Esynne Wynderie karakterlapja

Külső leírás:

Már ránézésre is látszik, hogy nem egy egyszerű eset a lány ki veled szembe jön éppen az utcán. Rablónak koránt sem nevezhető, a hideg sikátorok bűzös sarkai is kivirulnak lépte nyomán. Folyamatosan beszél, hol magában, hol máshoz. Neki ugyan mindegy. A vörös ing le-le csúszkál a válláról, amit csak egy fekete fűző tart meg, hogy le ne essen bájairól. Csípőjéről könnyeden hull le a fekete fodrokat vető szoknya, ami a térdénél hullámzik lágyan, mintha csak a tenger éjjeli habjai vetődnének a térdére. Karcsú alakjánál már csak az arca, s a válla alá hulló, vörös hajzuhatag elbűvölőbb, amit a hófehér bőr csak még jobban kiemel. Az elf füle hegye -merthogy csak egyik füle hegyes, különböző vakmerőségi okokból- egyáltalán nem látszik ki a hajából, s igyekszik is eltakarni, így megesik hogy vörösre festi a hegyét, hogy véletlenül se látszódjék miféle szerzet, csupán karcsú vonzó alakja s szellő lépte adhat okot a gyanakvásra vele szemben, de százas embernek mondható.
Fene se gondolná erről a bohém bájos teremtésről, hogy amellett hogy kártyázik, jósol és mutatványokból szerzi a betevőjét még kereskedő is. Habár kereskedőből is inkább az a rosszabb fajta, aki a sós víz illatától mámoros részegségbe révül aztán az első rumos üveg után a fedélzet férfiállományával játszik szívesen.
Persze nem csak a víz illata hozza ki belőle a bolondságot.
Ezüstkék halovány tekintete a tiedbe fúródik s szinte ellenállhatatlan vonzást érzel, amint a közeledbe ér, arcodon végig fut egy hűs fuvallat, ami kellemes, édes virágillatot szór köréd, mi sokáig nem akar elillanni. Tenyerét feléd fordítja, majd hatalmas füstkarikát bűvöl eléd s amint a füst eloszlik, a lány helyén csupán vörös tulipánok hevernek a porban.

/Folyamatosan bővítés alatt:)/