Nincs játékban - Griff fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Griff fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 64. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 45-64
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-15 06:18:12
Üzenet elküldve: 2020-08-15 06:18:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nache úr? Vagy inkább Doras úr? Melyik a hangzatosabb?
*Kuncog fel halkan. Arra már nem tér ki, hogy ott van azért az a szemtelen titulus is. Úgy is tudja, hogy Doras direkt hagyta figyelmen kívül.
Ha a zsoldos fejébe látna minden bizonnyal megkapná a megerősítést, hogy teljesen felesleges ez az egyezség. A férfi ugyan úgy tépelődik, ahogy ő maga is. De, ha így akarja, akkor a lány is ehhez tartja magát.*
- Biztos, hogy nem fogja Brudo elcsavarni a fejed?
*Cirógat is fel a mellkasán komisz kis mosollyal, majd hozzá hajolva harap is kissé erősebben bele. Nem is attól tart, hogy bácsikája elcsavarja a fejét. Ugyan melyik idióta tartana ettől. Viszont nem olyan rövid az idő a viszontlátásig. Amíg pedig külön lesznek sok emberrel találkozhat a férfi. Sok emberrel, sok nővel. A féltékenység démona pedig talán a kelleténél erősebben dolgozik benne. Most szüneteltetik a bujálkodást, viszont vannak olyan könnyűvérű fruskák, akiket fele ennyire sem kéne Dorasnak megdolgoznia ahhoz, hogy a karjaiba vessék magukat. Akkor pedig másnap már nem sok szükség lesz Rikshi bájaira.
A férfi ellenkezése viszont hamar kizökkenti. A szemöldökeit felvonva billenti félre a fejét.*
- Majd akkor idővel világossá teszem, hogy azért benned is bujkál jóság. Na nem vagy egy földre szállt isteni követ, de több van benned, mint gondolnád. Vagy, ha nem így van, akkor magyarázd el nekem, hogy miért vagy ennyire türelmes, ahelyett, hogy épp itt szeretkezz velem vadul?
*Húzza össze a szemeit, ahogy az arcát fürkészi. Ez a kissé morcosan kíváncsi tekintet akkor sem apad le, amikor visszahelyezi magát a férfi mellé. Persze nem ismeri igazán Dorast, talán soha nem is fogja, viszont akárhogy is, amit mond magáról az igencsak szemben áll azzal, amit tesz. A bókolásnak is beillő megnyugtatás viszont azért kicsit csillapítja a morcos kedélyeit. Az orrkoppintásra már elmosolyodva fog az ujjára.*
- Azért, mert még nem voltam együtt férfival, attól még nem vagyok olyan kis nebánts virág, mint milyennek gondolsz.
*Ölt is ki nyelvét a férfira, mikor amaz nem hajlandó semmi izgalmas zsoldos történetet elmesélni. Pedig igazán szereti a történeteket hallgatni. Abból kiindulva, hogy apja szeretői épp elég pironkodós mesével traktálták, annyira nem venne már a lelkére semmit. Legalábbis most így gondolja.*
- Akkor majd kitalálsz nekem olyan mesét, ami szerinted nekem való.
*Vigyorodik el kissé, közben a fejét félrebillentve ad szabad utat a csókoknak. Mikor pedig a lepedő is félreáll az útból Doras jóvoltából teste ismét izzani kezd. A mellekkel játszadozó ajkak gonosz kis démonként tüzelik fel újból egy pillanat alatt. Az ujjak már ösztönösen túrnak a hajába kissé jobban a mellkasára vonva a férfi fejét. A bajusz és a szakáll csiklandozása ismét libabőrbe borítja, ami halk kuncogást húz ki belőle, közben az ujjai gyengéden fésülik ki a pár gubancot a hajából.*
- Nagyon tetszik a szőrzeted, de a hajaddal nem akarsz kezdeni valamit?
*Vigyorodik el kissé. De természetesen csak saját feszültségét igyekszik oldani. Hiszen szinte elmerül abban, ahogy a kusza tincsekkel játszadozik.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nache úr? Vagy inkább Doras úr? Melyik a hangzatosabb?
*Kuncog fel halkan. Arra már nem tér ki, hogy ott van azért az a szemtelen titulus is. Úgy is tudja, hogy Doras direkt hagyta figyelmen kívül.
Ha a zsoldos fejébe látna minden bizonnyal megkapná a megerősítést, hogy teljesen felesleges ez az egyezség. A férfi ugyan úgy tépelődik, ahogy ő maga is. De, ha így akarja, akkor a lány is ehhez tartja magát.*
- Biztos, hogy nem fogja Brudo elcsavarni a fejed?
*Cirógat is fel a mellkasán komisz kis mosollyal, majd hozzá hajolva harap is kissé erősebben bele. Nem is attól tart, hogy bácsikája elcsavarja a fejét. Ugyan melyik idióta tartana ettől. Viszont nem olyan rövid az idő a viszontlátásig. Amíg pedig külön lesznek sok emberrel találkozhat a férfi. Sok emberrel, sok nővel. A féltékenység démona pedig talán a kelleténél erősebben dolgozik benne. Most szüneteltetik a bujálkodást, viszont vannak olyan könnyűvérű fruskák, akiket fele ennyire sem kéne Dorasnak megdolgoznia ahhoz, hogy a karjaiba vessék magukat. Akkor pedig másnap már nem sok szükség lesz Rikshi bájaira.
A férfi ellenkezése viszont hamar kizökkenti. A szemöldökeit felvonva billenti félre a fejét.*
- Majd akkor idővel világossá teszem, hogy azért benned is bujkál jóság. Na nem vagy egy földre szállt isteni követ, de több van benned, mint gondolnád. Vagy, ha nem így van, akkor magyarázd el nekem, hogy miért vagy ennyire türelmes, ahelyett, hogy épp itt szeretkezz velem vadul?
*Húzza össze a szemeit, ahogy az arcát fürkészi. Ez a kissé morcosan kíváncsi tekintet akkor sem apad le, amikor visszahelyezi magát a férfi mellé. Persze nem ismeri igazán Dorast, talán soha nem is fogja, viszont akárhogy is, amit mond magáról az igencsak szemben áll azzal, amit tesz. A bókolásnak is beillő megnyugtatás viszont azért kicsit csillapítja a morcos kedélyeit. Az orrkoppintásra már elmosolyodva fog az ujjára.*
- Azért, mert még nem voltam együtt férfival, attól még nem vagyok olyan kis nebánts virág, mint milyennek gondolsz.
*Ölt is ki nyelvét a férfira, mikor amaz nem hajlandó semmi izgalmas zsoldos történetet elmesélni. Pedig igazán szereti a történeteket hallgatni. Abból kiindulva, hogy apja szeretői épp elég pironkodós mesével traktálták, annyira nem venne már a lelkére semmit. Legalábbis most így gondolja.*
- Akkor majd kitalálsz nekem olyan mesét, ami szerinted nekem való.
*Vigyorodik el kissé, közben a fejét félrebillentve ad szabad utat a csókoknak. Mikor pedig a lepedő is félreáll az útból Doras jóvoltából teste ismét izzani kezd. A mellekkel játszadozó ajkak gonosz kis démonként tüzelik fel újból egy pillanat alatt. Az ujjak már ösztönösen túrnak a hajába kissé jobban a mellkasára vonva a férfi fejét. A bajusz és a szakáll csiklandozása ismét libabőrbe borítja, ami halk kuncogást húz ki belőle, közben az ujjai gyengéden fésülik ki a pár gubancot a hajából.*
- Nagyon tetszik a szőrzeted, de a hajaddal nem akarsz kezdeni valamit?
*Vigyorodik el kissé. De természetesen csak saját feszültségét igyekszik oldani. Hiszen szinte elmerül abban, ahogy a kusza tincsekkel játszadozik.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-13 19:51:38
Üzenet elküldve: 2020-08-13 19:51:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tetszik, ha úrnak nevezel *morogja elégedetten két csók közé. A titulus "szemtelen" részét nemes egyszerűséggel ignorálja, hiszen triviális dolog, amin fölösleges túl sokat lovagolni. De ami a lovaglást illeti, hát, meg kell hagyni, a kicsike csípője nincs híján a csáberőnek. Kész csoda, hogy Doras egyáltalán ki tudja nyögni az egyezség feltételeit. A lánynak igaza van, tényleg nem akarja ezt a rohadt alkut, de valami megmagyarázhatatlan és még a számára is idegen irányelv nem hagyja, hogy ezúttal is csak menjen az ösztönei után, mint általában. Bár hivatalosan Brudo meg a betyárbecsület az indok, de a pocakos bajuszdilettáns aligha lenne elég oknak, a betyárbecsület meg pont annyit jelent, mint amennyit az elnevezése sugall. Lehet, hogy a csibécske zavarta össze? Mert korábban Doras nem szokott az ilyesmiből lelkiismereti kérdést csinálni.
A démoni dolgokat említve, az az apró mozdulat felér egy közepesen professzionális inkvizíciós tortúrával. A férfi egész teste megfeszül és a torkába szorul a nyögés. Elmondhatatlanul kínzó a tudat, hogy alig kellene hozzá mozdulnia és okafogyottá válna ez a rossebes szócséplés. Még az igazán szörnyű másnapos reggeleken se utálta még magát úgy, mint most. Egy istent se tisztelt soha, de most legalább háromhoz kapkodó és összeszedetlen imát mormol magában, hogy a kicsike ne ficeregjen ennél jobban, mert úgy tényleg nem fog jótállni magáért.*
- A bácsikád bájai nem versenyképesek, ne aggódj *próbál humorizálni és mély levegőket venni, hogy egy kicsit visszaszerezze a gyeplőt a kelletlenül feszülő ágyékától.
Próbál arra gondolni, hogy nemsokára úgyis az övé lesz a csibe. Fel sem vetődik benne más opció. A becsület kétes hírű bajnokaként aléltra hágni alig egy nap múlva, az olyan kompenzáció, amit talán mégis csak érdemes lesz kivárni. Ezzel a gondolattal sóhajt nagyot, amikor a drága végül kicsusszan az öléből. A szavai viszont felrázzák a zsoldost. Összevont szemöldökkel tolja feljebb magát az ágyon.*
- Nem vagyok. És ezt jobb, ha az eszedbe vésed, csibécske! *ingatja a lány felé az ujját, de ezúttal nincs bolondozás a hangjában. Nagyon is komolyan beszél. Nem ragad a képén a mogorvaság, főleg, miután a lepedőruhás teremtés visszamászik hozzá az ágyba, méghozzá a borral felszerelkezve.*
- Ne szabadkozz. Kedvemre való kis fruska vagy úgy, ahogy vagy. *Rákoppint a lány orrára a mutatóujjával, aztán elveszi a felkínált palackot és ő is ráhúz.*
- A kedvencem? *neveti el magát.* - Hát mondjuk, mikor a... ejj... *ingatja a fejét, mint aki csalafintaságon kapta a másikat.* - Nem ilyen kis csibécske fülének való az ilyesmi *mondja, aztán közelebb hajol és csókra furakszik a lány nyakához. Nem is nagyon akaródzik megállni itt, közben kezdi is kibontogatni a lepedőköntöst, hogy a formás mellek is prédái lehessenek.
Fiatal még az este. Épp, hogy alkonyodik. Doras pedig amúgy se az a fajta, aki egy ilyen kívánatos lányka mellett alvásra adná a fejét. Megegyeztek, hogy másnapig az ártatlansága biztonságban lesz a zsoldostól, de azért kóstolni csak szabad.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tetszik, ha úrnak nevezel *morogja elégedetten két csók közé. A titulus "szemtelen" részét nemes egyszerűséggel ignorálja, hiszen triviális dolog, amin fölösleges túl sokat lovagolni. De ami a lovaglást illeti, hát, meg kell hagyni, a kicsike csípője nincs híján a csáberőnek. Kész csoda, hogy Doras egyáltalán ki tudja nyögni az egyezség feltételeit. A lánynak igaza van, tényleg nem akarja ezt a rohadt alkut, de valami megmagyarázhatatlan és még a számára is idegen irányelv nem hagyja, hogy ezúttal is csak menjen az ösztönei után, mint általában. Bár hivatalosan Brudo meg a betyárbecsület az indok, de a pocakos bajuszdilettáns aligha lenne elég oknak, a betyárbecsület meg pont annyit jelent, mint amennyit az elnevezése sugall. Lehet, hogy a csibécske zavarta össze? Mert korábban Doras nem szokott az ilyesmiből lelkiismereti kérdést csinálni.
A démoni dolgokat említve, az az apró mozdulat felér egy közepesen professzionális inkvizíciós tortúrával. A férfi egész teste megfeszül és a torkába szorul a nyögés. Elmondhatatlanul kínzó a tudat, hogy alig kellene hozzá mozdulnia és okafogyottá válna ez a rossebes szócséplés. Még az igazán szörnyű másnapos reggeleken se utálta még magát úgy, mint most. Egy istent se tisztelt soha, de most legalább háromhoz kapkodó és összeszedetlen imát mormol magában, hogy a kicsike ne ficeregjen ennél jobban, mert úgy tényleg nem fog jótállni magáért.*
- A bácsikád bájai nem versenyképesek, ne aggódj *próbál humorizálni és mély levegőket venni, hogy egy kicsit visszaszerezze a gyeplőt a kelletlenül feszülő ágyékától.
Próbál arra gondolni, hogy nemsokára úgyis az övé lesz a csibe. Fel sem vetődik benne más opció. A becsület kétes hírű bajnokaként aléltra hágni alig egy nap múlva, az olyan kompenzáció, amit talán mégis csak érdemes lesz kivárni. Ezzel a gondolattal sóhajt nagyot, amikor a drága végül kicsusszan az öléből. A szavai viszont felrázzák a zsoldost. Összevont szemöldökkel tolja feljebb magát az ágyon.*
- Nem vagyok. És ezt jobb, ha az eszedbe vésed, csibécske! *ingatja a lány felé az ujját, de ezúttal nincs bolondozás a hangjában. Nagyon is komolyan beszél. Nem ragad a képén a mogorvaság, főleg, miután a lepedőruhás teremtés visszamászik hozzá az ágyba, méghozzá a borral felszerelkezve.*
- Ne szabadkozz. Kedvemre való kis fruska vagy úgy, ahogy vagy. *Rákoppint a lány orrára a mutatóujjával, aztán elveszi a felkínált palackot és ő is ráhúz.*
- A kedvencem? *neveti el magát.* - Hát mondjuk, mikor a... ejj... *ingatja a fejét, mint aki csalafintaságon kapta a másikat.* - Nem ilyen kis csibécske fülének való az ilyesmi *mondja, aztán közelebb hajol és csókra furakszik a lány nyakához. Nem is nagyon akaródzik megállni itt, közben kezdi is kibontogatni a lepedőköntöst, hogy a formás mellek is prédái lehessenek.
Fiatal még az este. Épp, hogy alkonyodik. Doras pedig amúgy se az a fajta, aki egy ilyen kívánatos lányka mellett alvásra adná a fejét. Megegyeztek, hogy másnapig az ártatlansága biztonságban lesz a zsoldostól, de azért kóstolni csak szabad.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-11 23:23:50
Üzenet elküldve: 2020-08-11 23:23:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rikshi még korai szakaszában van annak, hogy olyan bölcsen gondolkodjon, mint például Doras. A tanulási fázis ezen szakaszában a kíváncsiság igencsak diadalmaskodik a józan ész felett. De most az, hogy itt van a férfival pőre valójukban egy szoba rejtekében ahhoz nem csak a kíváncsiság segítette hozzá. Doras a nyersesége, szabadszájúsága ellenére is szimpatikus lett igen hamar. Az pedig, hogy a kedvéért még türelmet is erőszakolt magára csak plusz strigula a napi jó cselekedetek listáján. De a tetőpont az, hogy a pimaszságával sem tudta kihozni a sodrából, így az szinte felbecsülhetetlen érték a jelen helyzetben. Pedig volt alkalma megérezni mennyire indulatos és vad szerető is lehet a zsoldos, mégis gyengéd, s szinte atyaian gondoskodó volt vele. Nem hiába hagyta végül abba a játszadozást.*
- Pimasznak neveztél, de előtted is le a kalappal szemtelen úr.
*Vigyorodik a férfi ajkaira, majd szemeit lehunyva gyakorlatiasabban, s forróbban csüng rajtuk, mint az ezelőtti bármelyik pillanatban. Egyre inkább éli bele magát ezekbe a kettesben töltött, kéjes pillanatokba.
Ahogy Doras színt vall egy kéjes, elégedett sóhajjal tolja is ki a mellkasát. Kezével a hajába túr, gyengédebben markolva a szálakra, miközben liba bőrösödve élvezi ki az ajkak kényeztetését. Az arcán már olyan önbizalom terül el, amely eddig egész éjszaka csak gyáva nyúlként bujkált. Ideje, hogy végre ő is nyílt lapokkal játsszon, s ismét megvallja, hogy ő mennyire kívánja a férfit. Ölével jobban Doraséra feszül, hogy végül... ne történjen semmi.*
- Milyen... egyezséget?
*Nyögi is kínjában, ahogy az arcára pillant. A színvallás így bele is szorul, majd ahogy hallgatja Doras egyezségnek álcázott emberkínzását, halvány, de kissé csalódott mosollyal billenti félre a fejét.*
- Démoni dolog, hogy ilyenre kérsz, miközben érzem, hogy nem akarod.
*Mozdít egy aprót a csípőjén, hogy a harcra kész férfi testrész épphogy nem nyer bepillantást a lány erényébe. Végül vidám mosolyt erőltetve magára nyugton is marad, így beleegyezvén a dologba.*
- Rendben van, de azt azért ne felejtsd el, hogy holnapra már a bácsikámnak ígérkeztél. De megígérem, hogy átrágom magam a dolgokon és, ha úgy ítélem, hogy megérdemelsz, akkor hagyom, hogy úúúgy, de úúúúgy...
*Nevet fel halkan, ahogy az oldalába csippant, majd karjait a nyaka köré fonva merül el ismét a csókjaiban. Igyekszik nem jelét adni annak, hogy a bűntudat kissé elhatalmasodott felette. Ha nem játszotta volna az eszét, akkor most Dorast sem juttatta volna ebbe a kínzó helyzetbe. De igaza van a férfinak, hisz olyan dologra készül, ami visszafordíthatatlan. De eddig nem úgy tűnik a számára, hogy a férfi csalódást fog neki okozni. Amúgy sem vágyik egy kis figyelemnél többre. Nem kell neki romantika, nyálas bujálkodás. Egy erős, határozott és figyelmes férfit akar, eddig pedig Dorasra igencsak ráillik a jellemzés.*
- Ha nem is átlagos a becsületkódexed igazán jó ember vagy te, Doras Nache.
*Kuncog fel halkan, majd kelletlenül, de csak felkel az öléből mielőtt az egyezséget ideje korán felrúgják. A kiteregetett ruháihoz ballag, de még nincs épkézláb, száraz darabja, így a száját húzva egy tartalék lepedőbe bugyolálja magát. Ebben a teljes harci díszben, a lágybort felkapva dobja vissza magát Doras mellé.*
- A probléma csak az, hogy még nem nagyon vagyok álmos.
*Ingatja meg a fejét, majd a dugót kihúzva az üvegből kortyol is párat mohóbban. Egy ideig az üveget forgatja a kezében, majd a férfi felé nyújtva sandít rá.*
- Hm? *Adja is át, ha a férfi él a felkínált bor lehetőségével.* Ne haragudj. Biztos megőrjít egy ilyen tapasztalatlan kényes fruska tépelődése. *Dünnyögi vigyorogva, mintha ismét csak viccelődni akarna, de a bocsánatkérés jelen esetben igen is komoly. Ezzel zárja le az igen kellemes, de más fordulatot vett este ezen részét.* Na mondd csak melyik volt a kedvenc zsoldos kalandod?
*Mosolyodik el végül. Amíg várja az álmot vagy a különválást addig egy kicsit csak kikérdezi a férfit, ne üljenek bugyután, csendben egymás mellett. Azután majd a kora reggel eljövetelekor pedig indulhat a munka Brudo viskójában.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rikshi még korai szakaszában van annak, hogy olyan bölcsen gondolkodjon, mint például Doras. A tanulási fázis ezen szakaszában a kíváncsiság igencsak diadalmaskodik a józan ész felett. De most az, hogy itt van a férfival pőre valójukban egy szoba rejtekében ahhoz nem csak a kíváncsiság segítette hozzá. Doras a nyersesége, szabadszájúsága ellenére is szimpatikus lett igen hamar. Az pedig, hogy a kedvéért még türelmet is erőszakolt magára csak plusz strigula a napi jó cselekedetek listáján. De a tetőpont az, hogy a pimaszságával sem tudta kihozni a sodrából, így az szinte felbecsülhetetlen érték a jelen helyzetben. Pedig volt alkalma megérezni mennyire indulatos és vad szerető is lehet a zsoldos, mégis gyengéd, s szinte atyaian gondoskodó volt vele. Nem hiába hagyta végül abba a játszadozást.*
- Pimasznak neveztél, de előtted is le a kalappal szemtelen úr.
*Vigyorodik a férfi ajkaira, majd szemeit lehunyva gyakorlatiasabban, s forróbban csüng rajtuk, mint az ezelőtti bármelyik pillanatban. Egyre inkább éli bele magát ezekbe a kettesben töltött, kéjes pillanatokba.
Ahogy Doras színt vall egy kéjes, elégedett sóhajjal tolja is ki a mellkasát. Kezével a hajába túr, gyengédebben markolva a szálakra, miközben liba bőrösödve élvezi ki az ajkak kényeztetését. Az arcán már olyan önbizalom terül el, amely eddig egész éjszaka csak gyáva nyúlként bujkált. Ideje, hogy végre ő is nyílt lapokkal játsszon, s ismét megvallja, hogy ő mennyire kívánja a férfit. Ölével jobban Doraséra feszül, hogy végül... ne történjen semmi.*
- Milyen... egyezséget?
*Nyögi is kínjában, ahogy az arcára pillant. A színvallás így bele is szorul, majd ahogy hallgatja Doras egyezségnek álcázott emberkínzását, halvány, de kissé csalódott mosollyal billenti félre a fejét.*
- Démoni dolog, hogy ilyenre kérsz, miközben érzem, hogy nem akarod.
*Mozdít egy aprót a csípőjén, hogy a harcra kész férfi testrész épphogy nem nyer bepillantást a lány erényébe. Végül vidám mosolyt erőltetve magára nyugton is marad, így beleegyezvén a dologba.*
- Rendben van, de azt azért ne felejtsd el, hogy holnapra már a bácsikámnak ígérkeztél. De megígérem, hogy átrágom magam a dolgokon és, ha úgy ítélem, hogy megérdemelsz, akkor hagyom, hogy úúúgy, de úúúúgy...
*Nevet fel halkan, ahogy az oldalába csippant, majd karjait a nyaka köré fonva merül el ismét a csókjaiban. Igyekszik nem jelét adni annak, hogy a bűntudat kissé elhatalmasodott felette. Ha nem játszotta volna az eszét, akkor most Dorast sem juttatta volna ebbe a kínzó helyzetbe. De igaza van a férfinak, hisz olyan dologra készül, ami visszafordíthatatlan. De eddig nem úgy tűnik a számára, hogy a férfi csalódást fog neki okozni. Amúgy sem vágyik egy kis figyelemnél többre. Nem kell neki romantika, nyálas bujálkodás. Egy erős, határozott és figyelmes férfit akar, eddig pedig Dorasra igencsak ráillik a jellemzés.*
- Ha nem is átlagos a becsületkódexed igazán jó ember vagy te, Doras Nache.
*Kuncog fel halkan, majd kelletlenül, de csak felkel az öléből mielőtt az egyezséget ideje korán felrúgják. A kiteregetett ruháihoz ballag, de még nincs épkézláb, száraz darabja, így a száját húzva egy tartalék lepedőbe bugyolálja magát. Ebben a teljes harci díszben, a lágybort felkapva dobja vissza magát Doras mellé.*
- A probléma csak az, hogy még nem nagyon vagyok álmos.
*Ingatja meg a fejét, majd a dugót kihúzva az üvegből kortyol is párat mohóbban. Egy ideig az üveget forgatja a kezében, majd a férfi felé nyújtva sandít rá.*
- Hm? *Adja is át, ha a férfi él a felkínált bor lehetőségével.* Ne haragudj. Biztos megőrjít egy ilyen tapasztalatlan kényes fruska tépelődése. *Dünnyögi vigyorogva, mintha ismét csak viccelődni akarna, de a bocsánatkérés jelen esetben igen is komoly. Ezzel zárja le az igen kellemes, de más fordulatot vett este ezen részét.* Na mondd csak melyik volt a kedvenc zsoldos kalandod?
*Mosolyodik el végül. Amíg várja az álmot vagy a különválást addig egy kicsit csak kikérdezi a férfit, ne üljenek bugyután, csendben egymás mellett. Azután majd a kora reggel eljövetelekor pedig indulhat a munka Brudo viskójában.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Griff fogadó
Üzenet elküldve: 2020-08-11 20:40:24
Üzenet elküldve: 2020-08-11 20:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Aki nappal legény //
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az életbölcsesség egy olyan dolog, amit a zsoldos óhatatlanul magára szedett. Az ő munkája elég nyersen tálalja az ilyesmit, hogy csak úgy elmenjen mellette az ember. Persze az sem tagadható, hogy a tanulság nem minden része számít olyan intelemnek, amit Doras meg is fogad. Mert hát ugye vannak ezek a dolgok, amiket a magafajta vagy nem fogad meg, vagy túlságosan sokszor is. A nagyon mocskosul másnapos reggelek különösen bővelkedni szoktak az ilyen nemes esküvésekben. Mindahányszor.*
- Hogy miért? Csak szárítkozom *duruzsolja pofátlanul, aztán élveteg csókot rabol, nyelvével körüludvarolja a lányét.
Ahogy ez a kicsike ostromolja, már-már biztosra veszi, hogy ha a reggel kevésbé is lesz macskajajtól terhes, a fogadkozást nem ússza meg.
Ha nem lenne ilyen helyzetben, biztos a térdét csapkodná már a nevetéstől Brudo szörnyű haragját elképzelve. Így viszont leginkább csak a szavakban bujkáló élc csiklandozza. Nem is tud egészen odafigyelni már. Nagy kortyokban veszi a levegőt. Hiába igyekszik ellenállni a kísértésnek, a dereka meg-megfeszül. Annak a nedves kis ölnek a csábítása már a hetedik bőrt nyúzza le az önuralmáról.*
- Shil... *súgja az egyik bársonyos mellet falva.* - Én annyira... *nyel egy hatalmasat* - kívánlak, hogy azt el se tudod képzelni. De... *parancsol megálljt magának és a lány édes ajkainak is. Az állacskára fog és felemeli, hogy a szemébe nézhessen.* - Kössünk egyezséget! *mondja, bár balja még mindig görcsösen markolja a csitri fenekét.* - Alszunk rá egyet. Holnap tiszta fejjel átgondolod, megrágod ezt a dolgot és ha utána még mindig akarod, akkor én úgy, de úgy... *már a gondolat is elveszi az eszét. Vad csókkal fejezi csak be az ígéretét, tenyerei pedig mohón simítják a kívánatos domborulatokat, melyekkel nemigen tud betelni.*
// Egy szoba rejtekében //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az életbölcsesség egy olyan dolog, amit a zsoldos óhatatlanul magára szedett. Az ő munkája elég nyersen tálalja az ilyesmit, hogy csak úgy elmenjen mellette az ember. Persze az sem tagadható, hogy a tanulság nem minden része számít olyan intelemnek, amit Doras meg is fogad. Mert hát ugye vannak ezek a dolgok, amiket a magafajta vagy nem fogad meg, vagy túlságosan sokszor is. A nagyon mocskosul másnapos reggelek különösen bővelkedni szoktak az ilyen nemes esküvésekben. Mindahányszor.*
- Hogy miért? Csak szárítkozom *duruzsolja pofátlanul, aztán élveteg csókot rabol, nyelvével körüludvarolja a lányét.
Ahogy ez a kicsike ostromolja, már-már biztosra veszi, hogy ha a reggel kevésbé is lesz macskajajtól terhes, a fogadkozást nem ússza meg.
Ha nem lenne ilyen helyzetben, biztos a térdét csapkodná már a nevetéstől Brudo szörnyű haragját elképzelve. Így viszont leginkább csak a szavakban bujkáló élc csiklandozza. Nem is tud egészen odafigyelni már. Nagy kortyokban veszi a levegőt. Hiába igyekszik ellenállni a kísértésnek, a dereka meg-megfeszül. Annak a nedves kis ölnek a csábítása már a hetedik bőrt nyúzza le az önuralmáról.*
- Shil... *súgja az egyik bársonyos mellet falva.* - Én annyira... *nyel egy hatalmasat* - kívánlak, hogy azt el se tudod képzelni. De... *parancsol megálljt magának és a lány édes ajkainak is. Az állacskára fog és felemeli, hogy a szemébe nézhessen.* - Kössünk egyezséget! *mondja, bár balja még mindig görcsösen markolja a csitri fenekét.* - Alszunk rá egyet. Holnap tiszta fejjel átgondolod, megrágod ezt a dolgot és ha utána még mindig akarod, akkor én úgy, de úgy... *már a gondolat is elveszi az eszét. Vad csókkal fejezi csak be az ígéretét, tenyerei pedig mohón simítják a kívánatos domborulatokat, melyekkel nemigen tud betelni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 45-64