//Vasudvar átépítés//
*Hubi kicsit tartott tőle, hogy nélküle kezdenek olyasmihez, amihez esetleg nem értenek maradéktalanul. Félelme be is igazolódott, amikor a tető hiányát konstatálja. Előzetesen már felmérte az építményt, és úgy ítélte meg, hogy a falak elbírják azt, ha megbontják a tetőt és a födémet, de a biztonság kedvéért jónak látta volna, ha megtámasztják a falakat. Mondjuk vaskos gerendákkal. De mivel nem történt semmi baj az eddigi munkálatok során, ezt inkább nem is említi. Ezek szerint a kovácsműhely valóban olyan stabil építmény, amilyennek felmérése alapján látszott.*
- Nos, rendben van. *bólogat a kedélyes óriás véleményére* Ha kevesen lennénk, biztos tudok keríteni pár szolgálót, akiknek épp nincs fontosabb feladata, mint segíteni nekünk.
*Vet egy pillantást a mogorvának tűnő harcosra. Úgy érzi, hogy valami nem stimmel. Kicsivel később már sejti, hogy mi zavarhatja: mintha nem ilyen lett volna a hajszíne amikor legutóbb találkoztak. De a kérdést elintézi egy lélekbeli vállrándítással. Talán csak rosszul emlékszik. Minden csip-csup dologra nem emlékezhet. Azután Grotg szolgál meglepetéssel, ahogy Hubi kezébe nyom egy pénzes zsákot. Azt már a súlyából sejti, hogy ez messze több lesz, mint amit adóként le kéne rónia, de amikor hevenyészve megolvassa a tartalmát világossá válik előtte, hogy az óriás alighanem kevéssé van tisztában az arany értékével. Hubi annál inkább. A jó kancellár módfelett kedveli a pénzt, az aranyat, a briliánsokat. Meg is fordul a fejében, hogy elteszi ezt a kisebb vagyont, és sajnálkozó képpel bejelenti, hogy ez csupán az adó egy részét fedezi, de előlegként elfogadja. De a hivatal kötelez, és a Vashegy kancellárja mégsem sikkaszthat pitiáner módon. Legalábbis nem ennyire nyilvánvaló módon.*
- Kedves barátom... *csóválja meg a fejét egy kis mosollyal* Ez nemhogy az adóra, de majdnem egy egész házra is elég lenne.
*Majdnem hozzáteszi, hogy bizony volt már aki közel ennyiért, és még egy kis szívességért szerzett magának hajlékot, de még idejében észbe kap. Esetleg Grotg a hogyan felől kezdene érdeklődni, és Hubit a gondolattól is kirázza a hideg, hogy az óriás esetleg élne Alyo módszereivel.*
- Ha kívánod, természetesen megőrzöm számodra a pénzed számadásszerűen, és amikor eljön az ideje, elszámolunk. Addig pedig az aranyaid teljes biztonságban lehetnek a Vasbankban, tolvaj szemektől, és ami még fontosabb, kezektől távol.
*Ha pedig ezt elrendezték, az építkezés kérdésére is rátérhetnek.*
- Mindenek előtt *néz végig a csupasz falak mentén* örömmel látom, hogy a falak már fel vannak állványozva.
*Hogy is lehetne másként, hiszen a tetőt már elbontották. Tart egy gyors rovancsot is, és elégedetten konstatálhatja, hogy minden anyag és szerszám rendelkezésükre áll.*
- Mindenek előtt habarcsot kell kevernünk, hogy a ráépítés szilárd lehessen.
*Ezután elmagyarázza, hogy milyen két munkásának milyen arányban kell keverniük a meszet, a homokot és a vizet, hogy megfelelő állagú matériát kapjanak. Utána pedig - láss csodát! - ledobja zekéjét, felgyűri az ingujját és kicsit szuszogva felkapaszkodik az állványzat tetejére néhány szerszámmal. Először egy kis kalapáccsal leveri a régi habarcsot a legfelső terméskő sorról, majd mérőléc és függőón segítségével két párhuzamos sorban zsineget feszít ki fölé, hogy az magasított fal se lehessen csálé.
Hja, egy tudós igazán mindenhez ért.*