Norke Steyhn karakterlapja

Külső leírás:

Huszonnyolc telet ért meg már, a születése napja a téli napfordulóra esett, ezért is hord mindig magánál, a nyakában nap-talizmánt, amit sokszor a ruhája alá rejt. A ruházata átlagos, használt, talán itt-ott megkopott, de általában tiszta és rendezett, kivéve persze harc, csata, verekedés, vagy kétheti szabadban alvás után. A ruházata általában bőrcsizma, nadrág, ing, alsó tunika, azon a láncing, felső tunika, mellény, kabát, csuklyás-vállvédős köpeny. Természetesen, illetve annyira talán nem is természetes ez az ismerősei körében, bár ez nem látszik, de ő visel alsóneműt is. A sisakját csak előre kiszámított hadi helyzetben veszi fel, ruháiból viszont az időjárásnak megfelelően vesz le is. Egy nagyobb, vállra is vethető zsákja van, abban tartja a személyes dolgait, a váltás ruhát, tűzszerszámot, fésűt, beretvakést, és minden egyebet is, amit nem tud vagy akar éppen magára aggatni. A kardjait azért a csípője köré kanyarított övön lógó hüvelyekben viseli, a dobókést pedig általában a csizmája szárában, illetve nagy néha az acél alkarvédői alá csúsztatva.
A színek közül a feketeét, a fehéret, a barnás, zöldes, szürkés színeket, és a kék bizonyos árnyalatait kedveli. És a borvöröset, bár azt csak igen ritkán viselt életében. Nem is biztos benne, hogy illene-e hozzá, hogy való-e egy férfinak az a szín, bár szőkésbarna hajához, zöldesszürke szemeihez és általában napbarnított bőréhez jól állna, sőt a nők szerint jól is áll.
Ő maga semmi különöset nem talál bő hat láb magas termetében, melyhez arányosan széles váll, keskeny csípő, és izmos, de nem mesterségesen kigyúrt testfelépítés jár, de mások emiatt sokszor megnézik, vagy kedvtelve, vagy épp felmérve a lehetséges erejét szövetségesként vagy ellenségként.
Mégis a legtöbben végül nem az eddigiek miatt emlékeznek rá, nem is jóképű, néha borotvált, sokszor inkább borostás képe miatt, nem, a többség végül a szemeire emlékszik. Arra a furcsa, különös szempárra, ami egyszerre kemény, villogó, és lágy. Vad és sebezhető is. Semmitmondó egyszer, de a következő pillanatban megtelik érzésekkel, aztán újra egy pislogásnyi idő alatt ürül ki. Mintha már mindent látott volna, túl sokat is, és mintha még mindig vágyakozna valami után. Örök titok, vagy nyitott könyv, attól függ, ki nézi.