Letrion Wandar [halott] karakterlapja

Külső leírás:

Az első, amit észreveszel, hogy átlátsz rajta. Nem azért, mert olyan jól kiismered, hanem szó szerint, haloványan látod, ami mögötte folyik. Összességében úgy fest, mintha egy lovag szelleme lenne, egyenes tartásából, vagy az acélból ami talptól nyakig fedi étertestét, köpennyel, sisak nélkül, mindennek nagyja halála napján volt rajta, ám ugyanannyira átlátszó, és nem valós, mint ő maga. Hogy öt centivel a föld fölött lebeg, azt nem örömében, vagy fennhéjazásképpen teszi, ismételten szó szerint van így. Ábrázata részben megmaradt olyan ifjasnak, mint éltében, rövid bajusszal, és kecskeszakállal keretezett kiszáradtnak tűnő dús ajkak, valamint pirosas karikákkal díszített, színtelennek tűnő szemek tarkítják ovális arcát. Amúgy bőre, vagy ami annak az emlékképe, sápadt világosszürke árnyalatú, haja barna szín hiányában majdhogynem feketének látszik, minden más pedig eredeti színének megfakult látszata, tehát a zöld köpeny az fakó zöld, az acél, amit visel, az... csak szürke. Akkori sűrűn előtűnő vigyorgása ma is gyakran fellelhető, ám ez már nem jó kedélyű, sokkal inkább egy gunyoros, lenéző, utálkozó vigyor, amivel volt szerelmünket szokás szakadékba taszítani, és integetni utána. Fenn hordott álla alatt, a nyaka körül lehet még észrevenni egy mély, vöröses barázdát, mintha valami átvágta volna azt – a fojtóhurok nyoma.
És ha ilyen részletes szemügyre vételezés után még nem sikerült biztosan megállapítanod: Igen, egy szellemmel állsz szemben, tökfej! Egy élet visszhangjával, egy porhüvely nélküli lélekkel.