmák apró gömbje, amit a leheletnyi gyertyák adnak ki magukból felfedve ezzel a titkos múlt maradványait. Azokat a maradványokat, amikbe kapaszkodva a két harcosnak ki kell találnia, hogy mi legyen, és merre tovább. A hirtelen feltűnő alakok, mintha egy pillanatra megnyugtatják a lovagot. Soreyl még egy nagyobb levegőt is vesz, sőt amíg csak a néma hullák kérlelő sziluettjeit látják csak, még Perchipfell is egyet ért vele.*
~Végre valami nyom.~
*Mondja akard, majd kapja rá a különösen egybehangzó véleményt.*
~Bizony.~
*Ám közelebb érve, ahelyett hogy tisztázna néhány dolgot a szerencsétlen holtak itt maradt testi maradványa, csak jobban összezavarja a lovagot.*
-Mi a fasz?
*Tör föl belőle halkan Perchipfell stílusa, ahogy a fehéres csontvázak, és rovarok rágta rothadó hullákon felvöröslő köpenyeket látja. Brox elmondja a maga gondolatait, a helyzetről, miszerint eléggé kérlelőek a testhelyzetek. Azonban Soreyl még azelőtt szólal közbe, mielőtt a parancsonkhelyettes levonhatná a végső következtetését.*
-Tényleg? Valóban, de engem jobban zavar, hogyan kerültek őrök a cellákba.
*Mondja, miközben halkan, és finoman előhúzza Perchipfellt a tokjából. A levegő városának mesterkardja, jó idő óta először érez, komoly szorítást bőrkötéses markolatán. Ekkor hangzik el a mondat, miszerint talán túl mélyre ástak a rabok. Ám erre az ötletre Soreyl a saját véleményét hozza elő.*
-Egy tárnai rémség sem magyarázza a nyitott cellákat, és a bezárt őröket. Legalább is nem teljesen.
*Sóhajt egyet halkan, és nézi ahogy a levegőt megtölti a hidegtől kicsapódó lehelete.*
-Csak egy módon deríthetjük ki... Parancsnokhelyettes?
*Kérdezi azon a hangsúlyon, hogy elkerülhetetlen legyen az érzés, hogy most a lovag parancsot vár. Ő képes lemenni, és megnézni mi folyt lenn a tárnában, sőt úgy érzi készen van rá lelkileg. De ha a parancs másként szól, akkor nem erőlteti a dolgot. Mindenesetre Perchipfell hetykén áll a kezében, és várja, hogy valami történjen.*
~VÉGRE EGY KIS SZESZÉLYESSÉG!~
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-09 18:50:35
Üzenet elküldve: 2019-12-09 18:50:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
-Jó tudom ez most hülyén hangzik...
*Kezd bele, Garsinnak csak egy bólintással felel, s útjára engedi, szavait immár csak Soreylnek intézi, legalábbis igyekszik eképp tenni.*
-Szóval a kaja poros és penészes, ha te innen szöktél volna meg, vagy itt maradtál volna bárhová is mentek a többiek, nem etted volna meg az ételt? Nem takaróztál volna be a köpenyekkel? Érted mire célzok, ugye?
*Egyre baljósabb az ábrázata, de ez nem a másik férfinek szól, hanem a helyzetnek, s a látványnak, ami elé tárul, ahogy beljebb és mélyebbre hatol a bányában. A cellákhoz. Itt megáll egy pillanatra, a rothadó hús szaga, a bűz és a látvány nem rémiszti meg, hozzászokott már a harcmezőkön, inkább csak egy furcsa kettős érzés fut végig a hátán. Egyrészről kellemes és borzalmas emlékeket ébreszt benne egyszerre, másrészt pedig kicsit felpiszkálja a gondolatait.*
-Csak szerintem néz ki az ott, mintha azért könyörgött volna, hogy engedjék őt is ki, esetleg mikor a többi rab is "kiment" a cellájából? Persze lehet, hogy csak úgy fekszik épp, és az elmém játszik velem. A fenébe is. Én tényleg azt hiszem, hogy innen nagyon gyorsan távoztak az emberek. Te mit gondolsz?
*Néz kérdőn a férfire, miközben kezében lévő kardját akaratlanul is megszorongatja.*
-Talán túl mélyre ástak, és felkeltettek valamit, amit sosem szabadott volna...
-Jó tudom ez most hülyén hangzik...
*Kezd bele, Garsinnak csak egy bólintással felel, s útjára engedi, szavait immár csak Soreylnek intézi, legalábbis igyekszik eképp tenni.*
-Szóval a kaja poros és penészes, ha te innen szöktél volna meg, vagy itt maradtál volna bárhová is mentek a többiek, nem etted volna meg az ételt? Nem takaróztál volna be a köpenyekkel? Érted mire célzok, ugye?
*Egyre baljósabb az ábrázata, de ez nem a másik férfinek szól, hanem a helyzetnek, s a látványnak, ami elé tárul, ahogy beljebb és mélyebbre hatol a bányában. A cellákhoz. Itt megáll egy pillanatra, a rothadó hús szaga, a bűz és a látvány nem rémiszti meg, hozzászokott már a harcmezőkön, inkább csak egy furcsa kettős érzés fut végig a hátán. Egyrészről kellemes és borzalmas emlékeket ébreszt benne egyszerre, másrészt pedig kicsit felpiszkálja a gondolatait.*
-Csak szerintem néz ki az ott, mintha azért könyörgött volna, hogy engedjék őt is ki, esetleg mikor a többi rab is "kiment" a cellájából? Persze lehet, hogy csak úgy fekszik épp, és az elmém játszik velem. A fenébe is. Én tényleg azt hiszem, hogy innen nagyon gyorsan távoztak az emberek. Te mit gondolsz?
*Néz kérdőn a férfire, miközben kezében lévő kardját akaratlanul is megszorongatja.*
-Talán túl mélyre ástak, és felkeltettek valamit, amit sosem szabadott volna...
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-08 02:20:33
Üzenet elküldve: 2019-12-08 02:20:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Az ifjú leány alapos vizsgálódás után megállapíthatja, hogy egy árva lélek sem bujkál egyik sarokban sem, ami jelen esetben pozitív előjel. A hétköznapi őrök hálójában sokat nem találhat, pár visszamaradt, már molyrágta ruhán kívül a nyitott szekrényajtók mögött. Az ágyak is csupaszok, se párna, se takaró, csak az üres, kényelmetlen váz. Garsin viszont az egyik alatt eldugva egy kis ládikát vél felfedezni, amelyben egy szépen faragott pipát, dohányt talál, pár kisebb gyertyát, többnyire jelentéktelen dolgokat.
Garsin viszont nagyon alapos, és a feltehetően irodaként funkcionáló helységet is megvizsgálja. Itt bőven akad információ, többek között étel szállítmányokról, nemesércek kibányászott mennyiségéről, vagy a fegyverraktár leltáráról. Izgalmasabb lehet a külön fiókban tárolt részletes leírás a rabokról, név, külső leírás, az itt létük oka, és az itt mutatott magatartásuk. Minden kínos részletességgel, és látható szorgalommal vezetve. Ám az üres cellák miatt ezen mind feleslegesek már, legfeljebb Garsin szörnyülködhet azon, hogy egyesek miféle bűntényekre képesek.
Ahogy éppen halad tovább, belerúg egy cafatba, amit láthatóan eltéptek, és még össze is gyűrtek. Gondosan kihajtogatja azt, és egy gyertya fényéhez sétál vele, nehezen, de el tudja olvasni. A levél egy építkezést emleget. A sorok közül a fiatal lány arra is rájöhet - bár a hiányzó részlet miatt kicsit töprengenie kell -, hogy az őrség egy része ott segédkezhet jelenleg is, ehhez igazából józan esze is elegendő. A dátum hónapokkal ezelőtti, és a korábbi dokumentumokat látva feltehetően egyike a legutolsóaknak, hiszen azt követően nem születtek feljegyzések, vagy csak elvesztek, esetleg elpusztították őket, mindenesetre nincsenek, ahogy őrség, és rabok sem a cellákban. Ezen kívül semmi érdemlegeset nem talál Garsin.*
//Bredoc, Darenn//
*A cellák fele menet egyelőre semmi érdekeset nem tapasztalhat a két férfi. A gyertyák fényének pislákoló félhomályában, pár sötétebb sarkot is jobban megvizsgálva sem találnak semmi érdemlegeset. Sem emberi jelenlét nyomát, sem emberi maradványokat, csak pár rongyos ruhadarabot, és az egykori rabok átható, fullasztó bűzét.
Ám ahogy befelé haladnak a nyomasztóan hosszú, egyenesen folyosón, távolról is már jól kivehető lejáratot pillanthatnak meg, amit ugyanúgy az eddig látott gyertyák próbálnak megvilágítani. Ehhez a bejárathoz közel a nyitott cellaajtók is zártakra cserélődnek, és akad pár lakójuk is, sajnos ezek mindegyikéből már jó ideje eltávozott az élet. A holttestek ilyen, vagy olyan módon, de mind a rácsokhoz láncolva hevernek, többnyire már élő szövet is alig akad a fehérlő csontokon. Többnyire, ám ez nem jelenti azt, hogy ne akadnának frissebbek is, és egy egészen újnak számító példány közöttük. Felpuffadt teste környékén patkányok rohangálnak, részben elfogyasztott arcában rovarok mászkálnak, szája pedig nagy, rémisztő vigyorra kanyarodik bőr, és ajkak hiányában. A rácsoknak dőlve halt meg, térdelve, egészen olyan pozícióban, ami arra enged következtetni, hogy azokon kifelé próbált nyúlni, talán elérni valakit. Szája szólásra - vagy kiáltásra - nyitva, de az is lehet, hogy csak az elengedett szövetek, és a gravitáció miatt esett le a halott álla. Ami talán érdekesebb lehet, az a rajta lévő koszos, de ismerősnek mondható, egykori vörös köpeny, amely a Városi Őrség tagjaié volt.
Mindez a sokkoló látvány közel a lejárathoz, aminek nyílásában gyakran jelenik meg egy-egy patkány, éppen leszaladva a járatban, vagy kifelé közlekedve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 02:23:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Az ifjú leány alapos vizsgálódás után megállapíthatja, hogy egy árva lélek sem bujkál egyik sarokban sem, ami jelen esetben pozitív előjel. A hétköznapi őrök hálójában sokat nem találhat, pár visszamaradt, már molyrágta ruhán kívül a nyitott szekrényajtók mögött. Az ágyak is csupaszok, se párna, se takaró, csak az üres, kényelmetlen váz. Garsin viszont az egyik alatt eldugva egy kis ládikát vél felfedezni, amelyben egy szépen faragott pipát, dohányt talál, pár kisebb gyertyát, többnyire jelentéktelen dolgokat.
Garsin viszont nagyon alapos, és a feltehetően irodaként funkcionáló helységet is megvizsgálja. Itt bőven akad információ, többek között étel szállítmányokról, nemesércek kibányászott mennyiségéről, vagy a fegyverraktár leltáráról. Izgalmasabb lehet a külön fiókban tárolt részletes leírás a rabokról, név, külső leírás, az itt létük oka, és az itt mutatott magatartásuk. Minden kínos részletességgel, és látható szorgalommal vezetve. Ám az üres cellák miatt ezen mind feleslegesek már, legfeljebb Garsin szörnyülködhet azon, hogy egyesek miféle bűntényekre képesek.
Ahogy éppen halad tovább, belerúg egy cafatba, amit láthatóan eltéptek, és még össze is gyűrtek. Gondosan kihajtogatja azt, és egy gyertya fényéhez sétál vele, nehezen, de el tudja olvasni. A levél egy építkezést emleget. A sorok közül a fiatal lány arra is rájöhet - bár a hiányzó részlet miatt kicsit töprengenie kell -, hogy az őrség egy része ott segédkezhet jelenleg is, ehhez igazából józan esze is elegendő. A dátum hónapokkal ezelőtti, és a korábbi dokumentumokat látva feltehetően egyike a legutolsóaknak, hiszen azt követően nem születtek feljegyzések, vagy csak elvesztek, esetleg elpusztították őket, mindenesetre nincsenek, ahogy őrség, és rabok sem a cellákban. Ezen kívül semmi érdemlegeset nem talál Garsin.*
//Bredoc, Darenn//
*A cellák fele menet egyelőre semmi érdekeset nem tapasztalhat a két férfi. A gyertyák fényének pislákoló félhomályában, pár sötétebb sarkot is jobban megvizsgálva sem találnak semmi érdemlegeset. Sem emberi jelenlét nyomát, sem emberi maradványokat, csak pár rongyos ruhadarabot, és az egykori rabok átható, fullasztó bűzét.
Ám ahogy befelé haladnak a nyomasztóan hosszú, egyenesen folyosón, távolról is már jól kivehető lejáratot pillanthatnak meg, amit ugyanúgy az eddig látott gyertyák próbálnak megvilágítani. Ehhez a bejárathoz közel a nyitott cellaajtók is zártakra cserélődnek, és akad pár lakójuk is, sajnos ezek mindegyikéből már jó ideje eltávozott az élet. A holttestek ilyen, vagy olyan módon, de mind a rácsokhoz láncolva hevernek, többnyire már élő szövet is alig akad a fehérlő csontokon. Többnyire, ám ez nem jelenti azt, hogy ne akadnának frissebbek is, és egy egészen újnak számító példány közöttük. Felpuffadt teste környékén patkányok rohangálnak, részben elfogyasztott arcában rovarok mászkálnak, szája pedig nagy, rémisztő vigyorra kanyarodik bőr, és ajkak hiányában. A rácsoknak dőlve halt meg, térdelve, egészen olyan pozícióban, ami arra enged következtetni, hogy azokon kifelé próbált nyúlni, talán elérni valakit. Szája szólásra - vagy kiáltásra - nyitva, de az is lehet, hogy csak az elengedett szövetek, és a gravitáció miatt esett le a halott álla. Ami talán érdekesebb lehet, az a rajta lévő koszos, de ismerősnek mondható, egykori vörös köpeny, amely a Városi Őrség tagjaié volt.
Mindez a sokkoló látvány közel a lejárathoz, aminek nyílásában gyakran jelenik meg egy-egy patkány, éppen leszaladva a járatban, vagy kifelé közlekedve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 02:23:05
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-07 15:18:26
Üzenet elküldve: 2019-12-07 15:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Hallgatja Bredocot és foglalkoztatni kezdi a képzeletét, hogy ha a férfi úgy tartja, nem önszántukból mentek el innen az őrök és a rabok, akkor mégis mire gondolhat, mi történt itt? Valami szörnyek támadtak, netán élőholtak? De nem látszik itt nagy pusztítás, sehol holttestek, vagy vérnyomok. Mi az, ami ilyen tisztán tünteti el az embereket?
Persze, azért vannak itt, hogy ezt kiderítsék. Ő pedig addig örül, amíg nem talál jeleket az erőszakra. Egyelőre nem retteg, a vér hiánya miatt nem érzi, hogy tényleges veszélyben lennének, legfeljebb bujdosó raboktól tart.
Mindenesetre sejtése igazolást nyer, Bredoc tényleg azért szeretné hátrahagyni, mert úgy hiszi, itt nagyobb biztonságban lehet. Neki pedig ez ellen nincs semmi ellenérzése, hálás a törődésért, amit a másik kettőtől kap.*
- Értem, uram. - *Biccent Bredocnak, jelezve, hogy figyelt és elfogadja a hallottakat.
Majd Soreylre pillant, mikor ő is hozzáfűzi a magáét. És megint tréfálnak vele! Még hogy városőr! Ő!*
- Úgy lesz, Soreyl. - *Biccent a lovagnak is. Még mindig mosolytalanul, de a bizalmatlan, törött kis lelke már megkezdte a gyógyulást ettől az egyszerű kedvességtől is, amit a két férfitől kapott.
Ott őrizgeti magában a mosolyukban rejlő reményt akkor is, mikor a szeme elől már eltűntek.
Aztán hallgatja még a járatból visszhangzó lépteiket, de néhány pillanat múltán fordul, hogy teljesítse, amivel megbízták.
Előbb a fürdőbe pillant be, de épp csak annyira, hogy lássa, bujdoshat-e ott valaki. Aztán ha nem lát semmi gyanúsat, úgy inkább egyből a többi teremmel is hasonlóképpen tesz. Egyúttal asztalokat, polcokat, ládákat keres, vagy olyan helyet, ahol esetleg lehetnek papírok, vagy könyv. Vagyis egy nyilvántartás, amiből esetleg megtudhatnak valamit. Ha mást nem, hát talán legalább annyit, hogy mikor írtak belé utoljára. Még a mosodának is voltak ilyen jegyzékei, egy börtönnek biztosan kell rendelkeznie ilyesmivel, különben honnan tudnák, ki, miért és meddig van itt? Ha pedig vannak iratok, talán más érdekeset is feljegyezhettek, amiből megtudhatják, mi történt...*
*Hallgatja Bredocot és foglalkoztatni kezdi a képzeletét, hogy ha a férfi úgy tartja, nem önszántukból mentek el innen az őrök és a rabok, akkor mégis mire gondolhat, mi történt itt? Valami szörnyek támadtak, netán élőholtak? De nem látszik itt nagy pusztítás, sehol holttestek, vagy vérnyomok. Mi az, ami ilyen tisztán tünteti el az embereket?
Persze, azért vannak itt, hogy ezt kiderítsék. Ő pedig addig örül, amíg nem talál jeleket az erőszakra. Egyelőre nem retteg, a vér hiánya miatt nem érzi, hogy tényleges veszélyben lennének, legfeljebb bujdosó raboktól tart.
Mindenesetre sejtése igazolást nyer, Bredoc tényleg azért szeretné hátrahagyni, mert úgy hiszi, itt nagyobb biztonságban lehet. Neki pedig ez ellen nincs semmi ellenérzése, hálás a törődésért, amit a másik kettőtől kap.*
- Értem, uram. - *Biccent Bredocnak, jelezve, hogy figyelt és elfogadja a hallottakat.
Majd Soreylre pillant, mikor ő is hozzáfűzi a magáét. És megint tréfálnak vele! Még hogy városőr! Ő!*
- Úgy lesz, Soreyl. - *Biccent a lovagnak is. Még mindig mosolytalanul, de a bizalmatlan, törött kis lelke már megkezdte a gyógyulást ettől az egyszerű kedvességtől is, amit a két férfitől kapott.
Ott őrizgeti magában a mosolyukban rejlő reményt akkor is, mikor a szeme elől már eltűntek.
Aztán hallgatja még a járatból visszhangzó lépteiket, de néhány pillanat múltán fordul, hogy teljesítse, amivel megbízták.
Előbb a fürdőbe pillant be, de épp csak annyira, hogy lássa, bujdoshat-e ott valaki. Aztán ha nem lát semmi gyanúsat, úgy inkább egyből a többi teremmel is hasonlóképpen tesz. Egyúttal asztalokat, polcokat, ládákat keres, vagy olyan helyet, ahol esetleg lehetnek papírok, vagy könyv. Vagyis egy nyilvántartás, amiből esetleg megtudhatnak valamit. Ha mást nem, hát talán legalább annyit, hogy mikor írtak belé utoljára. Még a mosodának is voltak ilyen jegyzékei, egy börtönnek biztosan kell rendelkeznie ilyesmivel, különben honnan tudnák, ki, miért és meddig van itt? Ha pedig vannak iratok, talán más érdekeset is feljegyezhettek, amiből megtudhatják, mi történt...*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-07 01:25:49
Üzenet elküldve: 2019-12-07 01:25:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja mi képeszti el jobban. A kislány merészsége, vagy az hogy az ez után következő mondatokból amit Brox mond egy szót sem ért.*
~Innen, onnan bármi a tuti, és tuti hogy nem?~
*Kérdez vissza mindenre egyszerre Perchipfell, erre persze Soreyl körülbelül összerakta már a képet.*
~Mivel minden csúfság a celláktól kellett hogy jöjjön, szerinte a lakrész tiszta.~
*Ejti meg Soreyl kardjának a hűvös, és szűkszavú magyarázatot amit Perchi nem teljesen tart elégnek.*
~Talán ejtsd meg előttük a rabos ötletem.~
*Veti fel egyértelműen Perchi, de Soreyl szemöldökránclova áll már a gondolatra is.*
~Nem most van itt a helye.~
*Magyarázza lassan Perchinek, és az előző vitájukra tekintettel immáron finomabban csitítva.*
~Valamiért oka van, hogy el akarja küldeni Garsint, és akkor már inkább a lakrészekhez küldje. A bányarendszer megannyi veszélyt jelent magában, a lakrész pedig legfeljebb szökött rabokat. A Krenkataur elől nehezen búj el, de egy két fegyenc mellett még vissza tud hozzánk osonni. Nekünk meg marad a fekete leves.~
*Magyarázza gyorsan a lovag mert nincs sok ideje gondolkodni, és ezt a mesterkard sem könnyíti meg. Olykor előkapar belőle az igazságérzet, és ez is egy ilyen pillanat. Erős hangja szinte szétszakítja a lovag fejét.*
~DE AKKOR MI A HÍG SZARÉR' MEGY EGYEDÜL?!~
*Kiáltja, majd ő is hamar felmérve a sietős helyzetet, gyorsra veszi a nem létező nyelve járását.*
~Mármint úgy értem, ha te is sejted hogy baj lehet, de legalább csak a kisebbik rossz, akkor is elengeded a lányt egyedül?~
*Soreyl nagyot sóhajt. Ez most fizikai valójában is látszik. Maga a lehelet is, meg a gondterhelt lovag is. Elsőnek Perchinek válaszol.*
~Csak baj LEHET. Nekem sem jön könnyen elhiheted.~
*Mondja, majd tekintetét a lányra, aztán Broxra emeli. A barátságos, mély barna szemek, keserédesen néznek a Parancsnokhelyettesre, majd vissza a Garsinra.*
-Rendben van, ha vállalod menj, de légy nagyon óvatos!
*Inti meg Soreyl a lányt, majd kedvesen folytatja.*
-És ahogy Brox is mondta várj meg itt. Addig pedig, ha bármi van, próbálj meg elosonni. Egyetlen kiáltásodra érted megyünk. Na. Menjél te! Városőr.
*Mondja a végét kedvesen, majd ha a lány elindul, és Brox is úgy tesz, akkor a parancsnokhelyettes mellé csapódva halkan mondja, hogy csak ő hallja.*
-Hát nem szívesen engedtem el egyedül, de bassza meg igazad van.
*Sziszegi ki a fogai között. Perchi nem szólal meg. Tudja, hogy Soreyl nem káromkodik minden fűnél fánál, tényleg izgul a lányért, és borzasztóan bosszantja a dolog. A feszültséget vágni lehet mellette. Most ne akadjon a keze közé senki. Gondolatai, most egészen... Perchisek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja mi képeszti el jobban. A kislány merészsége, vagy az hogy az ez után következő mondatokból amit Brox mond egy szót sem ért.*
~Innen, onnan bármi a tuti, és tuti hogy nem?~
*Kérdez vissza mindenre egyszerre Perchipfell, erre persze Soreyl körülbelül összerakta már a képet.*
~Mivel minden csúfság a celláktól kellett hogy jöjjön, szerinte a lakrész tiszta.~
*Ejti meg Soreyl kardjának a hűvös, és szűkszavú magyarázatot amit Perchi nem teljesen tart elégnek.*
~Talán ejtsd meg előttük a rabos ötletem.~
*Veti fel egyértelműen Perchi, de Soreyl szemöldökránclova áll már a gondolatra is.*
~Nem most van itt a helye.~
*Magyarázza lassan Perchinek, és az előző vitájukra tekintettel immáron finomabban csitítva.*
~Valamiért oka van, hogy el akarja küldeni Garsint, és akkor már inkább a lakrészekhez küldje. A bányarendszer megannyi veszélyt jelent magában, a lakrész pedig legfeljebb szökött rabokat. A Krenkataur elől nehezen búj el, de egy két fegyenc mellett még vissza tud hozzánk osonni. Nekünk meg marad a fekete leves.~
*Magyarázza gyorsan a lovag mert nincs sok ideje gondolkodni, és ezt a mesterkard sem könnyíti meg. Olykor előkapar belőle az igazságérzet, és ez is egy ilyen pillanat. Erős hangja szinte szétszakítja a lovag fejét.*
~DE AKKOR MI A HÍG SZARÉR' MEGY EGYEDÜL?!~
*Kiáltja, majd ő is hamar felmérve a sietős helyzetet, gyorsra veszi a nem létező nyelve járását.*
~Mármint úgy értem, ha te is sejted hogy baj lehet, de legalább csak a kisebbik rossz, akkor is elengeded a lányt egyedül?~
*Soreyl nagyot sóhajt. Ez most fizikai valójában is látszik. Maga a lehelet is, meg a gondterhelt lovag is. Elsőnek Perchinek válaszol.*
~Csak baj LEHET. Nekem sem jön könnyen elhiheted.~
*Mondja, majd tekintetét a lányra, aztán Broxra emeli. A barátságos, mély barna szemek, keserédesen néznek a Parancsnokhelyettesre, majd vissza a Garsinra.*
-Rendben van, ha vállalod menj, de légy nagyon óvatos!
*Inti meg Soreyl a lányt, majd kedvesen folytatja.*
-És ahogy Brox is mondta várj meg itt. Addig pedig, ha bármi van, próbálj meg elosonni. Egyetlen kiáltásodra érted megyünk. Na. Menjél te! Városőr.
*Mondja a végét kedvesen, majd ha a lány elindul, és Brox is úgy tesz, akkor a parancsnokhelyettes mellé csapódva halkan mondja, hogy csak ő hallja.*
-Hát nem szívesen engedtem el egyedül, de bassza meg igazad van.
*Sziszegi ki a fogai között. Perchi nem szólal meg. Tudja, hogy Soreyl nem káromkodik minden fűnél fánál, tényleg izgul a lányért, és borzasztóan bosszantja a dolog. A feszültséget vágni lehet mellette. Most ne akadjon a keze közé senki. Gondolatai, most egészen... Perchisek.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:17:15
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért egy pillanatra megtorpan, legyen bármily eltökélt is. Na nem azért, mert félne, vagy mert tökölne, csupán nem szeretne senkit sem felesleges bajba sodorni. A saját hülye fejét talán, az rendben is van, de most már másokért is felel, kimondva, vagy kimondatlanul. Hozzá kell még szoknia ehhez, legtöbbször azért inkább csak a tulajdon élete volt a kezében, azzal pedig könnyű dobálózni, de másokéval már nem annyira. Legalábbis Broxnak semmiképp. Kardját a vállára ejti, kihúzza magát, és szembe fordul a másik kettővel.*
-Talán az én logikámban van valami hiba, ez nem egy olyan ritka dolog, mint amilyennek hangozhat. ~Ha annak hangzik egyáltalán.~ De ha ÉN itt lennék, vagy lettem volna őr.
*Kezdi, s az ént szándékosan emeli ki, hogy világos legyen, csak a saját nevében beszél.*
-Aszondja én lettem volna őr, ott vannak a cellák, meg Eeyr tudja mik még, itt meg a lakrész, fürdő, meg ilyenek. Amott meg a kijárat.
*Mutogat kezével közben az irányokba.*
-Na most ha ott vannak a rabok, meg valószínűleg a bánya gyomra is, emitt meg a lakrész, tuti nem a lakrész felől történt baj. Bár ezt talán nem mondtuk ki így hangosan, de tuti nem jókedvükből tűntek el innen a lelkek. Na most ha gebasz van, és mondjuk akár a rabok onnan, akár bármi a bányából szintén onnan tud csak kifelé jönni. A dolgozók is onnan tudnak errefelé jönni.
*Mutogat kezével, nem mintha a többiek nem értenék, csak neki így kényelmesebb, és nyomatékosabb a mondandója.*
-Remélem a fürdő felé semmi csúnya meglepetés nem lesz Garsin, én ettől nem félnék a helyedben. Csak szeretném tudni, hogyha beljebb megyünk, akkor nem onnan fog meglepni valami. Azt szeretném, ha megnézed, akkor itt megvárj minket, jó? De kiálthatsz is nyugodtan, én tuti nem bújkálok itt. Ha van itt valaki, vagy valami, tudja hogy jövök, aztán még idejében vissza is tudunk fordulni akár Soreyl-el, igaz komám?
*Néz a férfire bízva benne, hogy megerősíti a mondandóját.*
-Na! Van még kérdés? Terveim szerint ez a szétválás csupán pár perc, úgy hogy nem kerülhetünk olyan távol egymástól. Viszont ha itt a celláknál van valami... Nem örülnék, ha még közben rád is vigyázni kellene Garsin.
*Tudja, hogy szavai talán kemények, ugyanakkor őszinték is. Reméli, hogy nem sértésként fogja fel majd a lány, hanem annak a jeleként, hogy vigyázni akarnak rá, legalábbis a saját részéről Bredoc vigyázni akar. Ezért is örülne, ha kicsit odébb nézne körül, ahol biztonságosabbnak véli.*
-Biztonságosabbnak vélem a fürdős részt.
*Azzal természetesen meghallgatja a másik kettőt, és válaszol is, de utána ha minden tiszta elindul a folyosón.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért egy pillanatra megtorpan, legyen bármily eltökélt is. Na nem azért, mert félne, vagy mert tökölne, csupán nem szeretne senkit sem felesleges bajba sodorni. A saját hülye fejét talán, az rendben is van, de most már másokért is felel, kimondva, vagy kimondatlanul. Hozzá kell még szoknia ehhez, legtöbbször azért inkább csak a tulajdon élete volt a kezében, azzal pedig könnyű dobálózni, de másokéval már nem annyira. Legalábbis Broxnak semmiképp. Kardját a vállára ejti, kihúzza magát, és szembe fordul a másik kettővel.*
-Talán az én logikámban van valami hiba, ez nem egy olyan ritka dolog, mint amilyennek hangozhat. ~Ha annak hangzik egyáltalán.~ De ha ÉN itt lennék, vagy lettem volna őr.
*Kezdi, s az ént szándékosan emeli ki, hogy világos legyen, csak a saját nevében beszél.*
-Aszondja én lettem volna őr, ott vannak a cellák, meg Eeyr tudja mik még, itt meg a lakrész, fürdő, meg ilyenek. Amott meg a kijárat.
*Mutogat kezével közben az irányokba.*
-Na most ha ott vannak a rabok, meg valószínűleg a bánya gyomra is, emitt meg a lakrész, tuti nem a lakrész felől történt baj. Bár ezt talán nem mondtuk ki így hangosan, de tuti nem jókedvükből tűntek el innen a lelkek. Na most ha gebasz van, és mondjuk akár a rabok onnan, akár bármi a bányából szintén onnan tud csak kifelé jönni. A dolgozók is onnan tudnak errefelé jönni.
*Mutogat kezével, nem mintha a többiek nem értenék, csak neki így kényelmesebb, és nyomatékosabb a mondandója.*
-Remélem a fürdő felé semmi csúnya meglepetés nem lesz Garsin, én ettől nem félnék a helyedben. Csak szeretném tudni, hogyha beljebb megyünk, akkor nem onnan fog meglepni valami. Azt szeretném, ha megnézed, akkor itt megvárj minket, jó? De kiálthatsz is nyugodtan, én tuti nem bújkálok itt. Ha van itt valaki, vagy valami, tudja hogy jövök, aztán még idejében vissza is tudunk fordulni akár Soreyl-el, igaz komám?
*Néz a férfire bízva benne, hogy megerősíti a mondandóját.*
-Na! Van még kérdés? Terveim szerint ez a szétválás csupán pár perc, úgy hogy nem kerülhetünk olyan távol egymástól. Viszont ha itt a celláknál van valami... Nem örülnék, ha még közben rád is vigyázni kellene Garsin.
*Tudja, hogy szavai talán kemények, ugyanakkor őszinték is. Reméli, hogy nem sértésként fogja fel majd a lány, hanem annak a jeleként, hogy vigyázni akarnak rá, legalábbis a saját részéről Bredoc vigyázni akar. Ezért is örülne, ha kicsit odébb nézne körül, ahol biztonságosabbnak véli.*
-Biztonságosabbnak vélem a fürdős részt.
*Azzal természetesen meghallgatja a másik kettőt, és válaszol is, de utána ha minden tiszta elindul a folyosón.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-04 13:13:30
Üzenet elküldve: 2019-12-04 13:13:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A többi terem hétköznapibb bejárata után a nagy, vasrácsos kapu és a csaknem teljesen sötét folyosó látványa még benne is felhozza a gondolatot, hogy valószínűleg odabent őriztek valakit, vagy valamit. S mivel tudja, hogy ez egy börtön volt, arra tud következtetni, hogy ezek a valakik a rabok lehettek.
Eddig egész kellemes, különleges látványnak találta a barlangot, a fénytelen járat a tömlöcökkel azonban már nyomasztóan hat rá.
El tudja képzelni, milyen borzalmas lehet odabent tespedni hosszú időn át, a csontig hatoló hidegben, csöpögő neszekben, napfényt nem látva.
Egy pillanatra megint elkalandozik, saját bűnén merengve, de mielőtt elkezdhetné kínozni magát a gondolattal, megszólítják.
Fölpillant Bredocra, viszont a kérést felfogni sincs ideje és Soreyl is közbeszól, így őt hallgatja.
Szóval azt szeretnék, hogy ő nézzen körül, míg ők a cellákba mennek. Nem szívesen marad egyedül, de valahogy nem is hiszi, hogy tényleg nagy dolgokat várnának tőle, talán csak nem akarják, hogy odabent útban, vagy veszélyben legyen. De ha így is van, nem bánja, ha közben lehetőséget kap, hogy hasznossá tegye magát. Ha mégis balul sülne el valami odabent, ő még itt lesz, hogy segíteni tudjon. De hogyan? Elmenne, hogy szóljon valakinek? De kinek? És merre? Merre van a város? És melyik városba jutna? Ha az úton marad, az biztosan az egyik városba vezet. De neki Artheniorba kellene mennie. Mi lesz, ha a Kikötőbe ér? Akkor a másik irányba kellene fordulnia. De vajon volna elég ereje? A hús... el kellene vennie a húst Soreyl nyeregtáskájából. Talán a lovaglással is meg kellene próbálkoznia, úgy biztosan gyorsabb...
Peregnek a gondolatai a lehetőségeket mérlegelve, de közben azért választ is ad.*
- Körülnézek. - *Biccent szolgálatkészen. Inkább tűnhet gondterheltnek és aggódónak, mint ijedtnek. Majd eszébe jut valami.*
- Utána itt várjak, míg visszatérnek? Vagy menjek maguk után? - *Fogalma sincs, milyen hosszú lehet az a járat a cellákkal és mennyi időbe telhet a két férfinak körülnézni, így fel kell tegye ezt a kérdést.
Mindenesetre a fürdő és a többi terem átnézéséhez csak akkor fog hozzá, mikor a másik kettő már eltűnt a szeme elől, s még akkor is hallgatózik egy darabig.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.04 13:16:20
*A többi terem hétköznapibb bejárata után a nagy, vasrácsos kapu és a csaknem teljesen sötét folyosó látványa még benne is felhozza a gondolatot, hogy valószínűleg odabent őriztek valakit, vagy valamit. S mivel tudja, hogy ez egy börtön volt, arra tud következtetni, hogy ezek a valakik a rabok lehettek.
Eddig egész kellemes, különleges látványnak találta a barlangot, a fénytelen járat a tömlöcökkel azonban már nyomasztóan hat rá.
El tudja képzelni, milyen borzalmas lehet odabent tespedni hosszú időn át, a csontig hatoló hidegben, csöpögő neszekben, napfényt nem látva.
Egy pillanatra megint elkalandozik, saját bűnén merengve, de mielőtt elkezdhetné kínozni magát a gondolattal, megszólítják.
Fölpillant Bredocra, viszont a kérést felfogni sincs ideje és Soreyl is közbeszól, így őt hallgatja.
Szóval azt szeretnék, hogy ő nézzen körül, míg ők a cellákba mennek. Nem szívesen marad egyedül, de valahogy nem is hiszi, hogy tényleg nagy dolgokat várnának tőle, talán csak nem akarják, hogy odabent útban, vagy veszélyben legyen. De ha így is van, nem bánja, ha közben lehetőséget kap, hogy hasznossá tegye magát. Ha mégis balul sülne el valami odabent, ő még itt lesz, hogy segíteni tudjon. De hogyan? Elmenne, hogy szóljon valakinek? De kinek? És merre? Merre van a város? És melyik városba jutna? Ha az úton marad, az biztosan az egyik városba vezet. De neki Artheniorba kellene mennie. Mi lesz, ha a Kikötőbe ér? Akkor a másik irányba kellene fordulnia. De vajon volna elég ereje? A hús... el kellene vennie a húst Soreyl nyeregtáskájából. Talán a lovaglással is meg kellene próbálkoznia, úgy biztosan gyorsabb...
Peregnek a gondolatai a lehetőségeket mérlegelve, de közben azért választ is ad.*
- Körülnézek. - *Biccent szolgálatkészen. Inkább tűnhet gondterheltnek és aggódónak, mint ijedtnek. Majd eszébe jut valami.*
- Utána itt várjak, míg visszatérnek? Vagy menjek maguk után? - *Fogalma sincs, milyen hosszú lehet az a járat a cellákkal és mennyi időbe telhet a két férfinak körülnézni, így fel kell tegye ezt a kérdést.
Mindenesetre a fürdő és a többi terem átnézéséhez csak akkor fog hozzá, mikor a másik kettő már eltűnt a szeme elől, s még akkor is hallgatózik egy darabig.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.04 13:16:20
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-04 03:49:57
Üzenet elküldve: 2019-12-04 03:49:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Válaszúthoz érnek. A bejárattól annyira nem is messze, lassan haladva elérkeznek arra a pontra ahonnan miden börtön ugyan annak számít: Börtönnek. Az őrök is rabok, csak jobbak a körülményeik. Bredoc egy véleményen van vele az ételt illetően, és hát valóban nehezen gondolná az ember, hogy itt a Krenkataur Barlangrendszer tárnáiban olyan bőségesek lennének az őrök fejadagjai, hogy meghagynák a maradékot az enyészetnek.*
~Északon még a tányért is megették volna, ha nem lett volna vasból.~
*Mondaná hangosan, de nem tea délutánon vannak így vissza kell fognia magát. Nem úgy mint Perchipfellnek.*
~Istenekre! Zabáltak mint az állatok. Azt hittem megpusztulnak ennyi sózott disznóhústól. Emlékszel amikor az unoka bátyád egyik sógorának a...~
*Nem fejezheti be, mert Soreyl mély hangja szavába vág a fejében.*
~De emlékszem. Ne most Perchi.~
*Mondja kicsit szigorúan, de a kard nem hagyja magát. Annyiszor szólt már rá a lovag, hogy kicsordult a cérna, elszakadt a pohár.*
~A rozsdás faszba Soreyl, megpróbálnál egyszer nem elkussoltatni? Értem én, hogy "élethalál, jaj baj van meghalunk!" hiszti van, de én csak egy kedves emléket akartam felidézni neked, hogy ne legyél olyan mint akinek a seggével kell bort nyitni. Képzeld el, hogy ilyen karót nyelten döglesz ide egy ilyen helyen. Legalább egyszer legyen benned valami móka.~
*Mondja a kard teljes elhivatottsággal. Amire Soreyl azonnal válaszol.*
~Á! Móka! Ez szinte majdnem rímel arra hogy: Fogd be a szád!~
*A Kard hangosan felnevet a fejében.*
~Látod? Tudsz te ha akarsz!~
*Mondja Pervchipfell, és Soreylnek nincs ideje ezzel tovább foglalkozni ugyanis a parancsnokhelyettes vázolja a tervét, és egészen megbeszélés szerűen. Nagyon jól esik a lovagnak, hogy úgy érzi lehet beleszólása a dologba, bár megvan fogva. Látja a terv logikáját, de nem szívesen engedné el Garsint egyedül. Ezen kívül, van még más aggódni valója is amit Perchi tár elé.*
~Figyelj Soreyl.~
*Már a megszólításra idegesen megpróbálja elmosni a kard szavait.*
~Kérlek ne most.~
*Mondja a lovag kérlelve, de hiába, mert a cinikus célszerszám megállíthatatlanul ontja magából a szót, hangosabban megismételve az előzőt, hogy: Márpedig ő ezt akkor is elmondja.*
~Figyelj Soreyl! Ha én lennék egy bebörtönzött rab éveken át, és fellázadnék vagy észrevenném hogy eltűntek az őrök, ha nem tűnnék el innen azonnal, akkor biztos hogy az őrök lakrészében aludnék, és nem mennék vissza a latrinaszagú kóterbe rohadni.~
*Vázolja teljesen érthető felvetését a kard, amire Soreyl lassú, és kimért válasza következik.*
~Végre mondasz valamit, és nem csak mozog a szád~ *Dicséri meg a kardot.*
~De ezzel még nem vagyunk sokkal beljebb. Olyan csend és hullaszag van, hogy az sem biztos hogy lázadás történt. Az is lehet, hogy nincs itt senki.~
*Mondja a kardnak, de ezen belső vívódása kiül az arcára is. A barna szemek zavartan nézelődnek, a ráncolt szemöldökök alatt, és hát ki lett kérdezve a véleménye, de ha feltárja Garsin előtt, hogy szerinte arra kéne menni, akkor ha más lesz a parancs, bizonyára belefagy a félelem a lábába. Mély hangja halkan karcolja a levegőt.*
-Valami azt súgja nekem...
*Perchi azonnal közbe vág.*
~Meg az anyád nem súgta? Az én ötletem...~
*Soreyl tudta, hogy ez jön, meg sem áll a mondandójában.*
-...hogy az őrök lakrésze is tartogathat meglepetéseket. Ha vállalod Garsin, tudd hogy nagyon óvatosnak kell lenned, és egyáltalán nem muszáj. Senki nem fog megharagudni rád, ha azt mondod nem mennél.
*Nem kényszeríthetik a lányt, főleg, hogy most ígértek neki védelmet, és támogatást. Igaz, hogy ő jött velük, de nem katona. Tudja, hogy Brox csak jót, akar, és ő sem gondolta volna, hogy kötelező, vagy parancs érvényű a lányra nézve a dolog, csak szerette volna Soreyl ezt tisztázni. Így Garsin dönthet a saját sorsáról. Talán ez a legjobb, de hogy Soreyl is letegye a voksát valahol, ő is alátámasztja a parancsnokhelyettes ötletét.*
-Mindenesetre én is a cellák felé venném az irányt.
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.12.23 20:57:07, a következő indokkal:
Játékos kérése
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Válaszúthoz érnek. A bejárattól annyira nem is messze, lassan haladva elérkeznek arra a pontra ahonnan miden börtön ugyan annak számít: Börtönnek. Az őrök is rabok, csak jobbak a körülményeik. Bredoc egy véleményen van vele az ételt illetően, és hát valóban nehezen gondolná az ember, hogy itt a Krenkataur Barlangrendszer tárnáiban olyan bőségesek lennének az őrök fejadagjai, hogy meghagynák a maradékot az enyészetnek.*
~Északon még a tányért is megették volna, ha nem lett volna vasból.~
*Mondaná hangosan, de nem tea délutánon vannak így vissza kell fognia magát. Nem úgy mint Perchipfellnek.*
~Istenekre! Zabáltak mint az állatok. Azt hittem megpusztulnak ennyi sózott disznóhústól. Emlékszel amikor az unoka bátyád egyik sógorának a...~
*Nem fejezheti be, mert Soreyl mély hangja szavába vág a fejében.*
~De emlékszem. Ne most Perchi.~
*Mondja kicsit szigorúan, de a kard nem hagyja magát. Annyiszor szólt már rá a lovag, hogy kicsordult a cérna, elszakadt a pohár.*
~A rozsdás faszba Soreyl, megpróbálnál egyszer nem elkussoltatni? Értem én, hogy "élethalál, jaj baj van meghalunk!" hiszti van, de én csak egy kedves emléket akartam felidézni neked, hogy ne legyél olyan mint akinek a seggével kell bort nyitni. Képzeld el, hogy ilyen karót nyelten döglesz ide egy ilyen helyen. Legalább egyszer legyen benned valami móka.~
*Mondja a kard teljes elhivatottsággal. Amire Soreyl azonnal válaszol.*
~Á! Móka! Ez szinte majdnem rímel arra hogy: Fogd be a szád!~
*A Kard hangosan felnevet a fejében.*
~Látod? Tudsz te ha akarsz!~
*Mondja Pervchipfell, és Soreylnek nincs ideje ezzel tovább foglalkozni ugyanis a parancsnokhelyettes vázolja a tervét, és egészen megbeszélés szerűen. Nagyon jól esik a lovagnak, hogy úgy érzi lehet beleszólása a dologba, bár megvan fogva. Látja a terv logikáját, de nem szívesen engedné el Garsint egyedül. Ezen kívül, van még más aggódni valója is amit Perchi tár elé.*
~Figyelj Soreyl.~
*Már a megszólításra idegesen megpróbálja elmosni a kard szavait.*
~Kérlek ne most.~
*Mondja a lovag kérlelve, de hiába, mert a cinikus célszerszám megállíthatatlanul ontja magából a szót, hangosabban megismételve az előzőt, hogy: Márpedig ő ezt akkor is elmondja.*
~Figyelj Soreyl! Ha én lennék egy bebörtönzött rab éveken át, és fellázadnék vagy észrevenném hogy eltűntek az őrök, ha nem tűnnék el innen azonnal, akkor biztos hogy az őrök lakrészében aludnék, és nem mennék vissza a latrinaszagú kóterbe rohadni.~
*Vázolja teljesen érthető felvetését a kard, amire Soreyl lassú, és kimért válasza következik.*
~Végre mondasz valamit, és nem csak mozog a szád~ *Dicséri meg a kardot.*
~De ezzel még nem vagyunk sokkal beljebb. Olyan csend és hullaszag van, hogy az sem biztos hogy lázadás történt. Az is lehet, hogy nincs itt senki.~
*Mondja a kardnak, de ezen belső vívódása kiül az arcára is. A barna szemek zavartan nézelődnek, a ráncolt szemöldökök alatt, és hát ki lett kérdezve a véleménye, de ha feltárja Garsin előtt, hogy szerinte arra kéne menni, akkor ha más lesz a parancs, bizonyára belefagy a félelem a lábába. Mély hangja halkan karcolja a levegőt.*
-Valami azt súgja nekem...
*Perchi azonnal közbe vág.*
~Meg az anyád nem súgta? Az én ötletem...~
*Soreyl tudta, hogy ez jön, meg sem áll a mondandójában.*
-...hogy az őrök lakrésze is tartogathat meglepetéseket. Ha vállalod Garsin, tudd hogy nagyon óvatosnak kell lenned, és egyáltalán nem muszáj. Senki nem fog megharagudni rád, ha azt mondod nem mennél.
*Nem kényszeríthetik a lányt, főleg, hogy most ígértek neki védelmet, és támogatást. Igaz, hogy ő jött velük, de nem katona. Tudja, hogy Brox csak jót, akar, és ő sem gondolta volna, hogy kötelező, vagy parancs érvényű a lányra nézve a dolog, csak szerette volna Soreyl ezt tisztázni. Így Garsin dönthet a saját sorsáról. Talán ez a legjobb, de hogy Soreyl is letegye a voksát valahol, ő is alátámasztja a parancsnokhelyettes ötletét.*
-Mindenesetre én is a cellák felé venném az irányt.
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.12.23 20:57:07, a következő indokkal:
Játékos kérése
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-03 23:17:04
Üzenet elküldve: 2019-12-03 23:17:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Talán még nincs szükség a pengéjére, de nem tenné el, ha egy mód van rá. Netalántán egy kósza támadást ha sikerülhet akár kivédenie, neki már megéri azt a plusz fáradtságot. No meg hasznos a dolgok közt kotorászni vele, hogy ne a kezét kelljen bepiszkolnia. Nem mintha ez gondot okozna neki, de sokkal biztonságosabb ez a verzió. Lassan haladnak, ő legalábbis a maga részéről. Mindent alaposan megvizsgál. Hallja Soreylt is, és nem feledkezik meg a kis társukról sem, csupán egy pár perc erejéig réved el gondolataiban, mielőtt megszólalna.*
-Nincs az a katona, ki üres gyomorral távozna, ha csak nem a segge múlna rajta.
*Itt megtorpan egy pillanatra, ahogy szinte egy elágazáshoz, legalábbis döntés elé kerül. Szemét lassan veti egyik, majd másik irányba is, hogy merre induljanak el. Rövid gondolkozás után megszólal. Nem parancsolóan, inkább csak a véleményüket szeretné megtudni, főleg a férfiét.*
-Én nem hinném, hogy olyan sokat fürdőztek itt. Na meg hogy arra lenne bármi hasznos is, de a cellák...
*Szinte megvakarja a szakállát is.*
-Garsin. Szeretném, ha te megnéznéd a fürdőt, jó? Hogy nem-e hagytak ott valamit, vagy ilyesmi. De csak óvatosan! Ha bármi van, bármit látsz, vagy netán megijednél, kiálts és fuss hozzánk.
*Kedvesen mosolyog, majd a férfira néz.*
-Mi pedig nézzük meg, hogy mi van ott. Mi lett a rabokkal. Vagy te mit gondolsz?
*Szemöldökét ráncolja a gondolkodásban.*
-Remélem, hogy maximum egy lázadás, vagy ilyesmi volt, s nem pedig valami a barlang gyomrából kergetett el mindenkit...
*Baljós gondolatok, de Bredoc már csak ilyen. Nem szeret csak úgy reménykedni azért, hogy ne kelljen annyira félnie. ~Lesz ami lesz.~*
*Talán még nincs szükség a pengéjére, de nem tenné el, ha egy mód van rá. Netalántán egy kósza támadást ha sikerülhet akár kivédenie, neki már megéri azt a plusz fáradtságot. No meg hasznos a dolgok közt kotorászni vele, hogy ne a kezét kelljen bepiszkolnia. Nem mintha ez gondot okozna neki, de sokkal biztonságosabb ez a verzió. Lassan haladnak, ő legalábbis a maga részéről. Mindent alaposan megvizsgál. Hallja Soreylt is, és nem feledkezik meg a kis társukról sem, csupán egy pár perc erejéig réved el gondolataiban, mielőtt megszólalna.*
-Nincs az a katona, ki üres gyomorral távozna, ha csak nem a segge múlna rajta.
*Itt megtorpan egy pillanatra, ahogy szinte egy elágazáshoz, legalábbis döntés elé kerül. Szemét lassan veti egyik, majd másik irányba is, hogy merre induljanak el. Rövid gondolkozás után megszólal. Nem parancsolóan, inkább csak a véleményüket szeretné megtudni, főleg a férfiét.*
-Én nem hinném, hogy olyan sokat fürdőztek itt. Na meg hogy arra lenne bármi hasznos is, de a cellák...
*Szinte megvakarja a szakállát is.*
-Garsin. Szeretném, ha te megnéznéd a fürdőt, jó? Hogy nem-e hagytak ott valamit, vagy ilyesmi. De csak óvatosan! Ha bármi van, bármit látsz, vagy netán megijednél, kiálts és fuss hozzánk.
*Kedvesen mosolyog, majd a férfira néz.*
-Mi pedig nézzük meg, hogy mi van ott. Mi lett a rabokkal. Vagy te mit gondolsz?
*Szemöldökét ráncolja a gondolkodásban.*
-Remélem, hogy maximum egy lázadás, vagy ilyesmi volt, s nem pedig valami a barlang gyomrából kergetett el mindenkit...
*Baljós gondolatok, de Bredoc már csak ilyen. Nem szeret csak úgy reménykedni azért, hogy ne kelljen annyira félnie. ~Lesz ami lesz.~*
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-02 00:57:04
Üzenet elküldve: 2019-12-02 00:57:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Fegyverre szerencsére semmi szükség, legalábbis egyelőre úgy tűnik. A hely továbbra is csendes, és üres, csak az időnként felerősödő fuvallat remegteti meg a gyertyák lángját, és a kalandorok lelkét. A gyertyák lángja viszont el nem alszik, akkor sem, amikor már úgy tűnik szükséges volna a mennyezetről aláhulló vízcsepp miatt, vagy egy erősebb légáramlatnak köszönhetően. Apró cisszenés jelzi panaszukat, ám gyorsan visszatérnek nyugalmi állapotukba, és töretlenül kínálják fénnyel az egyébként sötét környezetet. Nem csak Garsin, de a két férfi is kellemetlennek találhatja a hűvös közeget.
Amennyiben bátorkodnak a nyitott ajtókon belépni, úgy elsőként egészen hétköznapi szobákat találhatnak, amik az itt élő őrök életét tették lehetővé. Ilyen a kamra, poros iroda tele papírokkal, a több ágyas hálószobák, és egy érdekesebb fürdő, aminek szépségét leginkább a barlangi hangulata adja. Talán kellemesnek is mondható lenne, ha a tereket éppen kártyázó, hahotázó őrök töltenék meg, azok emléke helyett.
Másik irányban egy folyosó vezet látszólag a semmibe, és még az ismeretlenek számára is sejthető helyre; a cellákhoz. A hely funkciójáról leginkább a hatalmas vasrácsos kapu árulkodik, ami éppen félig nyitva pihen. Itt is akad némi gyertya, ami a távolból halványan pislákol, de lényegesen szűkösebb, sötétebb, és úgy összességében barátságtalanabb, mint ami a Krenkataur bejáratánál fogadta a látogatókat.*
*Fegyverre szerencsére semmi szükség, legalábbis egyelőre úgy tűnik. A hely továbbra is csendes, és üres, csak az időnként felerősödő fuvallat remegteti meg a gyertyák lángját, és a kalandorok lelkét. A gyertyák lángja viszont el nem alszik, akkor sem, amikor már úgy tűnik szükséges volna a mennyezetről aláhulló vízcsepp miatt, vagy egy erősebb légáramlatnak köszönhetően. Apró cisszenés jelzi panaszukat, ám gyorsan visszatérnek nyugalmi állapotukba, és töretlenül kínálják fénnyel az egyébként sötét környezetet. Nem csak Garsin, de a két férfi is kellemetlennek találhatja a hűvös közeget.
Amennyiben bátorkodnak a nyitott ajtókon belépni, úgy elsőként egészen hétköznapi szobákat találhatnak, amik az itt élő őrök életét tették lehetővé. Ilyen a kamra, poros iroda tele papírokkal, a több ágyas hálószobák, és egy érdekesebb fürdő, aminek szépségét leginkább a barlangi hangulata adja. Talán kellemesnek is mondható lenne, ha a tereket éppen kártyázó, hahotázó őrök töltenék meg, azok emléke helyett.
Másik irányban egy folyosó vezet látszólag a semmibe, és még az ismeretlenek számára is sejthető helyre; a cellákhoz. A hely funkciójáról leginkább a hatalmas vasrácsos kapu árulkodik, ami éppen félig nyitva pihen. Itt is akad némi gyertya, ami a távolból halványan pislákol, de lényegesen szűkösebb, sötétebb, és úgy összességében barátságtalanabb, mint ami a Krenkataur bejáratánál fogadta a látogatókat.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-25 12:03:40
Üzenet elküldve: 2019-11-25 12:03:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Van a helynek egy hangulata, ami beszippantja. Az árnyak, a hűvösen friss levegő, a visszhangzó, csöpögő hang... Az ingerszegény környezet után, amiben eddig élt, úgy hat rá a barlang, mintha egy másik világba érkezett volna.
Mélyeket lélegzik a járaton átszaladó fuvallatból, miközben kezeit hóna alatt melengetve, némán sétál a férfiak után. Nagyon hideg van, de az új élmény annyira elbódítja, hogy szinte még élvezi is ezt a kis felderítést.
A parancsnokhelyettes kardjának villanása az, ami emlékezteti rá, hogy ébernek kellene lennie, mert veszélyes terepen járhatnak.
A gyertyákat és az asztalon hagyott maradékokat ő is megfigyeli és izgatott is lesz, mert bizony ő is levonja a maga következtetését, hogy azokat a gyertyákat valakinek meg kellett gyújtania, nem túl régen. A két férfi arcára pillant, de végül szótlan marad. Nem kérdezték és nem akarja őket nyilvánvalóságokkal fárasztani, hiszen biztosan ők is ugyanerre jutottak, nincs szükségük egy asszony fecsegésére.
Sejtése be is igazolódik, mikor a másik kettő párbeszédbe kezd. Ő némán figyel, csak a hozzá intézett utasításra bólint, hogy megértette, hátul marad. Miután csöndre intették, nem is merne szólni, még a lépteire is figyel, nehogy neszt verjen.
Most azért már kezd félni, látván, hogy a férfiak milyen előkészületeket tesznek és még azt sem tartják kizártnak, hogy valamelyiküket elfogják és vissza kelljen vonulniuk... Ugyanakkor kellemes tapasztalat a számára, hogy a figyelmeztetésben rá is gondolnak, kiemelve, hogy Soreyl őt is vigye magával veszély esetén. Ami azonban még ennél is jelentőségteljesebb az megint az az apró kedvesség, ahogy a két férfi még tréfálni próbál vele, s rá kacsintanak, hogy bátorítsák. Tudja persze, hogy lódítanak és csak azért mondanak ilyeneket, hogy ő ne féljen. De épp ez benne a szokatlan és szívmelengető. Még nem tudja, hogyan kezelje, hogy ennyire figyelmesek vele, de máris sikerült kialakítaniuk benne egyfajta kötődést. Mosolyogni még mindig nem tud, mintha már elfelejtette volna, hogyan kell, helyette összepréseli a száját és szégyenlősen lesüti a szemét, mint ki zavarba jött a kacsintásoktól.
Magában pedig aggódni kezd, hogy csak nehogy baja essen ennek a két kedves embernek, mert akkor még szomorúbb hely lesz ez a világ. Ez a gondolat pedig odáig viszi, hogy a köténye alá rejtett kést kitapintsa, megvan-e még. Nehezen hiszi, hogy ismét használni tudná, de szeretné megvédeni a másik kettőt. Ami persze nevetséges, hisz mit is tudna ő tenni? De a szándék megvan.
Ha tovább haladnak, egy tétova pillantást vet a köpenyek felé, de nem meri elvenni egyiket sem, mert arra gondol, az minden bizonnyal lopásnak számítana.*
*Van a helynek egy hangulata, ami beszippantja. Az árnyak, a hűvösen friss levegő, a visszhangzó, csöpögő hang... Az ingerszegény környezet után, amiben eddig élt, úgy hat rá a barlang, mintha egy másik világba érkezett volna.
Mélyeket lélegzik a járaton átszaladó fuvallatból, miközben kezeit hóna alatt melengetve, némán sétál a férfiak után. Nagyon hideg van, de az új élmény annyira elbódítja, hogy szinte még élvezi is ezt a kis felderítést.
A parancsnokhelyettes kardjának villanása az, ami emlékezteti rá, hogy ébernek kellene lennie, mert veszélyes terepen járhatnak.
A gyertyákat és az asztalon hagyott maradékokat ő is megfigyeli és izgatott is lesz, mert bizony ő is levonja a maga következtetését, hogy azokat a gyertyákat valakinek meg kellett gyújtania, nem túl régen. A két férfi arcára pillant, de végül szótlan marad. Nem kérdezték és nem akarja őket nyilvánvalóságokkal fárasztani, hiszen biztosan ők is ugyanerre jutottak, nincs szükségük egy asszony fecsegésére.
Sejtése be is igazolódik, mikor a másik kettő párbeszédbe kezd. Ő némán figyel, csak a hozzá intézett utasításra bólint, hogy megértette, hátul marad. Miután csöndre intették, nem is merne szólni, még a lépteire is figyel, nehogy neszt verjen.
Most azért már kezd félni, látván, hogy a férfiak milyen előkészületeket tesznek és még azt sem tartják kizártnak, hogy valamelyiküket elfogják és vissza kelljen vonulniuk... Ugyanakkor kellemes tapasztalat a számára, hogy a figyelmeztetésben rá is gondolnak, kiemelve, hogy Soreyl őt is vigye magával veszély esetén. Ami azonban még ennél is jelentőségteljesebb az megint az az apró kedvesség, ahogy a két férfi még tréfálni próbál vele, s rá kacsintanak, hogy bátorítsák. Tudja persze, hogy lódítanak és csak azért mondanak ilyeneket, hogy ő ne féljen. De épp ez benne a szokatlan és szívmelengető. Még nem tudja, hogyan kezelje, hogy ennyire figyelmesek vele, de máris sikerült kialakítaniuk benne egyfajta kötődést. Mosolyogni még mindig nem tud, mintha már elfelejtette volna, hogyan kell, helyette összepréseli a száját és szégyenlősen lesüti a szemét, mint ki zavarba jött a kacsintásoktól.
Magában pedig aggódni kezd, hogy csak nehogy baja essen ennek a két kedves embernek, mert akkor még szomorúbb hely lesz ez a világ. Ez a gondolat pedig odáig viszi, hogy a köténye alá rejtett kést kitapintsa, megvan-e még. Nehezen hiszi, hogy ismét használni tudná, de szeretné megvédeni a másik kettőt. Ami persze nevetséges, hisz mit is tudna ő tenni? De a szándék megvan.
Ha tovább haladnak, egy tétova pillantást vet a köpenyek felé, de nem meri elvenni egyiket sem, mert arra gondol, az minden bizonnyal lopásnak számítana.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-24 23:01:02
Üzenet elküldve: 2019-11-24 23:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A sejtelmes teret még sejtelmesebb fénnyel pislákolják be a gyertyák. Bredoc szavai szerint, lennie kell itt valakinek aki meggyújtotta őket, és Soreyl is ugyan erre jut.*
~Kell itt lennie valakinek, de akkor miért ilyen kihalt minden?~
*Csupán fejében folyó szavaira, azonnali csapásként érkezik a cinizmus.*
~Bravó. Bizonyára doktorandusz vagy, nemde? Ennyi ésszel már díjakat kéne nyerned. Még a kislánynak is el kell jutnia erre a kérdésre magától, pedig elsőre nem tűnik egy észlénynek szegény, de...~
*Perchipfell szavait a lovag elméjében erős hang szakít meg.*
~Hé!~
*Kiált fel agyában szigorúan a mély hang.*
~Neveld magad Perchi! Ne légy olyan tapló paraszt, mint amilyen, mert csúnya vége lesz!~
*Érkezik a fenyegetés, ami alól a kard megpróbál kihátrálni.*
~Mire kapod fel ezt úgy? Nem ég a ház, úgyse hallotta.~
*A link viselkedést ellentmondást nem tűrő hang fojtja el.*
~Ez a te egyetlen, és piszok nagy szerencséd.~
*Az összeráncolt szemöldöke nem indokolatlan a jelen helyzetben, így arca teljesen megfelel a fejében, és a környezetében folyó eseményekre is. Szeme lassan pásztázza a területet, és kezében a fáklyával követve próbál minden apró részletre figyelni. Hangosan gondolkodik ahogy az őrök egykori őrségéhez érnek. A nyomasztó, és félelmetesen semmilyen környezet, mellett nem kerüli el a figyelmét a piros köpenyek, és a penészes ételmaradék sem. Egy pillanatra elgondolkozik.*
~Ez penész.~
*Gondolja magában, mire Perchi azonnal rákontráz.*
~Ne bassz! Tényleg?~
*Soreyl most nem tűr cinizmust.*
~Fogd már be a pofád Perchi egy kicsit.~
*Majd újra gondolataiba mered. Ha valamelyik figyeli, láthatja hogy finoman mozog a szája ahogy magában beszél.*
~A gyertyák még égnek. Egy nap alatt le ég egy gyertya, az étel meg már penészes, mégis az asztalon maradt. A köpenyek fellógatva, még sincs itt senki... Valami meglephette őket.~
*Gondolataiból a Parancsnokheylettes rántja ki, aki kiosztja a parancsot. Garsint utánpótlásnak, Soreylt fedezéknek, magát pedig felderítőnek kinevezve. Soreyl komor tekintettel bólint, és a felvetéseit megtartja későbbre.*
-Inkább ne süljön el balul.
*Mondja egy kedves mosollyal, amin érződik, hogy ez is inkább Garsinnak szól. A komoly bólintás már tisztázta, hogy értette a parancsot, és mikor Brox is próbálja jobb kedvre deríteni, a minden bizonnyal félő lányt, akkor Soreyl is beszáll a dologba.*
-Bizony. Én nem lennék a helyükben.
*Kacsint hátra, majd visszafordulva, Megkérdezi Broxtól amit akar, ha már egy ideje azzal az arccal áll, mint akit belülről rág egy érthetetlen kérdés.*
-Te Brox! Mit gondolsz mennyi idő alatt ég le egy ilyen gyertya? Mikor gyújthatták meg?
*Kérdezi majd az asztalra bök.*
-A tálban áll a penész, és minden bizonnyal sietve távoztak az őrök. Itt hagyták a köpenyt, és az ételt is. Kevés katonát ismerek, aki nem eszi meg az adagját, mégis talán... Már leolvadt volna a gyertya, ha az őrök gyújtanak pilácsot itt utoljára nem?
*Hangja nem hangos, de nem is halk. Nem sejtelmes, vagy izgatott. Teljes nyugalmat, és magabiztosságot mutat, a kérdései is inkább logikai jellegűek. Ennek ellenére, bal kezében a fáklya, jobbja pedig Perchipfell kardgombján, használatkészen pihen.*
*A sejtelmes teret még sejtelmesebb fénnyel pislákolják be a gyertyák. Bredoc szavai szerint, lennie kell itt valakinek aki meggyújtotta őket, és Soreyl is ugyan erre jut.*
~Kell itt lennie valakinek, de akkor miért ilyen kihalt minden?~
*Csupán fejében folyó szavaira, azonnali csapásként érkezik a cinizmus.*
~Bravó. Bizonyára doktorandusz vagy, nemde? Ennyi ésszel már díjakat kéne nyerned. Még a kislánynak is el kell jutnia erre a kérdésre magától, pedig elsőre nem tűnik egy észlénynek szegény, de...~
*Perchipfell szavait a lovag elméjében erős hang szakít meg.*
~Hé!~
*Kiált fel agyában szigorúan a mély hang.*
~Neveld magad Perchi! Ne légy olyan tapló paraszt, mint amilyen, mert csúnya vége lesz!~
*Érkezik a fenyegetés, ami alól a kard megpróbál kihátrálni.*
~Mire kapod fel ezt úgy? Nem ég a ház, úgyse hallotta.~
*A link viselkedést ellentmondást nem tűrő hang fojtja el.*
~Ez a te egyetlen, és piszok nagy szerencséd.~
*Az összeráncolt szemöldöke nem indokolatlan a jelen helyzetben, így arca teljesen megfelel a fejében, és a környezetében folyó eseményekre is. Szeme lassan pásztázza a területet, és kezében a fáklyával követve próbál minden apró részletre figyelni. Hangosan gondolkodik ahogy az őrök egykori őrségéhez érnek. A nyomasztó, és félelmetesen semmilyen környezet, mellett nem kerüli el a figyelmét a piros köpenyek, és a penészes ételmaradék sem. Egy pillanatra elgondolkozik.*
~Ez penész.~
*Gondolja magában, mire Perchi azonnal rákontráz.*
~Ne bassz! Tényleg?~
*Soreyl most nem tűr cinizmust.*
~Fogd már be a pofád Perchi egy kicsit.~
*Majd újra gondolataiba mered. Ha valamelyik figyeli, láthatja hogy finoman mozog a szája ahogy magában beszél.*
~A gyertyák még égnek. Egy nap alatt le ég egy gyertya, az étel meg már penészes, mégis az asztalon maradt. A köpenyek fellógatva, még sincs itt senki... Valami meglephette őket.~
*Gondolataiból a Parancsnokheylettes rántja ki, aki kiosztja a parancsot. Garsint utánpótlásnak, Soreylt fedezéknek, magát pedig felderítőnek kinevezve. Soreyl komor tekintettel bólint, és a felvetéseit megtartja későbbre.*
-Inkább ne süljön el balul.
*Mondja egy kedves mosollyal, amin érződik, hogy ez is inkább Garsinnak szól. A komoly bólintás már tisztázta, hogy értette a parancsot, és mikor Brox is próbálja jobb kedvre deríteni, a minden bizonnyal félő lányt, akkor Soreyl is beszáll a dologba.*
-Bizony. Én nem lennék a helyükben.
*Kacsint hátra, majd visszafordulva, Megkérdezi Broxtól amit akar, ha már egy ideje azzal az arccal áll, mint akit belülről rág egy érthetetlen kérdés.*
-Te Brox! Mit gondolsz mennyi idő alatt ég le egy ilyen gyertya? Mikor gyújthatták meg?
*Kérdezi majd az asztalra bök.*
-A tálban áll a penész, és minden bizonnyal sietve távoztak az őrök. Itt hagyták a köpenyt, és az ételt is. Kevés katonát ismerek, aki nem eszi meg az adagját, mégis talán... Már leolvadt volna a gyertya, ha az őrök gyújtanak pilácsot itt utoljára nem?
*Hangja nem hangos, de nem is halk. Nem sejtelmes, vagy izgatott. Teljes nyugalmat, és magabiztosságot mutat, a kérdései is inkább logikai jellegűek. Ennek ellenére, bal kezében a fáklya, jobbja pedig Perchipfell kardgombján, használatkészen pihen.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-24 22:15:20
Üzenet elküldve: 2019-11-24 22:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 617
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ahogy lassan haladnak befelé, szemében mintha enyhe fény tükröződne vissza.*
-Gyertyák... Azt hiszem.
*Még a szemét is összehunyorítja, hogy jobban lásson. Közben rövidkardját veszi kezébe, hisz ilyen szűkebb helyen talán ez sokkal hasznosabb fegyver, mint a hosszúkard. Persze reméli, hogy nem lesz rá szükség, de ki tudja.*
-Ha gyertya van, akkor ember is, aki meggyújtotta azokat. Vagy legalábbis értelmes lények. Csak óvatosan, és.
*A két társa szemébe néz egy pillanatra, egy-egy másodpercre, majd egy szót még odaszúr.*
-Halkan!
*Ujját a szájához emeli, hogy ezzel is jelezze a dolog lényegét. Azért persze ő beszél, csak suttogva, reméli, hogy a másik kettő is követi példáját.*
-Garsin, maradj hátul, jó? Soreyl! Te pedig fedezz, s ha bármi balul sülne el, ne hősködj itt nekem. Valakinek jelentenie is kell. Szeretném, ha vinnéd a lányt is, és a városba sitenél, ha engem elfognának, vagy bármi ilyesmi.
*Talán ez a legrosszabb eset, ami előfordulhat, de szeretné előre letisztázni a dolgokat. Ezt is inkább baráti kérésként mondja, semmint parancsként.*
-De ember legyen a talpán, aki elbír hármunkkal.
*Kacsint, de ezt inkább csak Garsin megnyugtatására teszi, talán tudja jól, hogy a másik lovag átlát a szavain, és érzi a helyzet komolyságát.*
*Ahogy lassan haladnak befelé, szemében mintha enyhe fény tükröződne vissza.*
-Gyertyák... Azt hiszem.
*Még a szemét is összehunyorítja, hogy jobban lásson. Közben rövidkardját veszi kezébe, hisz ilyen szűkebb helyen talán ez sokkal hasznosabb fegyver, mint a hosszúkard. Persze reméli, hogy nem lesz rá szükség, de ki tudja.*
-Ha gyertya van, akkor ember is, aki meggyújtotta azokat. Vagy legalábbis értelmes lények. Csak óvatosan, és.
*A két társa szemébe néz egy pillanatra, egy-egy másodpercre, majd egy szót még odaszúr.*
-Halkan!
*Ujját a szájához emeli, hogy ezzel is jelezze a dolog lényegét. Azért persze ő beszél, csak suttogva, reméli, hogy a másik kettő is követi példáját.*
-Garsin, maradj hátul, jó? Soreyl! Te pedig fedezz, s ha bármi balul sülne el, ne hősködj itt nekem. Valakinek jelentenie is kell. Szeretném, ha vinnéd a lányt is, és a városba sitenél, ha engem elfognának, vagy bármi ilyesmi.
*Talán ez a legrosszabb eset, ami előfordulhat, de szeretné előre letisztázni a dolgokat. Ezt is inkább baráti kérésként mondja, semmint parancsként.*
-De ember legyen a talpán, aki elbír hármunkkal.
*Kacsint, de ezt inkább csak Garsin megnyugtatására teszi, talán tudja jól, hogy a másik lovag átlát a szavain, és érzi a helyzet komolyságát.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-23 23:42:43
Üzenet elküldve: 2019-11-23 23:42:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Ahogy a három felfedező belép a Krenkataur bejáratán, nem lát semmi különöset. Enyhe félhomály fogadja őket, de legfőképpen nagy csend. Ritkásan gyertyák adnak fényt, ahogy elhaladnak mellettük a lángok bizonytalanul megremegnek, de se nem füstölnek, és meleget is hiába várhatnak tőlük az új látogatók. Ezen csekély fényforrások ellenére a fáklya nem árt, ha alaposabban szeretnék szemügyre venni a helyet, ami azontúl, hogy csendes, de mégsem nevezhető teljesen lakatlannak.
Látszólag semmi különös nem fogadja az őrség tagjait. Az asztalon pár koszos tányér, az egyikben légy lepte, penészes étel maradéka, a székeken, és fogason néhány poros köpeny pihen. A csend továbbra is szokatlan, meglehetősen baljós, tekintve, hogy mindenki sejtheti ennek pont ellenkezőleg kellene lennie. Egyedül a nedves falakról pontos időközönként lecseppenő víz, és a feltámadó széláramlat nyugtalanító sípolása ad némi alapzajt a látogatók lépéseinek zaja mellé.*
*Ahogy a három felfedező belép a Krenkataur bejáratán, nem lát semmi különöset. Enyhe félhomály fogadja őket, de legfőképpen nagy csend. Ritkásan gyertyák adnak fényt, ahogy elhaladnak mellettük a lángok bizonytalanul megremegnek, de se nem füstölnek, és meleget is hiába várhatnak tőlük az új látogatók. Ezen csekély fényforrások ellenére a fáklya nem árt, ha alaposabban szeretnék szemügyre venni a helyet, ami azontúl, hogy csendes, de mégsem nevezhető teljesen lakatlannak.
Látszólag semmi különös nem fogadja az őrség tagjait. Az asztalon pár koszos tányér, az egyikben légy lepte, penészes étel maradéka, a székeken, és fogason néhány poros köpeny pihen. A csend továbbra is szokatlan, meglehetősen baljós, tekintve, hogy mindenki sejtheti ennek pont ellenkezőleg kellene lennie. Egyedül a nedves falakról pontos időközönként lecseppenő víz, és a feltámadó széláramlat nyugtalanító sípolása ad némi alapzajt a látogatók lépéseinek zaja mellé.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-12 12:15:23
Üzenet elküldve: 2019-11-12 12:15:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
- Értettem: Soreyl. - *Feleli, bár még nagyon nem áll a szájára, s nem tudja, az urat azért még oda kellene-e tennie a végére, ezért szándékosan megismétli a nevet és figyel a reakcióra.
Emellett felmerül benne, hogy szóljon, a Garsin pedig nem az ő neve, de ezt nem tartja olyan lényegesnek, vagy nagy hazugságnak, úgyhogy mivel a biztonságérzetéhez továbbra is hozzáad, ezt megőrzi magának. Jobb az, ha így jegyzik meg őt.*
- Igenis. - *Bólint, ami a szót fogadást illeti. Ez egészen ismerős terep a számára, úgyhogy könnyedén bízza rá magát a lovag utasításaira.
Aztán behatolnak a barlangba, miközben kérdésére a parancsnokhelyettestől is választ kap.
Azt, hogy rosszarcú, vagy veszélyes volna, természetesen nem veszi magára, de legyen bármily óvatos a férfi, annyit azért leszűr a szavaiból, hogy amennyiben Artheniorban tette volna, amit tett, akkor a törvény szerint valószínűleg őt is ide hozták volna dolgozni.
Mivel semmit sem tud az efféle munkáról, nem tudja azt sem, mekkora büntetés ez valójában. Egyelőre annyit tapasztal, hogy egy nagyon sötét és nyomasztó helyről van szó...*
- Értem. - *Mondja halkan, hogy jelezze, figyel.
Majd beszámol az éjszakai élményéről, amit a jelek szerint számításba vesznek és megerősítik abban, hogy jól tette, hogy szólt.
Biccent, aztán ő is elkezd kutatni tekintetével a fáklya fénye által megvilágított területen. A lámpást és fáklyát még ő is felismeri. A Soreyl által említett egyéb eszközök kinézetében már kevésbé biztos. Említett valami pintyet talán? Annak bizonyára madár formája lesz. Vagy tényleg egy madár volna? És mi az a gázszivárgás? A szóról a gőz jut eszébe, s mivel mosodában dolgozott, tapasztalta, hogy vannak szerek, amiknek a párolgásától meg lehet szédülni és fejfájást kapni. De nem hinné, hogy ezen a helyen szúrós szagú mosószereket tartanának.*
- Értettem: Soreyl. - *Feleli, bár még nagyon nem áll a szájára, s nem tudja, az urat azért még oda kellene-e tennie a végére, ezért szándékosan megismétli a nevet és figyel a reakcióra.
Emellett felmerül benne, hogy szóljon, a Garsin pedig nem az ő neve, de ezt nem tartja olyan lényegesnek, vagy nagy hazugságnak, úgyhogy mivel a biztonságérzetéhez továbbra is hozzáad, ezt megőrzi magának. Jobb az, ha így jegyzik meg őt.*
- Igenis. - *Bólint, ami a szót fogadást illeti. Ez egészen ismerős terep a számára, úgyhogy könnyedén bízza rá magát a lovag utasításaira.
Aztán behatolnak a barlangba, miközben kérdésére a parancsnokhelyettestől is választ kap.
Azt, hogy rosszarcú, vagy veszélyes volna, természetesen nem veszi magára, de legyen bármily óvatos a férfi, annyit azért leszűr a szavaiból, hogy amennyiben Artheniorban tette volna, amit tett, akkor a törvény szerint valószínűleg őt is ide hozták volna dolgozni.
Mivel semmit sem tud az efféle munkáról, nem tudja azt sem, mekkora büntetés ez valójában. Egyelőre annyit tapasztal, hogy egy nagyon sötét és nyomasztó helyről van szó...*
- Értem. - *Mondja halkan, hogy jelezze, figyel.
Majd beszámol az éjszakai élményéről, amit a jelek szerint számításba vesznek és megerősítik abban, hogy jól tette, hogy szólt.
Biccent, aztán ő is elkezd kutatni tekintetével a fáklya fénye által megvilágított területen. A lámpást és fáklyát még ő is felismeri. A Soreyl által említett egyéb eszközök kinézetében már kevésbé biztos. Említett valami pintyet talán? Annak bizonyára madár formája lesz. Vagy tényleg egy madár volna? És mi az a gázszivárgás? A szóról a gőz jut eszébe, s mivel mosodában dolgozott, tapasztalta, hogy vannak szerek, amiknek a párolgásától meg lehet szédülni és fejfájást kapni. De nem hinné, hogy ezen a helyen szúrós szagú mosószereket tartanának.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-11 22:15:35
Üzenet elküldve: 2019-11-11 22:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Garsin! Kérlek. Soreyl. Hívj Soreylnek!
*Mondja kedvesen, de szigorúan, ahogy apjától látta az ilyesmit. Eztán bólint.*
-Fogadj szót és nem lesz baj.
*Húzza mosolyra a sájáa szélét. Ezután Brox elismeri a meglátásait, miszerint lesz a bányában fényforrás, és talán egy kis biztosíték sem ártana ha elfogyna lent a levegő. Immáron álva, kicsit megemeli a kezében a fáklyát.*
-Ha nincs más hátra. A fénhozó után.
*Mondja tréfásan miközben odakacsint Garsinra.*
~Addig nem halhatok meg amíg nem nevettetem meg ezt a lányt.~
*Gondolja magában, amire Perchi ráharap, mint hal a horogra.*
~Ez aztán életcél barátom.~
*E mellett az élc mellett Soreyl úgy megy el mintha még sem történt volna. Elindulnak befelé, és Soreyl többször is hátra kacsint a lányra, hogy az jól van e, megvan e, és hogy mennyire fél. Még menet közben megsimogatja a kikötött lovat amivel érkezett. A barna kanca prüszköl egyet búcsúzóul, és ezzel a kis hármas csapat újra a Krenkataur Barlangrendszer bejáratánál találja magát ha minden igaz. A parancsnokhelyettes kedvesen óvatos fogalmazással elmeséli, hogy mentek itt a dolgok. Soreyl komisz mosolyát veszi elő.*
~Azért még sincs fából az öreg.~
*Gondolja magában, amire Perchi halk hümmentése a válasz. Ha egyre beljebb mennek egyre jobban figyeli a jeleket. Mi történt, és a földön az eldbott szerszámok között fáklyát keres, és lámpást. Ha talál, azt megpróbálja a magával meggyújtani, és oda adni Broxnak, ha akad akkor Garinnak is.*
-Köszönjük hogy szóltál. Hasznos információ.
*Mondja Soreyl Garsinnak befelé haladva. Immáron a hátát is nézi a csoportnak.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Garsin! Kérlek. Soreyl. Hívj Soreylnek!
*Mondja kedvesen, de szigorúan, ahogy apjától látta az ilyesmit. Eztán bólint.*
-Fogadj szót és nem lesz baj.
*Húzza mosolyra a sájáa szélét. Ezután Brox elismeri a meglátásait, miszerint lesz a bányában fényforrás, és talán egy kis biztosíték sem ártana ha elfogyna lent a levegő. Immáron álva, kicsit megemeli a kezében a fáklyát.*
-Ha nincs más hátra. A fénhozó után.
*Mondja tréfásan miközben odakacsint Garsinra.*
~Addig nem halhatok meg amíg nem nevettetem meg ezt a lányt.~
*Gondolja magában, amire Perchi ráharap, mint hal a horogra.*
~Ez aztán életcél barátom.~
*E mellett az élc mellett Soreyl úgy megy el mintha még sem történt volna. Elindulnak befelé, és Soreyl többször is hátra kacsint a lányra, hogy az jól van e, megvan e, és hogy mennyire fél. Még menet közben megsimogatja a kikötött lovat amivel érkezett. A barna kanca prüszköl egyet búcsúzóul, és ezzel a kis hármas csapat újra a Krenkataur Barlangrendszer bejáratánál találja magát ha minden igaz. A parancsnokhelyettes kedvesen óvatos fogalmazással elmeséli, hogy mentek itt a dolgok. Soreyl komisz mosolyát veszi elő.*
~Azért még sincs fából az öreg.~
*Gondolja magában, amire Perchi halk hümmentése a válasz. Ha egyre beljebb mennek egyre jobban figyeli a jeleket. Mi történt, és a földön az eldbott szerszámok között fáklyát keres, és lámpást. Ha talál, azt megpróbálja a magával meggyújtani, és oda adni Broxnak, ha akad akkor Garinnak is.*
-Köszönjük hogy szóltál. Hasznos információ.
*Mondja Soreyl Garsinnak befelé haladva. Immáron a hátát is nézi a csoportnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 754-773