OOC - Játékon kívüli fórum
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínJátékon kívüli fórumArthenior főtere (új)
Amon Ruadh (új)
Füves puszta (új)
Dokkok és kikötő (új)
Játékon kívüli fórum >> Általános fórum >> Kreatív sarok >>
[Novella verseny] A Boszorkány Barlangja - Első rész.
Mostani oldal: 1 (1. - 1. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

1. hozzászólás ezen a helyszínen: Játékon kívüli fórum
Üzenet elküldve: 2011-03-02 21:12:34
 ÚJ
>Akki Kamihira avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
A tél Észak - Hubakut mindég kegyetlen és keserves. Szinte mindég havazik, a jeges szél a csontig hatol, a fagy halálos. Ezen a tájon néhány napja egy Big Frahui nevezetű alak fogadta fel egy a 'Vadász' becenéven ismert 'embert', hogy védelmezze a hágókon keresztül haladó karavánját amíg el nem éri a következő Várost ... ami a Hegyeken túl található. A Ló vonta szánok ruhákat,szerszámokat,sózott húsokat, gyógyteákat, Gyógyszereket, kötszereket, fegyvereket és fűszereket szállított és ezeket szerette volna prémekre különleges állatok csontjaiból készült csontfaragványokra elcserélni. Frahui odafelé sosem szokott aggódni, mivel a banditák általában csak a visszafelé haladó csoportokat támadják meg az értékesebb tárgyak miatt.
Féltucat szán előtt halad, amikor megpillant egy befagyott tavat. Kezével jelez a mögötte haladóknak, hogy állítsák meg a lovakat. Kardjával megdöfködi a jeget, ellenőrizve, hogy elég vastag-e az átkeléshez. Lágyan elkezd havazni ahogy szemléli a tavat. Nem a legbiztonságosabb út, de csak így lehet a leggyorsabban eljutni a a hegy lábához. A tó túlpartján a Havas-hegyek felhőből előbukkan a hósapkás hegyek csúcsai amik egyenesen az ég felé merednek. Jelez a felbérlőjének, hogy maradjanak amíg előrébb megy, hogy meddig biztonságos a befagyott tó felszíne. Lassan halad előre, minden lépés után üti a jeget. Kis idő elteltével a szél egy vadászkürt hangját hozzá a hópelyhekkel egyetemben. A 'Vadász' kiegyenesedik és a amilyen gyorsan tud visszarohan a karavánhoz, hogy megnézze mi történt. A part felé haladva lába néhol meg-meg csúszik a jégen, a hó belepte az eddigi lábnyomokat, de pontosan tudja merről jött. Amikor visszaér, kissé megnyugszik. A karavánnal nem történt semmi baj, de csak nem hagyja nyugodni a kürt hangja ezért a második szánhoz lép, ahol Big Frahui ül a hajtó mellett. Szájában egy hosszú szárú pipa ontja a füstöt. Nagy termetű ember, hatalmas, bozontos szakállal. Kócos haja alól a kék szemei a látóhatárt fürkészi.
- Úgy hangzik, mintha a pihenő felől jönne. Jó lenne ha oda mennél és kiderítenéd mi történik és ezután siess vissza.- Mondja mély és rekedtes hangon.
Egy fejbólintással jelzi, hogy értette majd rögtön elindul a Havas-hegy lábánál fekvő pihenő felé. Gyors és óvatos léptekkel a tó mellet fekvő erdőben haladva közeledik a pihenő hely felé. A hó egyre jobban esik és a szél is feltámad ahogy a fák között halad. A csuklyája alól csak a két élénk vörösen világító szempára látszik ki. Közel két óra elteltével eléri a pihenőt, ahol szörnyű látvány tárul a szeme elé. A hó piroslik a vértől, a fakunyhók lerombolva és leégve. Kardját előhúzva indul el a házak felé. Útközben pár embert vesz észre a hóban feküdve, alattuk a hó szinte világít a vértől. Közelebb lép hozzájuk és megnézi, hogy életben vannak-e. " Milyen ember képes ekkora brutalitásra? Még a tolvajok sem merészkednek ilyen messzire. " Gondolja haraggal az arcán amint megpillantja az össze kaszabolt testüket. " Éllenállásra nem volt idejük vagy teljesen értelmetlen volt. A fegyvereiken egy csepp vér sincs." Elmélkedik miközben az emberek mellett keverő különféle fegyvereket vizsgálja. Nem messze a hóban egy különös lábnyomra bukkan. Közelebb siet hozzá, hogy jobban megvizsgálhassa. Tekintetével visszafelé követi a nyomokat egészen a dulakodás helyszínéig. " Szóval ezért nem vettem észre. A Lábnyomok egy részét a dulakodás nyomai fedték el, amibe az erősödő havazás csak segített. De mié lehet ez a lábnyom? Ilyen álltról nem hallottam még a környéken. Lehet emberek valamilyen talppal. Ez teljesen ki van zárva. Ez biztos nem ember volt. Most hogy belegondolok az egyik embernél különös nyomok vannak. Ha nem látnám a nyomokat fegyver szakította sebnek nézném, de így jobban hasonlít egy harapásra." Gondolja a lábnyomokat és a tetemeket vizsgálva. Az idő egyre zordabb és veszélyesnek találja egyedül időznie ezen a helyen. Felegyenesedik és elindul vissza a karavánhoz, ezúttal sokkal gyorsabban halad, és majdnem minden lépésénél lopva hátra tekint. Kis idő múlva vissza ér a nagy termetű főnökéhez aki a meleget adó tűz mellett ül a hajtóival egyetemben. A nap lenyugvóban van. A tűz mellé siet, hogy az átfagyott végtagjait felmelegítse. A fogai újra és újra összekoccannak ahogy meséli, mit látott a pihenő helyen.
- Tán megijedt? Meg is értem, nem mindennapi dolgot látott. - Mondja Frahui kissé ideges hangon.
- Megnyugtatom jó uram, hogy csak a hidegtől reszketek. Azonban jó lenne, ha a szánokat körbe állítanánk a tűz köré. Habár valószínűtlen, hogy ilyen közel és ilyen rövid idő elteltével újra támadna. - feleli nyugodt hangon mire Frahui helyesel és int a többieknek, hogy cselekedjenek. Pár perc múlva már készen is volt a sánc és elegendő tűzifát szereztek a tűz táplálásához egész északára. Mire jobban átmelegszik A vörös szemű vadász is helyet foglal kicsit távolabb a tűztől. Az emberek izgatottak és őrséget állítanak. Egy kis idő elteltével a karaván vezető közelebb húzódik hozzá és halkan megszólal.
- Megölnéd ezt a teremtményt? Ha ez továbbra is folytatódik az nagyban károsítaná az üzletemet.
- Jó uram, megölöm ha hajlandó az alap fizetségem mellé még 300 aranyat fizetni. Az árból nem engedek. - feleli mosolyogva. Frahui tekintete hirtelen még riadtabb lett mint amikor meghallotta a különös történetet. Egy jó ideig gondolkodva bámulják mind a ketten a lobogó tűzet és a felszálló kisebb parázs szemeket mire a bozontos szakállú ember rábólint az üzletre. A havazás lassan alábbhagy és végül teljesen megszűnik a 'Vadász' elérkeznetek látja az időt, hogy nyugovóra térjen. Fejét a szánból kivett prém zsákra hajtja és be is takargatja magát vele. Épp hogy végez szemei lecsukódnak és mély álomba szenderedik.
Reggel korán ébred fel. Szinte még sötét van. Végtagjait kinyújtóztatja és szemeivel körülnéz. A tűz mit sem vesztett a lobogásából, erről az éppen ébren lévő őrszem gondoskodott aki a tűz mellett össze kuporogva dörzsölgeti össze tenyereit. A reggeli csendet csak a tűz lágy ropogása töri meg néha amiből gyér füst szál fel a reggeli ködben. Lassan odasétál az alvó óriáshoz és lágyan megrázza a vállát mire ő ijedten felriad. Mikor megpillantja az arcát és a csendre intő ujját a szája előtt Frahui valamennyire megnyugszik.
- Csendesebben csak én vagyok az. Akkor most én elindulok, megpróbálok minél hamarabb visszatérni. - feleli halkan a maga lágy hangján. A Havazásban int az őrnek köszönés képen és a pihenő felé veszi az irányt. A szokásosnál lassabban közlekedik, minden gyanús neszre odafigyel, Kivont kardját erősen markolja.
" Fene essen belé, azért mondtam ilyen magas árat, hogy az a kapzsi biztos ne fogadja el. De hát csak bele ment. Nem annyira anyagias mint hittem. Most meg főhet a fejem a szavam végett. " Gondolja ahogy halad tovább a fák között. Nem sok idő múlva újra a pihenő helyre ér, azonban a havazás teljesen befedte a halottakat a lábnyomokkal egyetemben. Csak az éget házak magasabb maradványai látszanak ki. Rossz látási viszonyok következtében elindul arra amerre a lábnyomok vezettek még tegnap.
" Az erdőbe mi? Keresve se találna jobb rejteket mint a sűrűn nőtt fákkal teli hegyalja. Remek célpont leszek számára. " Gondolja gúnyos mosollyal ahogy egyre feljebb halad a hegyoldalon. A hó igen puha, majdnem derékig süpped el benne. Lassan halad felfelé, és néhol a fákba kapaszkodva húzza egyre feljebb magát. Fáradságos út után eléri az egyik hidat ami egy gleccser szakadékon keresztül ível át.
"Lehet jobb lenne megkerülni, de ebben az időjárásban kész öngyilkosság lenne. Nem mintha ebben szélben átkelni a hídon nem lenne az." morfondírozik ahogy rálép a hídra és belekapaszkodik a mellette húzódó kötélbe. Lassan és óvatosan halad a hídon mikor egy erősebb fuvallat érkezik és erőteljesen meglengeti a hidat. A férfi lába megcsúszik a jeges hídon és leesik róla. Éppen hogy sikerül neki megkapaszkodni az egyik kötélben. Nagy nehezen sikerül magát felhúznia és újra elindulni a a hídon. Kis idő múlva sikeresen átér a túl oldalra ahol térdre rogy. Kezeivel megtámaszkodik és mély lélegzeteket vesz. Minden végtagja remeg.
" Hát ez nem sokon múlott. Hálát adhatok az isteneknek, hogy életben tartottak. " Gondolja miközben tekintetét előre szegezi. Kis idő múlva furcsa hangokat hord a szél ami úgy tűnik egyre közelebb kerül hozzá. A szíve egyre hevesebben ver ahogy az újonnan kezdődő rejtelmes és sötét erdőre pillant ahonnan a hangok törnek elő.


1-1