Grundi Hroarson karakterlapja

Külső leírás:

Grundi igen impozáns látványt kelt dagadó izmaival, melyek a viseltes bőrvért alól töb helyen kiduzzadnak, kékes bőre és piszkos szakálla tökéletes harmóniában van, különösen akkor, ha szokásos havi fürdője után láthatjuk, hiszen olyankor még a férgek és tetvek is eltűnnek róla. Hatalmas bárdja oldalára szíjjazva lifeg ide-oda, helyenként rászáradt vérpettyek tarkítják. Szájszagát a legelőkelőbb sertésfarmok is megirigyelhetnék, fogai ehhez képest meglepően jó állapotban vannak, a sok nyers hús rágása megerősítette őket. És bár szóra sem érdemes, de közel négy méteres magasságával, az óriások szép példányát mutatja be.
Grundi Hroarson talán nem is olyan meglepő, de a Hroarson klán leszármazottja, nem büszkélkedhet azonban nívós hellyel a klánban, alig van pár fiatalabb testvér nála, idősebb viszont vagy egy tucat, így sok lehetősége adódott, hogy megtanulja megvédeni magát, mikor testvéreivel verekedett. Emberi mércével békésnek nem mondható életet élt az ő kis törzsük, vándoroltak sztyeppéken, hegyeken és völgyeken át, és Grundi sosem értette meg, hogy miért nem telepedhetnek le. Nem kell emögött mélyebb értelmet keresni, Grundi egyszerűen ügyefogyott. A gondolkodás számára megerőltető dolog, jobban szereti az egyszerű dolgokat, mint a vadászat, az evés, az alvás, vagy éppen a nemi élet. Hosszú útja során találkozott Brünnel, aki egészen egyszerűen szinte azonnal legjobb cimborája lett. Ennek két nagy titka volt, az egyik, hogy Brünn szívesen gondolkodott Grundi helyett is bármikor, a másik, hogy a a Hroarson klánnal ellentétben, Brünn szíves örömest letelepedett volna, és meg is győzte Grundit, hogy erre minden lehetőség megvan. Dédelgetett álmukká vált, hogy egy napon kocsmát nyitnak, ahol Grundi méri majd a sört, és Brünn vezeti az összes többi bonyolult dolgot, ezért Grundi még a sörfőzés mesterségét is kitanulta, miután könnyes búcsút vett törzsétől. Hosszú évek teltek el már a búcsú óta, de Grudni és Brünn még mindig nem találták meg a megfelelő helyet. Most, hogy elérték Artheniort, egy újabb szikrája csillan fel a reménynek, talán végre elérték a várva várt helyet...