Tekintsd meg alább ezt a remek alkotást, vagy kattints ide, hogy visszatérj a fórumba, avagy kattints ide, hogy újabb művek közül választhass!
Cím: Hadinapló ; Író: Mesélő (Szarkazmus) (#11782)
[Az egyik polcon kitüremkedő, rongyos, ősöreg könyv. A barna bőrkötésbe foblalt lapokon macskakaparás szerű, alig kibogarászható kalligráfiával felvitt tintapacák, amik egykor valószínűsíthetőleg szavak voltak valamikor régen. A sárgult pergamen gyűrött, és néhol szakadt. Olvasása szinte fáj a szemnek. A barna borítást arany nyomott festék díszíti elől, mutatván a címet: Hadinapló. Az első pár lap hiányzik.]
5. Bejegyzés. Templom.
A 3. és 4. bejegyzés szerint a Tanács arra jutott, hogy a fogadót használjuk támaszpontnak, erős kőszerkezete, és raktáron lévő élelmiszerei miatt. Nem etikus, de hadiállapot van. Felállítunk egy stratégiai támaszpontot, és kiürítjük a templom szellemi anyagát. A Tanács teljes hadi készültséget hirdetett ki. Őrséget küldtünk ki az Artheniort övező erdőségekbe. Az 1. bejegyzésben vázolt épületek, magtárak átalakítása őrházakká befejeződött a napokban. 5 fős csoportokban járták az erdőt a mágusok, harcosok. Két hat és három napja az őrség első kiküldetésének. A város közállapota - a 3. bejegyzésben vázolt tömegfélelem - lassan alább hagy. Egy ételszállító karaván is épségben megérkezett a városba. A tanács bizakodóan [Tekint? vagy valami hasonló.] a jövőbe, és Umnatherr mágus azt mondta, nagyon jó, ha írom a hadi naplót. "Egy gyerek, aki már tizenkét évet megélt, ezzel tornáztathatja az agyát, hogy később mágus lehessen." Ezt mondta. Meg azt is hogy: "Ez nagy felelősség!" Még egy pohár bort is töltött nekem, és azt mondta, bármi történjen is, én írjam a hadi naplót, azt hiszem csak távol akar tartani a harctól...
[A szöveg további felét elmosta egy tetemesebb borfolt. Még betűket lehet kiolvasni itt-ott, értelmes szavakat vagy neveket nem lehet összerakni.]
[Láthatóan sietősebben írt sorok, néha össze nem illő szavakkal.]
6. Bejegyzés. Arthenior, Pegazus fogadó. [A dátum olvashatatlan.]
Ugyan sejtettük, hogy be fog következni, mégsem számítottunk rá. Éjszaka az északkeleti őrházból egy sérült katona lép be a fogadó ajtaján. Orkok jönnek. Kiáltására meghűl a levegő, és egy emberként jön rettegésbe a Tanács. Valaki evakuálásért kiabál, mások pedig védmágiákkal próbálkoznak. Én, a hadi napló írója, egy sarokban figyelem az eseményeket. Messziről visszhangzanak az orkok kiáltásai. Mindenki fél, én is félek. A pegazusok patadobogása megváltozott. Már a macskaköveken kopognak. Elérték a civileket. Mindenki fejvesztve menekül.
[Olvashatatlan sor.]
A mágusok visszaverik az hordát a fogadó ajtajában. Éljenzés. Az ablakból látom, hogy ég a templom. A szélmágusok megkavarják a levegőt. Az ork sereg felét elviszi a tornádó. Mégsem. Sokan vannak.
[Az egyre remegőbb kézzel írt betű egymásba folynak, sorokon át olvashatatlan az írás a következő oldalig.]
Én félek.
Többen vannak, mint gondoltuk. Egy ork beszakította a fogadó ajtaját a hátasával. A pegazus patája alatt meghasadt a védelem. Én egy ablakon szöktem ki. Még hallom a kiáltásokat, látom a füstöt. Engem is meg fognak találni. Hol van Lihanech? És a többi város? Miért nincs itt? Mit akarnak az orkok. Miért teszik ezt? Láttam egy halott nőt akit... akit... én ezt nem akarom. A harcnak vége. Arthenior elbukott, és a hadi napló véget ér.
[A következő pár oldal ki van hagyva a rajta tetemesen felszívódó vérnek, és kiömlött tintának. Az írást gyöngybetűkkel folytatják a következő bejegyzéssel.]
7. Bejegyzés. Az fészkes franc se tudja hol és mikor.
Szegény kölyök. Felakasztotta magát az övével egy fára. Talán jól is tette, inkább mint, hogy az orkok kezére jusson. Én vagyok az artheniori csata - inkább mészárlás - talán egyetlen túlélője. Nem tudom, minek írom ezt. A kölyök lábánál találtam, talán egyszer még jó lehet valamire. A gyermek egyben viszont tévedett. Még nincs vége a harcnak.
8. Bejegyzés. Gyalogszeren valahol.
Elindultam Artheniorból az előző bejegyzéssel. Lőttem egy vadat. Eszem. Rémálmok gyötörnek. Nem mindig vagyok magamnál. Néha visszaolvasom a 6. bejegyzést. Magamban beszélek. Kezdek megőrülni?
9. Bejegyzés. Ott ahol végre az út kezdődik.
Lassan elérem a várost. Nem vagyok egy kényes alak, de végre ágyon szeretnék aludni. Hírt viszek a városoknak Artheniorról, és talán visszavehetjük a levegő városát. Egész nap azon gondolkoztam, hogy csináljak-e ezzel a könyvvel valami hasznosat is. Leírni az orkok stratégiáját vagy harcmodorát. Vagy csak egy hosszas elmélkedést arról, milyen rossz is a háború…
Minden fél csak veszít. Az áldozatok... [Le-]
Nők és gyerekek egy életre m…[szakadt - ]
Apák és fiúk vesznek oda…[az oldal ezen- ]
És miért? Hát a kurv…[fele haránt irányban]
10. Bejegyzés. Tényleg fontos ez?
Talán csak azért írom, hogy ne bolonduljak meg. Elindultam Artheniorból a 7. bejegyzéssel szövetséget kérni a városoktól. Hatokon át gyalogoltam, mire ide értem. Most frász se tudja, mihez kezdjek. A népek félnek, a városok csak magukkal törődnek. Nem érti meg senki, hogy az összefogás az egyetlen esélyünk. Nem tudom mi lesz. Meghallgatást kértem a vezetőknél. Holnap megyek.
11. Bejegyzés. A helyes úton.
Meghallgattak. Lesz szövetséges haderő, összefogással. Visszavesszük Artheniort. Az otthonomat felszabadító csapatok íjász csapatait én vezetem. Nem kellene ennyire örülnöm a vérontásnak, tudom, de mit tegyek? Vegyük az orkokat. A zablától megy a pegazus, nem az ostortól, mégis gyorsabban vágtatnak, ha verik őket. És csak nekik állnak meg. Ha egy zöldet levágsz a nyeregből, nem ülhetsz fel a hátára, ha csak nem egy ork tartja a kantárt. Ezt érzem most. Itt mindenki úgy hív hogy A Túlélő. Mégis azt érzem, hogy az orkok tartják a kantárt.
12. Bejegyzés. Arthenior közelében.
A csapat vezetésével, és a három város katonáinak féken tartásával elment az időm, elfelejtettem ide feljegyezgetni a történéseket. Holnap kitisztítjuk a várost. A Levegő városának macskakövein újra mágusok járnak majd. Megtisztítjuk, és eltemetjük, amit lehet, aztán a haderő megveti a lábát itt, és kitakarítjuk a Külső Területeket és a Kikötőt is, habár nem tudni még, hogy mennyire érintette az orkok hadjárata őket. Holnap támadás.
13. Bejegyzés. Otthon.
Elfoglaltuk. Romokon arattunk győzelmet, mégis mintha egy gyémánt palotát szálltunk volna meg. Persze csak nekem. A külhoni katonák nem azt érzik, amit én. Küldettem a hírrel a városoknak. Állítólag megajándékozzák Artheniort az elszenvedett károkért. Egy kis vigaszdíj a halottaknak. De még lehet, hogy lesz valami haszna is.
14. Bejegyzés. Otthon.
A városok ajándékainak átadása után a közös haderő visszavonult. Ki-ki a magáéba. Csak néhányan maradtak. Talán megtöltenek egy kisebb negyedet majd.
A lihanechi víztározó talán kicsit felpezsdítheti a háború utáni életet. Nincsenek fertőzött vizű kutak, és talán egy fürdőházat is építhetnek a fogadó mellé. Piritiannes földmágusai valami látványossággal is készülnek ezzel kapcsolatban az ajándékunk mellé. Állítólag a víztározó remek alapot szolgáltat majd neki. No nem mintha a város látványosságai vonzanák ide az embereket, de lehet visszacsempész egy kis életet Arthenior kihalt utciára.
Wegtoren is előretekintő volt az ajándékával. A tűzmágusaik úgy hevítik a vasat, mintha vaj lenne. Egy kovácsműhelyet tákoltunk össze, amit kezelésbe vettek. Nem tudni, pontosan mit csináltak, de azóta a kovács szakadatlanul dolgozik, és kiváló minőséget ad ki a kezéből. Mind katonailag, mind gazdaságilag is helyre állhat a város ennek hála.
Mi sem mutatná be jobban Pirtianes hozzáállását mindenhez, mint az ajándékuk. A templomot, a tudás és mágia otthonát, segítettek renoválni. Senkit nem engedtek a munkálatok közelébe. Minden, amit tudhatunk, annyi, hogy az egyik nap egy hatalmas remegés rázta meg a vidéket. Valami nagy dolgot hozhattak, ami lassan gurult, bár követ nem láttunk sehol, csak hosszú nyomokat a földön. Mindenesetre a templom elkészült, és, hogy felsőbbrendűségüket bemutathassák, hagytak benne egy pár szobrot is. Hatalmas katonákat ábrázoló szobrokat, melyek védik a templomot, hogy ne veszítsük el újra. Ez a rideg pirtianesieség, amivel csak születni lehet. Rideg, domináns, mégis hasznos ajándék.
A fogadót meg magunk építettük újjá. Egészen vissznyerte régi fényét, és a háborúra emlékezve átneveztük, és egy illő ábrázolást is kapott a nevéhez. A Pegazus fogadó újra várja a vándorokat a főtéren.
Talán idővel a Levegő városa visszanyerheti régi fényét.
Utolsó bejegyzés.
A háború véget ért. Arthenior virágzása kezdetét vette. A Túlélőnek már nem kell túlélnie. Elég csak élnie.
[Egy utolsó mondatba mintha belekezdett volna, egy talán „A” betűnek indult kis vonal még áll a lap alján, de aztán meggondolhatta magát. A könyv itt véget ér. Még az utolsó oldalon egy szerzetes írt egyetlen sort.]
Történt az Ork dúlás idején.
Vége. Köszönjük a figyelmed! Vissza a fórumba
Cím: Hadinapló ; Író: Mesélő (Szarkazmus) (#11782)
[Az egyik polcon kitüremkedő, rongyos, ősöreg könyv. A barna bőrkötésbe foblalt lapokon macskakaparás szerű, alig kibogarászható kalligráfiával felvitt tintapacák, amik egykor valószínűsíthetőleg szavak voltak valamikor régen. A sárgult pergamen gyűrött, és néhol szakadt. Olvasása szinte fáj a szemnek. A barna borítást arany nyomott festék díszíti elől, mutatván a címet: Hadinapló. Az első pár lap hiányzik.]
5. Bejegyzés. Templom.
A 3. és 4. bejegyzés szerint a Tanács arra jutott, hogy a fogadót használjuk támaszpontnak, erős kőszerkezete, és raktáron lévő élelmiszerei miatt. Nem etikus, de hadiállapot van. Felállítunk egy stratégiai támaszpontot, és kiürítjük a templom szellemi anyagát. A Tanács teljes hadi készültséget hirdetett ki. Őrséget küldtünk ki az Artheniort övező erdőségekbe. Az 1. bejegyzésben vázolt épületek, magtárak átalakítása őrházakká befejeződött a napokban. 5 fős csoportokban járták az erdőt a mágusok, harcosok. Két hat és három napja az őrség első kiküldetésének. A város közállapota - a 3. bejegyzésben vázolt tömegfélelem - lassan alább hagy. Egy ételszállító karaván is épségben megérkezett a városba. A tanács bizakodóan [Tekint? vagy valami hasonló.] a jövőbe, és Umnatherr mágus azt mondta, nagyon jó, ha írom a hadi naplót. "Egy gyerek, aki már tizenkét évet megélt, ezzel tornáztathatja az agyát, hogy később mágus lehessen." Ezt mondta. Meg azt is hogy: "Ez nagy felelősség!" Még egy pohár bort is töltött nekem, és azt mondta, bármi történjen is, én írjam a hadi naplót, azt hiszem csak távol akar tartani a harctól...
[A szöveg további felét elmosta egy tetemesebb borfolt. Még betűket lehet kiolvasni itt-ott, értelmes szavakat vagy neveket nem lehet összerakni.]
[Láthatóan sietősebben írt sorok, néha össze nem illő szavakkal.]
6. Bejegyzés. Arthenior, Pegazus fogadó. [A dátum olvashatatlan.]
Ugyan sejtettük, hogy be fog következni, mégsem számítottunk rá. Éjszaka az északkeleti őrházból egy sérült katona lép be a fogadó ajtaján. Orkok jönnek. Kiáltására meghűl a levegő, és egy emberként jön rettegésbe a Tanács. Valaki evakuálásért kiabál, mások pedig védmágiákkal próbálkoznak. Én, a hadi napló írója, egy sarokban figyelem az eseményeket. Messziről visszhangzanak az orkok kiáltásai. Mindenki fél, én is félek. A pegazusok patadobogása megváltozott. Már a macskaköveken kopognak. Elérték a civileket. Mindenki fejvesztve menekül.
[Olvashatatlan sor.]
A mágusok visszaverik az hordát a fogadó ajtajában. Éljenzés. Az ablakból látom, hogy ég a templom. A szélmágusok megkavarják a levegőt. Az ork sereg felét elviszi a tornádó. Mégsem. Sokan vannak.
[Az egyre remegőbb kézzel írt betű egymásba folynak, sorokon át olvashatatlan az írás a következő oldalig.]
Én félek.
Többen vannak, mint gondoltuk. Egy ork beszakította a fogadó ajtaját a hátasával. A pegazus patája alatt meghasadt a védelem. Én egy ablakon szöktem ki. Még hallom a kiáltásokat, látom a füstöt. Engem is meg fognak találni. Hol van Lihanech? És a többi város? Miért nincs itt? Mit akarnak az orkok. Miért teszik ezt? Láttam egy halott nőt akit... akit... én ezt nem akarom. A harcnak vége. Arthenior elbukott, és a hadi napló véget ér.
[A következő pár oldal ki van hagyva a rajta tetemesen felszívódó vérnek, és kiömlött tintának. Az írást gyöngybetűkkel folytatják a következő bejegyzéssel.]
7. Bejegyzés. Az fészkes franc se tudja hol és mikor.
Szegény kölyök. Felakasztotta magát az övével egy fára. Talán jól is tette, inkább mint, hogy az orkok kezére jusson. Én vagyok az artheniori csata - inkább mészárlás - talán egyetlen túlélője. Nem tudom, minek írom ezt. A kölyök lábánál találtam, talán egyszer még jó lehet valamire. A gyermek egyben viszont tévedett. Még nincs vége a harcnak.
8. Bejegyzés. Gyalogszeren valahol.
Elindultam Artheniorból az előző bejegyzéssel. Lőttem egy vadat. Eszem. Rémálmok gyötörnek. Nem mindig vagyok magamnál. Néha visszaolvasom a 6. bejegyzést. Magamban beszélek. Kezdek megőrülni?
9. Bejegyzés. Ott ahol végre az út kezdődik.
Lassan elérem a várost. Nem vagyok egy kényes alak, de végre ágyon szeretnék aludni. Hírt viszek a városoknak Artheniorról, és talán visszavehetjük a levegő városát. Egész nap azon gondolkoztam, hogy csináljak-e ezzel a könyvvel valami hasznosat is. Leírni az orkok stratégiáját vagy harcmodorát. Vagy csak egy hosszas elmélkedést arról, milyen rossz is a háború…
Minden fél csak veszít. Az áldozatok... [Le-]
Nők és gyerekek egy életre m…[szakadt - ]
Apák és fiúk vesznek oda…[az oldal ezen- ]
És miért? Hát a kurv…[fele haránt irányban]
10. Bejegyzés. Tényleg fontos ez?
Talán csak azért írom, hogy ne bolonduljak meg. Elindultam Artheniorból a 7. bejegyzéssel szövetséget kérni a városoktól. Hatokon át gyalogoltam, mire ide értem. Most frász se tudja, mihez kezdjek. A népek félnek, a városok csak magukkal törődnek. Nem érti meg senki, hogy az összefogás az egyetlen esélyünk. Nem tudom mi lesz. Meghallgatást kértem a vezetőknél. Holnap megyek.
11. Bejegyzés. A helyes úton.
Meghallgattak. Lesz szövetséges haderő, összefogással. Visszavesszük Artheniort. Az otthonomat felszabadító csapatok íjász csapatait én vezetem. Nem kellene ennyire örülnöm a vérontásnak, tudom, de mit tegyek? Vegyük az orkokat. A zablától megy a pegazus, nem az ostortól, mégis gyorsabban vágtatnak, ha verik őket. És csak nekik állnak meg. Ha egy zöldet levágsz a nyeregből, nem ülhetsz fel a hátára, ha csak nem egy ork tartja a kantárt. Ezt érzem most. Itt mindenki úgy hív hogy A Túlélő. Mégis azt érzem, hogy az orkok tartják a kantárt.
12. Bejegyzés. Arthenior közelében.
A csapat vezetésével, és a három város katonáinak féken tartásával elment az időm, elfelejtettem ide feljegyezgetni a történéseket. Holnap kitisztítjuk a várost. A Levegő városának macskakövein újra mágusok járnak majd. Megtisztítjuk, és eltemetjük, amit lehet, aztán a haderő megveti a lábát itt, és kitakarítjuk a Külső Területeket és a Kikötőt is, habár nem tudni még, hogy mennyire érintette az orkok hadjárata őket. Holnap támadás.
13. Bejegyzés. Otthon.
Elfoglaltuk. Romokon arattunk győzelmet, mégis mintha egy gyémánt palotát szálltunk volna meg. Persze csak nekem. A külhoni katonák nem azt érzik, amit én. Küldettem a hírrel a városoknak. Állítólag megajándékozzák Artheniort az elszenvedett károkért. Egy kis vigaszdíj a halottaknak. De még lehet, hogy lesz valami haszna is.
14. Bejegyzés. Otthon.
A városok ajándékainak átadása után a közös haderő visszavonult. Ki-ki a magáéba. Csak néhányan maradtak. Talán megtöltenek egy kisebb negyedet majd.
A lihanechi víztározó talán kicsit felpezsdítheti a háború utáni életet. Nincsenek fertőzött vizű kutak, és talán egy fürdőházat is építhetnek a fogadó mellé. Piritiannes földmágusai valami látványossággal is készülnek ezzel kapcsolatban az ajándékunk mellé. Állítólag a víztározó remek alapot szolgáltat majd neki. No nem mintha a város látványosságai vonzanák ide az embereket, de lehet visszacsempész egy kis életet Arthenior kihalt utciára.
Wegtoren is előretekintő volt az ajándékával. A tűzmágusaik úgy hevítik a vasat, mintha vaj lenne. Egy kovácsműhelyet tákoltunk össze, amit kezelésbe vettek. Nem tudni, pontosan mit csináltak, de azóta a kovács szakadatlanul dolgozik, és kiváló minőséget ad ki a kezéből. Mind katonailag, mind gazdaságilag is helyre állhat a város ennek hála.
Mi sem mutatná be jobban Pirtianes hozzáállását mindenhez, mint az ajándékuk. A templomot, a tudás és mágia otthonát, segítettek renoválni. Senkit nem engedtek a munkálatok közelébe. Minden, amit tudhatunk, annyi, hogy az egyik nap egy hatalmas remegés rázta meg a vidéket. Valami nagy dolgot hozhattak, ami lassan gurult, bár követ nem láttunk sehol, csak hosszú nyomokat a földön. Mindenesetre a templom elkészült, és, hogy felsőbbrendűségüket bemutathassák, hagytak benne egy pár szobrot is. Hatalmas katonákat ábrázoló szobrokat, melyek védik a templomot, hogy ne veszítsük el újra. Ez a rideg pirtianesieség, amivel csak születni lehet. Rideg, domináns, mégis hasznos ajándék.
A fogadót meg magunk építettük újjá. Egészen vissznyerte régi fényét, és a háborúra emlékezve átneveztük, és egy illő ábrázolást is kapott a nevéhez. A Pegazus fogadó újra várja a vándorokat a főtéren.
Talán idővel a Levegő városa visszanyerheti régi fényét.
Utolsó bejegyzés.
A háború véget ért. Arthenior virágzása kezdetét vette. A Túlélőnek már nem kell túlélnie. Elég csak élnie.
[Egy utolsó mondatba mintha belekezdett volna, egy talán „A” betűnek indult kis vonal még áll a lap alján, de aztán meggondolhatta magát. A könyv itt véget ér. Még az utolsó oldalon egy szerzetes írt egyetlen sort.]
Történt az Ork dúlás idején.
Vége. Köszönjük a figyelmed! Vissza a fórumba