Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-31 18:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Amint az öreg beszélni kezd, mintha minden megváltozna. A lámpa fényesebbé a és a nyikorgás is visszatér. Bár ez lehet, hogy csak a képzelet játéka. Ki tudja ezt? A lényeg, hogy Professzor nem tűnik haragosnak, amiatt, amit a kalóz talált. Az ötlet ellen se ágál, hogy maradjon meg pár cella. És ezért a kijelentésért tiszteli is. Sokan nem szeretik beismerni ha valamihez nem értenek annyira, de az elf ezt nyíltan fel is vállalja. Na ez a bölcsesség. Szóval újra vissza áll minden a rendes kerék vágásba, de azért Svornt nem felejti el amit pár perce tapasztalt. Ahogy haladnak visszafelé a vízről is szó esik. Kiderül, hogy van itt egy víz készítő gép. Sőt ő maga is látta ezen furcsa gépezetet. Persze ez még nem győzi meg a kalózt. Ezért el is mondja amit ilyenkor kell.*
- Aha. Szóval azt állítja, hogy a sós vízből édeset csinál. Hiszem is meg nem is. Szóval én megmondom kerek perec. Ha elindulunk és nem fog működni a gépe, akkor rögtön fordulunk is vissza. Senki kedvéért nem fogok szomjan pusztulni a tengeren.* Ennyi talán jogos is. Ha már az öreg el mer indulni ezzel a géppel, akkor csak működhet, de azért szeretné ezt majd Svornt is látni a saját szemével a tengeren. Több mondani valója egyelőre nincsen. Az ellátmány és a hajó is szemügyre lett véve. Amit lehetett megtett. Az úti céljukat tudja, szóval nincs miért megtörnie a csendet. A tengeren majd lesz idejük beszélgetni. Elindulnak hát vissza a Sellőbe.*
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-31 01:29:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*A cellasor lassanként megtelik nyikorgással, ahogy a kalóz közeledik, és a lámpás nyaldosó vénye is valahogy felerősödik ahogy a Professzor hangja felszólal. Amikor kardján pihenő kézzel biztosítja a kormányos, hogy ő csak az utasítás követte az öreg igazít szemüvegén.*
-Helyesen tetted!
*Mondja mosolyogva az öreg, miközben egy kicsit bólint jóságosan. Amikor azon elmélkedik a kapitány, hogy egy-két cella maradhatna a helyén, a Prof hidegen bólint.*
-A hajó felszereltsége rajtad áll. Ilyeneket nem tanul az ember könyvekből ezer év alatt sem.
*A kisugárzása megváltozik. Mintha újra öregembert játszana. Ezután nyikorogva elindulnak kifelé a hajó belsejéből. Közben szól a férfi, hogy kevés az ivóvíz, amire az öreg legyint.*
-Az a gépezet amit néztél, mikor utánad jöttem. Egy vízcserélő. Kiforralja a tengervízből a sőt. Magam készítettem. Most lesz az leső tesztútja, mielőtt eladnám az ötletet.
*Meséli karakteres hangján, mikor is elhagyják a hajót. Még egy zsák pénzt ad a kikötőmesternek az öreg, és oda bólint Svorntnak.*
-Mehetünk.
*Mondja kedvesen, és megigazítja fején kalapját, majd pipát nyom a szájába, amit nem gyújt meg, csak rágja a csutorát. Annak a sarkából mondja a magáét.*
-A Sellőházban, már bizonyára sok mondanivalója van a két jómadárnak.
*Ezután a szokottan gyors tempót diktálva, ha a kapitány nem töri meg a csendet, hamar a Sellőbe érhetnek, gondtalanul.*
* Alapjába véve nem túl biztató a hely. Svonrnt nem egy félős alak, de mikor Elkezd recsegni alatta a deszka egy kicsit megijed. Még körbe is kémlel, hogy biztosan egyedül van-e. Nos a recsegés mellé még hozzájön az is amit lent talál. Jó pár darab ketrec sorakozik lent. Meg felfedezni véli a többi kelléket is. Láncok és bilincsek meg a többi nyalánkság. Ezek láttán néhány gondolat szökik a fejébe.~ Szóval hozunk haza néhány bennszülöttet is emlékbe?~ Épp az utolsó ketrecet vizsgálná át, mikor egy apró mozdulatra lesz figyelmes a szeme sarkából. Egy alakot pillant meg a lépcső aljában. Keze ösztönösen a kardjára csúszik, pedig mint kiderül csak az öreg elf az.*
- Azt mondta nézzek szét, hát eleget tettem neki.* Válaszol gyorsan, de a keze még mindig a kardon pihen. ~ Hogy a jó francba tudott ez így lejönni, mikor az a padló úgy nyikorog, mint egy rozoga budi ajtaja.~ Morfondírozik magába, miközben közelebb lép a férfihoz. Persze, hogy még most is az a kimért mosoly ül a képén, de legalább igyekszik hihető választ adni. A kalóz hajlik is rá, hogy elhiggye, de azért egy szemernyi kétely marad benne.*
- Talán, mindet mégse kéne. Minden valamire hajón van börtön is. Jól jöhet még ha akad itt is. Értékeket is meg akár ritka állatokat is lehet bennük szállítani. Na meg ott van a tény, hogy bármelyik hajón akadhat olyan személy, akit be kell zárni. Hagyjunk meg párat a biztonság kedvéért.* Logikusnak tartja a ketreceket, na meg arra is kíváncsi, hogyan fogadja ezt a Prof. Miután szól neki, hogy távozzanak szépen követi az öreget kifelé. És láss csodát a deszkák nyikorogni kezdenek, mikor rálépnek. ~ Különös. Roppantul különös. Mocskos levélzabálók!~ Elmélkedik a dologról, de aztán elhaladnak az üres hordók mellet és más jut az eszébe.*
- Ja igen! Észleltem, hogy kevés a víz erre az útra. Mindenképpen növelni kell a mennyiséget.* Több dolog most hirtelen nem jut eszébe, ezért csöndben haladhatnak tovább.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.30 21:13:59
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-30 16:31:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Már az első lépcsőfok akkorát reccsen, hogy beleremeg a lámpa a kezében, és minden bizonnyal maga a kalóz is. Ezt igyekszik megtenni minden egyes deszka amire csak rálép, csakhogy megadja a kellően sejtelmes hangulatot. Ahogy végighalad a folyóson több ketrecet vél felfedezni. Gyakorlatilag az alsó szint egy berácsozott börtöncella szerűség. Nagyjából egy embernek emberséges méretek. Olyan tucat sorakozhat a rideg acélrudakból egymás mellett elkülönítve. Láncok, vagy éppen bilincsek nincsenek benne. A kérdések amik felvetődnek adottak. Semmilyen különösebb dolgokat nem talál a rácsos, ketrecszerű kalitkánál. Az alaposabb utána nézés végeztével, éppen az utolsó kalitkánál bukkan fel valami érdekes gépezet szerű dologra a kapitány. Mielőtt jobban megvizsgálhatná, valami mozgolódást lát a perifériájában. Oda kapja a fejét, amikor is egy alakot lát a lépcső aljában. Elsőre nem tudja kivenni hogy ki az, de nem kell kettőt sem tippelnie. Ha a hosszú kabát árnyéka, és a vékony magas termet nem írta volna le egyből a Professzort, akkor hangja bizonyára, mely nyugodt, és kimért.*
-Köszönöm fiam. Ez aztán az alapos munka.
*Tart egy kis szünetet. Itt jön el a pont mikor a kalóz agyában felvetődhet a kérdés, hogy az öreg, hogy jutott le a nyekergős lépcsőn egyetlen hang nélkül. Tovább nem nagyon van ideje gondolkodni, mert folytatja az öreg.*
-Most nyilván azt gondolod, hogy valami okból vannak itt ezek a rácsok.
*Mondja továbbra is kedves mosoly lenne az arcán, ha látná azt a kalóz. Ha közelebb lépett, és a sárga derengés valamennyire megvilágítja az arcot, így is történik.*
-Emberkereskedőktől vettem ezt a ladikot. Holnap kiszerelik ezeket a...
*Egy pillanatra elgondolkozik.*
-Rácsokat. Most pedig gyere kérlek. A többiek nyilván várnak ránk.
*Mondja, és felhátrál az első lépcsőfokra, ami mint ahogy az várható, recseg nyikorog mint akinek muszáj volna.*
4390. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-27 21:59:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Az ajtón belép egy nem túl fényes helyre, de legalább akad egy kis lámpa, aminek most igencsak nagy hasznát veszi. Először ládákba botlik bele és mikor jobban szemügyre veszi, akkor megállapítja, hogy ez az élelmiszerük. Elégedetten veszi tudomásul, hogy élelemben nem lesz hiány. Sőt még némi rum is akad itt lent. ~ Nagyon helyes. Legyen kaja dögivel, mert kitudja mennyi ideig fogunk kint lenni.~ Amilyen elégedett volt az étellel olyan elégedetlen a vízzel. ~ Ez nagyon nem jó. A tengeren még ételhez valahogy csak hozzálehet jutni, mert hal az van a vízben, de az ivóvíz az már bajos. Ezt mindenképpen jelezni fogom az öregnek.~ Miután ezt is megnézte tovább halad. Az üres hordóknál arra tippel, hogy esetleg abba szándékoznak majd a szigetről elhozni pár dolgot. Logikus lenne végül is. Az ellátmányos részen túl van, ezért tovább halad. A sötétben valami fényes csillogásra lesz figyelmes. Közelebb menve egy ketrecet pillant meg. Nyilván nem gondolkozik rajta sokat, hogy megnézze-e. Már megy is lefelé a lépcsőn. A Prof azt mondta, hogy nyugodtan szétnézhet, ezt most meg is teszi. Kíváncsian veszi szemügyre az emlegetett ketrecet. Már maga a látvány is sok érdekes gondolatot ébreszt benne.*
4389. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-27 20:31:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*A kalóz benyomja a vaskos ajtót a gyéren bevilágított fedélközbe. Egyetlen olajlámpás pislákol az ajtó melletti gerendán ágaskodó szögre akasztva. Ha a kormányos látni szeretne bármit is, akkor leakasztja a fényforrást, és azzal sétál tovább. Különben nem sok értelme volna. Első sörön a ládákat veheti észre. Résnyire nyitva van a fedelük, és ha egy kicsit is arrébb mozgatja azokat, láthatóvá válik bennük a különféle, sokáig eltartható ételek sora. Meg egy kis rum. Csak a hangulatért. Olyan jó hónapnyi élelem egy akkora legénységnek, ami a hajóra fér. Bőséges ellátmány. Pláne szárított marhából. Unni fogják a végére. De vissza a sétához. Néhány hordó víz, azzal mintha már lennének gondok. A tapasztalt kapitány olyan egy hétnyi vizet osztana be ennyiből. Ezen felül szemet szúr neki néhány teljesen üresen tátongó hordó. Ha ezeken is tovább sétál, egy emelettel lefelé, akkor ott egy lépcsőt talál a legalsó szintre. Amennyiben kíváncsi, és megpróbál levilágítani, érdekes dolgokra bukkanhat. Különös csillanásokat lát a gyenge fénynél. A fémes színek furcsa sávjai keresztezik egymást, akárha egy zárka volna. Egy ketrec. Svornt a lépcső tetején áll. Előtte áll a kérdés, hogy ez még vajon az ő hatásköre-e.*
4388. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:31:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Hajó tökéletes. Ritka dolognak számít, hogy ilyen szépséget lásson az ember. A felszerelésére se lehet panasz. A szigonyok elegendőek lesznek egy ilyen csöpp kis hajóra. Ami meglepően furcsa neki, hogy a mérethez képest is kicsi a hálótér. Az ágyakon túl egy ajtót pillant meg. Nem is nevezhetné jó kapitánynak magát, ha nem járná be a hajót teljesen. A hálórészleget is megakarta közelebbről nézni és ha már ott van, akkor miért is ne menne tovább. Madarával a vállán indul el körbenézni.*
- Hát ehhez a hálórészhez se tartozhat hatalmas legénység. Na meg a kényelemről se híres, na de nem is fogadóba megyünk. Ugye Pestis?
- Kár! Fogadó!* Eddig nem igazán szólt a madár. Most is csak azért, mert a férfi hozzá szólt. Meg is simogatja, hogy érezze a jószág a törődést. Végül a titokzatos ajtó előtt köt kis és nem habozik sokat, hanem ha teheti benyit.*