Amyccha Bottahrie karakterlapja

Külső leírás:

Amyccha nagyjából öt és fél lanawini láb magas (kb. 170cm), karcsú, de nem törékeny alkatú fiatal nő. A haja póriasan szólva középbarna, de inkább a bükkfák kérgének a színét idézi. A szemei szürkészöldek, de sokan azt mondják, színjátszóak, attól függően zöldek vagy kékesszürkék, hogy a lánynak milyen a hangulata, vagy milyen színű ruha van rajta, esetleg mennyire jók a fényviszonyok. De olyan is volt már, aki azt állított, hogy a sötétben úgy csillognak a szemei, mint valami macskának. Egyébként is van benne valami macskás, nem csak a szemei színében, de a formájukban az állásukban is, és a mozgásában. De abban is, ahogy figyel, akkor is mikor senki nem gondolná, ahogy tud nagyon kedves is lenni, de veszedelmes is, ha feldühítik.
A bőre finom, halovány méz árnyalatú, de a nyári napon könnyen le is barnul. Az arca oválisnál talán valamivel keskenyebb, haja a háta közepéig ér.
Egyszerű, praktikus, de azzal együtt csinos ruhákat hord, de úgy, mintha selyem és bársony lenne rajta. A ruhái színei a föld színeit idézik, barnák, szürkék, zöldek, okkerek. A fehér rajta hófehér, a fekete éjfekete, az ingválla és a lábbelije. Ugyanakkor képes egy barna cselédruhában úgy mozogni, mintha királynői bíbor lenne, anélkül, hogy nevetségessé vagy utálatosan fennhéjázóvá válna.
Bár a megjelenése hétköznapi, sokan jártak már úgy, főleg férfiak, és de nők is, hogyha megkérdezték, emlékeznek-e rá, nem egy szolgálólányt írtak le halványbarna ruhában, hanem egy kisasszonyt rózsaszínben.
Ez a kettősség valahogy ott van a megjelenésében mindig.
Ahogy annak a kettőssége is, hogy bár semmit nem tesz a kirakatba, nincs köldökig érő dekoltázsa, sem csípőig érő hasíték a szoknyáján, mégis látható, hogy csinos és formás.
Ugyanakkor, ha valaki a kezeire tekint, azt is láthatja, hogy a kenyerét nem a hátán fekve keresi, a kezei bár nem nagyok, de viselik a munka nyomait, akármilyen gondosan is ápolja őket.
Ha úton jár, akkor a ruhájára felveszi a láncingét is, amit olyankor sötétszürke utazóköpenye takar. Az övébe tőrt dug, a csizmájában egy másik dobótőr lapul. A sarlója, mely fegyverré is válhat, azért legtöbbször a batyuja alján pihen, csak nagyon veszélyes vidékeken akasztja az övére, hátul. Alkarvédői viszont legtöbbször rajta vannak, még akkor is, ha egy ház viszonylagos védelmében mozog.
Van egy egyszerű barna tarisznyája az apró holmiknak, és egy nagyobb marhabőrrel erősített két szíjjal vállra vehető és háton hordható zsákja is, amiben benne van minden földi vagyona, a váltás ruhái, a saruja, két könyve, és egy miniatúra az édesanyjáról. A képet általában rejtegeti, nem véletlenül.