Etzlimos Ixibaj Etzenak karakterlapja

Külső leírás:

Név:Etzlimos Ixibaj Etzenak

Kor:26

Külső jellemzők: Nagyjából, 180 centiméter magas, vagyis átlagosnak mondható. Barna, közepes hosszúságú haja van, amit általában takar, úgy mint az arcát. A szeme a tenger kékségének árnyalatát vette fel, ám egy különleges jellemzője, hogyha valami heves érzelem perzsel benne, zölddé válik a szeme. Barna, bőrcsizmát hord, amit még ugyan apjától örökölt meg, de különleges tulajdonsága hogy nem kopik el. Kemény, és enyhén bő nadrágot visel, aminek barnás színe, a többi ruhájához illeszkedve, szinte nemesi vérvonalat sugároz. Felső testén, fehér selyem pulcsit visel, mely csak két karján látszik meg. Azért látszik csak ott fehér selyem pulcsija, Mivel erre, egy bőr vértet vesz fel. Ám különleges öltözete ezzel még nem szakad meg, egy ezüstből álló, díszes, ruhadarabot visel felül. Ezüst színű selyemkapucni van ráerőltetve, amit fejére akasztva hord, eltakarja egész arcát. Hátán, mindig egy köpenyt visel, mely egyik oldala, olyan mintha bőrből lenne, de ha felcsapja a szél, akkor hátára boruló része, vörös. Egy kesztyűt visel még, a jobb kezén, mely bőrből van. Kardját, jól látható helyre illeszti, a bal oldalán, miközben tőrjét, az ezüst ruha alatt, rejtegeti. A dobócsillagok, pedig a selyem pulcsijának ujjában találhatóak. A teste többi része pedig... A vastag ruházat, egy nem is vézna, de azért megedzett testet takar. Jóképűnek mondható, de kapucnija miatt, nem lehet látni az arcát.

Tulajdonságok: A végsőkig nyugodt, nagyon nehezen veszíti el önuralmát. Szükséges is hogy megőrizze, hogy sose cselekedjen érzelemből. Zárkózottnak tűnik, de egyáltalán nem az. Viszont nem is az a, megyek és ismerkedek fajta ember. Jobb szeret, nem a figyelem középpontjában lenni, de általában addig jó, amíg így is tesz. Nem szókimondó típus, mert szakmája miatt, rejtegetnie kel, dolgokat mások elől. Szerelmet igazán sosem érzett, ezért nem is érti meg azt. Rejtélyes, de nem zárkózott. Csak azokat az információkat titkolja el, amit nem szabad tudni. Bonyolult személyiségnek tűnik első látásra, ám hamar rá lehet ismerni, hogy igazából normális ember, csupán az életformája miatt nem lehet teljes jogúan az néha. Ami pedig fontos, hogy nagyon jó emberismerő! Gyorsan ki tudja ismerni a legtöbb ember gondolkodásmódját, így azt is hamar eléri, ami a célja velük, titkolózni is elég nehéz előtte. Nem a leghatalmasabb harcos, mivel általában lesből gyilkol, ám azért meg tudja állni a helyét a csatában!

Életút: Egy parasztcsaládban született, és szegénységben élt. Szülei azt tervezték hogy a földön fog dolgozni, és megörökli a kis birtokukat, ám minden másképp alakult. Képtelenek voltak elélni, nem volt elég pénzük, és olyat tettek amit később megbántak. Etzlimos, még csak 9 éves volt, és eladták rabszolgának. Nem mondták el neki, csupán egy nap, egy öregember jött érte, és elvitték. Földeken dolgozott, ájulásig kimerítették minden nap. 16 éves volt, és ilyen körülmények között nőt fel. Ezt megelégelte, szabad akart lenni. Társait lázadásra akarta bírni, ám még mielőtt erre fény derült volna, kegyetlenül megtorolták tettét. Büntetésből, áthelyezték, bányákban kellet dolgoznia. Gyűlölettel zengte, minden egyes nap szülei nevét, melyre már csak megfakulva emlékezett. De eljött a nap... Újra lázadással próbálkozott, ami jól sült el. Ő, és társai maradék erejüket felhasználva elmenekültek. Olyan dolgokat tett, Etzlimos amire nem büszke. Lopott. Pénzt, és ruhákat, fegyvert vásárolt. Akkor tett szert tőrjére. Az alvilágban tevékenykedett, tudni akarta hol vannak szülei, akik eladták egyetlen fiuk. Bosszút akart állni rajtuk. Még nem az volt aki most, még érzelmekkel volt vezérelve. Talált egy embert, aki utána tudott nézni. De egy feltétellel csak. Egy emberről mesélt, nem volt nemes, sem nagy ember, csak egy közember, család nélkül, de akkor is az ellensége. Azt mondta, hogyha megöli őt Etzlimus akkor elmondja hol vannak szülei. Felfedezte ekkor egy tulajdonságát. Hidegvérrel tudott gyilkolni. Jó emberismerő volt, már akkor is, az áldozat közelébe férkőzött, és véget vetett életének. Ám mikor megtudta hol élnek szülei, képtelen volt meggyilkolni őket. Látta, hogy szenvednek, és semmivel nem lett jobb sorsuk, inkább szörnyűbb. Kezdeni akart valamit életével, mikor már nem volt neki a bosszú. Vagyonra, vágyott, hogy abból gazdag és fényűző életet éljen, és az legyen bosszúja, hogy majd szülei arcába nevet. Az alvilágnak részévé vállt, szabadulása után, így orvgyilkossá vállt. Bárkit megölt, hogyha jól megfizették. Így gyűjtötte kenyerét, és napjai általánosakká váltak. Megbízást vállalt, a célpont közelébe férkőzött, előleget kért, megölte a célpontot, átvette a jutalmat és újrakezdődött ez. Persze voltak nehéz futamai is, volt mikor egy nemest kellet megölnie, és közel állt a lebukáshoz. De nem történt meg az hogy, lebukik, és ez volt a lényeg. Emberi életeket vett el, azért, hogy gazdaggá váljon, és ez az évek folyamán nem változott. Épp mikor nem volt megbízása, egy városba utazott, Artheniorba.