//Az ablak bezárásához kattints az ablak mellé!//
Niove Sung (#3833)
elf, nő
Játékstílus: Megfontolt - részletek a
szabályzatban!
Külső leírás:
Nincs oka panaszra, ha arra gondol, mit is kapott porhüvelyként a lelke számára. Kemény gyerekkorának köszönhetően esélye se volt arra, hogy elhízzon vagy esetleg gyenge legyen, így a folyamatos harcok meghozták a gyümölcsüket. Kiállása magabiztos, tiszteletet parancsoló. S bár a maga 168 centijével nem épp kiemelkedő, de nem is az a kifejezetten alacsony elf.
Első ránézésre csupán törékeny, elkényeztettet kis virágszálnak látszik, de a folyamatos kiképzés melynek alá vetette magát, egy eléggé izmos, meglehetősen formás, feszes mellű, fenekű elf nőt hozott ki belőle. Igyekszik is olyan ruhába bújni ami még jobban kihangsúlyozza sok év kőkemény munkáját. Általában az évszaknak megfelelően öltözködik. Gyakran viseli kedvenc hófehér ingét, mely csak a vékony csuklóig takarja kesztyűbe bújtatott kezeit. Több félé színben is megtalálható szekrényében, de mindegyik kivétel nélkül egy fazont képviselnek. Szereti variálni ruháit. Karcsú derekát egy fűző szokta kiemelni. Lehetőleg egy olyan szín, mely tökéletesen illik az inghez. Formás lábait egy feszes lovaglónadrág szokta takarni, minek szárát egy könnyű, vékony bőrből készült csizmába bújtatja. Szoknyát sosem visel. Szinte csak a köpeny állandó. Éjszín köpeny, mely olyan hosszú hogy minden egyes lépésnél nyaldossa a földet utána, és kel táncra, valahányszor a szél kezdi meg örök játékát. Hosszú, ébenfekete haja, sötét mint a leghidegebb éjszaka. Egyenes, és dús. Lágyan omlik a hátára, s ha néha lófarokba köti, még akkor is a háta közepéig ér. Aztán ha tovább rebben a szem, a napbarnított bőrön keresztül kivillanó szempárba pihenhet meg végül, mely kékebb a tengernél is és csillogó mint a hold gleccserei. Vérfű színű ajkai, teltek, s olyan mint oltványon a tüzes tövis terménye, amely az árnyékban érik meg. Bőrének fedetlen részéből, mirha és tömjén illata válik az érzékek szenvedélyévé. Ha hallod hangját, belőle ígéret hűvössége száll, s részvétlen üressége szinte fáj. Már lassan túlvilági e kép, de ő csak halad tovább, s legbelül riadtan már csak a hajnalra vár.