Kerlon Drylen karakterlapja

Külső leírás:

A kobzos nem mondható öregnek. Talán húszas évei derekán jár, és első ránézésre nem is gazdag urak közül való. Sötét ruházatát sokkal inkább a praktikum, sem mint a kényelem, vagy az előkelőség alakította.
Léptei határozottak, mint aki nem ismeri már, vagy talán sosem ismerte a félelmet, de nem is csapnak fölösleges zajt, vagy emésztenek fölösleges energiát. Inkább, mint egy tökéletesen megkomponált mű.
Talán maga sem több, mint egy szonett az élet verses kötetében, mely vérről, halálról, és sötét titkokról íródott, egy magányos lelket festve meg.
Markáns arcvonásain gyakori vendék egy hideg érzelem mentes félmosoly, mely sokaknak az utolsó dolog volt, mit életükben láttak.
Amennyiben a szemébe nézel, akár a múlt mélységes fekete kútját is fürkészhetnéd, melyben könnyű elveszni.
Örök társai egy valaha jobb napokat látott ősi fattyúkard, melyet sokan két kézre is nehezen forgatnának, ő azonban egykezes fegyverként használja.
Egy ős öreg ütött-kopott elf lant, mely első ránézésre az avatatlan szemnek régi lom csupán. Ő mégis nagy becsben tartja azt.
Ha közelebbi pillantást vetsz a hangszerre, régi rúnák rajzolatait láthatod rajta, melyeken nem fogott az idő vasfoga sem.
Vándortól talán szokatlan ékszer lehet az a pecsétgyűrű, melyet magával hord, melyen egy réges-régi címer látható, ami már egészen biztosan nem mond semmit még a heraldisztika ismerőinek sem.
A gyűrűn lévő címer két arany kígyót formáz, melyek egymásba tekeredve sziszegnek dühösen. Ítélet mondanak. Ez volna ő maga, az ítélet a világ felett, melyet néha csupán versei fogalmaznak meg csillagos éjszakákon a tábortűz mellet, olykor pedig kardja szerez neki érvényt visszavonhatatlanul.