A Nap és a Hold sárkányai
1. Béke
2. Összeesküvés
3. A csapda
4. A végzetes összecsapás
5. Új remény
1. rész: Béke
Történetem onnan indul, mikor az első sárkányok megjelentek Lanawin földjén. Az istenek nem tudták visszatartani a külső síkokról érkező idegen entitásokat, ezért megalkották - saját lelkükből kitépve egy-egy darabot - a sárkányokat. A Nap sárkányai, ha kellett erővel segítettek a Hold sárkányainak, akik a sík elzárásával, több idegen entitást, kiknek nem voltak híveik ezen a síkon elzártak, kitessékeltek e helyről. Az itt élő istenek fejlődését, és az Elemek törvényeit a Napsárkányok vigyázták. A Holdsárkányok a gyógyítókat segítették, és a békét őrizték. Számuk 12-12 volt, és mindig párba jártak. A halandók előtt sosem jelentek meg, sugallatokkal, víziókkal irányították őket, ha kellett. Ez így ment hosszú-hosszú évszázadokig, míg nem…
A nagy Volutharer vörös pikkelyeivel szinte elégette a felhőket. Elégette volna, de Ulmeran lehűtötte körülöttük a levegőt. Épp a Nagy Erdőkerülő folyó felett versenyeztek, alakjuk folyvást táncolt, hol az egyik, hol a másik volt előnyben. Kacagva szelték a távolságot, karmukat belemerítve hasították ketté a vizet. – Ma én nyerek te vörös paprika! – ugratta a másikat Ulmeran, a Holdsárkány. – Csak szeretnéd, én vagyok a Napsárkányok bajnoka, ti csak az utolsó helyen érhettek célba! – cifrázott büszkén rá a másik.
A nap vöröslő korongja épp a tetőponton állt, a meleg évszak ma túltett az átlagosnál. A két leselkedő a hűvös árnyékban, néma repedésben, a sziklák között figyelte az önfeledten repkedő lényeket.
- Látod megmondtam, ez a kettő – még ha a legveszélyesebbek is – sokszor hibáznak. Talán nem láthatóak minden halandó előtt, de feltűnhetnek másnak is, nem csak nekünk. Ezen kívül észre sem vesznek, annyira szánalmasan versenyeznek. Ezt talán ki is használhatnánk valamilyen módon. Híveink bármikor készek, hogy feláldozzák magukat értünk, és persze vannak hatalmas pártfogoltjaink is, akik bevethetők.
- Igen, tessszvérem, értessz a logikásssz. – sziszegi a másik. – Assszzonban van egy kissssz problémasssz…ott van még a másssszik hussszonkettő, velü mit tesssszel?
- Ezért kell gyorsan cselekedni és a többiekkel együtt egy nagyon jó tervet kovácsolnunk…vigyázz észre fognak venni! – dermed meg hirtelen és már be is siklott a föld alá, majd a dimenziókapun át visszatért saját birodalmába.
Újra Volutharer a győztes. A két sárkány finoman landol egy sziklapárkányon, közben metamorfózison mennek át. Emberi alakjukban érnek földet, a nő elismeréssel hajol meg a győztes előtt, ezüstös haját lágyan simogatja a szél. A magas férfi egy csókot lehel a másik felé, ami egy tűz alakú szívben materializálódik.
- Megint rávettél erre a butaságra, megint nem figyeltünk, én mintha láttam volna valamit Vörös! – mondja durcásan Ulmeran. Egyszer bajba fogunk kerülni, akkor mit csinálunk majd?
- Ezt csak azért mondod, mert az 1500. futamon sem te nyertél. Én nem láttam semmit! – mondja és át akarja karolni a nőt, de az eltolja.
- Mi a béke felvigyázói vagyunk, ha nem figyelünk a Lanawinnek baja eshet, testvéreink száműzhetnek, vagy még rosszabb… - komorodik el.
- Ugyan, ugyan. Mindent látunk, egy kis szórakozás jár nekünk! gondolod a többiek csak éberen őrzik területeiket? Egyébként, nem is értem miért aggódsz, hatalmasak vagyunk, akár több tucat entitást is legyőzünk, ráadásul te olyan figyelemreméltóan szúrod ki az ellenséget, mint senki más a huszonnégy közül! – mondja mosolyogva Voluthaer, a nő pedig egy félmosollyal megbocsájt.
- Így legyen! A következőt úgyis én nyerem Vörös! – mondja és kacagva felröppen a levegőbe, alakja újra sárkány. A másik lustán utána úszik a levegőben és komolyan figyelni kezd. Nincs itt semmi, bolond ez a lány! - gondolja magában és folytatja a keresést.
A kígyó elégedetten sziszeg fel. - Tehát így állunk édesssz kisssz ssszabályssszegőim. Sssz, Majd meglátjuk, majd meglátjuk – mondja halkan. Lassan az ő dimenziókapuja is megnyílik és átlép rajta. Mikor az átjáró bezárul hangos sziszegéssel egybejövő gonosz kacagás tör ki belőle.
- Majd meglátjuk!