LilyPan deLyle karakterlapja

Külső leírás:

A szürkület nyalta árnyalatát az átlagos magasságú nőstény bőrére, feketével keretezett szemeinek a pislákoló hajnalcsillag adta kölcsön ezüstfényét. Ahogy az apró kis égitestektől már oly megszokott, az ő szemei is egy másik, elfeledett világra nyitnak rejtélyes ablakot; ismeretlen tudás ígéretét elevenítve fel.

Alkata karcsú, mégis kellemesen gömbölyded ahol kell, járása a ragadozómacskák óvatos eleganciáját idézi. Eme kecses, bájos kis szörnyeteg messze nem hat védtelennek, s annak ellenére, hogy fegyvert nem látni nála, rendelkezik egyfajta veleszületett kisugárzással, mely tán túlzott magabiztosságot kölcsönöz neki.

Tekintete nem vészjósló ugyan, mégis nyugtalanságot keltő lehet, hisz olyan tudással kecsegtet, mely évszázadok hagyatékának ígérkezik. Valóban rendelkezik-e ezzel az örökséggel? Fiatal, ízlésesen tetovált arca, kellemes vonásai kétséget ébresztenek, s csupán az idő a megmondhatója, mennyi igazság lappang odabenn.
Mind fajtája, mind más lények számára vonzó fizikai adottságokkal rendelkezik, ám hiányzik belőle a mélységi nőstények sztereotip magamutogatása és kiéhezett, domináns jelleme. Elszigetelt népének ideológiai pillérjei egészen máshová helyeződtek, s ez méltán nyomta rá személyiségére letagadhatatlan bélyegét.

Ruhái szintén a maga különálló kis világát idézik; fehér, testhezálló ing és különös, ezüstös jelekkel szőtt, hátközépig érő, hosszú ujjú vászonkabát fedi felsőtestét. A kabátot nem tartják gombok, csupán egy befűzött ezüstös lánc, mely a nőstény torkánál villant fel Holdszín medált. Csípőjén fém és sötét állatbőr nászából született öv pihen, míg alatta hosszú, szűk vászonnadrágot visel, melyre lábszáránál fémcsatos csizma feszül. Hátán egy átlagos emberi kobaknál nem nagyobb, éjszín bőrtáska bujkál, mi - hála a hosszú, széles szíjaknak -, gyakorlatilag a derekánál talált menedékre.

Összességében véve elmondható, hogy fajtájának remek példányát kutatta fel a sors, ámde iróniájával élve meglepően idegen jellemet adott neki. Az Álmok fejedelme nemzette, a Sors asszonya dédelgette, csillagokkal játszott és az éjszaka utolsó ereje takarta be. Vagy legalábbis, népének boszorkánya így emlegette, miután rákarcolta arcára az Álomkufárok bélyegét.