Svigrin Blaxharn karakterlapja

Külső leírás:

A keleti nomád népekkel töltött évek nyomot hagynak mindenkin. Az egykoron viselt kényelmes és könnyű páncél helyét felváltotta a durva vastag bőrvért, melyet különböző lények bőréből szegecseltek össze és hatalmas metszőfogak és csontok díszítenek. Hosszú bőrcsizmája combja közepéig ér. Jobb kezén alkarvédő helyezkedik el melyhez a mutató-, középső- és gyűrűsujját védő félkesztyű kapcsolódik Makulátlan bőrebe pedig mára mély rúnákat véstek, a kézfején és az arcán pedig vérvörös tetoválások díszelegnek. Laikus szemmel barbár öncsonkításnak hat, de ahonnan Svigrin jön ott bár hallottak az Istenekről, ott nekik mégis, csak hősök léteznek és így tisztelegnek előttük.
Az egykoron lágy és melegséget sugárzó világosszürke szempár, már csak hideg érzéketlen pillantásokkal szemléli környezetét. Haja sötét-fekete, egyenlőtlenül vágott.
Két metszőfoga hegyesre van csiszolva és fülei teteje le van metszve melyeket egy csuklyával szokott eltakarni a nagyközönség elől.
A 6 láb magas nő kecses járása még mindig kifinomult és gyors. Hátán lévő tegezén egy külön rész van kialakítva, társának Yklesnek a sivatagi rókának. Alig magasabb, mint két tenyér élével egymásra téve, de körülbelül pont ugyanolyan széles. A pusztaságban a szabad ég alatt töltött éjszakák vadászatai során elejtett apróbb egerek és bogarak végeláthatatlan lakomája és a nyársról „véletlen” lepottyanó falatkák miatt, a kis róka inkább hasonlít egy jól megtömött bundás erszényre két lapátfüllel.
Svigrint viszonylag kevés ékszer díszíti, egyedüli értékei egy díszes kard, melyet apjától kapott mikor elküldte, és anyja fejdísze mely mágiának köszönhetően kellemes pézsmaillatot áraszt magából és fülbevalója, amelyet a halála előtt adott neki. Ez a két ékszer, amely igazából semmire nem használható, az egyetlen, amit nem adott még el és féltve őrzött kincsként rejteget. Csak különleges alkalmakkor szokta viselni.
Fehér, barna foltos lova már középkorú és nem bírja úgy a tempót, mint fiatalabb társai, mégis edzett ló és a legviszontagságosabb körülmények között is összeszedetten, erősen megállja a helyét.