Anteia Rhiamon karakterlapja

Külső leírás:

Bőre, mint a frissen esett porhó oly fehér, s érintése is majdnem felér az évszak ridegségével. Arcáról sugárzik a büszkeség, gőg, magabiztosság és makacsság. Szemei metsző kékek, egyetlen pillantása is tekintélyt parancsoló, s az évek alatt meg is szokta, hogy huzamosabb ideig nem fog vitapartnerrel rendelkezni. Haja sötétbarna, gyűrű göndör tincsekben omlik le szinte a derekáig, de legtöbbször kissé lazán felfogva hordja. Csupán csak pár kósza tincs az, ami nappali kontyából ledéren hullik alá. Ajkai, mintha csókra áhítoznának, de gazdája kegyetlenül elutasít. 24 gyönyörű tavaszt élt már meg, s minden egyes évvel, mintha az egyébként is gyönyörű rózsabimbó csak még szebb tövises virággá nyílna.
S eme hasonlat tökéletesen illik is rá. Hiába oly gyönyörű, tűhegyes tüskék ölelik körbe, melyek senkit nem engednek oly közel, hogy felolvasszák jégbe fagyott szívét. Múltjában akadnak olyan sebek, melyek nem tűntek el, csupán csak befoltozták, hogy ne vérezzen oly nagyon. De fájnak, s ez az állandó, kínzó érzés bizony rányomta eme bájos rózsaszál viselkedésére gyötrő bélyegét.
Ruházata mindig szemérmetlen, kihívó, a lehető legfeltűnőbb színekben pompázva. Nem törődik a rossz szájakkal, már rég nem hatja meg, ha összesúgnak a háta mögött. Irigyek és féltékenyek, ez a bájos hölgyemény pedig sosem volt hajlandó leereszkedni erre a pórias viselkedésmódra.
Az egyszerű nép nem köti le a figyelmét, nehéz felkelteni a kíváncsiságát, ám az igazán nagy különlegességekért odáig van, legyen szó tárgyról, akár emberről.
Leginkább az utcákon megpihenve, a háza előtt a padon bújja megsárgult lapú könyveit. Ritkán, ám de a fogadóban is térül-fordul, hátha találkozik valamivel vagy valakivel, aki a kedvére való lehetne.
Most gondolhatnák, hogy egy kőszívű boszorkány, és valahol ez igaz is, ám ha elég kitartással rendelkezik egy hős, az fel tudja olvasztani a megfagyott szívet.