Etniss Caval de Lone karakterlapja

Külső leírás:

"Mikor a szülei behozták, és először megláttam, biztos voltam benne, hogy megint egy elkényeztetett nemes érkezett, aki beleőrült a nagy semmittevésbe. Annak ellenére, hogy orvoshoz jött, rémesen ki volt cicomázva. Megvártam, míg átöltözik a köntösbe, amit adtam neki, majd átkísértem a szobámba. Ahogy ott állt előttem minden cifraság és dísz nélkül, láttam már, mekkorát tévedtem: ő nem egy s szokványos betegeim közül. Nem játszott rá az őrületre, sőt, teljesen normálisnak tűnt. Ez természetellenes volt ebben az épületben. A kérdéseimre tisztán, higgadtan válaszolgatott, de időről-időre idegesen megérintette dús barna haját, és csokoládészín szeméből is sütött a félelem. Hozzá hasonlóan én sem láttam okát, hogy behozták. Csak egy szép, kissé zavarodott fiatal lányt láttam. Még ebben a csúf maskarában is, amit a nővérek aggattak rá, elbűvölően nézett ki. Fejét méltóságteljesen, kissé dacosan emelte a magasba, járás közben a köntöse lágyan libbent ide-oda, felfedve csodás alakját. Igyekezett jelentékenynek tűnni, ahogy velem beszélt, de ez magassága miatt kissé komikussá vált. Én sem vagyok egy égimeszelő, de ez a lány még nálam is alacsonyabb volt, nem lehetett sokkal több öt lábnál (5 láb=153 cm).
Úgy döntöttem, pár napig itt tartom megfigyelésre, ha a szülei olyannyira fontosnak tartják, bár biztos voltam benne, hogy semmi baja a lánynak. Egy tágas, kellemes hangulatú szobába költöztettem, melynek még ablaka is volt, még ha csak rácsos is. Kényelmesen berendezkedett, én pedig az ajtó kis kukkolóján keresztül figyeltem. Ugyan ez a nővérek feladata lett volna, vele mégis kivételt tettem. Érdekelt ez a lány. Néztem, ahogy levetkőzik, aranyszín bőre sejtelmesen csillogott a napfényben. Figyeltem, míg elfogyasztotta a szegényes vacsorát, amit nyújtani tudtunk neki. Málnaszínű telt ajkainál sosem láttam szebbet. Csak bámultam, miközben aludt, csokoládé szemeit a szemhéja takarta el előlem. Már kis híján én is elbóbiskoltam, mikor Etniss váratlanul felült. Először azt hittem, csak rosszat álmodott, de az arckifejezése inkább dühös volt, mint rémült. A harag nem állt jól neki, haja az arcába hullott, szeme egy csíkká húzódott össze, ajkait összepréselte. Aztán megszólalt:
- Tűnj innen! Az is a te hibád, hogy itt vagyunk!
Etniss Caval de Lone magában beszélt."
Részlet Kelin Faltez híres orvos szakmai feljegyzéseiből