//Vasudvar átépítés//
-Hát, remélem. A többi munkás, meg valaki, aki tudja is, hogy mit kell csinálni.
*Mert akármennyire is igyekeznek feltalálni magukat, valójában határokat feszegetnek, hogy mi az, amivel még nem cseszik el nagyon az egészet.*
-Hát, magukra vethetnek akkor. Ideküldtek minket építkezni, és meg sem mondták, mit kell csinálni. Remélhetőleg csak azt bontjuk el, amit el kell bontani, és nem hátráltatjuk a munkát.
*Bár gyanítja, hogy mivel az egész átépítés oka az, hogy túl alacsony a tető, nem sok mindent ronthattak el annak elbontásával.*
-Hát, engem szerencsére nem az apám tanított meg harcolni. Keleten, ahol éltem, eléggé gyakran volt szükség arra, hogy megvédjük magunkat. Így voltak páran, akik jól értettek a harchoz, velük edzettem. Nálatok mennyire volt szükség a harcra?
*Kérdezi. Azt kihagyja, hogy egy idő után már nem önvédelemre használta tudását, mert nem büszke rá. Az utolsó ember miatt viszont, akit megölt, nincsenek álmatlan éjszakái.
Grotg segítőkész módon a falhoz áll, Frandr pedig a segítségével lejut a földre, picivel gyorsabban, mint mikor a másik irányba ment.
Ezután a kovácsműhely ajtajának irányába indul, majd belép azon.*
-Vigyázz a fejedre.
*Mondja, mert tényleg igaz, hogy a plafon alacsonyan van Grotgnak. Ezután körülnéz. Két olyan üllő is van, amin látszik, hogy nem fogja tudni megemelni. A másik kettőt viszont úgy tűnik, hogy ő is ki tudná cipelni, bár szívesebben hagyná Grotgra.*
-Az asztalokat, meg a kovácsszerszámokat biztos ki kell vinnünk. Azokat a vasládákat meg szerintem akkor sem tudnánk behorpasztani, ha akarnánk.
*Összegzi.*