Ilae Faraon karakterlapja

Külső leírás:

Faraon egy sötételf. Munkája igazán hozzá passzol: orvgyilkos. Rövid fehér fekete csíkos hajjal áldotta meg az ég. Alakja az sötételf vérét tökéletesen tükrözi, magas (180 körül), karcsú, és nagyon gyors. Bőre az elfek között talán a legfurcsább. Az éjszaka színéhez színéhez hasonlít, ébenfekete,de apró sárga pontok szóródnak el rajta, mint apró csillagok az éjszakában. Szeme szinte teljesen fekete, nagyobb indulatoknál vérvörös árnyalatban játszik. Füle hegyes, kicsit megnyúlt, sötét gyöngyöket szokott bele tenni. Öltözéke a szakmájához van tervezve. Könnyű és feszes bőrruhát hord, alkarvédővel. Gyakran fekete köpenybe burkolózik, nagyon nehezen nyílik meg, általában ellenségesen viselkedik, vagy egyszerűen az árnyékban marad. Esze éles, akár a tőrök, amikkel mellesleg kiválóan bánik. Kedvenc fegyverei mind az apróbb pengék, dobócsillagok és dobótőrök. Gyakran dolgozik mérgekkel is.

A kedves olvasó most minden bizonyossággal gondolhatja, hogy Ilae Faraon /ejtsd: Ilée Faraon/, egy szívtelen gyilkólógép, márcsak a fajtáját ismerve is, pedig annál sokkal több minden van a háttérben.

Faranor a föld alatt született, tisztavérű sötételf-ként. Anyja (Ilae Jil) és a Apja (Ilae Dant) a kezdetektől kezdve ki nem állhatták Faraont. Ők egy erős, kegyetlen utódot akartak. Egy Túlélőt. Helyette meg a sors mit tesz, egy makacs, álmatag, és 'gyenge' kislányt kaptak, akinek a bőre úgy világít a sötétben, mint egy születendő kiscsillag. Faraonnak keserű volt a gyerekkora, a szülei mindenképpen 'Túlélőt' akart faragni belőle, több órán keresztül edzették, egy-egy órás pihenővel. Faraon akarta, de nem tudta gyűlölni szüleit, viszont szeretni sem. Le akarta őket nyűgözni, így nem csoda, hogy tizenévesen már úgy forgotta a tőröket, mint egy felnőtt, a tőrei minig célt találtak, és a nála két évvel idősebb fiúkat is legyűrte kétkezes harcokban. Talán ezért, talán egyéb okok miatt Faraonnak nem voltak barátai. Kirekesztették őt, nem álltak szóba vele. Faraon magányosan edzett tanult, sétált és csak a legszükségesebb alkalommal beszélt.

Húszévesen döntötte el, hogy kimerészkedik a fenti világba, és orvgyilkosnak áll. Úgy gondolta ez elég kemény, agresszív és veszélyes munka, azt gondolta szülei végre 'Túlélőként' fogják emiatt kezelni. De semmi. Anyja fapofával hallgatta, és egy apró biccentéssel elengette, Apja még pillantásra se méltatta. De nem volt választása, a döntéd az döntés, egy este kimerészkedett a föld börtönéből, és beállt orvgyilkosnak. A híre futótűzként terjedt, szinte mindenki elkerülte, aki az útjába tévedt, és ezt Faraaon örömmel vegyes szomorúsággal fogadta. Örült, mert talán szülei felfigyelnek, és szomorú volt, mert a magány súlyos társa lett. Ettől fogva kezdve, ellenszenves álarcot ragasztott magára.