OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínJátékon kívüli fórumArthenior főtere (új)
Amon Ruadh (új)
Füves puszta (új)
Dokkok és kikötő (új)
Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >>
[Novellák] A sors - trilógia
Mostani oldal: 1 (1. - 1. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2010-08-27 10:58:33
 ÚJ
>Usureki Idorix avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 31
Egy
Az Akarat Csalódása


Az ütés ereje leterítette Theodírt.
Gregoir hangosan fölnevetett, ő már jó előre tudta, hogy ez lesz a végeredmény.
- Szánalmas vagy. Tudod, hiába minden munka, és erőfeszítés, aki jobb nálad, azt nem fogod tudni legyőzni.
Gregoir otthagyja a szobában a vérben fetrengő társát, rázárva az ajtót. Theodírre sötétség szállt, s a sötétség magával akarta ragadni, de ő nem engedhette. Több óra telt el, sötétségben, egyedül. Ekkor kinyílt az ajtó, s egy kopasz, köpenyes alak lépett be a szobába. Fölsegítette a fiút, s kivitte a szobából, egyenest a gyengélkedőre, közben folyamatosan szidta…
- Mégis mit gondoltál?! Kiálltál Gregoir ellen, az Akadémia legtehetségesebb tanítványa ellen! Még kész szerencsésnek mondhatod magad, hogy túlélted!
A fiú hamar fölépült, pár nap leforgása alatt. Utána edzésbe kezdtek, a kopasz, kit csak Mester néven ismert, szárnya alá vette, Theodírt. A tréning kemény volt az első hónapban, utána hozzászokott a tanítvány. Minden napot átdolgoztak, minden éjszakát áttanultak. Tíz év leforgása alatt, a Mester átadta tanítványának a tudást. Theodír megtanulta, hogy kell ütéssel csontot törni, hova kell szúrni a fejvadászpengét, hogy az az utolsó szúrás legyen. Megtanulta az Élettan tudományát, melynek hála tudta, hogy hol vannak az emberi test számára fontos szervek, és érzékeny idegvégződések, idegcsomópontok. Be lett avatva a mágia tudományába is, bár ő maga sosem akarta ezt, egy két varázslatot megtanult, de megeskette magát, hogy nem fogja használni őket. Megtanulta ezen kívül a csillagászat, alkímia, történelem és hadászat tudományát is, műveltsége messze meghaladta egy átlag diák tudását, az Akadémián.
S végül eljött a nap, 10 év után, Theodír ugyanabban a szobában állt. Határozott hangon szólalt föl, az előtte álló Gregoirhoz.
- Itt vagyok hát, tíz év kemény edzés után. Megtanultam mindent, amit lehetett, felkészültem, hogy itt és most leszámoljak veled. Tíz év szenvedés, edzés és tanulás volt az életemből, és most megfizettetem veled a tíz évet.
Theodír beállt egy olyan alapállásba, amelyből az indított ütés, a találattól függően, bénítást szokott okozni, ugyanis idegvégződésekre támad. Hamar fölmérte Gregoir gyengepontjait, és határozott léptekkel indult el, az Akadémia legtehetségesebb, és legjobb tanítványa felé.
Gregoir hangosan fölnevetett, ő már jó előre tudta, hogy ez lesz a végeredmény.
Az ütés ereje leterítette Theodírt.

***

Kettö
A Barátság Csalódása


A Mester elhajította a kártyát.
Sok tanítónak szokása volt megtartani elhullott tanítványainak azonosító kártyáját, ő nem követte ezt az idétlen szokást. Amint az kihullott a sorból, nem maradt méltónak arra, hogy a Mester további figyelmet szenteljen rá. Kveltar szomorú képéről visszacsillant a hold fénye, ahogy elérte a víz peremét, s az Akadémiát körülvevő tó felszínén tovább nem úszik.
Ekkor jelenik meg Theodír a Mester háta mögött. Vonásait megváltoztatta az a három év, ami eltelt. Arcán rengeteg heg húzódott végig, valószínűleg testén is rengeteg vágás volt, de ezt fekete ruházata takarta. Szemében hideg, számító gondolatok voltak leolvashatóak, a hidegvérű gyilkos tekintetével pásztázta a teraszt, ahova a Mester, az Akadémia feje hívatta.
- Hivattál Mester. Jelentem, a küldetés sikeresen befejezve. Lord Garrick nem látja már meg a hajnalt, az adót, melyet a szegény parasztokra erőszakolt, visszaszállítattuk az eredeti tulajdonosukhoz, valamint az Akadémia segítőcsomagját is átadtuk az éhezőknek.
Hangjában nem hallatszódott a lelkesedés, de szeme földerült, mikor meglátta a teraszra pattanó Gregoirt. Három év telt el, a második ütés óta, azóta egyszer sem emeltek kezet egymásra, sőt, az Akadéma legütősebb párosát alkották. Barátok voltak, de közben riválisok is. Gregoir is sokat változott, az utóbbi három évhez képest. Arroganciájának nyoma se maradt, viszont mindig is elszánt volt küldetésein. Beszámolóját is hadarva adta elő.
- Hai, Mester! Jelentem, a küldetés sikeresen befejezve. A háborút az általunk támogatott fél nyerte meg, miután az ellenséges vezért, karóba húzva találták meg, a saját táborukban. Az országban ismét béke honol, levertük a lázadásokat.
A Mester elégedetten mosolyog két tanítványára. Theodír nem érti a mosolyt, sosem látta még az öreget ennyire boldognak. Gregoirra nézett, de ő halálsápadtan meredt rá, a Mesterre, és egyszer csak elment. Theodír nem értette, hogy hova ment ilyen sietősen, még a küldetésért járó krediteket sem vette föl. Fölvont szemöldökkel mered hát a Mesterre.
- Gratulálok, Theodír, jutalmad 42,000 kredit, amit holnap vehetsz föl, az azonosító kártyádra. Viszont, most azonnal egy másik küldetést kapsz. Személyes küldetés. Besorolási jellege elsődleges.
S egy papírt ad át Theodírnak, aki elolvassa a rajta lévő írást. Összehúzza szemöldökét, halálsápadt színt vesz föl arca. Undorodva visszaadja a papírt, s a Mester szemébe néz.
- Ezt nem tehetem. A küldetést elutasítom.
- Ez egy elsődleges küldetés. Nem lehet visszautasítani.
- Akkor sem csinálom meg.
Theodír, hasonlóan Gregoirhoz, hirtelen távozott a teraszról. Az Akadémiában bolyong több mint egy órát, mielőtt még visszatérne szálláshelyére. Megmossa arcát, s szomorúan gondol társára. Mielőtt lefekszik aludni, hosszan nézegeti a holdat, és a csillagokat, szobája ablakán keresztül.
Halk neszre ébred föl.
Gregoir fölötte állt, egy kunai-val a kezében.
- Sajnálom. - mondta, s elindította a kést.
- Én sajnálom. - hangzott a válasz.
Theodír előre bekészített fejvadászkardja áthatolt Gregoir testén, végzetes szúrást mérve rá.
A Mester elhajította a kártyát.

***

Három
A Szerelem Csalódása

Az óra békésen kattogott a szobában.
Theodír már nagyon öreg volt. Alig látott, s ezért a fotelt már nagyon közel kellett húzni, az öreg órához, hogy lássa. Már rég elhagyta az Akadémiát, ami egyébként föloszlott, a jó öreg Mester is elhagyta az élők sorát. Az országban háborúk dúlnak, a gépfegyverek ropogása, és a heves mágia jelenlététől kevés nyugodt éjszakája lehetett az öregnek.
Boldog, házas életet élt. Összeházasodott, gyermekei vannak, és elégedett volt ezzel az élettel. Gregoirt már régen elfelejtette, ahogy az Akadémiáról is csak egy kézzel fogható emléke maradt; a fejvadászkard.
Házassági évfordulójuk volt. Theodír épp kiment a városba, ajándékot venni feleségének, közben a nő egy furcsa szokásán gondolkozott. Mindig pontosan nyolc órát alszik, tehát este tíz órakor lefekszik, és reggel hatkor jön ki a szobából, s megcsókolja a fotelban ülő Theodírt, aki viszont korábban föl szokott ébredni, ezért megy ki a fotelba, tévét nézni. Sokáig gondolkozott, na meg az is a fejében járt, hogy mit kéne, hogy vegyen… Sok kütyü volt a modern világban, amit ő nem értett, és nem is akart érteni. A mágia összeforrt a technológiával, de az öreg már nem tudta követni a gyors változásokat.
Végül is úgy döntött, hogy egy szép órát vesz, a régi helyébe. Hazament, megünnepelték a házassági évfordulót, majd este tízkor, nyugovóra tértek. Theodír fölébredt, kiment tévét nézni. Az órára pillantott. Hat óra öt perc. Idegesen merengett felesége szobája felé, aki tegnapelőtt kijelentette, hogy külön szobában alszik egy ideig, mert betegnek érzi magát. Hat óra nyolc perc. Theodír malmozik, s már-már azon gondolkozik, hogy benyisson felesége szobájának ajtaján, mikor az hat óra tíz perckor kinyitotta az ajtót.
’ Bizonyára csak rosszul aludt ’ - gondolja magában. A nap unalmasan telt el, de Theodír nem is vágyott semmilyen izgalomra. A gyerekek iskolába mentek, hozták haza a jobbnál jobb jegyeket. Azon a napon összebarátkozott az új órával, de valamiért nagyon hiányolta a régit. Lehet hogy még sem órát kellett volna venni?
Másnap Theodír felesége hat óra húsz perckor ébredt, harmadnak hat óra harminckor. Az öreg nagyon nyugtalankodott amiatt, hogy vajon mit csinál a felesége az este, hogy mindig később ébred föl, majd egyre inkább gyanakvóan tekintgetett a szomszédra.
Egy este, mikor a logika szerint felesége hét órakor kelt volna, Theodír megragadta a fejvadászkardot, és megölte a bal oldali szomszédját.
Nem érzett rokonszenvet, de azért sajnálta, hogy így kellett végződnie. Barátságos ember volt, de nagyon sokat beszélgetett a feleségével, így logikusan ő rá gyanakszik elsősorban. Boldogan tért hát haza, lemosta a vért a pengéről, és holnapra beállította az ébresztőjét.
Mikor fölébredt, már verőfényes napsütés volt. Hat óra harminchét perc volt, de a felesége még mindig aludt. Türelmetlenül várt hát a hét óra tíz perces időpontra, mikor felesége álmos szemekkel kisétált az ajtón, majd megcsókolta Theodírt.
Aznap este a másik szomszédját ölte meg. Egy apuka volt, két gyerekkel. Az összeset megölte. Másnap felesége hét óra húsz perckor ébredt.
A harmadik szomszédjánál Theodír nem volt sikeres. A házba érve, nyomban megölt két kislányt, egy anyukát, és egy apukát, viszont egy kisfiút nem vett észre, ki a sarokban gubbasztva nézte végig szülei, és testvérkéi halálát.
Theodír szívében tőrrel ébredt. A vér hevesen buggyant ki a szúrt seben, s homályos látásával látta egy kisfiú vörösre sírt szempárját. A világ homályosodni kezdett, és már csak az új óra kattogását hallhatta...
Katt… katt… katt…
’De gyors… katt katt katt katt…’
Az óra békésen kattogott a szobában.


1-1