Dreena Carmin karakterlapja

Külső leírás:

Van, aki csak az alacsony, de arányos, karcsú, izmos női testet látja, mikor rápillant; figyelmüket a kámzsája alól előhullámzó lángvörös, göndör hajzuhatag ragadja meg, vagy íriszének intenzív mélyzöldje; mások szív alakú, sápadt arcának finom vonásaival, vagy parfümjének diszkrét cseresznyevirágillatával azonosítják a lányt.

Van, aki az ismert világ egyik legtehetségesebb hárfajátékosát látja benne; a mindig magával hurcolt, régi anyagokba bugyolált hangszer sima, lakkozott fáján és fényes húrjain végigfutó kicsi, de erős kezet; és az első néhány ütem után felcsendülő kissé rekedtes, szenvedélyes alt énekhangot egészen sem laikus, sem értő fül nem felejti el egykönnyen.

Van, aki elég figyelmes ahhoz, hogy a tolvajt lássa benne; a vékony ujjak ugyanazzal játszi könnyedséggel siklanak a gyanútlanok zsebébe vagy erszényébe, mint ahogy egy borostás férfiarcon simítanak végig - a következő pillanatban pedig már ismét a hárfa húrjain táncolnak, hogy elaltassák az éberséget, és a gyanakvás legapróbb szikráját is...

Van, aki egyszerre látja ezeket: látja a tűzvörös fürtöket, a fűzöld szempárt, a szép testet, a jellegzetesen féloldalas, hamiskás macskamosolyt; látja az előadóművész tapasztalatát, az évek gyakorlatát, a lány szemeiben fellobbanni a szenvedélyt, mikor a hárfahúrokra teszi a kezét, hallja az erős, karakteres énekhang mögött húzódó átgyakorolt évek sokaságát és a veleszületett tehetséget; és talán észreveszi a zsebekbe mélyedő fürge ujjakat.
Ha elég jól figyel, talán láthatja még változni is látja a lány arcát: százféle szerep és álarc, harsány nevetés, hamis mosolyba villanó szabályos fogak és szűziesen megrebbenő hosszú pillák, hamis könnyek és könnyed társasági, nagyvilági modor, tettetés, közöny suhan át rajta.

Tolvaj, kalandor, művészlélek, bárd, bajba jutott szűz, harcos, kurtizán, előadó, és ki tudja még, hány szerep...