Dsavlo Atvidrov karakterlapja

Külső leírás:

Magassága az átlagost alulról súrolja - még kihúzott háttal is alig éri el a százhatvanöt centimétert. Karcsú alkata, keskeny karjai és sovány mellei azt a látszatot erősítik, hogy szegényebb sorból való. Járására azonban a megfontoltság és magabiztosság érdekes párosa jellemző - leginkább egy macskáéhoz lehetne hasonlítani. Nem járatja feleslegesen a száját, de amikor mégis megszólal, nőiesen - és nem kislányosan - vékony hangja is határozottságot sugall.
Nem a ruha teszi az embert, de szürkésbarna, kenderből szőtt csuklyás köpenyét nem csak azért hordja, hogy az eltakarja a vállközépig érő rozsdavörös hajzuhatagát, hanem mert ezt örökölte az előző tulajdonostól. A ruhadarab ugyanis nem az ő méretére lett szabva, így aljával már-már az utca kövét mossa. A köpeny elől van megkötve, alatta és lenvászonból készült szürkésfehér inge alá csúsztatva egy vékony zsinegen függ gyűrűje. A szokatlan helyen hordott sötétszürke ékszer egy pók domborművet ábrázol. Deréktól lefelé egészen bokáig ingéhez hasonló anyagú, annál egy kicsivel barnásabb, dísztelen szoknya takarja vékony, de formás fenekét és combjait a kíváncsi szemek elől. Ez a ruhadarab sokkal lengébb, mint az úri hölgyek abroncsos szoknyái, de hosszából adódóan ez is nehezíti a mozgást. Egyszerű bőrcipőt hord, olyat amibe nyáron nem sül bele a lába, télen pedig nem fagynak meg a lábujjai.
Bőre természetes árnyalatú, bár inkább közelít a fehérhez, mint a nyugati népekre jellemző sötétebb színekhez. Arca szimmetrikus, kellemes élményt kelt ránézni, hiszen nem fedik kétes eredetű hegek, vágások, monoklik. Keskeny, kissé hegyes orra alatt rózsaszínes ajkai jellemzően pimasz félmosolyt formálnak. Vékony szemöldöke alatt gyakran hunyorítva fürkésző smaragdzöld szemeivel szintén azt a hatást kelti, hogy valami rosszban sántikál, még ha ez nem is feltétlenül igaz. Arccsontja nem is pufók, nem is beesett, valahol a kettő közötti kellemes határvidéken mozog. Az emberi fülnél valamivel hosszabb füleit hol teljesen eltakarja a vörös lobonc, hol ki-kikandikál alóla.
Egyetlen kézzel fogható fegyverét - egy csak a végén hegyes, fanyelű bökőt - nem rejtegeti, de nem is teszi közszemlére: egy madzaggal van derekára erősítve. Köpenye félig-meddig takarja a fegyvert, illetve a szürkésbarna tokot, amiben tartja, de szükség esetén könnyedén elő tudja kapni a huszonöt centiméteres eszközt.