Worghar Grasbraghar karakterlapja

Külső leírás:

Első pillantásra nem látszik többnek, mint egy hét láb magas irha halom, mely érzetet az északi hegyvidékek zordabb időjárásához tökéletesen alkalmazkodó, kifordított állatbőrökből varrott, többé-kevésbé csizmának nevezhető lábbelik orrától az oromnyi vállak közt feszülő bikanyakon, mogorván helyet kapott fej búbjáig itt-ott előtűnő prémek s különféle szőrmék kelthetik.
Vaskos alsó ajka mögül szemérmetlenül merednek elő hüvelyknyi agyarai, szinte mélyen ülő, állatias ösztönökről regélő, éjsötét pillantásának vonaláig nyúlva, kiemelve ezzel az előre ugró, széles állkapcsot, s a bozontos koromszín szemöldökkel tarkított szemöldökereszt, mely beárnyékolja szemgödreit. Busa fejéről dús, vastag szálú sörényként omlanának ölnyi hátára tincsei, ha nemzetsége szokásai szerint nem zabolázná őket vékony bőrszíjakkal, kisebb állatcsontokkal három vaskos fonatba, melyekből kettő izmos nyaka oldalai mentén előre vezetve verdesi mellkasa közepét, s a tarkójáról eredő egészen derekáig kövesse gerince vonalát.
Felsőtestén ki tudja hány darabból összehordott lamellás vért fedi, melynek eredeti színei a rászáradt vér, sár s az égiek tudják mi rétegei alatt kivehetetlen, jelen állapotában leginkább az őszi avar és a rozsdaette koros fémek árnyalatait tükrözi, melyet mindössze az emitt-amott kilógó bőrszalagok zsírtól koszlottsága s az ezekre felfűzött, megsárgult állatfogak törnek meg. Hajókötélnyi karjain karcolásoktól és ügyetlen javításoktól majdhogynem megállapíthatatlan eredetű bőrből készült alkarvédők feszülnek, némileg kicsipkézett szélű kézfejvédőik alapján nem mai darab egyik sem.
Emberderéknyi combjait jól kigondolt, ellenben kezdetlegesen kivitelezett, bőrökből és szőrrel ékes irhákból összeállított alkalmatosság fedi, mely kiforratlan külleme miatt lehet akár túlméretezett nadrág, akár zártabb, a hegyi szelek miatt hosszúra eresztett ágyékkötő is, minek derekát masszív csomóra kötött bőrszíj tartja. Siralmas látványt nyújtana akárki számára ez a semmihez sem igazán hasonlítható ruhadarab, ha nem feszülne a prémekre a feleslegesen kéttenyérnyi széles fegyveröv, mellyel akár egy ökröt is ki lehetne kötni, mégis mindössze egy használattól fényesre kopott fejé, bőrrel igényesen végig tekercselt markolatú, egyélű csatabárd függ rajta. A majd’ karnyi hosszú markolat talaj felé mutató végéről aláfüggő zsinegek, melyek úgy tűnik szinte mindenhol megtalálhatóak viseletében, közel tucatnyi kisebb, trófeának rémlő apróságot tartanak, melyek közt különféle méretű agyarak, átlyukasztott rézérmék és talán hajtincsek kaptak helyet. Hátul, csípőjére erősítve, fogazott pengéjű vadászkés várakozik dobó-, nyúzó- illetve falatozókés gyanánt. Bal kezében rozsdavirágokkal néhol tarkított, acélhegyű lándzsáját markolja, így szabadon hagyva csatabárdhoz szokott jobb markát, amennyiben szükséges, egy olajozott mozdulattal kaphassa le oldala mellől a gyilokeszközt.
A látvány teljessé tételéhez meglepő alapossággal kikészített, szürkés-vöröses farkas irhát visel fején, miként mások eső, avagy fény ellen védő csuklyát hordanak. Ezen alkalmatosságot akként helyezi busa fejére, hogy a pórul járt állat bundán hagyott, alsó állkapocstól megszabadított koponyája kerüljön kobakjára, s az egykori mellső mancsokat fedő rész előre vetett fonataira, a fennmaradó rész pedig hátára simuljon, ezzel is kiemelve a szürke egy közepesen sötét árnyalatában játszó bőrszínét.