Amon Ruadh - Pitypangoskert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
PitypangoskertNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


Mostani oldal: 1 (1. - 1. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

1. hozzászólás ezen a helyszínen: Pitypangoskert
Üzenet elküldve: 2019-04-30 16:04:55
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 66

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*A nagy fák hűs árnyéka Dorát is felfrissíti egy kissé, leroskad a törzshöz, és körülhordozza a tekintetét a morbid környezeten. Pillantása főként a Hadúr szobrán időzik el, és magában felidézi azokat a ritka alkalmakat, amikor találkozott vele – hogy aztán, miután átesett ezen a kötelezőnek tűnő megemlékezési procedúrán, saját gondolataival és problémáival küzdhessen tovább a mindennapi életben.
Máskor olyannyira lekötötte a virágok, fák látványa, a bennük pulzáló élet titkaiért feszegette elméje határait. Mégis most, hogy szembenézett a halállal, Dora valahogy nem a természetet, sokkal inkább önmagát kezdte faggatni. Mit nem adna azért, hogy megértse a benne dúló érzelmeket. Az is jó lett volna, ha valaha valaki megtanítja neki, mit tegyen velük, vagy hogyan riassza őt kevésbé a számára még ismeretlen terület. A kritizálás helyett azonban úgy dönt, sorra veszi, mije van: boldogság, nyugalom és valami eddig ismeretlen erő járja át, amihez talán sok akadályt le kellett győznie.*
~ Ez pedig jó dolog. ~ *Véli egy katicabogárral játszadozva ujján. Mindennel együtt a történet szép, kerek egész. Őt nem zavarja a kancellár kora, a jellemét kifejezetten kedveli, pénze is van, ilyenkor tulajdonképpen falujában élő fiatal hölgyek már nem is értenék, mi lehet a gond?*
- Ha egyszer kötődök valakihez, és elmegy, azzal nem tudok mit kezdeni. *Magyarázza fennhangon Kagannak.* És ő el fog menni. Előbb vagy utóbb.
*Hogy egy nővel szívódik fel, vagy az élet rendje szerint, de logikusnak tűnik, hogy a férfi nem lesz örökké. Ez Dorát eddig egyáltalán nem izgatta, de most már szembesült annyira a halállal – igen, ennyi boncolás után is csak most először –, hogy megértse, mekkora a tét, mekkora hatalom a végesség. Valószínű, hogy Habrertus története az ő életének csak egy picinyke részlete lesz.*
~ De annak jó... ~
*A kertben és a fejében is csend honol, szinte megkövetelve a nyilvánvalót.*
- Szeretem őt. *Mondja ki először magának (meg részben Kagan szobrának) az érzéseit. Közben kezében egy virággal játszik, a szirmait tépkedi, ahogy gyerekkorában.* Ő pedig… Szeret, nem szeret… *Mondogatja egyesével a szirmokra, míg végül csak egy marad.* Nem szeret. *Kacag fel.* Hát legyen, akkor megkeserüli.
*Azzal feltápászkodik, leporolja a fenekét, és ha senki sem figyel, lopva pukedlizik egy elegánsat a Hadúrnak. Elindul vissza a Radkraalba vezető úton. Most kissé szaporázza is a lépteit, nem aggodalomból – úgy van vele, hogy ha az érzéseik kölcsönösek, a másik nem haragszik meg rá. Csak szeretné ismét látni.*


1-1