Nincs játékban - Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Könyvtár | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:18:16
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:18:16
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Nem tud mit mondani a kis tündérke szavaira, aki nem hajlandó elárulni a démon bizalmát. Szép dolog ez és jól hangzik, de még mindig nem egy démon esetében. Nézőpontjaik hasonlóak, de a démon kérdésben egyáltalán nem.*
-Ebben van valami. *nevetgél Mofi szavain.* -Az a baj, hogy jelenleg szinte bárkiben megbízol, holott nem kellene. Légy kicsit óvatosabb a jövőben. Igen, nem bántott... még.
*Kicsit azért megnyugtatják Mofi szavai, reméli, hogy meg is tartja.*
-Rendben. *törődik végül bele.* -Ha így akarod, legyen így. Adj neki egy esélyt, de ha bajba kerülsz emiatt, rossz fényt vet rád, amiért egy démonnal barátkoztál... ezt azért jó ha tudod, és ennek semmi köze az előítéletességhez. Egyszerűen csak az van, hogy ő nem közénk való.
*Mofi még bajba fog kerülni, szinte érzi. Worenth viszont annyira megkedvelte máris a kis apróságot, hogy adott esetben megvédelmezné a démontól. Megvannak erre a módszerei.*
-Rendben. *bólogat most már kicsit mosolygósabban.* -Második esélyt már ne adj neki! Jól tetted, legalább tisztában van bele, hogy mi a helyzet. Említetted, hogy ez a kígyó egy elf... kisasszony volt. Még nem mesélted el, hogy hogyan nézett ki. Ha nem akarod elmondani én megértem és tiszteletben tartom. De szeretném tudni a küllemét.
//Mofeta Wirfall//
*Nem tud mit mondani a kis tündérke szavaira, aki nem hajlandó elárulni a démon bizalmát. Szép dolog ez és jól hangzik, de még mindig nem egy démon esetében. Nézőpontjaik hasonlóak, de a démon kérdésben egyáltalán nem.*
-Ebben van valami. *nevetgél Mofi szavain.* -Az a baj, hogy jelenleg szinte bárkiben megbízol, holott nem kellene. Légy kicsit óvatosabb a jövőben. Igen, nem bántott... még.
*Kicsit azért megnyugtatják Mofi szavai, reméli, hogy meg is tartja.*
-Rendben. *törődik végül bele.* -Ha így akarod, legyen így. Adj neki egy esélyt, de ha bajba kerülsz emiatt, rossz fényt vet rád, amiért egy démonnal barátkoztál... ezt azért jó ha tudod, és ennek semmi köze az előítéletességhez. Egyszerűen csak az van, hogy ő nem közénk való.
*Mofi még bajba fog kerülni, szinte érzi. Worenth viszont annyira megkedvelte máris a kis apróságot, hogy adott esetben megvédelmezné a démontól. Megvannak erre a módszerei.*
-Rendben. *bólogat most már kicsit mosolygósabban.* -Második esélyt már ne adj neki! Jól tetted, legalább tisztában van bele, hogy mi a helyzet. Említetted, hogy ez a kígyó egy elf... kisasszony volt. Még nem mesélted el, hogy hogyan nézett ki. Ha nem akarod elmondani én megértem és tiszteletben tartom. De szeretném tudni a küllemét.
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-28 16:14:57
Üzenet elküldve: 2017-02-28 16:14:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
– Igen, én is úgy gondolom, hogy nem lehetnek sokan. Ezért is tudom, hogy biztosan nagyon magányos. Nem mutathatja meg magát senkinek, nem oszthatja meg senkivel a titkát, mert akkor a legtöbben azonnal rohannának a városőrökhöz. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy nekem megmutassa, és utána elengedjen, és én nem fogom elárulni azt, aki megbízott bennem. Soha senki szemébe nem tudnék belenézni utána. Az ilyesmi még annál is rosszabb lenne, mintha megenne.
*Persze most már nem is gondolja, hogy a Mágusmester rá akarja beszélni az ellenkezőjére, hiszen úgy véli, hogy Worenth meggyőződött arról, hogy ez lehetetlen. Sőt, egyre inkább azt érzi, hogy megértik egymást, és pont ezért beszél már bátrabban, bizalmasabban, és ki meri nyilvánítani elköteleződését az eredar irányába. A meseolvasás pedig nem merült fel benne, rémmesét pedig senkinek sem olvasna, de ha a szörny esetleg egy fiatalabb testbe költözött volna, szíves örömest ülne az ágya szélén, altatót énekelni. Egyre inkább erősödik benne a gondolat, hogy jól döntött, amikor megosztotta a dolgot Worenthel, és rendkívül hálás pillantásokat vet rá minden egyes megerősítés után, ám nem szól közbe, egyrészt mert nem vág a másik szavába, másrészt mert csak a bólogatását tudná szavakba önteni. Bár a nyuszis példánál kissé ismét összehúzza magát, és az undor apró jelei is megjelennek az arcán, ám az egészet csak egy mély sóhajjal zárja le. Ő is tudja jól, hogy a legtöbben pörköltet csinálnak a betolakodó nyusziból, ő azonban a saját kertjükről, és a családjáról beszélt, ebben a tekintetben pedig szeretné ezeket a békés hagyományokat folytatni, a nyuszit pedig elhelyezni valahol, ahol jól érezheti magát, és nem vágyik vissza mások veteményesébe, és a kutyáról is ez a véleménye. Egy kicsit hátrébb lép, és kissé teátrálisan széttárja a karjait.*
– Kicsi vagyok, gyenge és nem is igazán bátor; de ha mindenkitől félnék, aki árthat nekem, akkor ki sem dugtam volna az orromat otthonról. Nem bízom meg akárkiben, de nem fogom mindenkiről azt feltételezni, hogy bántani akar, főleg akkor nem, ha már megmutatta, hogy képes nem bántani. De...
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy mit ígérhet meg, hiszen ha egész idáig az adott szavának fontosságáról beszélt, nem teheti meg, hogy most meggondolatlan vállalásokat tegyen.*
~Sokak szerint a tündérek pedig virágokból születnek, és minden más népnek megvannak a maga mítoszai. Lehet, hogy az eredarok démonisága is csak egy mese, vagy mi sem vagyunk hús-vér egyének igazából.~
– Azt megígérem, hogy nem megyek egyedül a közelébe, és csak ott találkozok vele, ahol esze ágában sem lesz bántani. Mondjuk a város főterén, a piacon vagy egy fogadóban. Mindenkinek jár egy esély, és ő is beletartozik a mindenkibe.
*Kicsit megnyomja az Ő hangot, hiszen nem hajlandó egyetlen élő, lélegző, gondolkodó lényt sem tárgyiasítani, de a törődést és a jó szándékot is látja a Mester szemében, így bocsánatkérően le is szegi a tekintetét egy pillanatra.*
– Tudom, hogy jót akar, Worenth Mester, és nagyon szépen köszönöm... de nem szeghetem meg a szavamat. Megígérem, hogy nem fogom keresni a társaságát egyedül, és azt is, hogy nem engedem, hogy ő megpróbálja, és akkor segítséget fogok kérni. Akkor is, ha emiatt bántani fogják.
*Van egy kis bűntudata ugyan emiatt, ám meghalni ő sem szeretne. Tudja magáról, hogy segítőkész, de azt is, hogy nem szent. Nem fogja feláldozni magát azért, hogy a kígyó jóllakjon.*
– Ezt... ezt neki is megmondtam.
//Worenth Yosden, a segítő//
– Igen, én is úgy gondolom, hogy nem lehetnek sokan. Ezért is tudom, hogy biztosan nagyon magányos. Nem mutathatja meg magát senkinek, nem oszthatja meg senkivel a titkát, mert akkor a legtöbben azonnal rohannának a városőrökhöz. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy nekem megmutassa, és utána elengedjen, és én nem fogom elárulni azt, aki megbízott bennem. Soha senki szemébe nem tudnék belenézni utána. Az ilyesmi még annál is rosszabb lenne, mintha megenne.
*Persze most már nem is gondolja, hogy a Mágusmester rá akarja beszélni az ellenkezőjére, hiszen úgy véli, hogy Worenth meggyőződött arról, hogy ez lehetetlen. Sőt, egyre inkább azt érzi, hogy megértik egymást, és pont ezért beszél már bátrabban, bizalmasabban, és ki meri nyilvánítani elköteleződését az eredar irányába. A meseolvasás pedig nem merült fel benne, rémmesét pedig senkinek sem olvasna, de ha a szörny esetleg egy fiatalabb testbe költözött volna, szíves örömest ülne az ágya szélén, altatót énekelni. Egyre inkább erősödik benne a gondolat, hogy jól döntött, amikor megosztotta a dolgot Worenthel, és rendkívül hálás pillantásokat vet rá minden egyes megerősítés után, ám nem szól közbe, egyrészt mert nem vág a másik szavába, másrészt mert csak a bólogatását tudná szavakba önteni. Bár a nyuszis példánál kissé ismét összehúzza magát, és az undor apró jelei is megjelennek az arcán, ám az egészet csak egy mély sóhajjal zárja le. Ő is tudja jól, hogy a legtöbben pörköltet csinálnak a betolakodó nyusziból, ő azonban a saját kertjükről, és a családjáról beszélt, ebben a tekintetben pedig szeretné ezeket a békés hagyományokat folytatni, a nyuszit pedig elhelyezni valahol, ahol jól érezheti magát, és nem vágyik vissza mások veteményesébe, és a kutyáról is ez a véleménye. Egy kicsit hátrébb lép, és kissé teátrálisan széttárja a karjait.*
– Kicsi vagyok, gyenge és nem is igazán bátor; de ha mindenkitől félnék, aki árthat nekem, akkor ki sem dugtam volna az orromat otthonról. Nem bízom meg akárkiben, de nem fogom mindenkiről azt feltételezni, hogy bántani akar, főleg akkor nem, ha már megmutatta, hogy képes nem bántani. De...
*Kicsit elgondolkodik azon, hogy mit ígérhet meg, hiszen ha egész idáig az adott szavának fontosságáról beszélt, nem teheti meg, hogy most meggondolatlan vállalásokat tegyen.*
~Sokak szerint a tündérek pedig virágokból születnek, és minden más népnek megvannak a maga mítoszai. Lehet, hogy az eredarok démonisága is csak egy mese, vagy mi sem vagyunk hús-vér egyének igazából.~
– Azt megígérem, hogy nem megyek egyedül a közelébe, és csak ott találkozok vele, ahol esze ágában sem lesz bántani. Mondjuk a város főterén, a piacon vagy egy fogadóban. Mindenkinek jár egy esély, és ő is beletartozik a mindenkibe.
*Kicsit megnyomja az Ő hangot, hiszen nem hajlandó egyetlen élő, lélegző, gondolkodó lényt sem tárgyiasítani, de a törődést és a jó szándékot is látja a Mester szemében, így bocsánatkérően le is szegi a tekintetét egy pillanatra.*
– Tudom, hogy jót akar, Worenth Mester, és nagyon szépen köszönöm... de nem szeghetem meg a szavamat. Megígérem, hogy nem fogom keresni a társaságát egyedül, és azt is, hogy nem engedem, hogy ő megpróbálja, és akkor segítséget fogok kérni. Akkor is, ha emiatt bántani fogják.
*Van egy kis bűntudata ugyan emiatt, ám meghalni ő sem szeretne. Tudja magáról, hogy segítőkész, de azt is, hogy nem szent. Nem fogja feláldozni magát azért, hogy a kígyó jóllakjon.*
– Ezt... ezt neki is megmondtam.
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-28 12:43:02
Üzenet elküldve: 2017-02-28 12:43:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
*Úgy van vele, hogy a démonnak feltétlenül kell lennie valami hátsó szándékának abban, hogy a kis tündérkét beavatta a titkaiba. Elképzelhető, hogy így akarja ártatlannak beadni az egész eredar fajt, hogy megsajnálják őket és barátságot kössenek az élőkkel. Sokat nem tud az eredarokról csak azt, amit mindenki más is, az általános dolgokat, ami jelen esetben éppen elég.*
-Biztos vagyok benne, hogy ezek a démoni lelkek nem kóricálnak nagy számban Artheniorban.
~Vajon két eredar ha összetalálkozik, akkor felismeri egymást? Vagy csak akkor, mikor mindkettőnek nyílik a szája és félig kígyóvá változnak. Kígyó gyogyó...~
*Még hogy magányos! Jó hogy nem visz Mofi egy mesekönyvet, és olvas fel a démonnak egy esti rémmesét.*
-Rajtad kívül senki. Tudom, hogy nem vagy buta, nem is feltételeztem rólad ezt, Mofi. Tudod... én mindig arra törekedtem és azt tanítottam a tanoncaimnak, hogy ne ítélkezzenek és lássák meg a másik értékeit, legyen az mélységi, ork, tündér, vagy bármi. Mint láthatod, erről is egyezik a véleményünk.
*Soha nem volt gondja azzal, ha valaki nyíltan kinyilvánította véleményét, szóval emiatt Mofinak nem kell aggódnia. Sőt, régebben Eirenit is arra tanította, hogy merjen gondolkodni és mondja is ki azokat.*
-Ha a szavadat adod valamire, akkor azt tényleg illik megtartani, ez tiszta sor.
*Mofi jókat beszél, és kicsit sajnálja, hogy a csöppség nem máguspalánta, különben azonnal a szárnyai alá venni a kis szárnyast. Megvan benne az a bölcsesség és világnézet, amit legutoljára Mogrimban fedezett fel, és ami oly sok tanoncból hiányzik. Persze ez Worenth elvárása, úgymond az ő kénye kedve szerinti igénye, másoknál lehet, hogy másmilyen értékek a fontosak.*
-Egy nyuszit általában a többsége agyoncsap, ha kárt okoz a veteményesbe. Vagy csapdát állít és utána vágja kupán. A végeredmény ugyanaz. Ritka eset, ha valaki azért kapja el, hogy aztán jóllakhasson máshol, meg ugye arra sincs garancia, hogy a nyuszika nem tér vissza a veteményesbe. Hogy különlegesnek tartott, azon nem lepődöm meg. *mosolyog szelíden.* -De tudod lehet, hogy a kutya sem támad meg százszor, de százegy szerre megharap.
*Ezzel azt akarja kifejezni, hogy lehet, hogy most elengedte a Kígyó Kisasszony.* ~Hű milyen elragadó név!~ *De következőleg már nem lesz ilyen szerencséje és megtörténik az, ami eddig nem.*
-Bevallom kíváncsivá tett a dolog, de nem. És te sem mehetsz többé a közelébe, főleg nem egyedül! Ígérd meg nekem, hogy nem fogod felkeresni őt. Vagy ha ő megtalál, segítséget kérsz. Ígérd meg, Mofi! *néz kérlelően és aggodalmasan a mágus a kereskedőtanonc szemeibe.* -A saját érdekedben. Mindenkinek jár egy esély, igen, én is hiszek ebben. De ez egy démon, ki gazdatestekbe költözik, nem pedig egy hús-vér egyén, és fenyegetést jelent.
//Mofeta Wirfall//
*Úgy van vele, hogy a démonnak feltétlenül kell lennie valami hátsó szándékának abban, hogy a kis tündérkét beavatta a titkaiba. Elképzelhető, hogy így akarja ártatlannak beadni az egész eredar fajt, hogy megsajnálják őket és barátságot kössenek az élőkkel. Sokat nem tud az eredarokról csak azt, amit mindenki más is, az általános dolgokat, ami jelen esetben éppen elég.*
-Biztos vagyok benne, hogy ezek a démoni lelkek nem kóricálnak nagy számban Artheniorban.
~Vajon két eredar ha összetalálkozik, akkor felismeri egymást? Vagy csak akkor, mikor mindkettőnek nyílik a szája és félig kígyóvá változnak. Kígyó gyogyó...~
*Még hogy magányos! Jó hogy nem visz Mofi egy mesekönyvet, és olvas fel a démonnak egy esti rémmesét.*
-Rajtad kívül senki. Tudom, hogy nem vagy buta, nem is feltételeztem rólad ezt, Mofi. Tudod... én mindig arra törekedtem és azt tanítottam a tanoncaimnak, hogy ne ítélkezzenek és lássák meg a másik értékeit, legyen az mélységi, ork, tündér, vagy bármi. Mint láthatod, erről is egyezik a véleményünk.
*Soha nem volt gondja azzal, ha valaki nyíltan kinyilvánította véleményét, szóval emiatt Mofinak nem kell aggódnia. Sőt, régebben Eirenit is arra tanította, hogy merjen gondolkodni és mondja is ki azokat.*
-Ha a szavadat adod valamire, akkor azt tényleg illik megtartani, ez tiszta sor.
*Mofi jókat beszél, és kicsit sajnálja, hogy a csöppség nem máguspalánta, különben azonnal a szárnyai alá venni a kis szárnyast. Megvan benne az a bölcsesség és világnézet, amit legutoljára Mogrimban fedezett fel, és ami oly sok tanoncból hiányzik. Persze ez Worenth elvárása, úgymond az ő kénye kedve szerinti igénye, másoknál lehet, hogy másmilyen értékek a fontosak.*
-Egy nyuszit általában a többsége agyoncsap, ha kárt okoz a veteményesbe. Vagy csapdát állít és utána vágja kupán. A végeredmény ugyanaz. Ritka eset, ha valaki azért kapja el, hogy aztán jóllakhasson máshol, meg ugye arra sincs garancia, hogy a nyuszika nem tér vissza a veteményesbe. Hogy különlegesnek tartott, azon nem lepődöm meg. *mosolyog szelíden.* -De tudod lehet, hogy a kutya sem támad meg százszor, de százegy szerre megharap.
*Ezzel azt akarja kifejezni, hogy lehet, hogy most elengedte a Kígyó Kisasszony.* ~Hű milyen elragadó név!~ *De következőleg már nem lesz ilyen szerencséje és megtörténik az, ami eddig nem.*
-Bevallom kíváncsivá tett a dolog, de nem. És te sem mehetsz többé a közelébe, főleg nem egyedül! Ígérd meg nekem, hogy nem fogod felkeresni őt. Vagy ha ő megtalál, segítséget kérsz. Ígérd meg, Mofi! *néz kérlelően és aggodalmasan a mágus a kereskedőtanonc szemeibe.* -A saját érdekedben. Mindenkinek jár egy esély, igen, én is hiszek ebben. De ez egy démon, ki gazdatestekbe költözik, nem pedig egy hús-vér egyén, és fenyegetést jelent.
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-28 09:19:04
Üzenet elküldve: 2017-02-28 09:19:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
*Nagyon jól mondja a fiú, így szavaira bólogat. Egy igaz hívő önzetlen, az önös érdekeit a háttérbe állítja és másokkal foglalkozik. Bizonyos ideig persze az emlékük tiszteletére a gyász természetes, sőt, szinte elkerülhetetlen.*
-Áh, írtam. A fény urai irgalmazzanak a lelküknek! Nem tudják, mit cselekszenek. Téves tanok útján tévútra jutottak, bízom benne, hogy meglelik a fényt.
*Nem is szeretné tovább firtatni a dolgot, mivel egyértelmű, hogy a fiatalember társait meggyilkolták. Őrület és téboly lehetett a támadók szemében, fejükben pedig hangokat hallhattak, miket a sötétség istenei hintettek el, hogy az őrületbe kergessék vele a halandókat, kikre csupán eszközként tekintenek.*
-Tudod, nem szükséges ahhoz fegyver, hogy oltalmazd a követőket. Persze a lovagok nem osztják ezt a véleményt, de én amondó vagyok, hogy egy fegyver puszta látványa is kihívó, így könnyebben szülhet erőszakot, mint egy fegyvertelen védelmező, kit talán le is becsülnek kissé.
*Mondjuk ahogy elnézte a civilizációt itt a városban hamar rájött, hogy szinte minden második ember oldalán lóg valamiféle kard.*
-Egyszerre két úton nem lehet haladni, mivel az ember egyszerre csak egy helyen lehet. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb, mi az, amit előbbre valónak tartasz a másiknál.
*Akár még társak is lehetnek a jövőben, ha megismerik egymást.*
*Nagyon jól mondja a fiú, így szavaira bólogat. Egy igaz hívő önzetlen, az önös érdekeit a háttérbe állítja és másokkal foglalkozik. Bizonyos ideig persze az emlékük tiszteletére a gyász természetes, sőt, szinte elkerülhetetlen.*
-Áh, írtam. A fény urai irgalmazzanak a lelküknek! Nem tudják, mit cselekszenek. Téves tanok útján tévútra jutottak, bízom benne, hogy meglelik a fényt.
*Nem is szeretné tovább firtatni a dolgot, mivel egyértelmű, hogy a fiatalember társait meggyilkolták. Őrület és téboly lehetett a támadók szemében, fejükben pedig hangokat hallhattak, miket a sötétség istenei hintettek el, hogy az őrületbe kergessék vele a halandókat, kikre csupán eszközként tekintenek.*
-Tudod, nem szükséges ahhoz fegyver, hogy oltalmazd a követőket. Persze a lovagok nem osztják ezt a véleményt, de én amondó vagyok, hogy egy fegyver puszta látványa is kihívó, így könnyebben szülhet erőszakot, mint egy fegyvertelen védelmező, kit talán le is becsülnek kissé.
*Mondjuk ahogy elnézte a civilizációt itt a városban hamar rájött, hogy szinte minden második ember oldalán lóg valamiféle kard.*
-Egyszerre két úton nem lehet haladni, mivel az ember egyszerre csak egy helyen lehet. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb, mi az, amit előbbre valónak tartasz a másiknál.
*Akár még társak is lehetnek a jövőben, ha megismerik egymást.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-28 08:52:39
Üzenet elküldve: 2017-02-28 08:52:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
*Nagyon úgy tűnik, hogy most inkább a szája fog járni, nem a keze, ezért a toll visszakerül a kalamárisba, hogy figyelmét a beszélgetőpartnerére irányíthassa. A kopasz jól gondolkozik, s a szavakat is jól használja.*
-Bölcs gondolat, valóban. A túlzott gyász már inkább öncélú, semmint az elesettek emlékét hivatott ápolni. -
*Feleli elgondolkodva kissé.*
-Az atya, s mi ketten, kik a védelmét láttuk el, ide tartottunk, ám út közben rajtunk ütöttek. -
*Kezdi el, de latszik, hogy nem szívesen menne bele a részletekbe. Talán a gyász, talán a szégyenérzet miatt, hogy nem tudta ellátni tökéletesen a feladatát. Egy halk sóhaj után folytatja.*
-E két ember sírjánál megfogadtam, hogy bár nem vagyok pap, fegyverrel fogom óvni Eeyer követőinek biztonságát, miközben igyekszem az istennő tanait másokkal is megosztani. Ehhez azonban még egy igen hosszú, s rögös utat kell bejárnom, hisz még lovagként is bőven van mit tanulnom, nem hogy még a szakrális tudományt is elsajátítsam. -
* Tehetséges, jól forgatja ugyan a kardot, de ahhoz, hogy a hit védelmezője lehessen, ahhoz még sokkal jobbá kell válnia. Athon tisztában van ezzel, s mindent el is fog követni ennek érdekében. *
*Nagyon úgy tűnik, hogy most inkább a szája fog járni, nem a keze, ezért a toll visszakerül a kalamárisba, hogy figyelmét a beszélgetőpartnerére irányíthassa. A kopasz jól gondolkozik, s a szavakat is jól használja.*
-Bölcs gondolat, valóban. A túlzott gyász már inkább öncélú, semmint az elesettek emlékét hivatott ápolni. -
*Feleli elgondolkodva kissé.*
-Az atya, s mi ketten, kik a védelmét láttuk el, ide tartottunk, ám út közben rajtunk ütöttek. -
*Kezdi el, de latszik, hogy nem szívesen menne bele a részletekbe. Talán a gyász, talán a szégyenérzet miatt, hogy nem tudta ellátni tökéletesen a feladatát. Egy halk sóhaj után folytatja.*
-E két ember sírjánál megfogadtam, hogy bár nem vagyok pap, fegyverrel fogom óvni Eeyer követőinek biztonságát, miközben igyekszem az istennő tanait másokkal is megosztani. Ehhez azonban még egy igen hosszú, s rögös utat kell bejárnom, hisz még lovagként is bőven van mit tanulnom, nem hogy még a szakrális tudományt is elsajátítsam. -
* Tehetséges, jól forgatja ugyan a kardot, de ahhoz, hogy a hit védelmezője lehessen, ahhoz még sokkal jobbá kell válnia. Athon tisztában van ezzel, s mindent el is fog követni ennek érdekében. *
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-28 07:07:08
Üzenet elküldve: 2017-02-28 07:07:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
*Mikor a fiatalember hellyel kínálja, kicsit meghajol.*
-Köszönöm.
*Szépen kényelembe helyezi magát a széken és hallgatja a vele szemben ülő szavait.*
-Kihunyt a fényük... fogadd őszinte részvétemet!
*Noha nem ismerik egymást, de egy papnak ez lényegtelen, mások gyászában osztoznia kell.*
-A halál azonban nem a vég, csupán egy új kezdet. Nekem azt tanították, hogy ne gyászoljam sokáig, kiknek eljött az idejük. Mi történt? Mi az esküd? *érdeklődik a kopasz csuhás. Talán kicsit túlságosan is kíváncsi, de felkeltette érdeklődését a dolog.*
*Mikor a fiatalember hellyel kínálja, kicsit meghajol.*
-Köszönöm.
*Szépen kényelembe helyezi magát a széken és hallgatja a vele szemben ülő szavait.*
-Kihunyt a fényük... fogadd őszinte részvétemet!
*Noha nem ismerik egymást, de egy papnak ez lényegtelen, mások gyászában osztoznia kell.*
-A halál azonban nem a vég, csupán egy új kezdet. Nekem azt tanították, hogy ne gyászoljam sokáig, kiknek eljött az idejük. Mi történt? Mi az esküd? *érdeklődik a kopasz csuhás. Talán kicsit túlságosan is kíváncsi, de felkeltette érdeklődését a dolog.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-28 05:33:03
Üzenet elküldve: 2017-02-28 05:33:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
*Igaz, hogy kiképzése nem teljesen ért véget, a lovagi kódex alaptörvényei azért élnek benne, mint például a tisztelet a nála idősebbek, s persze tanultabbak felé. Azt azonban tudja jól, hogy ha egyszer valóban Eeyer teljes jogú, felkent védelmezője szeretne lenni, ahhoz még hosszú utat kell megtennie. Bele is merül hát a könyvbe és szorgalmasan kezdi fellapozni a jegyzeteiben szereplő bekezdéseket. Pontosabban csak szeretné, ugyanis a csuhás megáll mellette, s megszólítja.*
-Ugyan, dehogy veszem annak! Sőt igazán örülnék a társaságnak. -
* Mondja, s helyet is mutat a másik férfinak. A másik kérdésen már kicsit jobban elgondolkozik.*
-Eeyer istennő egy felkent hívének munkásságát igyekszem befejezni. Az atya a városba tartott, mesterem, s jómagam védelme alatt. Artheniort azonban csak nekem sikerült elérnem. -
*Néz elkeseredve Ogadel szemébe Athon, óvatosan kezébe fogva medálját.*
-Esküt tettem, amit be szeretnék tartani. -
*Nyiltan beszél, mert úgy érzi, megbízhat a szerzetesben.*
*Igaz, hogy kiképzése nem teljesen ért véget, a lovagi kódex alaptörvényei azért élnek benne, mint például a tisztelet a nála idősebbek, s persze tanultabbak felé. Azt azonban tudja jól, hogy ha egyszer valóban Eeyer teljes jogú, felkent védelmezője szeretne lenni, ahhoz még hosszú utat kell megtennie. Bele is merül hát a könyvbe és szorgalmasan kezdi fellapozni a jegyzeteiben szereplő bekezdéseket. Pontosabban csak szeretné, ugyanis a csuhás megáll mellette, s megszólítja.*
-Ugyan, dehogy veszem annak! Sőt igazán örülnék a társaságnak. -
* Mondja, s helyet is mutat a másik férfinak. A másik kérdésen már kicsit jobban elgondolkozik.*
-Eeyer istennő egy felkent hívének munkásságát igyekszem befejezni. Az atya a városba tartott, mesterem, s jómagam védelme alatt. Artheniort azonban csak nekem sikerült elérnem. -
*Néz elkeseredve Ogadel szemébe Athon, óvatosan kezébe fogva medálját.*
-Esküt tettem, amit be szeretnék tartani. -
*Nyiltan beszél, mert úgy érzi, megbízhat a szerzetesben.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-27 17:41:58
Üzenet elküldve: 2017-02-27 17:41:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*A Mágusmester kijelentése teljesen egyértelmű a számára, a kutya nevével kapcsolatban, így nem is érzi úgy, hogy válaszolnia kellene. Az, hogy hóbortként tartsanak állatokat maguk mellett, már picit más kérdés, de mivel Taitos társaságában tapasztalta, hogy ez nem jelent semmi rosszat, ugyanúgy nem, ahogyan a pásztor sem elhanyagolásból nem nevezte el a kutyáját, így erre a kérdésre is csak rábólint. Mikor Achimról és Rilairól beszél Worenth, a tündérkének is hasonló gondolatok járnak a fejében. Egyiküket sem látta már egy ideje, Achimnak pedig már a halálhíre is terjed, bár még nem merte megkérdezni senki fontostól, hogy ez igaz-e. Nem szeretne belekontárkodni a szervezési ügyekbe. Ha hívják megy, és a közösség tagjának érzi magát, ám a rossz híreket nem kell megerősíteni. Ezért nem tudja azt sem, hogy Rilai Kisasszonnyal mi a helyzet, ám a hiányukat ettől függetlenül érzi. Kissé meglepődötten pislog, amikor a Mágusmester kijelenti, hogy nem hibáztatja, majd próbál olyan arcot ölteni, mint aki nem is várta, hogy hibáztassa, ám azért egy köszönömöt elmormol, csak halkan, hiszen tudja, hogy nem ez jelenleg a legfontosabb kérdés. A fontosabb kérdésekre viszont már hangosabban válaszol, persze még mindig úgy, hogy mások ne hallják.*
– Hát... igen. Az este amíg aludtam. Először azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, amikor reggel felkeltem, de szóba hozta a reggelinél. Akár meg is tarthatta volna magának a titkot, de szerette volna, ha tudom, mert megbízik bennem. Biztos nagyon magányos lehet.
*A hangja magabiztosságot sugároz, és az is látszik, hogy rettenetesen sajnálja a lényt, és ebből meríti az elszántságát is, hogy neki segítsen.*
– Ha még bennem is csalódik, ha én sem segítek neki, akkor ki más tenné meg? Tudom, hogy veszélyes, nem vagyok buta, Worenth Mester. Tudom, hogy nem szabad ezután egyedül odamennem, csak úgy, ha mások is ott vannak. Azt is tudom, hogy ő egy démon, de... én pedig tündér vagyok... Ön pedig egy ember. Senkit nem fogok csak azért elítélni, mert ilyen vagy olyan faja van. Sokan a sötételfekre is rossz szemmel néznek, mégis a Vashegyen is láttam már őket, és köszöntem is nekik. Mindenkit érdemes megismerni, mielőtt ítéletet mondunk róluk.
*Most kicsit kioktatónak tűnhet, és vicces lehet a jelenet, ahogy a kis tündérke okítja a bölcs Mágusmestert, ám Mofi hangja és hanglejtése egyáltalán nem olyan, mintha magas lóról beszélne, inkább olyasmi, mint aki szomorúan regéli el, hogy sajnos ez a helyzet, és sajnos Lanawin legtöbb lakója ilyen. Abban teljesen biztos, hogy nem tesz feljelentést sehol, és ezt le is szögezi.*
– Kereskedői becsület szavamat adtam, hogy nem árulom el senkinek, hogy ő kicsoda. Ha ezt megszegném, akkor már szét is téphetném a céhlevelemet örökre. És... és nem azért engedett el. Nem fenyegetőztem, és nem is akartam bántani. Ha egy nyuszi például betéved a kertünkbe, akkor őt sem csapjuk agyon csak azért, mert megeszi a veteményest, hanem csapdát állítunk neki, és elvisszük valahova, ahol nyugodtan ehet. A Kígyó Kisasszony is csak éhes volt. Azért engedett el, mert én ezt beláttam, és nem akartam miatta bántani, vagy nem ígértem neki olyat, hogy hozok magam helyett másokat. Azt mondta, hogy én különleges vagyok, és ezért enged el.
*Ezeket a részleteket persze kissé utólag kerekíti le és színezi ki a fejében, ám nem áll túlságosan távol a valóságtól. Mélyen a mágus szemébe néz, amikor Worenth leguggol mellé, és az ötletére fel is csillan a szeme, majd megrázza a fejét, és halkan kuncogni kezd.*
– Soha nem tudódna ki, mert ha nem akarja, akkor nem látszik rajta, hogy kígyó. Ez viszont remek ötlet, Worenth Mester! Így legalább Ön is megtapasztalhatná, hogy a Kisasszony egyáltalán nem gonosz, és tényleg csak magányos, és segítségre van szüksége. Először persze megkérdezem tőle, hogy szeretne-e Önnel találkozni. És...
*Itt mosolyodik el leginkább, és ebben a mosolyban egy kis csalafintaság is rejtőzik, nem is olyan mélyen. Worenth Mester lesz az első, akinek ebben a városban Mofi elmondja a tündérkék ősi titkát, amit valószínűleg mindenki sejt.*
– Hát... nem tudom mit gondolnának, de majd azt mondjuk, hogy nem tudtuk. Aki rosszat szeretne gondolni, az úgyis rosszat fog gondolni. Ráadásul ki ne hinne egy aranyos tündérkének, és egy megbecsült Mágusmesternek? Persze csak a jó cél érdekében füllentenénk.
*Talán mások megsegítése érdekében hazudni még lehetne nemes érdem is, és Mofi bár becsületes, de nem szent, ezt pedig tudja magáról, ahogyan azt is, hogy egyébként kedves és aranyos, és könnyen adnak a szavára, ezt pedig ha kell, a maga oldalára fordítja.*
//Worenth Yosden, a segítő//
*A Mágusmester kijelentése teljesen egyértelmű a számára, a kutya nevével kapcsolatban, így nem is érzi úgy, hogy válaszolnia kellene. Az, hogy hóbortként tartsanak állatokat maguk mellett, már picit más kérdés, de mivel Taitos társaságában tapasztalta, hogy ez nem jelent semmi rosszat, ugyanúgy nem, ahogyan a pásztor sem elhanyagolásból nem nevezte el a kutyáját, így erre a kérdésre is csak rábólint. Mikor Achimról és Rilairól beszél Worenth, a tündérkének is hasonló gondolatok járnak a fejében. Egyiküket sem látta már egy ideje, Achimnak pedig már a halálhíre is terjed, bár még nem merte megkérdezni senki fontostól, hogy ez igaz-e. Nem szeretne belekontárkodni a szervezési ügyekbe. Ha hívják megy, és a közösség tagjának érzi magát, ám a rossz híreket nem kell megerősíteni. Ezért nem tudja azt sem, hogy Rilai Kisasszonnyal mi a helyzet, ám a hiányukat ettől függetlenül érzi. Kissé meglepődötten pislog, amikor a Mágusmester kijelenti, hogy nem hibáztatja, majd próbál olyan arcot ölteni, mint aki nem is várta, hogy hibáztassa, ám azért egy köszönömöt elmormol, csak halkan, hiszen tudja, hogy nem ez jelenleg a legfontosabb kérdés. A fontosabb kérdésekre viszont már hangosabban válaszol, persze még mindig úgy, hogy mások ne hallják.*
– Hát... igen. Az este amíg aludtam. Először azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet, amikor reggel felkeltem, de szóba hozta a reggelinél. Akár meg is tarthatta volna magának a titkot, de szerette volna, ha tudom, mert megbízik bennem. Biztos nagyon magányos lehet.
*A hangja magabiztosságot sugároz, és az is látszik, hogy rettenetesen sajnálja a lényt, és ebből meríti az elszántságát is, hogy neki segítsen.*
– Ha még bennem is csalódik, ha én sem segítek neki, akkor ki más tenné meg? Tudom, hogy veszélyes, nem vagyok buta, Worenth Mester. Tudom, hogy nem szabad ezután egyedül odamennem, csak úgy, ha mások is ott vannak. Azt is tudom, hogy ő egy démon, de... én pedig tündér vagyok... Ön pedig egy ember. Senkit nem fogok csak azért elítélni, mert ilyen vagy olyan faja van. Sokan a sötételfekre is rossz szemmel néznek, mégis a Vashegyen is láttam már őket, és köszöntem is nekik. Mindenkit érdemes megismerni, mielőtt ítéletet mondunk róluk.
*Most kicsit kioktatónak tűnhet, és vicces lehet a jelenet, ahogy a kis tündérke okítja a bölcs Mágusmestert, ám Mofi hangja és hanglejtése egyáltalán nem olyan, mintha magas lóról beszélne, inkább olyasmi, mint aki szomorúan regéli el, hogy sajnos ez a helyzet, és sajnos Lanawin legtöbb lakója ilyen. Abban teljesen biztos, hogy nem tesz feljelentést sehol, és ezt le is szögezi.*
– Kereskedői becsület szavamat adtam, hogy nem árulom el senkinek, hogy ő kicsoda. Ha ezt megszegném, akkor már szét is téphetném a céhlevelemet örökre. És... és nem azért engedett el. Nem fenyegetőztem, és nem is akartam bántani. Ha egy nyuszi például betéved a kertünkbe, akkor őt sem csapjuk agyon csak azért, mert megeszi a veteményest, hanem csapdát állítunk neki, és elvisszük valahova, ahol nyugodtan ehet. A Kígyó Kisasszony is csak éhes volt. Azért engedett el, mert én ezt beláttam, és nem akartam miatta bántani, vagy nem ígértem neki olyat, hogy hozok magam helyett másokat. Azt mondta, hogy én különleges vagyok, és ezért enged el.
*Ezeket a részleteket persze kissé utólag kerekíti le és színezi ki a fejében, ám nem áll túlságosan távol a valóságtól. Mélyen a mágus szemébe néz, amikor Worenth leguggol mellé, és az ötletére fel is csillan a szeme, majd megrázza a fejét, és halkan kuncogni kezd.*
– Soha nem tudódna ki, mert ha nem akarja, akkor nem látszik rajta, hogy kígyó. Ez viszont remek ötlet, Worenth Mester! Így legalább Ön is megtapasztalhatná, hogy a Kisasszony egyáltalán nem gonosz, és tényleg csak magányos, és segítségre van szüksége. Először persze megkérdezem tőle, hogy szeretne-e Önnel találkozni. És...
*Itt mosolyodik el leginkább, és ebben a mosolyban egy kis csalafintaság is rejtőzik, nem is olyan mélyen. Worenth Mester lesz az első, akinek ebben a városban Mofi elmondja a tündérkék ősi titkát, amit valószínűleg mindenki sejt.*
– Hát... nem tudom mit gondolnának, de majd azt mondjuk, hogy nem tudtuk. Aki rosszat szeretne gondolni, az úgyis rosszat fog gondolni. Ráadásul ki ne hinne egy aranyos tündérkének, és egy megbecsült Mágusmesternek? Persze csak a jó cél érdekében füllentenénk.
*Talán mások megsegítése érdekében hazudni még lehetne nemes érdem is, és Mofi bár becsületes, de nem szent, ezt pedig tudja magáról, ahogyan azt is, hogy egyébként kedves és aranyos, és könnyen adnak a szavára, ezt pedig ha kell, a maga oldalára fordítja.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-27 17:03:12
Üzenet elküldve: 2017-02-27 17:03:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
-Remélem kiérdemlem eme kegyet. *hajtja meg enyhén fejét, mivel ez neki megtiszteltetés lenne. Kimondottan rendesnek tűnik a fiatalúr, ráadásul a felszerelése is a lovagokéra hajaz. Valójában a lovagok és a szerzetesek neveltetése nem sokban különbözik, persze egészen máshol és más körülmények között cseperednek fel, de mindkettőnél megvannak a fogadalmak... talán a szerzeteseké kicsit szigorúbb. A kettő kombinációjából pedig létrejönnek a paplovagok, ám ehhez már több képességet kell csiszolgatni, szóval egy valamirevaló paplovagot találni nehéz, ráadásul tőlük már kicsit jobban elvárható a varázstudomány is.
Éppen indulna tovább, ám egy lépés megtétele után megtorpan és visszanéz a fiúra, aki éppen letelepedik az egyik asztalnál és kényelembe helyezi magát. Ogadel végül odalépked, majd megvárja, amíg a fegyvernök a zöld szemei rápillantanak.*
-Tolakodásnak vennéd, ha leülnék ide veled szembe? Milyen témájú könyvet választottál?
-Remélem kiérdemlem eme kegyet. *hajtja meg enyhén fejét, mivel ez neki megtiszteltetés lenne. Kimondottan rendesnek tűnik a fiatalúr, ráadásul a felszerelése is a lovagokéra hajaz. Valójában a lovagok és a szerzetesek neveltetése nem sokban különbözik, persze egészen máshol és más körülmények között cseperednek fel, de mindkettőnél megvannak a fogadalmak... talán a szerzeteseké kicsit szigorúbb. A kettő kombinációjából pedig létrejönnek a paplovagok, ám ehhez már több képességet kell csiszolgatni, szóval egy valamirevaló paplovagot találni nehéz, ráadásul tőlük már kicsit jobban elvárható a varázstudomány is.
Éppen indulna tovább, ám egy lépés megtétele után megtorpan és visszanéz a fiúra, aki éppen letelepedik az egyik asztalnál és kényelembe helyezi magát. Ogadel végül odalépked, majd megvárja, amíg a fegyvernök a zöld szemei rápillantanak.*
-Tolakodásnak vennéd, ha leülnék ide veled szembe? Milyen témájú könyvet választottál?
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:50:35
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:50:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
*Az alapos kutatásnak végül meglett az eredménye, hisz sikerül megtalálnia a könyvet, amit úgy látszik, hogy nem csak ő keres.*
-Igazán köszönöm. Kívánom, hogy Eeyer áldjon meg bölcsességgel. -
*Feleli, miközben lassan, óvatosan veszi le a régi könyvet a polcról. Megérzése nem csalt, a mély határozottan csengő hang nyugalomról, belső békéről árulkodik. Még egyszer a másik szemébe néz, majd letelepedik az asztalhoz, hogy rövid kotorászást követően a könyv mellé tehesse az öreg jegyzeteit, egy ív papírt, s persze tollat és tintát.*
~Remélem ez az a könyv, amire az atya utal.~
*Fohászkodik magában, mert valóban az idős pap csupán a könyv címét írta fel, illetve bekezdésekre, fejezetekre utal a jegyzeteiben.*
*Az alapos kutatásnak végül meglett az eredménye, hisz sikerül megtalálnia a könyvet, amit úgy látszik, hogy nem csak ő keres.*
-Igazán köszönöm. Kívánom, hogy Eeyer áldjon meg bölcsességgel. -
*Feleli, miközben lassan, óvatosan veszi le a régi könyvet a polcról. Megérzése nem csalt, a mély határozottan csengő hang nyugalomról, belső békéről árulkodik. Még egyszer a másik szemébe néz, majd letelepedik az asztalhoz, hogy rövid kotorászást követően a könyv mellé tehesse az öreg jegyzeteit, egy ív papírt, s persze tollat és tintát.*
~Remélem ez az a könyv, amire az atya utal.~
*Fohászkodik magában, mert valóban az idős pap csupán a könyv címét írta fel, illetve bekezdésekre, fejezetekre utal a jegyzeteiben.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-27 11:01:06
Üzenet elküldve: 2017-02-27 11:01:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Szóval Nayka. *ízlelgeti a kutya nevét.* -Sokkal jobban hangzik, mint a nevesincs.
*Mofi kérdésén, ami a tapasztalatai alapján teljesen jogos, halkan felnevet.*
-Inkább csak hóbort.
*Worenth esetében valami olyan, mint a szerencsejátékok, vagy a borozgatás. Mondjuk az irbiszek mindig is tetszettek neki valami oknál fogva, amit pontosan nem is tudna megmondani miért, egyszerűen csak tetszik neki. Vannak dolgok, amik csak tetszenek az embereknek és kész. Meg ugye az alapötlet az idézés lett volna, aminek során kideríti Xauzur pontos nevét, hogy varázslattal képessé váljon bármikor maga mellé szólítani, de ez hála az entitásoknak füstbe ment.
Rábólint a dologra, miszerint elkíséri majd adott esetben a rendhez, ezt túltárgyaltnak tekinthetik.*
-Értem. Achim mester amolyan írnok, Rilai pedig egészen ügyes kereskedő hírében áll. Hát igen, Taitos mondjuk nem arról híres, hogy ügyesen csereberélne vagy a piacokon alkudozna.
*Ettől függetlenül persze érthet hozzá valamelyest, de mondjuk közel sem úgy, mint Rilai.*
~Rilai... de régen láttam már! Vajon mi van vele? Olyan kis csinos meg aranyos.~
*Figyelmesen hallgatja Mofi történetét. Naná, hogy elment azzal az elffel a házába, hiszen szegényke nem is gondolná, hogy vannak olyanok, kik ártani akarnak neki.*
-Nem hibáztatlak érte, hogy vele mentél, mivel eddig jóformán csak segítőkészséget és szeretetet kaptál mindazoktól, akikkel kapcsolatba kerültél.
*Igen, van a tündérben naivitás, ebben is kicsit olyan, mint a mágusmester, aki képes szintén vakon megbízni másokban anélkül, hogy előbb kiismerné, nehogy kígyót melengessen a keblén.*
-Hogy érted, hogy kígyó? *döbben meg picit.* -Kígyóvá változott, vagy mi a szösz? És ugyan úgy beszélgettetek egymással?
*Kicsit még zavaros az egész, de majd tiszta lesz a végére. Felesleges is feltenni a kérdéseket, mert Mofi magától is megválaszolná.*
-Mofi... ez nem csak ijesztően néz ki, hanem az is! Kérlek, hogy próbáld meg felfogni a helyzet súlyosságát. Nem tehet róla, nem tehet róla, na persze! Mindazonáltal tényleg furcsa, hogy nem evett meg. *simít végig állán, ha szakálla lenne, most azt birizgálná.* -Kiválasztott téged, mert bárki mással akadt volna össze, habozás nélkül megölte volna. Mofi, ez valami démon. Azokat pedig nem kedvelik mostanság túlzottan.
*Nyilvánvaló, hogy valami nem természetes, nem emberi förmedvény, ehhez nem kell nagy ész, hogy valaki rájöjjön.*
-Miért engedhetett el? Említetted neki, hogyha bántani fog, akkor a Vashegy megbosszulja, megkeresi és megöli? *újabb sóhaj következik.* -Nehéz erre mit mondani, Mofi. A leglogikusabb az lenne, ha feljelentést tennél a hatóságoknál. Nézd. *helyezi a tündérke vállára kezét és le is guggol mellé.* -Tudom, hogy jóságos vagy, mert én is az vagyok. Egyiken sem akarunk ártani, segíteni szeretnénk a többieknek. De értsd meg, itt még te is bajba kerülhetsz. Ha kitudódik, hogy egy démonnal szövetkezel, megütheted a bokádat. Tudod, én elmennék veled megnézni őt... jól értek a meggyőzéshez, és adnak a szavaimra. De ez veszélyes játék, nagyon veszélyes. Képzeld el, ha rajtakapnak, hogy egy félig kígyószerű démonnal társalgunk. Szerinted mit tennének velünk?
//Mofeta Wirfall//
-Szóval Nayka. *ízlelgeti a kutya nevét.* -Sokkal jobban hangzik, mint a nevesincs.
*Mofi kérdésén, ami a tapasztalatai alapján teljesen jogos, halkan felnevet.*
-Inkább csak hóbort.
*Worenth esetében valami olyan, mint a szerencsejátékok, vagy a borozgatás. Mondjuk az irbiszek mindig is tetszettek neki valami oknál fogva, amit pontosan nem is tudna megmondani miért, egyszerűen csak tetszik neki. Vannak dolgok, amik csak tetszenek az embereknek és kész. Meg ugye az alapötlet az idézés lett volna, aminek során kideríti Xauzur pontos nevét, hogy varázslattal képessé váljon bármikor maga mellé szólítani, de ez hála az entitásoknak füstbe ment.
Rábólint a dologra, miszerint elkíséri majd adott esetben a rendhez, ezt túltárgyaltnak tekinthetik.*
-Értem. Achim mester amolyan írnok, Rilai pedig egészen ügyes kereskedő hírében áll. Hát igen, Taitos mondjuk nem arról híres, hogy ügyesen csereberélne vagy a piacokon alkudozna.
*Ettől függetlenül persze érthet hozzá valamelyest, de mondjuk közel sem úgy, mint Rilai.*
~Rilai... de régen láttam már! Vajon mi van vele? Olyan kis csinos meg aranyos.~
*Figyelmesen hallgatja Mofi történetét. Naná, hogy elment azzal az elffel a házába, hiszen szegényke nem is gondolná, hogy vannak olyanok, kik ártani akarnak neki.*
-Nem hibáztatlak érte, hogy vele mentél, mivel eddig jóformán csak segítőkészséget és szeretetet kaptál mindazoktól, akikkel kapcsolatba kerültél.
*Igen, van a tündérben naivitás, ebben is kicsit olyan, mint a mágusmester, aki képes szintén vakon megbízni másokban anélkül, hogy előbb kiismerné, nehogy kígyót melengessen a keblén.*
-Hogy érted, hogy kígyó? *döbben meg picit.* -Kígyóvá változott, vagy mi a szösz? És ugyan úgy beszélgettetek egymással?
*Kicsit még zavaros az egész, de majd tiszta lesz a végére. Felesleges is feltenni a kérdéseket, mert Mofi magától is megválaszolná.*
-Mofi... ez nem csak ijesztően néz ki, hanem az is! Kérlek, hogy próbáld meg felfogni a helyzet súlyosságát. Nem tehet róla, nem tehet róla, na persze! Mindazonáltal tényleg furcsa, hogy nem evett meg. *simít végig állán, ha szakálla lenne, most azt birizgálná.* -Kiválasztott téged, mert bárki mással akadt volna össze, habozás nélkül megölte volna. Mofi, ez valami démon. Azokat pedig nem kedvelik mostanság túlzottan.
*Nyilvánvaló, hogy valami nem természetes, nem emberi förmedvény, ehhez nem kell nagy ész, hogy valaki rájöjjön.*
-Miért engedhetett el? Említetted neki, hogyha bántani fog, akkor a Vashegy megbosszulja, megkeresi és megöli? *újabb sóhaj következik.* -Nehéz erre mit mondani, Mofi. A leglogikusabb az lenne, ha feljelentést tennél a hatóságoknál. Nézd. *helyezi a tündérke vállára kezét és le is guggol mellé.* -Tudom, hogy jóságos vagy, mert én is az vagyok. Egyiken sem akarunk ártani, segíteni szeretnénk a többieknek. De értsd meg, itt még te is bajba kerülhetsz. Ha kitudódik, hogy egy démonnal szövetkezel, megütheted a bokádat. Tudod, én elmennék veled megnézni őt... jól értek a meggyőzéshez, és adnak a szavaimra. De ez veszélyes játék, nagyon veszélyes. Képzeld el, ha rajtakapnak, hogy egy félig kígyószerű démonnal társalgunk. Szerinted mit tennének velünk?
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-27 09:11:20
Üzenet elküldve: 2017-02-27 09:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
*Némi rendszerezés azért nem ártana olyan szempontból, hogy mondjuk ábécé sorrendbe tehetnék a könyveket, vagy ha nem, akkor legalább nagyság, méret szerint, ugyanis így a kisebb, vékonyabb köteteket elnyomják a nagyobb, vastagabb irományok.
A teológiai könyvek régebbiek, ez azonnal meglátszik nemcsak a gerincen, hanem a védőborítón és a kötéstáblákon is, amik ugye a könyv külső részei, így nyilván láthatóak. Maga a teológus, mint hivatás egy nagyon szép munka, ami számtalan élményt és küzdelmet tartogat. Ogadel hasonló szerepkört tervez betölteni itt a civilizációban, ehhez azonban folyamatosan képeznie kell magát. A teológiai témájú olvasmányok pedig igényelnek némi bölcsességet, logikát és filozófiát.
Éppen nyúlna az egyik ilyen könyvért, ám úgy tűnik a fegyvernök is ezt szúrta ki.*
-Nincs semmi baj, fiatalúr. Áldás, békesség! *üdvözli, majd hátralép egyet és udvariasan a könyvre mutat.* -Csak tessék, vedd magadhoz bátran.
*A medál, ami a szerzetes nyakában lóg ritkán látható, mivel a habitus eltakarja, most viszont talán a nyújtózkodásban és a hajlongásban valahogy kibújt, talán meglazult a korda.*
*Némi rendszerezés azért nem ártana olyan szempontból, hogy mondjuk ábécé sorrendbe tehetnék a könyveket, vagy ha nem, akkor legalább nagyság, méret szerint, ugyanis így a kisebb, vékonyabb köteteket elnyomják a nagyobb, vastagabb irományok.
A teológiai könyvek régebbiek, ez azonnal meglátszik nemcsak a gerincen, hanem a védőborítón és a kötéstáblákon is, amik ugye a könyv külső részei, így nyilván láthatóak. Maga a teológus, mint hivatás egy nagyon szép munka, ami számtalan élményt és küzdelmet tartogat. Ogadel hasonló szerepkört tervez betölteni itt a civilizációban, ehhez azonban folyamatosan képeznie kell magát. A teológiai témájú olvasmányok pedig igényelnek némi bölcsességet, logikát és filozófiát.
Éppen nyúlna az egyik ilyen könyvért, ám úgy tűnik a fegyvernök is ezt szúrta ki.*
-Nincs semmi baj, fiatalúr. Áldás, békesség! *üdvözli, majd hátralép egyet és udvariasan a könyvre mutat.* -Csak tessék, vedd magadhoz bátran.
*A medál, ami a szerzetes nyakában lóg ritkán látható, mivel a habitus eltakarja, most viszont talán a nyújtózkodásban és a hajlongásban valahogy kibújt, talán meglazult a korda.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-27 05:57:48
Üzenet elküldve: 2017-02-27 05:57:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr nyomában//
* Szép sorban futja át a sorokat, megállva időnként, de végül nem vesz le egy könyvet sem. Ahogy halad, keresve a megfelelő könyvet, egy kopasz, szigorú tekintetű férfi mellett áll meg. A szerzetes forma fickó idősebb, s magasabb is Athonnál, ám szigorú tekintete ellenére nyugodtság sugárzik belóle. S mintha a véletlen műve lenne, majdnem a kopasz előtt pillant meg egy kőnyvgerincet, amelyen egy olyan cím szerepel, amely az öreg pap jegyzeteiben is benne szerepel.*
-Bocsásson meg. -
*Szólítja meg a másikat tisztelettel, s amaz enged, leemeli a kiszemelt könyvet a polcról. Csak eközben veszi észre, hogy a másik férfi nyakában egy, a sajátjához igencsak hasonló medál lóg.*
* Szép sorban futja át a sorokat, megállva időnként, de végül nem vesz le egy könyvet sem. Ahogy halad, keresve a megfelelő könyvet, egy kopasz, szigorú tekintetű férfi mellett áll meg. A szerzetes forma fickó idősebb, s magasabb is Athonnál, ám szigorú tekintete ellenére nyugodtság sugárzik belóle. S mintha a véletlen műve lenne, majdnem a kopasz előtt pillant meg egy kőnyvgerincet, amelyen egy olyan cím szerepel, amely az öreg pap jegyzeteiben is benne szerepel.*
-Bocsásson meg. -
*Szólítja meg a másikat tisztelettel, s amaz enged, leemeli a kiszemelt könyvet a polcról. Csak eközben veszi észre, hogy a másik férfi nyakában egy, a sajátjához igencsak hasonló medál lóg.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-26 19:50:26
Üzenet elküldve: 2017-02-26 19:50:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr nyomában//
*Tetszenek a szerzetesnek az itt olvasható rövid novellák, mindegyikbe belekukkantott kicsit. Ezeken felül a varázsitalok kézikönyvében kifejezetten hasznos és a gyakorlatban is alkalmazható praktikák lelhetőek fel, amik egy kezdő alkimistának gyorsabb fejlődést eredményezhet. Ogadel sosem foglalkozott alkímiával a kolostorban. Minden Tiszteletesnek megvoltak a maga feladatai, ki mihez értett, kinek mihez volt tehetsége. Kopasz barátunk inkább a gondolkodó szerepét töltötte be, ezenfelül remekül megállta a helyét a kemény kiképzéseken, ahol szépen lassan megtanulta, hogyan kell egy acélos testet fegyverré kovácsolni. Persze ezen képességét csak akkor veti be, ha nyomós oka van rá, egyébként azt vallja, hogy a szavaknak van a legnagyobb ereje, a szavak csodákra képesek. Nem volt rest seprűt ragadni, hogy a napisten szarkofágja és az imakör köre körül tisztaság legyen, mondjuk a takarításhoz egyébként sem kell különösebb tehetség, inkább akarat és egy kis szépérzék.
A roskadásig telt polcok között nézelődik, fejét kicsit oldalra billenti, hogy a könyvek gerincén le tudja olvasni a címeket. Közben alig pár lépésnyire a szeme sarkából megpillant egy fiatalembert, aki első ránézésre fegyvernöknek tűnik.*
*Tetszenek a szerzetesnek az itt olvasható rövid novellák, mindegyikbe belekukkantott kicsit. Ezeken felül a varázsitalok kézikönyvében kifejezetten hasznos és a gyakorlatban is alkalmazható praktikák lelhetőek fel, amik egy kezdő alkimistának gyorsabb fejlődést eredményezhet. Ogadel sosem foglalkozott alkímiával a kolostorban. Minden Tiszteletesnek megvoltak a maga feladatai, ki mihez értett, kinek mihez volt tehetsége. Kopasz barátunk inkább a gondolkodó szerepét töltötte be, ezenfelül remekül megállta a helyét a kemény kiképzéseken, ahol szépen lassan megtanulta, hogyan kell egy acélos testet fegyverré kovácsolni. Persze ezen képességét csak akkor veti be, ha nyomós oka van rá, egyébként azt vallja, hogy a szavaknak van a legnagyobb ereje, a szavak csodákra képesek. Nem volt rest seprűt ragadni, hogy a napisten szarkofágja és az imakör köre körül tisztaság legyen, mondjuk a takarításhoz egyébként sem kell különösebb tehetség, inkább akarat és egy kis szépérzék.
A roskadásig telt polcok között nézelődik, fejét kicsit oldalra billenti, hogy a könyvek gerincén le tudja olvasni a címeket. Közben alig pár lépésnyire a szeme sarkából megpillant egy fiatalembert, aki első ránézésre fegyvernöknek tűnik.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-26 19:27:54
Üzenet elküldve: 2017-02-26 19:27:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyer nyomában//
*Athon óvatosan nyitja ki a könyvtárba vezető ajtót, de szinte azonnal megcsapja az ilyen helyekre jellemző dohos, áporodott szag. Mivel szeme már nagyjából alkalmazkodott a sötéthez, így jól látja a plafonig érő könyvespolcokat, s az asztalt, mely az olvasáshoz ad teret. Szótlanul lép be a helyiségbe, csupán a felszerelése zörög szolidan. A bent lévők csupán egy kimért főhajtást kapnak, majd szinte azonnal a picokhoz fordul, hogy kíváncsiságát tudással elégíthesse ki.*
~Elég sok itt a könyv és tekercs. Remélhetőleg vannak feljegyzések Eeyerrel kapcsolatban is.~
*Ráncolja a homlokát, miközben a teológiai témájú könyveket keresi.*
*Athon óvatosan nyitja ki a könyvtárba vezető ajtót, de szinte azonnal megcsapja az ilyen helyekre jellemző dohos, áporodott szag. Mivel szeme már nagyjából alkalmazkodott a sötéthez, így jól látja a plafonig érő könyvespolcokat, s az asztalt, mely az olvasáshoz ad teret. Szótlanul lép be a helyiségbe, csupán a felszerelése zörög szolidan. A bent lévők csupán egy kimért főhajtást kapnak, majd szinte azonnal a picokhoz fordul, hogy kíváncsiságát tudással elégíthesse ki.*
~Elég sok itt a könyv és tekercs. Remélhetőleg vannak feljegyzések Eeyerrel kapcsolatban is.~
*Ráncolja a homlokát, miközben a teológiai témájú könyveket keresi.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-23 15:20:15
Üzenet elküldve: 2017-02-23 15:20:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*Mofi arcára hatalmas és büszke mosoly kerül ki, hiszen nem gondolta volna, hogy még ez is szóba kerül. Nem az a dicsekvő típus, vagyis igazából örömmel osztja meg az elért eredményeit, ám nem azért, hogy önmagát fényezze, hanem azért, hogy a másik fél vele örülhessen. Így tesz most is.*
– Igazából már van neve, mert Learon Mester megengedte, hogy elnevezzem. Nayka lett.
*Az irbiszen és a vele kapcsolatos történeten kissé összevonja a szemöldökét. Mivel a Mágusmester nyugodtan említi meg a történetet, biztos abban, hogy nem lett semmi baja az ebnek, ám nem is ezt furcsállja.*
– Errefelé gyakori, hogy a mágusok ragadozó vadállatokat tartanak maguk mellett?
*Egyáltalán nem rosszallóan teszi fel a kérdését, mindössze meglepődik, hogy a két férfi ebben is hasonlít, hiszen Taitos mellett is ott van Ragron.*
~Talán a tanítvány másolja a mesterét? Vagy Worenth Mesternek tetszett meg az ötlet, miután látta kettejüket? Az állatok idomításában is nagyon ügyesek lehetnek, ha mindkettejüknek ennyire könnyedén megy.~
*A dicséretek halmozását már nem tudja elviselni arcának pirosodása nélkül, a végén pedig egy hálás, picit csalafinta mosolyt is intéz Worenth felé.*
~Tényleg hasonlítunk... bár ahogy észrevettem, itt mindenki nagyon segítőkész. Azt hiszem a lehető legkedvesebb környéken kötöttem ki. És még Mogrimot is ismeri! Örülök, hogy sikerült elhelyezkednie.~
– Egyáltalán nincs ellenemre, és így legalább nem kell megvárni, amíg valakinek arra vezet az útja. Örömmel venném, ha velem tartana.
*Ezután feljegyzi az új információkat, majd egy bólintást követően megrázza a fejét.*
– Igen, elég sok mindent kellene megjegyezni, és nem mindenre lehet verset írni. És egyáltalán nem baj, még senki nem kért fel semmi titkosra. A mesterem pedig...
*Itt kicsit oldalra pillant, hiszen tudja, hogy Worenth kereskedőt sejt a kereskedőtanonc mögött, ám ilyen ismerőssel a tündérke még nem rendelkezik.*
– Hát... Taitos Úrfival találkoztam először, aki segített egy picit eligazodni. Ő irányított Rilai Kisasszonyhoz, aki által eljutottam a Vashegyre, ahol azt hiszem Achim Mester volt az, aki leginkább értett hasonlóhoz, mint az én szakmám...
*Itt egy halk sóhaj hagyja el az ajkait, hiszen ő is érzi, hogy picit egyedül van abban, amit csinál, ám rögtön meg is vonja a vállát, és újra mosolyogva folytatja.*
– Szóval leginkább Taitos Úrfi, de ő sem kereskedő, viszont mindenki nagyon segítőkész, én pedig igyekszem gyorsan tanulni.
*A megdöbbenésen, és a beszéd kezdetén már érzi, hogy Worenth érti, hogy kiről is van szó. Sejti, hogy mi következik, és kissé össze is húzza magát, nem félelmében, inkább a kényelmetlenség miatt. ismételten elhúzza a száját, ezúttal picit durcásan, majd kedvetlenül bólint.*
– Tudom, hogy nem segíthetünk mindenkin, de ha meg sem próbáljuk, akkor soha nem derül ki, hogy segíthettünk-e volna. És...
*Megfogadta a lénynek, hogy nem adja fel, ám azt is tudja, hogy bizonyos dolgokat el kell árulnia ahhoz, hogy a Mágusmester segíteni tudjon.*
~Ha meggyőztem egy kígyót arról, hogy ne egyen meg, akkor arról sem lehet sokkal nehezebb meggyőzni a Mestert, hogy próbáljunk meg segíteni szegénykének.~
*Ismételten bólint, ám ezúttal inkább önmagának, saját maga meggyőzése és bátorítása érdekében.*
– Hát... szóval a Vashegyen találkoztam egy elf kisasszonnyal, aki megkért, hogy tartsak vele a városba, mert szeretne vásárolni pár dolgot, én pedig kereskedő vagyok, és segíthetek neki. Általában nem megyek egyedül sehova, mert nem vagyok valami ügyes harcos, és a város eléggé messze van, de ugye most vele mentem. Nem is volt semmi baj, eljutottunk a városba, ott pedig segítettem neki bevásárolni mindenfélét. Addigra viszont este lett, ő pedig meghívott magához hálából amiért segítettem. Én is furcsállottam, de nagyon magányosnak tűnt egyedül abban a nagy házban, és megsajnáltam, így elfogadtam az ajánlatot. Ráadásul...
*Hallgat egy egy pillanatra, mert úgy érzi, hogy ez a rész egy kicsi magyarázatra szorul, hiszen nem akarja, hogy Worenth naivnak gondolja, hiszen nyilvánvalóan csak egy kicsit az, egészséges mértékig, legalább is a saját véleménye szerint.*
– Szóval amióta ide érkeztem mindenki rettenetesen segítőkész, és nem is gondoltam, hogy ez ezen a környéken fura lenne. Taitos Úrfi azonnal a tanítványának fogadott, Rilai Kisasszony még a céhlevelemet sem nézte át tüzetesen, máris felfogadott, és rögtön feladatot bízott rám, majd Achim Mester is szinte azonnal felvett a Szövetségbe, és még semmit nem tudtam róluk, ők se nagyon rólam, máris a legbelső gyűlésükön vehettem részt, és kérdezhettem, és találkozhattam Kagan Hadúrral, azután az egyik legnagyobb Tharg harcos óriás bízza rám a talizmánjának a megáldatását... most pedig egy egész mágusrend vezetője foglalkozik velem csak azért, mert megkértem rá. Ki gondolta volna, hogy nem csak egy újabb kedves valaki veszi igénybe a szolgálataimat?
*Kicsit belelovalja magát a dologba, így egy pici szünetet tart, legalább egy levegővételnyit.*
~Ne védekezz, amíg nem támadnak. De... Worenth Mester biztos nem gondol túlságosan jóhiszeműnek csak azért, mert tündér vagyok. Ő nem tűnik olyannak.~
– Szóval nála aludtam, külön vendégszobában. Majd... majd kiderült, hogy igaziból kígyó, és nagyon éhes, de beszélgettem vele, és megbeszéltük, hogy ne egyen meg, én pedig megígértem neki, hogy megkeresem a módját amivel nem kell ilyeneket csinálnia.
*Itt elhallgat egy picit, majd igyekszik visszaemlékezni azokra a kérdésekre, amiket Worenth feltett, ő viszont még nem válaszolta meg őket.*
– Ez... pár napja történt, a városban. Úgy nézett ki, mint egy kígyó. Kígyó farka volt, de voltak kezei, és nagyra tudta nyitni a száját. Igaziból... nem nézett ki ijesztőnek, pedig mindenki azt hiszi, hogy a szörnyek ijesztőnek néznek ki. És... és mondott például olyat, hogy nem tehet róla, mert neki ez olyan, mint nekünk levegőt venni. Mégis megállta, hogy megegyen, szóval biztos vagyok benne, hogy valamit lehetne tenni, és most ezt is keresem.
*A végére már egészen felbátorodik, ismét magabiztossá és reménytelivé válik a hangja, ahogyan az eseményekről beszél.*
– A végén még azt is mondta, hogy ha nagyon-nagyon éhes, akkor lehet, hogy nem jutnak majd el hozzá a szavaim, szóval még figyelmeztetett is, és ezután biztosan nem fogom egyedül felkeresni, vagy majd csak akkor, amikor megtaláltam a megoldást a problémájára.
*A szemei, amelyekkel a mondandója végén várakozóan Worenthre tekint, ismét tele vannak reménnyel és elszántsággal.*
– Szóval... csak azt szeretném tudni, hogy Ön mit tanácsol, illetve kihez fordulhatnék ilyesmivel.
//Worenth Yosden, a segítő//
*Mofi arcára hatalmas és büszke mosoly kerül ki, hiszen nem gondolta volna, hogy még ez is szóba kerül. Nem az a dicsekvő típus, vagyis igazából örömmel osztja meg az elért eredményeit, ám nem azért, hogy önmagát fényezze, hanem azért, hogy a másik fél vele örülhessen. Így tesz most is.*
– Igazából már van neve, mert Learon Mester megengedte, hogy elnevezzem. Nayka lett.
*Az irbiszen és a vele kapcsolatos történeten kissé összevonja a szemöldökét. Mivel a Mágusmester nyugodtan említi meg a történetet, biztos abban, hogy nem lett semmi baja az ebnek, ám nem is ezt furcsállja.*
– Errefelé gyakori, hogy a mágusok ragadozó vadállatokat tartanak maguk mellett?
*Egyáltalán nem rosszallóan teszi fel a kérdését, mindössze meglepődik, hogy a két férfi ebben is hasonlít, hiszen Taitos mellett is ott van Ragron.*
~Talán a tanítvány másolja a mesterét? Vagy Worenth Mesternek tetszett meg az ötlet, miután látta kettejüket? Az állatok idomításában is nagyon ügyesek lehetnek, ha mindkettejüknek ennyire könnyedén megy.~
*A dicséretek halmozását már nem tudja elviselni arcának pirosodása nélkül, a végén pedig egy hálás, picit csalafinta mosolyt is intéz Worenth felé.*
~Tényleg hasonlítunk... bár ahogy észrevettem, itt mindenki nagyon segítőkész. Azt hiszem a lehető legkedvesebb környéken kötöttem ki. És még Mogrimot is ismeri! Örülök, hogy sikerült elhelyezkednie.~
– Egyáltalán nincs ellenemre, és így legalább nem kell megvárni, amíg valakinek arra vezet az útja. Örömmel venném, ha velem tartana.
*Ezután feljegyzi az új információkat, majd egy bólintást követően megrázza a fejét.*
– Igen, elég sok mindent kellene megjegyezni, és nem mindenre lehet verset írni. És egyáltalán nem baj, még senki nem kért fel semmi titkosra. A mesterem pedig...
*Itt kicsit oldalra pillant, hiszen tudja, hogy Worenth kereskedőt sejt a kereskedőtanonc mögött, ám ilyen ismerőssel a tündérke még nem rendelkezik.*
– Hát... Taitos Úrfival találkoztam először, aki segített egy picit eligazodni. Ő irányított Rilai Kisasszonyhoz, aki által eljutottam a Vashegyre, ahol azt hiszem Achim Mester volt az, aki leginkább értett hasonlóhoz, mint az én szakmám...
*Itt egy halk sóhaj hagyja el az ajkait, hiszen ő is érzi, hogy picit egyedül van abban, amit csinál, ám rögtön meg is vonja a vállát, és újra mosolyogva folytatja.*
– Szóval leginkább Taitos Úrfi, de ő sem kereskedő, viszont mindenki nagyon segítőkész, én pedig igyekszem gyorsan tanulni.
*A megdöbbenésen, és a beszéd kezdetén már érzi, hogy Worenth érti, hogy kiről is van szó. Sejti, hogy mi következik, és kissé össze is húzza magát, nem félelmében, inkább a kényelmetlenség miatt. ismételten elhúzza a száját, ezúttal picit durcásan, majd kedvetlenül bólint.*
– Tudom, hogy nem segíthetünk mindenkin, de ha meg sem próbáljuk, akkor soha nem derül ki, hogy segíthettünk-e volna. És...
*Megfogadta a lénynek, hogy nem adja fel, ám azt is tudja, hogy bizonyos dolgokat el kell árulnia ahhoz, hogy a Mágusmester segíteni tudjon.*
~Ha meggyőztem egy kígyót arról, hogy ne egyen meg, akkor arról sem lehet sokkal nehezebb meggyőzni a Mestert, hogy próbáljunk meg segíteni szegénykének.~
*Ismételten bólint, ám ezúttal inkább önmagának, saját maga meggyőzése és bátorítása érdekében.*
– Hát... szóval a Vashegyen találkoztam egy elf kisasszonnyal, aki megkért, hogy tartsak vele a városba, mert szeretne vásárolni pár dolgot, én pedig kereskedő vagyok, és segíthetek neki. Általában nem megyek egyedül sehova, mert nem vagyok valami ügyes harcos, és a város eléggé messze van, de ugye most vele mentem. Nem is volt semmi baj, eljutottunk a városba, ott pedig segítettem neki bevásárolni mindenfélét. Addigra viszont este lett, ő pedig meghívott magához hálából amiért segítettem. Én is furcsállottam, de nagyon magányosnak tűnt egyedül abban a nagy házban, és megsajnáltam, így elfogadtam az ajánlatot. Ráadásul...
*Hallgat egy egy pillanatra, mert úgy érzi, hogy ez a rész egy kicsi magyarázatra szorul, hiszen nem akarja, hogy Worenth naivnak gondolja, hiszen nyilvánvalóan csak egy kicsit az, egészséges mértékig, legalább is a saját véleménye szerint.*
– Szóval amióta ide érkeztem mindenki rettenetesen segítőkész, és nem is gondoltam, hogy ez ezen a környéken fura lenne. Taitos Úrfi azonnal a tanítványának fogadott, Rilai Kisasszony még a céhlevelemet sem nézte át tüzetesen, máris felfogadott, és rögtön feladatot bízott rám, majd Achim Mester is szinte azonnal felvett a Szövetségbe, és még semmit nem tudtam róluk, ők se nagyon rólam, máris a legbelső gyűlésükön vehettem részt, és kérdezhettem, és találkozhattam Kagan Hadúrral, azután az egyik legnagyobb Tharg harcos óriás bízza rám a talizmánjának a megáldatását... most pedig egy egész mágusrend vezetője foglalkozik velem csak azért, mert megkértem rá. Ki gondolta volna, hogy nem csak egy újabb kedves valaki veszi igénybe a szolgálataimat?
*Kicsit belelovalja magát a dologba, így egy pici szünetet tart, legalább egy levegővételnyit.*
~Ne védekezz, amíg nem támadnak. De... Worenth Mester biztos nem gondol túlságosan jóhiszeműnek csak azért, mert tündér vagyok. Ő nem tűnik olyannak.~
– Szóval nála aludtam, külön vendégszobában. Majd... majd kiderült, hogy igaziból kígyó, és nagyon éhes, de beszélgettem vele, és megbeszéltük, hogy ne egyen meg, én pedig megígértem neki, hogy megkeresem a módját amivel nem kell ilyeneket csinálnia.
*Itt elhallgat egy picit, majd igyekszik visszaemlékezni azokra a kérdésekre, amiket Worenth feltett, ő viszont még nem válaszolta meg őket.*
– Ez... pár napja történt, a városban. Úgy nézett ki, mint egy kígyó. Kígyó farka volt, de voltak kezei, és nagyra tudta nyitni a száját. Igaziból... nem nézett ki ijesztőnek, pedig mindenki azt hiszi, hogy a szörnyek ijesztőnek néznek ki. És... és mondott például olyat, hogy nem tehet róla, mert neki ez olyan, mint nekünk levegőt venni. Mégis megállta, hogy megegyen, szóval biztos vagyok benne, hogy valamit lehetne tenni, és most ezt is keresem.
*A végére már egészen felbátorodik, ismét magabiztossá és reménytelivé válik a hangja, ahogyan az eseményekről beszél.*
– A végén még azt is mondta, hogy ha nagyon-nagyon éhes, akkor lehet, hogy nem jutnak majd el hozzá a szavaim, szóval még figyelmeztetett is, és ezután biztosan nem fogom egyedül felkeresni, vagy majd csak akkor, amikor megtaláltam a megoldást a problémájára.
*A szemei, amelyekkel a mondandója végén várakozóan Worenthre tekint, ismét tele vannak reménnyel és elszántsággal.*
– Szóval... csak azt szeretném tudni, hogy Ön mit tanácsol, illetve kihez fordulhatnék ilyesmivel.
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:11:46
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:11:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Learon jó barátom, mostanában gyakran összefutottunk. A kutyus, aminek még most sincs neve. *nevetgél halkan.* -Képzeld, legutóbb az irbiszem majdnem megette szegényt.
*Ha nincs ott a Sajtmester méretes lova, akkor bizony akár baja is eshetett volna az állatkáinak és a kutyájának. Igaz, hogy bizonyára Xauzur hallgatott volna Worenth parancsszavának, ám a ragadozóknál mindig számításba kell venni azt a kis hibarést.*
-Segítőkész vagy és jótétlélek, ebből kifolyólag mások megsegítését szinte feladatodnak érzed, és minden tőled telhetőt elkövetsz, hogy örömet szerezz annak, ki felkér. Ebben hasonlítunk...
*Worenth sem küldött el még soha senkit, aki a tanácsáért vagy tanításáért érkezett. Mindehhez szükséges az emberszeretet, önzetlenség, és még egy rakat pozitív tulajdonság.
Halványan elmosolyodik a magázás hallatán, de igyekszik elkerülni, hogy a kedves kis Mofi még kényelmetlenebbül érezze magát. Semmi gond, majd megszokja, vagy ha nem, hát az sem lesz főbenjáró bűn.*
-Feltétlenül. Ha nem is személyesen, de megvitetem a hírt Mogrim inasommal, mihelyt megtudok valamit. Vagy. *jut eszébe még valami.* -Talán ellátogatok én is veled, ha elmész hozzájuk. Persze csak ha nincs ellenedre és az időm úgy engedi.
*Legalább körülnézne a Rend háza táján, hátha sikerülne valamiféle kapcsolatot kialakítani a két mágusközösség.
Talán tapintatosabb lenne nem belenézni mások könyvébe, ám Worenth mégis megteszi. Ennek az az oka, hogy olyannyira megszokta már a tudásanyagok nyílt csereberéjét a Synmirai mágusok körében, hogy olykor képes megfeledkezni magáról. Nevezzük rossz szokásnak. Mofi látszólag alapos munkát végez mint kereskedőtanonc. Ha az árakat összehasonlítja, akkor ki tudja kalkulálni, hogy hol kell vásárolni ahhoz, hogy pénztárcája a lehető legkevésbé soványodjon.
Lebetűzi nevét, hogy Mofi pontosan fel tudja írni.*
-Szívesen. Látom alapos munkát végzel. Öhm... igen, belenéztem, remélem nem haragszol.
*Nem mindenki szereti, ha bámulják a könyveit, ugyanis lehet az akár napló is, ami teljes mértékben személyes tartalom.*
-Egyébként ki a mestered? Kitől tanulsz?
*Lenne még egy-két dolog a kereskedésről, ami érdekelné a hóhajút, de előbb feltétlenül azzal akar foglalkozni, amit Mofitól hall.
Miután a tündérke elmondja, hogy miről is van szó, csak döbbenten bámul maga elé. Elképzelni sem tudta, hogy olyan téma következik, amiben valakinek gondjai vannak az étkezési szokásival! Nem válaszol rögtön, hanem újra lepörgeti magában Mofi szavait, közben szemeit résnyire vonja.*
~Nem olyan, mint mi... gonosz... amikor nem éhes... jóllakjon.~ *ragad ki néhány elemet és arra gondol, hogy vajon Mofi tisztában van e azzal, hogy kivel, jobban mondva mivel találkozott. És vajon ezt a mágus hogyan közölje vele? Mert szinte teljesen biztos abban, hogy egy eredarról van szó.*
~Hát persze! Itt van egy jóságos kis teremtés, aki naivitásból talán a gonoszságot sem ismerné fel, majd feltűnik egy démon, ki magához édesgeti, hogy bekebelezze.~
-Mofi. *kezd bele beszédébe, közben sóhajt egyet.* -Van úgy, hogy nem segíthetünk mindenkin, akin szeretnénk. Kérlek, hogy mondj el mindent erről a találkozásról. Hol történt, mikor, hogy nézett ki az illető, mi történt, miket mondott... és te mit éreztél, mit gondoltál? Egyszóval mindent.
*Érződik az aggodalom a hóhajú hangjában, aki úgy véli, hogy Mofi élete veszélyben lehet. Ha lenne egy név, az sokat segítene, bár a neveket is úgy lehet váltogatni, mint a zoknit vagy az alsónadrágot.*
//Mofeta Wirfall//
-Learon jó barátom, mostanában gyakran összefutottunk. A kutyus, aminek még most sincs neve. *nevetgél halkan.* -Képzeld, legutóbb az irbiszem majdnem megette szegényt.
*Ha nincs ott a Sajtmester méretes lova, akkor bizony akár baja is eshetett volna az állatkáinak és a kutyájának. Igaz, hogy bizonyára Xauzur hallgatott volna Worenth parancsszavának, ám a ragadozóknál mindig számításba kell venni azt a kis hibarést.*
-Segítőkész vagy és jótétlélek, ebből kifolyólag mások megsegítését szinte feladatodnak érzed, és minden tőled telhetőt elkövetsz, hogy örömet szerezz annak, ki felkér. Ebben hasonlítunk...
*Worenth sem küldött el még soha senkit, aki a tanácsáért vagy tanításáért érkezett. Mindehhez szükséges az emberszeretet, önzetlenség, és még egy rakat pozitív tulajdonság.
Halványan elmosolyodik a magázás hallatán, de igyekszik elkerülni, hogy a kedves kis Mofi még kényelmetlenebbül érezze magát. Semmi gond, majd megszokja, vagy ha nem, hát az sem lesz főbenjáró bűn.*
-Feltétlenül. Ha nem is személyesen, de megvitetem a hírt Mogrim inasommal, mihelyt megtudok valamit. Vagy. *jut eszébe még valami.* -Talán ellátogatok én is veled, ha elmész hozzájuk. Persze csak ha nincs ellenedre és az időm úgy engedi.
*Legalább körülnézne a Rend háza táján, hátha sikerülne valamiféle kapcsolatot kialakítani a két mágusközösség.
Talán tapintatosabb lenne nem belenézni mások könyvébe, ám Worenth mégis megteszi. Ennek az az oka, hogy olyannyira megszokta már a tudásanyagok nyílt csereberéjét a Synmirai mágusok körében, hogy olykor képes megfeledkezni magáról. Nevezzük rossz szokásnak. Mofi látszólag alapos munkát végez mint kereskedőtanonc. Ha az árakat összehasonlítja, akkor ki tudja kalkulálni, hogy hol kell vásárolni ahhoz, hogy pénztárcája a lehető legkevésbé soványodjon.
Lebetűzi nevét, hogy Mofi pontosan fel tudja írni.*
-Szívesen. Látom alapos munkát végzel. Öhm... igen, belenéztem, remélem nem haragszol.
*Nem mindenki szereti, ha bámulják a könyveit, ugyanis lehet az akár napló is, ami teljes mértékben személyes tartalom.*
-Egyébként ki a mestered? Kitől tanulsz?
*Lenne még egy-két dolog a kereskedésről, ami érdekelné a hóhajút, de előbb feltétlenül azzal akar foglalkozni, amit Mofitól hall.
Miután a tündérke elmondja, hogy miről is van szó, csak döbbenten bámul maga elé. Elképzelni sem tudta, hogy olyan téma következik, amiben valakinek gondjai vannak az étkezési szokásival! Nem válaszol rögtön, hanem újra lepörgeti magában Mofi szavait, közben szemeit résnyire vonja.*
~Nem olyan, mint mi... gonosz... amikor nem éhes... jóllakjon.~ *ragad ki néhány elemet és arra gondol, hogy vajon Mofi tisztában van e azzal, hogy kivel, jobban mondva mivel találkozott. És vajon ezt a mágus hogyan közölje vele? Mert szinte teljesen biztos abban, hogy egy eredarról van szó.*
~Hát persze! Itt van egy jóságos kis teremtés, aki naivitásból talán a gonoszságot sem ismerné fel, majd feltűnik egy démon, ki magához édesgeti, hogy bekebelezze.~
-Mofi. *kezd bele beszédébe, közben sóhajt egyet.* -Van úgy, hogy nem segíthetünk mindenkin, akin szeretnénk. Kérlek, hogy mondj el mindent erről a találkozásról. Hol történt, mikor, hogy nézett ki az illető, mi történt, miket mondott... és te mit éreztél, mit gondoltál? Egyszóval mindent.
*Érződik az aggodalom a hóhajú hangjában, aki úgy véli, hogy Mofi élete veszélyben lehet. Ha lenne egy név, az sokat segítene, bár a neveket is úgy lehet váltogatni, mint a zoknit vagy az alsónadrágot.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-23 08:12:33
Üzenet elküldve: 2017-02-23 08:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*Mofi ugyan nem akarja bajba keverni az óriást, ám az igazságot sem szeretné elhallgatni, ráadásul ő is úgy véli, hogy Morwonnak többet kellene foglalkoznia a barátaival, és ha erre esetleg nem egy kis tündérnek, hanem egy bölcs mágusmesternek kell felhívnia a figyelmét, akkor véleménye szerint sokkal nagyobb esély van a sikerre. Úgy érzi, hogy a varázsló is barátságosan beszél az óriásról, így pedig még jobb ötletnek tartja így utólag, hogy elkotyogta a dolgot.*
– Igen, velünk is nagyon kedves volt. Sokáig beszélgettünk, és besötétedett, ezért hazakísért minket a sötétben Learon Mesterrel és a kutyusával.
*Azt, hogy a kíséretre legfőképpen egy bizonyos fajtársa ittassága miatt volt szükség, már nem osztja meg, hiszen az igazság elhallgatása néha éppen annyira fontos, mint maga az igazság, és Mofi tudni véli, hogy milyen kínos dolgokat nem szabad megosztani, az ilyesmi pedig pont ezek közé tartozik.*
– Persze nem hálából szeretnék neki segíteni, vagyis nem csak hálából, de azt hiszem többet foglalkozom azoknak a kérésével, akik kedvesebben fogadnak fel. De... szerintem ez nem baj. Vagyis ez még nem kivételezés annyira.
*Ezt ugyan nem nehéz kitalálni, ám a kereskedőtanonc szeretne biztosra menni, és leszögezni, hogy nem csak olyanoknak segít ilyen eltökélten, akik tesznek érte előtte valamit, és egyáltalán nem a pénz motiválja.*
– Namos Ház, Gazdagnegyed, Ellentétek Rendje. Nagyon szépen köszönöm a segítséget, Worenth Mester! Már így is rengeteg segítség ez nekem, ha pedig tényleg megtudna valamit...
*Bár emlékszik arra, hogy a mágus tegezést kért tőle, ám nagyon nehéz rávennie magát, amikor az ősz hajú kedves úriemberrel áll szemben, utólag kijavítania a mondatait pedig erőltetettnek tűnne, így csak félrepillant egy picit, majd inkább folytatja, egy másodpercnyi bocsánatkérő szemlesütés után.*
– Nagyon hálás lennék, ha tényleg küldetne egy levelet a Vashegyre, ha talál valakit. Természetesen én is értesíteni fogom, ha a Rend tagjai között esetleg ráakadok arra, aki képes tárgyakat áldani.
*Ezután együtt sétálnak egy közeli, olvasás céljából felállított asztalkához. Mofi meg sem próbál felugrani a székre, hiszen ha az idősödő Mester tud álldogálni vele szemben, akkor neki sem illik leülni, ráadásul ezt a bútordarabot sem tündér méretűre tervezték.*
– Egy kicsi türelmét kérem, Worenth Mester, azonnal mondom is, hogy miről lenne szó, csak előtte...
*Ekkor veszi elő a táskájából a nagy, díszes könyvet, Vándornapló felirattal, majd tintás tégelyt és tollat. A könyvet a székre fekteti, óvatosan, és kinyitja hátul. Egyáltalán nem rejtegeti, a varázsló nyugodtan belepislanthat, ha szeretne. Számos jegyzet szerepel a lapokon, különböző termékek áráról, minőségéről és arról, hol is lehet megtalálni. A tündérke pedig újabb szavakat kanyarít melléjük, gyöngybetűkkel, ahogy az várható, miközben orra alatt dünnyögi is amit éppen ír.*
– Namos Ház, Gazdagnegyed, Ellentétek Rendje.
*Majd a Mágusmesterre pillant, és ha Worenth nem értené a célzást, akkor meg is kérdi, hogy miként betűzi a nevét, hiszen azt is illik feljegyezni, hogy kitől kapta az információit. Ha mindezzel megvannak, akkor nyitva hagyja a könyvet picit, hogy a tinta száradhasson, az eszközöket gondosan elpakolja, ezután pedig ismét szembefordul a Mesterrel.*
– Köszönöm szépen a türelmét, és a válaszokat még egyszer. És...
*Látszik rajta, hogy kicsit zavarba jön az új téma miatt, hiszen először a ruhája szélét kezdi birizgálni, majd mutatóujjait egymásnak kocogtatva próbálja megfogalmazni, miként is kezdje el, végül azonban inkább hátra teszi a kezeit, és belekezd a mondókájába.*
– Tegyük fel, hogy találkoztam valakivel... aki picit furi. Nem teljesen olyan, mint mi... például az étkezési szokásaiban. Sokan elsőre biztosan gonosznak gondolnák, de igazából tud nagyon kedves is lenni, amikor nem éhes. És... és mondjuk tegyük fel, hogy én szeretnék neki segíteni, és keresem annak a módját, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy ő is jóllakjon olyan dolgokkal, amiket mi eszünk. Tudom, nem teljesen szokványos a kérdés...
*Az utolsó mondatot már picit félve motyogja, ám azért még jól hallhatóan, és nagyon reménykedik abban, hogy a Varázslómester bölcsessége elegendő ahhoz, hogy már így, pár elejtett szóból is kitalálja, hogy egy eredarról van szó. A dolog pikantériája az, hogy még a tündérke sem tudja, hogy pontosan hogyan is hívják a lényt, akivel találkozott, ám mivel azt sem tudja, hogy kik járkálnak a sorok között, vagy azt, hogy hogyan reagál majd Worenth, így igyekszik finoman fogalmazni.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.23 08:19:01
//Worenth Yosden, a segítő//
*Mofi ugyan nem akarja bajba keverni az óriást, ám az igazságot sem szeretné elhallgatni, ráadásul ő is úgy véli, hogy Morwonnak többet kellene foglalkoznia a barátaival, és ha erre esetleg nem egy kis tündérnek, hanem egy bölcs mágusmesternek kell felhívnia a figyelmét, akkor véleménye szerint sokkal nagyobb esély van a sikerre. Úgy érzi, hogy a varázsló is barátságosan beszél az óriásról, így pedig még jobb ötletnek tartja így utólag, hogy elkotyogta a dolgot.*
– Igen, velünk is nagyon kedves volt. Sokáig beszélgettünk, és besötétedett, ezért hazakísért minket a sötétben Learon Mesterrel és a kutyusával.
*Azt, hogy a kíséretre legfőképpen egy bizonyos fajtársa ittassága miatt volt szükség, már nem osztja meg, hiszen az igazság elhallgatása néha éppen annyira fontos, mint maga az igazság, és Mofi tudni véli, hogy milyen kínos dolgokat nem szabad megosztani, az ilyesmi pedig pont ezek közé tartozik.*
– Persze nem hálából szeretnék neki segíteni, vagyis nem csak hálából, de azt hiszem többet foglalkozom azoknak a kérésével, akik kedvesebben fogadnak fel. De... szerintem ez nem baj. Vagyis ez még nem kivételezés annyira.
*Ezt ugyan nem nehéz kitalálni, ám a kereskedőtanonc szeretne biztosra menni, és leszögezni, hogy nem csak olyanoknak segít ilyen eltökélten, akik tesznek érte előtte valamit, és egyáltalán nem a pénz motiválja.*
– Namos Ház, Gazdagnegyed, Ellentétek Rendje. Nagyon szépen köszönöm a segítséget, Worenth Mester! Már így is rengeteg segítség ez nekem, ha pedig tényleg megtudna valamit...
*Bár emlékszik arra, hogy a mágus tegezést kért tőle, ám nagyon nehéz rávennie magát, amikor az ősz hajú kedves úriemberrel áll szemben, utólag kijavítania a mondatait pedig erőltetettnek tűnne, így csak félrepillant egy picit, majd inkább folytatja, egy másodpercnyi bocsánatkérő szemlesütés után.*
– Nagyon hálás lennék, ha tényleg küldetne egy levelet a Vashegyre, ha talál valakit. Természetesen én is értesíteni fogom, ha a Rend tagjai között esetleg ráakadok arra, aki képes tárgyakat áldani.
*Ezután együtt sétálnak egy közeli, olvasás céljából felállított asztalkához. Mofi meg sem próbál felugrani a székre, hiszen ha az idősödő Mester tud álldogálni vele szemben, akkor neki sem illik leülni, ráadásul ezt a bútordarabot sem tündér méretűre tervezték.*
– Egy kicsi türelmét kérem, Worenth Mester, azonnal mondom is, hogy miről lenne szó, csak előtte...
*Ekkor veszi elő a táskájából a nagy, díszes könyvet, Vándornapló felirattal, majd tintás tégelyt és tollat. A könyvet a székre fekteti, óvatosan, és kinyitja hátul. Egyáltalán nem rejtegeti, a varázsló nyugodtan belepislanthat, ha szeretne. Számos jegyzet szerepel a lapokon, különböző termékek áráról, minőségéről és arról, hol is lehet megtalálni. A tündérke pedig újabb szavakat kanyarít melléjük, gyöngybetűkkel, ahogy az várható, miközben orra alatt dünnyögi is amit éppen ír.*
– Namos Ház, Gazdagnegyed, Ellentétek Rendje.
*Majd a Mágusmesterre pillant, és ha Worenth nem értené a célzást, akkor meg is kérdi, hogy miként betűzi a nevét, hiszen azt is illik feljegyezni, hogy kitől kapta az információit. Ha mindezzel megvannak, akkor nyitva hagyja a könyvet picit, hogy a tinta száradhasson, az eszközöket gondosan elpakolja, ezután pedig ismét szembefordul a Mesterrel.*
– Köszönöm szépen a türelmét, és a válaszokat még egyszer. És...
*Látszik rajta, hogy kicsit zavarba jön az új téma miatt, hiszen először a ruhája szélét kezdi birizgálni, majd mutatóujjait egymásnak kocogtatva próbálja megfogalmazni, miként is kezdje el, végül azonban inkább hátra teszi a kezeit, és belekezd a mondókájába.*
– Tegyük fel, hogy találkoztam valakivel... aki picit furi. Nem teljesen olyan, mint mi... például az étkezési szokásaiban. Sokan elsőre biztosan gonosznak gondolnák, de igazából tud nagyon kedves is lenni, amikor nem éhes. És... és mondjuk tegyük fel, hogy én szeretnék neki segíteni, és keresem annak a módját, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy ő is jóllakjon olyan dolgokkal, amiket mi eszünk. Tudom, nem teljesen szokványos a kérdés...
*Az utolsó mondatot már picit félve motyogja, ám azért még jól hallhatóan, és nagyon reménykedik abban, hogy a Varázslómester bölcsessége elegendő ahhoz, hogy már így, pár elejtett szóból is kitalálja, hogy egy eredarról van szó. A dolog pikantériája az, hogy még a tündérke sem tudja, hogy pontosan hogyan is hívják a lényt, akivel találkozott, ám mivel azt sem tudja, hogy kik járkálnak a sorok között, vagy azt, hogy hogyan reagál majd Worenth, így igyekszik finoman fogalmazni.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.23 08:19:01
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-23 07:29:12
Üzenet elküldve: 2017-02-23 07:29:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mofeta Wirfall//
-Ki hitte volna. *forgatja szemeit a hóhajú. Az is elképzelhető, hogy Morwon azért járja oly gyakran a Vaskorsót, mert ő ott a kidobó, vagy a rendfenntartó erő, vagy épp ahogy nevezik. Ebben az esetben érthető, nála jobb egyén aligha akadna erre a feladatkörre.*
-Igen, az egyik legnagyobb... és nem csak a magassága miatt. *mosolyog.* -Morwon alapjában véve jámbor lélek, így érthető, ha szeretnél neki segíteni.
*Idővel a kis kereskedőtanonc majd megtanulja azt is, hogy hogyan kell nemet mondani, mert időnként bizony kénytelen lesz, noha a tündérek híresen jóságosak, Mofi is ilyen jótétlélek.*
-Sosem tartottam őket konkurenciának, legfeljebb egy kis egészséges rivalizálás van a Rend és a Szövetség között, de annyi meg kell. Nem hinném, hogy a Vashegynek bármi oka lenne őket konkurenciának tartani. A harcok idején a Rend nem képviseltetett a mágusaik közül senkit, ki a harcosokat védte volna vagy az ellenség sorait gyengíti. Emiatt lehet némi rosszallás, de ami volt elmúlt. A Namos ház a gazdagnegyedben van.
*Ha nem érti meg az óriás az már az ő baja. Kicsit talán butácska, de a kész érveket és tényeket még ő is képes felfogni.*
-Szívesen, máskor is bármikor! Bár őszintén sajnálom, hogy nem tudtam többet tenni érted. Viszont, ha tudomást szerzek valakiről, aki megoldaná az áldást, akkor első dolgom lesz felkeresni téged. Éppen ráérek, a beszélgetésünket pedig a legkevésbé sem tartom időpazarlásnak. *mosolyog szelíden, majd bólint egyet jelezvén, hogy érti a célzást, szóval arrébb sétálhatnak.*
-Miről lenne szó? *kérdezi, mikor már tisztes távolságba kerülnek az idegen fülektől.*
//Mofeta Wirfall//
-Ki hitte volna. *forgatja szemeit a hóhajú. Az is elképzelhető, hogy Morwon azért járja oly gyakran a Vaskorsót, mert ő ott a kidobó, vagy a rendfenntartó erő, vagy épp ahogy nevezik. Ebben az esetben érthető, nála jobb egyén aligha akadna erre a feladatkörre.*
-Igen, az egyik legnagyobb... és nem csak a magassága miatt. *mosolyog.* -Morwon alapjában véve jámbor lélek, így érthető, ha szeretnél neki segíteni.
*Idővel a kis kereskedőtanonc majd megtanulja azt is, hogy hogyan kell nemet mondani, mert időnként bizony kénytelen lesz, noha a tündérek híresen jóságosak, Mofi is ilyen jótétlélek.*
-Sosem tartottam őket konkurenciának, legfeljebb egy kis egészséges rivalizálás van a Rend és a Szövetség között, de annyi meg kell. Nem hinném, hogy a Vashegynek bármi oka lenne őket konkurenciának tartani. A harcok idején a Rend nem képviseltetett a mágusaik közül senkit, ki a harcosokat védte volna vagy az ellenség sorait gyengíti. Emiatt lehet némi rosszallás, de ami volt elmúlt. A Namos ház a gazdagnegyedben van.
*Ha nem érti meg az óriás az már az ő baja. Kicsit talán butácska, de a kész érveket és tényeket még ő is képes felfogni.*
-Szívesen, máskor is bármikor! Bár őszintén sajnálom, hogy nem tudtam többet tenni érted. Viszont, ha tudomást szerzek valakiről, aki megoldaná az áldást, akkor első dolgom lesz felkeresni téged. Éppen ráérek, a beszélgetésünket pedig a legkevésbé sem tartom időpazarlásnak. *mosolyog szelíden, majd bólint egyet jelezvén, hogy érti a célzást, szóval arrébb sétálhatnak.*
-Miről lenne szó? *kérdezi, mikor már tisztes távolságba kerülnek az idegen fülektől.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Könyvtár
Üzenet elküldve: 2017-02-22 17:54:16
Üzenet elküldve: 2017-02-22 17:54:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*Mofi még a saját mesterétől kapta az amulettjét, aki a kereskedelem alapjait osztotta meg vele, és útjára indította, amely ide vezette, a Levegő Városába. Nem ő maga választotta az amulettet, bár soha nem cserélné el semmire, hiszen egyrészt önmagát is tanoncnak tartja, és tudja jól, hogy miért is ezt a medaliont kapta, másrészt pedig azért, mert tetszik neki az ékszer. A tündérke nagyot bólint az amulettel kapcsolatos kijelentésre, majd halk, és szégyenlős kuncogással reagál az óriás feddésére, ennek okát pedig meg is osztja a Mágusmesterrel.*
– Hát... igaziból amikor felkért a feladatra, akkor is a Vaskorsóban voltunk. De olyan aranyosan büszke volt arra, hogy ő faragta az amulettjét, és olyan szépen kérte, hogy szerezzek neki rá bűvölést, hogy nem mondhattam nemet. Meg... egyébként sem mondhatok nemet, hiszen a Szövetség szolgálatában állok, Morwon Úrfi pedig hatalmas Tharg harcos. Ráadásul nem is akartam nemet mondani, hiszen szívesen segítek anélkül is, hogy ez a kötelességem lenne.
*Mofi mindent elhisz, amit Worenth mond, ám jó kufárhoz híven minden lehetőséget igyekszik felkutatni, ami csak elé tárul, így fel is csillan a szeme, amikor a varázsló megemlíti a másik rendet.*
– Akkor... Ha esetleg Önöknek, vagy a Vashegynek nem konkurencia az Ellentétek Rendje, és szabad tőlük is segítséget kérni, akkor mindenképpen megérdeklődöm majd náluk is, hátha akad közöttük olyasvalaki, aki mégis képes ilyesmire. Ha nem, akkor legalább nyugodt szívvel mondhatom Morwon Úrfinak, hogy még lehetetlent kér. Biztosan meg fogja érteni.
*Mondja ki bizakodóan, ám egy cseppnyi hitetlenkedéssel is a hangjában. Nem sokat beszélt az óriással, ám azt már leszűrte, hogy nem éppen a legkönnyebb neki elmagyarázni az olyan dolgokat, amelyeket egyébként még maga a tündér sem ért teljesen, így máris elhatározza, hogy a biztonság kedvéért majd megkéri Taitost, hogy tartson vele, amikor ezt a dolgot ismertetni kell Morwonnal. A tündérke bár nem jár sikerrel, mégis van hova továbblépnie, így nem szontyolodik el túlságosan.*
– Nagyon szépen köszönöm a segítségét, Worenth Mester. Nem tudom, hogy pontosan mennyi időt szánt itt tölteni, vagy mennyi ideje van, amelyet a kérdéseimre pazarolhat... de lenne egy másik kérdésem is, ami egy picit kínosabb.
*Pislant az asztal mögött üldögélő papra, majd a polcsor egy távolabbi szegletére, utalva ezzel arra, hogy talán távolabb sétálhatnának. A Mesterben teljesen megbízik, hiszen Taitos jó barátja, ám a rend tagjairól vajmi keveset tud ahhoz, hogy előttük előhozakodjon a másik témával.*
//Worenth Yosden, a segítő//
*Mofi még a saját mesterétől kapta az amulettjét, aki a kereskedelem alapjait osztotta meg vele, és útjára indította, amely ide vezette, a Levegő Városába. Nem ő maga választotta az amulettet, bár soha nem cserélné el semmire, hiszen egyrészt önmagát is tanoncnak tartja, és tudja jól, hogy miért is ezt a medaliont kapta, másrészt pedig azért, mert tetszik neki az ékszer. A tündérke nagyot bólint az amulettel kapcsolatos kijelentésre, majd halk, és szégyenlős kuncogással reagál az óriás feddésére, ennek okát pedig meg is osztja a Mágusmesterrel.*
– Hát... igaziból amikor felkért a feladatra, akkor is a Vaskorsóban voltunk. De olyan aranyosan büszke volt arra, hogy ő faragta az amulettjét, és olyan szépen kérte, hogy szerezzek neki rá bűvölést, hogy nem mondhattam nemet. Meg... egyébként sem mondhatok nemet, hiszen a Szövetség szolgálatában állok, Morwon Úrfi pedig hatalmas Tharg harcos. Ráadásul nem is akartam nemet mondani, hiszen szívesen segítek anélkül is, hogy ez a kötelességem lenne.
*Mofi mindent elhisz, amit Worenth mond, ám jó kufárhoz híven minden lehetőséget igyekszik felkutatni, ami csak elé tárul, így fel is csillan a szeme, amikor a varázsló megemlíti a másik rendet.*
– Akkor... Ha esetleg Önöknek, vagy a Vashegynek nem konkurencia az Ellentétek Rendje, és szabad tőlük is segítséget kérni, akkor mindenképpen megérdeklődöm majd náluk is, hátha akad közöttük olyasvalaki, aki mégis képes ilyesmire. Ha nem, akkor legalább nyugodt szívvel mondhatom Morwon Úrfinak, hogy még lehetetlent kér. Biztosan meg fogja érteni.
*Mondja ki bizakodóan, ám egy cseppnyi hitetlenkedéssel is a hangjában. Nem sokat beszélt az óriással, ám azt már leszűrte, hogy nem éppen a legkönnyebb neki elmagyarázni az olyan dolgokat, amelyeket egyébként még maga a tündér sem ért teljesen, így máris elhatározza, hogy a biztonság kedvéért majd megkéri Taitost, hogy tartson vele, amikor ezt a dolgot ismertetni kell Morwonnal. A tündérke bár nem jár sikerrel, mégis van hova továbblépnie, így nem szontyolodik el túlságosan.*
– Nagyon szépen köszönöm a segítségét, Worenth Mester. Nem tudom, hogy pontosan mennyi időt szánt itt tölteni, vagy mennyi ideje van, amelyet a kérdéseimre pazarolhat... de lenne egy másik kérdésem is, ami egy picit kínosabb.
*Pislant az asztal mögött üldögélő papra, majd a polcsor egy távolabbi szegletére, utalva ezzel arra, hogy talán távolabb sétálhatnának. A Mesterben teljesen megbízik, hiszen Taitos jó barátja, ám a rend tagjairól vajmi keveset tud ahhoz, hogy előttük előhozakodjon a másik témával.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1192-1211