Rufian MoraghThan karakterlapja

Külső leírás:

Rufian gazdag, ősi ork nemzetség leszármazottja, a messzi kelet egyik törzsszövetségéből származik. Apja az egyik törzs sámánja, anyja valamelyik felesége, jelentősége semmi. Apja a törzsi tanács tagja, ahogy Rufian legidősebb bátyja is.
Ő maga, mint hetedszülött, semmilyen vagyonnal, ranggal, örökösödési joggal nem rendelkezik. Az csak az első három fiúnak és az első leánygyermeknek jár. Törzse ősi hagyományát követve évekkel ezelőtt elindult vándorútjára, hogy tapasztalatot, vagyont és hírnevet szerezzen magának, leginkább a harcban. Jó harcos, de tehetsége inkább a nyomolvasásban, az állatokkal bánásban mutatkozik meg.
Amióta a világot járja, sok vidéken megfordult már, egyre jobban beleszeretett a természet szépségébe. 'Ölni csak éhségből!' Ez lett mottója. No és persze védelemből, természetesen. Társa nemigen akadt, legalábbis az értelmes fajok általában messze elkerülték. Az állatok között azonban sok barátra lelt. Medve, hód, keselyű, róka, és még sok más lény vándorolt mellette hosszú útja során.
Legkedvesebb társa, Zaer, a szürke óriás farkas, aki immár két éve a hátasa. Az állat hat láb hosszú, és legalább kétszáz fontot nyom, szőre mindig csillogó, Rufian naponta keféli. Szőrén üli meg a farkast, de csak olyankor lovagol rajta, ha nagyon siet valahová. Általában egymás mellett bandukolnak, és Zaer nem szokott bemenni a településekre az orkkal.
Vándorlásának utolsó évében nagyon messze került otthonától, kezdte elfeledni, miért is vállalta a hosszú utat. Ámde egy napon, amire nem számított, hírt hozott egy holló, a vésett fakéreg, ami lábára volt kötve, írást tartalmazott. Rufian tudta, hogy csak apjától jöhetett az üzenet, hisz ehhez sámáni hatalomra volt szükség.
A törzsek háborúban állnak, keletről hadak érkeztek, az ork nemzetségek bátor katonái tartóztatták fel őket, mielőtt a kontinens belsejébe masírozhattak volna. Hajóhadaik az óceán partján horgonyoznak, száznál is több hadigálya.
Rufian indulni készült, haza, törzséhez, amikor rablók támadtak rá. Zaer nem volt vele, vadászott épp. Az útonállók nyolcan voltak, hármukkal végzett, mire leteperték. Mindenét elvették, kivéve rozsdás kardját, az túl nehéz volt nekik. Zaer talált rá a vérző, eszméletlen orkra, és hátára segítette, hogy a legközelebbi városba vigye barátját.
Rufian nem hord páncélt, sem más ruhadarabot felsőtestén, izmos, tetovált mellkasa mindig szabadon van, akármilyen hideg van. Nyakában bőrlánc, rajta trollok fogai, szám szerint tizenegy. Orrában és füleiben ezüst karikák. Feje kopaszra nyírva, tarkóján egy fekete tincs varkocsba fogva. Ajkai közül mindig kilógnak alsó agyarai.
Lábszára közepéig érő bőrnadrágot hord, övén meztelen pengéjű, csontnyelű hosszúkard lóg. Baljában hét láb hosszú, faragott vándorbot.
Maga Rufian hat láb nyolc hüvelyk magas, kétszáz-kétszázötven font súlyú lehet. Bőre, mint nemzetségében mindenkié, zöldesszürke, sima. Szemei világoskékek, távol ülők, orra horgas.
Az emberek közt szófukar, mosolyt nem látni ábrázatán. Övéit ritkán látja erre, az állatok közt, a természetben érzi igazán jól magát.

//Arthenior//
Egy tolvaj ellopja csontnyelű hosszúkardját.

Ayrine Di Chassis testőréül szegődik.

A kovácstól visszavásárolja ellopott kardját.