//Kóbor és Kócos//
*Xurra lelkes örömköreire, amit az ács rezidenciáján leművel nagyjából immúnis. Ez annyit tesz, hogy semleges arckifejezéssel áll, és lép egyet oldalra, amikor a kis szurtos elsüvít mellette, és bal kezével kapja el a lendület hevétől táncra perdült vázát a komód tetején.
Sikerül elhagyniuk Mordik mester házát, és az úton a szomszédék ruhaügylete felé máris életviteli tanácsokat kap a kislánytól. Tűnődve megemeli egyik szemöldökét, de aztán gyorsan végigpörgeti az emlékeit, és csak foga közt ciccegve megcsóválja fejét.*
- A sört még meglátjuk. Az alkohol alapvetően nem gyerekeknek való ital. A kocsmákkal nincsen baj, de ott nagyon ritkán akadok olyan ügyfélre, aki komolyan is gondolja a búját, baját. A szesztől, tudod, mindenki egy kicsit búsabban, boldogabban, lazábban, vagy éppen feszültebben látja az életét. És ez nem jó tanácsadó azt illetően, hogy rendeljenek tőlem ezt-azt, amit aztán fáradságos munkával elkészítek, és szállításkor pedig még csak nem is emlékeznek a rendelésre *morranva sóhajt egyet* Megbízási szerződést meg előleggel kapcsolatos aláírást meg nem igazán lehet kicsikarni a kocsmanépből. Majd meglátod te is.
*Nyugodt lépésben ballagnak az utcán, amikor régi ismerősként köszönt társalgásukba az alattomos rákhordák karbantartásának ügye.*
- Alapvetően a felhevített dolgok, amikor megszilárdulnak, akkor képesek összeragasztani két felületet. Akár a garasokat is ráolvaszthatod a hátukra, ha van elég jó tüzed és óvatosságod hozzá. Mondjuk a rákpáncélt valószínűleg átégetné a folyékony fém. Hmm. Van az állatból főzött enyv meg a növényekből főzhető csiriz. Az a szomorú helyzet, hogy a víz mindkettőt oldja. De ha az utcán engeded el őket, és éppen nem esik, akkor valószínűleg nem engedne el a ragasztás.
*Balarickot érdeklik a problémák. Mind. Az összes. Teljesen mindegy, hogy egy gyermeki fantázia szüleménye, egy hóbortos öregember delíriumos álma, vagy egy csillogó szemű hajadon hisztis rikácsolása veti elé. A probléma az probléma, azt meg kell oldani, pláne, hogy az ő alkimista szakértelme kell hozzá. Rákok hátára pénzt? Legyen. Nem szeleburdibb ötlet, mint a pékné férjének ajzószert adni, amikor egyszerűbb ott a megoldás, csak kissé férfiasabb küllem kellene az asszonynak, és máris meglenne ott a kedv az esti mókára. De őt nem ilyen tanácsokért fizetik meg, hanem kencékért és pirulákért. Így megy ez. Oldalra sandít a kislányra, amaz érdeklődve figyel rá- Furcsa ez a naiv, lelkes érdeklődés, a végén még hozzászokik.
Időközben sajnos nem tudnak olyan lassan andalogni, hogy ne fogyjon el az előttük álló út, és csak-csak a szomszédék kapuja előtt állnak. Itt egy kicsit több lélekjelenlét kell, amit egy Xurrára pillantásból nyer - igen, az az ing már rajta is foltozott volt, és egyértelműen nem kislány ruhának való -, aztán végül bezörget.
Egyetlen pillanatig nem történik semmi, aztán hangos és szapora cipősarok kopogás és visszafojtott vihogás zaja szűrődik ki a deszkaajtó mögül. Balarick alig észrevehetően nyel egyet, és kissé hátralép, mint aki egy felé vágtató, öklelni kész bika szarvát készül két kézre kapni.*