//A teremtés előszobája//
*A világító toronynál eltöltött idő és a városból való visszaút alatt nem csak tétlenül telt el a számára. Az itt szerzett benyomások, gondolatok és inspirációk, mind-mind arra vezették, hogy eredményesen, vagy legalábbis lelkesen vághasson bele a kutakodásba. Az elmúlt időszak végre a munka jegyében telt és a matróz segítségével, valamint önön erejével előre tudott haladni. A bestiák hullái és maga az élő bestia is, mind mind páratlan információkkal látják el, hogy megfejthesse az előtte álló titkokat. A szörny meggyötört lelkét szipolyozó doktor a séta után elindul vissza a kis laborjába, amely végre több örömöt tartogat a számára, mint sem gondolta volna. Az anatómiai tapasztalatok és a mágia nyújtotta lehetőségeken gondolkodik, ahogy lassan a dokkok irányába halad. Nem tudja még pontosan, a két út közül, melyik lehet a járható, de érzi, hogy alaposan át kell gondolnia a mágiáról alkotott elképzeléseit, ha valóban rá kell térnie erre az útra.
Az eddig megvetett és lenézett tudomány, amelyet ő talán soha nem tartott annak, egyre csábítóbb lehetőségekkel hívogatja. Nem csak azért kukkantana be ezen világba, hogy azután végleg ott is maradjon, hanem mert szükség is lesz rá. A szükség pedig nagy úr még a doktornak is, mivel a cél érdekében mindenre képes. Ezért még ha nem is akarta soha nagyon úgy tűnik, hogy rá kell fanyalodnia a mágia által nyújtott lehetőségekre. Komor tekintettel lépked a sziklák között a visszaúton, hiszen olyan területre tévedt, amelyre soha nem akart rálépni. Nincs kedve a saját felfedezéséhez, mivel nem tudja annak alapját és kimenetelét. A mágia eddig és kategorikusan, is csak segéd tudomány lehetett volna a kutatásában. Viszont az összes kísérleti következtetése arra mutat, hogy ez bizony más irányultsággá alakul. Mindezeket összefoglalja magában, ha nem is örül a következtetésének, azért kíváncsisággal eltölti.
A toronytól a dokkokig gyalogol komótosan, hogy onnan rátérhessen a rejtett útra, amely a barlangba vezeti majd őt. Itt végre a napfénytől távol lehet és csak a világító kristályok, valamint az általa meggyújtott olaj lámpás az, amely a természetellenes fénnyel világítja meg a kis barlangi üregét. A szobájába besétálva leteszi az asztalára orvosi táskáját és hátra indul a kis raktárba, amelyen már kialakította a leendő oltár helyét. Csontos kezével végig simítja a sziklát, hogy elmélkedhessen arról, miként is fog itt hatalmas dolgokat véghezvinni. Leguggol mellé, hogy átgondolja, mire is lesz szüksége majd a jövőben, hogy végrehajthassa a nagy terveit. Ez még igencsak távolinak és bizonytalannak tűnik, de mivel megvannak az alapjai és bizony a képességei is, hogy sikerre vigye a tervét, így nem csügged. Inkább a feladatra koncentrálva, feltápászkodik és körbe tekint mi az, amelyre szüksége lehet a kísérletekhez.
Legelső feladata, hogy a megfelelő eszközöket kikészítse az asztalára. Toll, tinta, jegyzetnek való papiros és az orvosi eszköz tára. Persze az első lépés a vizsgálódás és ennek nyomán leginkább az éles szemére és az író kezére lesz szüksége. Az eszközök persze kellenek, hiszen még mindig rejtenek titkokat a talmid maradványai. A csontok, izmok és más szervek működése nem feltétlen világosak a számára, így egy holttestet megtartott magának, hogy ezeket teljes egészében kivizsgálhassa.
A talmid testét felhelyezi a műtétre kinevezett asztalkára és munkához is lát. Vagyis munkához is látna, de egy ponton megakad. Tanulmányai a régmúltból azonnal jeleznek a számára. Habár sok ismerete nem volt a talmid anatómiában annak idején, mégis tudja, hogy a mesterei nem egészen így írták le a fajt. Ennek okán komoly tekintettel vizsgálgatja az előtte elterülő testet. Vajon milyen nevet adjon ennek a fajnak. Nyilván nem talmid az előtte kiterült lény, de azt sem mondhatja, hogy távol lenne tőle. Ha esetleg ez a teremtmény egy alfaja a talmidnak, akkor maga a talmid nem csak önálló faj, hanem kategória, tehát a talmid innentől kezdve egy gyűjtőnévvé válik. Ez akár egy tudományos felfedezésnek is hathat, hiszen nem tud másról, akik ezt az alfajt dokumentálták volna. Persze a városi nagy könyvtár még rácáfolhat erre.
A szemlélődés és vizsgálódást követően leül az íróasztalához, hogy tovább gondolkodjon a témáról. A preparálás és boncolás eredményeként felírt jegyzetek tetejét és megnevezését nem véletlenül hagyta üresen annak előtte. Már akkor sem volt tiszta a számára, hogy miként nevezze el a talmidokra hasonlító teremtményt. Kezébe veszi a pennát, de még nem mártja bele a tintába. Inkább átgondolja még egyszer az első sorokat és leginkább a megnevezést. A majd harminc percig tartó agyalás után végül megszületik a fejében a teljesen nyilvánvaló elnevezés. Talminoid. Igen Talminoid, hiszen nem talmid, de ahhoz hasonló. Mint más állatoknál és azok alfajainál a gyűjtőcsoportból eredeztetik a nevüket. A tudományos kritériumokat ezzel betartva meg is született eme nagyszerű kis bestia elnevezése. A toll már nyugodtan érintkezhet a tintával, hiszen a név végleges és bizonyos. Ez ha nem is a legkardinálisabb kérdés kör volt, mégis egy tudós számára fontos lépés.
Ami a következőket illeti az elnevezéssel kapcsolatban, az az összehasonlítás. Sajnálatosan a doktor nem rendelkezik olyan leirattal, amely a részletes talmid anatómiát feltárná neki, de a városi könyvtárban bizony akadhat ilyen. Ezért a saját kezdeti, vagyis jelen jegyzeteit el kéne vinnie a könyvtárba, hogy azt összehasonlíthassa az ottaniakkal. Amennyiben kimutatható az eltérés és ez szinte bizonyos úgy egy összehasonlító leirattal a különbségeket kiemelve, már bizonyosan új tudományos iratot lehet létrehozni. A doktor ennek érdekében a szokásosnál is alaposabban akarja megvizsgálni az asztalán heverő testet.
Feláll az asztaltól a kis könyvének megcímzése után és komótosan az eszközei után nyúl. Megragadja a szikéjét és az égbe emeli. Nem vág bele azonnal a testbe, hiszen meg akarja fontolni honnan is kezdje azt. Jelen helyzetben nem annyira, arra kíváncsi, hogy mi van belül, hanem inkább arra, hogy mi miért van és mi hogyan működik a szervezeten belül. Ennek érdekében most oldalról a has falából tesz egy bemetszést. Finoman végig vágja és felhajtja a bőt, majd az izomzatot és a zsír réteget. Ezeket a részeket nem jegyezi fel, hiszen egy előző boncolás alkalmával már megtette. Inkább a gyomor elhelyezkedésére és ha van akkor a tartalmára. A felső fedőréteg felhajtás után elé tárul a látvány. Gyomor, belek és még megannyi érdekes kis biológiai anyag. Végig követi a nyelőcsövet és a gyomor mozgását egészen a legvégéig. A bele elhelyezkedését és a táplálék útját. Amint ezeket lekövette kezet most és a látottakat lerajzolja, majd kis széljegyzeteket készít hozzájuk.
A következő lépés a légző rendszer felderítése. Előveszi korábbi leírását és átolvassa. Ha minden igaz akkor a szörny képes a víz alatt is levegőt venni. Ez a képesség azt jelzi, hogy van egy speciális szerve, olyan, mint a halaknak, amellyel a levegőt kiszűri a sós vízből. Nem is éri csalódás, hiszen egy kopoltyú szerű szervet vél felfedezni. Ezt alaposan elemezni kezdi és így még több réteg húst és bőrt távolít el. Ugyan úgy, mint a gyomor esetében, most is végig követi a levegő útját, hogy megkapja a válaszokat, amelyek nem váratnak magukra. A szörny bizony egy átalakító szervvel és egy tüdővel is rendelkezik. A doktor finoman belefúj egy kis csövön keresztül a kopoltyúba, hogy lássa megemelkedik e a tüdő. Ez a hatás a hulla merevség ellenére még megfigyelhető, habár csak nagyon enyhén. Ezeket az információkat is lejegyezi, lerajzolja.
A következő lépés a keringési rendszer feltérképezése. Amint azt már megfigyelte a humanoid fajoknál, a szív mozgatja az egész szervezetet. Az erek és a keringés motorja a szív, amely működteti a bestia testét. A teljes ér hálózatot nehézkes lenne feltérképezni és hatalmas munkába kerülne, így csak a verőereket deríti fel és finoman vágja ki a testből. Ezeket alaposan feljegyezi és leköveti, hogy minden egyes artériát megtaláljon, ha itt az ideje. Mivel az ér rendszer fontos a test működése szempontjából azért olyan ereket is megtekint és leír, amelyek még szabad szemmel kivehetők.
A test felnyitása után már csak az agy az, amely hátra van. Itt megfordítja a testet, hiszen elsődleges kérdése, hogy a gerinc milyen módon kapcsolódik az agyhoz. Van e összefüggés, vagy fontos kapcsolódási pont a kettő között. Az eredményeket lerajzolja és feljegyezi ahogyan a többi esetben is.
Az agy kutatása már egy sokkalta bonyolultabb dolog. Alapvető helyzetben élő egyeden érdemes elkezdeni a feltérképezést, hiszen akkor lehet mérni mi mire alkalmas. Ennek folyamata nagy ügyességet és tapasztalatot igényel. Az eljárás azonban egészen egyszerű. A pácienst el kell kábítani és érzéstelenítni. Majd finoman felnyitni a koponyát a fej tetején. Ezután egy vékony tűvel lehet ingerelni az agy különböző pontjait és megnézni, milyen reakciókat vált ki az alany. Több embernél egy egy pont ingerlése szomorúságot, nevetést, vagy fájdalom érzetet okozott. Így fedezve fel az agy funkcióit. Hiába az élő talminoid, ha nincs meg a megfelelő érzéstelenítő, vagy bénító szer.
A doktor finoman fejti le a bőrt és felnyitja a koponyacsontot. Eltávolítja a kopoltyúkat és megvizsgálja az agy és gerinc kapcsolatát, majd az agyat és a hozzá kapcsolódó összes eret. Az agy szerkezetét és súlyát már egyszer lemérte, habár egy fajta beli összehasonlító elemzést még el lehetne végezni. Ezért itt ismételten felvezeti a jegyzeteibe az adatokat és inkább végig csinálja a folyamatot.
Hosszú órák telnek el a boncolás alatt és a doktor is kezd fáradni. Habár nem kedveli a test szükségleteinek kielégítését, így az evést vagy az alvást, mégis meg kell lassan lépnie a dolgot. De még nem most.
Pihenés gyanánt inkább átmegy a másik helységbe, hogy megnézze a kis szörnyet. A talminoid amióta ide került igen nyugodtan viselkedik. Leszámítva azt az egy esetet, amikor neki akart rontani a fiatal matróznak, de talán az nem is volt komoly. Ami a legfontosabb lenne, hogy rájöjjön, vajon a lénynek van e intelligenciája, vagy bármi értelmi képessége. Egy apró kis széket hoz magával a laborból és a lénytől kellő távolságra teszi le. Komótosan leül és zsebéből előveszi a kedvenc szén ceruzáját, hogy lerajzolja a sarokban kuporgó szörnyeteget.
Rajzol és rajzol, közben figyeli a lény reakcióját, amelyből jelen helyzetben nem sok van. Talán éhes a drága lélek, vagy hiányzik neki a tenger. Ki tudja a választ? A doktor is csak feltételezni tudja azt. Mindenesetre az intelligencia méréséhez több adott információ is rendelkezésre áll. Elsőként az, hogy szervezett támadás történt a Révész ellen. A második, hogy fegyvert, vagyis eszközt használtak ellenük. Ennek bizonyítéka még most is az oldalán csüng. Innen már ki is lehet következtetni, hogy társas és eszköz használó jószágra bukkantak.
Amint kellő módon és mennyiségben modellezte a bestiát, feláll a székről és visszasétál a laborba. Maradt még némi szárított hús a tarsolyában, amellyel megetetheti a vendéget. Nem lenne jó ha legyengülne, vagy beledöglene a fogságba. Az elővett hússal a kezében visszasétál a hátsó helységbe és odadobja a lénynek.
Az először félénken odanyúl, majd a levegőbe szagol, majd az ételt is megközelíti. Nem telik bele sok idő és eszegetni kezdi. Ez ismét jó alkalom ahhoz, hogy megfigyelje a táplálkozás folyamatát. A fogakat, azok működését, a fej és a száj izmait. A kéz tartását és fogását, azok izomzatát. Minden apró információt feljegyez, ahogy a lény falja a szárított húst. Amint elfogy egy kis darab, máris újat dob neki oda. Így beosztva mindazt, amije van.
Amikor elfogyott akkor még egy darabig nézi, hogy a szörny mintha kérdően nézne rá, de a doktor csak hűvösen figyeli pár pillanatig. Belemered az előtte könyörgőnek és éhező képébe, de semmilyen érzelem nem látszik rajta. Ahogy szokás mondani, csak a munkáját végezte.
Visszatér a laborba és folytatja a munkát. Előtte azonban ő is eszik pár gumót és ha talál némi száraz kenyeret akkor azt is. A falatozást nem viszi túlzásba, hiszen az elméje új terveket szövöget. Az egész folyamat ugyanis egy nagy terv részének apró kis szelete. De lényeges szelete, hiszen minden kis apróság, kutatási anyag közelebb viszi a céljához.
Áttúrja az eddig megírt jegyzeteket és feljegyzéseket. Átnézi a rajzokat és a kis kiegészítéseket. Hibákat és ellentmondásokat keres bennük, mivel soha nem lehet tudni, hogy még kimaradt e valami, vagy másként szerepel a memóriájában. Ezzel a tevékenységgel majd egy óra telik el, de az elme egy csodás dolog és a munka közben is képes elkalandozni más irányba. Nincs ez másként most sem. A nagy tervet egészében látva egy újabb lépést tervezget. El kell mennie a városi könyvtárba, hogy ott tudja tanulmányozni a talmid anatómiát, már ha van róla bármi leirat is. Emellett más bestiák szervezetét is jó lenne tanulmányozni, hiszen jobb és több tudásra szomjazik az elméje. Továbbá egy igen fontos apróság is be bevillan a számára, amely része a mágia.
A mágia egy olyan részlete, vagy kiegészítése a tervének, amellyel még nem igazán foglalkozott. Ez az a terület, amelyet még homály fed. Ennek érdekében ezt is alaposan meg kell vizsgálnia. Lehet, hogy megkönnyíti a munkát, de az is lehet, hogy zsákutca az egész. Több olyan logikus magyarázat is létezik miszerint kelleni fog neki ez a tudás is és több olyan is van, amely szerint nem lesz rá szüksége. Azonban egy valami teljesen bizonyos. Nem kerülheti el, hogy foglalkozzon vele.
A terveit egy külön kis noteszba jegyezi fel és gondosan be is jelöli, hogy mit mikor kell megtennie. Mire mennyi ideje van még, hány napot kell vele foglalkoznia. Végtére is egy tervet követ, amelyet érdemes megtervezni.
Ezen a ponton érzi, hogy tényleg elfáradt. Ideje lesz aludni egyet és pihentetni az agyat és a testet is, hiszen ameddig még halandó, nem kerülheti el a szükségleteket, amelyeket úgy lenéz és megvet.
Az egyszerű kis fekhelyébe elhelyezkedve a világító köveket nézi és mivel igencsak intenzív napjai voltak mostanság, így alig tud elaludni. Forgolódik jobbra és balra, de nem megy az elalvás. Ezért felkel és úgy gondolja készít magának egy teát. Hátha majd az engedi elaludni. Előveszi a táskája mélyéről a gyógynövényes kis szárított tasakját, majd vizet forral és pár perc alatt már kész is a forró tea. Megragadja, kiönti az agyag bögréjébe és lassan lassan szürcsölgetni kezdi, miközben leül az asztalához.
A gondolatok és a munka nem hagyja nyugodni. A boncolás, a rém álom az élő szörnyetegen végzett kutatások, mind mind sok összevisszaságot adnak ki a fejében. Még mindig vannak olyan kutatási területek, amelyeket nem fejlesztett ki, amelyek még válaszokat adhatnak, viszont érdemes lenne már rendszerezni azokat is, amelyek megvannak a számára.
Ahogy a tea hűlni kezd és egyre ihatóbbá válik úgy tud nagyobb kortyokat inni az italából. Eközben új ötletek fogannak meg a fejében. Mi lenne ha. Kezdi meg az új ötlet feltárását és már bele is folyik az újabb kísérletbe. Van egy varázslat, amely ha minden igaz meg tudja nézni egy halott utolsó emlékeit a környezetéről. Vagyis nem az emlékeit, hanem az utolsó látott és hallott dolgait. Ha ezt alkalmazni tudná, a meglévő testeken, akkor sok információval gazdagodhatna.
Talán azt is láthatná, hogy milyen intelligenciával rendelkezik az áldozat, jelen esetben a bestia, akin alkalmazni akarja. Ez kulcs fontosságú lehet majd, hogy felfedezze mire képesek a talminoidok és milyen lehetőségeket tartogatnak a tudomány számára. Nem mellesleg a szörnyek pillanatnyi életébe, az ő látás és hallás módjukba is bepillantást engednek.
Tovább issza a teáját, miközben a fáradság újabb hulláma éri el, amelyen erőt véve az új gondolatai leírásán morfondírozik. Nem is kell sokat aggodalmaskodnia ezen, mert inkább elővesz egy papirost és egy ceruzát, hogy leírja az ötletét. Ez inkább egy kutatás bevezetés és egy kutatás felvezetés, mintsem a már előkészített és átgondolt kutatási téma bevezetője.
Ahogy írja és írja, mind több szempont kezd előbukkanni. Amennyit tud a varázslatról és amilyen tapasztalata nincs még a varázslattal úgy jutnak mégis eszébe a szempont rendszerek, amelyek meghatározhatják a kutatást.
Ilyen szempontok a hallott és látott emlékek. Az ezzel kapcsolatos bestia specifikus körülmények. Például, hogy a bestia látás és hallás módja vajon milyen. Ha netán a szörny látása vagy hallása élesebb, vagy rosszabb, mint az emberé, vagy a félvéreké akkor abból már információt tudhat meg a szörnyről. Így ez a kutatás fontos részleteket tárhat fel a másikról.
A sok papír munka és a tea meghozza a kellő hatást, hogy a kutatást valóban később folytassa. Csontos állkapcsa ásításra nyílik és az álom kezdi kérlelhetetlenül kikezdeni az elméjét. Nincs más hátra, mint lefeküdni és aludni. Így is tesz. Elpakolja jegyzeteit összekészíti a fekhelyét, amelyet nem rég már előkészített, de megveti még egyszer és vékony csontos testével lefekszik.*