Archívum - OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
| Nincs "nagyobb" helyszín | Játékon kívüli fórum | Arthenior főtere (új) Amon Ruadh (új) Füves puszta (új) Dokkok és kikötő (új) |
| Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >> Virginia Cobbler élete 1. rész |
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2016-01-30 01:02:38
Üzenet elküldve: 2016-01-30 01:02:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Mi a félelem? Az, hogy bármelyik pillanatban rád törhetnek a gonoszok, vagy az, hogy nem tudod, hogy a szeretteidet meg tudod-e védeni tőlük?
Virginia Cobbler vagyok. Mágus. Még öt éves korom körül jött elő ez a képességem. De sajnos, a szüleimen már nem segíthettem. Nem vagyok elég erős. Régen, egy öreg nő azt mondta, az erő bennem lakozik és arra vár, hogy kitörjön, és megismerhessem az igazi hatalmat. De lehet-e valakiben félelem és erő egyszerre? Nem hiszem.
Most a nővéremmel és az öcsémmel erdőről erdőre járunk bujdosolva. A nővérem, Kaitlyn nagyon betegeskedő típus. Az öcsém, Raphael meg még túl fiatal. Négy éves.
Most én tizennégy éves vagyok. Egyedül egy dolog miatt adok hálát az égnek. Nem kell ilyen fiatalon férjhez mennem. Igen, vőlegényem volt. Ráadásul a számomra leggyűlöltebb személy, akit valaha láttam: Killian Harmsworth. Gyűlölöm. Egy nyálas, pöffeszkedő alak. Mondjuk, utoljára hat éves korunkban találkoztunk, de az ember nem változik. Vagy igen? De, Harmsworth más. Ő mindig ugyanolyan lesz.
Mélázásomból egy halk hang zökkent ki:
- Virgi..Kaitlyn nincs jól. - néz Raphael aggódva a nővérünk felé.
Rögtön talpra ugrom, odaszaladok és gyorsan ölembe húzom nővéremet. Mivel ő sokkal idősebb nálam időbe telik, de megcsinálom. Szeretem. Mindkettőjüket. Az első éjszaka az erdőben jöttem rá, hogy csakis őket tudnám szeretni.
- Minden rendben? - kérdezi a kisöcsém. Én nővérem homlokára teszem a kezem, de hamar el is kapom onnan.
- Nem. Tűz forró. - mondom halkan, majd hozzáteszem - Raphael, hozz egy vizes rongyot, kérlek a pataktól! - mire a fiú elmegy, Kaitlyn megszólal:
- Virginia.. - rögtön felpillantok rá - Tegyél meg valamit nekem, kérlek.
- Mit? Mit szeretnél? - kérdezem gondosan törölgetve homlokáról a gyöngyöző izzadtságcseppeket.
- Kérlek, rakj be egy apácazárdába. - meglepődök. Hisz nem ő akart mindig is szabad lenni? Akkor is ha beteg?
- De.. - mondtam volna, de félbeszakított:
- Ne. Döntöttem. És kérlek, ígérj meg nekem, még valamit. - bólintottam - Menj férjhez Harmsworth-hoz. - már épp tiltakozni akartam volna, de megelőzött:
- Tudom, hogy nem kedveled, de nem élhetsz így tovább! Nyomorban, félve! Mellette lenne neked rendes családod: férjed, gyereke(i)d! Ígérd meg kérlek! - mit mondhattam volna Kaitlyn könyörgő tekintetébe?
- Ígérem. - és megöleltem őt.
Halk torokköszörülés hangzott a hátam mögül, majd egy öblös férfihang is hallatszott:
- Á..a Cobbler-lányok! De vajon hol lehet a fiú?
- Itt. - és ezzel lecsapott Raphael a férfira, aki el akart fogni minket. Ám sajnos ez sikertelen művelet volt, mivel még többen jöttek és körülvettek minket. Leszedték ha minden igaz a főnökről az öcsénket és a férfi folytatta:
- Virginia Cobbler! Megszegte a fogadalmát a szüleinek, mivel nem ment hozzá önszántából Mr. Killian Harmsworth-hoz. - ekkor Kaitlyn közbevágott:
- De hozzáfog menni! - látszott a férfi meglepődött.
- Igazán? Hogy lett most ez a nagy pálfordulás, kedves? - fordult most felém.
- A nővérem kéri, ezért megteszem. De csakis ezért. Meg az ő jólétükért. - elismerően nézett rám ekkor minden férfiszempár.
- Jól beszélsz, nő létedre. - ismerte el az elfogatónk, majd szólt a többieknek:
- A Harmsworth-kastélyba! - hányingerem lett már magától a helytől is.
De mentünk. Estére oda is értünk. Ám ami ezután következett...
Virginia Cobbler vagyok. Mágus. Még öt éves korom körül jött elő ez a képességem. De sajnos, a szüleimen már nem segíthettem. Nem vagyok elég erős. Régen, egy öreg nő azt mondta, az erő bennem lakozik és arra vár, hogy kitörjön, és megismerhessem az igazi hatalmat. De lehet-e valakiben félelem és erő egyszerre? Nem hiszem.
Most a nővéremmel és az öcsémmel erdőről erdőre járunk bujdosolva. A nővérem, Kaitlyn nagyon betegeskedő típus. Az öcsém, Raphael meg még túl fiatal. Négy éves.
Most én tizennégy éves vagyok. Egyedül egy dolog miatt adok hálát az égnek. Nem kell ilyen fiatalon férjhez mennem. Igen, vőlegényem volt. Ráadásul a számomra leggyűlöltebb személy, akit valaha láttam: Killian Harmsworth. Gyűlölöm. Egy nyálas, pöffeszkedő alak. Mondjuk, utoljára hat éves korunkban találkoztunk, de az ember nem változik. Vagy igen? De, Harmsworth más. Ő mindig ugyanolyan lesz.
Mélázásomból egy halk hang zökkent ki:
- Virgi..Kaitlyn nincs jól. - néz Raphael aggódva a nővérünk felé.
Rögtön talpra ugrom, odaszaladok és gyorsan ölembe húzom nővéremet. Mivel ő sokkal idősebb nálam időbe telik, de megcsinálom. Szeretem. Mindkettőjüket. Az első éjszaka az erdőben jöttem rá, hogy csakis őket tudnám szeretni.
- Minden rendben? - kérdezi a kisöcsém. Én nővérem homlokára teszem a kezem, de hamar el is kapom onnan.
- Nem. Tűz forró. - mondom halkan, majd hozzáteszem - Raphael, hozz egy vizes rongyot, kérlek a pataktól! - mire a fiú elmegy, Kaitlyn megszólal:
- Virginia.. - rögtön felpillantok rá - Tegyél meg valamit nekem, kérlek.
- Mit? Mit szeretnél? - kérdezem gondosan törölgetve homlokáról a gyöngyöző izzadtságcseppeket.
- Kérlek, rakj be egy apácazárdába. - meglepődök. Hisz nem ő akart mindig is szabad lenni? Akkor is ha beteg?
- De.. - mondtam volna, de félbeszakított:
- Ne. Döntöttem. És kérlek, ígérj meg nekem, még valamit. - bólintottam - Menj férjhez Harmsworth-hoz. - már épp tiltakozni akartam volna, de megelőzött:
- Tudom, hogy nem kedveled, de nem élhetsz így tovább! Nyomorban, félve! Mellette lenne neked rendes családod: férjed, gyereke(i)d! Ígérd meg kérlek! - mit mondhattam volna Kaitlyn könyörgő tekintetébe?
- Ígérem. - és megöleltem őt.
Halk torokköszörülés hangzott a hátam mögül, majd egy öblös férfihang is hallatszott:
- Á..a Cobbler-lányok! De vajon hol lehet a fiú?
- Itt. - és ezzel lecsapott Raphael a férfira, aki el akart fogni minket. Ám sajnos ez sikertelen művelet volt, mivel még többen jöttek és körülvettek minket. Leszedték ha minden igaz a főnökről az öcsénket és a férfi folytatta:
- Virginia Cobbler! Megszegte a fogadalmát a szüleinek, mivel nem ment hozzá önszántából Mr. Killian Harmsworth-hoz. - ekkor Kaitlyn közbevágott:
- De hozzáfog menni! - látszott a férfi meglepődött.
- Igazán? Hogy lett most ez a nagy pálfordulás, kedves? - fordult most felém.
- A nővérem kéri, ezért megteszem. De csakis ezért. Meg az ő jólétükért. - elismerően nézett rám ekkor minden férfiszempár.
- Jól beszélsz, nő létedre. - ismerte el az elfogatónk, majd szólt a többieknek:
- A Harmsworth-kastélyba! - hányingerem lett már magától a helytől is.
De mentünk. Estére oda is értünk. Ám ami ezután következett...
1-1