Raenerold Fandaron Lachornus karakterlapja

Külső leírás:

Arthenior címere mutatkozik hátán, a Városi Őrség szürke köpenyén büszkén lobogva. Nagypolgári származását szép, tiszta ruhái sejtetik azzal, ki találkozik vele. Nagyjából valamivel több, mint hat lábat (centiméterben olyan kétszázat) verő, talán hatvanadik életévét betöltött ifjú lehet, nagyon fiatalos, mégis határozott arccal áldotta meg a természet. Fülei nem nagyok, de hosszúak, szinte levélméretűek, amiket néha kócos, bár leginkább szépen hátrafésült, kányafekete haja takar el, vagy emel ki. Az emlegetett haj nem valami hosszú, vállig sem ér, viszont könnyen formálható mind a lovagok kedvelt, középen elválasztott, hosszantin lobogó zuhataggá, vagy tömöttebb, hullámos formát kiadó, oldalra fésült fazonná. Barátszín szemei kíváncsian nézelődnek, kedvesek, de borzalmasan lekezelően is tudnak nézni, valami belső, meghatározhatatlan szikra ül bennük. Ajkai inkább vékonyak, a hang pedig, ami kiszökik közülük, még a változó kor sajátos lágyságát és mélységét hordozza magában. Fiatal, életerős férfi ő, de senki nem mondaná meg, hogy most fogja látni, már hatvanegyedik telét. Szálkásnak mondható, ugyanakkor vékony, de legalább vállas és van egy tartása is. Öltözéke leginkább a zöld, fehér, kék és ezüst színeiben pompázik a krémszínű bőrön. Gyakorta hord inget, azok mindig fehérek, vagy azonos színűek a vászon-, bőr-és bársonykabátjaival, amik közül párat (pontosabban: hármat) szőrmével szegtek. A felsői alatt mindig ott lapul, az ellenfélnek kellemetlen meglepetést okozható acél láncing. Nadrágja lehet egyszerű, barna bőrből szabott, vagy kényelmesebb vászonnadrág, ezekből is a természetes színek felé hajlik. Ezek mellett viszont ikonikus darabja a szürkéskék, finom anyagú sál, ami szinte mindig eltakarja nyakát, nem mintha a bal oldalt húzódó, vékonyka heg zavarná. Az acél alkarvédőkbe különféle, önmagukba visszatérő elf csomók vannak gravírozva, bár ettől semmit sem veszítenek védelmi funkciójukból. Négy fegyvere van: hátizsákjában egy díszesen, szépen megmunkált, aranyozott markolatú vívókard, igazi, edzett, lihanechi (bár nem mesterkardi) pengével, egy levél formára alakított keresztvasú, kétoldali pengéjű rövidkard és az apró, akár dobásra is használható, hasonlóan kialakított tőr. Piacon vásárolt büszkesége a mindig hideg, ezüstözött keresztvasú, rombusz végű, fehér Télpenge, főfegyvere. Bal gyűrűsujján csillog egy holdfényes gyűrű, s vállán átvetve legtöbbször általvetője tesz jó szolgálatot neki. A saját magának választott címer, a fenyőágba kapaszkodó fürj, mögötte a holddal, csillagos ég alatt, koboldkék háttérben, összesen két ingjének hátulján, valamint az egyik prémszegélyes kabát hátoldali részén, s egy bíborvörös bárosnykabát belsejében, nagy alakban felvarrva mutatja meg magát. Harchelyzetben, vagy írás közben pedig hamar kiderül, hogy jobb kezes. Ez lenne Raenerold Fandaron Lachornus, ha szarvasbőr csizmáinak koppanásai előtted csendesednének el.

Rae mellett gyakran csahol egy zsemlebarna színű kankutya, Fogó. A redőkben gazdag, nagy, mancsos eb bamba, mégis kutakodó, játékos tekintetével méregeti gazdája mellett az idegeneket, fekete, nedves orra csak ritkán érint másokat. Hatalmas tappancsaitól mérve nem mondható egy szokványos csahosnak, már csak fajtája jegyei miatt sem. A pirtianesi kopó még sihederként is eléri gazdája csípőjét, ágaskodva pedig lábai túlmutatnak a lovagon. További társa még a hosszúéletűnek az inkább szórakoztató barátként, mint Fogóhoz hasonlóan, munkatársként is befogható, nőstény hermelin, Hóvirág. A selymes bundás szépség nagyjából egy láb hosszú, s mindig gazdája, vagy másik barátja, az eb körül lebzsel.