Valahin Arrowyen karakterlapja

Külső leírás:

Valahin a huszonkilenc évével az emberek között sokat megélt felnőttnek számít. Lovagként pedig kipróbált harcos, aki mégis inkább a békét és a rendet választotta az örökös harc helyet. Pedig az apjához és főleg az őseihez hasonlóan hat és fél láb magasságával, erőteljes és súlyos ( körülbelül 100 kg) testalkatával háborúra és harcra termett harcos, kik mindig is a vérontásban és a szűnni nem akaró izgalomban élték le az életüket, ezzel pedig mindig is kitűntek az emberek népéből. De ebben a két dologban ki is merül minden hasonlósága az apjával, átadva a helyet az anyától örökölt, megnyerő külsőnek, szelíd és békés jellemnek, békére vágyó léleknek.

Fiatal korábban sokszor emlegették ezt a hasonlóságot, de akkor még letudták egyetlen mondattal, majd kinövi. De ahogy teltek az évek, semmi sem változott. Megmaradt a kissé hosszúkás arc, a nőies áll, melyhez tökéletesen illik a markáns és férfias állkapocs. A kissé hegyes orr, mely elválasztja a mélyen ülő zöld szemeit, melyek nyugalmat, melegséget és megnyugvást hirdetnek az arra éhezőknek, míg úgy is, hogy néha felcsillan bennük egyfajta megmagyarázhatatlan fény, mely a kapzsiság, a ragaszkodás és az őrület megérthetetlen keverékét rejti. Halvány mosolya pedig elég magabiztosságot rejt ahhoz, hogy sokan azzal vádolják meg, hogy beképzelt és túlságosan lenéző.

Hosszú, egyenes szálú szénfekete haját mindig kiengedve hordja, ezzel sokkal inkább egy csapzott kalandorra hasonlít, mind egy nemes úrra, de ez őt nem igazán zavarta sohasem. Ahogyan mondani szokta : „Az embert a tettei alapján kell megítélni, nem a kinézete alapján.” Arcát azonban, ha tudja, néhány napos rendszerességgel, mindig simára beretválja, így tényleg csak hosszú utak esetén fordul elő, hogy szakállat ereszt, ezzel elárulva az igazi korát. Hiszen ahogyan az édesanyja, úgy ő is a korát meghazudtoló, fiatalos kinézettel rendelkezik.

Az arcán a kor nem is hagyott oly nyomott, mint másokén, a testére ez a kijelentés már nem igaz. Pár tucat, kisebb és nagyobb, durván behegesedett seb bizonyítja, hogy az évek alatt nem egypár viadalon, vadászaton és csatában vett részt. Ezek közül pedig a legjelentősebb az a négy darab, melyre szívesen emlékszik vissza.
Egy hosszú (10 cm) és széles (2 cm) vágás a jobb alkarján, melyet még fiatalabb korábban, egy Erdei Irbisz vadászaton szerzett. Egy ugyancsak csúnya seb a mellkasán, mely a jobb vállától a hasáig ér, melyet első párviadalán szerzett. Illetve a számára legfontosabb az az egy pár apró kis heg, melyet egy nyílvessző okozott a jobb combján és egy másik a hasán, mikor is sérült mesterét védelmezte a saját testével és amiért kiérdemelte a lovagi címet is.

Bár ezek a sérülések, melyek Valahin számára emlékek, mindig is a ruha és a páncél jól védett mélyén rejtőznek a kíváncsi szemek elöl. De ha éppen nem a páncélját ölti magára, akkor csakis a nemesek által kedvelt viseletet részesíti előnyben. Mely a míves, homokszínű bőrcsizma, a gondosan szőtt, szintén homok, de ezúttal már arany indamintával borított brokát nadrág és a térdig érő, ugyanabból az anyagból készült, szögletes nyakkivágású, hosszú ujjú, tunika jellegű zekéből áll, melyet egy egyszerű bőröv fog össze a deréktájt. Bőrövön pedig csak a kard, a tör és erszény függ, néha tele arannyal.