Tyhrnitta Wynn karakterlapja

Külső leírás:

Öt és fél lanawini láb magas, elsőre talán sokan könnyűszerkezetesnek hinnék, de valójában az enyhén kreolos bőre alatt bizony izmok rejtőznek. Ezzel együtt az alakja mégsem kigyúrt, továbbra is megtartotta nőies kecsességét. Ez talán nem szembetűnő, mikor vértet és sisakot visel, de ha leveszi őket, bizony egyértelmű, hogy nem egy fiatal fiú rejtőzik a páncél alatt, hanem egy nő. Mert bizony a hölgy kombinált vértet visel, és acélsisakot. És hogy hogyan képes egyáltalán mozogni ezekben? Annak idején sok-sok évtizede a vért és a sisak is a tatájáé volt, aki még kamasz legénykeként viselte őket. Így a méretre igazítás bár igényelt némi ügyességet a kovácsmestertől, de nem volt lehetetlen. A vért vékony acél lapjai a vállait, a felkarjait felül és a törzsét védik nagyjából a csípője magasságáig. A nehézséget az jelentette, hogy a kovács a mellvértet belül az ő formáira kalapálja, ugyanakkor kívülről ne legyen igazán szembetűnő a változtatás, de a mester végül megoldotta, ahogy azt is, hogy a lány, ha nem sérült, képes egyedül fel- és levenni a vértezetet, amit sodronying egészít ki, tunikaként védve a karjait, a csípőjét és a combjai felső harmadát is. A sisakja egyszerű, dísztelen, de belülről bélelt, orrvédő és pofavédő is van rajta, így ha felteszi, első ránézésre tényleg nem egyszerű megmondani, hogy egy fiatal fiú, vagy egy nő áll-e az emberrel szemben. A kombinált vértjét acél alkarvédők egészítik ki. Rövid kardját és tőrét is bal oldalán hordja, a dobótőrét pedig a jobb csizmájának a szárába rejtve. A vértezett alatt általában fekete testre tapadó pamut felsőt és nadrágot visel, de van neki váltása is belőle, sötétszürke színben. A csuklyás köpenye is fekete. A csizmája puha fekete bőr, strapabíró, fél lábszárig érő. Tarisznyájában a személyes dolgain kívül ott rejteget egy könnyű bőr sarut és egy könnyű, finom, gyűrtselyem ruhát is, palackzöld színben, ez az ő kis titka, egy picike kapaszkodó a régi életébe. Valaha ragyogó, színes selyembe és bársonyba öltözött, finom metszésű arcán gyakorta ült mosoly, zöldesbarna szemei bizakodva tekintettek a világba, sötétbarna haja a derekáig hullott alá. A mosoly az óta ritka vendég lett, a tekintete inkább fürkésző, és a haja is rövidebb vagy másfél arasszal, a sisak alatt pedig gyakran befonva hordja.