Lymeas a kölyök karakterlapja

Külső leírás:

Amióta az eszét tudja, az utcákat járja egyedül és azóta képtelen egy hangot is kiadni. Fogalma sincs, hogy vagy miért történt mindez. Csak azt tudja, hogy sebesülten és gyengén ébredt évekkel ezelőtt egy fiatal nő házában, sok fura növény szagával az orrában. Nem maradt ott sokáig, csak amíg elég erőt érzett magában, hogy megszökhessen. Valami belső késztetés vette rá, és hajtja még most is. Futnia kell, menekülni valami elől, amiről azt sem tudja micsoda.

A nő sem beszélt sokat és csak egyszer szólította a nevén. Lymeas. Ismerős volt neki, de valahogy még is idegen, de mivel ezt mondta neki, megtartotta, bár elmondani senkinek sem tudja, akárhogy próbálta. Írni és olvasni sem tud, így elég hamar rákényszerült a lopásra, mert senkinek sem adhatta a tudtára, hogy mit szeretne. Idővel megtanulta ugyan mit, hogy mutogasson el, de egy nagyjából tizenöt körüli gyereknek munkát nem sokat adnak, így csinálta tovább, amit előtte is. Arra nem számíthatott, hogy mindig lesz egy jószívű valaki, aki ételt, ruhát ad neki. Ugyan nem ügyes, viszont gyors, így ha észre is vették nagy eséllyel el tudott menekülni. Erre pedig elég gyakran szüksége volt.

Pontosan nem tudni a korát, de kinézetre egy tizenöt nyarat látott fiúra hasonlít. Hosszú hófehér haj, ébenfekete bőr és vörös szemek. Sötételf, aki egyedül próbál boldogulni a világban. Egyik városból a másikba menekül, mindenhol csak egy kicsit maradva.
Általában egy kopott szürke csuklyás köpenybe burkolózik, hogy elrejtse magát a kíváncsi tekintetektől, nappal pedig a fénytől. Ez alatt egy szintén viseltes szövet felsőt és nadrágot hord, cipő nélkül, mert abból még nem talált akkorát, ami jó lenne rá. Egyetlen fegyvere egy kis tőr, amit egy részeg alaktól emelt el már vagy egy éve.

Kicsit ideges természet és végtelenül bizalmatlan. Ha valaki hozzá szól, inkább igyekszik elfutni, mint odafigyelni az illetőre. Ez alól kivétel, mikor ő próbál kérni valamit, ha más nem, akkor kézzel-lábbal mutogatva. Érzései, szinte azonnal kiülnek az arcára, bár meg sem próbálja rejteni őket, bár lehet nem is tudná.