Coren Konorard karakterlapja

Külső leírás:

Hegyes fül, csontos arc, zöld szemek, arany haj, bölcsesség, az íj iránt érzett végtelen szeretet, magányosság...röviden, az elfek világa! De azért nem minden ilyen egyszerű! Sajnos az én életem kicsit máshogy alakult. Engedd meg, hogy elmeséljem életem érdekes történetét a kezdetektől napjainkig:
Miután megfogantam, apám az emberekkel folytatott végtelen, véres harcban, szörnyű kínok között halt meg. Anyám sosem tudta feldolgozni ezt a hatalmas veszteséget. Egy viharvert éjszakán, hatalmas villámok közepette láttam meg a holdvilágot. Anyám kis idő múlva magamra hagyott, a mai napig nem tudom, hogy miért, de árván maradtam. Emberek fogadtak be és sokáig azt hitték, közéjük való vagyok, de pár év múlva hegyesedni kezdett a fülem és rádöbbentek, hogy nem nevelhetnek többé. El kellett hagynom a falut és elindultam megkeresni az otthonomat. Bíztam benne, hogy rátalálok más elfekre, akik talán segíthetnek nekem. Sok szenvedés és vándorlás után eljutottam egy kis faluba, ahol hasonló küllemű és gondolkodású lényekre leltem, bár még nem tudtam mit is keresek igazán. Aztán mindent meg kellett tennem hogy megismerhessem őket és ők is megismerjenek engem, de ez nem volt túl egyszerű, mivel nem bíztak bennem. A szüleim nem nevelhettek, én csak emberi dolgokkal ismerkedtem meg, semmit sem tudtam az elfek különös világáról. De a beilleszkedésért mindent megtettem, rengeteget olvastam és tanultam, nem csak e fajról, hanem harcművészetekről és mágiákról is. Kis idő múlva megismerkedtem a világ leggyönyörűbb eszközével...az íjjal. Éreztem, ez a képesség a véremben van, és gyorsan kiismertem magam a használatában. Az évek során megtanultam, hogy az íj nem csak egy fegyver, hanem remek barát is. Az íjam mellett egy aranygyűrű az egyik legféltettebb kincsem, mivel édesanyám ujjáról való. A mozgékonyság miatt bőrvértet viselek és nem igazán szeretem a közelharcot. Remekül célzok, a kardot sem forgatom rosszul, de gondolkodásom és bölcsességem a harc elé helyezem. Nem vagyok jó emberismerő, ezért nehezen bízom meg társaimban, de szeretek barátkozni, új kapcsolatokra szert tenni. Az igaz barátokért bármit megteszek, és nem riadok vissza senkitől, legyen az ember, ork, óriás vagy bármilyen faj szülötte. Bátran harcba szállok bárkivel. A tolvajokat elítélem, viszont szeretek alkudozni, adni-venni. De a történetem itt nem ér véget...még mindig keresem azt a helyet ahol megtalálhatom igazi hazámat, ahol igazán kiismerhetem magam és társaimat, ahová beilleszkedhetek. Remélem ez a vándorutam nem lesz hiábavaló és elérem a céljaimat, amire egész eddigi életemben vágytam!