Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 927. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-08 11:16:41
Üzenet elküldve: 2021-10-08 11:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a vadonba//
- Kincsem... *Fordul Nievesha felé, akit láthatóan mélyen megérintett a búcsú. Pedig tudta, hogy így lesz, hisz korábban ezt már megbeszélték. Ám a lány mégis olyan véglegesnek fogja fel, ám mindenképpen visszatérnek, hisz ez volt újjászületésük helyszíne, az otthonuk.*
- Fogd fel úgy, hogy ez egy új út kezdete, az első lépés afelé, hogy elérjük a célunk. Tudom, hogy fáj, hidd el, nekem is ugyanúgy, de előre kell néznünk. *Mosolyog kedvesen Nievre és közelebb lépve megölelné. Nem tudja, mit mondhatna még, mivel vigasztalhatná meg a lányt. Őt is olyan sok minden köti ide. Persze az ő lelkét már megedzették az elmúlt idők, kérgesebb lett kicsit, érzéketlenebb, nem ez az első búcsúja. A fejlődés nem csak fizikai értelemben kezdődött most el Nieveshának. Lelkileg is meg kell edződnie, hisz ami előttük áll, nem csak a testüket, de a szellemüket is próbára teszi majd.*
- Tessék, vigyázz erre. *Nyúl a köpenye egyik rejtett zsebéhez és átad Nievesha del Ventusnak egy 1000 aranyat rejtő erszényt.
*
- Ha végeztünk Erdőmélyén, elmegyünk a városba és veszünk neked páncélt, fegyvert és lovat. Nem gyalogolhatsz mindig, igaz? *Mosolyog tréfálkozva a lányra, hátha javít kicsit a kedvén.*
- Most pedig menjünk, mert hosszú még az út, *Fordul el és kezdi vezetni Éjvihart az úton észak felé. A Szent Fát tartó szán együtt indul meg a telivérrel.*
- Ismered azt a virágot? *Mutat egy alacsony növényre az út mentén, beljebb a fék között. Egyetlen, tölcsér-szerű levél öleli körül az apró, ezüstfehér, gyöngyszerű virágokat és az őket pálcaként tartó szárat.*
- Kincsem... *Fordul Nievesha felé, akit láthatóan mélyen megérintett a búcsú. Pedig tudta, hogy így lesz, hisz korábban ezt már megbeszélték. Ám a lány mégis olyan véglegesnek fogja fel, ám mindenképpen visszatérnek, hisz ez volt újjászületésük helyszíne, az otthonuk.*
- Fogd fel úgy, hogy ez egy új út kezdete, az első lépés afelé, hogy elérjük a célunk. Tudom, hogy fáj, hidd el, nekem is ugyanúgy, de előre kell néznünk. *Mosolyog kedvesen Nievre és közelebb lépve megölelné. Nem tudja, mit mondhatna még, mivel vigasztalhatná meg a lányt. Őt is olyan sok minden köti ide. Persze az ő lelkét már megedzették az elmúlt idők, kérgesebb lett kicsit, érzéketlenebb, nem ez az első búcsúja. A fejlődés nem csak fizikai értelemben kezdődött most el Nieveshának. Lelkileg is meg kell edződnie, hisz ami előttük áll, nem csak a testüket, de a szellemüket is próbára teszi majd.*
- Tessék, vigyázz erre. *Nyúl a köpenye egyik rejtett zsebéhez és átad Nievesha del Ventusnak egy 1000 aranyat rejtő erszényt.
*- Ha végeztünk Erdőmélyén, elmegyünk a városba és veszünk neked páncélt, fegyvert és lovat. Nem gyalogolhatsz mindig, igaz? *Mosolyog tréfálkozva a lányra, hátha javít kicsit a kedvén.*
- Most pedig menjünk, mert hosszú még az út, *Fordul el és kezdi vezetni Éjvihart az úton észak felé. A Szent Fát tartó szán együtt indul meg a telivérrel.*
- Ismered azt a virágot? *Mutat egy alacsony növényre az út mentén, beljebb a fék között. Egyetlen, tölcsér-szerű levél öleli körül az apró, ezüstfehér, gyöngyszerű virágokat és az őket pálcaként tartó szárat.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-07 18:14:16
Üzenet elküldve: 2021-10-07 18:14:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//7.//
*Az nem viselte meg a lány lelkét különösebben, hogy három nap alatt lett kisgyermekből kamasz, de az, hogy el kell innen mennie, megviseli. Tudta ugyan, hogy el fognak menni, hiszen az egész hercehurca azért volt, de nem hitte, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik majd. Nievnek olyan érzése van, mintha pofon ütötték volna, az egész teljesen letaglózó. Az ölelés valamelyest enyhít ezen az érzése és Xauzur dörgölődése is, de képtelen egyelőre megszólalni, csak bólintással reagál arra is, hogy visszatérnek még és arra is, hogy indulniuk kell. Lábai mintha ólomból lennének, olyan nehezen emeli őket, de erről az ásás is tehet, nemcsak a szomorúság. Kezei tompán lüktetnek, feje zsong, automatikus mozdulattal követi Pyctát.
//Vissza a vadonba//
A lombházban már valahogy megnyugszik, már legalábbis a sírást abbahagyja. Elcsigázottnak érzi magát, fásultnak. Nézi, hogy Pycta mi mindent pakol össze, neki nem igazán van rutinja az ilyesmiben, ezért aztán mindent jól megfigyel, elraktároz későbbre. Mindezt szavak nélkül teszi. Ő maga nem rak el semmit, csupán a hajszalagot, amit egyszer régen vett neki Pycta, de sosem volt a hajában és azt az pár ezüst fülbevalót, amit ugyanakkor vásároltak, de azóta sem kerültek be a fülébe.
A kapu előtt állva már tényleg nagyon véglegesnek tűnik minden. Araivenre megpróbál rámosolyogni, de csak az arca hullámzik furcsán. Inkább sietősre veszi a lépteit, ne kelljen búcsúzkodni és minél gyorsabban eltűnjenek a falak a szeme elől. Nem akar visszanézni, mert újra sírna. Később majd biztosan megnyugszik, de most még túl friss ez az egész neki.*
//7.//
*Az nem viselte meg a lány lelkét különösebben, hogy három nap alatt lett kisgyermekből kamasz, de az, hogy el kell innen mennie, megviseli. Tudta ugyan, hogy el fognak menni, hiszen az egész hercehurca azért volt, de nem hitte, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik majd. Nievnek olyan érzése van, mintha pofon ütötték volna, az egész teljesen letaglózó. Az ölelés valamelyest enyhít ezen az érzése és Xauzur dörgölődése is, de képtelen egyelőre megszólalni, csak bólintással reagál arra is, hogy visszatérnek még és arra is, hogy indulniuk kell. Lábai mintha ólomból lennének, olyan nehezen emeli őket, de erről az ásás is tehet, nemcsak a szomorúság. Kezei tompán lüktetnek, feje zsong, automatikus mozdulattal követi Pyctát.
//Vissza a vadonba//
A lombházban már valahogy megnyugszik, már legalábbis a sírást abbahagyja. Elcsigázottnak érzi magát, fásultnak. Nézi, hogy Pycta mi mindent pakol össze, neki nem igazán van rutinja az ilyesmiben, ezért aztán mindent jól megfigyel, elraktároz későbbre. Mindezt szavak nélkül teszi. Ő maga nem rak el semmit, csupán a hajszalagot, amit egyszer régen vett neki Pycta, de sosem volt a hajában és azt az pár ezüst fülbevalót, amit ugyanakkor vásároltak, de azóta sem kerültek be a fülébe.
A kapu előtt állva már tényleg nagyon véglegesnek tűnik minden. Araivenre megpróbál rámosolyogni, de csak az arca hullámzik furcsán. Inkább sietősre veszi a lépteit, ne kelljen búcsúzkodni és minél gyorsabban eltűnjenek a falak a szeme elől. Nem akar visszanézni, mert újra sírna. Később majd biztosan megnyugszik, de most még túl friss ez az egész neki.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-07 15:41:58
Üzenet elküldve: 2021-10-07 15:41:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//7.//
*Az erdő majd begyógyítja a sebet, akkor is, ha a közösségbeliek nem ássák be a gödröt. Egy idő után fű nő rajta-benne és csak egy fura talaj lesz. A valódi sebek is így gyógyulnak. Ha heg nélkül forrnak is be, mindig tudni fogják, hogy ott volt. Ilyen lesz a Hajnal-liget is a Szent Fa nélkül. Mindig kiemelt szerepe lesz a területnek, mert egykor itt állt az élő oltár.
Az erdőmélyi elf látja a Nievesha szemeiben erővel visszatartott könnyeket. Bátorító mosolyt küld felé amikor a borral megöntözik a fa földlabdába csomagolt gyökerét. Érzi a mellette álló, lehajtott fejű lány fájdalmát és együttérez vele. De neki előre kell néznie a jövőbe, meg kell tennie azt, amire hivatott és rendeltetett. Prófétaként kötelességei is vannak.
Szavait talán nem kíséri ujjongás vagy taps, de nem is vár el ilyesmit. Ez egy szomorú pillanat, a búcsú pillanata.
A kérdés után Xauzur is felnéz rá, mintha ő is választ várna.*
- Vissza. *Öleli meg a sírni kezdő Nievet, az irbisz odadugja busa fejét a lány lábához.*
- Indulnunk kell. *Suttogja oda az őt ölelő lánynak, innentől minden óra számít. A megmaradtakhoz fordul, akik még rá figyelnek.*
- A fohász véget ért, az áldozatot bemutattuk! Köszönöm, hogy társaim voltatok az úton, de most új küldetés vár rám! Az Erdő Szíve áldjon meg benneteket! *Köszön el és kézenfogva elindul a lombháza felé.*
//Vissza a vadonba//
*A lombházból már teljes vértezetben lép ki, a hátára szíjazott hevederre erősített kardhüvelyben pihen már a mesterpenge, vállán csuklyás köpeny. Ezüst haját összefogta a tarkóján, a fényes tincsek közé már egyre több vöröses-sárgás szál vegyül. Közel az ősz. Arca feszült, sárga ragadozópillantásában tettrekészség szikrája ragyog.*
- Útra fel.
*Talán Nievesha már megnyugodott annyira, hogy ne sírjon. Neki is durva utazóruhát adott, ami nem szép, de praktikus egy erdei úton. Nem adott még fegyvert neki, azt ki kell érdemelnie.
Éjvihar istállójánál felszereli a telivért és egy szánforma alkalmatosságot is, amelyre majd a fát helyeznék, hogy könnyebb legyen szállítani. Felszerelésük nem áll sokból, kulacs és tömlő a víznek, pár napra hideg élelem és a bájitalok, amelyek még segítségükre lehetnek a küldetés során. Csak a legfontosabbak.
Ha a ligetnél a szánra emelik a Szent Fát, a csuhátlan csuhás rögzíti azt egy kötéllel, nem lenne jó elhagyni út közben. Másik lovat nem visznek, Nievesha nem is tud még lovagolni, így gyalogszerrel indulnak el.
Mil'Ochass kapujában mindenkitől elköszönnek, aki búcsújukra odaér. Elköszön Araiventől, a szőke elf őrtől is, immáron rá marad a közösség védelme. De valóban vissza szándékozik térni. Azt nem tudja, mikor, de mindenképp visszajönnek.
A kapu nyílik és ők elindulnak. Minden nagy utazás egy lépéssel kezdődik és ők épp most tették meg ezt a lépést.*
//7.//
*Az erdő majd begyógyítja a sebet, akkor is, ha a közösségbeliek nem ássák be a gödröt. Egy idő után fű nő rajta-benne és csak egy fura talaj lesz. A valódi sebek is így gyógyulnak. Ha heg nélkül forrnak is be, mindig tudni fogják, hogy ott volt. Ilyen lesz a Hajnal-liget is a Szent Fa nélkül. Mindig kiemelt szerepe lesz a területnek, mert egykor itt állt az élő oltár.
Az erdőmélyi elf látja a Nievesha szemeiben erővel visszatartott könnyeket. Bátorító mosolyt küld felé amikor a borral megöntözik a fa földlabdába csomagolt gyökerét. Érzi a mellette álló, lehajtott fejű lány fájdalmát és együttérez vele. De neki előre kell néznie a jövőbe, meg kell tennie azt, amire hivatott és rendeltetett. Prófétaként kötelességei is vannak.
Szavait talán nem kíséri ujjongás vagy taps, de nem is vár el ilyesmit. Ez egy szomorú pillanat, a búcsú pillanata.
A kérdés után Xauzur is felnéz rá, mintha ő is választ várna.*
- Vissza. *Öleli meg a sírni kezdő Nievet, az irbisz odadugja busa fejét a lány lábához.*
- Indulnunk kell. *Suttogja oda az őt ölelő lánynak, innentől minden óra számít. A megmaradtakhoz fordul, akik még rá figyelnek.*
- A fohász véget ért, az áldozatot bemutattuk! Köszönöm, hogy társaim voltatok az úton, de most új küldetés vár rám! Az Erdő Szíve áldjon meg benneteket! *Köszön el és kézenfogva elindul a lombháza felé.*
//Vissza a vadonba//
*A lombházból már teljes vértezetben lép ki, a hátára szíjazott hevederre erősített kardhüvelyben pihen már a mesterpenge, vállán csuklyás köpeny. Ezüst haját összefogta a tarkóján, a fényes tincsek közé már egyre több vöröses-sárgás szál vegyül. Közel az ősz. Arca feszült, sárga ragadozópillantásában tettrekészség szikrája ragyog.*
- Útra fel.
*Talán Nievesha már megnyugodott annyira, hogy ne sírjon. Neki is durva utazóruhát adott, ami nem szép, de praktikus egy erdei úton. Nem adott még fegyvert neki, azt ki kell érdemelnie.
Éjvihar istállójánál felszereli a telivért és egy szánforma alkalmatosságot is, amelyre majd a fát helyeznék, hogy könnyebb legyen szállítani. Felszerelésük nem áll sokból, kulacs és tömlő a víznek, pár napra hideg élelem és a bájitalok, amelyek még segítségükre lehetnek a küldetés során. Csak a legfontosabbak.
Ha a ligetnél a szánra emelik a Szent Fát, a csuhátlan csuhás rögzíti azt egy kötéllel, nem lenne jó elhagyni út közben. Másik lovat nem visznek, Nievesha nem is tud még lovagolni, így gyalogszerrel indulnak el.
Mil'Ochass kapujában mindenkitől elköszönnek, aki búcsújukra odaér. Elköszön Araiventől, a szőke elf őrtől is, immáron rá marad a közösség védelme. De valóban vissza szándékozik térni. Azt nem tudja, mikor, de mindenképp visszajönnek.
A kapu nyílik és ők elindulnak. Minden nagy utazás egy lépéssel kezdődik és ők épp most tették meg ezt a lépést.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-07 12:42:02
Üzenet elküldve: 2021-10-07 12:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//6.//
*Megrendítő ez az egész dolog, hiszen ez a kis liget, ahol a fa állt, mindig is a nyugalom szigete volt, most pedig, noha nem végeztek a szükségesnél nagyobb rombolást, de mégis olyan, mint a tájkép csata után. A gödör, melyből Pycta kiemelte a fát olyan, mintha egy sebhely lenne a liget talaján. Niev igazából sírni szeretne emiatt, annyira elszomorító az egész.
Természetesen odalép az elfhez, mellé is térdel, a kulacsot is elveszi, de ezalatt egy szót sem szól, csak egy áhítatos pillanatban dől Pyctának, szőke fejét a vállára hajtva.
Pycta beszéde alatt is csak csendesen áll, lehajtott fejjel, tekintetét összekulcsolt kezeire szegezve. Szemeit szúrja a sírás, melyet visszafojt. Világ életében itt élt, annyira véglegesnek hangzik az, hogy elmenjen innen.*
- Visszajövünk még?
*Kérdezi végül olyan halkan, mintha csak egy kisegér motozna. Megfogja Pycta kezét, majd megöleli. Sír, vállait rázza a zokogás.*
//6.//
*Megrendítő ez az egész dolog, hiszen ez a kis liget, ahol a fa állt, mindig is a nyugalom szigete volt, most pedig, noha nem végeztek a szükségesnél nagyobb rombolást, de mégis olyan, mint a tájkép csata után. A gödör, melyből Pycta kiemelte a fát olyan, mintha egy sebhely lenne a liget talaján. Niev igazából sírni szeretne emiatt, annyira elszomorító az egész.
Természetesen odalép az elfhez, mellé is térdel, a kulacsot is elveszi, de ezalatt egy szót sem szól, csak egy áhítatos pillanatban dől Pyctának, szőke fejét a vállára hajtva.
Pycta beszéde alatt is csak csendesen áll, lehajtott fejjel, tekintetét összekulcsolt kezeire szegezve. Szemeit szúrja a sírás, melyet visszafojt. Világ életében itt élt, annyira véglegesnek hangzik az, hogy elmenjen innen.*
- Visszajövünk még?
*Kérdezi végül olyan halkan, mintha csak egy kisegér motozna. Megfogja Pycta kezét, majd megöleli. Sír, vállait rázza a zokogás.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-06 22:53:38
Üzenet elküldve: 2021-10-06 22:53:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//6.//
*A Szent Fa kiemelve a földből, gyökerei visszametszve, takaros földlabdába csomagolva, gallyai ugyanúgy visszavágva, bőrszalagokkal megkötve. Az erdőmélyi elf még így is érzi a belőle áradó Fényt, bár minden bizonnyal már nem funkcionál oltárként, hisz ahhoz a talajban kellene lennie, mint minden fának.
A gyökérlabdát meglocsolja az áldozatra szánt borral, átitatja a földet és a vásznat, mintegy megkezdéseként az utazásnak, első öntözésként mielőtt útnak indulnak Erdőmélyére vele.
Nieveshán látja, hogy fáradt, a szemén, a tartásán, de az első akadályt jól vette, ám még számtalan áll előtte, mire felkészül.
A közösségbeli öreg elfek, a rangidősek már mind tudják, hogy elmennek és ha sajnálják is, talán megértik, hogy az ő érdekükben kell elvinniük az oltárt. Ha őrizetlenül hagyják, akkor célpontjává válik a sötét erőknek, Sa'Tereth szolgáinak, akik már biztosan várják, hogy visszaadhassák a kölcsönt, amit a templomban adtak nekik.
Kezét nyújtja Niev felé, hívja maga mellé és ha a lány odamegy hozzá, letérdel a kiásott fa előtt, a feldúlt Hajnal-ligetben. Kezébe adja a boroskulacsot, hogy Nievesha is locsoljon a gyökérre a benne maradt borból, jelezve, hogy kiveszi a részét az út viszontagságaiból. Ha a lány megtette, elveszi a kulacsot és leteszi maga mellé.*
- Mil'Ochass lakói, barátaim! *Emeli fel a csuhátlan csuhás a hangját és végighordozza sárga tekintetét az egybegyűlteken, legyen csak pár elf vagy tucatnyi belőlük.*
- Bár most elmegyünk, de ez a közösség mindig az Erdő Szívének oltalmát fogja élvezni. Ha tisztelitek az erdőt és nincs kétségem afelől, hogy így lesz, akkor ad nektek kincseiből, megvéd benneteket a bajtól. Köszönöm nektek, amit értem, értünk tettetek. Világítson nektek mindig a Fény és ne feledjétek, hogy bár tűzben született ez a szövetség, a béke és a nyugalom otthonává tettétek az Ezer Levél Házát! *Mosolyog, bár ritkán szokta tenni, de csak jó emlékei vannak. Lyzendra, Umon és mindenki, aki velük együtt dolgozott Mil'Ochassért.*
- Hamarosan útra kelünk, de mindig visszatérünk ide és remélem, szeretettel fogadtok majd minket.
*Pillantása visszatér Nieveshára, ki itt nőtt fel, bár varázslattal, de itt lett belőle kamasz lány, akinek az utazás csak most kezdődik.*
- Gyere, lassan indulnunk kell. *Mosolyog rá szeretettel és kezét nyújtja neki.*
//6.//
*A Szent Fa kiemelve a földből, gyökerei visszametszve, takaros földlabdába csomagolva, gallyai ugyanúgy visszavágva, bőrszalagokkal megkötve. Az erdőmélyi elf még így is érzi a belőle áradó Fényt, bár minden bizonnyal már nem funkcionál oltárként, hisz ahhoz a talajban kellene lennie, mint minden fának.
A gyökérlabdát meglocsolja az áldozatra szánt borral, átitatja a földet és a vásznat, mintegy megkezdéseként az utazásnak, első öntözésként mielőtt útnak indulnak Erdőmélyére vele.
Nieveshán látja, hogy fáradt, a szemén, a tartásán, de az első akadályt jól vette, ám még számtalan áll előtte, mire felkészül.
A közösségbeli öreg elfek, a rangidősek már mind tudják, hogy elmennek és ha sajnálják is, talán megértik, hogy az ő érdekükben kell elvinniük az oltárt. Ha őrizetlenül hagyják, akkor célpontjává válik a sötét erőknek, Sa'Tereth szolgáinak, akik már biztosan várják, hogy visszaadhassák a kölcsönt, amit a templomban adtak nekik.
Kezét nyújtja Niev felé, hívja maga mellé és ha a lány odamegy hozzá, letérdel a kiásott fa előtt, a feldúlt Hajnal-ligetben. Kezébe adja a boroskulacsot, hogy Nievesha is locsoljon a gyökérre a benne maradt borból, jelezve, hogy kiveszi a részét az út viszontagságaiból. Ha a lány megtette, elveszi a kulacsot és leteszi maga mellé.*
- Mil'Ochass lakói, barátaim! *Emeli fel a csuhátlan csuhás a hangját és végighordozza sárga tekintetét az egybegyűlteken, legyen csak pár elf vagy tucatnyi belőlük.*
- Bár most elmegyünk, de ez a közösség mindig az Erdő Szívének oltalmát fogja élvezni. Ha tisztelitek az erdőt és nincs kétségem afelől, hogy így lesz, akkor ad nektek kincseiből, megvéd benneteket a bajtól. Köszönöm nektek, amit értem, értünk tettetek. Világítson nektek mindig a Fény és ne feledjétek, hogy bár tűzben született ez a szövetség, a béke és a nyugalom otthonává tettétek az Ezer Levél Házát! *Mosolyog, bár ritkán szokta tenni, de csak jó emlékei vannak. Lyzendra, Umon és mindenki, aki velük együtt dolgozott Mil'Ochassért.*
- Hamarosan útra kelünk, de mindig visszatérünk ide és remélem, szeretettel fogadtok majd minket.
*Pillantása visszatér Nieveshára, ki itt nőtt fel, bár varázslattal, de itt lett belőle kamasz lány, akinek az utazás csak most kezdődik.*
- Gyere, lassan indulnunk kell. *Mosolyog rá szeretettel és kezét nyújtja neki.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-06 09:20:26
Üzenet elküldve: 2021-10-06 09:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//5.//
*Örül, hogy elfogy a tennivaló, mert komolyan elfáradt, még sosem ásott, vagy legalábbis nem igazi ásóval. Ráadásul kicsit zavarja, hogy a körme alja koszos lett és az is, hogy az inge az izzadtságtól a hátára tapad. Illetve a tenyerén a számtalan felfakadt vízhólyag. Új bőre mintha túl puha lenne... De majd biztosan megedződik. Meg kell edződnie!
Szótlanul figyeli az elfet, topázsárga pillantása annak kezére, ezzel együtt a borosflaskára szegeződik. Továbbra sem tudja elképzelni, hogy hogyan vihetik át az erdő legmélyére így a fát, de bízik Pyctában, hogy tudja mit csinál. Elvégre az ő apukája a legokosabb...*
//5.//
*Örül, hogy elfogy a tennivaló, mert komolyan elfáradt, még sosem ásott, vagy legalábbis nem igazi ásóval. Ráadásul kicsit zavarja, hogy a körme alja koszos lett és az is, hogy az inge az izzadtságtól a hátára tapad. Illetve a tenyerén a számtalan felfakadt vízhólyag. Új bőre mintha túl puha lenne... De majd biztosan megedződik. Meg kell edződnie!
Szótlanul figyeli az elfet, topázsárga pillantása annak kezére, ezzel együtt a borosflaskára szegeződik. Továbbra sem tudja elképzelni, hogy hogyan vihetik át az erdő legmélyére így a fát, de bízik Pyctában, hogy tudja mit csinál. Elvégre az ő apukája a legokosabb...*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-10-05 13:24:40
Üzenet elküldve: 2021-10-05 13:24:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat//
//5.//
*Jó látni, hogy annak ellenére, hogy Nievesha mennyire fáradt már, még mindig dacosan teszi, amit az erdőmélyi elf tőle kér. Az ásás volt az oroszlánrésze a feladatnak, innen már a könnyebb dolgok következnek. A gallyak összeszedése és a fa kiemelése után a csuhátlan csuhás nekiáll, hogy földet hordjon a frissen kiásott kupacból a vászonra, hogy aztán takaros földgolyóba kösse a visszametszett gyökérrészt. Egy elfderék átmérőjű gömböt elégségesnek ítél, ám azt majd folyamatosan nedvesen kell tartaniuk, hogy minél tovább életben tartsák a talajból kiemelt Szent Fát. A gallyak összekötése után már csaknem készen vannak, szállíthatóvá vált a fa, ami már csak törzsében hasonlít egykori önmagára.
A fáknak a földben a helyük, de másképp nem tudnák biztonságos helyre szállítani. Elérkeztek az áldozat valódi részéhez, amikor magához az Erdő Szívéhez szólhatnak a Szent Fán keresztül. Nieveshának már nagyon nem is akad feladat, az erdőmélyi elf szótlan invitálja a kiemelt fa elé, maga mellé.*
- Erdőszellem, áldozatot mutatunk most be neked, hogy Fényeddel világítsd meg utunk, erősítsd meg lelkünk. Mindazokét, kik benned hisznek és fohászkodnak hozzád. *Kezébe boroskulacsot vesz és megöntözi a fa földlabdába kötött gyökerét. A bort korábban is áldozatra használták, ám most különös jelentősége is lehet. Reméli, hogy ezzel sikerül egy időre megőrizni a gyökérzetet, hogy életben tarthassák a Szent Fát.*
//5.//
*Jó látni, hogy annak ellenére, hogy Nievesha mennyire fáradt már, még mindig dacosan teszi, amit az erdőmélyi elf tőle kér. Az ásás volt az oroszlánrésze a feladatnak, innen már a könnyebb dolgok következnek. A gallyak összeszedése és a fa kiemelése után a csuhátlan csuhás nekiáll, hogy földet hordjon a frissen kiásott kupacból a vászonra, hogy aztán takaros földgolyóba kösse a visszametszett gyökérrészt. Egy elfderék átmérőjű gömböt elégségesnek ítél, ám azt majd folyamatosan nedvesen kell tartaniuk, hogy minél tovább életben tartsák a talajból kiemelt Szent Fát. A gallyak összekötése után már csaknem készen vannak, szállíthatóvá vált a fa, ami már csak törzsében hasonlít egykori önmagára.
A fáknak a földben a helyük, de másképp nem tudnák biztonságos helyre szállítani. Elérkeztek az áldozat valódi részéhez, amikor magához az Erdő Szívéhez szólhatnak a Szent Fán keresztül. Nieveshának már nagyon nem is akad feladat, az erdőmélyi elf szótlan invitálja a kiemelt fa elé, maga mellé.*
- Erdőszellem, áldozatot mutatunk most be neked, hogy Fényeddel világítsd meg utunk, erősítsd meg lelkünk. Mindazokét, kik benned hisznek és fohászkodnak hozzád. *Kezébe boroskulacsot vesz és megöntözi a fa földlabdába kötött gyökerét. A bort korábban is áldozatra használták, ám most különös jelentősége is lehet. Reméli, hogy ezzel sikerül egy időre megőrizni a gyökérzetet, hogy életben tarthassák a Szent Fát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927