Nywelian cir Chadel del Ayden karakterlapja

Külső leírás:

Welian cir Chadel, pontosabban:
Nywelian Leina cir Chadel del Ayden Onteim…

Mindazok, akik úgy vélik a cirkadalmas név mögött egy nemesi család és neveltetés áll nem tévednek. Ellenben Nywel ezt a hitet remekül képes eloszlatni.
Első ránézésre is sokkal inkább tűnik holmi hegyesfülű porontyának, mint meg lett gnóm hölgyeménynek, s ezt nem csak annak köszönheti, hogy alacsonysága csak nagyon nagy jóindulattal mondható négy lábnak, ráadásul alkata is törékeny, valahogy viselkedése sem az előkelő szóval aposztrofálható…
Hatalmas kék szemei a tavaszi ég derűével ragyognak. Mosolyát bármelyik akasztanivaló gazfickó megirigyelné. Szalmaszöszke hajának néhány tincse határozott keretbe foglalja a máskülönben bájos arcot, míg a zuhatag többi része két fonatba tömörülve verdesi csípőjét, ha ne adj ég úgy alakul, legyen miből kontyot varázsolnia. Hajában, nem tűr semmiféle masnit vagy ékszert, sem máshol.
Különös módon az egyetlen dolog, mihez ragaszkodik az egész „jókislányoscukormázból”, az a szoknya viselése. Imádja őket. Persze szigorúan minden nemű fodor és csicsa nélkül. Ehelyett inkább többet hord egymás felett, úgy hogy a leghosszabb van legalul, s „merevítve”, így mindenek színe látszik. Derekán több sor bőr öv, ezekre felfűzve táskák szütyők. Életének másik felét, pedig legalsó szoknyájának rejtett zsebeiben tárolja, elvégre nem hiába áll úgy az a ruhadarab, ahogy, merész szögben elívelve derekától. Egyéb részein finom szövésű ing s egy meleg zeke fedi. Lábán, indokolatlanul nagy fémbetétes bakancsok virítanak, melyekben látszólag lehetetlen csendesen közlekedni.
Welian tipikusan az jelenség, aki azt teszi, amihez csak kedve szottyan. Legyen az bár kötekedés, tivornyázás, kisebb kihágások vagy valami komolyabb gaztett.
Ő az, aki előbb törli fitos kis orrát kesztyűs kéznek fejébe, minthogy bajlódjon a csipkészsebkendővel, különösen, ha ezzel némi felháborodást is előidézhet. Látszólag mindig hanyag, és nemtörődöm. Gesztusai alapján az ember azt hinné nincs senkije, s részint az utcán érhetett ifjú nővé. Pedig nem több ez, mint menekülés kötelezettségei elől, a rideg családi miliőből.
Talán ezért is nem nézik ki sokan a nagy kópéból, hogy bármi is komolyan érdekelheti, pedig hát él hal a gnómikus szerkezetekét, ám erre leginkább csak a hajpántként hordott különleges szemlencsék utalnak.*