Wendor Selby [halott] karakterlapja

Külső leírás:

Wendor Selby, mint harmadik fiúgyermek látta meg a napvilágot, egy századosi ranggal rendelkező katona fiaként. Azonban volt egy ikertestvére, ki a szülés közben anyjával együtt meghalt. Ezek után joggal mondhatjuk, hogy apja a kezdetektől neheztelt rá. Fiatal kora elég hánytatott volt, ugyanis apja mindenáron harcost akart faragni fiaiból. Két bátyja esetében nem ütközött akadályba ez az elképzelése, de Wendor nem mutatott sem érdeklődést, sem tehetséget a kardforgatáshoz, vagy íjászathoz.
Nyolc éves korában, mikor mindkét bátyja, már, mint fegyverhordozó szolgált, ő csak egy dolognak akarta áldozni az életét: a mágiának. Lenyűgözte az a tudat, hogy az egész világot átjárja valamiféle energia, amit irányítani lehet. Néha - persze túlzóan - úgy tekintett a mágusokra, mint az istenekre.
Apja először megvetette fiát, amiért a mágia felé fordul. De aztán meglátta a lehetőséget. Ha a fiú nem elég jó arra, hogy a család becsületéért küzdjön, úgy legalább a pénzt megkeresheti azoknak, kik vérüket ontják a Selby-házért. Wendor így került kapcsolatba, egy - már akkor is - nagyon öreg tanítóval, egy bizonyos Achton Kalburral. Achton kemény, de nagyon szerethető tanár volt. Nem volt olyan pillanat, mikor ne kerítette volna bűvköre alá Wendort. Ám az apjával nem ez volt a helyzet.
Wendor éppen húszon egy éves - azaz nagykorú - volt mikor kisebbik bátyjának az esküvőjére összehívták a család egész ismeretségi körét. Senki sem gratulált Wendornak, de annál többen fivérének, Risaldnak. Apja, a nász kezdetén felszólította legkisebb fiát - azaz Wendort -, hogy tartson bemutatót, a nagyra becsült tudásából. A sok katona, és hadászati szakember, ekkor már régen többet ivott a kelleténél, de mindegyikük meghallotta a gúnyt Wendor apjának szavaiban, melytől aztán mindenki nevetésben tört ki.
Wendor feszülten próbálkozott egy nagyobb varázslatot bemutatni, ami azonban balul sült el. Az apja, hatalmas haragban tört ki, és Achtont okolta. A helyzet tettlegességig fajult, és mikor Achton vérző orral a földre zuhant Wendort elfogta az addig ismeretlen méretű düh. Azonban ekkor képszakadás történt. Wendor ez utáni legkorábbi emléke, hogy apja füstölgő holtteste a földön fekszik.
A násznép rögtön felpattant helyéről, és Wendor felé iramodott. Még a fivérei hangját is hallotta: Hagyjátok meg nekem, én akarom megölni! Ne, ne, nekem adjátok! Wendor csak állt ott, földbe gyökerezett lábakkal - holott sosem érezte magát olyan gyöngének- és az apját nézte. Nem sajnálta, inkább boldog volt. A következő pillanatban Achton felpattant, átkarolta Wendort, és egy tisztásra repítette.
Achton nagyon sajnálta az esetet, de azt mondta, hogy most sürgős dolgai vannak, ugyanis az apjának miatta kellett meghalnia, és ez sok mindenre hatással lesz sokak életében. Azonban távozta előtt megígérte, hogy ha végez a teendőivel, felkeresi, és nevelése alá fogadja a fiút. Azonban lehet, hogy sosem fog visszatérni...
Wendor nem értett semmit, még a sokk hatása alatt állt. Azonban Achton elbúcsúzott, és eltűnt.
Ennek az esetnek már három éve.