Adlard Noraton karakterlapja

Külső leírás:

Adlard Noraton vagyok és 18 éves. Nem éppen a legbeszédesebb fajta általában először ütök, aztán még ütök, és ha már mindenki kidőlt csak utána kérdezek (Nem mindig célravezető). Fehér színű hajam és vörös szemem van. Fejemet mindig csukja, fedi, így csak akkor látszódik az arcom vagy legalábbis egy része, ha a fény felé fordulok. Sötét ruházatom takarja a könnyű bőrvértet és a vas alkarvédőket. Nincs munkám, de többféle képen is megtudom, szerezni amit, akarok. Néha alkalmi munkát vállalok, máskor csak leütöm őket érte, de néha, nagyon néha egyszerűen elkérem. Ha jól emlékszem volt egy anyám, egy apám, és egy öcsém. De egy éjjel úgy 16 éves koromban néhány ember tört be a házunkba és ölték meg őket. Azért menekültem csak meg, mert minden apró neszre képes vagyok felébredni és az ajtóm kilincse mindig kattant, ha kinyitották. Felriadtam az álmomból, és megláttam az emberférfit, akinek egy véres kard volt a kezében. Azonnal megfordultam és kivetettem magamat a nyitott ablakon, ami alatt apám kovácsműhelye volt. Az elkorhadt fatető beszakadt alattam el is repedt egy bordám, de talpra szökkentem, és megragadtam egy botot az emberek kirohantak a házból hogy meg keressenek csak ketten voltak. Az egyik futva indult el felém arrébb ugrottam és kiütöttem a lábát. Beverte a fejét az üllő sarkába aztán elvesztette az eszméletét. Amíg az eszméletlen embert figyeltem a másik elég közel került hozzám, hogy kardja végével elérje a hátamat. Átlósan hasította fel szerencsére nem volt elég közel, hogy mély sebet ejtsen. Eleinte a fájdalomtól nem bírtam megmozdulni, de erőt vettem magamon és nekitámadtam. Eltaláltam a lábát, amitől térdre esett és egy erős ütéssel eltörtem a gerincét. Aztán elfutottam onnan nem tudtam hova megyek, de nem érdekelt nem is néztem hátra csak futottam. Azóta húzódik egy hosszú heg a hátamon végig keresztben. Azt a botot használom még mindig, amit apám készített, és sokszor mentette már meg az életemet.