Arthenior - Nagy Artheniori Könyvtár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 41. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-12 02:02:56
Üzenet elküldve: 2026-09-12 02:02:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
*A munkájának kedélyes részéhez ért, ahol az új könyvtárat végre megnézheti magának. Bár lenne egy-két keresetlen szava az alkimista számára, aki az eddigi munkásságát a lehető legrosszabb időben vágta el, igazából már régebb is kigondolták, hogy az ostromállapot közepén nem maradhat sokáig a megszokott rendszer, nem fenntartható. Mondjuk az okait nem találta volna ki, de azzal tisztában volt, hogy a változások szele eléri őt is, bármennyire is nem örül neki. Így viszont teszi, amit kénytelen és a saját, csekély sikerrel járó kutatgatásai végeztével inkább rátekint kollégái sikereire és ezen tudás megszerzésének esetleges költségeire. Azzal nem hitegeti magát, hogy olcsón megússza, bár elsődleges tapasztalata elborzassza, hogy mennyire kevésre tehet szert számottevő vagyonával. De akkor ezt is megtanulta és egy jobb képet kap, hogy hozzávetőlegesen mennyivel kell visszatérnie, ha ténylegesen tanulni is akar valamit. De ha már itt van, egy italt nekiáll tanulmányozni, még egy régebb kedvelt itala hatásának pótlására. Kisebb aggodalommal tölti el, hogy az új ital lehet a nagyobb gyík pikkelypáncélján nem fog átütni, de az érdekes, hogy erősebb csapásokat is ígér az új erő alapú keverék. Rövidnek tűnik az az egy-két hat az utazásig, de ebből biztosan vinnie kell az útra.*
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-11 08:57:48
Üzenet elküldve: 2026-09-11 08:57:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titkok könyvtára//
*Hát nem most fogja megtudni, hogy melyik kötettel is alapozhatná meg a bájital alapanyagok terén szerzendő tudását. Na nem baj. Majd szépen megkeresi. Első körben elég csak a címeket olvasni, hiszen a régiek eléggé következetessek voltak ezen a téren. Általában olyan címet adtak egy könyvnek, ami egyértelműen utal a beltartalomra. Ha meg kicsit is kétértelmű az utalás, hát ott bele lehet lapozni. Más kérdés viszont a tekercsek dolga, hiszen azokat elő kell venni, kitekerni, beleolvasni. Mindenesetre az már egy reményteli dolog, hogy Cagon nem mondta azt, hogy nem könyvről van szó.
De most nincs idő erre, hiszen kölykök szabadulnak be a könyvtár azon részébe, ahol ők is vannak. S mintha kimondottan Cagont keresnék. Az ork annyira nem is csodálkozik ezen, még akkor sem, amikor a kölykök valami súlyos sérültről karatyolnak, egymás szavába vágva. Szerencse, hogy ki lehet venni a szavaikból, hogy a sebesült, igen rossz állapotban van, élete egy hajszálon múlik. Sietniük kell.*
- Természetesen, jövök.
*Nem csak a tanulni vágyás hajtja, hanem a segítőkészség is. Valaki az ő tudásukra szorul, mert élete lángja már éppen csak pislákol.
Cagon sietve szedi össze a holmiját, Itheriel pedig visszatolja a könyvet a polcra, amit eddig a kezében tartott. Ezt sem most fogja elolvasni. De igaza van az orknak. Ha már gyakorlat, hát rajta, ez jó alkalom.
Sietősen követi a másikat ki a könyvtárból, nyomában az utca kölykeinek, akik vbezetik őket.*
*Hát nem most fogja megtudni, hogy melyik kötettel is alapozhatná meg a bájital alapanyagok terén szerzendő tudását. Na nem baj. Majd szépen megkeresi. Első körben elég csak a címeket olvasni, hiszen a régiek eléggé következetessek voltak ezen a téren. Általában olyan címet adtak egy könyvnek, ami egyértelműen utal a beltartalomra. Ha meg kicsit is kétértelmű az utalás, hát ott bele lehet lapozni. Más kérdés viszont a tekercsek dolga, hiszen azokat elő kell venni, kitekerni, beleolvasni. Mindenesetre az már egy reményteli dolog, hogy Cagon nem mondta azt, hogy nem könyvről van szó.
De most nincs idő erre, hiszen kölykök szabadulnak be a könyvtár azon részébe, ahol ők is vannak. S mintha kimondottan Cagont keresnék. Az ork annyira nem is csodálkozik ezen, még akkor sem, amikor a kölykök valami súlyos sérültről karatyolnak, egymás szavába vágva. Szerencse, hogy ki lehet venni a szavaikból, hogy a sebesült, igen rossz állapotban van, élete egy hajszálon múlik. Sietniük kell.*
- Természetesen, jövök.
*Nem csak a tanulni vágyás hajtja, hanem a segítőkészség is. Valaki az ő tudásukra szorul, mert élete lángja már éppen csak pislákol.
Cagon sietve szedi össze a holmiját, Itheriel pedig visszatolja a könyvet a polcra, amit eddig a kezében tartott. Ezt sem most fogja elolvasni. De igaza van az orknak. Ha már gyakorlat, hát rajta, ez jó alkalom.
Sietősen követi a másikat ki a könyvtárból, nyomában az utca kölykeinek, akik vbezetik őket.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-10 18:59:49
Üzenet elküldve: 2026-09-10 18:59:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Titkok könyvtára//
* Bizony könnyű lenne a másik dolga, ha az ork egy vállveregetést követve odatolná elé a könyvét. Talán egyszer a jövőben, ám előbb arról kell biztosítania az orkot, hogy valóban érdekli e a dolog. A legtöbb fiatal szeret érdeklődni új dolgok iránt, nincs ezzel semmi baj. Egy kérdést viszont mindenképp felvet: Vajon megéri az ork idejét? Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezen tudás továbbadásáért szép kis summát lehet szerezni. *
- Hogy melyik könyv? Van valahol egy, ami leírja a város környékén fellelhető növények lelőhelyét és hatásait, de a nevére hirtelen nem emlékszem.
* Látványosan elgondolkodik a könyvespolcra pillantva. Vörösen izzó szemei szaporán ugrál egyik gerincről a másikra, hátha a sorban megtalálja azt, amiről beszél. Hogy jó helyen járnak e, vagy esetleg kettő sorral lejjebb kéne kérdeniük, sosem tudják meg. Legalábbis nem most. Néhány kölyök zavarja meg a könyvtár nyugalmát, először nem is tudja mire vélje a rohangáló kölyköket, míg nem az egyik meg is áll előtte. Bizonyára tudják kivel állnak szemben, ha az első reakciójuk nem a másik irányba való sprintelés. Heves lihegések közepette megtudja, hogy valaki nagyon ramaty állapotban van romváros utcáján és sürgős segítség nélkül alighanem meghal.
Már csak ez hiányzott neki, hogy romvárosba rohangáljon gyógyítgatni. Halántékát masszírozza egy darabig, majd nagyot sóhajt miközben elpakolja a holmiját az asztalról. *
- Ha sürgős, akkor sürgős. Jössz?
* Kérdezi a másiktól, majd a választ hallva egyből a lépcső felé veszi az irányt. *
- Ha már gyakorlatról beszéltünk, eljött a gyakorlat ideje.
* Bizony könnyű lenne a másik dolga, ha az ork egy vállveregetést követve odatolná elé a könyvét. Talán egyszer a jövőben, ám előbb arról kell biztosítania az orkot, hogy valóban érdekli e a dolog. A legtöbb fiatal szeret érdeklődni új dolgok iránt, nincs ezzel semmi baj. Egy kérdést viszont mindenképp felvet: Vajon megéri az ork idejét? Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezen tudás továbbadásáért szép kis summát lehet szerezni. *
- Hogy melyik könyv? Van valahol egy, ami leírja a város környékén fellelhető növények lelőhelyét és hatásait, de a nevére hirtelen nem emlékszem.
* Látványosan elgondolkodik a könyvespolcra pillantva. Vörösen izzó szemei szaporán ugrál egyik gerincről a másikra, hátha a sorban megtalálja azt, amiről beszél. Hogy jó helyen járnak e, vagy esetleg kettő sorral lejjebb kéne kérdeniük, sosem tudják meg. Legalábbis nem most. Néhány kölyök zavarja meg a könyvtár nyugalmát, először nem is tudja mire vélje a rohangáló kölyköket, míg nem az egyik meg is áll előtte. Bizonyára tudják kivel állnak szemben, ha az első reakciójuk nem a másik irányba való sprintelés. Heves lihegések közepette megtudja, hogy valaki nagyon ramaty állapotban van romváros utcáján és sürgős segítség nélkül alighanem meghal.
Már csak ez hiányzott neki, hogy romvárosba rohangáljon gyógyítgatni. Halántékát masszírozza egy darabig, majd nagyot sóhajt miközben elpakolja a holmiját az asztalról. *
- Ha sürgős, akkor sürgős. Jössz?
* Kérdezi a másiktól, majd a választ hallva egyből a lépcső felé veszi az irányt. *
- Ha már gyakorlatról beszéltünk, eljött a gyakorlat ideje.
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-10 15:51:12
Üzenet elküldve: 2026-09-10 15:51:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titkok könyvtára//
*Amikor az ork az üzletelés mikéntjére visszakérdez, Itheriel csak bólint rá egyet. Igen, pontosan azt szeretné, ha elkísérhetné Cagont, mert hát ő maga nem igazán kereskedő, nincs ismeretsége sem, azt sem tudja honnan is kéne ennek nekilátni. Szóval igen, szívesen elkísérné a másikat, mert mindenből lehet tanulni.
Aztán megint csak a bólogatásé a sor. Ezt az előbb meg is beszélték már, hogy először a gyakorlatnak futnak neki. Így végül a receptek dolgára kerül rá a sor. Ám az nem éppen kellemes hír, hogy az összes könyvben van recept. Miért is nincs egy receptgyűjtemény? Persze azt nem tudja, hogy Cagon füzete miféle titkokat is rejt. Mindjárt megkönnyebbülne, ha a férfi elmondta volna neki, hogy a recepteket már leírta, így nem kell annyit kutatni, csak másolni. Ez persze Itheriel számára nem jelenti azt, hogy nem fog olvasni, elvégre azért jött a könyvtárba. Csak épp nem kell mindent elolvasni. Na jó… azért azt sem várhatja el, hogy az ork a két szép szeméért engedélyezze a másolást. Nem is áll elő ilyen szemtelen kéréssel, majd megy minden a maga útján.
Ahogy apja mondta egykor: „Mindig azon a hídon kell átmenni, ami előttünk van, és nem azt figyelni, mi vár ránk a kanyaron túl.” Minden egyéb pedig ifjú korának, s türelmetlenségének tudható be. Ez utóbbit pedig igyekszik kordában tartani.*
- Értem. A kísérletezés. Esetleg azt meg tudja mondani, hogy az alapanyagok felől mely könyvet érdemes elolvasni? Szeretnék róluk többet tudni, párhuzamosan a gyakorlattal.
*Teszi még hozzá. Ám ekkor egy-két utcakölyök somfordál be a könyvtár azon részébe, ahol ők vannak, s mintha Cagont keresnék, mert legalább is, láthatóan megörülnek az ork jelenlétének.*
*Amikor az ork az üzletelés mikéntjére visszakérdez, Itheriel csak bólint rá egyet. Igen, pontosan azt szeretné, ha elkísérhetné Cagont, mert hát ő maga nem igazán kereskedő, nincs ismeretsége sem, azt sem tudja honnan is kéne ennek nekilátni. Szóval igen, szívesen elkísérné a másikat, mert mindenből lehet tanulni.
Aztán megint csak a bólogatásé a sor. Ezt az előbb meg is beszélték már, hogy először a gyakorlatnak futnak neki. Így végül a receptek dolgára kerül rá a sor. Ám az nem éppen kellemes hír, hogy az összes könyvben van recept. Miért is nincs egy receptgyűjtemény? Persze azt nem tudja, hogy Cagon füzete miféle titkokat is rejt. Mindjárt megkönnyebbülne, ha a férfi elmondta volna neki, hogy a recepteket már leírta, így nem kell annyit kutatni, csak másolni. Ez persze Itheriel számára nem jelenti azt, hogy nem fog olvasni, elvégre azért jött a könyvtárba. Csak épp nem kell mindent elolvasni. Na jó… azért azt sem várhatja el, hogy az ork a két szép szeméért engedélyezze a másolást. Nem is áll elő ilyen szemtelen kéréssel, majd megy minden a maga útján.
Ahogy apja mondta egykor: „Mindig azon a hídon kell átmenni, ami előttünk van, és nem azt figyelni, mi vár ránk a kanyaron túl.” Minden egyéb pedig ifjú korának, s türelmetlenségének tudható be. Ez utóbbit pedig igyekszik kordában tartani.*
- Értem. A kísérletezés. Esetleg azt meg tudja mondani, hogy az alapanyagok felől mely könyvet érdemes elolvasni? Szeretnék róluk többet tudni, párhuzamosan a gyakorlattal.
*Teszi még hozzá. Ám ekkor egy-két utcakölyök somfordál be a könyvtár azon részébe, ahol ők vannak, s mintha Cagont keresnék, mert legalább is, láthatóan megörülnek az ork jelenlétének.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-08 13:56:16
Üzenet elküldve: 2026-09-08 13:56:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Titkok könyvtára//
* Jelképes bizony. Itt is látszik a kettejük közötti szakadék, amit a tanáraiknak köszönhetnek. Ez persze nem jelent problémát, bizonyára tanulhatnának ezt azt egymástól, bár a gyakorlatban bizonyára ugyanúgy jeleskedni fognak. *
- Az üzletelést?
* Kérdez vissza meglepődve. Amíg ő volt fiatal a másokkal való üzletelést az anyagiakkal együtt háttérbe szorította. Bizonyára számára is máshogy mennének a dolgok, ha akkor és ott már előre összehozott volna néhány kereskedőt, akik továbbadják a kevert italait. Sajnos ez a hajó elment és egyfajta örömként fogja fel, hogy a következő generáció nem úgy gondolkodik, mint ő. Persze ehhez az is hozzájárulhat, hogy a lány nem ork. *
- Lehet róla szó, de mindenekelőtt a gyakorlati tudásunkat kell megélezni.
* Nem utasítja el a másikat, ám még nem is fogadja el nyíltan. Ahhoz előbb egy kis bizonyításnak is társulnia kell. *
- Jó kérdés. Az alapreceptek az itt fellelhető könyvek valamennyiében található!
* Mondja miközben két kezét szélesre kitárja. Persze semmi szükség arra, hogy az fellelhető összes könyvet átvizsgálja a kezdetleges receptekért, de nem állítja meg, ha ezt az utat válassza. Mindenesetre asztalra helyezett jegyzetkönyvébe fel vannak jegyezve a receptek, szóval nem kell ennyi időt elpazarolniuk. *
- A másik módja pedig a kísérletezés. Úgy is szükségem van néhány dologra, szóval eddig is tervben volt meglátogatni a fellelőhelyek meglátogatása.
* Jelképes bizony. Itt is látszik a kettejük közötti szakadék, amit a tanáraiknak köszönhetnek. Ez persze nem jelent problémát, bizonyára tanulhatnának ezt azt egymástól, bár a gyakorlatban bizonyára ugyanúgy jeleskedni fognak. *
- Az üzletelést?
* Kérdez vissza meglepődve. Amíg ő volt fiatal a másokkal való üzletelést az anyagiakkal együtt háttérbe szorította. Bizonyára számára is máshogy mennének a dolgok, ha akkor és ott már előre összehozott volna néhány kereskedőt, akik továbbadják a kevert italait. Sajnos ez a hajó elment és egyfajta örömként fogja fel, hogy a következő generáció nem úgy gondolkodik, mint ő. Persze ehhez az is hozzájárulhat, hogy a lány nem ork. *
- Lehet róla szó, de mindenekelőtt a gyakorlati tudásunkat kell megélezni.
* Nem utasítja el a másikat, ám még nem is fogadja el nyíltan. Ahhoz előbb egy kis bizonyításnak is társulnia kell. *
- Jó kérdés. Az alapreceptek az itt fellelhető könyvek valamennyiében található!
* Mondja miközben két kezét szélesre kitárja. Persze semmi szükség arra, hogy az fellelhető összes könyvet átvizsgálja a kezdetleges receptekért, de nem állítja meg, ha ezt az utat válassza. Mindenesetre asztalra helyezett jegyzetkönyvébe fel vannak jegyezve a receptek, szóval nem kell ennyi időt elpazarolniuk. *
- A másik módja pedig a kísérletezés. Úgy is szükségem van néhány dologra, szóval eddig is tervben volt meglátogatni a fellelőhelyek meglátogatása.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-08 12:23:13
Üzenet elküldve: 2026-09-08 12:23:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titkok könyvtára//
*Sejti a visszakérdezés, inkább jelképes, hiszen nem igazán tudna választ adni rá. Miért döntöttek a volt tanítói amellett, hogy először az elméletet kell megtanuliuk, és csak utána láthattak neki a gyakorlatnak, amelyben a már korábban tanult dolgokat alkalmazni tudták, és nem mindjárt beledobva őket a mélyvízbe máris a gyakorlattal kezdtek? Jó kérdés. Persze, ez is tényleg attól függ, mi is az, amit tanulni akarunk. Vannak olyan szakmák, amelyeknél a gyakorlatot jobb előre tolni, de legalább is az elmélettel együtt kell tanítani, és vannak olyanok, ahol meg éppen a fordítottja a jó. Erre világít rá az ork is, amikor felemlíti a mágusokat. Ott teljesen logikusnak hat, hogy előbb elmagyarázzák mit és hogyan kell csinálni, és csak utána kezdenek neki a varázsolgatásnak. Nem pedig csak úgy durrbele módon mindjárt felrobbantani a katedrát.
Cagon közben előhúz egy üvegcsét, egy mára már megszünt bájitalt. Mondaná, hogy szép színe van, de nem a színe szépségéért tartották ezt régen.*
- Nem vinne el magával, hogy... tudja, hogy... azt a részét is meg tudjam tanulni?
*Szúrja közbe bizonytalanul, mert lehet, hogy az a része a dolognak, az üzletkötés, olyan szakmai titok, amit az ork nem fog az ő zöldfülű orrára kötni.*
- Nem sértődöm meg, ha nem...
*Szúrja még gyorsan közbe, megelőzve azt, hogy a másik kényelmetlen helyzetbe kerüljön, ha vissza kell utasítania.*
- Óh! *Ez már annak szól persze, hogy az italok alapját is nekik kell mostantól előállítani. Hoppá! Hát erre nem gondolt.* De... honnan lehet megtudni, hogy melyik italnak mi az összetevője? Vannak itt olyan könyvek, amelyekből ez kiolvasható?
*Tekintete most körbeszalad a polcokon, a rájuk pakolt rengeteg könyvön és pergamen tekercsen. Ha úgy van, ahogy sejti, hát bőven lesz olvasnivalójuk.
Kideríteni, melyik bájitalnak melyek az összetevői, miként kell kikeverni őket, hogy a megfelelő hatást el is érjék. Hát ez tényleg nem kis feladat.*
- Cagon.
*Ismétli el végül az ork nevét, egyben jegyezve is, miként is nevezze majd a másikat.*
*Sejti a visszakérdezés, inkább jelképes, hiszen nem igazán tudna választ adni rá. Miért döntöttek a volt tanítói amellett, hogy először az elméletet kell megtanuliuk, és csak utána láthattak neki a gyakorlatnak, amelyben a már korábban tanult dolgokat alkalmazni tudták, és nem mindjárt beledobva őket a mélyvízbe máris a gyakorlattal kezdtek? Jó kérdés. Persze, ez is tényleg attól függ, mi is az, amit tanulni akarunk. Vannak olyan szakmák, amelyeknél a gyakorlatot jobb előre tolni, de legalább is az elmélettel együtt kell tanítani, és vannak olyanok, ahol meg éppen a fordítottja a jó. Erre világít rá az ork is, amikor felemlíti a mágusokat. Ott teljesen logikusnak hat, hogy előbb elmagyarázzák mit és hogyan kell csinálni, és csak utána kezdenek neki a varázsolgatásnak. Nem pedig csak úgy durrbele módon mindjárt felrobbantani a katedrát.
Cagon közben előhúz egy üvegcsét, egy mára már megszünt bájitalt. Mondaná, hogy szép színe van, de nem a színe szépségéért tartották ezt régen.*
- Nem vinne el magával, hogy... tudja, hogy... azt a részét is meg tudjam tanulni?
*Szúrja közbe bizonytalanul, mert lehet, hogy az a része a dolognak, az üzletkötés, olyan szakmai titok, amit az ork nem fog az ő zöldfülű orrára kötni.*
- Nem sértődöm meg, ha nem...
*Szúrja még gyorsan közbe, megelőzve azt, hogy a másik kényelmetlen helyzetbe kerüljön, ha vissza kell utasítania.*
- Óh! *Ez már annak szól persze, hogy az italok alapját is nekik kell mostantól előállítani. Hoppá! Hát erre nem gondolt.* De... honnan lehet megtudni, hogy melyik italnak mi az összetevője? Vannak itt olyan könyvek, amelyekből ez kiolvasható?
*Tekintete most körbeszalad a polcokon, a rájuk pakolt rengeteg könyvön és pergamen tekercsen. Ha úgy van, ahogy sejti, hát bőven lesz olvasnivalójuk.
Kideríteni, melyik bájitalnak melyek az összetevői, miként kell kikeverni őket, hogy a megfelelő hatást el is érjék. Hát ez tényleg nem kis feladat.*
- Cagon.
*Ismétli el végül az ork nevét, egyben jegyezve is, miként is nevezze majd a másikat.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-07 10:24:15
Üzenet elküldve: 2026-09-07 10:24:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Titkok könyvtára//
* A legjobb időt választotta, hogy jobban belemerüljön az alkímia rejtelmeibe. Ha csupán egy hattal, ne adj isten egy hónappal előbb hozta volna meg a döntést, úgy ki tudja mennyi időt pazarolt volna egy olyan mesterségbe, ami bármelyik pillanatban megújulhat. *
- Érdekes bizony, de vajon miért így döntöttek?
* Néz kérdően a másikra, majd látványosan elgondolkodik a miérten. Sok nem jut eszébe, talán nem bíztak a fiatalok kezdeti kézügyességeibe és emiatt tartották volna előrébb az elméleti tananyagot? Esetleg csak valami maradi professzor döntött úgy, hogy márpedig itt így lesz? Bármelyik is, időpazarlásnak tarja valamilyen szempontból, főleg a mostani helyzetet figyelembe véve. Az orkok által hagyott pusztítást és sérüléseket aligha fogják meggyógyítani az elméletben tanultak. *
- Főleg a mágusok szoktak nagyobb hangsúlyt fektetni az elméleti dolgokra. Ha ott valaki nem érti a száraz anyagot, akkor nem is fognak elérni semmilyen áttörést. Itt azonban egy kicsit más a helyzet. Bár ennek a szakmának is megvannak a szárazabb részei, ami átugorható. Persze vannak olyan részek, amik egyszerűen nem megengedett, de józan paraszti ésszel minden egyértelmű lesz idővel.
* A feltett kérdés újfent elgondolkoztatja. Olyan ez mintha a vizet hasonlítanák a sörhöz. Mindkettő folyik és mindkettő egyaránt képes szomjat oltani. A különbség pedig egyértelmű. Cagon az egyik zsebéből elővesz egy világoszöld varázsitalt demonstrációnak. *
- Régen ehhez hasonló kész italokat lehetett vásárolni a megfelelő kereskedőktől. A zöldfülűektől akár nyolcvan aranyat is elkértek darabjáért. A jó kapcsolatok elengedhetetlenek voltak ebben a szakmában.
* Mondja, majd a beszéde közben jut csak eszébe, hogy ez ő régi kapcsolati viszonyai, tulajdonképpen a kukában kötöttek ki emiatt a változás miatt. Bosszúsan beletúr a hajába, majd szemeit le is süti a földre. Sürgősen találkoznia kell majd a többiekkel, hogy ezt tisztázza és vagy valami közös megoldásra jussanak, vagy végleg pontot raknak a kereskedelmi megállapodásra. *
- A fenébe. Nekem is találkoznom kell majd kereskedőimmel…
* A hangulata azonban nem marad ilyen. Néhány pillanat múlva visszatér a régi önmagához. *
- Szóval nincs. Ha jól értem a helyzetet, mostantól magunknak kell előállítani ezeknek az italoknak az alapját, és azzal folytatni a kísérleteket.
* Az asztalra helyezett világoszöld ital egyike azoknak a kevés italoknak, amelyek hamarosan teljesen elhagyják a föld felszínét. Hamarosan senki sem fog emlékezni a létezésükre. *
- Rendben Itheriel. Engem csak hívj Cagonnak.
* A legjobb időt választotta, hogy jobban belemerüljön az alkímia rejtelmeibe. Ha csupán egy hattal, ne adj isten egy hónappal előbb hozta volna meg a döntést, úgy ki tudja mennyi időt pazarolt volna egy olyan mesterségbe, ami bármelyik pillanatban megújulhat. *
- Érdekes bizony, de vajon miért így döntöttek?
* Néz kérdően a másikra, majd látványosan elgondolkodik a miérten. Sok nem jut eszébe, talán nem bíztak a fiatalok kezdeti kézügyességeibe és emiatt tartották volna előrébb az elméleti tananyagot? Esetleg csak valami maradi professzor döntött úgy, hogy márpedig itt így lesz? Bármelyik is, időpazarlásnak tarja valamilyen szempontból, főleg a mostani helyzetet figyelembe véve. Az orkok által hagyott pusztítást és sérüléseket aligha fogják meggyógyítani az elméletben tanultak. *
- Főleg a mágusok szoktak nagyobb hangsúlyt fektetni az elméleti dolgokra. Ha ott valaki nem érti a száraz anyagot, akkor nem is fognak elérni semmilyen áttörést. Itt azonban egy kicsit más a helyzet. Bár ennek a szakmának is megvannak a szárazabb részei, ami átugorható. Persze vannak olyan részek, amik egyszerűen nem megengedett, de józan paraszti ésszel minden egyértelmű lesz idővel.
* A feltett kérdés újfent elgondolkoztatja. Olyan ez mintha a vizet hasonlítanák a sörhöz. Mindkettő folyik és mindkettő egyaránt képes szomjat oltani. A különbség pedig egyértelmű. Cagon az egyik zsebéből elővesz egy világoszöld varázsitalt demonstrációnak. *
- Régen ehhez hasonló kész italokat lehetett vásárolni a megfelelő kereskedőktől. A zöldfülűektől akár nyolcvan aranyat is elkértek darabjáért. A jó kapcsolatok elengedhetetlenek voltak ebben a szakmában.
* Mondja, majd a beszéde közben jut csak eszébe, hogy ez ő régi kapcsolati viszonyai, tulajdonképpen a kukában kötöttek ki emiatt a változás miatt. Bosszúsan beletúr a hajába, majd szemeit le is süti a földre. Sürgősen találkoznia kell majd a többiekkel, hogy ezt tisztázza és vagy valami közös megoldásra jussanak, vagy végleg pontot raknak a kereskedelmi megállapodásra. *
- A fenébe. Nekem is találkoznom kell majd kereskedőimmel…
* A hangulata azonban nem marad ilyen. Néhány pillanat múlva visszatér a régi önmagához. *
- Szóval nincs. Ha jól értem a helyzetet, mostantól magunknak kell előállítani ezeknek az italoknak az alapját, és azzal folytatni a kísérleteket.
* Az asztalra helyezett világoszöld ital egyike azoknak a kevés italoknak, amelyek hamarosan teljesen elhagyják a föld felszínét. Hamarosan senki sem fog emlékezni a létezésükre. *
- Rendben Itheriel. Engem csak hívj Cagonnak.
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-05 15:26:35
Üzenet elküldve: 2026-09-05 15:26:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titkok könyvtára//
*Úgy tűnik a sors, vagy annak szeszélye épp egy olyan lény útjába sodorta, aki mestere a szakmának, amelynek megtanulására Itheriel feltette az életét. Az első mondatokra mégis csak hápog egyet. Védekezne, de rájön, nincs miért. Az ork nem bántani, vagy lehordani akarja. Egészen jóindulatúan kívánja a tévedését kijavítani.
Ám a folytatás meglepi kicsit. Ezek szerint a Főalkimista áthúzott minden eddigi tényt és tant, amely az alkímia alapját adta.*
- Óh!
*Szakad fel belőle a csodálkozás. De aztán látnia kell, hogy az ork egyáltalán nincs elkeseredve a dolgok alakulása miatt, sőt… új kihívások, új lehetőségek bomlanak ki mindenki előtt. Talán még szerencsés is, hogy most szánta el magát végleg, hogy mélyebbre ásson az alkímiában, mindjárt az újat tanulhatja meg.
Amit a másik mond azért kicsit elgondolkoztatja. Kicsit visszafelének tűnik a tanulási folyamat, de abban is lehet jó. Hiszen a gyakorlaton át vezeti rá a tanulót a helyes lépésekre.*
- Érdekesen hangzik. Ahol korábban tanultam, na nem az alkímiát, ott először az elmélettel szárították szárazra az agyunkat. Ez a módszer izgalmasabbnak hangzik.
*Halkan jegyzi meg. Így is gondolja. Közben tekintete a könyvre tapad, melyet olyannyira szorongatott idáig. Most elhelyezi az asztal szélén. ~Akkor ezt majd később olvasom el.~ Jegyzi meg magában, mert hát… tanulni mindig lehet, és tulajdonképpen ez a könyv inkább kiegészítője lehet annak, amiről az ork beszél.*
- Sejti, tudja, hogy mennyivel másabb az új, mint a régi volt? Van a kettőnek közös alapja? Van olyan, amit át lehet emelni a régiből?
*Ezernyi kérdés bukkan fel benni hirtelen, de most csak ezeket teszi fel. Tudja jól, hogy vannak szintek, amikor a legegyszerűbb kérdésre adott válasz, újabb kérdéseket szül. Közben bemutatkoznak egymásnak.*
-Hívjon csak Itherielnek. Én hogyan szólíthatom? Targhed? *Nem biztos benne, hogy az ork melyik nevét használja keresztnévként.* Ne haragudjon, hogy annyit kérdezek, de tényleg teljesen a pályám elején vagyok.
*Teszi még hozzá magyarázatképpen, miközben elmereng egy-két szívdobbanásnyi időre azon, hogy az ork azért nem lehet akárki, ha a városőrség hivatalos beszállítója bájitalok dolgában. Talán tényleg szerencse, hogy épp belebotlott.*
*Úgy tűnik a sors, vagy annak szeszélye épp egy olyan lény útjába sodorta, aki mestere a szakmának, amelynek megtanulására Itheriel feltette az életét. Az első mondatokra mégis csak hápog egyet. Védekezne, de rájön, nincs miért. Az ork nem bántani, vagy lehordani akarja. Egészen jóindulatúan kívánja a tévedését kijavítani.
Ám a folytatás meglepi kicsit. Ezek szerint a Főalkimista áthúzott minden eddigi tényt és tant, amely az alkímia alapját adta.*
- Óh!
*Szakad fel belőle a csodálkozás. De aztán látnia kell, hogy az ork egyáltalán nincs elkeseredve a dolgok alakulása miatt, sőt… új kihívások, új lehetőségek bomlanak ki mindenki előtt. Talán még szerencsés is, hogy most szánta el magát végleg, hogy mélyebbre ásson az alkímiában, mindjárt az újat tanulhatja meg.
Amit a másik mond azért kicsit elgondolkoztatja. Kicsit visszafelének tűnik a tanulási folyamat, de abban is lehet jó. Hiszen a gyakorlaton át vezeti rá a tanulót a helyes lépésekre.*
- Érdekesen hangzik. Ahol korábban tanultam, na nem az alkímiát, ott először az elmélettel szárították szárazra az agyunkat. Ez a módszer izgalmasabbnak hangzik.
*Halkan jegyzi meg. Így is gondolja. Közben tekintete a könyvre tapad, melyet olyannyira szorongatott idáig. Most elhelyezi az asztal szélén. ~Akkor ezt majd később olvasom el.~ Jegyzi meg magában, mert hát… tanulni mindig lehet, és tulajdonképpen ez a könyv inkább kiegészítője lehet annak, amiről az ork beszél.*
- Sejti, tudja, hogy mennyivel másabb az új, mint a régi volt? Van a kettőnek közös alapja? Van olyan, amit át lehet emelni a régiből?
*Ezernyi kérdés bukkan fel benni hirtelen, de most csak ezeket teszi fel. Tudja jól, hogy vannak szintek, amikor a legegyszerűbb kérdésre adott válasz, újabb kérdéseket szül. Közben bemutatkoznak egymásnak.*
-Hívjon csak Itherielnek. Én hogyan szólíthatom? Targhed? *Nem biztos benne, hogy az ork melyik nevét használja keresztnévként.* Ne haragudjon, hogy annyit kérdezek, de tényleg teljesen a pályám elején vagyok.
*Teszi még hozzá magyarázatképpen, miközben elmereng egy-két szívdobbanásnyi időre azon, hogy az ork azért nem lehet akárki, ha a városőrség hivatalos beszállítója bájitalok dolgában. Talán tényleg szerencse, hogy épp belebotlott.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-04 21:09:14
Üzenet elküldve: 2026-09-04 21:09:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyír nyomában//
*Ki hitte volna egy apró lányka mint Cilia képes csendre inteni egy ilyen vérmes törpét. Hát hiába a szükség nagy úr. És a törpének a büszkesége pont képes annyi csorbát elszenvedni, amíg megkapja azt, amit akar.*
- Tetszik tudni ez a Krenkataur barlangrendszert írja le mint egyetlen lelőhely.
*Hangja figyelmeztető szinte már óva intő. Lehet a törpe megállja a helyét néhány orkal szemben. Viszont a barlangrendszer rengeteg titokzatos élőlénynek ad lakhelyet. Amik lehet sokkalta veszélyesebbek az orkoknál. A könyveket amiket valaha a kezébe kapott a helyszínnel kapcsolatban. Mind óva intették az odatévedőket. Egyedül az ott lévő börtön az, ami talán biztonságos. Viszont, aki odajut valószínűleg ott is marad.
Cagon kilétét végül a törpe annyiban is hagyja. Nem úgy tűnik több érdekeltséget mutat belőle mint amennyit. Bár meg tudja érteni. Ő sem kedveli a zöldbőrűeket. És pusztán azért, mert találkozott egy olyannal, aki nem fér bele a többi közé a kalapba. Nem fog ezen változtatni.*
- Köszönöm, de csak remélhetem. Rengeteget kell még tanulnom.
*Válaszolja szelíden egy pillanat erejéig fel is emeli a fejét. Ajánlatára azonban a törpe szinte csak legyint. Cilia pedig válaszul megvonja a vállát.*
- Rendben.
*Később pedig már beleegyezően bólint.*
- Legyen úgy. Hozza el én beazonosítom magának. És meglátom mit tudok belőle kikeverni.
*Fűzi hozzá lelkesen. Már most türelmetlenül várja miféle újdonságokat fog számára elhozni a törpe uraság.*
- Az árvaházban! Vagy a polgárnegyedben!
*Válaszolja kissé hangosabban a már elhaladó vörös szakállú uraságnak. Ő pedig vissza is tér a könyvhöz, mielőtt maga is majd később távozna.*
*Ki hitte volna egy apró lányka mint Cilia képes csendre inteni egy ilyen vérmes törpét. Hát hiába a szükség nagy úr. És a törpének a büszkesége pont képes annyi csorbát elszenvedni, amíg megkapja azt, amit akar.*
- Tetszik tudni ez a Krenkataur barlangrendszert írja le mint egyetlen lelőhely.
*Hangja figyelmeztető szinte már óva intő. Lehet a törpe megállja a helyét néhány orkal szemben. Viszont a barlangrendszer rengeteg titokzatos élőlénynek ad lakhelyet. Amik lehet sokkalta veszélyesebbek az orkoknál. A könyveket amiket valaha a kezébe kapott a helyszínnel kapcsolatban. Mind óva intették az odatévedőket. Egyedül az ott lévő börtön az, ami talán biztonságos. Viszont, aki odajut valószínűleg ott is marad.
Cagon kilétét végül a törpe annyiban is hagyja. Nem úgy tűnik több érdekeltséget mutat belőle mint amennyit. Bár meg tudja érteni. Ő sem kedveli a zöldbőrűeket. És pusztán azért, mert találkozott egy olyannal, aki nem fér bele a többi közé a kalapba. Nem fog ezen változtatni.*
- Köszönöm, de csak remélhetem. Rengeteget kell még tanulnom.
*Válaszolja szelíden egy pillanat erejéig fel is emeli a fejét. Ajánlatára azonban a törpe szinte csak legyint. Cilia pedig válaszul megvonja a vállát.*
- Rendben.
*Később pedig már beleegyezően bólint.*
- Legyen úgy. Hozza el én beazonosítom magának. És meglátom mit tudok belőle kikeverni.
*Fűzi hozzá lelkesen. Már most türelmetlenül várja miféle újdonságokat fog számára elhozni a törpe uraság.*
- Az árvaházban! Vagy a polgárnegyedben!
*Válaszolja kissé hangosabban a már elhaladó vörös szakállú uraságnak. Ő pedig vissza is tér a könyvhöz, mielőtt maga is majd később távozna.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-04 15:17:03
Üzenet elküldve: 2026-09-04 15:17:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Titkok könyvtára//
* A félreértésből adódott zavartság hamar szertefoszlik kettejük között, ahogy a közös szakma iránti érdeklődés lángra gyúl. *
- Jaj kérlek. Nincs olyan, hogy olyasmi. Főleg nem egy olyan szakmában, a test gyógyítására, illetve megerősítésére alapszik.
* Vágja oda a másiknak. Nem agresszívan, sokkal inkább a feladatuk általi nyomást szeretné kihangsúlyozni. Elvégre nem egy emberi életet fog megmenteni, ha folytatja a tanulmányait. *
- Nagyon jó. Főleg most. Vradna Rolka bejelentését követve a piacon található italok megszűntek és velük együtt az eddig ismert alkímia romokban hever.
* Vállait ösztönösen megrántja eme információ átadását követve. Láthatólag az orkot kevésbé hatotta meg az alkimistamester döntése. *
- Az új rendszer sok új lehetőséget is hozott magával, aminek a gyümölcsét majd a fiatalabb generációnak kell majd megértenie és fokoznia. Ami pedig azt a könyvet illeti… Nem mondom, hogy felesleges, sőt ahogy mondtam érdekes egy olvasmány, csak nem tartanám előtérben a többi olvasmány mellett. Az én mestereim legelsőnek mindig a pontos adagolási metódust tartották a legfontosabbnak, és csak utána jöttek a praktikus receptek és csak utána az elmélet.
* Ossza meg a másikkal a személyes tapasztalatát és véleményét. Hogy az, ahogyan őt tanították rossz lenne, arról nem tud mit mondani, elvégre sokadik esztendeje már, hogy elérte az alkimistamestereknek szánt titulust, bár sokan orksága révén még mai napig megfosztanák mindentől, amiért egész életében foggal, körömmel küzdött.
Az apró kijelentésre és a zavart mosolyt követve jegyzeteire pillant. *
- Ezek csak az álmatlan éjszakáim szüleménye. Már régóta tudok róla, hogy valami készülődik, de senki sem lehetett benne biztos. Én azonban sok éjszakát töltöttem azzal, hogy megértsem ezen alkímia rejtélyeit. Pedig még el voltak rejtve a nagyvilág elől. A régi jegyzeteim már nem érnek semmi. Talán egy múzeumba még befogadnák őket, de itt nekem is az alapoktól kell kezdenem.
* A bemutatkozásra gyorsan kapcsol, és csak most esik le neki, hogy nemcsak a másik kilétét nem tudta eddig, de az övét is homály fedi. *
- Hát hova tettem a modorom.
* Mondja, majd egyik kezét a mellkasára helyezi és aprón meghajol a másik előtt. *
- Targhed Cagon. Alkimista és városőrség hivatalos beszállítója.
* A félreértésből adódott zavartság hamar szertefoszlik kettejük között, ahogy a közös szakma iránti érdeklődés lángra gyúl. *
- Jaj kérlek. Nincs olyan, hogy olyasmi. Főleg nem egy olyan szakmában, a test gyógyítására, illetve megerősítésére alapszik.
* Vágja oda a másiknak. Nem agresszívan, sokkal inkább a feladatuk általi nyomást szeretné kihangsúlyozni. Elvégre nem egy emberi életet fog megmenteni, ha folytatja a tanulmányait. *
- Nagyon jó. Főleg most. Vradna Rolka bejelentését követve a piacon található italok megszűntek és velük együtt az eddig ismert alkímia romokban hever.
* Vállait ösztönösen megrántja eme információ átadását követve. Láthatólag az orkot kevésbé hatotta meg az alkimistamester döntése. *
- Az új rendszer sok új lehetőséget is hozott magával, aminek a gyümölcsét majd a fiatalabb generációnak kell majd megértenie és fokoznia. Ami pedig azt a könyvet illeti… Nem mondom, hogy felesleges, sőt ahogy mondtam érdekes egy olvasmány, csak nem tartanám előtérben a többi olvasmány mellett. Az én mestereim legelsőnek mindig a pontos adagolási metódust tartották a legfontosabbnak, és csak utána jöttek a praktikus receptek és csak utána az elmélet.
* Ossza meg a másikkal a személyes tapasztalatát és véleményét. Hogy az, ahogyan őt tanították rossz lenne, arról nem tud mit mondani, elvégre sokadik esztendeje már, hogy elérte az alkimistamestereknek szánt titulust, bár sokan orksága révén még mai napig megfosztanák mindentől, amiért egész életében foggal, körömmel küzdött.
Az apró kijelentésre és a zavart mosolyt követve jegyzeteire pillant. *
- Ezek csak az álmatlan éjszakáim szüleménye. Már régóta tudok róla, hogy valami készülődik, de senki sem lehetett benne biztos. Én azonban sok éjszakát töltöttem azzal, hogy megértsem ezen alkímia rejtélyeit. Pedig még el voltak rejtve a nagyvilág elől. A régi jegyzeteim már nem érnek semmi. Talán egy múzeumba még befogadnák őket, de itt nekem is az alapoktól kell kezdenem.
* A bemutatkozásra gyorsan kapcsol, és csak most esik le neki, hogy nemcsak a másik kilétét nem tudta eddig, de az övét is homály fedi. *
- Hát hova tettem a modorom.
* Mondja, majd egyik kezét a mellkasára helyezi és aprón meghajol a másik előtt. *
- Targhed Cagon. Alkimista és városőrség hivatalos beszállítója.
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-04 14:46:57
Üzenet elküldve: 2026-09-04 14:46:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyír nyomában//
* A kérésre, vagyis a megjegyzésre lábának mozgása alábbhagy. Csak egy apróbb morgás hallható a törpétől, utána síri csend telepszik rá. Nem tetszett neki ez, de mit tehetne? A kislánnyal gyorsabban megérti az alkímiának azon részét, amelyre szüksége van, mint nélküle, így inkább szemet huny felette. Legalábbis most biztosan. *
- Barlang? Mi az nekem? Törpe vagyok, őseim is ott születtek. Gyerekjáték.
* Nevet fel ámultan. Azt hittem ennél azért kicsit nehezebb lesz. Mondjuk, például ha az erdő egy mélyebb pontjára kéne visszamenni. Na ott már befogná a pofáját. *
~ Érdekes látvány ~
* Ez se bizonyít mást, miszerint minden fajban megvannak azok a bizonyos egyedek, kik megtörik a generációs átkot. Egy okosabb ork mellé, már csak egy gonosz tündér kéne és kész is lennének. *
- Gyakorlat teszi a mestert. Az is lehet, hogy néhány hat múlva még te fogod kioktatni azokat, akik utánad jönnek.
* Mondja mézes mázosan, miközben próbálja elterelni magáról a figyelmet. Hiába mutatja felé a könyvet, számára kell néhány perc, hogy fel is fogja, hogy milyen betűket lát épp a szeme előtt. *
- Ne gondold túl kölyök.
* Mondja miközben kezével megtámaszkodik az asztalon, majd azzal a lendülettel fel is áll. *
- Megjegyeztem mi kell az első italhoz, talán mást is hozok a számodra.
* Mondja zsebre dugott kézzel elindul a kijárat felé, ám még mielőtt messzebb jutna megfordul. *
- Hol talállak meg?
* Kérdezi, és amint megkapja a választ visszafordul és elindul. Egyik kezével hátra int neki, de nem áll meg. Meglátogatni öreg barátját, a városőrséget. *
* A kérésre, vagyis a megjegyzésre lábának mozgása alábbhagy. Csak egy apróbb morgás hallható a törpétől, utána síri csend telepszik rá. Nem tetszett neki ez, de mit tehetne? A kislánnyal gyorsabban megérti az alkímiának azon részét, amelyre szüksége van, mint nélküle, így inkább szemet huny felette. Legalábbis most biztosan. *
- Barlang? Mi az nekem? Törpe vagyok, őseim is ott születtek. Gyerekjáték.
* Nevet fel ámultan. Azt hittem ennél azért kicsit nehezebb lesz. Mondjuk, például ha az erdő egy mélyebb pontjára kéne visszamenni. Na ott már befogná a pofáját. *
~ Érdekes látvány ~
* Ez se bizonyít mást, miszerint minden fajban megvannak azok a bizonyos egyedek, kik megtörik a generációs átkot. Egy okosabb ork mellé, már csak egy gonosz tündér kéne és kész is lennének. *
- Gyakorlat teszi a mestert. Az is lehet, hogy néhány hat múlva még te fogod kioktatni azokat, akik utánad jönnek.
* Mondja mézes mázosan, miközben próbálja elterelni magáról a figyelmet. Hiába mutatja felé a könyvet, számára kell néhány perc, hogy fel is fogja, hogy milyen betűket lát épp a szeme előtt. *
- Ne gondold túl kölyök.
* Mondja miközben kezével megtámaszkodik az asztalon, majd azzal a lendülettel fel is áll. *
- Megjegyeztem mi kell az első italhoz, talán mást is hozok a számodra.
* Mondja zsebre dugott kézzel elindul a kijárat felé, ám még mielőtt messzebb jutna megfordul. *
- Hol talállak meg?
* Kérdezi, és amint megkapja a választ visszafordul és elindul. Egyik kezével hátra int neki, de nem áll meg. Meglátogatni öreg barátját, a városőrséget. *
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-04 13:56:27
Üzenet elküldve: 2026-09-04 13:56:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titkok könyvtára//
*Azért Itheriel számára furcsa látvány az ork férfi a könyvtárban, ahogy saját jegyzeteit igazgatja. Amikor felpillant, egy légvételnyi időre találkozik a tekintetük. Hogy az adott helyzettől melyikük van nagyobb zavarban, arról lehetne beszélgetni néhány kört.*
- Nem dolgozom itt. *Szúrja közbe, ezzel is megerősítve Cagont.* Nem haragszom.
*Erre már elmosolyodik. Tényleg, miért is haragudna egy félreértés miatt? Közben a férfi is végig méri az elfet, a kezében tartott, kiválasztott olvasmánnyal együtt.*
- Hááááát… *Nyújtja el kissé a szót.* Olyasmi lennék.
*Jah. Alkimista. Épp csak nagyon a tanulmányok elején. A mozdulatra, ahogy Cagon a kezében tartott könyvre mutat, Itheriel tekintete is a bőr fedél felé siklik. Ezúttal nem vág közbe, végig várja, míg a másik minden kíváncsiságának eleget tesz. Tekintete a könyvről a polcok felé rebben, majd vissza az orkra. És csak ezután vág bele a válaszba.*
- Valóban, csak néhány napja érkeztem a városba. Eddig nem is volt alkalmam eljönni a Könyvtárba. Szállást kellett találnom, meg ilyesmi.
*Az ilyesmi egy könnyű munkát takar, hogy az érte kapott kis pénzből fedezni tudja a lakbért, az étkezést, és a könyvtári díjakat is, ha van olyan.*
- Azt gondolja, nem érdemes elolvasni ezt a könyvet? *Most ő kérdez vissza.* Szerintem azért érdekes lehet, miként is viselkedik a test egyes bájitalok hatására. De tény, én még csak nagyon kezdő vagyok az alkímiában. Amit mond, azért az is érdekes. Egy bájital elkészítése nem egyszerű. Gondolom. *Megakad egy pillanatra.* Beszélek itt össze-vissza. Tényleg nagyon keveset tudok. Ezért is jöttem ide, hogy tágíthassam az ismereteimet.
*Felsóhajt. Tekintete a férfi arcáról annak jegyzetei felé siklik. Elmosolyodik.*
-Látom, Ön viszont jóval előttem jár.
*Éppen csak elkezdett egy-két jegyzetet készíteni. Leginkább arról, miféle sorrendben is tanulja meg mindazt, amit meg kell tanulni.*
- Amúgy a nevem Itheriel Eanindith. Örülök, hogy megismerhetem.
*Azért Itheriel számára furcsa látvány az ork férfi a könyvtárban, ahogy saját jegyzeteit igazgatja. Amikor felpillant, egy légvételnyi időre találkozik a tekintetük. Hogy az adott helyzettől melyikük van nagyobb zavarban, arról lehetne beszélgetni néhány kört.*
- Nem dolgozom itt. *Szúrja közbe, ezzel is megerősítve Cagont.* Nem haragszom.
*Erre már elmosolyodik. Tényleg, miért is haragudna egy félreértés miatt? Közben a férfi is végig méri az elfet, a kezében tartott, kiválasztott olvasmánnyal együtt.*
- Hááááát… *Nyújtja el kissé a szót.* Olyasmi lennék.
*Jah. Alkimista. Épp csak nagyon a tanulmányok elején. A mozdulatra, ahogy Cagon a kezében tartott könyvre mutat, Itheriel tekintete is a bőr fedél felé siklik. Ezúttal nem vág közbe, végig várja, míg a másik minden kíváncsiságának eleget tesz. Tekintete a könyvről a polcok felé rebben, majd vissza az orkra. És csak ezután vág bele a válaszba.*
- Valóban, csak néhány napja érkeztem a városba. Eddig nem is volt alkalmam eljönni a Könyvtárba. Szállást kellett találnom, meg ilyesmi.
*Az ilyesmi egy könnyű munkát takar, hogy az érte kapott kis pénzből fedezni tudja a lakbért, az étkezést, és a könyvtári díjakat is, ha van olyan.*
- Azt gondolja, nem érdemes elolvasni ezt a könyvet? *Most ő kérdez vissza.* Szerintem azért érdekes lehet, miként is viselkedik a test egyes bájitalok hatására. De tény, én még csak nagyon kezdő vagyok az alkímiában. Amit mond, azért az is érdekes. Egy bájital elkészítése nem egyszerű. Gondolom. *Megakad egy pillanatra.* Beszélek itt össze-vissza. Tényleg nagyon keveset tudok. Ezért is jöttem ide, hogy tágíthassam az ismereteimet.
*Felsóhajt. Tekintete a férfi arcáról annak jegyzetei felé siklik. Elmosolyodik.*
-Látom, Ön viszont jóval előttem jár.
*Éppen csak elkezdett egy-két jegyzetet készíteni. Leginkább arról, miféle sorrendben is tanulja meg mindazt, amit meg kell tanulni.*
- Amúgy a nevem Itheriel Eanindith. Örülök, hogy megismerhetem.
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-04 13:13:23
Üzenet elküldve: 2026-09-04 13:13:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fjärill Fab'am//
* Úgy tűnik, hogy nem most fog többet tanulni az aurákról, ami, el kell hogy ismerje, logikus döntés fajtársától. Viszont hamar be kell lássa azt is, hogy úgy tűnik az egérfogáshoz legalább annyira ért a másik tündér, mint Rhamaz a kosárfonáshoz. Látott már ilyet, vagy csak hallott róla, de tapasztalata nem igazán van benne. *
- A lényeg, hogy csaljuk elő az állat. * Veszi át a kezdeményezést, mert látja, hogy különben ötlettelenségbe fullad a helyzet. *
- Erre jó lesz a pogácsád, amit felajánlottál. Errit ott hagyjuk a közelben, ahogy felvetetted, mi pedig visszahúzódunk, hogy az egér ne féljen tőlünk. Ha kijön, akkor lerendezik egymás között, de én nem adok sok esélyt a rágcsálónak. Rendszeresen vadászik, és nagyon jó a szeme, bár főleg inkább a levegőben szokta elkapni a kisebb madarakat és denevéreket, de a földről se idegen számára a zsákmányolás. * Foglalja közben össze a tervet, nem törődve vele, hogy ez pontosan ugyan az, mint amit a lányka elmondott. Úgy dönt, hogy mivel eszközként hivatkozott a madarára, inkább meg se hallja, amit felvázolt, nehogy ez verjen éket kettejük közé. De azért szúrós pillantással illeti amikor a beszélőt, amikor az eszköz szó elhangzik. Hiába tudja, hogy a legtöbbeknek az állatok nem többek ennél, számára Erri mégis családtag. *
- Egyébként Rhamaz Alexianthra vagyok. * Nyújt kezet parolázásra, hogy bemutatkozzon, ha már ilyen nagy tervekre készülnek együtt, mint a közös vadászat. *
- Köszönöm, hogy segítesz megnyugtatni. Sokat jelent. * Teszi még hozzá szemét lesütve, mert bármennyire is bántotta őt az előző kijelentés, és érkezett hozzájuk nagy sebbel lobbal a női tündér, azért el kell ismerje, hogy többnyire barátságos, és kedves. A legtöbben simán kihajították volna őket a könyvtárból. *
* Úgy tűnik, hogy nem most fog többet tanulni az aurákról, ami, el kell hogy ismerje, logikus döntés fajtársától. Viszont hamar be kell lássa azt is, hogy úgy tűnik az egérfogáshoz legalább annyira ért a másik tündér, mint Rhamaz a kosárfonáshoz. Látott már ilyet, vagy csak hallott róla, de tapasztalata nem igazán van benne. *
- A lényeg, hogy csaljuk elő az állat. * Veszi át a kezdeményezést, mert látja, hogy különben ötlettelenségbe fullad a helyzet. *
- Erre jó lesz a pogácsád, amit felajánlottál. Errit ott hagyjuk a közelben, ahogy felvetetted, mi pedig visszahúzódunk, hogy az egér ne féljen tőlünk. Ha kijön, akkor lerendezik egymás között, de én nem adok sok esélyt a rágcsálónak. Rendszeresen vadászik, és nagyon jó a szeme, bár főleg inkább a levegőben szokta elkapni a kisebb madarakat és denevéreket, de a földről se idegen számára a zsákmányolás. * Foglalja közben össze a tervet, nem törődve vele, hogy ez pontosan ugyan az, mint amit a lányka elmondott. Úgy dönt, hogy mivel eszközként hivatkozott a madarára, inkább meg se hallja, amit felvázolt, nehogy ez verjen éket kettejük közé. De azért szúrós pillantással illeti amikor a beszélőt, amikor az eszköz szó elhangzik. Hiába tudja, hogy a legtöbbeknek az állatok nem többek ennél, számára Erri mégis családtag. *
- Egyébként Rhamaz Alexianthra vagyok. * Nyújt kezet parolázásra, hogy bemutatkozzon, ha már ilyen nagy tervekre készülnek együtt, mint a közös vadászat. *
- Köszönöm, hogy segítesz megnyugtatni. Sokat jelent. * Teszi még hozzá szemét lesütve, mert bármennyire is bántotta őt az előző kijelentés, és érkezett hozzájuk nagy sebbel lobbal a női tündér, azért el kell ismerje, hogy többnyire barátságos, és kedves. A legtöbben simán kihajították volna őket a könyvtárból. *
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-03 21:58:34
Üzenet elküldve: 2026-09-03 21:58:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyír nyomában//
*Pedig aztán nem a törpe türelmével szeretne játszadozni most. Hatalmában állna igazán, de ahhoz egy korábbi Ciliara kellett volna találnia. Viszont annak türelmetlensége ettől függetlenül eléggé látványos. És nem segíti előre a kutatását.*
- A lábdobogása nem segít jó uram.
*Jegyzi meg kissé szárazon, de hangja így sem tűnik barátságtalannak inkább okoskódónak. Nem túl tolakódó, de épp annyira határozott, hogy a törpe érezze a törődését.*
- IIiggeen. Az az utazás nem lesz olyan egyszerű. Egy része az alapanyagoknak csak a barlang rendszerben találhatóak.
*Mondja baljóslóan. És kicsit rá is játszik már amennyire előadói képessége engedi ezt. Így közben kifigyelheti, mennyire is rémül meg a törpe attól, hogy ilyen veszélyes helyre is el kell utazni azokért az alapanyagokért.*
- Igen. Én is meglepődtem mikor magam láttam. Olyan ruhát visel mint valami nemes. Nagyon érdekes látvány.
*Hangjából nem a gúny, vagy a viccelődés érződik. Inkább a színtiszta csodálat. Főleg amiket az orkokról hallott na meg átélt. Bőven tett eleget ahhoz, hogy egyben sem bízzon meg hátralévő életében. Cagon azonban egy remek ellenpéldája lett az általa hitt eszméknek.*
- Háát szerintem eléggé. De tény ezek a receptek már rajtam is kifognak.
*Mutatja fel féloldalasan a könyvet, ahol már az alkimistáknak szánt bonyolult hatású és kikeverésű italok szerepelnek. Azokat egyszerűen képtelen így első látásra megérteni. De lehet a sokadikra sem.*
- Úgy legyen! Bár nem tudom mikor fogok újra árúsítani a piacon. Mostanság egyszerűen nincs időm.
*Rázza meg a fejét szomorkásan. A polgárnegyedben felhúzott menekült ház bizony elviszi az idejét. Arról nem is beszélve, hogy az árvaházban is kötelességei vannak. Most igazán hálás Orivernek, hogy segít neki azokban.
Ismét megrázza a fejét, ám nem ellenkezés ez. Inkább csak a beletörődés.*
- Igen, lehet apámat kellene. De ő biztosan elfoglalt a városvédelme miatt. Pedig ha most igazán szüksége van a városnak gyógynövényekre.
*Tekint el egy pillanatra a kijárat irányába. Mert ha már a piacon az a bizonyos nagymester már nem árul italokat. Így mindenki csak magára számíthat és a szerencséjére, hogy mit talál.*
- Oh.. Persze, de én hamarosan távozom innen. Viszont bejelölöm magának a könyvben rendben?
*Ajánlja fel. Sajnos nincs nála se penna, se tinta, üres tekercs pláne. De egy két ruha foszlányt ami letépődött a fáslikról amiket használt, be tud rakni a lapok közé a törpének segíteni.
Ha pedig amaz indulna, nem is tartja fel. Egy barátságos intéssel és Eeyr áldásával búcsúztatja azt. Cilia pedig még egy rövid olvasás erejéig marad még, hogy utána menekült ház felé vegye az irányt.*
*Pedig aztán nem a törpe türelmével szeretne játszadozni most. Hatalmában állna igazán, de ahhoz egy korábbi Ciliara kellett volna találnia. Viszont annak türelmetlensége ettől függetlenül eléggé látványos. És nem segíti előre a kutatását.*
- A lábdobogása nem segít jó uram.
*Jegyzi meg kissé szárazon, de hangja így sem tűnik barátságtalannak inkább okoskódónak. Nem túl tolakódó, de épp annyira határozott, hogy a törpe érezze a törődését.*
- IIiggeen. Az az utazás nem lesz olyan egyszerű. Egy része az alapanyagoknak csak a barlang rendszerben találhatóak.
*Mondja baljóslóan. És kicsit rá is játszik már amennyire előadói képessége engedi ezt. Így közben kifigyelheti, mennyire is rémül meg a törpe attól, hogy ilyen veszélyes helyre is el kell utazni azokért az alapanyagokért.*
- Igen. Én is meglepődtem mikor magam láttam. Olyan ruhát visel mint valami nemes. Nagyon érdekes látvány.
*Hangjából nem a gúny, vagy a viccelődés érződik. Inkább a színtiszta csodálat. Főleg amiket az orkokról hallott na meg átélt. Bőven tett eleget ahhoz, hogy egyben sem bízzon meg hátralévő életében. Cagon azonban egy remek ellenpéldája lett az általa hitt eszméknek.*
- Háát szerintem eléggé. De tény ezek a receptek már rajtam is kifognak.
*Mutatja fel féloldalasan a könyvet, ahol már az alkimistáknak szánt bonyolult hatású és kikeverésű italok szerepelnek. Azokat egyszerűen képtelen így első látásra megérteni. De lehet a sokadikra sem.*
- Úgy legyen! Bár nem tudom mikor fogok újra árúsítani a piacon. Mostanság egyszerűen nincs időm.
*Rázza meg a fejét szomorkásan. A polgárnegyedben felhúzott menekült ház bizony elviszi az idejét. Arról nem is beszélve, hogy az árvaházban is kötelességei vannak. Most igazán hálás Orivernek, hogy segít neki azokban.
Ismét megrázza a fejét, ám nem ellenkezés ez. Inkább csak a beletörődés.*
- Igen, lehet apámat kellene. De ő biztosan elfoglalt a városvédelme miatt. Pedig ha most igazán szüksége van a városnak gyógynövényekre.
*Tekint el egy pillanatra a kijárat irányába. Mert ha már a piacon az a bizonyos nagymester már nem árul italokat. Így mindenki csak magára számíthat és a szerencséjére, hogy mit talál.*
- Oh.. Persze, de én hamarosan távozom innen. Viszont bejelölöm magának a könyvben rendben?
*Ajánlja fel. Sajnos nincs nála se penna, se tinta, üres tekercs pláne. De egy két ruha foszlányt ami letépődött a fáslikról amiket használt, be tud rakni a lapok közé a törpének segíteni.
Ha pedig amaz indulna, nem is tartja fel. Egy barátságos intéssel és Eeyr áldásával búcsúztatja azt. Cilia pedig még egy rövid olvasás erejéig marad még, hogy utána menekült ház felé vegye az irányt.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-03 20:03:02
Üzenet elküldve: 2026-09-03 20:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyír nyomában//
* Háta meggörbül, kezeivel megtámaszkodik a térdén, majd összefonja kezeit. A könyvet olvasó elfet nézve egyre jobban türelmetlenebb lesz a törpe. Számára úgy nézett ki az egész, hogy bejön megtudja és kimegy. Persze sosem történik semmi úgy, ahogyan azt ő elgondolja, valahol mélyen jobban érzi így magát, hogy nem neki kell olvasgatnia. Lábával türelmetlenül dobog a padlón, hol lesütött szemmel, hol egy apró neszre ismét felpillantva, hátha meghallja, amit akar. Aztán csak meghallja. Fejében mentális listát készít, mert ha le kéne írnia, akkor a nap végéig itt lennének. Ha valaki írni nem képes, legalább az elméje legyen élesebb. *
~ Kettő gubis, kettő sárkányfog, kettő hols. Szóval ebből áll az intelligencianővelő bájital, érdekes. Aztán valami elixír, amihez kell lynol, ezüstcsörgő és valami ásvány. ~
- Szóval kilenc hozzávaló, három italhoz, és azokból lesz a csodaszer. Nem tűnik nagy feladatnak. Csak fel kell készüljek az utazásra.
* Mondja miközben kihúzza magát a székén. Keze immáron a mellkasánál fonja össze miközben a plafont bámulja. Az ork hallatán szemei egy pillanatra megrándulnak az őrség hallatán pedig be is csukja őket. Pazar. Hát ilyen az ő formája. Jelenleg nem szívesen venne italokat egy agyarastól, sem az őrség kutyáitól. *
-Ork alkimista? Tényleg?
* Megjátssza a meglepettséget, de legbelül pontosan tudja, hogy esze ágában sincs felkeresni az illetőt. Aztán mikor magát ajánlja fel, egy pillanatra elképed. Fiatalnak tűnik az elf, de közel sem tűnik kétbalkezesnek, sem olyannak, aki hazudna erről. Ha mégis, minek jött volna a könyvtárba? *
- Értesz az alkímiához? Érdekes.
* Mondja, majd elkezdi simogatni dús szakállát. Erre nem számított, pedig minden eddigi jel erre mutatott. *
- Megpróbálhatunk vele. Ha sikerül, szereztél magadnak egy vásárlót. Ha nem, nos legalább nem valami sokat érő löttyöt kell kidobni a kukába.
* Ami az anyját illeti, legrosszabb esetben még kiszökhet, ám lesz majd neki nemulass, mikor visszatalál. Elvégre néhányan a kutyával sem szoktak kesztyűs kézzel bánni, ha amaz elszökik néhány napra. *
- Kétlem, hogy elenged velem, de ha mégis mindenképp szólj! Több kéz többet szed.
* Jó is, hogy felhozta az őrséget, ugyanis a hosszas beszélgetés következtében teljesen megfeledkezett arról, hogy miért is indult útnak. *
- Ha már őrség. Lassan nekem is találkoznom kell a parancsnokkal. Amíg elvagyok, meg tudod keresni nekem a többi italt és a receptjeiket? Kíváncsi vagyok milyen értékes löttyök kerültek ki a piacra.
* Háta meggörbül, kezeivel megtámaszkodik a térdén, majd összefonja kezeit. A könyvet olvasó elfet nézve egyre jobban türelmetlenebb lesz a törpe. Számára úgy nézett ki az egész, hogy bejön megtudja és kimegy. Persze sosem történik semmi úgy, ahogyan azt ő elgondolja, valahol mélyen jobban érzi így magát, hogy nem neki kell olvasgatnia. Lábával türelmetlenül dobog a padlón, hol lesütött szemmel, hol egy apró neszre ismét felpillantva, hátha meghallja, amit akar. Aztán csak meghallja. Fejében mentális listát készít, mert ha le kéne írnia, akkor a nap végéig itt lennének. Ha valaki írni nem képes, legalább az elméje legyen élesebb. *
~ Kettő gubis, kettő sárkányfog, kettő hols. Szóval ebből áll az intelligencianővelő bájital, érdekes. Aztán valami elixír, amihez kell lynol, ezüstcsörgő és valami ásvány. ~
- Szóval kilenc hozzávaló, három italhoz, és azokból lesz a csodaszer. Nem tűnik nagy feladatnak. Csak fel kell készüljek az utazásra.
* Mondja miközben kihúzza magát a székén. Keze immáron a mellkasánál fonja össze miközben a plafont bámulja. Az ork hallatán szemei egy pillanatra megrándulnak az őrség hallatán pedig be is csukja őket. Pazar. Hát ilyen az ő formája. Jelenleg nem szívesen venne italokat egy agyarastól, sem az őrség kutyáitól. *
-Ork alkimista? Tényleg?
* Megjátssza a meglepettséget, de legbelül pontosan tudja, hogy esze ágában sincs felkeresni az illetőt. Aztán mikor magát ajánlja fel, egy pillanatra elképed. Fiatalnak tűnik az elf, de közel sem tűnik kétbalkezesnek, sem olyannak, aki hazudna erről. Ha mégis, minek jött volna a könyvtárba? *
- Értesz az alkímiához? Érdekes.
* Mondja, majd elkezdi simogatni dús szakállát. Erre nem számított, pedig minden eddigi jel erre mutatott. *
- Megpróbálhatunk vele. Ha sikerül, szereztél magadnak egy vásárlót. Ha nem, nos legalább nem valami sokat érő löttyöt kell kidobni a kukába.
* Ami az anyját illeti, legrosszabb esetben még kiszökhet, ám lesz majd neki nemulass, mikor visszatalál. Elvégre néhányan a kutyával sem szoktak kesztyűs kézzel bánni, ha amaz elszökik néhány napra. *
- Kétlem, hogy elenged velem, de ha mégis mindenképp szólj! Több kéz többet szed.
* Jó is, hogy felhozta az őrséget, ugyanis a hosszas beszélgetés következtében teljesen megfeledkezett arról, hogy miért is indult útnak. *
- Ha már őrség. Lassan nekem is találkoznom kell a parancsnokkal. Amíg elvagyok, meg tudod keresni nekem a többi italt és a receptjeiket? Kíváncsi vagyok milyen értékes löttyök kerültek ki a piacra.
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-03 18:14:31
Üzenet elküldve: 2026-09-03 18:14:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyír nyomában//
*A földön ülve combjaira támasztja a vastag könyvet. És két kézzel kezd el lapozgatni. Saját ujjait könyvjelzőként használva. Oldalakat ugrik előre és hátra, ahogy fejben összeszámolja a szükséges alapanyagokat. Nem pusztán a törpe kíváncsiságát szeretné kielégíteni ezzel. Ezért is hajlandó segíteni a másikat ügyében.*
- Gondolom minden fényre értelmezhető. Csak míg egy fáklya fénye kevésbé bántó a nap lehet fájdalmat is okozna. Mintha rendesen a napba nézne valaki. Az sem éppen kellemes hosszú távon.
*Jegyzi meg a törpe kérdésére. Ám amikor amaz arról beszél maga menne ki növényeket keresni. Fejét egy pillanatra felkapja. Végig méri a törpét mintha fontolóra venne magában valamit. Ám nem mond semmit ezzel kapcsolatban.*
- Ha jól számolom, akkor kell hozzá két adag barna gubis, kettő sárkány fog, kettő rézszínű hols. Ez két adagnyi intelligenciát növelő italhoz. A másik fele pedig az az elixirhez kell. Ami Lynol lángjából, Ezüstcsörgőből és Kompozit ásványok keverékéből készül.
*Rosszallóan elhúzza a száját és megingatja a fejét. Főleg akkor lankad le igazán. Amikor az alapanyagok lelőhelyéről olvas.*
~ Oda én soha nem fogok eljutni. ~
*Sajnálkozik magában. Hacsak! Hacsak nem! Mai esetleg hajlandó őt elengedni egy ilyen expedícióra. Mert akkor megszedhetné magát ismételten egy jó adag növénnyel amiből kísérletezhetne kedvére.*
- Éppenséggel igen tudok.
*Tér ki a törpe kíváncsiskodására.*
- Még néhány hata beszéltem egy orkal képzelje! Alkimista a városban, azt mondta nagy beszállítója a kaszárnyának. Ő biztos segítene magán. De.. ha esetleg megfelel. akkor.
*Ekkor egy kicsit elbizonytalanodik.*
- Ha maga elhozza nekem talán én is megpróbálkozhatok az italokkal.
*Szerénykedik. Ujjai pedig idegesen peregnek a könyv hátsó lapján.*
- Mert engem kétlem anyám kiengedne a városon kívül kíséret nélkül növényeket kutatni.
*Szakad fel torkából egy sajnálkozó sóhaj.*
*A földön ülve combjaira támasztja a vastag könyvet. És két kézzel kezd el lapozgatni. Saját ujjait könyvjelzőként használva. Oldalakat ugrik előre és hátra, ahogy fejben összeszámolja a szükséges alapanyagokat. Nem pusztán a törpe kíváncsiságát szeretné kielégíteni ezzel. Ezért is hajlandó segíteni a másikat ügyében.*
- Gondolom minden fényre értelmezhető. Csak míg egy fáklya fénye kevésbé bántó a nap lehet fájdalmat is okozna. Mintha rendesen a napba nézne valaki. Az sem éppen kellemes hosszú távon.
*Jegyzi meg a törpe kérdésére. Ám amikor amaz arról beszél maga menne ki növényeket keresni. Fejét egy pillanatra felkapja. Végig méri a törpét mintha fontolóra venne magában valamit. Ám nem mond semmit ezzel kapcsolatban.*
- Ha jól számolom, akkor kell hozzá két adag barna gubis, kettő sárkány fog, kettő rézszínű hols. Ez két adagnyi intelligenciát növelő italhoz. A másik fele pedig az az elixirhez kell. Ami Lynol lángjából, Ezüstcsörgőből és Kompozit ásványok keverékéből készül.
*Rosszallóan elhúzza a száját és megingatja a fejét. Főleg akkor lankad le igazán. Amikor az alapanyagok lelőhelyéről olvas.*
~ Oda én soha nem fogok eljutni. ~
*Sajnálkozik magában. Hacsak! Hacsak nem! Mai esetleg hajlandó őt elengedni egy ilyen expedícióra. Mert akkor megszedhetné magát ismételten egy jó adag növénnyel amiből kísérletezhetne kedvére.*
- Éppenséggel igen tudok.
*Tér ki a törpe kíváncsiskodására.*
- Még néhány hata beszéltem egy orkal képzelje! Alkimista a városban, azt mondta nagy beszállítója a kaszárnyának. Ő biztos segítene magán. De.. ha esetleg megfelel. akkor.
*Ekkor egy kicsit elbizonytalanodik.*
- Ha maga elhozza nekem talán én is megpróbálkozhatok az italokkal.
*Szerénykedik. Ujjai pedig idegesen peregnek a könyv hátsó lapján.*
- Mert engem kétlem anyám kiengedne a városon kívül kíséret nélkül növényeket kutatni.
*Szakad fel torkából egy sajnálkozó sóhaj.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-03 11:35:42
Üzenet elküldve: 2026-09-03 11:35:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Titkok könyvtára//
* Bizony, nem néz vissza a nőszemélyre. Bizonyára a meglepett arcát látva az orknak is egyből leesne, hogy rossz embertől, jelen esetben elftől kért segítséget. Nem sok orkot látni manapság. Kik a légióhoz szegődtek egy jobb élet reményében, kik pedig otthonukban húzzák meg magukat a konfliktus végéig. Persze vannak speciális esetek is, egyik ilyen kivétel Cagon, az alkimista, aki otthagyta szállása melegét, hogy elsőként csodálhassa meg a könyvtárat és szívhassa magába a tudást.
Mire végre kipakolta a jegyzetfüzeteit az elvett könyvek mellé, csak utána néz fel a mellé szegődött nő irányába. Arcára egyfajta kíváncsiság ül ki, míg meg nem hallja, hogy amaz nem tudja hol kéne keresnie az említett tekercseket. Ekkor értetlenség, majd ezt váltva zavarodottan a saját jegyzetei felé fordul, majd mintha épp rendezné a dolgait, úgy nyúl a papírjaihoz. Közben persze csak zavarában helyezgeti a már eddig is tökéletesen kirakott papírokat. *
- Oh. Ne haragudj. Azt hittem itt dolgozol. Először járok ebben a könyvtárban, még nem ismerem a személyzetet.
* Mondja, majd megköszörüli torkát és feláll. Ekkor látja csak meg a másik kezében pihenő könyvet. *
~ A szellem, a lélek és a test hármasa az alkímiában? ~
* Állát cirógatva olvassa el a könyv címét, majd egy kis gondolkodást követve újra felpillant a nőre. *
- Csak nem egy másik alkimistához van szerencsém?
* Az arcára kiült érzelmek egy csapásra megenyhülnek, és mikor felmerül a közös szakma gondolata, az ork mindjárt vidámabbnak látszik. A kérdésnél kezével aprón könyv felé int. Apró gesztus, ám mégis nagyban eltér a már jól megszokott fajtársaitól. *
- Érdekes olvasmány, ám az egyetlen dolog, amire kitérnek benne, hogy miként reagál a test és a szellem a különböző bájitalok hatására. Én jobb szeretem azokat, amik kitérnek egy adott italra és annak különböző elkészítésére és felhasználására…
* Mielőtt nagyobb történetbe kezdene, kezét a szájához emeli és egy apró köhögést kísérve folytja magába a szót. Nem szeretné untatni a másikat, így nem is járatja feleslegesen a száját. *
- Kicsit elkalandoztam. Még nem láttalak a városban. Újonnan érkeztél?
* Bizony, nem néz vissza a nőszemélyre. Bizonyára a meglepett arcát látva az orknak is egyből leesne, hogy rossz embertől, jelen esetben elftől kért segítséget. Nem sok orkot látni manapság. Kik a légióhoz szegődtek egy jobb élet reményében, kik pedig otthonukban húzzák meg magukat a konfliktus végéig. Persze vannak speciális esetek is, egyik ilyen kivétel Cagon, az alkimista, aki otthagyta szállása melegét, hogy elsőként csodálhassa meg a könyvtárat és szívhassa magába a tudást.
Mire végre kipakolta a jegyzetfüzeteit az elvett könyvek mellé, csak utána néz fel a mellé szegődött nő irányába. Arcára egyfajta kíváncsiság ül ki, míg meg nem hallja, hogy amaz nem tudja hol kéne keresnie az említett tekercseket. Ekkor értetlenség, majd ezt váltva zavarodottan a saját jegyzetei felé fordul, majd mintha épp rendezné a dolgait, úgy nyúl a papírjaihoz. Közben persze csak zavarában helyezgeti a már eddig is tökéletesen kirakott papírokat. *
- Oh. Ne haragudj. Azt hittem itt dolgozol. Először járok ebben a könyvtárban, még nem ismerem a személyzetet.
* Mondja, majd megköszörüli torkát és feláll. Ekkor látja csak meg a másik kezében pihenő könyvet. *
~ A szellem, a lélek és a test hármasa az alkímiában? ~
* Állát cirógatva olvassa el a könyv címét, majd egy kis gondolkodást követve újra felpillant a nőre. *
- Csak nem egy másik alkimistához van szerencsém?
* Az arcára kiült érzelmek egy csapásra megenyhülnek, és mikor felmerül a közös szakma gondolata, az ork mindjárt vidámabbnak látszik. A kérdésnél kezével aprón könyv felé int. Apró gesztus, ám mégis nagyban eltér a már jól megszokott fajtársaitól. *
- Érdekes olvasmány, ám az egyetlen dolog, amire kitérnek benne, hogy miként reagál a test és a szellem a különböző bájitalok hatására. Én jobb szeretem azokat, amik kitérnek egy adott italra és annak különböző elkészítésére és felhasználására…
* Mielőtt nagyobb történetbe kezdene, kezét a szájához emeli és egy apró köhögést kísérve folytja magába a szót. Nem szeretné untatni a másikat, így nem is járatja feleslegesen a száját. *
- Kicsit elkalandoztam. Még nem láttalak a városban. Újonnan érkeztél?
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-03 10:07:34
Üzenet elküldve: 2026-09-03 10:07:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Titkok könyvtára//
*Hiába, az elzárt terület nagyon is vonzó a számára, elvégre ott találhatóak az igazi, alkímiával és bájitalokkal foglalkozó kötetek és tekercsek. Így, amikor alkalom adódik rá, maga is besurran a belső polcok közé. Talán senki nem veszi észre, hogy tilosban jár. Lassan lépkedve halad el az egyik polc mellett, tekintete a könyvek gerinceire vésett feliratokat kíséri, ujjai olykor megérintik hol egy bőrkötést, hol egy pergament. Elvarázsolja a hely szelleme.
Végül egy nem túl vaskos kötetet emel le az egyik polcról. A kemény, nyomott mintás bőr fedélen alkímiai jelek láthatóak. Ujja végig simít a felületén, majd fellapozza. „A szellem, a lélek és a test hármasa az alkímiában”, olvashatja a kötet címét.*
~Óh, az igen érdekes olvasmánynak ígérkezik.~
*Felpillant, hogy melyik asztal mellé is telepedjen le, hogy nyugodtan tudjon olvasni, és akár jegyzeteket is készíthessen, amikor egy ork férfi szólítja meg.*
- Hogy?... Tessék?...
*Döbbenten pillant utána. Amaz mit sem törődik már vele, csak az utasításait dobja feléje hadarva. Itheriel földbe gyökerezett lábakkal mered az orkra. Már az is meglepő a számára, hogy egy orkot lát itt, a Nagykönyvtár elzárt, alkímiával foglalkozó részében. Aztán leesik neki, hogy bizonyára könyvtári dolgozónak nézte őt. Így aztán utána lépked, megáll az asztal mellett, tekintete leköveti a mozdulatokat, amellyel a másik szétteregeti a papírjait.*
- Bocsásson meg… uram, de… én nem tudom, hol találhatóak azok a tekercsek.
*Zavartan topog egyik lábáról a másikra. Persze, mondhatná azt is, hogy keresse meg magának a másik a tekercseket, meg azt is, hogy nem itt dolgozik, épp olyan látogatója a könyvtárnak, mint az ork maga. Aztán még azt is mondhatná, hogy csak most van a tanulmányai elején, és hogy fogalma nincs még arról, hogy mi az a gubis. Na jó, a kompozit ásványról már hallott valamit. Nem, ezeket mind nem mondja el, inkább csak áll az ork mellett, mint egy rakás szerencsétlenség.*
*Hiába, az elzárt terület nagyon is vonzó a számára, elvégre ott találhatóak az igazi, alkímiával és bájitalokkal foglalkozó kötetek és tekercsek. Így, amikor alkalom adódik rá, maga is besurran a belső polcok közé. Talán senki nem veszi észre, hogy tilosban jár. Lassan lépkedve halad el az egyik polc mellett, tekintete a könyvek gerinceire vésett feliratokat kíséri, ujjai olykor megérintik hol egy bőrkötést, hol egy pergament. Elvarázsolja a hely szelleme.
Végül egy nem túl vaskos kötetet emel le az egyik polcról. A kemény, nyomott mintás bőr fedélen alkímiai jelek láthatóak. Ujja végig simít a felületén, majd fellapozza. „A szellem, a lélek és a test hármasa az alkímiában”, olvashatja a kötet címét.*
~Óh, az igen érdekes olvasmánynak ígérkezik.~
*Felpillant, hogy melyik asztal mellé is telepedjen le, hogy nyugodtan tudjon olvasni, és akár jegyzeteket is készíthessen, amikor egy ork férfi szólítja meg.*
- Hogy?... Tessék?...
*Döbbenten pillant utána. Amaz mit sem törődik már vele, csak az utasításait dobja feléje hadarva. Itheriel földbe gyökerezett lábakkal mered az orkra. Már az is meglepő a számára, hogy egy orkot lát itt, a Nagykönyvtár elzárt, alkímiával foglalkozó részében. Aztán leesik neki, hogy bizonyára könyvtári dolgozónak nézte őt. Így aztán utána lépked, megáll az asztal mellett, tekintete leköveti a mozdulatokat, amellyel a másik szétteregeti a papírjait.*
- Bocsásson meg… uram, de… én nem tudom, hol találhatóak azok a tekercsek.
*Zavartan topog egyik lábáról a másikra. Persze, mondhatná azt is, hogy keresse meg magának a másik a tekercseket, meg azt is, hogy nem itt dolgozik, épp olyan látogatója a könyvtárnak, mint az ork maga. Aztán még azt is mondhatná, hogy csak most van a tanulmányai elején, és hogy fogalma nincs még arról, hogy mi az a gubis. Na jó, a kompozit ásványról már hallott valamit. Nem, ezeket mind nem mondja el, inkább csak áll az ork mellett, mint egy rakás szerencsétlenség.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-03 09:35:24
Üzenet elküldve: 2026-09-03 09:35:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Titkok könyvtára//
* Cagon már hosszabb ideje készül berobbanni a piacra az új elméletével és az ebből származó italaival. Megszállott lelkesedése a munkája felé már olyannyira transzba ejtette, hogy már egy kisebb füzetet előre teleírt érdekes elméletekkel, receptekkel, amiket később le is tesztelhet. A felkelő nap sugarai áthatolnak a függöny réseit, s hamarosan egyenesen az ork szemébe vetülnek. A kellemetlen fény végül megtöri az álmát és úgy rántja fel a fejét a lapoktól díszített asztalról, mintha egy pillanatra hunyta volna le a szemét egy kritikus pillanatban. Néhány papír az arcára tapadt, talán a tinta, de az is lehet, hogy a nyálának hála. Míg nyálát letörli a kézfejével, addig a tintát meleg vízzel próbálja eltávolítani az arcáról. Nagy nap a mai. Mint elismert alkimista, muszáj lépést tartani a felgyorsult világban. Mindez igaz a hétköznapi információk megszerzésében, valamint az alkímiában történő változásokra. Már egy ideje tudja, hogy az alkímia mestere változást akar, csak épp azt nem tudja mit. Ma azonban mindenre fény derül az új könyvtár meglátogatásának pillanatában. Nem is késlekedik. Legtöbb jegyzetét magához kapja, majd mint akibe energiát leheltek indul ki a fogadóból, hogy maga is megcsodálhassa.
Mindenféle címtől mentes hintó gurul végig az úton, egészen kétszárnyas faajtóig, ami Arthenior új könyvtárának ad új otthont. Nagy lendülettel nyitja ki a két ajtót, hogy néhány pillanattal később a templom könyvtárához hasonlóan hosszas lépcsőzést követve belép a boltíves terembe. A könyvtár állapota már önmagában megér egy külön megcsodálást, ám nem ennek a megcsodálásáért érkezett.
Lépteinek visszhangja kíséri végig addig a pontig, ahol az alkímiai receptek és hozzáhasonló felhasználási módjaik vannak elzárva. Ahogy belép az elzárt részlegre meglepetten látja, hogy nem egyedül van. Bár első ránézésre látni, hogy az elf is tanulni jött, ám Cagonnak nem ez az első gondolata róla. Sokkal inkább hiszi azt, hogy ő itt dolgozik és így is szólítja le. *
- Elnézést. Szükségem lenne az alkímiai tekercsekre. Ne hagyj ki semmit. A barna gubisoktól a kompozit ásványig mindet tudni akarok.
* Mondja, majd maga is leemel néhány könyvet a polcokról. Névlegesen az előbb említett füvek és ásványokról szóló kötetet és az azt felhasználó keverési útmutatóját. Ezekkel a könyvekkel és tekercsekkel a kezében megcéloz egy közeli asztalt és ott kirámol. Saját jegyzeteit is kipakolja, hogy összehasonlíthassa az itt feljegyzettekkel, hogy láthassa mennyire volt jó néhány elmélete. *
* Cagon már hosszabb ideje készül berobbanni a piacra az új elméletével és az ebből származó italaival. Megszállott lelkesedése a munkája felé már olyannyira transzba ejtette, hogy már egy kisebb füzetet előre teleírt érdekes elméletekkel, receptekkel, amiket később le is tesztelhet. A felkelő nap sugarai áthatolnak a függöny réseit, s hamarosan egyenesen az ork szemébe vetülnek. A kellemetlen fény végül megtöri az álmát és úgy rántja fel a fejét a lapoktól díszített asztalról, mintha egy pillanatra hunyta volna le a szemét egy kritikus pillanatban. Néhány papír az arcára tapadt, talán a tinta, de az is lehet, hogy a nyálának hála. Míg nyálát letörli a kézfejével, addig a tintát meleg vízzel próbálja eltávolítani az arcáról. Nagy nap a mai. Mint elismert alkimista, muszáj lépést tartani a felgyorsult világban. Mindez igaz a hétköznapi információk megszerzésében, valamint az alkímiában történő változásokra. Már egy ideje tudja, hogy az alkímia mestere változást akar, csak épp azt nem tudja mit. Ma azonban mindenre fény derül az új könyvtár meglátogatásának pillanatában. Nem is késlekedik. Legtöbb jegyzetét magához kapja, majd mint akibe energiát leheltek indul ki a fogadóból, hogy maga is megcsodálhassa.
Mindenféle címtől mentes hintó gurul végig az úton, egészen kétszárnyas faajtóig, ami Arthenior új könyvtárának ad új otthont. Nagy lendülettel nyitja ki a két ajtót, hogy néhány pillanattal később a templom könyvtárához hasonlóan hosszas lépcsőzést követve belép a boltíves terembe. A könyvtár állapota már önmagában megér egy külön megcsodálást, ám nem ennek a megcsodálásáért érkezett.
Lépteinek visszhangja kíséri végig addig a pontig, ahol az alkímiai receptek és hozzáhasonló felhasználási módjaik vannak elzárva. Ahogy belép az elzárt részlegre meglepetten látja, hogy nem egyedül van. Bár első ránézésre látni, hogy az elf is tanulni jött, ám Cagonnak nem ez az első gondolata róla. Sokkal inkább hiszi azt, hogy ő itt dolgozik és így is szólítja le. *
- Elnézést. Szükségem lenne az alkímiai tekercsekre. Ne hagyj ki semmit. A barna gubisoktól a kompozit ásványig mindet tudni akarok.
* Mondja, majd maga is leemel néhány könyvet a polcokról. Névlegesen az előbb említett füvek és ásványokról szóló kötetet és az azt felhasználó keverési útmutatóját. Ezekkel a könyvekkel és tekercsekkel a kezében megcéloz egy közeli asztalt és ott kirámol. Saját jegyzeteit is kipakolja, hogy összehasonlíthassa az itt feljegyzettekkel, hogy láthassa mennyire volt jó néhány elmélete. *
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Nagy Artheniori Könyvtár
Üzenet elküldve: 2026-09-03 08:52:45
Üzenet elküldve: 2026-09-03 08:52:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyír nyomában//
* Amíg a lány a könyvvel foglalkozik, addig a törpe az újonnan gyógyított kezét figyeli. Nem gyakran lát mágiával való gyógyítást, és talán ez az első, hogy rajta is alkalmazták. Még szerencse, hogy istene még nem markolta körbe a lelkét, különben még azt is eltudná képzelni, hogy valami heves reakcióba lép sötét lelke és a fénylő kéz. *
- Vagy valami. De ha ilyen pont nincs megelégszem valami hasonlóval.
* Erősít rá, majd csöndben figyeli a lányt. Még szerencse, hogy belefutott, ugyanis ha neki kéne értelmeznie azt a vastag könyvet, lehet szörnyet is halna a próbálkozásban. Ám mikor megtalálja az előbb vázolt italt, szemei kikerekednek és mindjárt közelebb is hajol a könyvhöz, majd meglepett, mégis izgult hangon folytatja. *
- Igen? Mit ír?
* Kérdezi türelmetlenül, majd amint felolvassa az ital leiratát, hátradől és karba tett kézzel kezdi bámulni a plafont. *
- Szóval érzékeny leszek a fényre. Az nem jó. Nem írja, hogy mennyire erős fényre?
* Mert ugye nem mindegy, hogy egy fáklya már annak számít e, vagy valami mágia keltette fényre gondol ezalatt. Aztán mikor a költségre kerül a szó, tekintetét ismét a lány felé emeli. *
- Mit jelent az? Nem tervezek alkimistáknak külön árat fizetni, csak mert maguk vállalták a veszélyt az alapanyagok begyűjtésére. Magam tervezek kimenni és összegyűjteni a kérdéses növényeket.
* Ekkor elhatározottan a mellkasára bök. Nem pusztán azért, mert nincs kedve felesleges pazarolni az aranyat, de még ráadásképp ha maga megy, úgy sokkal többet szerezhet, mint amennyire alapból szüksége van. *
- Mi kell hozzá? Ha nem is most azonnal, de egyszer biztos összeszedem a hozzávalókat. Mondjuk a keveréséhez nem értek… Tudsz valakit, aki képes elkészíteni az italt, ha elhozom neki az alapanyagokat?
* Amíg a lány a könyvvel foglalkozik, addig a törpe az újonnan gyógyított kezét figyeli. Nem gyakran lát mágiával való gyógyítást, és talán ez az első, hogy rajta is alkalmazták. Még szerencse, hogy istene még nem markolta körbe a lelkét, különben még azt is eltudná képzelni, hogy valami heves reakcióba lép sötét lelke és a fénylő kéz. *
- Vagy valami. De ha ilyen pont nincs megelégszem valami hasonlóval.
* Erősít rá, majd csöndben figyeli a lányt. Még szerencse, hogy belefutott, ugyanis ha neki kéne értelmeznie azt a vastag könyvet, lehet szörnyet is halna a próbálkozásban. Ám mikor megtalálja az előbb vázolt italt, szemei kikerekednek és mindjárt közelebb is hajol a könyvhöz, majd meglepett, mégis izgult hangon folytatja. *
- Igen? Mit ír?
* Kérdezi türelmetlenül, majd amint felolvassa az ital leiratát, hátradől és karba tett kézzel kezdi bámulni a plafont. *
- Szóval érzékeny leszek a fényre. Az nem jó. Nem írja, hogy mennyire erős fényre?
* Mert ugye nem mindegy, hogy egy fáklya már annak számít e, vagy valami mágia keltette fényre gondol ezalatt. Aztán mikor a költségre kerül a szó, tekintetét ismét a lány felé emeli. *
- Mit jelent az? Nem tervezek alkimistáknak külön árat fizetni, csak mert maguk vállalták a veszélyt az alapanyagok begyűjtésére. Magam tervezek kimenni és összegyűjteni a kérdéses növényeket.
* Ekkor elhatározottan a mellkasára bök. Nem pusztán azért, mert nincs kedve felesleges pazarolni az aranyat, de még ráadásképp ha maga megy, úgy sokkal többet szerezhet, mint amennyire alapból szüksége van. *
- Mi kell hozzá? Ha nem is most azonnal, de egyszer biztos összeszedem a hozzávalókat. Mondjuk a keveréséhez nem értek… Tudsz valakit, aki képes elkészíteni az italt, ha elhozom neki az alapanyagokat?
1-20 , 21-40 , 22-41