Adakver Erethlion [halott] karakterlapja

Külső leírás:

Ötvenes éveiben járó fiatal és szikár erdei férfi. A hathoz közelebb jár mint a héthez így legfeljebb saját fajtája közt mondható alacsonynak. Alkata könnyed, vékony és inas, mozgásakor szinte lebegni látszik.
Jóképű alak, legalábbis elsőre. Apró orral, hangsúlyos elf fülekkel, kék, folyton csillogó szemekkel, és folyton halovány félmosolyra húzódó szájjal. A gyakorlottabb szem már inkább tekintheti furcsának, vagy idegesítőnek különösen ha sokáig nézi. Ekkor ugyanis rájöhet, hogy a férfi egyszerűen képtelen bizonyos mimikák használatára, és bármilyen is a körülötte lévők hangulata az arcra akkor is visszahúzódik a ráfagyott mosoly.
Hajában zöldes árnyalat látszódik, ennek oka még számára is ismeretlen. Vagy a családjának egyik ismeretlen ágától örökölte a dolgot, vagy valamiféle alga fészkelte be magát az amúgy ápolt tincsek közé.
Ügyel a megjelenésére. Öltözéke a teljes testét lefedő nomád bőrvértezetből és egy pár alkar, és lábszárvédőből áll. A páncél szorosan a testére tapad nehogy akadályozza viselőjét a mozgásban. Csizmája halk és puha talpú, nem kelt vele nagy zajt még akkor se ha teljes erejéből hozzávágja a kövezethez. Továbbá öltözékének darabja még egy, az arcát homloktól orrnyeregig takaró vassisak, melyen két oldalt apró szarvasagancsra emlékeztető díszítés domborodik ki. Ugyanakkor az összkép látványa folyton változik, folyamatosan alakítja át, egészíti ki, festi át saját ízlése és a természet változása szerint. Nyáron a zöld különböző árnyalataiban tündököl, ősszel sárga és barna akár az avar, télen legtöbbször szürkésebb, és nagy ritkán ha hó is esik akkor az egészet tiszta fehérre cseréli, tavasszal pedig díszes, színes és hivalkodó akár egy páva. Illetve nagyon kedveli a csalánleveleket, pusztán praktikusságuk miatt. Ezzel az öltözékkel a természetben akár láthatatlanná is válhat, a városban viszont szinte lehetetlen nem észrevenni. Éppen ezért ha valami fontosabb dolga van a városban a tétlen tébláboláson kívül akkor meg is szabadul a színes-szagos felszereléstől és inkább leváltja az egészet valami szokványos civil ruhára.
Lova egy erős mén, olyan amilyeneket a lovagok szoktak használni, vértes ütközeteikben. Természetesen ez az állat sem menekül meg gazdájának öltözködési hóbortjától. Szépen ki van pingálva és csodásan fel van díszítve az adott évszak leveleivel, virágaival. Mintha az egész állatot, egy majálisról szalajtották volna. A díszítés között egy rabolt dobótőr van elrejtve vészhelyzet esetére.