//Az ablak bezárásához kattints az ablak mellé!//
Sharen Laneira (#1826)
fél-elf, nő
Játékstílus: Szelíd - részletek a szabályzatban!
Külső leírás:

Átlagos magasságú testét az edzésekkel szépen kidolgozott izmok borítják, de nőiességét még így is megőrizte. Hosszú, karcsú lábai és karjai, kecses mozgást kölcsönöznek neki, mind harcban, mind a hétköznapi tevékenységek során.
Finom vonású arcát éjfekete haj keretezi, gondosan takarva hosszúkás füleit. Ezt segítve még egy fonott bőr pánttal is át szokta kötni, hogy nagyobb szélben se váljék láthatóvá elf örökségének ez az árulkodó jele. Hamuszürke szemeivel úgy figyeli a világot, mintha mindenhonnan valami támadás érhetni a nap bármely pillanatában. Ez az egyetlen érzelem, a kíváncsiság mellett, amit másokkal is megoszt, mindaddig, amíg el nem nyeri a bizalmát.
Öltözködésben jobban kedveli a praktikusabb és kényelmesebb darabokat, így legtöbbször egy laza, bő ingben és valamivel feszesebb nadrágban van, megtoldva egy kényelmes hosszú szárú csizmával. Alkalomadtán ezekre húzza fel páncélját is, amit az utazása során szerzett be. Ez utóbbit rendszerint igyekszik jobbakra cserélni, ahogy fegyvereit is.
Hangja lágy és sosem beszél a szükségesnél hangosabban, így kiabálni sem szokása. Gyakran inkább csöndes szemlélő az eseményeknél, vagy beszélgetéseknél, igyekezve figyelni és megtanulni mindazt, amit nevelőjétől nem tudott.

Egy remete nevelte fel az erdő mélyén, aki egy fa alatt találta, még csecsemő korában nem túl messze egy várostól. A kislány panaszos sírása meglágyította az öreg szívét és befogadta, hogy felnevelje. Ahogy cseperedett érdeklődést kezdett mutatni a férfi fegyverei iránt és hosszas győzködés után sikerült rábeszélnie, hogy tanítsa meg harcolni.
A remete mindet, amit csak idős kora engedett, megtanított a gyermeknek, akit addigra már édes lányaként szeretett, de tudta, hogy örökre nem maradhat vele, így amint elérte a felnőtt kort, útjára eresztette. Sharen először nem akart menni, de az öreg addig kérlelte, míg végül engedett neki és elindult világot látni és tanulni. Egyetlen dolgot vitt magával onnan az emlékeken kívül, egy zöld kőből készült medált. Ez, azóta is a legnagyobb kincse.

Mindez két évvel ezelőtt történt, azóta Sharen sok helyen járt, de a helyét még sehol sem találta, ezért hamar tovább is állt. Nem fél semmilyen munkától sem, mert szerinte mindennek értéke van, mindenből tanulhat valamit, ráadásul még fizetséget is kap érte, ami szükséges ahhoz, hogy boldoguljon. Ügyes harcos, de még sokat kell tanulnia. Ha kell, megvédi magát, de önszántából nem keresi a bajt.