Viharfoki Ysgrimund karakterlapja

Külső leírás:

Ha egy dohos, füsttel teli kocsma legmélyére nézel, az árnyékok között felcsillanó fáklyák fényében megláthatod őt. A sarokban gubbaszt, hátát a falnak vetve, vaskos kezeit az asztallapon pihentetve néz rád. Sötét mélyen ülő szemei a lelkedig hatolnak. Csapzott ébenfekete haja egybeolvad az őt körüllőellő árnyékokkal.
Váratlanul a felsőteste megrándul miközben feltápászkodik az asztaltól. Mint a sötétben megmozduló medve, ily furcsa játékot játszik az emberrel a fény. Hat és fél láb magas tömény izom, mely akár 220 fontot is nyomhat és abban a pillanatban feléd tart. Lehajtja a fejét az egyik gerenda miatt, mielőtt kilép a félhomályba és lenéz rád.
Barna posztónadrág, bocskor csizma és itt-ott már foszladozó, mocskos, valaha szebb napokat is látott fehér ing, mely rátapad a szőrös, hordónagyságú mellkasára.
Markos kezeivel hátrafésüli hosszú haját és feltűnik előtted markáns és férfia arca. Mélyen ülő apró szemei, mely abban a pillanatban olyan zölden csillog mind a lagúnák kristályai. Kétszer is törött sasóra immár tökéletesen követi hosszúkás arcának ívét, mely egy erőteljes állkapoccsal és a hozzá korántsem illő nőies állal végződik. Hófehér fogai megvillannak, ahogyan barátságosan rád mosolyog. „Jó uram!” hangja rekedtes és érces, éppolyan elrettentően férfias, mind a hölgyek számára kellemes és csábító.
Szavak sem kellenek és tudja mi a dolga. Egy pillanat alatt tűnik el a tömegben és a helyét a taverna kellemes hangja veszi át. Részeges csacsogás és vitatkozás, buja örömök mámorító sóhaja, egy fájdalmas üvöltés az egyik sarokból. Mire zavaró lehetne a néma helyzet, erős marka válladra csap. Ott áll immáron mögötted teljes vértezetben.
Lamellás vértje néhol aranysárgán, néhol ezüstösen csillog a fáklyák fényében. Derekára kötött öv csatja egy hatalmas napkorongot ábrázol, oly kihívóan, hogy minden ember fiának szeme egyből rászegeződik egy pillanatra. Vastag bőrövek szegélyezik a mellkasát, melyek masszívan tartják bronzszínű vállvértjeit. Mindezen fura vértezett alatt vérvörös posztóruhát vélhet bárki felfedezni, mely a kezein fekete borkesztyűbe torkollik, míg talán a bocskor ugyanaz lehet, mint már korábban láthatott rajta bárki. Bal kezén azonban egy kerek, tükörsimára csiszolt fémpajzs díszeleg, melynek közepén egy dómbormintás holló sziluettje van, már-már művészien kivitelezve. Jobb keze azonban, mely lassan lecsúszik a válladról, lazán pihen immáron a fokos durva fején. Hosszú kőrisfa nyele a férfi térdéig ér és ha a pajzs szépnek volt nevezhető, akkor ez már sokkal inkább művészi, bonyolult faragása egy történetet mond el, melynek alig egy részét látod, de annyi bizonyos, hogy egy fiúról szol, aki ellentmond az apjának.
Ahogy pedig jobban szemügyre veszed, bal oldalán két-két, különös ívű bárd pihen és mintha a derekán pár tör markolatát is felfedeznéd.
„Nos kit kell megölnöm?” kérdezi nevetve, ahogy beletúr immáron olajozott hajába és bár te tudott a választ, talán mégis nehezedre esik kimondani, talán nem...