//Romhalmaz//
//Pince//
* Lorthon puszija óriási boldogsággal tölti el, mert olyan jó érzés végre kapni is ilyet valakitől. Azt, hogy a férfinek milyen a szaga nem nézi a lány, s nem is összekeverendő a kuncsaftjaival, akik ugyan nem túl gyakran, de néha úgy döntenek, hogy ellopnak egy-két csókot a félelftől. Mert bizony az lopás. Az nincs megengedve, ám ami az öreg tengerészt illeti, ő ad és nem lop. Tehát Rlilla kedve az egekben, kacarászik és mikor elindul ugrándozik, mint egy gyermek, annyi különbséggel, hogy keblei és kerek feneke ezt a látványt már koránt sem teszik annyira ártatlanná, mint amilyen vékony, dúdoló hangocskája vagy épp feszes, porcelán arca.
A pince eszében van, tehát visszaindul Calek után, mert annál nincs is izgalmasabb, mint egy ember se tudja mennyire hosszú, sötét folyosó a föld alatt. A létra megint csak nincs használva, Rlilla az előző tapasztalatok miatt halálos nyugodtsággal veti bele magát a lyuka, hogy úgy, mint az előbb, megint simán elkaphassa a fokok egyikét. Azonban nem minden megismételhető, s most kicsit ügyetlenebbnek bizonyult, az egyik kiálló darabja a létrának ugrás közben ruháját hastól felfelé feltépte elől. A keblek azonnal kibuggyantak, a ruha nyaka pedig a lány felkarjára csúszott. *
~ Jaj ne, ez volt az egyetlen ~ * húzza el száját, s nézi meg a károkat. Bizony nem bővelkedik gúnyában, nincsen több, ha ezt nem reparálja meg, akkor járhat mezítelen, mert még alsó öltözetre sem futja a szegényes keresetből, amit összehalász a kocsmákban esténként és aztán nem eszi vagy issza el. Már fordulna is sarkon, hogy felmászva keressen tűt és cérnát, vagy valami ahhoz hasonlót, amikor rájön, hogy valószínűleg sem Lorthonnál sem Mornál nem lesznek ilyen eszközök. *
~ De Calenél minden van! Ő mentett meg a múltkor is! ~ * tehát innentől kezdve a terv megvan. Azonnal kap is egy fáklyát a földről, meggyújtja és elkezd rohanni a folyosón. Igen ám, de így a ruha sem akaródzik rajta maradni, mivel hogy deréktól bővül a fazon, ezért csak-csak mászna le a nő combján, kúszva, akár az indák. Lassítania kell, tehát nem trappolhat úgy, mint egy kattant vadló, léptei halkakká válnak, bár nem szándékosan.
Néhány aprócska hang árulja el a másik kettő hollétét, s ennek úgy megörül, hogy kopogás nélkül vágja ki az ajtót. *
- CALE! - * kiált be, s már benn is van. Egyik kezével próbálja csípőnél megtartani a ruhát, másikban meg ott a fáklya, ami szép lassan fényességgel tölti el a helyiséget. Kirajzolja az ágyat, azt a néhány kis poros bútort, a ruhákat a padlón, s azt a két, meztelen vagy legalábbis közel meztelen testet, akiknek a tulajdonosaik most talán kicsit meglepődtek.
Rlilla persze azonnal reagál a lehető legdiszkrétebb csalódott sóhajjal, s lekókasztott ajkakkal. *
- Az egér rúgja meg, így már biztos, hogy egyikőtök zsebébe sincs tű - * rázza meg a fejét jelezve, hogy épp egyik alaknak sincs zsebe. *