Archívum - Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 113 (2241. - 2246. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2227-2246
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-12-31 16:08:08
Üzenet elküldve: 2019-12-31 16:08:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis fruskának jó a szövege. Zopal-on nem látszik, de jól szórakozik rajta. A verekedés is nehezen hihető az meg, hogy hagyta volna magát magától értetődik, hogy hazugság.*
-Kegyes.
*Jegyzi meg és hallgat. Ostobának nem hiszi a lányt. Idegesítő és sokat járatja a száját. Tudja mit csinál. Érdemes odafigyelni rá. A kérdésre is e szerint válaszol.*
-Majd a főnök tudja. Az én dolgom, hogy vigyázzak rá.
*Nem mintha baj lehetne belőle ha kikotyogják. Öngyilkosság oda menni. Nem számíthatnak konkurenciára, de azért jobb az elővigyázatosság. Zopal a születésnapot se hiszi el, de azért emeli a korsóját és iszik a lány egészségére. Ismeri a jó modort. Ami egy ilyen helyen elvárás lenne. Bár úgy tűnik mégse olyan előkelő hely ez. Egy másik asztalnál megint lármáznak. Mint a rumosban csak drágább a pia. A tudós megjegyzésére a kötelező tengerészválaszt adja.*
-Nem biztos az.
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis fruskának jó a szövege. Zopal-on nem látszik, de jól szórakozik rajta. A verekedés is nehezen hihető az meg, hogy hagyta volna magát magától értetődik, hogy hazugság.*
-Kegyes.
*Jegyzi meg és hallgat. Ostobának nem hiszi a lányt. Idegesítő és sokat járatja a száját. Tudja mit csinál. Érdemes odafigyelni rá. A kérdésre is e szerint válaszol.*
-Majd a főnök tudja. Az én dolgom, hogy vigyázzak rá.
*Nem mintha baj lehetne belőle ha kikotyogják. Öngyilkosság oda menni. Nem számíthatnak konkurenciára, de azért jobb az elővigyázatosság. Zopal a születésnapot se hiszi el, de azért emeli a korsóját és iszik a lány egészségére. Ismeri a jó modort. Ami egy ilyen helyen elvárás lenne. Bár úgy tűnik mégse olyan előkelő hely ez. Egy másik asztalnál megint lármáznak. Mint a rumosban csak drágább a pia. A tudós megjegyzésére a kötelező tengerészválaszt adja.*
-Nem biztos az.
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-12-31 15:33:07
Üzenet elküldve: 2019-12-31 15:33:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd köszöni szépen, tökéletesen tesz a két társara. Bár... talán nem teljesen. Kissé idegesítőek is. Az ork azért, mert ork. Zöld, undorító, elfajzott bestia. Pontosan olyan, mint a gidakutyuli, amivel a lombzabáló mil'ochassi nagyasszony vágtatott be a partira, csak ráadásul ő rusnyább is. Nem igazán kedveli az orkokat. A szeplős rima pedig szeret fecsegni, legalábbis tudósunk elképzelései alapján. Vigyázni kell vele, semmiről nem tudhat, ami fontos, az ágyába meg végleg nem engedi be. Ki tudja, milyen betegségeket szedett ez össze, itt, a Kikötőben! Akárcsak az a kalóz... mint egy utcaszülte Artheniorban! Na arra még az ágytálat sem bízná ra. Jelenleg hallgatja a lánghajú - valószínűleg kitalált - történetét, cinikus arca csak akkor változik, mikor szóra nyitja ajkait.*
-Gondolom. Kedves volt tőled. *Nincs érzelem hangjában. Semmi sincs. Talán egy csipet irónia, de azon kívül semmi. Közben megszólal mellettük egy másik társaság. Az egyik fickó megpróbálja játszani a bolondot Frädricus szerint, nem valódi a félelme, de ezt a téves nézőpontot is csak többedjére tudja megállapítani. Na most azonban megszólal, de csak asztaltársaihoz intézi szavait.*
-Mekkora egy hülye! Egy rossz ladikot hihetőbb mesével is eladhatna. Nem egyszer voltam a tengeren, fegyverkereskedés miatt, de a talmidokon kívül nincs más, ami ijesztő lehet. No persze, kivéve a kalózokat, ők mindennél rosszabbak. Bolond fecsegés az egész! *Hogy pedig pontot tegyen az egészre, illetlen módon, felhörpinti a maradék bort, s fejében az jár, vajon találkozik még a kihajózás előtt Madyvel, a levél ellenére.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Fräd köszöni szépen, tökéletesen tesz a két társara. Bár... talán nem teljesen. Kissé idegesítőek is. Az ork azért, mert ork. Zöld, undorító, elfajzott bestia. Pontosan olyan, mint a gidakutyuli, amivel a lombzabáló mil'ochassi nagyasszony vágtatott be a partira, csak ráadásul ő rusnyább is. Nem igazán kedveli az orkokat. A szeplős rima pedig szeret fecsegni, legalábbis tudósunk elképzelései alapján. Vigyázni kell vele, semmiről nem tudhat, ami fontos, az ágyába meg végleg nem engedi be. Ki tudja, milyen betegségeket szedett ez össze, itt, a Kikötőben! Akárcsak az a kalóz... mint egy utcaszülte Artheniorban! Na arra még az ágytálat sem bízná ra. Jelenleg hallgatja a lánghajú - valószínűleg kitalált - történetét, cinikus arca csak akkor változik, mikor szóra nyitja ajkait.*
-Gondolom. Kedves volt tőled. *Nincs érzelem hangjában. Semmi sincs. Talán egy csipet irónia, de azon kívül semmi. Közben megszólal mellettük egy másik társaság. Az egyik fickó megpróbálja játszani a bolondot Frädricus szerint, nem valódi a félelme, de ezt a téves nézőpontot is csak többedjére tudja megállapítani. Na most azonban megszólal, de csak asztaltársaihoz intézi szavait.*
-Mekkora egy hülye! Egy rossz ladikot hihetőbb mesével is eladhatna. Nem egyszer voltam a tengeren, fegyverkereskedés miatt, de a talmidokon kívül nincs más, ami ijesztő lehet. No persze, kivéve a kalózokat, ők mindennél rosszabbak. Bolond fecsegés az egész! *Hogy pedig pontot tegyen az egészre, illetlen módon, felhörpinti a maradék bort, s fejében az jár, vajon találkozik még a kihajózás előtt Madyvel, a levél ellenére.*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-12-31 01:48:38
Üzenet elküldve: 2019-12-31 01:48:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Jól egymásra talált a két kalandor, meg a formás idegen. Ő is nyilvánvalóan kalandor, csak még nem ennek a történetnek a részese teljesen, de ez hamarosan megváltozhat. Ugyan a Professzor, és a kormányos még messze jár, talán ebben a pillanatban indulnak visszafelé, a Sellő élete már bonyolultabb nem is lehetne. Megkavarta a professzor érkezése, a hideg őszi tengeri szél, és a buflák barom is, aki Zopalt zaklatta. Most pedig az egyik asztalnál hangos vendégek kezdenek beszélgetni. A kulturált, és luxusáról elhíresült helyen, ez már több, mint különös egy napra. Persze, a beszélgetés eredeti tárgya, elfeledteti a a bárdolatlanságukat mindenkivel. Ahogy látszik egy tapasztalt tengeri medve, valami kapitány féle, két másik tehetősebb férfi embernek mesél, eléggé vehemensen.*
-Esküszöm az életemre. Nincs baja a hajónak. Vegye meg. Nem azért akarom eladni, mert vaj van a fülem mögött. Én nem megyek vissza a tengerre. Soha többet!
*A hármas társaság, frissen le nem szerződött hölgy tagja a legjobb emberismerő közöttük. Neki feltűnik, hogy valódi félelem csillan a hajós szemében. Fräd nem tudja eldönteni, az ork meg... Az ork meg a legnagyobb valószínűséggel leszarja. Ha mégis figyelne rá, akkor dunsztja sincsen, hogy most ügyesen akar bóvli, lyukas tutajt eladni, vagy megijedt a saját árnyékától. A rémtörténet folytatódik.*
-Teremtmények vannak a vizekben a szigetektől délre.
*Hangja halkabb, de az előző felcsattanása okozta csöndben, kis hallgatózással jól kivehető.*
-Teremtmények, amiket még nem láttak soha. Mint egy óriás, és egy béka keveréke, és kékek mint egy drágakő. Én. Nem. Megyek. Vissza.
*Suttogja az utolsó szavakat, de addigra már olyan színtiszta a csend, hogy még a szívverését is hallhatni lehetne. A két ügyfél, hangosan felkacag, ezzel feloldva a teljes fogadótérben felgyülemlett feszültséget. Hirtelen mindenki visszafordul végezni a dolgát. A vevőkör feláll, fizetnek egy kört az egykori kapitánynak, és sajnálkozva megveregetik a vállát mielőtt kimennek.*
-Megbolondult.
*Mondja az egyik a másiknak, és kilépnek az ajtón. Az asztalra borult hajós, mellé pedig egy kupica jófajta rum érkezik.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Jól egymásra talált a két kalandor, meg a formás idegen. Ő is nyilvánvalóan kalandor, csak még nem ennek a történetnek a részese teljesen, de ez hamarosan megváltozhat. Ugyan a Professzor, és a kormányos még messze jár, talán ebben a pillanatban indulnak visszafelé, a Sellő élete már bonyolultabb nem is lehetne. Megkavarta a professzor érkezése, a hideg őszi tengeri szél, és a buflák barom is, aki Zopalt zaklatta. Most pedig az egyik asztalnál hangos vendégek kezdenek beszélgetni. A kulturált, és luxusáról elhíresült helyen, ez már több, mint különös egy napra. Persze, a beszélgetés eredeti tárgya, elfeledteti a a bárdolatlanságukat mindenkivel. Ahogy látszik egy tapasztalt tengeri medve, valami kapitány féle, két másik tehetősebb férfi embernek mesél, eléggé vehemensen.*
-Esküszöm az életemre. Nincs baja a hajónak. Vegye meg. Nem azért akarom eladni, mert vaj van a fülem mögött. Én nem megyek vissza a tengerre. Soha többet!
*A hármas társaság, frissen le nem szerződött hölgy tagja a legjobb emberismerő közöttük. Neki feltűnik, hogy valódi félelem csillan a hajós szemében. Fräd nem tudja eldönteni, az ork meg... Az ork meg a legnagyobb valószínűséggel leszarja. Ha mégis figyelne rá, akkor dunsztja sincsen, hogy most ügyesen akar bóvli, lyukas tutajt eladni, vagy megijedt a saját árnyékától. A rémtörténet folytatódik.*
-Teremtmények vannak a vizekben a szigetektől délre.
*Hangja halkabb, de az előző felcsattanása okozta csöndben, kis hallgatózással jól kivehető.*
-Teremtmények, amiket még nem láttak soha. Mint egy óriás, és egy béka keveréke, és kékek mint egy drágakő. Én. Nem. Megyek. Vissza.
*Suttogja az utolsó szavakat, de addigra már olyan színtiszta a csend, hogy még a szívverését is hallhatni lehetne. A két ügyfél, hangosan felkacag, ezzel feloldva a teljes fogadótérben felgyülemlett feszültséget. Hirtelen mindenki visszafordul végezni a dolgát. A vevőkör feláll, fizetnek egy kört az egykori kapitánynak, és sajnálkozva megveregetik a vállát mielőtt kimennek.*
-Megbolondult.
*Mondja az egyik a másiknak, és kilépnek az ajtón. Az asztalra borult hajós, mellé pedig egy kupica jófajta rum érkezik.*
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-12-30 19:27:47
Üzenet elküldve: 2019-12-30 19:27:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazyar, Welly//
*Lazyar egy pillanatra felhúzza megvágott szemöldökét mikor Welly a lányok tisztálkodási szokásairól mesél. Nem igazán tudja hova tenni, hogy ezt most miért is mesélte el neki. Végül csak megvonja a vállát, és nem ad rá semmilyen egyéb reakciót. Kis tekergéses testhelyzetével mintha zavarná újdonsült társát mert hangot ad neki. Lazyar egy leheletnyit kuncog az orra alatt.*
-Hidd el. Kényelmesebb mint ahogy tűnik.
*Mondja egy huncut mosollyal az arcán.*
~Istenem. Hogy imádtam volna ezt a nőt gyerekkoromban.~
*Gondolja magában. Mikor árva volt, és még a szegénynegyedben nevelték a banyák, pontosan így képzelte el az életét. Talpra esett, penge nyelvű, magának való, erős nő. Mára megváltozott, mégis valami kellemes nosztalgiát lát Wellyben.*
-Menj, ha úgy akad dolgod. Talán nem fulladok bele.
*Mondja mikor végleg felvette a teljesen tökéletes pozícióját. Kérdéseivel hamar felborzolja a kedélyeket. Legalábbis nagyon úgy látszik mert a másik felhagy a fekvéssel, és ültében is látszólag meglepődik a dolgon. Ezután említést tesz, hogy Lazyar jobban vigyázhatna a nyelvére, meg egy röpke utalást is kap a szeme. Aztán még egy rövid megemlékezés a sorsról, és a világigazság, miszerint dolgozni kell. És valóban. Lazyar sorra válaszol. Lágy hangja kellemesen szeli át a füstöt.*
-Az életem egyik felében árva voltam, a másikban szobalány.
*Mondja, és nosztalgikusan elmosolyodik.*
-Eleget vigyáztam a szavakkal.
*Mondja, és szavában semmi offenzíva nincs. Csupán történetmesélési szándék amibe bele is kezd.*
-Valóban nem ezzel születtem.
*Mondja, miközben finoman meg is érinti arcát ott ahol a villámcsapás szerű sebhely elágazik.*
-De egyáltalán nem bánom. Ez indított el egy másik úton.
*Itt belekezdene egy sokkal hosszabb történetbe, de mire levegőt vesz, rájön, hogy nyilván nem efféle beszélgetésre van kitalálva Welly, amit nem is bán. Megpróbálja inkább őt beszéltetni. Hátha megnyílik valamennyire.*
-Nem kell hinni a sorsban, mondhatom másként is: Keserűnek látszol mint a punnyadt sör.
*Mondja, miközben kicsit elmosolyodik.*
-Jó neked itt? Dolgozni kell ez tény, de nincs más amiben közben örömödet is lelnéd?
*Mondja, hátha ezzel egy kicsit kihozza a másik komfortzónájából, de nem annyira, hogy mérgében ráborítsa az asztalt. És most épp olyannyira idegesítő mint amennyire akar lenni. Ha a másik egy picit felhúzza magát akkor jó munkát végzett.*
*Lazyar egy pillanatra felhúzza megvágott szemöldökét mikor Welly a lányok tisztálkodási szokásairól mesél. Nem igazán tudja hova tenni, hogy ezt most miért is mesélte el neki. Végül csak megvonja a vállát, és nem ad rá semmilyen egyéb reakciót. Kis tekergéses testhelyzetével mintha zavarná újdonsült társát mert hangot ad neki. Lazyar egy leheletnyit kuncog az orra alatt.*
-Hidd el. Kényelmesebb mint ahogy tűnik.
*Mondja egy huncut mosollyal az arcán.*
~Istenem. Hogy imádtam volna ezt a nőt gyerekkoromban.~
*Gondolja magában. Mikor árva volt, és még a szegénynegyedben nevelték a banyák, pontosan így képzelte el az életét. Talpra esett, penge nyelvű, magának való, erős nő. Mára megváltozott, mégis valami kellemes nosztalgiát lát Wellyben.*
-Menj, ha úgy akad dolgod. Talán nem fulladok bele.
*Mondja mikor végleg felvette a teljesen tökéletes pozícióját. Kérdéseivel hamar felborzolja a kedélyeket. Legalábbis nagyon úgy látszik mert a másik felhagy a fekvéssel, és ültében is látszólag meglepődik a dolgon. Ezután említést tesz, hogy Lazyar jobban vigyázhatna a nyelvére, meg egy röpke utalást is kap a szeme. Aztán még egy rövid megemlékezés a sorsról, és a világigazság, miszerint dolgozni kell. És valóban. Lazyar sorra válaszol. Lágy hangja kellemesen szeli át a füstöt.*
-Az életem egyik felében árva voltam, a másikban szobalány.
*Mondja, és nosztalgikusan elmosolyodik.*
-Eleget vigyáztam a szavakkal.
*Mondja, és szavában semmi offenzíva nincs. Csupán történetmesélési szándék amibe bele is kezd.*
-Valóban nem ezzel születtem.
*Mondja, miközben finoman meg is érinti arcát ott ahol a villámcsapás szerű sebhely elágazik.*
-De egyáltalán nem bánom. Ez indított el egy másik úton.
*Itt belekezdene egy sokkal hosszabb történetbe, de mire levegőt vesz, rájön, hogy nyilván nem efféle beszélgetésre van kitalálva Welly, amit nem is bán. Megpróbálja inkább őt beszéltetni. Hátha megnyílik valamennyire.*
-Nem kell hinni a sorsban, mondhatom másként is: Keserűnek látszol mint a punnyadt sör.
*Mondja, miközben kicsit elmosolyodik.*
-Jó neked itt? Dolgozni kell ez tény, de nincs más amiben közben örömödet is lelnéd?
*Mondja, hátha ezzel egy kicsit kihozza a másik komfortzónájából, de nem annyira, hogy mérgében ráborítsa az asztalt. És most épp olyannyira idegesítő mint amennyire akar lenni. Ha a másik egy picit felhúzza magát akkor jó munkát végzett.*
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-12-29 20:13:02
Üzenet elküldve: 2019-12-29 20:13:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
// Latamie, Ambroggio //
//Latamie szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Vettem észre *vigyorodik az illem ignorálását hirdető szavakra. Nem mintha ez áthághatatlan értékrendbéli szakadékot képezne közöttük.
A hazugság vádja alól oly természetességgel búvik ki, mint akármelyik macska a kovácsoltvas kerítésen. A számszeríjra való pillantást viszont hamar igyekszik visszafordítani magára. Ajkak, érzékek bódító hullámai alá temetni. A számszeríj gondolatát is kiátkozza maguk közül. Ha a vörös harcot akar, akkor legyen, de az izmok, verejtéktől sikamlós bőr érzékiségének csatája lesz.
A szirén büszke istennő a gyönyörök kertjében. Nem adja magát csak úgy. A hatalmát mindig igyekszik érzékeltetni. S bár Ambroggioban munkál a vágy, hogy elkapja, s maga alá gyűrje ezt a vadító gőgöt, önuralomra inti magát.*
- Leköteleznél, gyönyörűm *támaszkodik meg a háta mögött, hogy hozzáférést, szabad kezet adjon a nadrághoz a ravaszdi mosolynak. Ha kicsit részegebb lenne, már biztosan nem hagyna időt ilyesmire, de most a bor még épp csak bódítja a fejét, így kapva kap az ajánlaton.
De mielőtt kibontakozhatna a kedves által abból a gatyából, dörömbölés hallatszik az ajtón.*
- Duarrte! *A reszelős hang eloszlatja reménybeli elképzeléseit, hogy csupán a rendelt fürdő ügyében alkalmatlankodnak.* - A fedélzeten vár! *jön a folytatás a reszelős hangú szószólótól az ajtó túloldaláról.*
- Most épp nem alkalmas. Nem lehetne... *próbálkozik Ambroggio némi időt nyerni.*
- Nem! *A reszelős hang gazdája nyilvánvalóan egy érzéketlen tuskó.* - Húzd fel a gatyádat és búcsúzz röviden!
*Ambroggio a kezébe temeti a képét* - Szentségit! *sziszegi, aztán egy kelletlen sóhajjal lemond az est minden édes ígéretéről és sebtében visszaveszi az ingét. A csizmáit, a mellényét, a felöltőjét meg a kardjait a hóna alá nyalábolja és egy világmegváltó tettre hívott hős kifejezésével kér megbocsájtást a rőt sziréntől.*
- Mennem kell, szépségem *mondja. Ha lehet, egy csókkal megtoldva.* - Talán még lesz alkalmunk bepótolni *sóhajtja, s kelletlenül indul meg kifelé, hogy az estéjét sajnálatos módon más, és sokkal kevésbé kívánatos társaságban töltse el.*
//Latamie szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Vettem észre *vigyorodik az illem ignorálását hirdető szavakra. Nem mintha ez áthághatatlan értékrendbéli szakadékot képezne közöttük.
A hazugság vádja alól oly természetességgel búvik ki, mint akármelyik macska a kovácsoltvas kerítésen. A számszeríjra való pillantást viszont hamar igyekszik visszafordítani magára. Ajkak, érzékek bódító hullámai alá temetni. A számszeríj gondolatát is kiátkozza maguk közül. Ha a vörös harcot akar, akkor legyen, de az izmok, verejtéktől sikamlós bőr érzékiségének csatája lesz.
A szirén büszke istennő a gyönyörök kertjében. Nem adja magát csak úgy. A hatalmát mindig igyekszik érzékeltetni. S bár Ambroggioban munkál a vágy, hogy elkapja, s maga alá gyűrje ezt a vadító gőgöt, önuralomra inti magát.*
- Leköteleznél, gyönyörűm *támaszkodik meg a háta mögött, hogy hozzáférést, szabad kezet adjon a nadrághoz a ravaszdi mosolynak. Ha kicsit részegebb lenne, már biztosan nem hagyna időt ilyesmire, de most a bor még épp csak bódítja a fejét, így kapva kap az ajánlaton.
De mielőtt kibontakozhatna a kedves által abból a gatyából, dörömbölés hallatszik az ajtón.*
- Duarrte! *A reszelős hang eloszlatja reménybeli elképzeléseit, hogy csupán a rendelt fürdő ügyében alkalmatlankodnak.* - A fedélzeten vár! *jön a folytatás a reszelős hangú szószólótól az ajtó túloldaláról.*
- Most épp nem alkalmas. Nem lehetne... *próbálkozik Ambroggio némi időt nyerni.*
- Nem! *A reszelős hang gazdája nyilvánvalóan egy érzéketlen tuskó.* - Húzd fel a gatyádat és búcsúzz röviden!
*Ambroggio a kezébe temeti a képét* - Szentségit! *sziszegi, aztán egy kelletlen sóhajjal lemond az est minden édes ígéretéről és sebtében visszaveszi az ingét. A csizmáit, a mellényét, a felöltőjét meg a kardjait a hóna alá nyalábolja és egy világmegváltó tettre hívott hős kifejezésével kér megbocsájtást a rőt sziréntől.*
- Mennem kell, szépségem *mondja. Ha lehet, egy csókkal megtoldva.* - Talán még lesz alkalmunk bepótolni *sóhajtja, s kelletlenül indul meg kifelé, hogy az estéjét sajnálatos módon más, és sokkal kevésbé kívánatos társaságban töltse el.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-12-29 20:02:31
Üzenet elküldve: 2019-12-29 20:02:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lazyar, Welly//
*Nem igazán számít jó házigazdának, hiszen csak elterül a maga zsákján és nem foglalkozik a lánnyal, mennyire kényelmes neki a sajátja vagy miegymás.*
-Mások is, a lányok általában fürdenek, de van, akinek már ilyen korra abból is elege lesz, és csak leissza magát, hogy ne kelljen szembesülnie a valósággal. *Teszi hozzá a másik megjegyzése nyomán. Mikor hallja, hogy a másik még mindig mocorog, azért felül és ránéz, közben meggyújtja a füstölőt is, ha az eddig elmaradt volna.*
-Azért ne feszülj be, mert a végén még elnyel az a vacak. *Emeli fel az egyik szemöldökét gyanakodva.*
- Nem tudom, egyedül hagyhatlak a párnákkal? A végén még lenyomnak. *Fekszik vissza széles mosollyal az arcán, most fut át az agyán először, hogy a lány, lehet egyáltalán nem idevaló. Az első kérdésre fel is ül, mert valóban első elgondolásra igen furcsának találja, közben azonban mélyet szippant a lassan füsttel átitatódó levegőből.*
-Furcsán hangzik ez a szádból. Azt hinné az ember, hogy kicsit óvatosabb vagy a szavakkal és a kijelentésekkel, gondolom te sem így születtél. *Mutat az egyik ujjával a saját szemére, hogy a lány értse az utalást.*
-Nem hiszek a sorsban. *Von vállat.*
-Dolgozni meg csak kell valahol. *Elég egyszerű gondolatok, de minek bonyolítsa hiába. Még nem ütött be a vigyor.*
*Nem igazán számít jó házigazdának, hiszen csak elterül a maga zsákján és nem foglalkozik a lánnyal, mennyire kényelmes neki a sajátja vagy miegymás.*
-Mások is, a lányok általában fürdenek, de van, akinek már ilyen korra abból is elege lesz, és csak leissza magát, hogy ne kelljen szembesülnie a valósággal. *Teszi hozzá a másik megjegyzése nyomán. Mikor hallja, hogy a másik még mindig mocorog, azért felül és ránéz, közben meggyújtja a füstölőt is, ha az eddig elmaradt volna.*
-Azért ne feszülj be, mert a végén még elnyel az a vacak. *Emeli fel az egyik szemöldökét gyanakodva.*
- Nem tudom, egyedül hagyhatlak a párnákkal? A végén még lenyomnak. *Fekszik vissza széles mosollyal az arcán, most fut át az agyán először, hogy a lány, lehet egyáltalán nem idevaló. Az első kérdésre fel is ül, mert valóban első elgondolásra igen furcsának találja, közben azonban mélyet szippant a lassan füsttel átitatódó levegőből.*
-Furcsán hangzik ez a szádból. Azt hinné az ember, hogy kicsit óvatosabb vagy a szavakkal és a kijelentésekkel, gondolom te sem így születtél. *Mutat az egyik ujjával a saját szemére, hogy a lány értse az utalást.*
-Nem hiszek a sorsban. *Von vállat.*
-Dolgozni meg csak kell valahol. *Elég egyszerű gondolatok, de minek bonyolítsa hiába. Még nem ütött be a vigyor.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2227-2246